Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGOS PARTÉRTEKEZLET (Folytatás as 1. oldalról.) terjed, ami társadalmunknak nem normális állapota. Nem arról van szó, hogy az embe­rek ne törődjenek saját életük­kel, ne viseljék családjuk gondját, ellenkezőleg: jó lenne tovább erősíteni a család hely­zetét a társadalomban. Vissza kell azonban térni az egészsé­ges társadalom etikai elveihez, a kommunistáktól meg kell kö­vetelni, hogy közösségben is gondolkodjanak. A pártkonferencián is el­hangzott egy nagyon határozott állásfoglalás arról, hogy lép­jünk fel az egoizmussal szem­ben, a párttagok a párt köve­telményeit, a társadalom, a közösség érdekeit tartsák szem előtt, s minden állampolgártól megkövetelhető az egész tár­sadalmat és önmagát egyaránt építő, gazdagító gondolkodás és magatartás. A vitában nagyon sok bírá­lat érte a párt vezető szerveit, jogosan, megalapozottan. A pártvezetőség személyi össze­tételét javítani kell, s ez a párt- konferencia egyik feladata. De a vezetőség csodákat nem tud tenni, önmaga, egyedül nem tudja megoldani a problémá­kat. Feladatainkat minél eredmé­nyesebben akkor tudjuk tel- v jesíteni, ha minden párttag- — sőt minden állampolgár — egy akarattal és a közös célra te­kintve dolgozik, s mindenki a maga helyén teszi, amit tennie kell. A nép csak önmaga tudja megteremteni saját boldogu­lását, a szocialista építés csak milliók munkája nyomán ha­ladhat előre. Különösen fontos ennek megértése most, amikor növelni akarjuk a helyi szer­vek hatáskörét, az egyes em­berek — párttagok és párton- kívüliek — felelősségét. Előre­jutni egy akarattal és együttes cselekvéssel lehet. Kedves elvtársak! A párt Központi Bizottsá­ga az elmúlt években is na­gyon fontos elveket, igen lé­nyeges követelményeket fogal­mazott meg. Mindezek azon­ban a gyakorlatban nem meg­felelően érvényesültek; s ezért jogos a bírálat. Az alapelvek­kel általában mindenütt egyet­értenek, de amikor a megva­lósulásra kerül a sor, ak­kor kiderül, hogy a Közpon­ti Bizottságon és a Miniszter- tanácson kívül a többi intéz­mény valamiféle sajátos ér­dekvédelmi szervként műkö­dik. Ha konkrétan valakinek az ágazatáról van szó, akkor már nem tartja érvényesnek a határozatot, ha egy-egy meg­határozott üzem további ér­telmetlen támogatásának megszüntetése kerül napirend­re, arra sem kívánja alkal­mazni a megfogalmazott kö­vetelményeket. Céljainkat akkor tudjuk elérni, határozatainkat ak­kor tudjuk megvalósítani, ha a társadalmunk elfogadja azokat. Sajnos, az utóbbi időben sok népszerűtlen dön­téssel kellett előállnunk, s nem is vártunk lelkes tapso­kat. Nem hiszem, hogy sok olyan párt van a világon, amelyik nyíltan ki meri mon­dani: a legközelebbi öt év­ben életszínvonal-emelkedés nem lesz. Mi mégis ezt vá­lasztottuk, mert alapvető kö­vetelménynek tartjuk, hogy az emberek megértsék: most ezt kellett tennünk. Ha ezt nem tudjuk elérni, hozhatunk akár­milyen határozatot, aligha tudjuk végrehajtani. Kedves elvtársak! Már sokszor beszéltünk ar­ról, hogy nálunk az állampol­gárok gyarapodnak, a válla­latok is léteznek, csak az or­szág szegény. A kormánynak már van va­lamelyes áttekintése a válla­lati gazdálkodásról. Jó részük nyereséggel zárta a múlt évet, de sokuknál a nyereség megszerzésének fő eszköze az áremelés volt. Ezt minden vál­lalatvezetés szívesen megsza­vazza, hiszen így könnyen le­het javítani a vállalati mér­legén, és több pénzt szerezni az elosztáshoz. Sokkal nehe­zebb út javítani, hatékonyab­bá tenni a munkát. A megfe­lelő célok kitűzésével, a diffe­renciálással, a rendteremtés­sel, a munkafegyelem meg­szilárdításával kell foglalkoz- niok a vállalati vezetőknek és a vezető testületek tagjainak, mert másképpen nem tudunk előrehaladni. Meg kell tanulnunk, hogy szocialista viszonyok között az ésszerű gazdálkodás és a szük­séges differenciálás az igazi érdekvédelem, az, ami egy­szerre figyel a dolgozók mai és távlati érdekeire egyaránt. Egyetértek azzal, hogy az állásfoglalásban, s ennek nyo­mán a párt egész gyakorlatá­ban határozottan és erőtelje­sen fellépjünk az összekötteté­sek, az illetéktelen és tisztes­ségtelen vezetői előnyök, a korrupció, a megvesztegetés, a befolyásolás, a csúszópénzek, a gazdasági bűncselekmények ellen. S meg kell követelnünk, hogy mindenütt sokkal job­ban óvják, őrizzék a társadal­mi vagyont. Mért amikör sze­mélyi tulajdonról van szó, ak­kor mindenki éber, tfe a kö­zösségi tulajdonnál már lazul a figyelem és a fegyelem. Ez a káros magatartás sajnos a párt­tagok egy részénél is tapasztal­ható. Márpedig mély meggyő­ződésem, hogy a párt a maga erejével csak olyan társadalmi visszásságok ellen tud fellép­ni, amelyektől a párt és a párttag is mentes. Máskülön­ben nincs erkölcsi alapja, sem bátorsága a fellépéshez. Nagyon igazuk volt azoknak a felszólalóknak, akik elmon­dották, hogy minél magasabb tisztségre jut valaki, annál messzebbről látható, tehát an­nál szigorúbb mércét kell al­kalmazni vele szemben. Az emberek figyelik, hogy a ve­zető hogyan él, miként visel­kedik. S a kommunistákkal szemben — különösen, ha ma­gas tisztségben vannak — még szigorúbb követelményeket tá­masztanak. Én azt szoktam JOBBÍTÓ KRITIKA A párt megújulási készségébe vetett hitet erősítette, s ezért a pártértekezlet emlékezetes mozzanatai közé tartozik az a felelős, kritikus vita, amely megelőzte az állásfogalás-tervezet elfogadását. A küldöttek még az utolsó pillanatokban is jobbítani akartak a korábbi javaslatok lényegét tükröző, egyszer már átdolgozott tervezeten: tizenketten fűztek hozzá észrevételt, szö- vegpontosító javaslatot, kiegészítést. Néhányon a lényeget jobban kifejező, a törekvésekre is utaló, az adott témakör minden lényeges elemét tar­talmazó szövegrészek beiktatását kérték, volt, aki azt javasolta, hogy az állásfoglalás általános bevezetőjében rögzítsék az utóbbi évek hibás döntéseinek kritikáját. Mások újólag szót emeltek azért, hogy a párt vezető testű'eteinek üléseiről részletesebb tájékoztatást kapjon a tagság, akár az ülések jegyzőkönyveinek közreadá­sával is. Az egyik küldött kérte, hogy a párt a doku­mentumban az alkotmány felülvizsgálata helyett új alaptörvény megalkotását kezdeményezze. Többen fon­tosnak ítélték, hogy a műszaki fejlesztés támogatását is rögzítsék az állásfoglalásban. Javaslatot tettek egy­két olyan pontosításra is, amely az Országgyűlés, a kormány munkájának.' funkcióinak egyes részleteit érinti. Az egyik javaslattévő azzal az igénnyel lépett fel, hogy a dokumentum szocialista pluralizmussal fog­lalkozó részébe iktassák be a platformszabadság lehe­tőségéi is'. Többen indítványozták, hogy az állásfoglalás erőteljesebben lépjen fel a közélet tisztaságának védel­mében. Masok a reformfolyamat visszafordíthatatlansá­gával kapcsolatos garanciák hiányát tették szóvá. A javaslatok, észrevételek kifejtése után újabb szü­netet kellett elrendelni, hogy a szerkesztőbizottság fel- ’ dolgozhassa az elhangzottakat. Ezután következhetett a határozathozatal... (Folytatás a 3. oldalról.) Belső építőmunkánk alapvető feltétele a bé­ke, a különböző társadalmi berendezkedésű országok együttműködése. Erre a felismerés­re épül pártunk és a Magyar Népköztársaság aktív nemzetközi tevékenysége. Külpoliti­kánk, amelyet társadalmunk legkülönbözőbb rétegei támogatnak, a nemzetközi összefogás egyik fontos tényezőjévé vált. A Szovjetunióban és más szocialista orszá­gokban folyó átalakítás kedvező feltételeket biztosít társadalmi és gazdasági megújulási programunk megvalósításához. A társadalmi rendszerek békés versenyében a megújulási folyamatok erősítik a szocializmus pozícióit, segítik az enyhülés kiteljesedését. Hazánk el­ismert részese ennek a folyamatnak, egyik kezdeményezője és résztvevője a nemzetközi párbeszédnek. Ugyancsak javuló nemzetközi feltételeket jelent és növeli hazánk külpolitikai mozgáste­rét, hogy elsősorban a szovjet külpolitika ru­galmasságának, új szemléletének és kezdemé­nyezéseinek hatására — a nyolcvanas évek közepétől — a világban felerősödtek a kedve­ző irányzatok, felújult a szovjet—amerikai párbeszéd, megélénkültek a kelet—nyugati kapcsolatok, enyhült a nemzetközi légkör, ösz- szességében szilárdult a béke és a biztonság. Ehhez hozzájárult, hogy a tőkés országok veze­tő köreiben is erősödött a realista szemlélet, a tárgyalási készség. Növelte hazánk nemzetközi tekintélyét a magyar diplomácia érdemi részvétele a bé­kés egymás mellett élés elveinek érvényesí­tésében, a kelet—nyugati párbeszédben, a nagyhatalmak, a szövetségi rendszerek, az eltérő társadalmi berendezkedésű országok közötti bizalmatlanság oldásában. Hazánk számára létkérdés a nemzetközi folyamatokban, a nemzetközi munkamegosz­tásban, a tudományos-műszaki és pénzügyi együttműködésben való fokozott és hatékony részvétel. Hazai munkánk nemzetközi hátterének legfontosabb összetevője a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagországaival, általában a szocialista országokkal kialakí­tott baráti, internacionalista kapcsolataink közös érdekeken alapuló fejlesztése, egyen­jogú együttműködésünk új minőségi szintre emelése. A velük fenntartott két- és többol­dalú együttműködés tartalmi és szervezeti korszerűsítésére, megújítására, a tartalékok mozgósítására törekszünk, merítünk tapasz­talataikból. A KGST-együttműködés elodáz­hatatlan korszerűsítése érdekében megkülön­böztetett jelentőséget tulajdonítunk az áru- és pénzviszonyok, a közgazdasági eszközrend­szer továbbfejlesztésének. A Magyar Népköztársaság alapvető érde­ke, hogy az élet minden területén rendezett, baráti viszonyt és szoros együttműködést alakítson ki közvetlen szomszédaival és tá- gabb, európai környezetével, valamennyi ál­lammal. A magyarság mintegy harmada határain­kon kívül él, közülük legtöbben a szomszé­dos szocialista országokban. Szocialista vi­szonyok között természetesnek tartjuk az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok érvé­nyesítését A nemzetiségek, bármely ország­ban éljenek is, joggal igényelnek támogatóst anyanyelvűk megőrzéséhez, kultúrájuk fej­lesztéséhez, az anyanemzethez fűződő kap­csolataik ápolásához. A helyzetükkel kapcso­latban felmerülő problémákat csakis a hu­manizmus érvényesítésével, az egyetemes emberi jogok és a demokrácia szavatolásával lehet rendezni. Mindehhez szükséges az is, hogy oldódjanak a múltból öröklött előítéle­tek. Törekvésünk, hogy minden szomszédos néppel erősödjön a megértés, a bizalom és az együttműködés. Meggyőződésünk, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek és a szomszédos országok­ban élő magyarság kettős kötődése jól szol­gálhatja a szomszéd népek közötti megértés és bizalom erősödését. A kölcsönös előnyök, a békés együttműkö­dés elvei alapján a fejlett tőkés országokkal tovább bővítjük politikai, gazdasági, tudo­mányos-műszaki, kulturális és humanitárius kapcsolatainkat. Rendezett, szerződésekkel szabályozott kapcsolatokra törekszünk az Európai Gazdasági Közösséggel. Érdekeltek vagyunk a fejlődő világ egyre súlyosabb társadalmi-gazdasági gondjainak enyhítésében, a veszélyes helyi válságok bé­kés rendezésében. Népünk szolidáris a füg­getlenségük megszilárdításáért, az igazságos nemzetközi gazdasági kapcsolatok megterem­téséért küzdő fejlődő országokkal, a dikta­tórikus. fajüldöző rendszerek ellen harcoló nemzeti mozgalmakkal. Az internacionalista szolidaritás jegyében szorosan együttműködünk a kommunista és munkáspártokkal. Fejlesztjük kapcsolatain­kat a szocialista és szociáldemokrata pártok­kal, a baloldali erőkkel, a haladó és nemzeti felszabadító mozgalmakkal. Hatónk a jövőben is tevékeny szerepet vállal a biztonságosabb világ megteremtésé­nek, a béke és a haladás ügyének szolgála­tában. Fokozzuk erőfeszítéseinket kelet— nyugati feszültségek csökkentése, a fegyver­zetek alacsonyabb szintjén kialakuló erő- egyensúly, a párbeszéd és az együttműködés elősegítése, megosztott, de egymásra utalt világunk egyetemes gondjainak enyhítése ér­dekében. A szocializmus építése hosszú történelmi folyamat. A párt elhatározott szándéka, hogy eleget tesz a magyar társadalom fejlődéséért vállalt történelmi küldetésének. Mégtett utunk tanulsága, hogy a párt ak­kor tudja betölteni szerepét, akkor ébreszt bizalmat, ha érzékenyen reagál a valóság új jelenségeire, és képes kezdeményezően cse­lekedni. így van ez most Is, amikor részben örökölt, részben új keletű gondok nehezítik a haladást. Az MSZMP cselekvésre hív min­denkit, aki felelősséget érez a magyar nem­zet jövőjéért, aki tettekkel képes segíteni kö­zös célunk, a szocialista Magyarország épí­tését. Nemzetünk sonskérdése, hogy társadalmi rendszerünk működését ésszerűvé, hatékony- nyá, eredményessé tegyük, és korszerű, a magyarországi viszonyoknak megfelelő szo­cialista megoldásokat találjunk a fejlődés új problémáira. A nyílt szavazások egyik pillanata követelményének és a realitá­sokból indul ki. Kádár János a továbbiak­ban a vitában felmerült né­hány javaslathoz fűzött meg­jegyzéseket. Egyetértett az­zal, hogy a pártértekezlet után készüljön végrehajtási prog­ram, kezdődjék meg a szer­vezeti szabályzat módosítását célzó munka, s a párt prog­ramnyilatkozatának egyes kö­vetkeztetéseit vessék össze a mai helyzet új elemeivel. Tá­mogatta azt az elgondolást, hogy a jövőben a párttagság teljes és nyílt tájékoztatást kapjon a vezető testületek ülé­seiről. Kiemelte annak szüksé­gességét, hogy a párt vezető testületéi a jövőben is a kér­dések sokoldalú vizsgálata, elemzése és megvitatása után, széles körű mérlegelés alap­ján hozzák meg döntéseiket. Végezetül kijelentette: Kérem a pártértekezletet, hogy fogadja el az állásfog­lalást. amely nagyon fontos területeken pontosan megje­löli a cselekvés irányát, a párt feladatait, s lehetővé teszi, hogy a jövőben ennek megfe­lelően egységes szellemben dolgozzunk. Mély meggyőződé­sem, hogy a párt, az ország meg tud küzdeni a nehézsé­gekkel, az egyikkel gyorsab­ban, a másikkal csak hosszabb időn át. A legfontosabb, hogy egységesen lépjünk fel. Sok felszólaló mondotta itt az általa képviselt nagyüzemi munkások, szövetkezeti pa­rasztok, értelmiségiek, fiata­lok nevében: ha lesz követ­hető program, ha van világos perpesktíva, akkor megoldjuk a párt és a társadalom előtt ál­ló feladatokat. Többen kijelen­tették: működő szocializmust akarunk. Mivel ma is műkö­dik, én hozzáteszem: a mi cé­lunk a jól működő szocializ­mus. Ez a magyar nemzet ér­dekeinek legtisztességesebb szolgálata. az egyik, sem a másik tár­sadalmi-gazdasági rendszer el­vi lényegét. Úgy tűnik, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban most valamelyest teret hódít a rea­lizmus, s erősödnek a bizton­ság elemei. EZ vezet el a jövő hét végén esedékes moszkvai csúcstalálkozóhoz is, amelynek sok sikert kívánok. A nemzetközi helyzet pozi­tív mozzanata a Szovjetunió­ban és a többi szocialista or­szágban zajló átalakítás. Eb­ben is megfigyelhető a kölcsö­nös érdekeltség, e változások és a jelenlegi magyar gyakor­lat között. Ha nálunk problé­mák vannak, akkor nehezít­jük a többi szocialista ország dolgát, s mi is nagyon érde­keltek vagyunk a szovjet pe­resztrojka, valamint a más or­szágokban zajló reformok si­kerében. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az átalakítás győz­ni fog, mert eleget tesz a kor nagysága számít, hanem az, melyik dolgozik hatékonyab­ban. Vannak nagyüzemeink, amelyeknek termékei Japán­ban és az Egyesült Államok­ban is versenyképesek. Az az üzem hasznos a magyar nép­gazdaságnak, amely — nagy­ságától függetlenül — hatéko­nyan és versenyképesen dol­gozik. Kedves elvtársak! Az együttműködés feltételei közös törekvéseink nyomán — bízvást mondhatjuk — javulni Eognak a nemzetközi életben. Minden vonatkozásban éssze­rűbb és hatékonyabb kapcso­latok épülhetnek ki a jövőben. Ennek érdekében — egyebek íözött — biztató tárgyalásokat Eolytatunk a Közös Piac kép­viselőivel, a különböző országok kormányainak megbízottaival. Ezen a téren együttműködési készséget tapasztalunk. Ez megfelel mindkét fél érdekei­nek, s nem befolyásolja sem mondani a párttagoknak, különösen a tisztségviselők nek, hogy ami a törvény sze rlnt mindenkinek jár, az ne ki is, de inkább kevesebbe vegyenek igénybe a megenge dettnél, mint többet. Mindez hozzátartozik ahhoz hogy a párt hatékonyabbat dolgozzon. Ma nyíltan kel politizálni, és nehéz kéfdése két is képviselni kell. Ha i párttagságot nem tudjuk'meg győzni valamely feladat szük­ségességéről. akkor a pár nem lesz cselekvőképes, és i társadalom sem tud majc eredményesen dolgozni. Ez < sikeres pártmunka egyik ki­indulópontja. De nemcsak itthon, hanerr nemzetközi téren is erősíte­nünk kell a politikánk iránt megértést. Ez egyaránt fontol a szocialista, a fejlődő és s fejlett tőkés országok vonat­kozásában. A párt feladatainak sikeres megoldásában jelentős erőfor­rás, hogy ápoljuk és fejleszt­jük a barátságot és az együtt­működést a Szovjetunióval, s Varsói Szerződés többi orszá­gával, a KGST-tagállamokkal, erősítve velük az új vonáso­kat hordozó valódi partner: kapcsolatokat. Közös óhajunk, hogy a KGST munkáját még hatékonyabbá tegyük. Igényeljük, hogy tőkés part­nereink részéről is együttmű­ködési készség nyilvánuljon meg, anélkül persze, hogy bárki is beleszólhatna orszá­gunk belső ügyeibe, intézke­déseibe. Nyugat-Európában, amellyé: a legkiterjedtebbek a gazda­sági kapcsolataink, vannak olyan erők, amelyek józanul gondolkodnak és a békés egy­más mellett élés alapján a jö­vőre tekintenek. Tisztában vannak azzal, hogy ha mind­inkább érvényesül a kölcsö­nös biztonság, akkor a békés egymás mellett élés az egy­más érdekeinek megfelelő, széles körű együttműködéssé fejlődhet. Ehhez vannak part­nereink. A tőkés országokban nem kevesen érdekeltek ab­ban, hogy Magyarországon a politikai és a gazdasági hely­zet stabil legyen. Nemrégiben Thatcher asszony hívta fel egy magyar újságíró figyelmét ar­ra, hogy ne legyünk márany- nyira pesszimisták, mert a magyar kormány reális poli­tikát folytat és jó irányban halad. Jó lenne, ha a magyar sajtó ilyen szemlélettel való­ban növelné az emberek mun­kakedvét. Építhetünk arra, hogy van munka- és harcképes, meg­újulásra kész pártunk, s na­gyon sok pártonkívüli híve és támogatója a szocialista épí­tés magyarországi gyakorla­tának. Egy paptól hallottam a minap: az a lényeg, hogy önöknél egység legyen, mert mindnyájunk sorsa ettől függ. Néha azt hallani, hogy most nem az eredmények emlege­tésének az idejét éljük. Rend­ben van, beszéljünk a hibák­ról. De azt nem feledhetjük és ki is kell mondani, hogy munkánknak, erőfeszítésünk­nek van értelme és célja. Kü­lönben hogyan dolgozzanak, hogyan éljenek az emberek? Senkit sem szabad megfoszta­ni a reményeitől, és minden­kinek szüksége van arra, hogy lássa munkájának eredményét. S ez nem attól függ, nagy- vállalatnál vagy kis üzemben dolgozik-e. Nem az üzem

Next

/
Thumbnails
Contents