Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-04 / 105. szám

1988. MÁJUS 4.; SZERDA'

3

Az indoklás cáfolható

Paks fellebbez

A Magyar Villamos Művek Tröszt és a Paksi Atomerőmű Vállalat képviselői a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok Ófalu térségébe tervezett végleges elhelyezésével kapcsolatban az alábbiak közlését kérték a Magyar Távirati Irodától:

Az Ófalu—Feked—Véménd térségben létesítendő kis- és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésével kapcsolatban a beruházó Paksi Atomerőmű Vállalat, illetőleg 'a generáltervező Erőmű- és Hálózattervező Vállalat által megbízott szakértői intézmények, továbbá a Baranya Megyei Tanács, valamint a társadalmi bizottság által felkért szakértők a múlt héten közös egyeztető megbeszélést tartottak, amelynek jegyzőkönyvét a felek képviselői aláírták.

A Paksi Atomerőmű Vállalat és az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat, továbbá az általuk megbízott intézmények szakértői szerint a szakmai vita megállapításai nem adnak alapot a Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztálya elutasító szakhatósági állásfoglalására, amelyben nem járult hozzá a létesítési engedély kiadásához. Miután a határozat indoklása tételesen cáfolható, a beruházó az elutasító szakhatósági állás- foglalást megfellebbezi.

Bőrtalpú, faszegekkel

A hagyományos szakmák ápolása és a kereslet miatt gyártanak bőrtalpú és faszegclésű férficipőket a ceglédi Cipőipari Szövetkezetnél. Egy-két kiváló szakmunkás vállalta ezt a nagy tudást igénylő munkát. Herédi István cipész a bőrtalpakat szegeik (Vimola Károly felvétele)

A pártértekezlet küldöttei

Hosszú távú koncepció kell

Mint ismeretes, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága április 23-1 illésén összegezte az országos pártértekezlet állásfoglalás- tervezetéről folytatott viták tapasztalatait, kialakította és rögzítette a testület álláspontját és megválasztotta a május 25-ra összehívott tanácskozás küldötteit. Sorozatunkban azt villantjuk fel: milyen ütravalóval indulnak a pártértekezletre a me- -gye-kommunlstálnak küldöttei.

Előre - apró lépésekkel

Fiatal, s mégsem akar ugrásszerű változásokat. Hogy kiről van szó? A szentendrei kommunisták egyik küldöttje a pártértekezleten Balogh Tamás, az Építéstudományi Intézet 31 esztendős mérnöke lesz. Ahogy mondani szokták, jó mélyen beleásta magát szakmájába, hiszen az építőmérnöki kar elvégzése után megszerezte a szakmérnöki diplomát, vasbetonszilárdságtanból doktorált, féléves ösztöndíjjal bővítette ismereteit az egyesült államokbeli Illinois Egyetemen, angol, német és orosz nyelven olvassa a szakirodalmat és publikál. De mindezek mellett jutott ideje társadalmi feladatok ellátására is, hiszen a hét évből, amit eddig az ÉTI-ben eltöltött, hat évig KISZ-titkár volt, most pedig szervező titkárként dolgozik. 1984-től tagja az MSZMP-nek.

— Nem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy ugrásszerű változás következzen be. Sokkal fontosabb véleményem szerint, hogy szakmailag kellőképpen előkészített, hosszú távú koncepciót alakítson ki egy szervezet vagy fórum, jelen esetben a pártértekezlet. A koncepció célkitűzéseit azonban, ha kell, lassacskán,

egészen apró lépésként, de mindenképpen valósítsák meg! Az megengedhetetlen, hogy pillanatnyi érdekek miatt — figyelmen kívül hagyva a hosszú távú célkitűzést — visz- szalépjünk! Mondok egy példát: Régen megfogalmazódott, hogy a feldolgozó ipart kell fejleszteni, a gyakorlat azonban mégis az, hogy erről a területről vonják el a nyereséget, s a veszteséges alapanyag- és energiaipart fejlesztik. Vagy itt vannak a szabályozók! Manapság nem arra ösztönzik a vállalatokat, hogy gyarapítsák vagyonukat — legyen az szellemi vagy anyagi —, hanem arra, hogy „felélje” saját magát.

— S van még egy dolog, ami foglalkoztat, amit, ha szót kapok, szeretnék elmondani. Az öntudatos munkások figyelmét hívnám fel, hogy vigyázzanak, ne legyenek eszközök a reform megtorpedózóinak kezében. Hiszen a hetvenes években is a nagyüzemi munkásság érdekeire hivatkozva szorították vissza a reformtörekvéseket a konzervatív erők. Pedig kiderült, hogy ez egyáltalán nem szolgálja sem a munkásság, sem az egész népgazdaság érdekeit.

F. A. M.

Közel a napi gondokhoz

Szitás István a Csepel Autógyár központi hőkezelőjének csoportvezetője. Tizenhat éve dolgozik a gyárban, s már kéz- detben, amikor még géplakatosként munkálkodott, mindenki úgy ismerte, hogy számítani lehet rá, ha többlet- feladatokat vagy társadalmi munkákat kell végezni, s általában a véleményét sem szokta véka alá rejteni. A gazdasági munkán kívül a politikai tevékenységének is meglett az eredménye, hiszen a KISZ-ben és a pártban is

sok funkcióval bízták meg, s a XIII. kongersszuson is küldöttként vett részt.

Az állásfoglalás-tervezetről az autógyári pártbizottság véleményét olvasva feltűnik, hogy meglehetősen sok pontját illetik kritikával. Szitás Istvánnak a tervezetről a következő a véleménye:

— Azt hiszem, a legfőbb feladat jelen pillanatban a párt és a politikai intézményrendszer megújítása, ezzel szemben a tervezet sok helyütt

általános frázisokat tartalmaz. Keveset foglalkozik a fiatalok problémáival, mindössze a szervezeti keretek szintjén érinti őket. Hangsúlyozza a vitaanyag, hogy a párt irányítása elvi-politikai eszközökkel történik. Én 1980-ban voltam a KISZ-iskolán, s akkor is ezt tanultuk. Ezek szerint azóta nem így volt? Persze arról sem árt szólni, hogy milyen keveset foglalkozik az anyag az alapszervezetekben folyó munka minőségi javításával, illetve ennek lehetőségeivel. Pedig véleményem szerint a piramiselvet követve összeomlik az az építmény, amelynek az alapjai nem elég biztosak. A taggyűléseken gyenge a munka, s mi hiába hozzuk a határozatokat, ha a megvalósításra senki sem figyel. Ez főként a középszintű irányítók hibája, s véleményünk szerint a vezetők egy része eltávolodott a munkásoktól, s néha már azt is kétségbe lehet vonni, hogy ennek a pártnak a neve takar- ja-e a lényegét. S arról már csak igazán címszavakban szólok, hogy a teljes foglalkoztatásról szóló részen kívül is még jó néhány ellentmondást fedezhetünk fel a tervezetben.

B. Gy.

Táborfalva: harmadik menet

Bizalom - garanciák nélkül

Nem tisztelte igazán a táborfalvaiak idejét a hétfő estére összehívott falugyűlés rangos elnöksége, hiszen a 18 órára hirdetett, kezdésre éppen fél órát kellett várniuk az egybegyűlteknek. Tulajdonképpen ez az egyetlen hiba, amit a szervezők számlájára lehetne írni, mert minden más kérdésben a község lakosságának érdekeit tartották szem előtt. És — talán még soha ennyiszer nem hallottam egymás után elhangozni ezt az előbbi kijelentést. Nem volt megyei, körzetközponti, székhelyközségi felszólaló, aki ne biztosította volna a hallgatóságot arról, hogy itt és most a demokrácia fog érvényesülni.

Bár a művelődési ház színháztermében összegyűlt több mint kétszáz táborfalvai jól ismerte a falugyűlés előzményeit, Nagy János elöljáró röviden ismertette újra. Két esztendeje, az akkori falugyűlés megbízta a községi elöljáróságot, hogy tájékozódjon az Örkénytől való elszakadás, Tá- barfalva önállóvá válása dolgában. A tizennégy tagú testület becsülettel és igaz lelkiismerettel eleget tett a megbízásnak, s ez év februárjában a falugyűlés elé tárta az elszakadás lehetőségét, annak anyagi és egyéb hátterét. Beszámoltak arról, jogszabályi akadálya nincs annak, hogy Táborfalva csaknem tizennyolc év után ismét visszanyerje önálló községi státusát, de minden szempontból előnyösebb lenne, ha az új tanácstestület és apparátus szervezésével, választásával megvárnák a tervciklus végét és a következő tanácsválasztásokat. Ezt a javaslatot a falugyűlés egyszerűen lesöpörte az asztalról, s az azonnali elszakadás mellett állt kb

Reálisan

A döntést nemcsak a felfokozott érzelmek motiválták. A közös tanács tervében szerepelt a táborfalvai iskola bővítése. Ennek költségvetése, régi áron tizenkilencmillió forint volt. A megye céltámogatásból bő hétmillióval segítette volna a beruházást, a többit a közös tanács vállalta. Tavaly azonban központi intézkedésként,' két lépcsőben jelentős összegekét vontak el a tahácsi költségvetésből, s kellemetlen döntés meghozatalára kényszerült a megyei tanács is: az általános iskolára szánt összegekből középiskolák építéseit kell támogatniuk.

Ráadásul terven felül, mindenki nagy örömére megindult a székhelyközségben és Táborfalván a gázprogram, amely csaknem négymilliós, előre nem látott kiadást ró a tanácsra. S közben Örkény egézségház-építésbe fogott. A megye, a tanács és az elöljáróság is végzett számításokat, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatna majd az önálló Táborfalva. Szinte fillérre egyezett mindhárom végösszeg. A községi fejkvótát számítva öt esztendőre lakosonként háromezer forint illetné meg a táborfalvaiakat. Egyelőre mint nagyközségi tanács társközsége, a fejkvótájuk ötszáz forinttal magasabb. Az új államigazgatási szervezet mintegy két és fél millió forintból gazdálkodhatna, fejleszthetné a települést, s az összeg nagyobb feléből üzemletetné az intézményeket. Ám az új tanácsi apparátushoz tíz-tizenegy dolgozóra lenne szükség, viszont

Császár a tőkén.

Ml

Miniszteri elismerő oklevelet kapott kiemelkedő elmúlt évi eredményeiért a szigetszentmiklósi Szigetfő Termelőszövetkezet kollektívája. A sikerben nagy része volt a gazdaság húsüzemének, amely az elmúlt esztendőben negyven százalékkal teljesítette túl tervét. Képünkön: a császárhúst darabolják a hentesek

, (Erdősi Ágnes felvétele)

az Örkényi Tanácstól csupán öt szakembert kapnanak, természetesen bérkerettel. A többi dolgozó bérét a tanács költségvetéséből kellene kigazdálkodni, az új tanács beindítása legalább egymilliót emésztene fel. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nincs alkalmas jelölt a faluban, aki a vb-titkári teendőket elláthatná. Vagyis pályázatot kell kiírni, természetesen szolgálati lakást is ajánlva.

Külön gond az elnök személye. A jelenlegi tanácstagok közül aligha kerülhet ki, hiszen ők vagy koruknál fogva vagy iskolai végzettségüknél fogva alkalmatlanak e posztra. Aki pedig korban és szakmailag is megfelelne, azt anyagi megfontolások késztetik gondolkodásra. Választaniuk kellett tehát a falugyűlés résztvevőinek, hogy azonnal, azaz 1989. január 1-jével kérnék önállóságukat, vagy várnak és az új választási ciklusra, de legkésőbb 1991. január 1-től akarják az elszakadást.

Nagy Károlyné, a falugyűlés levezető elnöke a szíppad előtti mikrofonállványhoz kérte a hozzászólni szándékozókat. Ez bizonyosan 'sokakat elriasztott a szerepléstől, mégis vagy kéttucatnyian szót kértek. S igaz, hogy nem az elszakadás tényéről, hanem módjáról és időpontjáról vitatkoztak, a tizenhét év minden táborfalvai sérelme terítékre került. Hogy a téesz elvette a földjeiket, s ezeket most drága pénzért megvehetik a táborfalvaiak. Hogy a tizenhét év alatt a virágzó, minden intézménnyel-- jól ellátott falu alig fejlődött, hogy „még az Örkényi kutyák is ide járnak kölkezni, mert itt nem kell gödröt kaparniuk, annyi a kátyú az utakon.” Hogy még az önállóság idején, amikor iskolákat, művelődési házat építettek kalákában, terveztek postát, gyógyszertárat, könyvtárat is. Ezek csak szép tervek maradtak, a társközségi létben nem valósult meg semmi, sőt a közös évek alatt még az e célokra fenntartott telkeket is eladta a tanács.

Szenvedélyesen

Egy fiatalember szenvedélyes szavakkal elmondta, hogyan is képzeli ő majd az önállóság idején a falu irányítását. Szavai nyomán kibontakozott az ideális helyi demokrácia képe, ahol a falugyűlés dönt a feladatok sorsáról, s nemcsak szavakkal, hanem tettekkel, társadalmi munkával támogatja a célokat.

Igaz, a bekurjantott vélemények még messze vannak a felvázolt ideális képtől, ugyanakkor jól példázzák a településen kialakult közhangulatot. „Ha szétszakadunk, akkor társadalmizunk!”

Ennek ellenére tapsot kapott az a tanácstag is, aki igen önkritikusan megkérdezte, hogy vajon a tizennégy tagú s a közös testületben rendszeresen kisebbségbe kerülő elöljáróság megtett-e mindent Táborfalva érdekében? S akadályozta-e valaki, hogy saját épülésükre, gyarapodásukra társadalmi munkát végezzenek?

Felszólalt és nagyon hatásosan beszélt valaki, akiről még az elszakadást felvető falugyűlés idején elterjedt, szívesen elvállalná a tanácselnöki posztot Táborfalván. Beszélik, hogy egyesek — talán mert önjelölt — agitálni kezdtek ellene. Bár már a felszólalása előtt felcsattanó taps azt jelezte, hogy ezért nem gyanús mindenki számára a tenni akarás.

Ezt a felszólalót mégsem kérte fel senki a még nem is létező táborfalvai tanácselnöki szék elfoglalására. Laczkó Jánost. az önállóságot vesztett tanács akkori elnökét, az Örkényi pártbizottság jelenlegi

titkárát viszont igen. Igaz, Laczkó János visszafogott, de nagyon hatásos szavakkal ecsetelte ennek a településnek a valamikori sikerélményeit, a rengeteg ingyenfuvart, a dicsőséget, amiért az első közi..Ivesíteit falu lett a megyében. S a hibás döntést, amely megfosztotta önállóságától a több mint háromezer lelket számláló települést. „Az emberekben pedig lassan kialudt a közösség iránti szeretet lángja, az együvé tartozás felemelő érzése. Értelmes célok híján befelé fordultak. Az emberek akták lettek, eltűntek a Bözsi nénik, Jani bácsik.” Arctalanná vált az államigaz- gams. Mindenki akarja az elszakadást, de kérdés, milyen áron. Szabad-e felkészületlenül kezdeni az önállóságot?

Pártatlanul

Ez volt az a pillanat a falugyűlésen, amely sokakat komoly gondolkodásra, talán véleményük megváltoztatására késztetett. S amikor rögtön ezután elhangzott a javaslat: vállalja a volt elnök ismét a feladatot, folytassa ott, ahol annak idején kénytelen abbahagyta, rövidre lehetett volna zárni a vitát. Hiszen, Laczkó János személye garancia a bizalomra. Ezt a lélektani pillanatot azonban sen- 'ki sem használta ki, így nyúlt a gyűlés háromórásra, s vált mind pártatlanabbá.

Hozzájárult ehhez az Is, hogy a megyei tanács ifjú közgazdasági szakembere lényegében a már eldőlt kérdést újra felvetve, a közös tanács intézményének előnyeit bizonygatta, egyedül az Örkényi Tanács munkáját minősítve rossznak a megyében hasonló feladatot ellátók közül.

Egyébként akkor Somogy- vári Lászlónak, az Örkényi Tanács elnökének már arcizma sem rándult. Ugyanis .— az igazsághoz tartozik — rossznak csupán az elnöki asztaltól felszólalók minősítették a munkáját. A falubeliek szinte kivétel nélkül előre bocsátották, nem vele van vitájuk.

Vágvölgyi Józsefnek, a megyei tanács általános elnökhelyettesének felszólalása billentette helyre ismét a hangulatot. Elmondta, az önállóság igenis lendítőerő, s a megye nem gördít akadályt a táborfalvaiak elé sem. Ám sokkal jobban meg lehet teremteni a feltételeket a „sikerrel kecseg-, tető önállósághoz, ha felkészülnek rá. Figyelnek ezután a táborfalvai gondokra: a Közlekedési Minisztérium ígéretet tett az útfelújításra, s a sokmilliós iskolabővítést sem lehet egyedül a közös tanács nyakába varrni. A lehetőségekhez mérten ezt is támogatni igyekszik az elkövetkezendő időben a megyei tanács.

Miután Laczkó János anyá- gi megfontolásból — nyugdíj előtt áll — nem vállalta a felkínált tanácselnöki megbízatást, de segítségét felajánlotta a leendő elnöknek, Nagy Károlyné szavazásra bocsátotta a szétválás időzítésének a kérdését. Ekkor már koromsötét volt odakint és fél tíz felé járt az idő. Először azokat kérte szavazásra, akik az 1991-es különválást javasolták. A jelenléti íven szereplő adatok szerint kétszázhuszon- két táborfalvai volt a teremben, három és fél órával azelőtt. Közülük nyolcvannégyen emelték fel kezüket. Az azonnali válás mellett harminchétén álltak ki, nyolcán pedig tartózkodtak. Hogy hová tűnt időközben kilencvenhá- rom táborfalvai, akik talán erősíthették volna ennek a választásnak a komolyságát, nem kérdezte senki.

S, az is nagyon valószínű, hogy a teremből senki nem távozott elégedetten. Elsősorban azért nem, mert tizenhét éven át bizalmat kértek tőlük. Most éppen abban kell bízniuk, hogy az elszakadáshoz másfél-két év alatt minden anyagi, társadalmi feltétel összejön. Egyet nem adott senki; garanciát erre.

Móza Katalin