Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
8 1988. MÁJUS 1., SZOMBAT Magyar kiállítók Újvidéken Szilasmenti termékkel Az idei 55. nemzetközi Újvidéki Mezőgazdasági Vásáron a Hungexpo rendezésében 19 magyar vállalat és gazdaság mutatja be kínálatát, termékeit. Hazánk üzemei ezúttal 20. alkalommal szerepelnek a jugoszláviai rendezvényen, amely nagyjából azonos termékválasztékot vonultat fel, mint az ötévenként megrendezett itthoni nagy seregszemle, az OMÉK. A 19 magyar kiállító többségében a legújabb fejlesztésű berendezésekkel, műszerekkel és azokkal a terményekkel szerepel, amelyek Jugoszláviában — részben a szépen erősödő kishatármenti forgalom jóvoltából is — mind kelendőbbek. A Metrimpex digitális nedvességszabályozó berendezést mutat be, ezeket a szemes termények szárításánál használhatják fel. A Szilasmenti Termelőszövetkezetben olyan szerkezetet fejlesztettek ki — a computer grain gyorsnedvesség mérőt —, amelyet a jugoszláv Rade Koncart cég egyik berendezéséhez csatlakoztathatnak és így igen jó képességű műszeregyüttest alakíthatnak ki. Bemutatják a fejőgépek automatikus vezérlésére alkalmas, úgynevezett puizátor elektronikáját. A Boscoop az Agros Subotica vállalattal korábban állattenyésztési rendszer exportálására kötött szerződést; a magyar vállalat ezútal a tejtermelés és a takarmányozás újabb átfogó programjait népszerűsíti, megvételre kínálva. Évente egymillió dollár értékben értékesíti termékeit Jugoszláviában az alumínium- árugyár, az idén tejeskannáit, fejősajtárait és vegyszertároló edényeit szemlélteti. Műholddal Távérzékelés A közelmúltban a távérzékelésről tartottak hazánkban nemzetközi konferenciát. Több hazai intézmény vesz részt ennek a technikának a fejlesztésében. és részben már a hasznosításában is. Tény viszont, hogy igen kevesen tudják a szakmabelieken kívül, hogy mi is az a távérzékelés. Ennek a fogalomnak a repülőgépről és a műholdról végzett speciális fényképes érzékelés felel meg — az előbbit légi fényképezés gyanánt ismerjük. Semmiféle kábelre, vezetékre nincs szükség ahhoz, hogy a magasból a földfelszíni jelenségekről vagy a talaj egyes jellemző adatairól képet kapjunk. A légi és az űrfelvételek készítéséhez a nap által kibocsátott, a föld felszíne által visszavert elektromágneses sugarak segítenek a pontos észlelésben. A várossá válás hosszú folyamat Nem nulláról indulnak, de... — Azt tessék megmondani, mennyivel lesz jobb nekünk, ha város leszünk? Nagy kérdés, és a jelenlegi helyzetben felelőtlenségre val- lana erre akárcsak biztató választ is adni. Márpedig a várossá nyilvánításra készülő Ráckeve Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanácsa elnökének, Raffay Bélának válaszolnia kellett. — És mit mondott, elnök elvtárs? — Azt, ami az igazság: hogy csupán a jelenlegi ellátási színvonal fenntartását ígérhetjük. A várossá nyilvánítás következményei a jelenlegi szabályozók és a jogszabályok figyelembevételével is csak részben ismertek. Tehát nem tudjuk, hogy a várossá válással előnyösebb helyzetbe ike- rülünk-e. Őszinte szóval Mármint pénzügyileg. Mert enélkül lehetetlen olyan arányú fejlesztéseket megvalósítani, amelyekkel megteremthető viszonylag rövid idő alatt az a minőségi változás az egészségügyi, kulturális, kommunális stb. ellátásban, amit elvár a lakosság a városi státus tudatában. Ez utóbbinak a veszélye Ráckevén is fennáll, ismerve fiatal városaink hasonló gondjait. Jól teszik Ráckevén, hogy az előkészítő lakossági fórumokon őszintén beszélnek. Bár tartani lehet attól, hogy így is egyhamar odavágják majd az emberek, miféle város ez, hogy rossz a tömegközlekedés, vízzavarokkal kínlódunk, szűkös a csatornázási kapacitás, sárban járunk, zsúfolt az orvosi rendelő, nincs elég... és így tovább. Csak meg kell kérdezni Érd, Szigetszentmiklós és a többi, az elmúlt évtizedben városi rangra emelt települések vezetőit, mi mindent követel a lakosság. Egyszerre elfelejtve, honnan indult a nagyközség, s, hogy a várossá válás egy olyan hosszú folyamat, amely még csak nem is a cím adományozásának pillanatában kezdődik. Befejeződni pedig tulajdonképpen soha nem fog. A fejlesztő beruházások üteme viszont a mindenkori gazdasági helyzet függvénye elsősorban. Lehet előrehajtó erő a lakosság egészséges türelmetlensége, de azon túl akár gátolhatja is a fejlődést. Ezért talán nem éppen a legideálisabb időszak Ráokeve számára sem a mostani. Annak ellenére, hogy a tudatos településfejlesztést a városi jelleghez itt sem most kezdték, hanem öt éve, a városi jogú nagyközséggé nyilvánítás után. Az alaphelyzet ehhez viszonylag kedvező volt, lévén évtizedeken át járási székhely. Jelenleg körzetközpont, a hozzá kötődő tizenhárom település közül tizeneggyel van közvetlen tömegközlekedési — HÉV, autóbusz — kapcsolata. A vonzáskörzet adottságai, a már kialakult ellátórendszer hosszú távú térségi feladatok ellátására is kijelöli Ráckevét. Ehhez az intézményi, a tárgyi és személyi feltételek többsége adott. Éppen az említett, és különösen a jelen tervszakasz tudatos település- fejlesztési politikája révén. Az új szakaszban — a Minisztertanács országos településhálózat-alakítási koncepciója értelmében — Ráckevét, mint várost középfokú üdülőkörzetként kell továbbfejleszteni, környezte rendkívüli természeti adottságai hasznosítására. Ismeretes, hogy országos jelentőségű, nagy kiterjedésű az üdülőterülete, amelyhez több mint 28 kilométer hqsz- szú dunai partszakasz tartozik. Az üdülőépületek száma meghaladja a 2100-at, így az itt nyaralók száma rendszeresen eléri az állandó lakosokét. Az alkalmi látogatók, az eseti idegenforgalom fogadására is felkészültek. Mindezekkel, meg belterülete rendezettségével és műemlékeivel együtt alkalmas jogosítványokkal indul a várossá nyilvánítási pályázaton. Az előkészületek kapcsán arról is beszélgettünk Raffay Béla tanácselnökkel, hogy az eddig arányosan fejlesztett társközségek — Szigetbecse, Lórév és Makád — hovatartozásáról is dönteni kell. Köz- igazgatás tekintetében, ha együtt maradnak, jószerével semmi nem változik. Helyi népszavazás A település — elöljáróságának meghagyása mellett — városrészként él tovább. A közös tanácsból kiválva az érintett három település megtartja önálló községi jogállását, esetlegesen újabb közös tanácsot hozhatnának létre. A hogyan tovább eldöntésére a többségi véleményt vitathatatlanul tisztázó demokratikus formát, a népszavazást választották, amit május 21-re tűztek ki. Nem szeretnénk elébe menni a lakossági döntésnek, de például az 1300 lelkes Szigetbecse szerkezetileg máris mintegy része a székhely nagyközségnek, minthogy ösz- szeépült azzal. A távolabbi, hasonló létszámú Makád és a kicsi, alig 350 lakost számláló Lórév önállósága, éppen az utóbbi miatt, nyilvánvalóan csak kettejük közössége révén, netán Szigetbecsével együttesen látszik megvalósíthatónak. Ám sok mindennel számolniuk kell. Például a településeket tömegközlekedésre alkalmatlan földutak kötik össze, és egyik sem rendelkezik a hagyományos ellátó funkciókkal, azok megteremtéséhez viszont nincs pénzügyi fedezetük. A tanácsi intézmények működéséhez induláskor ad az állam pénzt, de ez vajmi kevés az önálló gazdálkodáshoz. Nem beszélve arról, amit tudunk, hogy az igazgatási és az összefüggő ellátó apparátus, az intézmények fenntartása, működtetése mennyi pénzt köt le a tanácsok egységes pénzalapjából. Az áremelkedések miatt napjainkban jó, ha harmada, negyede megmarad fejlesztésre. S minél kisebb az egységes pénzalap, annál inkább zsugorodik a beruházható összeg. Érdemes megfontolni A hetvenes években jó ok volt rá, hogy szorgalmazzák az egyesítéseket. A közös tanácsok kialakításának ugyanis a gazdasági feltételek egyesítésének lehetősége, a pénzeszközök koncentrálása volt a fő indítéka. Nem elhanyagolható gondolatok ezek manapság sem. Érdemesek a megfontolásig. ' Kádár Edit Ágostonék boldogsága Három lány otthonra talált Évről évre több gyermek kerül állami gondozásba, vagy különböző gyermekvédő intézetekbe. A szerencsésebbeknek sikerül ismét otthonra lelni a nevelőszülőknél. A Bársony lányok boldognak érzik magukat, mert meleg családi légkörbe kerültek Hernád községben Ágoston Sándoréknál. — Megvolt nekünk mindenünk — kezdi mondanivalóját Ágoston Sándor. — Évről évre szépen gyarapodtunk. Felépítettük ezt a szép, nagy családi házat. Azután ízlésesen berendeztük, lovat, teheneket tartottunk. Már az utóbbi években külföldre is utaztunk, többször is. Valahogy mégsem leltük meg a boldogságunkat. Nagyon hiányzott a gyerek a házból. Hentes és mészáros a szakmám. A télen Babádra hívott disznóvágásra egy idősebb házaspár. Három szép kislány is ott sürgött-forgott körülöttem. A nagymama elmesélte, hogy az unokáit állami gondozásba akarják vinni, mert nem bírják egyedül taníttatni, etetni és öltöztetni a lányokat. Ágoston Sándor tiszta, kék szeme megnedvesedik egy pillanatra. Zsebkendő után kotorász, azután mint akinek nincs jobb ötlete, kicsi fehér poharakban kávét tesz az asztalra. — Szóval nekem nagyon megtetszettek a lányok. Ügyesek voltak, jókedvüek, vidámak. Segítettek. Egyre csak az forgott a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha az asz- szony is beleegyezne, hogy magunkhoz vegyük őket. Miután elvégeztem a munkámat, késő éjszaka jöttem haza Hernádra. Az asszony még nem aludt. Elmeséltem neki, hogy nagyon szeretném, ha a három kislányt magunkhoz vennénk. Nem kellett sokat kéretni. 6 is szívesen beleegyezett. Másnap korán regA Bársony testvérek, Gabi és Krisztina a rajzórán (Csécsei Zoltán felvétele) gél kocsiba ültem és elhajtottam a Dabasi Tanácsra. Ott nagyon rendesek voltak hozzám, és még azon a napon elhoztam hozzánk Hajnalkát, Gabriellát és Krisztinát. Ágoston Sándor büszkén mutatja a lányok szobáját, ahol példás rend és tisztaság van. Még a ruhásszekrényt is kinyitja, hogy nézzük meg a sok szép ruhát, amit a feleségével együtt vásároltak nekik. Hajnalka 16 éves. Naponta vonattal jár Ócsára, ahol a játékg.várban dolgozik. Szeptembertől tovább folytatja a tanulmányait, ugyanis beíratták új szülei a kereskedelmi szakközépiskolába. A két kisebb lányról a hernádi általános iskolában érdeklődtünk. Az igazgatónak, Sükösdi Lászlónak jó véleménye van a gyerekekről. — Mindössze három hónapja kerültek az iskolába. Szeptemberben még Öcsán kezdték meg a tanulmányaikat, és a második félévben íratták be őket a nevelőszülők hozzánk. Előkerülnek a naplók. A jegyek nagyon vegyesek, de azért mindketten javítottak néhány tantárgyból. A kicsengetés után személyesen is találkozunk Krisztinával és Gabriellával. Az első percben riadtan tekintenek ránk, mintha azt kérdeznék: vajon mit követtünk el? Amikor a nevelőszülőkről érdeklődünk, a hetedik osztályos Krisztina nyelve megered. — Mi úgy érezzük, hogy Sanyi bácsiék az igazi szüléink. Ügy is szólítjuk őket. hogy édesanya és édesapa. Az első perctől kezdve úgy bánnak velünk, mintha a saját gyermekeik lennénk. A nagymama szerette volna, ha a nővérünk, Hajnalka, nála marad Babádon, de mi ragaszkodtunk hozzá, hogy együtt legyünk. Ha már az igazi édesanyánk úgysem foglalkozik velünk! — Igyekszünk jól tanulni, hogy örömet szerezzünk édes- apáéknak. Ha jó jegyet viszünk haza, igen boldogok — mesélik a kislányok. K. Sz. Pénzt, cserépedényt rejt a föld mélye A fiúk is faiskolába járnak Csak kevesen vagy egyáltalán nem tudják, hogy Tahi- tótfaluban található az ország harmadik legnagyobb díszfa- iskolája. összesen 116 hektáron nevelnek cserjéket és egyéb dísznövényeket. A dísz- faiskolában nevelkedett növények szinte az ország valamennyi városában és nagyközségében díszítik a parkokat és köztereket. Jó hírük már eljutott Törökországba, Svédországba, Hollandiába is, ahonnan rendszeresen kapnak megrendeléseket. Ha esik, ha fúj — A tavaszi időszak a legnehezebb — tájékoztat Tóth Imre üzemvezető. — Most van a főszezonja az egy-két éves csemeték kiültetésének, ezekből mintegy 105 ezer darabot rakunk a földbe, továbbnevelésre pedig négy-hat éves fákat ültetünk, tizenegyezer darabot. Nagy gondot fordítunk az egészen fiatal cserjecsemeték ápolására, mivel igen nagy irántuk a kereslet, ezért 210 ezer darabot szeretnénk belőlük felnevelni. Ezenkívül a földbe kerül még százezer fás dugvány is. Az ültetés mellett most van a szezonja a kapálásnak, hajtások levágásának, a szemzések gondozásának. Sajnos nagyon kevés a munkáskéz. A jelenlegi negyvenöt ember képtelen erre. Pedig az idő sürget bennünket! A faiskolában sétálgatva kedves látvány fogad bennünket. A magas fenyők mellett békésen pihennek az apró poharas növények és a pár centiméteres cserjék, kis traktor pöfög az üvegházak között, ki- ültetésre váró csemetéket szállít. Nem messze tőlünk egy csapat éppen ebéd utáni cigarettaszünetet tart. — Érdekes és szép a mi munkánk — mondja Bagi András szakmunkás. — Egy kívülálló el sem tudja képÜltetik a cserjéket. (Csécsei Zoltán felvétele) zelni, hogy milyen jó érzés végigkísérni az apró csemeték növekedését, fejlődését. Kell hozzá egy jó adag elhivatottság is, mert ha esik, ha fúj, mindig a szabad ég alatt vagyunk. De én már meg sem tudnék lenni a facsemeték nélkül, úgy hozzánőttek az életemhez. Ha az ember elutazik egy másik városba vagy faluba és látja, hogy mekkorára nőttek a hajdani kis csemeték, amelyeket tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt vittek el a mi iskolánkból, ugyancsak megdobban a szívem. A pöfögő kis traktor nyomába eredünk. Útközben Tóth Imre arról mesél, hogy a faiskola régészetileg védett terület. A régmúlt időkben római erődítmény volt itt. Még most is előkerülnek a földből értékes régészeti leletek, amelyeket a Nemzeti Múzeumnak szolgáltatnak be. Találtak itt már síremlékeket, fogadalmi köveket, római kori pénzt és cserépedényt. Az ültetőgép már ott ál! a barázda mellett. Vezetője igyekszik ráfordulni az ültetésre kijelölt táblára. Ki a lakásból — Tizenöt évet dolgoztam itt Tahiban — mondja Jakab Imre traktoros. — Négy éve mentem nyugdíjba, de ha szükség van rám, mindig szívesen jövök vissza. Tótfaluban van az otthonom, ahol szép nagy kertet művelek. Meg sem tudnék lenni a föld nélkül. Amikor kitavaszodik, engem már nem lehet a lakásban megtalálni, csak kívánkozom ki a szabad ég alá. Négy fiatal férfi érkezik. Hatalmas műanyag zsákban csemetéket hoznak. — Felüljünk az ültetőgépre? — kérdezi Balogh Sándor az üzemvezetőt. — Előbb zsinórral jelöljék meg a barázdákat, hogy egyenesek legyenek a sorok. Balogh Sándor tizenkét éve jár Tiszacsegéről dolgozni Tahiba. Pénteken hazaviszi a vállalat autóbusza és hétfőn hajnalban hozza vissza. — Nehéz munkát találni a mi vidékünkön — mondja Balogh Sándor. — Meg nem is nagyon kerestem. Itt erkölcsileg és anyagilag is megtalálom a számításomat. Két fiamat, Sanyit és Karcsit is magammal hoztam dolgozni a faiskolába. ök is megszerették ezt a munkát. Télen, nyáron nyitva Azután a négy férfi felül az ültetőgépre és óvatosan, szakszerűen a földbe rakja a csemetéket. A faiskola mellett található az áruda, ahol így tavasz tájékán nagy forgalmat bonyolítanak le. — A tavalyi jó tapasztalat alapján az idén újra visszajöttünk vásárolni — mondja Szönyi István. — Szentendre mellett van a hétvégi telkünk, oda viszünk levendula-, jázmin-, olajfű- és gyöngyvirág- palántákat. Vásároltunk két zsák földet paprikának és paradicsomnak is. A telep nem szezonális — ad felvilágosítást Tóth Zsolt, az áruda vezetője. — Télen- nyáron — hétvégen is — nyitva vagyunk. Legkeresettebbek azok a növényi anyagok, amelyek jól tűrik a szennyezett levegőt, a száraz talajt és a kipufogó gázokat. Ezek közé tartozik például a japán akác, az ostorfa, a csörgöfa. Nagy a kereslet a különböző palánták és a konténeres virágok iránt is. Szerencsére a növények ára nem emelkedett, .viszont a kiegészítő elemek huszonöt százalékkal megdrágultak. így többek között: a kerti padok, virágtartó edények és a szőlőkarók. Akinek szüksége van rá, természetesen így is megvásárolja. Keresztes Szilvia
