Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-18 / 117. szám
1988. MÄJÜS 18., SZERDA 5 Egy nap a pályaválasztási tanácsadóban Könnycseppek és fellebbezés Munkásmozgalmi Múzeum tervei Csala István-emlékkiállítás — Sajnálattal kell közölnöm, hogy gyermekük fellebbezését elutasították. Azért hívtuk önöket, hogy közösen tekintsük át a lehetőségeket és ezek szerint módosítsunk a továbbtanulási elképzeléseken. Gyakorta elhangzó mondatok ezek mostanában, és sokan csak itt, a Pest megyei pályaválasztási tanácsadóban tudják meg, hogy az általuk kiszemelt iskolában nincs már hely. A hogyan tovább? kérdése ilyenkor külö- , nős súllyal merül fel és csak nehezíti a helyzetet a demográfiai hullám, amely most éri el a középiskolákat. A jó az lenne, ha szülő és pedagógus együtt keresné a megoldást, ez azonban nem minden esetben valósul meg. Lányoknak alig Dr. Szivi József, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója nem is csodálkozik ezen. Hiszen munkájuknak csak egy töredéke a mostani Segítségnyújtás, mégis áprilistól júniusig közel annyian keresik fel a tanácsadót, mint az év többi részében összesen. És vannak, akik minden bosszúságukat, tehetetlenségüket itt vezetik le. Annak érthetően senki sem örül, ha lánya már csupán négy szakma közül választhat; a szövő, a fonó, a gyógyászatisegédeszköz-készí- tö és a mechanikai műszerész pályák bizony még most sem keresettek. Ugyanakkor általánosan is, de különösen az agglomerációs övezetben kevés a gimnázium s a szakközépiskola. A régi iskolatelepítéseknél a főváros elszívó hatására, közelségére számítottak. Most azonban nem bővültek a felvételi keretek olyan mértékben, mint a gyerekek száma. Egyébként Budapest teljesí-, tette a szerződésben vállait kötelezettségeit, de inkább csak számbelileg, mint strukturálisan. Sajnos, még most is jellemző, hogy akik a fővárosban végzik a gimnáziumot és esetlegesen diplomát szereznek, azok dolgozni is ott maradnak, s ez ugyancsak oka annak, hogy országosan nálunk a legalacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Ebben minden bizonnyal közrejátszik még a felvételi rendszer egyoldalú, kizárólag az iskolai jegyekre és nem a képességekre épülő volta is. Közben megérkezik az első szülő a fiával, aki műbútorasztalos szeretett volna lenni. Erre semmiképp nincs lehetőség. Bizonyos divatszakmákban, ahol a legnagyobb vonzerő a jövedelem, gyakoriak az elhelyezkedési gondok is. így az oktatási intézmény fel sem veszi azt a diákot, aki nem tud gyakorlati képzőhelyet szerződéssel igazolni. Ebben a konkrét esetben viszont az általános iskolai bizonyítvány gyengesége volt a probléma. Az is megdöbbentő, hogy sokan mennyire nem ismerik még a lehetőségeket sem. Barátoktól, ismerősöktől hallanak valamit, aztán makacsul ehhez ragaszkodnak. A felajánlott ács-állványozó munkáról nem tudták például, hogy az egyáltalán mi lehet. Végül az iskola személyes meglátogatására beszélték rá az édesanyát, aki elégedetten távozott. Mint elmondta, pontosan azt várta, hogy a fiával megértetik: eredeti elképzelése nem járható út, és ehelyett megpróbálják valami másra rávenni. Örömére ezt nem erőszakosan, hanem inkább érdeklődésfelkeltő jelleggel tették. Bár a mamát sikerült meggyőzni, úgy láttam, gyereke nem lelkesedett igazán az új elképzelésért. Erről szó sem lehetett a következő apukánál, aki egyedül érkezett. A kislány az iskolában van, ne hiányozzon Nagyon sokan voltak hasonló véleményen, ami azt jelzi, még mindig gyakori, hogy a hosszú távra szóló döntésbe éppen a legérdekeltebbet nem vonják be. Igaz, néha ennek az ellenkezője is előfordul. Például volt, hogy a szülő által is támogatott javaslatot a fiú azzal vetette el, hogy ott nincs megfelelő kereseti lehetőség. Ez volt a döntő szó. De a tapasztalatok szerint a megváltozott gazdasági feltételek az értékeket is átalakítják. Egyre többen belátják, hogy a biztos elhelyezkedés fontosabb, mint a régi, „de akkor is odamegy, hátha lesz valami”-íéle elgondolás. Különösen. hogy már elő-előfordul olyan is: a szülők valamelyike állásgondokkal küzd. esetleg átképző .tanfolyamra jár.- Nem látta ennyire reálisan a helyzetet az a kislány, aki ugyan négy helyen is próbálkozott, ám mindenütt óvónőképző intézményt jelölt meg. Állítólag hatéves kora óta erre készül, más elképzelése nincs is. Bizonyítványa azonban nem tükröz kellő szorgalmat. Hiába fakadt most sírva, ezzel nem lehet helyet teremteni. Igaz, nem vigasz, csupán magyarázat, de ekkora elszánással inkább jobb jegyeket kellett volna szerezni, és akkor nincs gond. Naponta Pestre? Mamája valamivel kevésbé bizonyult elfogultnak, de neki is voltak lehetetlen kívánságai. Ügy vélte, hogy lánya kicsi még ahhoz, hogy naponta Pestre járjon. A kollégiumot sem tartotta elfogadhatónak. A munka melletti tanulásról hallani sem akart, VÁC. A sok tekintetben kapkodó, át nem gondolt ipartelepítési politika, mely néhány évtizeddel ezelőtt mit sem törődött a környezetvédelem követelményeivel, egyik súlyos öröksége a váci cementgyár. A természeti szépségekben oly gazdag környékre már kezdettől fogva rátelepedett a cementpor, megrontva a növényzet természetes fejlődését — nem is beszélve a legfontosabbról, a lakosság egészségéről. A fóliasátrakról naponta többször is le kellett söpörni a rárakódott vastag réteget, hogy a palánták napfényhez jussanak. Ez a per a családi házak gazdái és a gyár között még ma sem ült el, sőt a gyakorlat újabb fejezetnek nyitott lapot. A 168 óra legutóbbi adása foglalkozott az éjszakai cementszállítás ügyével, mely a város érintett részében az ott lakó polgárok indulatait alaposan fölkorbácsoltá. Mint a helyszíni riportból kiderült, a kikötőben az uszályok rakodása során annyi cementpor kerül a levegőbe, hogy az ember szinte az orráig sem lát, különösen, amikor reggel a munkások lesöprik a hajókra kiszóródott törmeléket. Dr. Nagy Magdolna, a Köjál főorvos asszonya egy esztendeje járt ott és orvoslásért a tanács műszaki osztályához fordult. Akkor ígéretet kapott, hogy rövidesen korszerűsítik a rakodást. Azóta azonban csak annyi változott, hogy megtöbbszörözőés mindenféleképpen valamilyen érettségivel egybekötött lehetőséget kesesett. Még arra is hajlandó volt, hogy további három hétig várjanak egy bizonytalan osztályindításra — ezzel értékes időt veszítve. Fenyegetődző szülők A felvételik mostani szakaszában napról napra változik a helyzet, és ha valahol hétfőn még van négy-öt üres hely, az szerdára már nagy valószínűséggel betelik. A tanácsadók a tájékoztatókon túl mindig telefonkapcsolatban állnak az iskolákkal, hogy senkit ne küldjenek feleslegesen valamelyik intézmény vezetőjéhez. Meggyőződéssel állíthatom: itt mindent igyekeznek megtenni a segítés szándékával, de a siker nem csak tőlük függ. Mint a bevezetőben is említettem, nem mindenki nyugszik bele a megváltoztathatatlanba és mérgét ezen a helyen adja ki. Még az is előfordul, hogy a megyei pártbizottsággal fenyegetőznek. Szerencsére ilyenek csupán elvétve akadnak. Mottónak, jelmondatnak, de összefoglalónak is jók a pályaválasztási csoport vezetőjének, Szabó Sándornénak szavai. A körülményeket nem ők alakítják, de az már igenis feladatuk, hogyan tudják azokat elfogadtatni, mennyire tudják a szülők szemléletét megváltoztatni. Szabó Z. Levente dött az uszályok gyomrába hordott mennyiség. Nagy doktornő véleménye viszont változatlan: a por mennyisége a környéken lakók egészségét veszélyezteti. A riportban megszólaltatott Pintér Sándor, a Cement és Mészművek váci gyárának az igazgatója viszont úgy nyilatkozott, hogy a lakosság panasza eltúlzott, maga is ellenőrizte éjjel és nappal is a helyzetet. Különben — tette hozzá — fontos exportszállításról van szó, tehát népgazdasági érdek. A másik gond, ami a dunai szállítással kapcsolatban újabban fölmerült az, hogy a szűknek bizdnyult kikötő bővítése során épített silók cölöplábainak beverése nyomán több ház megrepedt, köztük akad olyan is, melyben lakni életveszélyes. A gyár ez esetben sem ismeri el az érintettek igazát. Folyik a kötélhúzás. A tanács műszaki osztálya polgári pert javasol a vállalat ellen. Ennek kimenetele pedig beláthatatlanul a jövő ködébe vész. Belátom, az igazgató sincsen könnyű. helyzetben. Az örökölt körülmények kényszerűen sarokba szorítják. Nem tudja magára vállalni azokat a terheket, amiket saját hatáskörében nem lehet letenni a válláról. Igyekszik az adott helyzettel — ameny- nyire lehet — egyezségre lépni. Reméljük, a méltányos intézkedés a valóban illetékesek részéről már nem késik sokáig. £ A budai Várban lévő ^ Munkásmozgalmi Múzeumai ba megyénkből is sok egyé^ ni érdeklődő és csoportos látogató eljut. Gazdag az í intézmény idei kiállítási V r. programja. Sajtófotó 1987 címmel mutatják be — a Magyar Újságírók Országos Szövetségével együttműködve — a lapokban megjelent legsikeresebb felvételeket. Ugyancsak nagyszabású múzeumi eseménynek ígérkezik a Magyarországi fotográfiák a fényképezés kezdeteitől 1939-ig című tárlat, amely gazdag összeállítást kínál a Nemzeti Történeti Fényképtár gyűjteményéből. A képanyag július közepétől fél éven át látható. Decemberben, Toscanini születésének századik évfordulója alkalmából olasz kiállításnak adnak helyet. Pest megyei vonatkozású eseménye is lesz A hónap műtárgya című sorozatnak, amelynek keretében augusztus végétől október elejéig a ceglédi származású — tavaly elhunyt — Csala István egykori kisgazdapárti politikus, nyugalmazott földművelésügyi miniszter hagyatékából tesznek közszemlére fontos dokumentumokat. A múzeumi gyűjtemény 1987-ben 24 ezer tárggyal, irattal, fényképpel gyarapodott. 1849-től egészen napjainkig a nemzeti gyűjtőkör egészére kiterjed gyűjtési kötelezettségük. Valahol lappanganak Most például keresőlistán szerepelnek annak a Kossuth- ról készült dagerrotípiának a példányai, amelyek még valahol lappanganak. Szeretnének megtalálni egy 1919-ben Újpesten kiállított Táncsics-szobrot is. Szívesen befogadnák a különféle egyletek még föllelhető zászlóit. A részvények gyűjtésére, megőrzésére is kiterjed a figyelmük. Amikor nemrég a pénzügyi kormányzat illetékesei úgy döntöttek, hogy ismét kincstárjegyeket bocsátanak ki, a Munkásmozgalmi Múzeumban őrzött egyÓCSA. A minap — képletesen mondva — három tudós kezét fogva barangoltuk be ezt a gyönyörű tájvédelmi körzetet, mely szinte a maga ősiségében őrzi egykori növérty- és állatvilágát. A fővárostól karnyújtásnyira, alig fél óra járásnyira fekszik ez a természeti szempontból kis tündérvilág. Páratlan Európában, hisz nincsen olyan többmilliós lakosú helység, melynek közvetlen szomszédságában a természet érintetlen szépségében bontogatja virágait, s lakóhelvet ad számtalan állatfajtának. Dr. Balogh János akadémikus, a képzeletbeli felfedezőét vezetője a terület történeti hátteréről elmondta, hogy egy osztrák botanikus kezdte itt a kutatást, de természetesen csak a mocsár le- csapolása után kezdődhetett a botanikai feltérképezés. Ehhez fűzte hozzá Kopasz Margit erdőmémök azt, hogy Boros professzor 1929-ben a természettudós Eldorádójának nevezhette, mert könnyen be lehetett már járni, ugyanakkor érintetlen maradt minden. A gazdag összetételű állatvilág legnevezetesebbje egy pillangó, melyet felfedezőjéről, Metelka Ferenc dabasi gyógyszerészről neveztek el. Európában a Rhone deltavidékén és az Al-Dunánál tanyázik még, valamint az Alföld mocsaros vidékein. Minden egyes példánya különleges érték. Szombathelyi Ervin kori értékpapírok alapján állították össze a rájuk kerülő szöveget. Történelmi tabló A hatalmas gyűjteményt hamarosan összecsomagolják, mert elköltözik a múzeum. A Magyar Nemzeti Múzeumban kap helyet, ahonnan a Természettudományi Múzeum költözik fel a Várba. Mindkét intézmény jól jár, mivel az előbbi több raktárhoz, az utóbbi tágasabb kiállítótérhez jut. A végleges áttelepedés után a Nemzeti Múzeum épületében megnyílik az a figyelemre méltó kiállítás, amely a magyar nép történetét a kezdetektől egészen a huszadik század közepéig mutatja be. Ilyen széles ívű történelmi tablót Európában — a mú- zeológusok szerint — egyedül Berlinben vázoltak fel. Akik március eleje óta jártak a Munkásmozgalmi Múzeumban, meglepetten tapasztalhatták, hogy az állandó kiállításra nem kell jegyet váltani, mert a hét minden napján ingyenesen megtekinthető. Más a helyzet az időszaki bemutatókkal, amelyekre a belépő akár tíz-húsz forintba is kerülhet, aszerint, hogy mekkora költséggel jött létre a kiállítás. Az iskolások, a diák- igazolvánnyal rendelkezők és a hetven éven felüliek ezekbe a termekbe is jegy nélkül mehetnek. Elődeink élete A múzeumban azt remélik, hogy a januári és februári lanyha forgalom után ismét a látogatók sokasága keresi fel őket. Vonzónak ígérkeznek a tanulságos és látványos történelmi dokumentumok, a múlt megőrzött tárgyai, amelyek elődeink életéről vallanak. T. T. A Magrar Gördülőcsapágy Művek! Diósdi Gyára felvesz) középfokú vagy felsőfokú villamosipari végzettségű karbantartó művezetőt és hőenergelikust, gépipari technikumot, illetve szakközépiskolát végzetteket, középiskolai érettségit tett gyors- és gépírónőt, gépipari műszaki főiskolát végzett üzemmérnököt, technológust, fejlesztőt, szakmunkás-bizonyitványt szerzett, szakközépiskolai végzettségű géplakatost és villanyszerelőt több műszakos munkarendbe, valamint SZTK-ügyintézőt Fizetés: a végzettségtől és a gyakorlati időtől függően, a kollektív szerződésben meghatározottak figyelembevételével, megegyezés szerint. Levélcím: Diósd, Gyár u. 2. 2049. Telefon: 669-822, 141-es mellék. Régi könyvek vására A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat budapesti antikváriuma könyvvásárt rendez május 20-án, pénteken 9-től 18 óráig, és 21-én, szombaton, 9-től 15 óráig, a Gödöllői Művelődési Központban (Szabadság u. 6.). Vétel és eladás Jó áron vásárolunk régi könyveket, sorozatokat, térképeket és metszeteket. A Művelt nép könyvterjesztő Nagyobb té,e,eke‘ a lakáso" vallalat budapesti értékelünk,, antikváriuma és a szállításról gondoskodunk.-pj • / A napsütéses időben az iskola udvarán Jttaizora tartják a rajzórákat a tápiószcntmártoni J általános iskolában. Felvételünkön a 7/bsek éppen az iskola épületét örökítik meg rajzlapjaikon (Csécsei Zoltán felvétele) R A DIÓFIGYELŐ!
