Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-05 / 106. szám
] 988. MÁJUS 5., CSÜTÖRTÖK ^Múian 5 Unokáink is mesélni fogják címmel, február első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vállalkozó szelleműeket. hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kapcsolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy hires emberhez kötődő, meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne köz- kinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hozzánk. Közülük jó néhány nerh felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dolgozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válogatást az érdekes mondákból, legendákból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal jutalmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is mesélni fogják. ■ Heti eilmtegyzbtb A rózsa neve Víztaszító bevonat Restaurálják és víztaszító réteggel vonják be a zsámbéki romtemplomot. Az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei hozzákezdtek a templom felállványozásához, a meglazult kövek megerősítéséhez és a restauráláshozHild-udvar Hol a határ? ötvenhat alkalommal szórakoztatja a közönséget a nyáron a Hild-udvarban a Vidám, Színpad vendégművészekkel is kiegészülő társulata. A Vidám Színpad művészei tavaly szerepeltek első alkalommal az ORFI-kórház kertjében. Hol a határ? a címe a Vidám Szíriád új poétikai. kabaréjának, amellyel a társulat július elsején megnyitja „nyá-- ri lakhelyét’.’»,. A.„konferanszié a színház társulatához vendégként szerződött Verebes István lesz. Tizenkét alkalommal tűzik műsorra Görgey Gábor a közelmúltban bemutatott bohózatát, a Szexbogyót, a főszerepben Kabos Lászlóval. Ezt a darabot egy francia komédia követi. Á nyári programban szerepel Marc Camoletti komédiája is, az Anna csak egy van — a címszerepben Csala Zsuzsával, Lengyel Menyhért Ninocska és George Axelrod Good-bye, Charlie! című komédiáját is láthatja a közönség a Hild-ud- var szeptember 4-ig tartó programjában. Hagyomány. Ezekben a napokban, amikor ismétlés követ ismétlést a képernyőn — még azt is meg kellett érnünk, hogy az anyák napja alkalmából egy olyan ősi és ósdi (1965-ben forgatott) históriát kapartak elő, mint az Édesmama —, nos, ilyenkor nyilván sokan kapcsolgatnak ide- oda. Aki teheti, a csehszlovák adás sportkínálatából böngészget, aki pedig a moszkvai stúdióra is rá tud állni, az az ottani híradók és egyéb riportműsorok frissességének örül. Ha pedig a hazai kínálatnál marad, akkor a kettes számú csatornán próbál olyasmit találni, ami netán leköti, elgondolkodtatja. Ilyen kedvtelésre a legjobb alkalmat a Gondolkodó című tudományos hetilap szolgáltatja. Az a Kővári Péter szerkesztette sorozat, amely — s ezt éppen ö panaszolta el egyszer a legnagyobb nyilvánosság előtt — a lehető legrosszabb műsoridőt kapta, lévén hogy vasárnap kora este látni és hallani odaát a kettesen, ám amely vállalkozás szinte naprakészen tájékoztat a hazai tudományok állásáról. Legutóbb Táj — nép — hagyomány címmel ismét egy egészen kiváló összeállítással rukkoltak ki. Azt boncolgatták, hogy mi a néprajztudoII. József, mint a történelemből tudjuk, 1780—1790-ig magyar uralkodó is volt. Ot nevezték kalapos királynak, mert a magyar koronával nem koronáztatta meg magát. Az ő idejében Márianosztrán a pálos rendnek kolostora és női börtöne volt, ahol egészen a felszabadulásig apácák voltak a fegyőrök. Berze- viczy Gizella könyvében egyébként olvashatunk ténykedésükről. Históriánk nagy nőalakja szintén foglya volt az intézetnek. II. József levelet kapott — meséli özvegy Klein Andrásné Nagybörzsöny, Völgy utcai lakos (akinek a már elhunyt Menyes Andrásné mondta el a történetet) — amelyben írója az említett női fegyintézetben való visszaéléseket ecsetelte. II. József egyébként is hadilábon állt a katolikus egyházzal. Mátyás királyunk jól bevált példáját követve, álruhába öltözött tehát és elutazott Nagybörzsönybe. Majd’ szörnyethalt... A mai vegyesbolt helyén még a felszabadulás után is jó pár évig állt a Klinger-féle parasztház. Akkor Kiinger István lakott benne, aki fuvarozással is foglalkozott. Ide irányították az álruhás királyt, aki megkérte KI inger Istvánt, hogy vigye át őt Márianoszt- rára. mert ott nagyobb meny- nyiségben akar vásárolni a palócok borából. Már estefelé járt az idő, s a sötétben nem volt tanácsos az erdőn keresztül menni. Klingerék szíves szóval marasztalták a megnyerő külsejű vendéget. Szállást adtak éjjelre, s enni-innivaló- val is bőségesen ellátták az idegent. Reggel aztán ismét bőségesen ettek. Ízlett a királynak a jó tojásrántotta és az azt leöblítő itóka. Mire befejezték az evést, készen állt a kocsi. Felültek és útnak indultak Márianosztrára. Alig hogy elmány helye és szerepe az 1980-as évek Magyarországán. S tették ezt úgy, hogy a legjobb szakértők nyilatkozatai mellett az érintettek, tehát a hagyományos paraszti műveltség éltetői, áthagyományozol szintén megszólaltak. Noha édes-bús nosztalgiázásra, érzelgős visszarévedés- re bőven adódott volna alkalom, a Pálfy István vezette háromnegyed óra éppenhogy higgadtságával, tudományos alaposságával tűnt ki. S ez a modor értette meg a nézővel azt a nagy igazságot, amit Andrásfalvy Bertalan mondott el. Ez a kiváló néprajzkutató azt foglálta össze, hogy a folklór lényegében azt kutatja, elemzi, ami az ember általános jóérzéséhez kell. Ahhoz tehát, hogy valaki társas lényként fel tudjon oldódni szű- kebb-tágabb környezetében. Ehhez pedig ünnepek kellenek — alapos okkal és méltóképpen megült ünnepek —, azután átvett és jól megélt'fta- gyományok. Sajnos — hallhattuk többektől is —, ez a múltban oly erősen élő szokásrendszer mára szinte kihalt. Próbálják ugyan őrizgetni, feleleveníteni, de a maga természetes módján már nem él. Nagy kár, hogy így van, mert éppen most, a pénzek utáni ló- tás-futás idején kellene hogy mentek, Kiinger néni leszedte az asztalról a terítéket, és a vendég tányérja alatt egy aranypénzt talált, amelyen II. József képmása volt. Majd szörnyethalt ijedtében, mert rögtön rájött, hogy a király aludt náluk az éjjel. Amit kicsikartak Közben az utasok odaértek az erdőn keresztül Márianosztrára. Bementek a kolostorba, s a király előadta szándékát, hogy szeretne nagyobb mennyiségben bort vásárolni. Le is mentek a kolostor pincéjébe, és ott sorba kóstoltatták az idegennel a borokat. Egy hordót azonban kihagyott a kísérő. A király azt mondta. hogy még abból is kérne kóstolót, azonban sehogy sem akartak adni a pálosok. Ekkor a király gyanúja beteljesedett. A levél, amelyet kapott, s ami miatt idejött, ugyancsak hivatkozott erre a hordóra. Felfedte hát királyi voltát, s megparancsolta. hogy azt a hordót szedjék széjjel. Amikor a dongákat feszegették, csak úgy dűlt kifelé a sok aranypénz, amit a foglyok hozzátartozóitól kicsikartak. Kiinger István, a fuvaros is megtölthetett egy zacskóval a csillogó, afáhybó!. a kedves vendéglátásért. 1781-ben jelent meg II. József türelmi rendelete, amely Izig-vérig az Alföld festője Tóth Rozália, aki a közelmúltig Szentendrén élt. Többnyire a síkság, a mező, a szántóföld ihleti alkotásra. Egyszerű vonalakkal dolgozik, s a természet színeinek visszaadására törekszik. Képein megjelenít kis tanyákat és nagyobb tájrészleteket is. Korábbi alidónkint megálljt parancsoljon, kizökkentsen a taposómalmok monoton ritmusából. Ujsá«. Szintén a jó szokások újjáélesztése volt a témája az Információ, döntés, nyilvánosság című eszmecserének — mondani sem kell, hogy szintén délután, a kettes csatornán, szombaton. Ezek a jó szokások ezúttal a helybéli sajtónyilvánosságra (is) vonatkoztak. Arra a gyakorlatra, amely örvendetesen megújulóban van. Aki tévét héz, újságot olvas, nyilván jól tudja, hogy itt is, ott is visz- szanyerik polgárjogukat a városi lapok (a legközelebbi és a Pest megyeieknek nagyon kedves példája ehhez a Szentendrei Hírlap, a Naszály—Váci Fórum és a Kisdunatáj életre hívása lehet), mégpedig azért, mert a polgár leginkább azt szereti olvasni, ami a legközvetlenebb környezetében történik. Arról is nyomtatásban szeret meggyőződni, ami jó, és arról is, ami esetleg egy utcányi, egy városrésznyi embert bosszant, irritál. Több fényt — mondta állítólag halálának percében Goethe, s mi mást mondhatnánk az ő nyomában, mint azt, hogy több, még több helyi újságot, városi (és nem csak városi) lapot! Akácz László megengedte, hogy a nem katolikusok is szabadon gyakorolhassák vallásukat. Templomot építhettek — igaz, torony és harang nélkülit. Lehetett papjuk és tanítójuk. Kiinger István hithű evangélikus ember volt. Arra kérte a királyt, hogy engedélyezze a templomuk építését. El is vezette őt Kiinger István a Börzsöny patak mellett levő alkalmas helyre, ahol II. József — így él a hagyományban — kilépte az építendő templom hosz- szát és szélességét. Aranykocsi, aranyló Kiinger Istvánnak II. József küldött később még egy kis aranykocsit, két aranylóval, így él a nép ajkán a hitükért sokat szenvedett nagybörzsönyi evangélikusok sorsa, amelyet végül is maga II. József enyhített. Történelmi valóság, hogy II. József 1786-ban a mária- nosztrai pálos rendet feloszlatta, vagyonukat pedig elkobozta. A nagybörzsönyi evangélikus egyház pedig a régi templom helyett 1847 és 1852 között, talán éppen a II. József által kimért helyen felépítette új, de most már tornyos templomát. Ebben harangok szava bíyja, ma is a híveket istentiszteletre. Győrök József nyugdíjas ált. iskolai igazgató Nagybörzsöny kotásai között olyan is szerepelt, amelyen csupán a szántóföld göröngyei voltak láthatók — ám számos szín- variációb<y). Hangulatilag ugyancsak gazdag festményeiből ma nyílik kiállítás Budakeszin, a művelődési házban, ahol hosz- szú évek óta rendszeresen bemutatják képeit. Mind a harminc művét meg lehet vásárolni, s az ebből származó bevétellel a júniusban megrendezendő budakeszi Erkel-na- pok költségeihez kíván hozzájárulni a festőművésznő. A legnagyobb magyar romantikus zeneszerzőt és karmestert erős szálak fűzték a településhez; nem csak pihent, alkotott is itt lévő házában. Erkel Ferenc 1810-ben született és 1893-ban halt meg, 1838-tól közel ötven esztendőn keresztül a Nemzeti Színház karmestere volt. A június 10-vel kezdődő ünnepségsorozat egyik eseménye lesz, hogy a rádió közkedvelt déli zenei vetélkedő műsora, a Ki nyer ma? iránt érdeklődők a művelődési házban találkoznak. A második napon a budaörsi Pro Musica vegyes kar Erkel ismeretlen műveiből ad elő részleteket Sapszon Ferenc a Magyar Rádió Énekkarának karnagya, e kórus vezetője vezényletével. A harmadik, s egyben befejező napon Erkel-emléktúra lesz. A sétaút a Normafától az Erkel-házig vezet, ahol koszorúzást tartanak. Az ünnepségsorozat operaesttel zárul. Részletek hangzanak el a Bánk bánhoz hasonló szépségű, de kevésbé ismert operájából, az' István királyból, amelyet 1885-ben, az Operaház megnyitására írt. A megemlékezéseken természetesen a nagyközségben élő Erkel rokonok is részt vesznek. , V. A. Ha ennek az NSZK—olasz— francia koprodukcióban készült filmnek a műfaját meg akarnánk határozni, inkább csak körülírással próbálkozhatnánk. Tehát: tulajdonképpen krimi, hiszen egy több halottat produkáló gyilkosságsorozatot is nyomoznak benne. De kalandtörténet is, mert hősei a krimifordulatoktól függetlenül is izgalmas kalandokon mennek keresztül. Ugyanakkor van benne egy furcsa, különleges körülmények között kibontakozó és bár beteljesedő, mégsem boldog szerelem. Fantasztikus és misztikus titkok, sejtelmes tudományok és elvakult ostobaság szövik át a történetet. Tiltott könyvek megismerésének leküzdhetetlen vágya sodor bajba embereket, de működik az ördögűzés és az inkvizíció is. Átszellemült vallásosság, bigott vakhit és nyers erotika keveredik a filmben. Akkor hát miféle műfaji kategóriába is sorolható a Jean-Jacques Annaud rendezte film? Nem tudom, de talán nem is feltétlenül fontos címkével ellátni. Elég, ha azt tudjuk, hogy az alapjául szolgáló regényt Umberto Eco írta, s ez a könyv maga is sajátos műfajkeveredést mutat. Ami persze nem baj; manapság úgyszólván nincsenek a hagyományos értelemben vett tiszta műfajok egyetlen műnemben sem. Eco regénye mindenesetre elsősorban arról szól (és ez a filmnek is egyik fő cselekmény- és gondolati szála), hogy a középkori egyházban óriási és majdnem megoldhatatlan feszültségek gyülekeztek össze. Főként a krisztusi tanítás értelmezése körül, abban a kérdésben, hogy az egyház akkor követi-e híven Krisztus példáját -és példázatait, ha visszatér a világi javaktól való megtartóztatáshoz, azaz a szegénységhez, vagy ha mind gazdagabb és hatalmasabb lesz, s maga is feudali- zálódik, egyben pedig hatalmas világi befolyásra is szert tesz. A XIV. század első har- madának súlyos egyházi konfJ liktusai állnak a film történetének hátterében. Két nézet csap össze, s bár messze még a vallásháborúk kora, bizonyos; eretnekségek (melyek azért azok, mert nem egyeznek aa egyházi arisztokrácia véleményével) csírájukban már fel--: lelhetők. Ezekre csap le aZ j inkvizíció, s irtja a másként- gondolkodó papokat és világiakat máglyával, kötéllel, lelki terrorral, jobbára az ördögűzéssel teremtve alapot a pre- koncepcionált pörökre. William atya, a jeles egyház- j tudós ferencrendi szerzetes,' így kerül az események kö-j zéppontjába, s mivel rendjei épp a szegénység egyházának j a visszaállításán fáradozik, lesz maga is kis híján áldozattá. Sj így avatkozik be az ördögűző' dominikánus inkvizítor, így; lepleződnek le a távoli hegyi kolostorban titokzatos körül-, mények között bekövetkezett halálesetek bonyolult indítékai, s így ég el végül egy hatalmas tűzvészben a kolostor csodálatos könyvtára, melyben a tiltott könyvek százai, a tiltott tudás hatalmas mennyisége voltak felhalmozva. Ha akarjuk, ebben a szövevényes és sejtelmes történetben modernebb allúziókat is észlelhetünk. Nemcsak a koncepciós porok „haladó hagyományaidra történik utalás, hanem arra is, hogy az elnyomó szervezeteknek, legyenek bár egyháziak, elemi létérdekük, hogy az elnyomottakat tudatlanságban, tájékozatlanságban tartsák, s ne engedjék őket a tudás teljességének közelébe. Aki pedig erre törne, azt el kell pusztítani. A film végén a mindent elemésztő tűzvész fényénél a fellázadó parasztok agyonverik a menekülő inkvizítort. Beteljesül az igazság, és előre veti árnyékát az Európát majd sok évtizedig pusztító vallás- háború. S mi már azt is tudjuk: az inkvizíció és az inkvi- zíciós -szellem nem pusztult ki ennek az egy szem inkvizítor- nak a halálával. Sean Connery és Philipe Leroy A rózsa neve című filmben A bolygó neve: Halál Persze, hogy várni lehetett a folytatást, hiszen A nyolcadik utas: a Halál úgy fejeződött be, hogy főhősnőjét, Ripleyt és a macskáját egy kapszulában hibernált állapotba merítették. Azt a filmet Ridley Scott rendezte; a folytatást James Cameron jegyzi. De igazából nem egészen pontos folytatás ez, mert Cameron valami újat is adagol az előző történethez. Nevezetesen az úgynevezett akcióvagy kommandófilmek kötelező figuráit és fordulatait. Létrejön egy sajátos keverék: a sci-fi és a Rambo-típusú filmek hibridje. Maga a történet persze úgy kezdődik, hogy Ripleyt sok-sok év után megtalálják és felébresztik, aztán az ő figyelmeztetése nyomán indul el egy Más, mint a többi Nem tudom, mi értelme volt egy már A küldönc címmel a hazai sajtóban igen elismerően méltatott szovjet filmet átkeresztelni, s ezzel megfosztani az előzetes ismertetések jótékony érdeklődésfelkeltő hatásától. Karen Sahnazarov filmje ugyanis eredeti címével rendcsináló különítmény, hogy a bolygón, melyen ő a szörnyet találta, megmentsék az időközben oda telepítetteket. Lesz aztán mindenféle harc, küzdelem az elszaporodott ronda szörnyekkel, meghal az egész kommandóegység, kivéve természetesen Ripleyt, aki egy szerencsésen megmenekült kislánnyal újra hibernálja magát, miután egyszál maga végzett a főszörnnyel és felrobbantotta a szörnyfészek bolygót is. Ripley, az energikus és rettenthetetlen superwoman, így lesz galaktikánk eszményi hősévé. Mi ugyan hangosan nevetgélünk időnként a mese fordulatain és a superwoman szuperságán, de üsse kő, ez se rosszabb, mint annyi más hasonló hotror-scifi-kommandó- film. Jett a tavaly májusi budapesti Fiatalok a szovjet film- művészetben bemutatósorozat egyik slágere, s nem véletlenül, mert a film a mai szovjet fiatalok súlyos problémáit tárja fel, a nemzedéki ellentétektől az afganisztáni jelenlét szülte konfliktusokig. Takács István «Tv-FI GYE LÓI— Kiállítás és vásár Budakeszin Az Erkel-napokra szánja Álruhás király Márianosztrán Unokáink is mesélni fogják
