Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-04 / 105. szám

1988. MÁJUS 4., SZERDA cíHan 5 Művészeti élet Szigetszentmiklóson Ez a táj volt az ihletőjük Kosch Péter: Hamis perzsaárusok Néhány hónappal ezelőtt kezdődött az iskolai mű­ködési szabályzatok gya­korlati kipróbálása. Kí­váncsiak voltunk, milyen viták kereszttüzében szü­lettek ezek a dokumentu­mok és a nagyobb önálló­ság mennyiben változtatta meg az eddig gyakorlatot. Tisztelet a kivételnek, de tapasztalataink szerint még tanulni kell az új lehető­ségek hasznosítását. Talán jellemző az a vé­lemény, hogy jó-jó a mű­ködési szabályzat, szükség is van rá esetleges viták eldöntésénél, de ha ezt elő kell venni, akkor már ko­moly probléma van. Pedig a gondolatot végigkövetve csak oda lyukadhatunk ki, hogy a munka zavartalan, és a fennakadás csak ak­kor fordulhat elő, ha az eddigiekhez képest valamit változtatunk. Vagyis hiába ismeri el mindenki, hogy a központi szabályozás me­rev volt és nem lehetett tekintettel a helyi sajátos­ságokra, az évek folyamán automatizmussá rögződött gyakorlat megfojtja az esetleges kezdeményezése­ket. A dányi általános is­kolában például a követ­kező pontok szerepeltek helyi specialitásként: A délutáni foglalkoztatást magatartásával zavaró diá­kot hány figyelmeztetés után lehet a napköziből kizárni, illetve, hogy az ez­zel kapcsolatos döntésbe mennyire vonják be a szü­lői munkaközösséget. To­vábbá a jól működő ta­nulmányi szakkörök és a felkészítők munkájának szabályozása is ide tarto­zik. Jelen esetben nem erről az egy iskoláról van szó, nem az ottani igazgatót és tanárokat hibáztatom, ki­zárólag a konkrét példa A mozikat támogatják Előnyben a magyar filmek Táltosok A közelmúltban elhunyt néprajzkutató, Dömötör Tek­la: Táltosok Pest-Budán és környékén című kötete a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Munkásságát kiegészítő mű ez, amely bepillantást enged a szerző ifjúságának emlékei­be is. A könyv első részében személyes élmények eleve­nednek fel; miként nem vált költő az első világháború ki­törése előtt pár hónappal szü­letett Dömötör Teklából. Ho­gyan került kapcsolatba a népművészettel, amely a nép­rajzkutató pálya választására sarkallta. A könyv második részében azokról a különleges személyiségekről olvashatunk, akik a korábbi kötetekből ki­maradtak. A falu álmodói ők, versfaragói, nótafái, naiv mű­vészei, különleges tudomány­nyal rendelkező füves embe­rek, hallottlátók avagy va­rázslók. Ahogyan a szerző vall róluk, megérdemlik, hogy táltosoknak nevezzük őket, hiszen elhivatott, ihle­tett emberek voltak. A két részre tagolódó mű egységes, hiszen egészében bepillantást ad a magyar tör­ténelem két világháború kö­zötti évtizedeibe, egy nehéz sorsforduló hangulatát, tanul­ságait idézi az ifjabb generá­ciók számára. A mértéktartó árú könyv képanyaga rendkívül gazdag. Az első részben családi fotók mellett kirándulások fényké­pei láthatók, amelyekről szel­lemi életünk nagyjai köszön­nek vissza. A második rész­ben a falu mesterembereinek szociografikus fotói, illetve mestermunkájukat megörökítő felvételek szerepelnek. Ez a kötet különösen érdekes azok­nak, akik ismerik Dömötör Tekla munkásságát. A posz­tumusz munka elolvasásával egy teljesebb kép alakulhat, ki e szerző világfelfogásáról. IRODALOM A KÖZÉPIS­KOLÁBAN. Még elevenen az emlékezetünkben él az az or­szágos port felkavaró vita, mely- néhány esztendővel ez­előtt kerekedett a középisko­lai irodalomoktatás reformja nyomán. Az akkor elemi erő­vel összecsapó nézetek mára látszólag lehiggadtak. Azt vi­szont talán túlzás volna állí­tani, hogy' a felszín alatt a kedélyek minden tekintetben megnyugodtak. Hiszen ez eset­ben többről volt szó, mint egy tantárgy helyzetének a meg­változásáról. Nemzeti öntuda­tunk szellemi megalapozása forgott kockán. Nálunk hét évszázad magyar költészete a legféltettebb kincsek egyike, melyet könnyű kézzel elkó­tyavetyélni súlyos vétség. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az irodalmi kultú­ra elválaszthatatlan a többi művészeti ágaktól, mely nél­kül a jövő nemzedékek válná­nak az általános műveltségü­ket tekintve talaj tailanná. A rádió egyik legutóbbi adá­sában a résztvevők — pedagó­gus, tankönyvíró, irodalomtör­J Szigetszentmiklost nemcsak í a Csepel Autógyár léte, a köz- í műhálózata, az új .József At- f lila-lakótelep, az épfiló kö- f zépiskola. hanem, alakuló mű- 4 veszeti élete is urbanisztikai í egységgé kovácsolja; az itt Z született kiváló muzsikus — f Adam Jenő — muzeális gyűj- 4 töményével, Kelemen Kristóf 4 róla komponált síremlékével, í Borbereki Kovács Zoltán hősi Z emlékművével. Lisztes István ^ József Attiláról készült közté- 4 ri szobrával, Szabó Iván Erdei 4 Perenc-portréjával, Mattioni 4 Eszter Toldit ábrázoló hímes- £ kő mozaikjával — amely a 4 3-es számú általános Iskola 4 aulájában üdvözli az érkező- 4 két. Építészetileg érdekes az 4 egykori falukép és az új vá- í rosrész ellentéte. Festó'nemzedékek Szigetszentmiklós szinte minden pontját, szögletét érin­tették és értelmezték művé­szi alkotások. Az első festő­nemzedék meghatározó egyé­nisége Nádasdy János, aki a település házait, környékét sa­játos szemlélettel és kronolo­gikus hűséggel képsorban örö­kítette meg. Öt követte Kocsis László, aki a 60-as években szigetszentmiklósi motívumok­ból alkotta meg jelentős élet­művét. Kocsis László tanítvá­nya Somogyi György, aki a jelenlegi szigetszentmiklósi művészcsoport kiemelkedő egyénisége, a városi tanács által létrehozott közös műte­rem egyik szellemi vezetője. Az Insulában — ahogy' ők ne­vezik — évek óta komoly mun­ka folyik. Olyannyira, hogy Puha Ferenccel, Kosch Péter­rel kiegészülve ez az alkotó­gárda jelenti a Dél-Pest me­gyei Nagy István csoport fes­tői megújulását. Tőlük függet­lenül dolgozik Szigetszentmik­ténész — egyetértettek azzal, hogy az irodalom oktatásának kiemelt szerepe van a közép­iskolák tantervében. Fesztelen kibontakoztatása elé azonban több akadály tornyosul még mindig. Elsősorban a hihe­tetlenül csekély óraszám. Egyes helyeken például a he­ti két óra példátlan „rekord” világviszonylatban is. Ez ab­ból a makacs szemléletből táp­lálkozik, hogy az irodalom ró­zsaszínű masni az egy'éb is­mereteken, jó ha van, de ha nincs, nem különösebben baj. A beszélgetés során teríték­re került, hogy az óratervek már nem kötik gúzsba a peda­gógus kezét-lábát. Mintegy étlapot forgathatja haszonnal. Egybecsengett az a vélemény, hogy minden a tanáron múlik. Az ő személvén, szakmai és pedagógiai fölkészültségén. Ez­zel tulajdonképpen messzeme­nően egyetértek. Ám ha vé­giggondolom, hogy jelenleg kényszerűségből hány képesí­tés nélküli oktató áll a dobo­gón, akkor a gondolattól visz- szarettenek. Hiszen ismerjük lóson Szabó Béla, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára. Képeivel szerepelt azon a közös tárlaton, ame­lyet a 80-as évek elején a városi tanács dísztermében rendeztek. Munkásportrék Szigetszentmiklóson szüle­tett Szilágyi Ildikó ötvösmű­vész. Édesanyja szigetszent­miklósi részleteket is megörö­kítő naiv festő volt, Szilágyi Ildikó férje, Galambos Tamás festőművész pedig szintén örököse a szigetszentmiklósi látványkincsnek. Az ő bemu­tatkozásuk megyénk legfiata­labb városában nem halaszt­ható tovább; fölötte időszerű. a hályogkovács esetéi. Az is­meretek hiánya könnyen csá­bít arra, hogy a gondos felké­szülésnek fittyet hányva, sa­ját felszínes tájékozottságára hagyatkozva lépjen az osztály elé. Hogy azután mi történik két csengetés között, az az ő „magánügye”, mindenki mel­lé képtelenség egy felkészült ellenőrt állítani. Vitatkoznék azzal a megál­lapítással is, hogy nem alko­tókat kell tanítani, hanem né­hány művét bemutatni. Vagyis az irodalomtörténeti időrend­ből ki kell költöztetni a ver­set például. Ezzel kapcsolatban Berzsenyi neve hangzott el. Nem tudom, mit kezd a diák, mondjuk, az említett két elé­giával, ha nem tudja, hogy mi­kor, milyen történelmi, emberi körülményele között született és a szerző ki volt, s milyen szerepet töltött be kora társa* dalmában. Tudom, rettenetesen nehéz mindent a kurta négy eszten­dő keretében a heti néhány óraszám Prokrusztész-ágyába gyömöszölni. Mindenesetre a beszélgetés egésze azt mutatta, a korábbi nagy vita után moccant valami az ügy előre és az oktatás új elképzelései meghozzák gyümölcsüket. SZABAD ARAK. Veres Ág­nes riportjában igyekezett az április 1-jén életbe lépett új szabad árak nyomába szegőd­ni. Ugyanakkor arra is választ keresett a kereskedelem és a termelők berkeiben, hogy a közeljövőben milyen újabb meglepetéseknek nézhetünk elébe. Mostanra valóban ki- alkult az a helyzet, hogy ke­nyeret, tejterméket, egyes ve­gyi cikkeket az egyik üzlettől a másikig haladva olcsóbban ,'agy drágábban vásárolhatunk. Ám a riportok nyomán az is kiderült, hogy szinte minden hónapban számíthatunk egy- egy cikkcsoport árának válto­zására. A monopólhelyzet miatt a kereskedelem ki van szolgáltatva a termelőnek. Ugyanakkor nálunk a piac még nem elég fejlett bizonyos ármérséklésre. így minden üzem a vevő zsebére kacsint azért, hogy elkerülje a veszte­ségét. Az árhivatalnak mind­ebben elsősorban kiegyensú­lyozó feladata van. Szombathelyi Ervin Sokan alkotnak a települé­sen. Nemcsak Jánosi Évára, a kiváló ötvösre, hanem Zsin Judit szobrászművészre is gondolok, aki nemrégen vé­gezte el a Képzőművészeti Főiskolát és sikeres önálló ki­állítása volt a budapesti Paál László teremben. Az 1970-es években a képzőművészeti élet motorja volt Németh István fotóművész, aki a grafikai kört is megalapította. Sok ki­állítást szervezett és pompás fotósorozatot komponált Szi­getszentmiklós hétköznapjai­ról. Méltán arattak elismerést munkásportréi is. Sokan vendégként jártak itt; a táj szépségének hatásá­ra születtek Szabó Vladimir, Uhrig Zsigmond, Bakallár Jó­zsef, Pásztor Gábor, Gacs Gá­bor. Balássy Zoltán, Bartl Jó­zsef festményei, rézkarcai. Meggyes László a Szigetszent- miklóshoz tartozó Lakihegy szülötte. Országos hírű festő, Szolnokon alkot, de önálló tárlattal már bemutatkozott szülőfalujában is — amely közben várossá növekedett. Székács Zoltán és Abonyi Horváth József ugyancsak fes­tett szigetszentmiklósi témá­kat, Molnár Sándor pedig édesanyja emlékét is megörö­kítette a Szigetszentmiklósi temető című képén. Az adat­tár gazdagsága a város dús hagyományaira utal: Bíró La­jos — a Néprajzi Múzeumban látható óceániai maszkok gyűjtője — szintén hosszabb ideig élt űtt, s Tornai József, Halász Imre ugyancsak sok versét ez a vidék ihlette. Szellemi arculat Időszerű lenne, hogy létre­jöjjön a szigetszentmiklósi képtár, ahol időszakos tárla­tokat rendezhetnének és a te­lepülést és vidékét ábrázoló értékes festmények, rajzok, plasztikák — Kocsis László emlékszobájával egyetemben — bővíthetnék a kultúrában is gyarapodó város szellemi arculatát. Érdemes lesz magyar és mű­vészileg rangosabb külföldi filmeket vetíteniük a mozik­nak, s bár a gazdaságtalan filmszínházakat megszüntetik, mégis sokkal többen láthatnak filmeket, mert nő a vetítőhe­lyek száma — így jellemezte a filmterjesztés új elemeit Császár Ferenc, a Művelődé­si Minisztérium mellett mű­ködő filmterjesztési tanács titkára. A tanács legfontosabb fel­adata megalakulásakor az volt, hogy kidolgozza a film­terjesztés új támogatási rend­szerét, megszüntetve a dotá­ció járandóságjellegét. Azt ugyanis a vállalatok kapták, s nem az alkotások, ezzel vi­szont dotálták az értéktele­nebb filmeket is. A vállalati szervezőknek eladott jegyek következményeként „fantom­nézőkkel” nőtt a statisztika, miközben a valóságban keve­sen látták az ilyen módon szervezett filmvetítéseket. Az új szisztéma szerint az ez évi, 514 millió forint állami támo­gatást már nem a vállalatok, hanem a mozik és a filmek kapják közvetlenül. A támogatást pályázati úton nyerhetik el a filmek és a forgalmazók: ily módon az úgynevezett „kiemelt bemuta­tó mozi” nem megy tönkre at­tól, ha gyakran vetít társa­dalmi mondanivalóját tekint­ve értékes, művészileg tartal­mas filmet. A mozik nem kényszerülnek nagy tömege­ket vonzó kalandfilmeket sok­szor és hosszan műsorra tűzni azért, hogy a vállalati bevételt teljesítsék. Érdekeltté válnak abban, hogy műsoron tartsa­nak színvonalas magyar és külföldi filmeket, mert csak az adott előadáson elért be­vétel arányában kaphatnak — kiemelt moziban, kiemelt ma­gyar filmnél például 200 szá­zalékos — jegyártámogatást. A filmklubok szövetsége az eddigi egy-kétmillió helyett tízmillió forinttal rendelkezik, amelyből az egyes klubok a műsorterveikre pályázat útján nyerhetnek el anyagi segítsé­get. Huszonötmillió forint ju­tott most az 514 millióból spe­ciális filmterjesztésre. Ennek keretében az új kö­zösségi üzemeltetési formák, az iskolai és az egyetemi filmklubok a megyei moziüze­mi vállalatokhoz benyújtott pályázat alapján kaphatnak anyagi támogatást terveikhez. A kis településeken nem kell erőltetni a nagytermes mozit: kisebb helyiségben egy videó­val még nyerhetnek is, hiszen a videofilmek piacán eseten­ként a mozibemutatókénál gazdagabb választékhoz jut­hatnak. Mostantól okosan kell végiggondolniuk a filmforgal­mazóknak, mi az, amit a 35 milliméteres vagy a 16 milli­méteres filmeket vetítő mo­zikban, s mi az, amit a klu­bokban vagy a videohálózat- ban lehet és érdemes bemu­Ipari főmérnökségünk forgácsolóüzeme alumínium ékszíjtárcsák gyártását, különböző méretekben, rövid határidőre vállalja. Kiskun Mgtsz Kiskunlacháza, Dózsa György u. 168. 2340. Telefon: (26)-85-304. Telex: 22-5024. Ügyintéző: Gábor Sándor ágazatvezetö. Losonci Miklós Újjászülető kőszobrok A nemrégiben helyreállított középkori alapokra épült templom műemléki környezetét rendezik Kosdon. A zöldterület kialakí­tásával egyidejűleg helybeli kőfaragó mesterek restaurálják a tempiomkertben álló szoborcsoportot, társadalmi munkában (Vimola Károly felvétele) ADIOFIGYELOI kedvéért említettem őket. Általános tapasztalat, hogy a megfogalmazáshoz, szer­kesztéshez segítséget, min­tát vártak volna. Tulaj­donképpen a Közoktatás című lap adott is szem­pontokat. illetve a megyé­ben közkézen forgott egy mintapéldány, de ez utób­bi általában akkor került az iskolákba, amikor az alapszöveg már elkészült. Gondokat okozott, hogy a tanárok nincsenek tisz­tában a jogi nyelvezet ap­ró finomságaival, megfo­galmazásbeli különbözősé­geivel, A legtöbb kifogás és igazítás emiatt történt a központi ellenőrzés után. Viszont feltétlenül az elő­relépés, a demokratikus módszerek tökéletesedése jellemző az alkotó folya­matra. Kivétel nélkül va­lamennyi iskolában a ta­nári testület vitája módo­sította, alakította a végső megfogalmazást. Sőt, min­denütt szerepelt ez a kér­dés a nevelési értekezletek programjában is. S a tény. egyben biztosíték arra, hogy az oktatási intézmé­nyek használói, illetve a szülők is betekintést, bele­szólási jogot kaptak az őket érintő döntésekbe. Végső formában általában három- vagy négylépcsős vita után született meg a határozat. A problémák ellenére úgy látszik, hogy a változások kedvező irá­nyúak. Különösen fóntos ez akkor, ha tudjuk, hogy a korábbi időszakban ép­pen az oktatási intézmé­nyek zárkóztak el legin­kább a külvilágtól — az autonomitásra hivatkozva. Tennivaló még lesz a jö­vőben is, de a tapasztala­tok elemzése után már nyitott a lehetőség a to­vábbi előrelépéshez. Sz. Z. I4 Az önállóság útján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents