Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-30 / 128. szám
4 ^CíAaa 1988. MÁJUS 30., HÉTFŐ A felkelő napot szimbolizálja Házavatás Visegrádon Felavatták szombaton Visegrádon, a Jurta kemping közelében, a Makovecz Imre építész tervei alapján készült erdei művelődés házát. A létesítmény, amelyet a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság finanszírozott és üzemeltet, látványnak sem utolsó. A Mogyoró-hegyre épült, félgömb alakú építmény tetején sárga- réa borítással, oldalának gyepfedésével pedig a felkelő napot szimbolizálja. A művelődési házat vasárnap Berdár Béla, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgatója avatta fel. Az ünnepségre megérkezett a Piknik Klub együttes, azokkal a fiatalokkal, akik részesei voltak az együttes által indított faültetési kampánynak. A megnyitó után a vendégek jelképesen elültettek egy fát. Ezt követően játékos vetélkedőt rendeztek a helyszínen a környezetvédelem, az egészségnevelés, a történelem és popzenei témakörből. A visegrádi majális részeként a Salamon toronyban is látványos műsort tartottak, az ide érkezőket sváb térzenével köszöntötték, majd a nézők lovagi bajvívást láthattak. Fellépett a visegrádi helyi magyar gvermeknéptánccso- port és a visegrádi sváb népi tánckar is. A népbetegség ellen Tablettákkal A munkacsoportok beszámolójával fejeződött be szombaton Seregélyesen a csecsemő-, gyermek- és ifjúságegészségügyi ellátás eredményeit és feladatait megvitató gyermekgyógyász-tanácskozás. A gyermekegészségügy kiemelt feladatai közé tartozik a csecsemőhaladóság csökkentése, a területi gyermekgyógyász-munka fejlesztése és a rehabilitációs tevékenység javítása mellett a már népbetegséggé vált fogszuvasodás megelőzése, illetve gyógyítása. Budapesten és az egyes nagyvárosokban már a fogszuvasodást gátló tabletták adagolásával próbálják megelőzni a ba; kialakulását, de a számok arra figyelmeztetnek, hogy fokozott felvilágosító munkára, a helyes szájápolás tanítására is szükség van. Cölöperdő a Duna mentén Sok hűhő - majdnem semmiért „Bontják vagy nem bontják — ez itt a kérdés, s a választ nemcsak a stégtulajdonosok várják kíváncsian, hanem azok is, akik elől elzárják a partot a Ráckevei-Dunán szinte egymásba érő víziállások. Már amelyiket annak lehet nevezni. Inkább hányaveti tákolmányokról van szó, amelyeken hétvégeken összeiitött bódék éktelenkednek. Fürdőzők, horgászok használják azokat, némelyik éjszakai szállásul is szolgál, és el lehet képzelni, hogy mi minden kerül, pottyan a vízbe alkalmanként. Az 1985 márciusában kelt minisztertanácsi rendelet értelmében 1985. december 31-ig fennmaradási engedélyt kellett kérni a stégekre, függetlenül attól, hogy engedéllyel, vagy anélkül épültek.” Eddig az idézet, amely egy 1986 januárjában megjelent írásból való. most 1988 májusánál tartunk, ám a kérdés ugyanolyan aktuális, mint akkor volt. A rendelet megjelenésének és végrehajtásának ugyanis ma sincsenek szemmel látható eredményei... Lehetne meditálni azon, hogy jó-e az a rendelet, amelyet több évig készítettek elő, s a megjelenése óta eltelt újabb három esztendő is kevés volt ahhoz, hogy megváltoztassa az 57 kilométer hosszúságú Duna- ég elcsúfított képét? Meg azon is, hogy miért tartalmaz olyan joghézagokat, amelyek vagylagossá teszik a végrehajtást? Ezt azonban nem lehet várni a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságtól, hiszen a cég nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó. A rendelet, majd azt követő OVH-rendelkezés adta kereteken belül kell rendet teremteniük a vízparton, érvényesíteni a környezetvédelmi és közegészségügyi szempontokat. Így azután egyelőre maradjunk a kézzel fogható tényéknél. — Eredetileg 1985. december 31. lett volna a fennmaradási engedélyek kérelmezésének a határideje, de ezt kétszer is meg kellett hosszabbítani, a végső dátum 1987. decembere volt — mondja dr. Varga Árpád, a Kövizig hatósági osztályának vezetője. — így is sokan megkéstek, nem tudtak róla, vagy nem foglalkoztak a kötelezettségükkel. Hatezer viziállás van összesen, s a 10 százalékáról nem lehetett tudni, hogy ki a tulajdonos. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy gyanúnk szerint előfordult olyasmi is, hogy valaki talált egy gazdátlan stéget, fennmaradási engedélyt kért és kapott rá, majd eladta néhány tízezer forintért. Ezt persze nem tudjuk bizonyítani. Végül is valamennyi stéget megvizsgáltuk, ami nem volt kis munka Mindegyiket elláttuk nyilvántartási táblával, ami nem azonos az engedéllyel, bár sokan még most is ezt hiszik. Egyedi határozatok Ezek a jelzések egyszerűen a beazonosításban segítenek. A felépítmény nélküli vízállásokkal volt könnyebb á dolgunk. mert ezek általában a part menti ingatlanok tulajdonosaié s ezért nagy valószínűséggel kizárható a víz szennyezése. A felépítményes stégeknél — ilyen a vízi állások 10 százaléka — már más a helyzet, hiszen gazdáik gyakran napokat is ott töltenek, horgásznak, miközben a közegészségügyi feltételiek, például nyilvános illemhelyek hiányoznak. Elképzelhető, hogy mi minden kerül, pottyan a vízbe. Ezért a felépítményes stégekre csak az év végéig adjuk meg a fennmaradási engedélyt, s a helyi tanácsokkal. a Köjállal közösen újra egyenként meg kell vizsgálnunk azokat. Ezután dől el, hogy melyik maradhat és melyik nem. Ezeknek az egyedi határozatoknak a megszületése 1989-ben várható. Per is lehet Ez a hosszadalmas eljárás sem garantálja azt, hogy eltűnik a partot szegélyező cölöperdő. Elvileg pedig van lehetőség a stégek Abontására. Azokéra, amelyekre nem kértek fennmaradási engedélyt, azokéra, amelyeknek tulajdonosai ma sem ismertek és azokéra, amelyek közegészségügyi és vízvédelmi szempontokból nem kívánatosak. Az elmélet és a gyakorlat egysége azonban ezúttal sem egyértelmű, dr. Varga Árpád érdekes példákkal szolgál erről: — Tavaly 624 olyan stég volt, amelyre a meghosszabbított határidőn belül sem nyújtottak be fennmaradási kérelmet. Sokan most pótolták a mulasztásukat, beadványukat első körben el kellett utasítanunk. De már érkeznek a fellebbezések, s a többség meg fogja kapni a fennmaradási engedélyt, ha a stégek egyébként megfelelnek a kívánalmaknak. Mert az furcsa lenne, ha elbontatnánk, azután pedig a tulajdonos kérelmére kiadnánk egy új engedélyt, hogy ugyanazon a helyen víziállást létesíthet... Bonyolult a helyzet a gazdátlan stégek esetében is. Mondjuk, be van építve másfél köbméter faanyag, s a munkadíjjal együtt 15—20 ezer forintra rúg az értéke. Ha megfelel mindenféle követelményeknek, akkor kár lenne lebontani, inkább át kellene adni a helyi tanácsnak közösségi célú használatra, vagy eladni, hogy bevételünk származzon belőle. Egyébként pedig nagyon nehéz megállapítani, hogy egy stég gazdátlan-e vagy sem? Felhívást kellene intézni a lakossághoz, hogy jelentsék be .ha ismerik a tulajdonost. vagy egyéb, szintén nem egyszerű felderítési módot kell találni. Ha ez nem vezet eredményre, és rászánjuk magunkat a bontásra, s két hét múlva megjelenik a gazdája, aki, tegyük fel iratokkal bizonyítja, hogy hosszú ideig beteg volt, vagy külszolgálatot teljesített, s annak ideién engedéllyel építette a stéget — nos, akkor gond van. Még per is lehet belőle. Érdemes-e ezt végigjátszani? Már a felmérés is sok munkájába és sok forintjába került a hatóságnak, nem pedig a bontás, ami ugyancsak azt a pénzt szi el, ami a normális vízügyi feladatok ellátását szolgálja. Szóval igen körültekintően kell eljárnunk... Talán ennyiből is kiderül, hogy bizonyosan kevés stéget bontanak le a Ráckevei-Duna- ágban. A Kövizignek azonban ezután is bőven lesz munkája. Üjra felülvizsgálják a felépítményes stégeket, megpróbálják tisztázni az eddig ismeretlen tulajdonjogokat, foglalkoznak a fellebbezésekkel. Az eredmény pedig mindössze annyi, hogy lajstromba vétetik, térképre rajzoltatik a hatezer víziállás helye, tulajdonosa, azaz pontos kép rajzolódik ki a fennálló helyzetről. Eredménynek könyvelhetjük el továbbá azt is, hogy ezután felépítményes stég létesítésére egyáltalán nem adnak engedélyt, egyébre is csak akkor, ha a kérelmezőnek közvetlen vízparti ingatlana van, s ha azzal a helyi szakigazgatási szervek is egyetértenek. Kevesebb stég és több szabad hely tehát nem lesz az 57 kilométeres túlzsúfolt Duna-szakaszon, s e sorok írója kételkedik abban is, hogy ettől a tortúrától javul majd a víz minősége. Mert a Dunát nem a horgászok, az egyszerű, vagy felépítményes stégek gazdái piszkolják igazán, hanem a félig megtisztított, vagy tisztítatlanul beömlő ipari és egyéb szennyvíz, s hogy a települések többségén nincs csatornahálózat, az emésztőgödrök pedig úgy vannak megépítve, ahogy ... Végelszámolás Ha belegondolunk, hogy a rendelet előkészítése, elfogadása és végrehajtása hány esztendőt, mennyi munkát és pénzt emésztett fel csupán eddig, s ezt összevetjük a várható eredménnyel, akkor a végelszámolásnál arra jutunk: sok hűhó — majdnem semmiért... Kövess László Mire felépült — elérte a község Most újabb csatát vívhatnak Iskolát avatnak augusztusban Szigethalmon. Hogy mennyire nagy esemény ez a település számára, azt csak az tudja igazán, aki az elmúlt években figyelemmel kísérte az építkezés menetét, illetve az oktatási intézmény előéletét,. A Marlin-telepi iskola ugyanis azon kevés beruházások közé tartozik, amelyeket nehezebb volt és tovább tartott elhatározni, mint felépíteni. Szigethalom jellegzetes agglomerációs település amely gyorsabban fejlődött, hamarabb benépesült, mint ahogy a szakemberek ezt prognosztizálták. Nyilván a kék busz vonzereje tette a valamikori Szilágyi-telepet vonzóvá a Csepel-sziget nagy üzemeibe került, távoli vidékekről érkező munkások számára. Mindebből következik, hogy errefelé a demográfiai hullámvölgy nem érezhető, valamint az is, hogy a nagy népességmozgás következtében a várható iskolai gyermeklétszám nehezen becsülhető meg. Albérlők jönnek-mennek. Szigethalmon ma is több mint kétezer agyra járó, albérlő él. Egy közepes nagyságú községn.yi ember, akik után valahol az ország másik felében lévő állandó lakóhelyük tanácsa kapja a fejkvótát, a kereskedelmi, orvosi ellátást, iskolát, telket, segélyt, lakást viszont Szigethalmon kérnek. A tervezési bizonytalanságok közepette is látni lehetett, hogy a néhány esztendeje épült új iskolát hamarosan kinövi a nagyközség. A terv, hogy épüljön újabb oktatási intézmény a Marljn- telepen, már régen megszületett. S, amikor 1985-ben végre elkezdődött az építkezés, már Damoklész kardjaként függött az iskolavezetés feje fölött a hármas váltású oktatás réme. Hiszen a leendő oktatási intézmény azért került oda a település szélére, mert ezen a területen rengeteg telket parcelláztak. Míg az alapozás idején még valóságos pusztaság közepére került az új létesítmény, ma takaros porták, beépült utcák mellett visz oda az út. Az új házak pedig új tanköteleseket jelentenék. Tehát, ha az építkezés úgy megy, mint a karikacsapás, akkor is a huszonnegyedik órában készült volna el az iskola. Ám a munka menetét már az elején finanszírozási gondok lassították. Egy ideig úgy tűnt, hogy le kell állni, hiszen a Szigethalmi Tanácsnak még reménye sem volt arra, hogy előteremtse azt a több tízmillió forintot, ami akkor hiányzott. Két éve nyáHuzatok a Szamarára Pátyon, a Zsámbéki Medence Termelőszövetkezet autóreposs üzemágában végzik el a hazánkba érkező IFA-tehergépkocsik nullrevízióját, illetve az autók üzembe helyezését. Kárpitos- műhelyükben varrják a kocsik hűtőtakaróit, készítik a vezetőfülkébe a harmadik üléseket is. Ezekből összesen mintegy 9 ezer darab készül évente. E mellett még mintegy 3 ezer garnitúra üléshuzatot is gyártanak különböző személygépkocsi-típusokhoz. Felvételünkön Puskás Lajosné a Lada Szama- rákhoz varrja a tetszetős, csíkos huzatokat. (Hancsovszki János felvétele) ron ugyanis, amikor még csupán az alap és a tornaterem szerkezete állt, a kivitelező jóindulatán múlt csupán, hogy nem hagyta el a felvonulási területet Segítséggel Végül is az új tanácsi gazdálkodás, a nagyobb önállóság idején a megyei tanács segítsége kellett a szigethalmiaknak ahhoz, hogy folytatódhasson a munka és rendeződjön a tanács borotvaélen táncoló anyagi helyzete. Igaz, ez utóbbi ma sem rózsás. Hitelt kellett felvenniük, kereken húszmilliót, hogy be tudják fejezni az iskolát. Igaz, nagy kompromisszumok árán. Nem épül meg ugyanis a kerítés, egyelőre megspórolják a térvilágítást és a sportpályákat is. Az is valószínű, hogy a hosszú távú hitelen túl, amely a VIII. ötéves terv idején is terheli majd a nagyközség fejlesztési alapját, esetleg gazdálkodási hiteleket is fel kell venniük, hogy talpon tudjanak maradni. Hamarosan újabb csatát vívhatnak. Immáron a szülőkkel, hiszen hatszázötven diák szeptembertől átkerül az új létesítménybe. Feltehetőleg osztályokat is szét kell választani. Nem lesz tehát irigylésre méltó helyzetben a régi és az új iskola igazgatója, tantestülete. Igaz a pedagógusokat akár a helyükön maradnak, akár a Marlin-telepre kerülnek, kárpótolják a jobb körülmények, hiszen visszakapják a tanári szobát, az ebédlőt, megszűnnek a folyosó végéből lere- kesztett, aprócska tantermek, lesz újra szertár és úttörőszoba. Vagyis megszűnik az évek óta tartó és idegőrlő „hadiállapot Az új iskolát még olajfűtéssel tervezték, de most már bizonyos, hogy gázzal melegítik majd a kazánokat. Ráadásul az iskola „oldalvizén” gázhoz juthat egész Szigethalom. Elkészültek az előtervek a földgáz három ütemben történő bevezetésére. Legelőbb az iskola környéke jut hozzá, már 1989-ben. Amíg nem készül el a vezeték, az oktatási intézmény Tököl felől jut a gázhoz. Adósság — Csupán ilyen önerős, a lakossági pénzre épülő beruházásokba foghatunk az elkövetkező években — mondja Németh Gábor tanácselnök, akinek asztalán ott a gázellátás tetve. — Szerencse, hogy az iskolában egyébként 'is meg kell oldani a fűtést, így ez nem jelent külön kiadást, bár a későbbiekben, a többi takácsi intézmény bekapcsolása •jelentő®, iétfér :ÍfesÉ, ;Űgy tervezzük,;, hogy 198& és 4Ü91 között készülne; el * teljes... gaz- hálózat Szigéthalmon. í r . Arra azonban, hogy m\íesz a vízzel, a tanácselhök nem tud válaszolni. Hlszeti az egészséges ivóvíz bevezetéséhez édeskevés. a lakossági önerő. Ugyanakkor a gond feszítő. Rossz minőségű, szeny- nyezett és fertőzött a 1szigethalmi kutak vize. Nincs olyan falugyűlés, tanácstagi beszámoló, ahol ne vetnék fel az emberek fojtogató gondjaként a víz dolgát. Ám erre még akkor is kevés lenne a tanács pénze, ha az elkövetkező öt-hat évben nem az iskolára felvett hitel törlesztésére fordítanák a fejr lesztésre szánt forintokat. Móza Katalin Kerttulajdonosoknak Hasznosítható az esővíz A hétvégitelek-tulajdonosok állandóan visszatérő gondja a vízellátás, mivel többségük „birtoka” még nincs közmű- vesítve, sőt talán nincs is rá lehetősége. így a telepített gyümölcs- és díszfák, dísznövények, pázsit és zöldségfélék csak szenvednek a nyári hónapokban, jó részük pedig el is pusztul. Hiába hordják hétvégeken sokan húsz-harminc literes kannákban autójukkal a vizet, az bizony meg sem kottyan a szomjazó növényeknek. Végül fájó szívvel, szomorúan kell megsemmisíteni kipusztult kedvenceiket. Javasolok egy kitűnő módszert, mellyel akár több ezer liter esővizet gyűjthetünk hétvégi öntözésünkhöz. Lényege, hogy nyaralónk, épületünk esőcsatornája egy kifolyóval összpontosuljon. Olajkályhánk kivonásával egy időben szinte fillérekért megvehetjük a használaton kívüli vashordókat, de a MÉH-telepeken is állandóan kapni. A hordók alját egyszerűen hidegvágóval kivágjuk, tetszés szerint egymás mellé állítunk többet, öt, tíz centiméterre a tetejétől szintén kivágjuk az oldalán és ötven milliméteres pvc-csővel összekötjük. Ha értünk a barkácsoláshoz, megoldhatjuk fémcsővel is, majd körbe- gitteljük. A megtelt hordókból lépcsőzetesen megtelik a következő is esővízzel. Ha lejtőn állítjuk fel, vagy domboldalon van az épület, még egyszerűbben tehetjük sorba a hordókat. Ugyanígy hasznosíthatunk nagyobb tartályokat is. Pár szem faszenet tegyünk a hordóba és hetekig nem poshad meg a víz, viszont a több ezer liter kilocsolása fölér egy jó kiadós esővel. Legközelebb is örömmel megyünk ki a telekre és nem hagyjuk abba elkedvetlenedve a kertészkedést, amely egészséges, hasznos magunknak, szép látvány az arra járóknak. Ugyanezt a módszert természetesen ajánlom azoknak is, akiknek a portáján még ásott kút van, hiszen az esővíz jóval hasznosabb a növényeknek, mert sok olyan nyomelem van benne, ami többszörösen segíti a fejlődést, mint a kúti víz. Marczi Ferenc Előélet ..... ......../„SwHúzrKd»:. .,'xmísí/y*. .. > .>. . s A kivitelező augusztus elejére szeretné átadni az iskolát (Erdősi Ágnes felvétele)
