Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

1988. MÁJUS 21., SZOMBAT 5 Kezdetét vette a második felvonás Vecsésen Dönteni kell, de hogyan? Vccsési álmoskönyv persze nincsen, de ha lenne, biztosan helyet kapna benne, hogy re­pülőgéppel álmodni rosszat jelent. Az embe­rek kétségkívül kiegyeznének azzal, ha a gépmadarak csupán álmukban jönnének elő, ám ez a vágy tényleg csak álom marad. Mert együtt élnek velük, meg azzal a sok gonddal, ami ebből a helyzetből fakad. Most már lát­ni, hogy átmeneti megnyugvást hozott a hó­napja megtartott falugyűlés, amelyen Urbán Lajos közlekedési miniszter számolt be a Fe­rihegyi Repülőtér bővítését követő — megké­sett — környezetvédelmi intézkedésekről. Az élet megy tovább, s a vecsésiek változatla­nul bizonytalanok... Bizonytalanok a vecsésiek,' mint ahogy minden ember az, ha úgy állítják választás elé, hogy valójában nem tudja, miből választhat, s milyen kö­vetkezményei lesznek dönté­seinek? A kissé ködös megfo­galmazás jól tükrözi a fővá­ros dél-keleti csücskén kiala­kult helyzetet, a hangulatot. A hangulatot, amelyről Csányi János tanácselnök anyit mond: nem jó! Mert üdvözli a lakos­ság azt, hogy megnyílt az ügyes-bájos dolgaikat intéző környezetvédelmi iroda a Lé­giforgalmi és Repülőtéri Igaz. gatóságon, hogy megkezdődik az erdősáv telepítése, a kör­nyezetkímélő repülési rend ki­alakítása, de nem tudja elfo­gadni, sérelmezi azt, hogy még az emlékezetes falugyűlés után sem derült ki: mire számít­hatnak o belső zajövezetben élők? Lehetetlen helyzetben — Az embereknek háromfé­léié választási lehetőségük van — sorolja a tényeket a ta­nácselnök. — Először is az, hogy passzív akusztikavédel­met kérnek, azaz, állami költ­ségen a zajvédelmi szempon­toknak megfelelően átépítik otthonaikat. Aki ezt elveti, az teljes pénzbeli kártalanítást kaphat, s akkor magának kell gondoskodnia jövendő hajlé­káról. Azután kérhet kártala­nítást beszámítással, ami any. nyit jelent, hogy a meglevő ingatlana értékét beszámítják a cseretelek vagy cserelakás árába. Látszólag tehát tási lehetőség, első hallásra rendben van a dölog, ám a* élót sokkal bonyolultabb, mint a jó szándékkal papírra vetett elgondolások. Az emberek nem tudják, menjenek vagy ma­radjanak, mert sehonnan nem kapnak információt arról, ho­gyan érinti őket anyagilag egyik vagy másik döntés. Az LRI környezetvédelmi irodá­jából gyakran ugyanolyan bi­zonytalanul távoznak az ér­deklődők, mintha ott sem jár­tak volna, pedig ezt az intéz­ményt éppen azért hozták lét­re, hogy valamennyi felmerü­lő probléma megoldásához se­gítséget nyújtson. Ma sem is­meretes például, hogy milyen összeget adnak kisajátítás cí­mén, s hogy az elegendő lesz-e egy új otthon megteremtésé­hez. Valamikor ez is biztosan kiderül majd, csakhogy az ál­lampolgároknak ezekben a na­pokban kell nyilatkozniuk ar­ról, hogy melyiket választják a három variáció közül. Sza­ladnak újra a tanácshoz, ahol... — ... Ahol alig tudunk va­lami okosat mondani — foly­tatja tovább a gondolatot Csá­nyi János. — Ma délelőtt is többen érdeklődtek. Egy asz- szony azt kérdezte: jó állapot­ban levő, nagy házuk van, őket a zaj nem zavarja, mit csináljanak? Ha így van — válaszoltam —, akkor marad­janak, hiszen ingyen átalakít­ják, a zajvédelmi szempontok­nak megfelelően átépítik az otthonukat. S azután marad minden a régiben. Ez egy egy­szerű eset. A baj akkor kez­dődik, amikor a ház olyan ro­zoga állapotban van, hogy nem lehet ellátni akusztikai védelemmel. Akkkor a tulaj­donos azt gondolja: nem baj, majd kérek cserelakást. Igen ám, csakhogy cserelakást a ta­nács nem tud adni, s ebben az esetben nem is feladata, mert az utólagos környezetvédelmi intézkedéseket központi for­rásból finanszírozzák. Azonban egyelőre másutt sem tudják megmondani, hogy ki és hol adja majd azt a cserelakást, amely pedig szerepel a vá­lasztási lehetőségek között... Ezért az állampolgár arra a következtetésre jut — hiszen dönteni kell! —, hogy hagyja a csudába a cserelakást, kér inkább cseretelket. Kialakítá­sukra kapunk pénzügyi fede­zetet. De egy öreg ház forgal­mi értéke kevesebb annál, hogy az új telek árát levonva belőle jusson az építkezésre is. Az állampolgár tehát rosszul jár, mert alaposan a zsebébe kell nyúlnia ahhoz, hogy újra fedél legyen a feje fölött. Horriiiilís pénzért Persze azt is választhatja, hogy marad ott, ahol van. De akkor se akusztikai védelem, se _ cserelakás, se csereteiek ftlhcsetf’.. . És hát- á »mostani telkén sem építhet magának szép új házai, mert a belső övezetben fennmarad az épí­tési tilalom, csak állagmeg­óvásra, korszerűsítésre van lehetőség. Ezt fájlalta mai má­sik ügyfelünk is, aki szintén a belső övezetben él családjá­val, s bővíteni akarná a há­zat, hadd férjen meg ott az ifjabb generáció is. Erre azon­ban nincsen mód, s ha együtt akarnak maradni, akkor el kell költözniük. Ügy látszik, hogy az ingatlanáért fizeten­dő összegből, még ha reális árra értékelik, akkor sem tud egy ugyanakkora új házat felépíteni a cseretelken, mint amiben most élnek. S akkor még a fiatalok gondjairól szó sem esett, hiszen nekik másik telek, másik ház kell, megint csak horribilis pénzért. Erre a panaszra csak bólogatni tud­tam, tanácsot adni nem ... Dobos Ferencné, a körzet országgyűlési képviselője — akinek parlamenti interpellá­ciója nyomán felgyorsultak az események —, szintén napon­ta találkozik ezekkel a gon­dokkal. Nem teheti ki a lábát úgy az utcára, hogy ne zúdul­na rá panaszáradat. — ^.zzal állított meg az egyik választóm, hogy nekik egy életre szóló káruk szár­Csipkék Újhartyánból mazik a repülőtér bővítéséből, a zaj növekedéséből, kivált pedig az építési tilalom fenn­maradásából. Hasonló helyzet, ben vannak, mint az iménti példában szereplő család, mert egyelőre jól megférnek a há­zukban, de ha felnőnek a gyé­reitek, akkor gondolni kell a terjeszkedésre. A telek elég nagy lenne ehhez, de hát épí­teni nem lehet. Akkorra már cseretelekre sem lesznek jogo­sultak, a szabadpiaci árak pe­dig a mostani bonyodalmak nyomán támadt konjunktúra hatására máris az égig szök­tek. Mi lesz 10 év múlva? Erkölcsi veszteség Egy másik ember azt pana­szolta: ha elfogadja a csere­telket, akkor fuccs a kiegészí­tő jövedelmének. Most ugyan­is egy 800 négyszögöles telken áll a háza, a nagy kertben a fóliázásra is jut hely, ami sokat számít a családi költség- vetésben. A • felajánlott telek azonban csak 150 négyszögöles> ott a háztájinak már nincs semmi keresnivalója, az állat­tartás fjedig egyszerűen lehe­tetlen. De nemcsak anyagi kár éri az embereket, hanem fo­rintokban kifejezhetetlen er­kölcsi veszteség is. Gondol­junk csak azokra a családok­ra, amelyek generációk óta ugyanott élnek, minden fűszá­lat, bokrot ismernek, meghitt kapcsolatban vannak a szom­szédokkal. Vagy vegyük az idős embereket. Nehezen moz­dulnak, pedig nekik is dönte­ni kell. Végül ki kell mondani azt is, ami a sorok között bujkál: a legnagyobb kár ezúttal is a bizalmat érte. S azt lesz a legnehezebb helyreállítani... Kövess László Kiváló a szigetbecsei tsz Először az idén Szigetbecse apraja-nagyja bezsúfolódott tegnap a község művelődési házának nagyter­mébe, hogy szemtanúja legyen a kiváló cím átadásának. A helyi Új Elet Termelőszövet­kezet ugyanis első alkalommal vehette át a legjobbaknak ki­járó jutalmat. Az ünnepségen jelen volt többek között Macz- kó József, a ráckevei pártbi­zottság első titkára és dr. Ko­csis Péter, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője. Molnár Ferenc, a szövetke­zet elnöke beszédében kiemel­te, hogy az elmúlt 10 eszten­dőben a kis gazdaság meg­kétszerezte a bevételét, s ez­zel párhuzamosan nyereségük is hatszorosára nőtt. Néhány esztendővel ezelőtt elsősorban mezőgazdasági alaptevékeny­ségekből tartotta el magát a szövetkezet, mára azonban fej­lettnek mondható ipari tevé­kenységekkel rendelkeznek. Édesipari termékeik például már nemcsak az országhatá­rokon belül ismertek, hanem Csehszlovákiában és a Szov­jetunióban is megkedvelték a szigetbecsei csemegéket. Dr. Palkovics Rezső, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettese a díj átadása után hangsúlyozta: ez a szövetke­zet a példája annak, hogy nem a nagyság számít, hanem a jól szervezett, koncepciók ra épülő minőségi munka. A HÉT HÍRE Vöröskereszt Körösi fesztivál Tizedik alkalommal ad ott­hont Nagykőrös a vöröske­resztes egészségügyi és kör­nyezetvédelmi nemzetközi amatőrfilm-fesztiválnak. A péntek délelőtti megnyitó után 34 alkotást mutatnak be, s a rangos találkozó alkalmá­val Clarissa Starey, a Vörös- kereszt és a Vörös Félhold Tár­saságok Ligájának képvise­lője rámutatott, hogy a mozga­lom eszméjének propagálására keresve sem lehet ennél jobb alkalmat elképzelni. MEGSZÉPÍTVE © Az Országgyűlés építési és közlekedési bizott­sága a távközlés fejlesztésének gyorsításáról tanácsko­zott. © Budapesten országos értekezleten tekintették át a közoktatás időszerű kérdéseit. © Kecskeméten vasútmodell-kiállítás nyílt meg. O A Fogyasztók Or­szágos Tanácsa az adóreformhoz kapcsolódó lakossági árváltozások kezdeti tapasztalatait összegezte. © A hét híre az is, hogy háromnapos országos tanácskozást rendeztek Győrött, a városszépítő rehabilitáció ered­ményeiről és feladatairól. Történelmi örökség a váro­sok közötti hatalmas különb­ség. Történelmi örökség is. Azért az is szócska hangsú­lyossá tétele a dőlt betűs sze­désmóddal, mert seregnyi más, jelenbeli tényezőnek szintén szerepe van abban, melyik város mire jutott, hol tart ma és milyen kilátásai lehetnek a jövőre nézve. Ezeknek a té­nyezőknek a sorában olyano­kat találhatunk, mint például az, van-e a településen egy jól dolgozó nagyüzem, avagy elég befolyásos ember-e az országgyűlési képviselő... A megyében jelenleg tíz telepü­lés birtoka a városi rang, s mert napirenden van a fából vaskarika, a városi jogú nagy­községek ügyének, helyzetének országos mérlegelése, remény­kedhetünk, a városok száma a megyében is gyarapodik majd. Joggal! Az ország legnépesebb megyéjében ugyanis szembetű- nőek az ún. (amint azt a szak­nyelv jelöli) városhiányos térségek, elég itt Nagykátára, Monorra, Dabasra utalni, s Ráckeve sem megy sokra az­zal, hogy van a közelében vá­ros, Szigetszentmiklós... Bonyolult, roppant érzékeny szervezet a város. Kimutatha­tó és szinte kimutathatatlan hatások seregének nyomát vi­seli magán, a keresők össze­tételétől a lakosság korátlagán át egészen odáig, hogy a va­laha volt elődök vajon mi­Az idén ötven extruder Monoron is jó üzlet a szója Különleges klöplifiiggönyöket is készít újhartyáni csipkeüze- mcben a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet. (Erdősi Ágnes felvétele) Hazánk földrajzi adottságai elfogadható feltételeket te­remtenek a mind gyakrabban emlegetett pillangós növény, a szója termesztésének. Túlzás nélkül elmondható, hogy a szó­ja már nemcsak kutatási beszédtéma, hanem élelmiszer­alapanyag és egyre fontosabb állati takarmány. Magyarországon a felszaba­dulást követő évtizedekben, s különösen a kollektivizálás után a mezőgazdaságban mindinkább háttérbe szorult a szója termesztése. A gazda­ságok nem tartották kifizető­dő és hasznos növénynek. Az­tán. ahogy korszerűsödött a növénytermesztés, ismét felfi­gyeltek a szójára, s annak élettani szempontokból elő­nyös adottságaira. Hőkezelni kell A nagyüzemi állattartás, s a korszerű takarmányok iránti megnövekedett igény sürgető­vé tette a szója termesztését. Már csak azért is, mert az importból származó mag vi­lágpiaci ára ugrásszerűen emelkedett. Hazánk ped;g mind nehezebben tudta és tudja előteremteni a takar­mánybehozatalhoz szükséges valutát. Elkerülhetetlen volt tehát olyan központi intézke­dés, mely következtében né­hány éve országosan is bein­dulhatott a szójatermesztési, -feldolgozási és -hasznosítási program. Világszerte reneszánszát éli a szójahasznosítás. Nálunk a Dél-Dunántúlon, a Kisalföl­dön és a Dél-Alföldön is egy­re kedvezőbbek a terméskilá­tások. A mai átlag hektáron­ként két tonnára tehető. Per­sze akadnak olyan fajták is, amelyekből nem ritka a hek­táronkénti négy tonna sem. Természetesen ahhoz, hogy magából a nyers szójából jól I hasznosítható fehérjedús ta­karmány, illetve emberi fo­gyasztásra alkalmas élelmi­szer legyen, megfelelően hő­kezelni kell. Az ehhez szüksé­ges gépi berendezések, az ex- truderek gyártását kezdte meg a Monori Állami Gazdaság. Hajdinák János, a gazdaság igazgatója azon szakemberek táborába tartozik, akik szinte mániákus megszállottjai az újnak, az újdonságok keresé­sének és gyakorlati elterjesz­tésüknek. örömmel számolt be arról, hogy sikerült gazdasá­gukban egy olyan gépgyártó bázist kialakítani, ahol mint­egy harmincán készítik az extrudert. Eddig már legyár­tottak tíz nullszériás gépet. A közelmúltban megtartott ter­mékbemutatón, illetve vevő- találkozón nagy érdeklődés nyilvánult meg ezek iránt. Va­lamennyi berendezés gazdára talált. Ötletgazdag emberek A gazdaságok figyelme ar­ra késztette a monoriakat, hogy kapacitásukat maximáli­san használják ki. Így köny- nyen elképzelhető, hogy még az idén. az esztendő végéig ötven extruder hagyhatja el az üzemet. A gyártás mellett felkészültek az országban meg­levő extruderek javítására. Foglalkoznak megfelelő meny- nyiségű alkatrész gyártásával is. Az igazgató utalt arra, hogy készítenek egyéb gépeket is. Egyéves múltja van náluk a svéd licenc alapján gyártott önetetőnek és önitatónak. Ezek iránt több tőkés országból ér­deklődnek. A Monori Állami Gazdaság élelmiszer-feldolgozó ágazatá­ban is jócskán készítenek olyan termékeket, amelyek ha­mar kedveltté váltak a fo­gyasztók körében. Ilyenek például a különböző gabonafé­lékből nyert olajok, ételízesí­tők. A vállalkozási készség és az úgynevezett több lábon ál­lás, lám, ha ötletgazdag em­berek találkoznak, nem ismer határokat. Monoron pedig le­het ilyenekkel találkozni. Kevesebb takarmányból Az állami gazdaság tőkés exportbevétele tavaly elérte a 2,8 millió dollárt. Ez jórészt a gabonapehely és a mustár eladásából származik. Kecseg­tető a belga, az olasz és az NSZK piac. Az önálló export­jog révén, támaszkodva a cég piackutató szakembereinek a külpiaci tájékozottságára, a jövőben még eredményesebb lehet a monoriak sokrétű vál­lalkozása. Hajdinák János gyakorta emlegette a beszélgetés során, hogy a mezőgazdaságon belül az egyik alapvető igény a faj­lagos takarmányfelhasználás mértékének a javítása. És eb­ben az iparnak is oroszlán- részt kell vállalnia. A magyar mezőgazdaságnak szüksége van az ipari és tudományos háttérre, a devizát hozó élel­miszer-ipari exportra. A saját fejlesztések és a megvásárolt licencek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar különböző ága­zataiban kitűnően szolgálhat­ják a termékszerkezet korsze­rűsítését, s az eladható termé­kek mennyiségének növelését és a minőséget. Gy. L. lyen helyet választottak ki földrajzi értelemben. Ez utób­bi ugyanis előnyök és hátrá­nyok sokaságának a megte­remtője, hiszen van, ahová a vizet hatalmas költségekkel lehet csak odavezetni, másutt viszont szinte rátelepültek az éltető nedűre. Tovább szemelgetve a kü­lönbségek fürtjét: hihetjük-e, hogy nincsen hatása a városra olyan tényezőknek, mint az iparban foglalkoztatottak ke­resete (Százhalombattán két­ezer forinttal magasabb az ipari munkások átlagos kere­sete, mint a szomszédos Ér­den), a lakosság iskolázottsági foka, az értelmiségiek száma és így tovább? A kérdés szó­noki, hiszen a városra minden hat. A lakosság korátlaga pél­dául előre láttathatja, mikor következik be az az időpont, amikor az idősek nem tudnak már kellő pénzt költeni házaik tatarozására, azaz bizonyos városnegyedekben megkezdő­dik a romlás ... Öröm tehát, amikor hírét vehetjük egy-egy városszépítő, -védő egyesület megalakulásának (legutóbb Gödöllőn jött létre), de oly­kor inkább csak a divat diktál ebben, s nem a szépítés átgon­dolt, a realitásokkal karon fogva járó igyekezete. Lelket -melengető szépítési tervek garmadával készíthetők, de az az igazán jó program, amely­hez a feltételek is megteremt­hetek. A megyében egyre több je­lét látni annak, miként kezde­nek adni magukra a városok. A megszépült, szépülő város­mag (és erre Szentendre épp­úgy illusztrációt ad, mint Nagykőrös, Vác) sűrítője az állami és a magánpénzek egye­sítésének (az ingatlanok java ugyanis magánkézben van eze­ken a területeken), a szakem­beri szándékok és a tényleges adottságok egyeztetésének, a műemlékvédelem és a mai lakhatási komfort kompro­misszumának. S ezzel koránt­sem értünk a tényezők listá­jának a végére! A megszépü- lésre szövetkezőknek gyakran kell számolniuk éretlenek akadékoskodásával, értetlenek közömbösségével, s persze, az örökös pénzszűkével is. A váci siketnéma intézet rekonstruk­ciója például az idén húszmil­lió forintot követel, holott ez csupán egyetlen szál a szé­pítő—rehabilitáló—korszerű­sítő teendők csokrából. A meg­szépítve mutatható városokhoz tehát türelem is kell. amint szükségeltetik józan sorrend, mikor mire jut erő. Döntőnek tarthatjuk azt az örvendetes tényt, hogy a me­gye városainak legnagyobb ré­szében van mit óvni, szépíte­ni! Elődeik egy-egy település lakosságára hatalmas kincset hagytak városképi épület- együttesekben és építmények­ben. Ennek a kincsnek nem mindig volt jó sora. Azért kell napjainkban a rehabilitáció teendőivel bajlódniuk hivata­losoknak és nem hivatásosok­nak, mert ami megvolt, az le­romlott állapotú lett, tönkre­ment. Amiben sok-sok évtized mulasztásai sűrűsödnek, azaz nem lehet néhány év alatt helyrehozni azt, amit évek he­gye halmozott fel. A kellő tü­relem azonban ne feledtesse: ami már megszépítve mutatja magát, az ne legyen, lehessen még egyszer szépítésre szoruló. Mészáros Ottó i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents