Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

MEV VE! 1988.-MÁJUS- 7., SZOMBAT 5 Tóvidék, versenypálya-lelátók A fantázia nem kerül pénzbe Kofák, vevők, áruk Dózsa városának népi kaszinója Nem ritka eset, hogy a tények arról győznek meg: a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek rugalmasabban alkalmazkodnak, gyorsabban fedezik fel lehetséges piacaikat, mint az ipari vállalatok. És mintha egy kicsit messzebbre is látnának a jövő irányába. Az okok sokfélesége között biztosan szerepet játszik az is, hogy si­került jó szakembereket megnyerniük, akiket meg is tudnak fizetni. Másrészt meg sok olyan őstehetségű, jó gazdával is találkozhatunk, akik bár nem szereztek magas képesítést, de mostanában, divatos szóval élve, menedzser típúsúaknak mon­danák őket sok helyen. Pontosabban és magyarul: ők még tudnak tiszta logikával, józan paraszti ésszel gondolkodni. Ilyesféle gondolatok járnak a fejemben Zsezserán Sándor gépkocsijában, melynek tulaj­donosa a gödi Dunamenti Ter­melőszövetkezet és az Alagi Állami Gazdaság Közös Bánya­gazdasági Társaságának az igazgatója. A Budapest és Dunakeszi között elterülő, most még holdbéli tájnak látszó vidéket járjuk, ahonnét a tervezett három és fél millió köbméter betonnak való kavics 90 szá­zalékát már ki is bányászták, úgy, hogy jövőre talán már le is zárhatják a bányát. Tizennégy méter vastag ho­mokréteg alól kell kikaparni ezt a fontos építőanyagot, amely meddő lenne, s talán nem is érné meg, ha nem épülne itt a végül Debrecen nagyságúvá terebélyesedő ká- pósztásmegyeri lakótelep. Erre az építkezésre számítva kezd­tek itt annak idején munkába, mert így ők szállíthatják a terület feltöltéséhez szüksé­ges földet, hasznosítva most már a meddőt, bevételt csi­nálva abból, ami különben nagy kiadás lett volna. Ősnádasok, kék víztükör Billenős platójú teherautók száguldoznak a Dunakeszi és az új városrész között kiépült széles betonúton, hatalmas kotrógépek harapnak a föld testébe, falják ,a köbmétere­ket, mélyítik az árkokat, míg csak fel nem tör a talajvíz, sőt még azután is lenyúlnak öt-hat méterig. Átsuhanunlj a,.Mogyoród-pa­takon, a ködgázgatasi hatá­ron, aztán letérünk-' a beton- útról. A terepjáróvá átalakult Lada vastag porfelhőt kavar fel. Tőzegtavacskák vize csil­lan, ősnádasok mellett húzunk él. Ezt a területet is fel kell tölteni. Ez is a főváros része lesz. A térség közepén ihatóan tiszta, kék víztükör csillámlik, partjára habot vernek a szél­borzolta hullámok. Ha telje­sen kikotorják majd innen a kavicsot, akkor 1800 méter hosszú, 300 méter széles tó mellett haladhat el a Buda­pest—Szob vasútvonal min­den szerelvénye, mert a sín­pároktól számított 13 méter­re már a tó kezdődik. Közös érdek Mi lesz itt? Mi épül itt? A vonatból kitekintő utasok újabban ezt kérdezgetik az erőteljesen kibontakozó kép láttán. A sajtónak kötelessége a tájékoztatás. Ezzel az igaz­sággal érvelek Murvai Zol­tánnál, a gödi Dunamenti Ter­melőszövetkezet elnökénél, aki sohasem szeret olyan dologról beszélni, ahol még valami nem tekinthető befejezett ténynek, csupán elképzelés. Egy nagy, kék folttal színesí­tett tanulmánytervet azon­ban elém tud teríteni. Ennek az elkészíttetésekor abból in­dultak ki, hogy a bánya teljes kiaknázása, lezárása után a rendeletek szerint rekultivál- ni, azaz természetes állapoto­kat visszaállítani szükséges. Ez is komoly kiadást jelent. Ha pedig már fizetni kell, akár fizessenek többet, de hozzon újabb bevételeket a befektetést Ezen! a, fcíempon- ton kívül van egy jelentő­sebb is, a felcsillanó lehető­ség egy világváros határában, ahol Dunakeszi és a környék érdekéi is találkoznak. Kiala­kulhatna itt ugyanis egy olyan szabadidőközpont, amely tíz­ezrek pihenését, szórakozását, s ezzel együtt az idegenfor­galmat is szolgálhatná. Gon­Ez nem a hold felszíne. Ide is a főváros házal épülnek Közületek és magánépíttetők számára osztályozott adalékanyagból készülő beton szállítását B 100-B 500 szilárdság között, 22 féle összetételben azonnal vállaljuk Megrendelés és részletes felvilágosítás Lestyán János üzemvezetőnél. DUTÉIP Kecskemét, István király körút 24. 6000. Telefon: (76)-2?-«','V Telex: 26-332. jÉlDUTÉP W KECSKEMET doltak az evezős- és motor­csónaksportok sokféle fajtájá­ra, akár nemzetközi verse­nyekre, s ezért a földmunkák során már most megteremtik egy lelátó kiképzésének az alapjait. Aztán tovább lódul­hat a fantázia. Épülhetnek a parton teniszpályák, nem le­hetetlen egy golfpálya kiala­kítása, s mivel a környéken sehol sincs strand ekkora né­pesség számára, az sem árta­na ide. Ahol ennyi minden van, ott több időt is érdemes eltölteni. Kell egy motel a szálláskereső vendégeknek. A terv realitásai a közös érdekeken alapulnak. No meg a kedvező földrajzi fekvésen. Idáig jön ki a pesti autóbusz, a tó partján lesz a metró vég­állomása, Dunakeszi alsón a vízparton áll meg a vonat. Amiről pedig még nem be­szélnek hangosan: a szomszé­dos alagi repülőtéren leszáll­hatnak azok a sportrepülők, melyek utasai egy-egy nem­zetközi verseny alkalmával akarnak ide látogatni. Az ilyen tervhez persze sok pénz kell, tőkeerős társak, akiket részben keresnek, má­sokkal meg már tárgyalnak. A hírek szerint némely bank­nak is tetszik a dolog. Ha mindez meglenne, akkor már csak az egyéb akadályokat kellene elhárítani, amik azért elég komolyak, s nem csoda, ha a nyilvánosság előtt óva­tosak, .emiatt a, ,kR?q? gazda­ság vezetői, v p vfieJ I A vonatból nézve Az egyik legnagyobb gond, hogy a területhez közel fek­szik a dunakeszi szennyvíz- tisztító, amelyet a szabadidő központ létrejötte után itt meg kellene szüntetni. Mások mondják: a közeli hűtőháznak sem tesz jót ez a létesítmény. Meg kellene tehát állapod ni a fővárossal, hogy szenny víztisztítójukra kössék a du­nakeszi csatornákat, amit a kapacitásuk el is bírna. Csak­hogy akkor el kellene enged­niük a köbméterenként 57 ezer forint hozzájárulást, ami re a kisvárosnak nincs pén­ze, hiszen ezt az összeget 12 ezerrel kellene szorozni. Mi lesz tehát a nagyszerű terv­ből és mikor valósul meg? A tárgyalások kedvező ki­látásokkal biztatnak. Ám a mai világban még ki tudja? Ha végül mégsem sikerül megegyezniük azokkal, akik érdekeltek az ügyben, akkor erdőt telepítenek a jövő évi zárás után, s horgásztó lesz a bánya helyén. A fantázia viszont addig sem kerül pénzbe — gondo­lom én, a szimpatikus kezde­ményezés sikeréért szurkolva. Kovács T. István Cegléd, piactér. Kedd, pén­tek, vasárnap. Arcok. Szem, orr. száj, hom­lok, pofacsontok. Vibráló kí­váncsiság a régen látott koma, ismerős, rokon iránt. Arakat firtató kérdésözön, türelmes kofaválaszok. Piac. Férfiak, nők, anyókák, gyerekek hada. Kalapok, kendők. fényesre vikszolt csizmák serege. Kopott kabátok szürkesége. Adok-veszek. Szavak és pap­rikák, karalábék cserélnek gaz­dát. Forintok csilingelnek kéz­ről, kézre, fillérek gurulnak a csikkel, szotyolahéjjal teliszórt földön. Nem hajol értük sen­ki: az öregek sajnálják a de- rékfájdító mozdulatot, a da­liás ifjak szemében szálka a fillér, belerúgnak. Hajnali hattól érkeznek a kerékpárosok. Még harmatos az aszfalt, álmos a város, de a kerékpármegőrző frissen sza­lad a járgányokat sorba állító, kofákkal alkudni érkező, ka­szinózni akaró biciklisek kö­zött. Kerékerdő, összegaba­lyodna is talán a rengeteg küllő, váz, nyereg, de hát ar­ra váló a kerékvigyázó, ezért sincs veszekedés, harag a szomszédos velocipédok piaci életében. Még hosszú a reggeli ár­nyék, még szavakat cserélnek az ismerősök, érdeklődnek az árak felől. Jaj, ne mondja, megint drágább ... No, hova jutunk? A nyugdíjam... A csigolyám, a szívem... Ne­kem a lábaim vannak oda. És hogy vannak Julisék? Hallom válnak... Ahhoz mit szól, hogy... Itt szabad bámészkodni, árut fitymálni Itt és most szabad a plety­ka, ezen a népkaszinón min­dent szabad ... ... alkudni, árukat fitymál­ni, kofákkal élcelödni. Válo­gatni a paprikák, petrezsely­mek, sárgarépák között. Sza­bad bámészkodni, nézelődni, unatkozni, kíváncsiskodni, Csak lopni nem szabad. Itt és most, kedden, pénteken, va­sárnap még csókot lopni sem szabad. Arra valók a szürke köznapok. Mert Cegléden ünnep min­den piaci nap. Valakinek va­lamiért ünnep. Erre föl kell készülni. Már előtte este föl­írni, mire van szükségem? Mennyit áldozok rá? A krump­li ennyi, a hagyma amany­Még szavakat cserélnek az ismerősök Kihoztam valami húsz tojást Piliscsabán és Barcson Az erdészutánpótlásért nyi. Fene a dolgukat a keres­kedőknek, ily sok rabló nem­igen van a világon, mint a ceglédi piacon. No persze, nem igazán rablók a kofák. Nagyobb gazemberek azok, akik milliókat csennek az ál­lam kasszájából. Csak hát ők nem itt, a placcon nyerész­kednek. És nem csizmában, kalapban, fejkendőben járnak, nem biciklivel közlekednek..., Merre billen a mérleg nyel­ve? Ugyan már, néne, ne tes­sék fagyos répát adni. Ennyi pénzért igazán válogatott áru­val jöhetne. No, ez már igen. Köszönöm. Mennyi is az? Biz­tosan hiteles a mérleg? Ejnye, hát, nem ismer? Huszonöt éve járok árulni az évszázados piacra. Hallotta, valamikor Dózsa György is beszélt itt. Nem ezen, akkor még a templom előtt volt a piac. Ott szólított fegyverbe a vitéz. Hát az adórendeletről mit hallott? Nekem nem számít, én nem adózok. Csak adósságom van. Kinek nincs? Gyakorta hallani a szak­munkás-utánpótlás nehézsé­geiről, arról, hogy például az építőiparon belül nagy a hiány kőművesekből, burkolókból és asztalosokból. Ezért kénysze­rülnek aztán a nagy építőipa­ri vállalatok határidős felada­tokat bérmunkába kiadni kis­iparosoknak, különböző alvál­lalkozóknak. Biztosítottnak tűnik az után­pótlás a Pilisi Parkerdőgazda­ságban. Piliscsabán évtizedek óta működik egy jó hírű me­zőgazdasági gépész-szakközép­iskola, azaz ma már techni­kum. Az erdőgazdaságók és más érdekelt cégek örömmel értesültek arról, hogy ebben a tanévben már Dél-Dunán- túlon, Barcson folyik az erdé­szeti gépész szakmunkáskép­zés. Mezőgazdasági gépésztech­nikusokat öt, erdőgazdasági gépész szakmunkásokat, érett­ségivel együtt négy év alatt képeznek ki. Természetesen lehetőség nyílik még olyan szakmák el­sajátítására és művelésükre is, mint például az ív- és lánghe­gesztő, a motorfűrész-, rako­dógép-, kérgező-, aprító- és hasítógép-kezelői. Az erdészeti gyakorlatok szempontjából a Pilisi Parker­dőgazdaság az iskola bázis­vállalata. Piliscsabán egy négy hektáros gyakorló-oktató terület áll a jövő leendő szak­munkásainak a rendelkezésé­Hajnali hattól érkeznek a ke­rékpárosok Víz van a kólásüvegben, nem, pálinka. Nincs arra pénz, meg hat nem vagyok én ivós. Nézelódök, unatkozok. Kihoz­tam valami húsz tojást, ket- tő-ötvenért adom. Majd csak elfogy. Lanyha most a piac, sok a tojás. Van, aki kettőért, forint-nyolcvanért kínálja. Én maradok az árnál. Paraszt tyúkok tojták ezeket, nem sá­padt táposbaromfik. Olyan a sárgája, mint a nap. Arany. No, mennyit vesz? Semennyit? Akkor mi a fenének tölti itt az idejét? Hej, komám, régen voltunk már fiatalok! Így igaz. Én most töltöttem be a hetvenet. Mit gondolsz, ezen a pádon hány év van most? Gondolom, van vagy kétszázötven. No, annál valamivel több. Há­romszáz esztendőt bír most a deszka. Négyen vagyunk rá. Múltidézés tanúja ez a pad, a hajdani „csőméi” kisvasút sínéi itt futottak dél felé. Hol van már az a járat? Jó volt, mert az ember csak fölrakta a batyut. Most meg alig fé­rünk föl a buszra. Hát az autót miért nem vezeted? Mert öreg vagyok hozzá. Autózzon az, aki siet. Én már ráérek. Hallod-e, kezd melegem len­ni. Nekem meg elegem. Nézd csak meg az árakat, kúsznak fölfelé, mint fán a kígyó. Olyan alattomosan. Most vet­tem új kalapot, ötszázhatvan forintért. Hát nem gyalázat? Háromezer-kétszáz forint a nyugdijam. Most kalapot hor­dok, húst nem eszek. Ilyen úri világban élünk, komám ... Besze Imre képriportja Haj, komám, régen voltunk már fiatalok!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents