Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

* 198*. MÁJUS 31., KEDD A gazdasági társasagokról Törvényalapelvek A gazdasági társaságokról szóló törvény alapvető elvei­ről hallgatott meg tájékozta­tót az Országgyűlés jogi, Igaz­gatási és igazságügyi bizottsá­ga a Parlamentben — An- talffy György elnökletével — hétfőn tartott ülésén. A képviselőkhöz korábban eljuttatott előterjesztés rögzí­ti, hogy szükség van a szo­cialista piaci viszonyok céltu­datos fejlesztésére. Oj társa­sági törvénnyel is elő kell mozdítani, hogy változatos vállalkozási formák alakulja­nak ki. Ösztönözni kell új, rugalmasan működő, jövedel­mezően gazdálkodó közép- és kisméretű gazdasági szerveze­tek létrejöttét, és csökkenteni a termelésben és az értékesí­tésben meglévő vállalkozási kötöttségeket. A kisegítő-ki­egészítő gazdaság, valamint a magántevékenység szerves ré­sze a szocialista gazdaságnak. Korszerű gépparkkal A Buda-Flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri gyárában mintegy 170 millió forintos költséggel korszerűsítették a gép­parkot. Az új berendezéseken a világpiacon rendkívül kere­sett, úgynevezett finom lenanyagot gyártják. Az új fonó- és szövőgépek, valamint a kikészítőüzem új gépeinek kezelését a korábbinál 26-tal kevesebb dolgozóval tudják megoldani. Pataki Károlyné a számítógép-vezérlésű szövőgéppel már a finom lenárut készíti. A szolgáltató felkészült a nyárra Nagy kincsünk az iható víz Pest megye valamennyi vízmüvének műszaki-közegészségügyi szemléjét má­jus második felében tartották meg a nyá­ri csúcsfogyasztásra való felkészülés je­gyében. A Pest Megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat érdi üzemmérnökségén a na­pokban, csütörtökön került sor erre az eljárásra, ahova meghívták a területileg illetékes felsőbb vízügyi és közegészség- ügyi hatóságokat, valamint a fogyasztók, a lakosság képviseletében az érdekelt vá­rosi, illetve községi tanácsok vezetőit. A fő figyelem nyilvánvaló­an az érdi üzemmérnökséghez tartozó vízművekre irányult, azonban előzetesen a PVCSV szolgáltatási osztályának veze­tője, Berták József általános tájékoztatást adott a másutt megtartott szemlék tapaszta­latairól. A vállalat a megye 85 te­lepülésén szolgáltat ivóvizet, összesen 2800 kilométer hosz- szú vezetékhálózaton. (Mellet­te a Duna Menti Regionális Vízmű és a főváros is üze­meltet vízműveket és vagy fólszáz községben még nincs vezetékes ivóvíz.) Tavaly ösz- szesen 25 millió köbméter vi­zet termeltek ki 267 mélyfú­rású, illetve parti szűrésű kútból. (Beleértve az úgyne­vezett átvett vízmennyiséget is.) A kutak napi kapacitása 148 ezer köbméter. Ezt azon­ban általában nem használja el a lakosság, a vízművek ki­használtsága nem éri el az 50 százalékot. Hangsúlyozzuk, általában. Mert a nyári csúcsfogyasztás kiszolgálása jelenti a legnehe­zebb feladatot. A vízművek akkor hónapokon keresztül ka­pacitása felső határán műkö­dik, időnként és helyenként a vízigények meghaladják a termelési-szolgáltatási lehe­tőségeket. Tapasztalatból tud­juk, ez vízhiányt jelent. Volt benne részünk, és sajnos er­re az idén is számítani kell. Annak ellenére, hogy a víz­művek mindenütt lelkiismere­tesen felkészült a csúcsszol­gáltatásra. Hiányra számítani keil A vízhiánynak több oka van. Ismeretes, hogy a me­gyében korábban az úgyneve­zett közkutas vízszolgáltatás igényeinek figyelembevételé­vel épültek a vízművek. Idő­közben azonban bővült a há­lózat. rácsatlakoztatták a la­kóházakat, azokat komforto- sították, tehát többszörösére nőtt a lakosság vízigénye. Te­lepültek ipari és szolgáltató- üzemek. gyarapodott az intéz­mények száma és ezzel nőtt a vízfelhasználás is, amit ter­mészetszerűleg az adott víz­bázis már nem képes kiszol­gálni. Ilyen helyzetbe jutott például Vecsés, Kerepestar- csa. Üllő, Gyömrő, Pécel stb. A vállalat pénzeszközei vi­szont csak a fenntartás, a szintentartás és a rekonstruk­ciós munkák költségeit fede­zik. A különböző fejlesztő beru­házásokat az érdekelt taná­csokkal vagy társulásokkal kö­zösen finanszírozzák. Ennek az együttműködésnek egyik példája az Ercsi—Szazhalom- batta távvezeték építése, amelynek 70 milliós összegét fele-fele arányban fizetik. Ez a beruházás viszont várható­an az ezredfordulóig megold­ja megnyugtatóan az iparvá­ros vízellátását. (Vízrendsze­rének kezelése az érdi üzem- mérnökség dolga.) Közös beruházásban Ilyen, a vízszolgáltatás biz­tonságát javító közös beruhá­zás természetesen a megye más területén is megvalósult, illetve folyamatban van. Így például Isaszegen és Vecsésen egy-egy 500 köbméteres víz­tároló medence építésével bő­vítették a tárolókapacitást. A vállalat rekonstrukciós és fej­lesztési alapjából épült a pé- celi hasonló nagyságú víztáro­zó, és készül a Galgavölgyi Regionális Rendszer Túra és Aszód közötti 300 milliméte­res főnyomóvezetéke, amelyre a regionális vízműhöz csa­tolt újabb három község: Gal- gamácsa, Váckisújfalu és Vác- egres vízmüvének üzembe he­lyezésével elengedhetetlenül szükség van. Még a nyári csúcsidőszak előtt termelésbe állítanak több, az elmúlt év­ben létesített mélyfúrású ku­tat. Így Pécelen, Tápiószecsőn, Dabason és Aporkán bővül a vízbázis. Érd korábbi már-már elvi­selhetetlen vízhiányát kizárja a múlt év nyarán — egyelő­re átmeneti megoldással — bekapcsolt úgynevezett pesti víz. A Fővárosi Vízművek csepeli bázisáról a Duna alatt átvezetett napi 10 ezer köb­méter ivóvíz és a saját kút- jaikból nyerhető napi 13 ezer köbméter összmennyiséggel a regionális vízműről nemcsak a város látható el megfelelő­en, hanem a rendszerre kap­csolt községek: Sóskút, Pusz- tazámor. Tárnok, Törökbálint és Törökugrató is. E nagy üdülőkörzetekkel rendelkező településeken azonban — kü­lönösen a magasabban fekvő területeken — számolni kell a vízhiánnyal nyáron. Hiszen a vízátvétel csupán a kritikus helyzeten segített, a Duna- parti vízmű bővítő beruházá­sa majd 1990-ben fejeződik be. Az érdi üzemmérnökség el­látási területéhez tartozó töb­bi községben is számítani le­het átmeneti zavarokra, nyo­máscsökkenésre. Herceghal­mon, Diósdon és Törökbálin­ton is nagyobb a vízfogyasz­tás csúcsidőszakban, mint vízmüveik kapacitása. Biator­bágy Is gondban van csökke­nő és sajnos szennyeződő víz­készletével. Biztonságos ellá­tását a Bicskei Regionális Vízműrendszerre való csatla­kozás oldja meg. Ennek mun­káit még az idén megkezdik. Z sámbék—Tök—Perbál ivó­vizét a perbáli forrásfoglalás­ról és a bicskei vízrendszer­ről átvett vízzel szolgáltatják. Perbál külön bekötőgátat kap erről a rendszerről és az már végleges megoldást jelent majd. Nagykovácsi vízműve a Fővárosi Vízművektől kapja az éltető nedűt. A szerződés szerint naponta 1000 köbmé­ter vizet használhatnak el, de az eddigi vízfogyasztás csúcs­ban sem érte el ezt a maxi­mumot. Takarékosan Röviden összefoglalva: nem jöhettünk el könnyű szívvel a szemléről. Ha enyhültek is itt-ott vízgondjaink, de a té­nyek arra intenek, bánjunk takarékosan egyik legnagyobb kincsünkkel, az egészséges ivóvízzel. És óvjuk tisztasá­gát. Kádár Edit Tavaly télen megfagyott a borjak füle Rákényszerítve a veszteségre Ma már a győztesnek sem megy olyan jól, mint régen. Tény, hogy ma már a gazda­ságban megnyilvánuló egyre erősebb versenyszellemben a győztesek kevesebbet markol­nak, mint korábban a hely- benjárók. E megállapításhoz a nagykőrösi Arany János Termelőszövetkezet jelenlegi helyzete adta az alapot. Pon­tosabban az említett gazda­ság szarvasmarha-tenyésztő ágazata, amely az elmúlt esz­tendőben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által utoljára kiírt országos hústermelési verseny kategó­riagyőztese lett. Az eredmények valóban szé­pek: az ágazatban nagyon jó a súlygyarapodás mutatószá- ma, a szaporodás is figyelem­re méltó, s a tenyésztési eredmények összességükben ugyancsak dicséretesek. Vala­mi mégis hibádzik a dolog­ban. No nem az itt dolgozók végzik rosszul a feladatukat, nem is a vezetőknek tulajdo­nítható a szépséghiba, az ál­latok pedig a legkevésbé lu­dasak a dologban. Egyszerűen arról van szó, hogy a ver­seny eredményétől függetle­nül itt ráfizetéses ma a hízó­marha tartása. Legalábbis er­ről tájékoztatott Sz. Tóth László, a termelőszövetkezet elnöke. Drága a takarmány A már-már országos jelen­ség okait kutatva több for­rást is felfedezhetünk. Az ál­lami támogatás összege dara­bonként 5 ezer forint, amely lehet, hogy SQknak tűnik, a valóságban mégsem tudja egyensúlyban tartani a mér­leg nyelvét. Mi van a másik serpenyőben? A teljesség igé­nye nélkül felsorolunk néhány elemet: a takarmányok, tápok ára óriási mértékben emelke­dett, a beltartalmi értékük ezzel ellentétes arányban vál­tozott. Az eladható állatok piaca beszűkült, s így a ki­sebb kereslet és a nagyobb kínálat viszonyából alacso­nyabb értékesítési árak szár­maznak. Csak érdekességként említ­jük meg, hogy ez a vásárlók pénztárcáját sem érinti elő­nyösen. A tenyésztési eredmé­nyek ugyan mára már itt is jóvá tették a korábban elkö­vetett hibát, amelynek a lé­nyege, hogy a kiváló tulaj­donságokkal rendelkező ma­gyar tarka állományt egy ná­la rosszabb eredményeket produkáló fajta vérével akar­ták felfrissíteni, ám ez a kí­sérlet jócskán rontotta az ágazat helyzetét. A legfontosabb tényezők felsorolásából is kiderül, hogy a nagykőrösi gazdaságnak mekkora munkába tellett, míg az említett országos sikert el­érte, igaz, nyereség nélkül. Főleg akkor értékelhető iga­zán nagyra a szakmai elis­merés, ha szólunk arról, hogy a gazdaság a gyenge adottsá- gúak közé tartozik. Ez ugyan hoz még a szövetkezet kony­hájára egy kisebb árkiegészí­tő támogatást, amelynek se­gítségével az általában vesz­teséges ágazat akár minimá­lis eredményt Is elérhet. Gyakran cserélődtek A nagykőrösi téesz helyzete természetesen egyedi, hiszen itt mások a gondok, a lehető­ségek. A szövetkezet a több mint tíz évvel ezelőtti egye­sülés folytán átvett egy félkész tehenészeti telepet, amelyet nem tud hasznosítani, ugyan­akkor a befejezésére sem lát lehetőséget, illetve okot. Ez a kihasználatlan beruházás ala­posan megnöveli a tenyésztés költségeit a gazdaságban. A másik probléma a szakember- gárdával kapcsolatos. Igaz ugyan, hogy most már egy összeszokott,- lelkiismeretes dolgozókból álló csapat állja a szarvasmarha-tenyésztésben a sarat, de néhány évvel ez­előtt még nem volt ez így. Gyakran cserélődtek az em­berek, aminek az állatállo­mány és a gazdaság látta a kárát. A felsorolt gondok hallatán felvetődik a kérdés: vajon meddig tudják elviselni a las­san kritikussá váló helyzetet? Mi lesz az ágazat sorsa, s mi lesz azokkal a nagyüzemekkel, amelyek a körülmények el­lenére sem adják fel? A két­kedők pedig milyen ösztönzést kapnak a munka folytatására? A választ egyelőre nehéz len­ne megadni. S hogy mi várható Nagykő­rösön? Az Arany János Tsz elnöke hangsúlyozza, hogy semmiféleképpen nem akarják megszüntetni az ágazatot, sze­retnék megtartani a jelenleg mintegy 460 darabot számláló állományt. Ez már csak azért is fontos számukra, mert ezek az igénytelennek mondható állatok megoldják a szövetke­zet 1500 hektárnyi rossz minő­ségű legelőjének hasznosítását is. Van ugyan egy juhte­nyésztő ágazata is a tsz-nek, ám erre még kevésbé mer­nek alapozni, hiszen a birkák helyzete sokkal bizonytala­nabb. A megszüntetés már csak azért sem jöhet szóba, mert ez a gazdaságnak még nagyobb ráfizetés lenne, mint­ha éveken keresztül kisebb veszteséggel dolgozik az ága­zat. Az állományt csak az ér­téke alatti áron lehetne elad­ni, a legelők, a f'étek, az épü­letek kihasználatlanul ma­radnának, s a tagok elhelyez­kedése is gondot okozna. Egyetlen megoldás van tehát: tovább küzdeni. Nem adják fel Az említettek alapján lát­ható, a dolog nagyon bonyo­lult, s nehéz igazán jó meg­oldást találni. Legalábbis a gazdaságok részéről. Ahogy azonban az elnök beszélt az állatokról, a jövőről is képet adhat: „Ezek a magyar tarkák a legkezelhetőbbek, a leg­kisebb igényűek, s az ellen­állóképességükről csak egy példát mondok: a múlt évben azon a bizonyos szokatlanul hideg télen a kisborjak füle megfagyott —r hiszen ők is ri­degtartásban vannak —, de semmi bajuk nem lett. Hát ezektől a jószágoktól szaba­duljunk meg?" Semmiképpen. Már csak azért sem, mert ha a mai­nál több nagyüzem választaná a könnyebb utat, akkor a ma­gyar mezőgazdaság rövid időn belül az iparnak jelentene konkurenciát, s közben az alaptevékenységek termelése a kritikus szint alá csökkenne. Bánsági György Fizetés a termés betakarítása után Kombájnok lízingügyletből Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is kedvező beszerzési akcióval, lízingügylettel ér­tékesít gépeket az Agrotek Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat; korsze­rű NDK-gyártmányú kombáj­nokhoz juthatnak így az üze­mek. A kedvezményes akció sikerre számíthat annál is in­kább, mert a gazdaságok egy részének kevés a pénze, vagy éppen nincs is az új gépek teljes árának azonnali kifize­tésére, ugyanakkor az elörege­dett gépekkel kevésbé halad a munka, menet közben is so­kat kell költeni javításokra, ami tovább növelné költségei­ket. Az Agrotek lehetőséget te­remt arra, hogy a megrende­lők a bérleti díj első részletét a gép átvétele után fél évvel fizessék ki, amikor az új ter­més értékesítése révén már pénzhez jutnak. A tanácsi gazdálkodás tapasztalatai Óvatosan bánnak a pénzzel fiz elmúlt hónapokban a Pest megyei népi ellenőrök a tanácsi gazdálkodás új keletű tapasztalataira voltak kíván­csiak. Vagyis arra, hogy a nö­vekvő önállóság és a rendel­kezésükre álló eszközök csök­kenése együttesen milyen cse­lekvésre késztette az állam- igazgatás helyi letéteménye­seit. A hivatali nyelvezettel élve a megállapítások lényegét így lehet, összefoglalni: „A terve­zési és szabályozási kötöttsé­gek számottevő mérséklődésé­vel párhuzamosan mind a köz­ponti szervek és a megyei ta­nács, mind az utóbbi és a he­lyi tanácsok tervezési együtt­működésében a szakmai és társadalmi konzultációk rend­szere általánossá vált. A dön­tések decentralizáltsága, a kö­zéptávú tervek kétfordulós tes­tületi vitája, a tervezés nö­vekvő demokratizmusa, a ko­rábbiaknál szélesebb körű po­litikai és társadalmi előkészí­tés, az új munkastílus a fej­lettebb tervezési és együttmű­ködési módszerek kialakítását igényelte." Persze lehet a tervezés és együttműködés akármilyen demokratikus, ha a pénzforrá­sok patakocskáinak csörgede- zése lelassul. Márpedig a vál­lalatok és szövetkezetek város- és községfejlesztési hozzájá­rulása és béradója mindenhol elmaradt az előzetesen számí­totthoz képest, és bár ezt a bevételkiesést megyei szinten összességében a lakosság adó- befizetései és az érdekeltségi bevételek többlete kiegyenlí­tette, ez a körülmény a helyi tanácsok egy részét nem men­tesítette a pénzügyi zavarok­tól, a finanszírozási gondok­tól. Mit tehettek az utóbbiak? Lassították beszerzéseiket, el­halasztották a felújítási mun­kákat — még ha tudták is: ezért majdan nagy árat fi­zetnek —, visszafogták a már korábban megkezdett beruhá­zások ütemét. Számos tanács dicséretére legyen mondva: újszerű intéz­kedésekkel növelték bevételei­ket. A Gödöllői Tanács például 45 millió lorint értékben ki­bocsátott kötvényeiből az el­múlt két évben tíz-tízmillió forintra tett szert. A helyi kastély felújításában való köz­reműködéséért kétszázalékos bonyolítási díjat kap, tavaly ez 600 ezer forintot jelentett számára. Bevételeit fizető- parkoló létesítésével, nyomdai kiadványok árusításával és népművészeti bolt működteté­sével is növelni tudta. A Bu­daörsi Tanács öt évre szóló, a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködési megállapodást kötött a helyi gazdálkodó szer­vezetekkel, s a tőlük átvett pénzeszközök mennyisége ta­valy már meghaladta a 24 millió forintot. Százhalombat­tán a helyi vállalatok két év alatt több mint 88 millióval segítették a tanácsot. A hasznos kezdeményezé­sekre szükség lesz ezután is, hiszen például a településfej­lesztési hozzájárulás — ami­ből az elmúlt két évben 310 millió forintos bevételük szár­mazott a tanácsoknak — mind több településen elapadt, mert egyrészt a lakosság jövedel­mei csökkentek, másrészt a tanácsok nem garantálhatták többé a teho megszavazásakor kitűzött fejlesztési célok való­ra váltását A népi ellenőri vizsgálat az eddigi tapasztalatok birtoká­ban arra a megállapításra ju­tott hogy bár a korszerűsí­tett szabályozásra való áttérés nagy erőpróbája volt a taná­csi vezetésnek és apparátus­nak, az első lépéseket sikere­sen megtették a középtávú tervek kidolgozásával, s a bevételkiesések és az állami támogatások elvonása okozta nehéz körülmények között is eredményesen gazdálkodtak. Minden jel arra vall, hogy a helyi tanácsoknál valóban megnyíltak az önállóbb cselek­vés lehetőségei s azok növek­vő felelősségérzettel párosul­nak. Természetesen a bevételki­esések és a szigorító rendelke­zések helyenként okoztak ne­hézségeket is a napi feladatok ellátásában, de mert óvatosan bántak a pénzzel az alapellá­tás színvonalát a legtöbb he­lyen sikerült megtartani. S ha jól belegondolunk, már ez sem csekélység. Cseri Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents