Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-20 / 119. szám

rikolt Pest MEGYEI t VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 2 y ■> m AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAHÄCS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM Ára: l.üfl forin! 1988. MÁJUS 20., PÉNTEK E lolvassuk a címet és máris kérdé­sek légiója ágaskodik bennünk. Ismét a lenini úton, mert vissza­térve rá? Következetesebben, mint eddig? Határozottabban? Elszántabban? Ke­ményebb akaratokkal? Avagy éppen más irányban haladva azon? Engedékenyebben, tágabb teret adva a társadalom önszervező­désének, kereteket teremtve a nemcsak hir­detett, hanem gyakorolható demokráciának? Szűnni nem akaró a kérdések légiójának me­nete ... Kérdések sokaságával néz szembe a Magyar Szocialista Munkáspárt ma összeülő országos értekezlete. Ezeknek a kérdéseknek a legfőbbjeire választ vár a társadalom, az­az ezeknek a feleleteknek meg kell fogalma­zódniuk a tanácskozáson. Azon a tanácskozá­son, amelynek előkészítését elsősorban a párt­ban, továbbá a társadalom intézményrendsze­rének sok pontján a szó igaz és szoros értel­mében szenvedélyes viták kísérték, amelyhez éppúgy tapad fásultság, közömbösség, mint már-már csodát váró felfokozott reménykedés és persze, jellemzően és alapvető meghatá­rozóként, kötődik hozzá a realitásokat érintő derékhad jogos és egészséges türelmetlensége: a vezető erő valóban vezessen, mutasson utat. Egyetlen mondatot idézünk. Így hangzik: ,.A tömegkapcsolatok kérdésében a legfonto­sabb annak felismerése, hogy a párt az esz­mei és politikai meggyőzés eszközével, vala­mint harcának, munkájának tényleges ered­ményeivel nyerje meg és erősítse a tömegek bizalmát, és mozgósítsa a tömegeket a szocia­lista építés feladatainak megoldására.” Az idézet forrása az a határozat, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspártnak a mosta­nit megelőző országos értekezlete fogadott el. A dátum 1957. június 27—29. Majdnem har­mincegy esztendő! S mégis, ilyen nagy idő­távolság hídján visszalépve is, a szöveg, a teendő él, aktuális, figyelmen kívül nem hagyható. Sajnos, seregnyi példa kínálkozott é* kínálkozik fel arra, csupán ebben az egyetlen feladatban is mennyi mulasztás, kö­vetkezetlenség, önkényes értelmezés terem­tette torzulás nehezítette az egyértelműsé­get, zsugorította a bizalmat, lazította a párt és a tömegek kapcsolatait. S mert nem ez az egyetlen faladat, tevé­kenységi terep, ahol ez, ahol így történt, kérdések olyan tömege, feszültségek olyan garmadája halmozódott fel, amilyenekre le­hetetlenség választ, enyhítő, feloldó megol­dást találni egyetlen fórumon, az országos pártértekezleten. Lehetséges, mi több, szük­séges és elengedhetetlen ugyanakkor végre- valahára megteremteni a kezdőpontját an­nak a fordulatnak, amely átfogja a társada­lom minden területét, amely nagy intenzi­tású, több tekintetben radikális reformfo­lyamatban ölt testet és ezen a módon meg­kezdi a kérdésekre való válaszadást, a fe­szültségek enyhítését, majd feloldását. Ami hosszú időszakot fog át, azaz ne dédelges­sünk illúziókat, hogy a jövő héttől, a jövő hónaptól, a pártértekezlet adta útmutatás birtokában már másként megy és lesz. Az azonban nem illúzió, hanem megtisztelő kö­telessége a kommunisták képviselői országos értekezletének, hogy ennek a máskéntnek a kimondója, fő jegyeiben meghatározója ez a tanácskozás, azaz a párt legyen. Aminek szükségességét Lenin — 1917-ben, Egy pub­licista naplójából című művében — így adja meg: „Nekünk állandóan ellenőrizni kell magunkat azzal, hogy tanulmányozzuk a po­litikai események láncolatát egészükben, oko­zati összefüggésükben, eredményeikben. Ami­kor a tegnap hibáit elemezzük, tanulunk eb­ből, hogy ma és holnap elkerüljük a hibá­kat.” Ennek az önellenőrzésnek híján, illetve kö- vetkezetlen, örökös késedelmekkel küzdő gyakorlása közben sok minden olyasmi be­következhetett, megtörténhetett, aminek nem lett volna szabad bekövetkeznie, megtörtén­nie, ami elkerülhető lett volna, ami fölösen terhelte a párt és a tömegek kapcsolatát, a szocialista építést, a társadalom alkotó erői­nek kibontakoztatását pedig szinte lehetet­lenné tette. Az óvatoskodás, a kivárás, a nyíltság kerülése, a demokráciát adagolható kegyként felfogás érvényesülése a hatalmi és az irányítási hierarchia sok posztjának be­töltőjénél feledtette, már-már szándékkal ki­töröltette a politikai gyakorlat szótárából a Lenin megfogalmazta és ma minden másnál nyomatékosabb figyelmeztetést: .......a keserű ig azság hasznosabb a »felemelő« ámításnál, értékesebb a diplomatikus mellébeszélésnél és köntörfalazásnál”. Az 1912-ben leírt előb­bi szavak (Hogyan leplezi le P. B. Akszel- rod a likvidátorokat?) iránytűként szolgál­hattak volna sokak számára, olyanok szá­mára, akik ma talán mindenki másnál han­gosabban reformpártiak és demokráciabará­tok, akik miközben szenvedélyes kárhoztatói politikai vezetők egy pontosan megjelölt (szűk) csoportjának, elfeledkezni látszanak arról, hogy ők készítették elő a döntéseket, ők szavaztak bólintásokkal és kézfelemelé­sekkel, ők állták el azokat a látószögeket, amelyek megmutatják a nyers valóságot, az igazságot. Nyomatékkai kell szólni erről azért, mert széles körben és erőteljesen ta­pasztalható mind a párton belül, mind a társadalom egészében a hajlam arra, hogy személyekben keresse a létrejött helyzet okait. Az okok mélyebbek és sokkal-sokkal kiterjedtebbek! Egy egész politikai, intéz­ményi mechanizmus az, amely okolható, amely lehetővé tette a problémák megkerü­lését, amely nem figyelmeztetett időben és kellő nyomatékkai a bizalomvesztésre, a párt és a tömegek kapcsolatának lazulásá­ra, némely területen e kapcsolat szétesésé­re. Ezt a mechanizmust a demokrácia — el­sőként a párton belüli demokrácia — hiá­nya, fejlesztésének csupán szavakban akará­sa, a nyíltság mellőzhetősége, a tömegek be- avatottságának fölös teherként kezelhetősé­ge tartotta és tartja életben. Nyersebben fo­galmazva: az a konzervativizmus tartotta és tartja életben ezt a mechanizmust (intéz­ményrendszert és a belőle következő gya­korlatot), amellyel nemcsak hazánk, hanem minden szocialista ország küzd, s amelynek sárkányfejeire éppen a közelmúltban figyel­meztetett szenvedélyes szavakkal és sokad­szor (május 7-én Moszkvában, a szovjet saj­tó, az ideológiai intézmények és az alkotói szövetségek képviselőivel találkozva) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Igen. még a lenini útra is rárakódhat a konzervatizmus mindent belepő, elporlasztó revesedése. ..! S ha ez az út következetlenül járt, ha mellékösvények kusza hálózata kap­csolódhat hozzá, ha ennek az útnak csupán hírét, áhított célokhoz verető rangját akar­juk vállalni, de kátyúit, egyenetlenségeit, rá- zósságát nem, akkor a térvesztést irányvesz- tés követi, nemcsak lelassul a menet, hanem tétovává is válik. Ez történt a legutóbbi években hazánkban. Ennek következménye az 1957 óta első pártértekezlet összehívása, szinte jelezve, amint az akkori kritikus hely. zet, úgy a mostani, válságjelenségekkel ter­hes állapot is gyors megoldásokat, határo­zottságot. nyílt szót követel. Az 1957-es pártértekezlet nyomán a tár­sadalom döntő többsége a bizalom éltető ere­jét úgy adta meg az országot vezető testüle­teknek és személyeknek, amint kitöltetlen csekket nyújtanak át a gyanún felül állók­nak. S ezt a csekket hosszú időn át nem volt oka a társadalomnak visszavonnia...! Ma azonban, s ez részben az objektív történelmi helyzetnek a tükre, részben a legutóbbi évek tapasztalatainak a következménye, már nincsenek kitöltetlen bizalomcsekkek. A po­litikai intézményrendszerbe szervesen be­épült, jól működő (garanciákkal egyenlő) el­lenőrző, elszámoltató mechanizmusokra van szükség, olyan szűrőkre, amelyeken fennakad mindaz, ami nem alkotóeleme, hanem csu­pán hordalékos üledéke a lenini útnak; a ha­talmaskodás, a tévedhetetlenség, a szolgálat és a parancsolgatás összekeverése, a politikai karrierizmus, a szavak és a tettek szégyen nélküli elkülönítése. Nem személyeknek kell garantálniuk, hogy aminek másként kell mennie a jövőben, az másként megy, hanem a nyilvánosságra, a demokráciára, a pártmunka középpontjává tett alapszervezetekre, az újraértelmezett de­mokratikus centralizmusra, a továbbfejlesz­tett párt- és állami választási rendszerre építkező, támaszkodó politikai intézmény­rendszernek kell szavatolnia ezt. S egyben azt is, hogy személyek, testületek nem füg­getleníthetik magukat attól, amit a párttag­ság egésze, amit a társadalom döntő része szavakkal és tettekkel szentesített, a magáé­nak fogadott el, amit helyesnek tart, s amit joga bárkitől, bárkiktől megkövetelnie. F ordulópont lehet az országos párt­értekezlet és annak kell lennie a párt belső életében éppúgy, mint a társadalom romló közhangula­tának megállításában, fokozatos megfordítá­sában, , az építőmunka kereteinek formálásá­ban, a kibontakozás jellemzőinek gyors erő­sítésében. A döntés joga, lehetősége és fele­lőssége, a küldötteké. Nekik és az általuk el- számoltatottaknak és megválasztandóknak legyen mércéje az, amit Lenin így fogalma­zott meg: „Ne feledkezzünk meg róla, hogy a politikai vezető nemcsak saját politikájáért felel, hanem azért is, amit a vezetése alatt állók tesznek.” Ma kezdedsk a párivríekezfet A Magyar Szocialista Munkáspárt több mint nyolcszázezer tagját képvi­selő 860 küldött, valamint a szavazati joggal rendelkező központi bizottsági és köz­ponti ellenőrző bizottsági tagok részvételével május 20-án, péntek délelőtt 10 órakor kezdődik meg az MSZMP országos értekez­lete Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az MSZMP Központi Bi­zottságának az országos pártértckezlet napirendjére vonatkozó javaslata szerint a tanácskozáson Kádár Já­nos főtitkár terjeszti elő az állásfoglalást a párt fel­adatairól, a politikai intéz­ményrendszer fejlesztéséről. A vitát követően személyi kérdésekben döntenek a résztvevők. Ennek szüksé­gességéről, a párt vezető testületéinek megújításáról legutóbbi ülésén határozott a Központi Bizottság. A Budapesti Nemzetközi Vásár díjára idén 107 termékkel neveztek be a kiállító hazai vállalatok. Végül Í3 hét kapott nagydíjat, közöttük a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vál­lalat Dunamikrowax nevű szagtalan paraffinja, amely megfe­lel a legszigorúbb élelmiszer-ipari és egészségügyi előírások­nak. Évente 8 ezer tonnát exportálnak belőle 8 tőkés országba. (A BNV-ről szóló tudósításunk a 3. oldalon.) A kormányszóvivő tájékoztatója Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtö­ki üléséről a kormány szóvi­vője a következő tájékoztatást adta: A Minisztertanács jóváha­gyólag tudomásul vette Grósz Károlynak az Egyesült Király­ságban tett látogatásáról szóló beszámolóját. A kormány jelentést hallga­tott meg az 1987. évi népgaz­dasági terv végrehajtásáról és az idei első negyedévi gazda­sági fejlődésről. A Minisztertanács megvi­tatta és jóváhagyta a pénz­ügyminiszter jelentését az 1987. évi költségvetés végre­hajtásáról, valamint a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság ezzel kapcsolatos észrevé­teleit. A kormány az állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést az Országgyű­lés elé terjeszti, a pénzügyi ellenőrzések elmúlt évi ta­pasztalatairól szóló beszámolót pedig a képviselők rendelke­zésére bocsátja. A Minisztertanács tájékozta­tót hallgatott meg az ipar szerkezet-átalakítási felada­tairól, és úgy határozott, hogy a beszámolót az Országgyűlés elé terjeszti. A kormány javasolta az Or­szággyűlésnek az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítását, egyúttal határo­zott a magánszemélyek jöve­delemadójáról szóló törvény végrehajtási rendeletének mó­dosításáról. ★ Bányász Rezső a Miniszter­tanács ülését követő szóvivői értekezleten bevezetőben kom­mentálta Grósz Károly mi­niszterelnöknek a kormány­ülésen elhangzott beszámoló­ját az Egyesült Királyságban tett látogatásáról. Elmondta, hogy a mostani miniszterelnö­ki találkozó kifejezésre juttat­ta azt az érdekeltséget, ami a jó viszony ápolásában, kap­csolataink bővítésében kölcsö­nösen fennáll. Ezt követően Bányász Rezső a megjelent újságírók kérdé­seire válaszolt. Az 1987. évi népgazdasági terv végrehajtá­sáról és az idei első negyed­évi gazdasági fejlődésről foly­tatott minisztertanácsi vitáról a szóvivő a többi között el­mondotta: az előző évek erő­teljesen romló tendenciáihoz képest 1987-ben néhány vonat­kozásban szerény javulás kö­vetkezett be a gazdaságban. Egyebek között számottevően nőtt az ipar konvertibilis kivi­tele, aminek következtében némileg csökkent a nem ru­bel elszámolású áruforgalmi és fizetési mérleg passzívuma, összességében: kétévi csökke­nés után újra emelkedett nem­zeti jövedelmünk reálértéke. A szóvivő — egy tudósító kérdésére — tájékoztatást adcrtt az 1987. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett jelentésről. Eszerint hosszú idő óta először sikerült elér­ni, hogy az állami költségvetés a tervezettnél jóval kisebb hiánnyal zárja az évet. Ebben meghatározó szerepe volt a költségvetés helyzetét javító, korlátozó jellegű, és a gazda­ság szelektív élénkítését szol­gáló kormányzati intézkedé­seknek. Mindezek eredménye­ként az állami költségvetés bevételei tavaly 4 százalékkal, (Folytatás a 3. oldalon.) Nem jelentettek károkat Viharral jött az eső Pechesek vagyunk mosta­nában, mert nem tervezhet­jük biztonsággal hétvégi ki­rándulásainkat. Rendszerint csütörtökön, pénteken romlik el az idő. Újabban zivata­ros a hét vége. A nálunk na­gyobb, hozzáértéssel kutatók szerint az északnyugati or­szágrészben máris hűvösebb, esösebb a nap, s ez Budapest környékéri is várható. Erre mutatnak azok a jelek is, melyekre a tegnapra virradó éjszaka ébredtek fel sokan. Dörgött, villámlott, szél kor­bácsolta a fák ágait, hajtogat­ta a gyengébb törzseket. Vi­harral jött a csapadék, mely­re egyébként ismét szomjaz­nak már a földek. A mezőgazdaság azonban jobban járna a csendes, ki­tartó esőkkel, mint a viha­rokkal, melyek kárt tehetnek a termésben. A legkritikusabb Budaörs—Nagykovácsi kör­nyékén volt az említett éjsza­ka. Mint a Meteorológiai In­tézet munkatársai közölték: Nagykovácsi térségében 18 milliméteres csapadékot mér­tek. Máshol azonban nem hullott több eső, 3-4 millimé­ternél. Az említett térségen kívül a közeli tájakon, csak a Szabadsághegyen mértek ki­lenc millimétert. A szélerősség 7-11 méter, secundum erejű volt, amit nem tartanak ve­szélyesnek a szakemberek, mert ez nem jelent többet 35-40 kilométernyi óránkénti sebességnél. Az már aggasz­tóbb, ha áz esővel jég is ér­kezik, mint ahogy ez 18-án este történt Nagykovácsiban. Egyelőre sem az Állami Biz­tosító, sem a Hungária Biz­tosító sem pedig a budaörsi,- és a Pest Megyei Tanács illeté­kesei nem szereztek tudomást számottevő károkról. Remél­jük. ez a helyzet lesz végle­ges a tegnap délutáni dör­gés-villámlás ellenére, amely legfeljebb az álmunkat za­varta meg. Érdeklődtünk , a Sasad Ter­melőszövetkezetben is, ahol kérdésünkre a titkárság mun­katársai tovább informálódtak a telephelyeken. Tőlük sem érkeztek károkról szóló hírek. K. T. I. Köszöntjük az MSZMP országos értekezleté A lenini úton Nagydíjat kapott a DKV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents