Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-17 / 116. szám

Lakásépítő fiatalok Az elmúlt néhány hónapban mozgalmas lett Zsámbok élete. A nemrég önálló közigazgatásúvá lett község életében való­színű, ilyen rövid idő alatt nem történt ennyi beruházás. Minden útja szilárd burkolatú, tornacsarnok épül, öregek nap­közijét adták át, fiatalokat segítenek lakáshoz. Méltányos áron most 13 család kapott házépítésre alkalmas területet. Képünkön: az egyik fiatal lakásépítő. Szabó Sándorék há­zánál javában folyik a munka. (Vimola Károly felvétele) Galgahévíz így öröm a nyelvtanulás Két újdonságról hallottunk Galgahévízen. Valamiképpen összefügg az egyik a másik­kal. Az első. Ebben a község­ben úgy vélik, hogy a műhol­das televízióadások közösségi vétele nem a városokban ta­lálható lakótelepek előjoga. Azt tervezik, hogy egy parabo­laantennát felállítva, kábelen juttatják el az égi jeleket a lakásokba. Közismert, hogy műholdak segítségével egyelőre nem a Magyar Televízió adását sugá­rozzák. A nyugat-európai programok igazi élvezéséhez viszont nyelvtudás szükséges. Az idegen nyelvek ismerete azért is hasznosabb, mint teg­nap, mert napjainkban igazán könnyű külföldre utazni. A galgahévízi Kodály Zol­tán Művelődési Ház most ér­dekes kezdeményezésre készül. Tudomásukra jutott, hogy egy sajátos nyelvtanfolyamot hir­detnek a fővárosban. Ennek az a lényege, hogy pihenés közben, stressz és megerőlte­tés nélkül lehet nyelvet tanul­ni, relaxálás közben. Egy-egy tanfolyam időtartama mind­össze húsz nap. Egy-egy fog­lalkozás három részből áll. Az első órában egyedül ismerke­dik az anyaggal a hallgató. A következőben, a relaxálás alatt, amely teljes fizikai és szellemi kikapcsolódást te­remt, zajlik az intenzív tanu­lás. A harmadik óraban nyelv­tanárral konzultál a jelentke­ző. Német felmérések alapján ezzel a módszerrel 1200 szót lehet megtanulni. Ekkora szó­kincsre másképp hároméves stúdium alatt lehet szert ten­ni. A galgahévíziek azt terve­zik, hogy a tanfolyamot hely­ben rendezik meg. Ehhez vár­nak jelentkezőket, május 25-ig. Egy-egy csoport — angol vagy német nyelven — 15 hallgató­ból állhat. Valaki figyel Valaki figyel, jegyeztem meg csendben, amikor a bagi általános iskola előtt jártam. Az öreg épület ut­cai oldalán, a kerítésen kívül újonnan ültetett fa­csemetékre leltem. Ezeket már karókhoz rögzítették. Valaki figyel, és ez jó dolog. Nem biztos, hogy ol­vasta lapunkban a Hány ezer a nyolcmillió? című írást. Ebben szóvá tettük, hogy sok kiültetett fa el­pusztul kellő ápolás híján, vagy nagyon is tudatos vandalizmus miatt. Az egyik példát éppen a bagi iskola előtt korábban elül­tetett kis fák szomorú sor­sa szolgáltatta. De megis­métlem, nem biztos, hogy ennek a cikknek a hatásá­ra cselekedett a figyelő, vagy cselekedtek a figye­lők. Lehet, hogy ők csak azt látták, amit magunk is. Ez, ha lehet, akkor még jobb. Akárhogyan figyeltünk eddig, figyeljünk továbbra is és cselekedjünk a fák érdekében, nemes önzéssel, hiszen magunknak nevel­jük lombját. B. G. Offdelíő Diákok gálája Diákgálát tartanak Gödöllő és a körzet középiskolásainak : szvételével a városi művelő- sí központban május 20-án. A csapatok az iskola életének szórakoztató bemutatására 20- 20 percet kapnak. A legjobb együttes elnyeri a vándorku­pát, amelyet két évig őriz, a legközelebbi gáláig. A többiek jutalma zsákbamacska. A kö­zönség is értékel. Az általuk legjobbnak tartott csapaté a közönségdíj. Rendőrség ü' feíefonszántok Új telefonszámokon lehet érdeklődni a rendőrségnél, nem az ügyeletén keresztül, mint a korábbiakban, hanem közvetlenül az ügyintézőktől. Ütlevélügyekben a 20-162 szá­mon adnak felvilágosítást. Mindenféle gépjárművekkel, jogosítvánnyal, forgalmi rend­számmal kapcsolatos kérdésre, valamint közlekedési problé­mákkal a 10-094-et kell hív­ni. A félfogadási idő a kö­vetkező: hétfőn 9—18-ig, szer­dán 13—18 óráig, kedden, csütörtökön és pénteken vi­szont délelőtt 8—12-ig fogad­ják az ügyfeleket. Közli a rendőrség, hogy a kérelmek­hez és cserékhez szükséges nyomtatványok és okmánybé­lyegek árusítása folyamatos, de minden postahivatalban is be­szerezhetők. Sag Jön a Bóbita A Pécsi Nemzeti Színház Bóbita bábszínháza tart elő­adást a bagi Dózsa György Művelődési Házban május 18-án. szerdán délelőtt 10 óra­kor. A Grimm testvérek Ha­mupipőke című meséjét ját­szók, melyet Tömöry Márta alkalmazott bábszínpadra. A zeneszerző Tolcsvay László, a rendező Hollós R. László. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Diáktanya: Játék — beszél­getés a pszichológussal, 16 órától. Horus archívum V., fotóki- lítás, megtekinthető 15—19 óráig. Nyugdíjas erdészek klubja, 15 órakor. Könyvtár: Kócos lába van a légynek, ovisfoglalkozás, 10 órakor. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás, várostörténeti bemutató, megtekinthető 10— 18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművésze­te, állandó kiállítás, 30 éves a Petőfi Múzeum, időszaki ki­állítás. A hónap műtárgya: Galgahévíz nagyközség cí­mere, megtekinthető 10—18 óráig. Agya sohasem pihen A túrái ezermester A nyugdíjas mezőgépszere­lőt, Péter Józsefet Túrán ép­pen ebédjének elfogyasztása után, pihenés közben zavar­tam, de megnyugtatott: — A munkát és a pihenést én csak együtt szerettem és szeretem, nem mondom, hogy egyfor­mán, de csakis együtt a kettőt. Igaz, egész életemben a mun­kát részesítettem előnyben, igazat adtam a mondásnak: nem azért dolgozunk, hogy pi­henhessünk, hanem fordítva: azért pihenünk, hogy újult erővel tovább dolgozhassunk. Péter József szavai nyomán felsejlik bennem a gond — az mindannyiunkat érint — s erre oda kellene figyelni: a munka és a pihenés fogalom­párja kezd eltávolodni eredeti értelmétől, és mintha átala­kulóban volna tartalmában, lényegében is. Mert vannak, ahogyan mindig is voltak és lesznek olyanok akiknek a pi­henés, a kikapcsolódás erő­gyűjtés ahhoz, hogy annál jobb kedvvel, nagyobb lendü­lettel, friss erővel folytathas­sák munkájukat, de nem ki­csi azoknak a száma sem akik azért vernek rá a munkára, hogy még jobb körülmények között, gondtalanul élhessenek hozzátartozóikkal együtt — szabadidejükben. A nyugdíjaskor a végjeges és teljes szabadidőt jelenti, amikor a nap huszonnégy órá­ját ki-ki kedve és igénye sze­rint oszthatja be. Ezért zavar­tam meg a házigazda nyugal­mát, mert Drégeli Miklósné, a Galga Áfész előadója felhívta a figyelmemet Józsi bácsira, aki hiába lett nyugdíjas, a ga­rázsában műhelyt alakított ki, ahol éjjel-nappal bütyköl és mindig valami újításon töri a fejét. Felesége a bölcs asszonyok kedves derűjével beszél férje ezermesterkedéséről: — Még éjszaka is fel-felugrik, ceru­zát, papírt vesz a kezébe, raj­zol, s nem várja meg, hogy kivilágosodjon, villany mellett szerel, kalapál, esztergál a műhelypad mellett. Péter József egész életében a nyughatatlan, a fáradhatat­lanul újat és jobbat kereső emberek közé tartozott. (Volt olyan újítása, amiért hetven­ezer forintot vett kézhez.) Már az ötvenes években ott dolgo­zott a túrái gépállomáson, hogy segítse az akkor még ugyancsak gyenge mezőgazda- sági nagyüzemeket, nemcsak gépekkel, hanem meggyőző szóval is. Nagyon hitte, hogy a jövő útja a mezőgazdasági nagyüzem, ezért érthető, hogy jelenleg a túrái termelőszö­vetkezet nyugdíjasa, ahol éve­ken át dolgozott, szakoktató­ként nevelte a mezőgazdasági gépszerelőket. — Nagyon szerettem a fia­talokkal foglalkozni — mond­ja elgondolkodva —, s talán nekik köszönhetem, hogy min­dig érdekelt az új, mert az if­júság útkeresése, kutató, fel­fedező kedve engem sem ha­gyott megöregedni. Én öregen is fiatal maradtam — állítja, miközben megmutatja az ud­varon pihenő ötsoros kis vető­gépet, ami a háztáji gazdasá­gokban segíti a borsó és a tengeri vetését. — Mintha láttam volna hasonlót — ve­tem közbe —, de a gép ké­szítője elhárítja a megállapí­tásomat. — A Mezőtúri Mező- gazdasági Gépészeti Főiskola Tanüzeme fejlesztette ki az SV 03 06 soros sorba vető gé­pet, de az eltér az enyémtől. A mezőtúriak vetőgépének a vontatásához szükséges vonó­erőt a vetőgép elejére szerelt motoroskapa erőforrása adja, az enyém pedig a háztáji kert­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 116. SZÁM 198R. 17., Ki’OD Az ivóvíznek ára van ambrzat díj, szemlélet Az ivóvíz már régen csak annyiban égi manna, hogy égből hulló csapadék. Az ivóvíz ma már áru, amelynek ára van. Mind magasabb ára. Az ivóvízkészletek utánpóílódása korlá­tozott; a feltárás költséges, a fogyasztás viszont egyre nő, a minőségi követelmények pedig a fokozódó szennyeződés miatt szigorodnak. Ezzel a folyamattal nincsen összhangban a tár­sadalom fogyasztói magatartása, nem tudatosul benne a vízta­karékosság szükségessége. Átlagfogyasztásunk csaknem azonos a nálunknál fejlettebb országokéval. 149 liter naponta sze­mélyenként. A községekben is 128 liter fejenként. A piaci törvények érvénye­sülése már jelzi, hogy az ivó­vizet is annak tényleges elő­állítási költsége alapján kell megfizetni. A lakosság által elfogyasztott ivóvíz előállítási költségeit ma még több mint 80 százalékban az állam viseli, Gödöllőn 2.60 forint köbmé­terenként az az összeg, amit a lakosság fizet. Általánossá vált a nézet, hogy a díjfizetés rendezésével kell normalizálni a vízfogyasztást. mégpedig úgy, hogy a szociális — sze­mélyi — fogyasztást mérsé­kelt, az alapíogyasztáson fe­lüli mennyiséget pedig már magasabb díjtétellel kell meg­terhelni. Termelés, igény Ellátási nehézségek nagy gyakorisággal ott lépnek tel, ahol hiányzik az összhang a víztermelés és a reálisnak te­kinthető igények között. Nem lehet egy ivóvízközművet csúcsigénynek megfelelően ki­építeni és üzemeltetni. A víz­mű semmi esetre sem teszi le­hetővé a belterületi háztáji gazdálkodás csapadékhiányá­nak a pótlását. Egy példa: ha a házi kertben a növények életfolyamatához, vegetációjá­hoz szükséges, de hiányzó, 20-25 százaléknyi csapadékot ivóvízzel pótoljuk, az esetben a szociális vízszükséglet húsz­szorosát kell kiöntözni. Az igazság az, hogy a nyá­ri vízellátási gondok mögött jelenleg Gödöllőn sem a kapa­citáshiány áll, hanem az, hogy olyasmire is vezetékes vizet használnak, amire megfelelne az ásott kutak, tavak, ciszter­nák vize. Talán valóban ko­rán iktattuk ki és szennyeztük •be ásott kútjainkat, hisz azokból a felszínközeli talaj­víz öntözési célra megfelel, és a vízdíjak rendezésének perspektívájában bizonyára kitisztításuk és újbóli üzem­be helyezésük is gazdaságos, sőt szükséges lehet. tel rendelkezőknél általában megtalálható 5—10 lóerős kis kerti traktorok, erőgépek után akasztható, tehát megtakarít­ható a külön motor, s ez lé­nyegesen csökkenti a gép árát, ami a mostani szűkösebb hely­zetben nem elhanyagolható. A túrái ezermester agya so­ha nem pihen. A garázsban megmutatja azt a most készülő paradicsom-, paprika-, ubor­kamagvető gépet, amely egyetlen mozdulatra képes az apró magokat megfelelő sor- és tőtávolságra a földbe jut­tatni. — Sokan fóliáznak Tú­rán, s ha elkészül a gépem, kevesebb embernek fáj a de­reka a najlongástól — büsz­kélkedik a készítője —, mert ezzel a szerkezettel a fóliák alatti vetés sokkal könnyebb lesz. Amikor elbúcsúzunk, azt mondja: — Sokfelé jártam a világban. Voltam a Szovjet­unióban, az NSZK-ban, Auszt­riában és máshol is. Minde­nütt figyeltem, igyekeztem el­lesni a hasznosítható ötlete­ket. Nem üzleti érdekek ve­zettek és ma sem azok mun­kálkodnak bennem. Segíteni szeretnék az embereknek, azt szeretném, hogy a derékropog­tató erőfeszítések nehezét okos gépek végezzék helyettünk. Fercsik Mihály Városunk vízszolgáltatásá­nak hátterében olyan dombor­zati és települési adottságok vanriak, amelyek miatt víz­hiányos időszakban egyenetlen az elosztás. Egyes településré­szek felnyúlnak 250 méteres tengerszint feletti magasságba. A 260 méteres tárolószintű medencék az elosztás főműveit képezik. Mindazok tehát, akik a medencékhez közeli magas­ságban laknak, a vízhiány el­ső szenvedő alanyai, csak ak­kor jutnak kifolyó vízhez, ha a medencékben is van. A tá­rolókba ugyanis csak az a mennyiség jut fel, amit a ki­terjedt fogyasztóhálózat — vízhiányos időszakban ez vi­szonylag gyakori — nem fo­gyaszt el. A kisebb fogyasztá­sú éjszakai órákban — a há­lózat töltése megszakítás nél­küli, folyamatos —, ha tározó- dik is kisebb mennyiség, a reggeli órákban az már leürül. Szerencsés helyzetben Szerencsés helyzetben^van­nák, akik a Rákos-patak men­tén vagy a közeli cúdalháta- kon laknak, az ő ellátásuk még a nagyobb hiány esetén is megfelelő, legfeljebb nyo­máselégtelenséget észlelnek. Különösen szerencsésen — ha ebben a vonatkozásban nem is tudatosan — telepítették a magas házakat a város mé­lyebben fekvő részén, illetve a szivattyútelepek közvetlen szomszédságában (városköz­pont, Stromfeld sétány), azok nyomásövezetében. Hiányzó vezeték Háttérbeszélgetések során gyakran felvetik, miért nem tárol a vízmű vizet bizonyos csúcs fogyasztási napszakra? Sajnos a takarékoskodás miatt nem épült olyan főnyomóve­zeték, amely a fogyasztóháló­zattól függetlenül tölthetné valamelyik tárolót. Nem szol­gálja ezt a célt az északi táv­vezeték közelmúltbeli végponti bekötése sem. A háttér megértéséhez kívá­natos ismerni azt, hogy a vá­ros vízműrendszere 25 év alatt — minél alacsonyabb költségszintre törekedve köz­beiktatott kisegítésekkel — épült meg. Ez a kiegyenlített vízelosztást és a kívánatos nyomásviszonyok kialakítását megnehezíti, gyakran megaka­dályozza. A locsolási tilalom csak ak­kor lenne hatékony, ha az el­lenőrzés is az volna. A víz­hiány a társadalom tudatában nehezen kezelhető feszültsé­gek forrása. A locsolási tila­lom elrendelése nem szívesen vállalt eszköz a tanácsi szer­vek részéről sem. A tilalom kimondása ellenőrzés nélkül az üzemeltető gondját nem enyhíti és hatása az ellátat­lan területeken sem érződik. Takarékoskodni a kevésből azért, hogy másoknak is jus­son, olyan emberi önzetlensé­get feltételez, ami a gyakor­latban hiányzik. Szakonyi Dezső Szerződéses kötelesség Legyen úgy, mint azelőtt A minap Veresegyházról, Gödöllőn, át, Miskolcra utaz­tam. És eszembe jutott a köl­tő: Csak recrudescunt régi se­beink ... A íelújuló régi seb pedig a következő. Amikor a kis for­galmúnak minősített Veres­egyház—Gödöllő MÁV-szárny- vonalat megszüntették és a forgalmat a műútra terelték, született egy olyan szerződés, amely szerint a Volán vállal­ja a két vasútvonal, a Veres­egyházon áthaladó Budapest— Vác és a Gödöllőn áthaladó Budapest—Hatvan—Miskolc, illetve Salgótarján közvetlen összeköttetését állomástól ál­lomásig autóbuszjárattal. Ezt minden községben és lapunkban is közzétették, sőt, a Volán egy évig még MÁV- tarifával közlekedett. Tudo­másul vettük, hogy a karaván halad, az élet megy tovább: jól is ment! Egészen addig, amíg meg nem épült Gödöllőn az új buszpályaudvar. És azóta a veresegyházi buszok zöme el­felejtett kimenni a MÁV-állo- másra. Az érv, hogy van csatlakozás helyi busszal, il­letve Valkó felé menő járat­tal, nekünk nem elfogadható, komplikált, bizonytalan, ta­pasztaltam, kiváltképp Gödöl­lőről 4 forinttal drágább, ami szintén nem elhanyagolható szempont. Javaslom — és tudom, hogy javaslatomat sok utas és ta­nács Váctól Szadáig támogatni fogja —, hogy a Veresegyház felől érkező buszok (Vácról, Galgamácsáról, Erdőkertesről, Csornádról) kövessék csak a régi útvonalat: a Szabadság tér után menjen a kastély előtt az Ady Endre sétányon át a MÁV-állomásig, és on­nan akár a parkot megkerül­ve. vissza a buszpályaudvar­ra. Ez a Volán szerződés sze­rinti kötelessége, de ezen túl­menően, mint helyi járat be­tétje, még kulturáltabbá fog­ja tenni Gödöllő közlekedé­sét, eleget tesz annak, amit vállalt. Én és utastársaim pedig kényelmesen csatlakozunk a vonatjáratokhoz. Ügy, mint azelőtt! Fazekas Mátyás A Kerepestarcsa Nagyközségi Tanács felvételre keres szakirányú, felsőfokú végzettségű műszckicsoport­vezetőt, beruházási főelőadót, pénzügyicsoport- vezetőt és könyvtárost, középfokú, szakirányú végzettségű pénzügyi elaődót Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen: Kerepestarcsa, Széchenyi u. 3? ISSN 0133—1857 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents