Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-19 / 118. szám

ŐRI man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM 1988. MÁJUS 19.. CSÜTÖRTÖK Egy szemle tanulságai Öntsünk tiszta vizet a pohárba! A vízművek műszaki-közegészségügyi szemléje május 13-a és 27-e között bonyolódik. A sorozat első prog­ramjára egy szép. napfényes pénteken került sor, de mielőtt elindultam volna, megpróbáltam tájékozódni egy vízügyes szakembernél, akinek velem ellentétben bőségesen volt már része hasonlókban: mágis, mit je­lent egy ilyen szemle?' Semmit — mondta, neki az az érzése, ez még az ötvenes évekből maradhatott vissza: a vízműveknél kampányszerűen festenek, meszelnek, kaszálnak — amúgy is megtennék — és a magas fő­nökség testületileg megtekinti a szívderítő végered­ményt. Ennyi. Ezek után elmentem Ve- csésre, ahol az üzemmérnök­ség nagytermének közepén egy üdítővel és öklömnyi po­gácsákkal ellátott vendégsze­rető asztal mellett tízen fog­laltunk helyet, közöttünk Ha­las Zs. Istvánná, a BUVIZIG munkatársa, Szvák Mihály, a Pest Megyei Tanács építési és vízügyi osztályának munka­társa, a megyei Köjál két szakembere. Bükk Lászlónak, a PVCSV szolgáltatási osztá­lya helyettes vezetőjének ju­tott a feladat, hogy ismertesse a megyei üzemmérnökségek­hez tartozó vízművek legfon­tosabb adatait — de a jelen­lévők rendelkezésére bocsá­tották írásban is, szinte vala­mennyi fontos tudnivalót. Notórius pazarlók Aztán hozzá kellett volna szólni az elhangzottakhoz, de mint kiderült, a szemle fgsz]t- vevői jószerivel kívüliről fúj­ják az egészet. A Vecsési Ta­nács képviselője azért meg­kérdezte: lesz-e az idén víz­hiány a nagyközségben? A kétlépcsős víztermeléssel ki­egyensúlyozottabb vízellátás várható a nyári csúcsban, ugyanis tavaly szeptemberben üzemelték be az ötszáz köb­méteres alsó tárolómedencét és a szivattyúgépházat — hangzott a válasz. Kiderült az is. hogy mi, vízfogyasztók, változatlanul notórius pazarlók vagyunk. Minthogy oldalunkon éppen a vízügyi szemle napján je­lent meg írás a gyömrőiek vízhiányos keserveiről — már­is el kellett rendelni a haj­naltól estig tartó locsolási ti­lalmat, s a maglódi két kút­ról érkező víz segítő hatását sem érzik, mert azok a ku­tak a tavalyi ígéret ellenére sem üzemelnek — magam is feltettem a kérdést: vajon mi várható Gyömrőn a további­akban? A jelenlévő illetékesek — Bükk László és Halas Zs. Ist­vánná válasza: nem teljes ön­tözési tilalomról, hanem rész­leges vízkorlátozásról van szó. (Ami a vízfogyasztók szem­pontjából ég és föld: nem mindegy, hogy hajnali öttől vagy délután kettőtől nem lo­csolhatnak.) Másrészt pedig hogyne üzemelne a két mag­lódi kút! Ha nem tenné, Gyömrőn még a mostaninál is nagyobb lenne a vízhiány, tudniillik a helyi vízkapaci­tás is szűkös, a domborzati viszonyok is olyanok, hogy új­ra jelentkeznek a gondok. Gyömrőn egyébként mindig attól tartanak, hogy Maglód elviszi tőlük a vizet, jó lenne tudatosítani, hogy erről szó sincs, de azt még inkább jó lenne tudatosítani — ezt húz­ta alá Szvák Mihály is —, hogy a közműveket ugyan 1990-es vízigényekhez terem­tették meg, de kifejezetten kommunális ellátás céljára, nem pedig locsolásra. Tavaly, a főszezon előtt össze is hív­ták a tanácsi vezetőket — akik egyébként a mostani szemlére is meghívót kaptak, de csupán Vecsés képviseltet­te magát —, hogy részleteiben tájékozódhassanak a községei­ket érintő vízügyekről, hiszen nem mindegy, milyen infor­mációkat és magyarázatot kap a vízfogyasztó lakosság. Mindezek után panoráma­buszra ültünk, nyolcán jól elvoltunk a járműben, pazar kényelemben és megtekintet­tük a megtekintendőket, a frissen festett vecsési szivaty- tyúházat, az üzemépületeket környező frissen kaszált fü­vet, Monoron is ugyanez volt a helyzet, Pándon valószínű­leg úgyszintén, oda én már nem mentem. Amikor Bükk Lászlótól elbúcsúztam, azt mondta, igazam van, ez a szemle a jelenlévőknek nem mond semmit, formaság, ak­kor lett volna értelme, ha a meghívottak — nyolcvan meg­hívót küldtek szét — veszik maguknak a fáradságot, hogy megismerkedjenek mindazzal, amivel megismertetni szeret­ték volna őket. Minthogy a szemlén a leg­több szó Gyömrőről esett, Gál Ferencnét, a Gyömrői Nagy­községi Tanács elnökét kellett még megkeresnem, az elhang­zott ellentmondásokat felol­dandó. Kiszolgáltatott tanács A teljes locsolási tilalmat azért rendelték el — mondta —, mert tapasztalatból tudják, hogy még ebben az esetben is előfordul, hogy az Erzsébet- telepen akadozik a vízellátás. Azt is tudják egyébként, hogy Gyömrőn a családok döntő többségének — mintegy nyolc­van százalékának — van ásott kútja is, és most már szinte zokszó nélkül veszik tudomá­sul, hogy ne a közműről lo­csoljanak. Tavaly is mindösz- sze két alkalommal kellett bírságot kiszabniuk a tilalom megszegőire A maglódi ku­takkal pedig az a helyzet, hogy a múlt héten csak az egyik üzemelt, az azt megelő­ző héten egyik sem. A fő baj azonban ott van, hogy még soha nem sikerült úgy kezde­ni a szezont, hogy ne jött volna közbe valami, követke­zésképp úgy tűnik, a vízügye­sek nem mondhatják maguk­ról: rendben felkészültünk a csúcsfogyasztásra. Hol egy szi­vattyú romlik el, hol a kút­Pályázat Épületbontás Pályázatot hirdet a Monori Városi Jogú Nagyközségi Kö­zös Tanács — hallottuk a MÜTEF-osztályon - a Péte­riben lévő régi tsz-központ (Petőfi u, 41—43.1 épületének lebontására \ bontással kap­csolatban az ottani tanácski- '•endeltségen, vagy a Monori Tanács MÜTEF-osztályán lehet érdeklődni, A pályázatokat — figyelembe véve, hogy az irányár 150 ezer forint — má­jus 24-ig kell zárt borítékban leadni, az értékelésükre pedig május 27-én 10 órakor kerül sor a tanács földszinti 5-ös szobájában. ról derül ki valami — s a lakosság nyel, de nem vizet. A tanács e szolgáltatás te­kintetében — kiszolgáltatott. Könyöröghet, sírhat, levelez­het, megrendülhet az állam­polgár kétségbeesett levelein — a végkifejlet a szolgáltató­tól függ. Ez esetben a víz­mű üzemeltetőin. Mindezek ellenére Gál Fe- rencné azt is mondta: — Nem valamiféle ellensé­ges szembenállást várna az ember, ez nem oldja meg a gondokat. Nem győzöm elég­szer hangsúlyozni: meg kelle­ne tanulnunk a vízzel való ta­karékoskodást is, mint aho­gyan világszerte igyekeznek megtanulni. Határt szabni a vízfogyasztásnak úgy, hogy a pazarlást megfizettetni. Hi­szen a pazarlás növekvő szennyvízmennyiséget is je­lent, és ezzel jelenleg több­nyire megintcsak nem tudunk mit kezdeni... Maradjanak otthon A vecsési üzemmérnökséget egyébként felhívták az omi­nózus szemle előtt, mondván, hogy a gyömrői közmű nem szerepel a programban, mire a válasz: — ... hát akkor maradjanak otthon. K. Zs. Küldött a pártértekezleten Reális, határozott döntés kell Van időin szemlélődni a vecsési Ferihegy Tsz zöldség­feldolgozó üzemében, amíg Csizmadia Jánosra várok. A tmk-csoport vezetőjét, az élelmiszer-ipari ágazat párt- alapszervezetének titkárát nem könnyű utolérni a külön­böző csarnokok, műhelyek között. Az idős portás érez­hető büszkeséggel mondja: igazán korszerű nagyüzem épült fel a 4-es múút melletti homokon, pedig nem men­tek mindig simán a dolgok, és akadtak ellendrukkerek is. Mára ez a bázis Közcp-Európa egyik legmodernebb feldolgozójának számit, méltó környezettel, képzett szak­emberekkel. Csizmadia János egy le­zárt, csaknem üres helyiségbe vezet, ahol nyugodtan beszél­gethetünk. — Ez a leendő pártiroda — mondja. — Kitakarítjuk, be­rendezzük és lesz hol össze­jönnünk néha kötetlen for­mában is. Meg azután akad­nak a párttagjainknak szemé­lyes problémái, amit nem le­het kint az üzemben megbe­szélni, mert vagy feltartjuk a többieket, vagy éppen jobb négyszemközt szót váltani róla. A vecsési Ferihegy Tsz élelmiszer-ipari ágazatában — a kertészetben és a feldolgo­zóban — százharminchárman dolgoznak, közülük huszonki­lencen tagjai a pártnak. Az összetételük meglehetősen ve­gyes, akad közöttük mérnök, szakmunkás és segédmunkás is. Ügy gondolná az ember, ez megnehezíti a politikai mun­kát. Azonos szemlélet — Ha az iskolai végzettsé­gek közötti különbségekre gondol — cáfol meg Csizma­dia János —, akkor azt kell mondanom, ebből nincs gon­dunk. A tömegkommunikációs eszközök révén mindenki egy­formán tud tájékozódni a na­pi dolgokról. A szemlélete, a nézőpontja is azonos, vagy legalábbis nagyon hasonló a mérnöknek is, segédmunkás­nak is, hiszen a problémáik is azonosak. Inkább a taggyű­lések összehívása okoz némi gondot, mert a fizikaiak már két órakor végeznek, az ad­minisztratív területen viszont csak fél négy, négy órakor Kézilabda Győzelem és vereség Kézilabda NB II. Férfi Kö­zépcsoport: Lajosmizse— Gyömrő 23-24 (10-12), Lajos­mizse. 100 néző, vezette: Kál­mán Z„ Kozma L. (tárgyila­gosan). Gyömrő: Szabó István — Barabás M., Németh J. (5), Tavasz B. (5), Érsek T., Hor­váth L. (3), Szabó Imre (5), csere: Fityka T. (kapus), No- vák I. (2), Szél Sz. (4). A súlyosan sérült Nagy J. nélkül (Achilles-ínszakadás) utazott Lajosmizsére Gyömrő, ami rontotta az esélyeket, ám növelte az elszántságot. A két csapat 2-2-ig együtt volt, az­tán az átkos „szokás” — hely­zetkihagyások tömege, ellen- támadásokból gólok — követ­keztében a 12. percben már 7-2-re vezetett a hazai csapat. Ezt követően aztán végre be­lőtték a kidolgozott helyzete­ket, míg a lajosmizseiek nem tudtak mit kezdeni a gyöm­rőiek újszerű, nyitott védeke­zésével. A 20. percben 10-10- nél utolérték az ellenfelet, sőt a félidő befejezése előtt kétgólos előnyre tettek szert. A második játékrész menny­ország és pokol, majd menny- bemenetel. A hazaiak* hihetet­len elszántsággal küzdöttek, míg a vendégek szellemesen, nagyon jól játszottak, 19-12-re vezettek, de még húsz perc volt hátra. Most a Lajosmi­zse állt fel a padlóról, min­dent egy lapra feltéve hatal­mas elánnal tárhadtak, szinte emberfogásszerűen védekez­tek, s a kissé elfáradt gyöm- rőieket hibákra kényszerítve kiegyenlítettek, sőt a 23. perc­ben már ők vezettek 20-19- re. Ekkor ismét a Gyömrő kö­vetkezett. A nagy rohanásban lankadó vendéglátók hibáit kihasználva 23-21-re megint Gyömrő vezetett, amit azon­ban ismét kiegyenlítettek. Öt­vennyolc másodperc volt hát­ra .s a Gyömrő támadott. A végig iszonyú elszántsággal és sérült fájdalommal játszó Horváth L. lövése kipattant a kapusról. Szél azonban meg­szerezte a labdát és könyör­telenül bevágta a 24. gólt. De még mindig nem volt vége. Pillanatonként szólt a játék­vezetők sípja a teremben, ket­tős emberhátrányba került a Gyömrő. Másodpercekkel a le­fújás előtt a hazaiak balszél­sője tiszta helyzetbe került, jól is lőtt, ám Szabó kapus el­képesztő bravúrral megfogta a lövést. Jő: Németh J. (a mezőny legjobbja), Tavasz B., Szabó István, Horváth L., Szabó Im­re, Novák I. Szarvas—Gyömrő 29-19 (15-10), Szarvas, 100 néző, ve­zette: Készt G., Lövész J. (hi­bákkal). Az őszről előrehozott hét­közi mérkőzésen nagy zavart okoztak a vendégek a bajnok­esélyesnek. A zavarkeltés azonban csak 22 percig tar­tott, ekkor 7-7 volt az ered­mény. Sajnos az 5. percben Nagy J. súlyos sérülést szen­vedett, ami egész pályafutá­sát befolyásolhatja, így egyik meghatározó embere nélkül már az ellenállás mértéke is csökkent. Szokatlan azt mon­dani tízgólos vereség után, hogy biztató volt a játék, mégis ezt mondhatjuk. Felállt védelem ellen alig-alig kerül­tek helyzetbe a hazaiak. Gól­jaik zömét indításokból lőt­ték, úgy, hogy a másik olda­lon elképesztő mennyiségben maradtak ki a tiszta helyze­tek. Góldobó: Tavasz B. (8), Sza­bó Imre (4), Szél Sz. (2), Ka- lényi I. (2), Horváth L., No­vák I., Érsek T. (1-1). Jó: Tavasz B. Megyei férfi II. osztály: Gyömrő—Tápiószele 26-20 (13-10). Gyömrő, vezette: Ke- cser Gy. (jól). A zömében ifista korú gyömrőiek Szél Szilárddal megerősítve biztosan győztek. Jól kihasználták mozgékony­ságukat, gyorsaságukat a ne­hézkes vendégekkel szemben. Góldobó: Szél (8), Somogyi G. (5), Gál A., Tuskán A. <4— 4), Matyó L., Veres G. (2—2), Szellő Z. (1). Jó: Szellő J., Szél Sz., Gál A. G. L. jár le a munkaidő. Azt nem tehettük meg, hogy az előb­bieket két órát várakoztas­suk, ezért általában délután háromkor tartjuk a taggyűlé­seket. így az errre vonatkozó párthatározatot csak ötven százalékban tudjuk végrehaj­tani. — És mi az, ami egyfor­mán foglalkoztatja a külön­böző képzettségű kommunis­tákat ebben az alapizervezet- ben? Szükségszerűség — A legtöbb problémánk a gazdasági élettel kapcsolatos. Persze tudjuk, mi huszonki­lencen ahhoz kevesen va­gyunk, hogy megváltoztassunk bizonyos dolgokat, de ahhoz épp elegen, hogy hozzájárul junk a megoldásukhoz. — Mihez szeretnének hozzá járulni? — Azoknak a krónikus ba­joknak az orvoslásához, amik országos szinten is gondot okoznak a munkafegyelem ja­vításához, a termelékenység növeléséhez. És hát akadnak a bérezésben is kívánatos ten­nivalók. — Nekem úgy tűnt, a mo­nori pártbizottság legutóbbi ülésén elhangzott hozzászólá­sát hallgatva, hogy a Ferihegy Tsz kommunistái súlyos útra- valóval látták el, közvetve a pártértekezletre is... — Igyekeztünk nagyon őszintén és reálisan megfogal­mazni véleményünket az ál­lásfoglalás-tervezetről, s való­ban azt képviselni, ami mos­tanában a párttagokat, de a pártonkívülieket is — foglal­koztatja. örülünk annak, hogy azóta a mi álláspontunkra a Pest megyei pártbizottság ál­lásfoglalásában is ráismer­tünk. — Három problémakörrel foglalkoztak kiemelten. Közü­lük első helyre a személycse­rék szükségességét tették. Miért? — Ez a téma valóban na­gyon éles vitát váltott ki, de abban szinte mindenki egyet­értett, hogy a személycserék igenis szükségesek. Mindenek­előtt a legmagasabb fórumo­kon. Abban ugyanis, amilyen helyzetbe a párt, a párt po­litikája és ezen keresztül az ország gazdasága jutott, az irányítók felelőssége nyilván­való. És az emberek úgy gon­dolják, hogy aki tizenöt évig nem tudott kilépni a saját ár­nyékából, az most sem fog tudni egy csapásra változtatni a munkastílusán, módszerein. Pedig az új irányvonal kije­lölése szükségszerű. De az új feladatok végrehajtásához már olyan káderek kellenek, aki­ket nem fölülről választanak ki, hanem kiválasztódnak. Vagyis legalább 50—50 száza­lékban kell érvényre jutnia az alsóbb és a felsőbb szerve­zetek akaratának. — A másik témakörhöz fű­ződő meghatározását kérték, hogy pontosítsa. Ez úgy hang­zott: egyenlő közteherviselést. Mire gondolt? — Két dologra is. Az egyik a városi és a falusi lakosság terheinek aránya. Ügy gondo­lom elég, ha csak a különbö­ző szolgáltatásokat említem: a közlekedési díjakat, az áram­tarifát, a telefonhelyzetet... De beszélhetünk az amúgy is sokat vitatott adózási rend­szerről. Vannak olyan munka- területek, kategóriák, ahol az adózás kifejezetten visszafog­ja a teljesítményt, vagyis azt sújtja jobban, aki többet dol­gozik. Azt már alig merem említeni, hogy mennyivel na­gyobb terhek nyomasztják a nagycsaládosokat és — a biz­tató változások ellenére még mindig — a nyugdíjasokat. — Á harmadik fölvetése is a felelősség kérdését hangsú­lyozta ... — Igen, a reszortok kiosz­tásáról beszéltem. Minden szinten, de legelsősorban a legmagasabb fórumokon kell, hogy minden területnek le­gyen egy megnevezett, szemé­lyiséggel, arccal rendelkező gazdája. Mert úgy tűnik, ed­dig a különböző hatáskörök összemosódtak, s ezért is ne­héz most a személyes felelős­séget megállapítani. — Gondolom, ha szót kap­na, ugyanezeket mondaná el a pártértekezleten is, illetve ezek megoldását sürgetné. De mikor lenne elégedett a fó­rum munkájával? — Először mást mondanék — gondolkodott el Csizmadia János. — Én biztos vagyok abban, hogy ez a pártértekez­let minden feltárt hibát nem tud azonnal orvosolni, minden jogos kívánságot nem tud teljesíteni. Ezt reálisan eisern lehet várni. Azt azonban igen, hogy a legfőbb kérdésekben, mint a személycserék, vagy az ideológiai megújulás, hatá­rozottan döntsön és elfogadja annak a politikának az irány­elveit, aminek segítségével az ország gazdasági helyzetén is változtatni tudunk. Vagyis eb­ből következik, hogy én ak­kor jönnék elégedetten haza, ha a várt személycserék leg­alább nyolcvan százalékig megvalósulnának, megfogal­maznánk egy reális és köz­érthető irányvonalat, amin keresztül az ország és a párt tekintélye is helyreállítható lenne. Ügy gondolom ugyanis, hogy jó politika nélkül nincs jó gazdaság és fordítva. Rangot ad — Apropó, tekintély... Mit szóltak a munkatársak, isme­rősök, családtagok ahhoz, hogy küldött lesz a pártértekezle­ten? — Mit mondjak? Én ma­gam lepődtem meg legjobban, hogy megválasztottak. Min­denesetre azt tapasztalom, mintha maga ez a tény vala­miféle rangot adott volna. Talán azért, mert valószínű­leg mindenki érzi, hogy tör­ténelmi jelentőségű esemény lesz ez a háromnapos rendez­vény. Én is úgy gondolom és remélem valóban elégedetten jöhetek haza, s bátran néz­hetek majd mindenkinek a szemébe, mert jó munkát végzünk. Vereszki János Kulturális programok Ecseren csütörtökön 14 órá­tól nyitott ház, 16-tól nyugdí- jasklub-foglalkozás. Gombán az autós kertmozi­ban 21-től: A kobra (színes, magyarul beszélő amerikai film). Gyömrőn a Strand kertmo­ziban 20.15-től: A rózsa neve (színes, olasz—NSZK miszti­kus krimi), az úttörőházban 15.30-tól a német szakkör fog­lalkozása. Monoron 14-től a DSK asz­talitenisz-edzése, 18-tól német nyelvtanfolyam felnőtteknek, 19-től a Kortárs filmklub vetí­tése; A másik ember, 10-től 18-ig Markovics Ferenc fotóki­állítása a galériában, a film­színházban 18-tól és 20-tól: A cápa (színes, amerikai ka­tasztrófafilm), az autós kert­moziban a Volán-telepen 21- től: A Nílus gyöngye. Mendén 17-től aerobik és ifjúsági klubfoglalkozás. Péteriben 17-től a színját­szók próbája és a sportkör összejövetele, 18-tól filmvetí- tés. Sülysápon 17-től KRESZ­tanfolyam. Üllőn 17-től autóvezetői és kismotorvezetői tanfolyam. Űriban 16.30-tól német nyelvtanfolyam haladóknak A Dóra-majorban Fogathajtás Nagy eseményre készülnek Üllőn a Dóra-majorban. Ott rendezik ugyanis június első hetének három napján a ket­tes fogathajtás magyar baj­nokságát, amelyen részt vés* valamennyi élvonalbeli fogat és a sportág egész Európában ismert és elismert hajtója, versenyzője. A nézőcsúcsra számító Dóra-majoriak gon­dos előrelátással készítik elő az országos verseny színhelyét. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents