Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

nagykőrösi Kz/cMan A REST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 115. SZÄM 1988. MÁJUS 16., HÉTFŐ Cigánygyerekek és a tanulás Lehet-e szeretni az iskolát? A tankötelezettségi törvény végrehajtásának tapasztalatait vette górcső alá a minap a városi cigány koordinációs, va­lamint a gyermek- és ifjúság- védelmi bizottság. Az együt­tes ülés összehívását a két szervezet működésében létező számos átfedés motiválta, középpontba emelve a cigány lakosság mint közismerten nehezen kezelhető réteg isko­láztatási körülményeit. Egész nap óvodában Á város általános iskolái­ban a demográfiai hullám valószínűleg mostanában érte el tetőfokát, jövőre már a tanköteles korú gyerekek mi­nimális csökkenésére lehet számítani. A jelenlegi 3407 általános iskolai diák megfe­lelő tárgyi feltételek mellett tanulhat. A múlt évek fejlesz­tései a 16 tantermes iskola, tanteremépítések (az Arany, és a kisegítő iskolákban) érez­hetően javítottak a helyzeten, de a több évtizedes elmara­dást ezzel még korántsem le­hetett felszámolni. Égetően szükség van a Kossuth is­kola Kinizsi utcai tagépületé­nek bővítésére, és tornater­mekre a II. Rákóczi Ferenc iskolában. A tanköteles korú gyerekek beiskolázása az ide kapcsoló­dó új rendelkezések szerint történik, az óvodai és neve­lési tanácsadói szakvélemé­nyek alapján alkalmasnak ta­lált gyerekek beíratása teljes. A sikeres iskolakezdés érde­kében szorgalmazzák az 5 évesek óvodáztatását, e kor­osztálynak mintegy 9 tizede részesül iskolai előkészítés­ben. A védőnők és óvónők munkájának köszönhetően a veszélyeztetett környezetű ci­gánygyerekek már 3 éves ko­rukban egész napos óvodai elhelyezésben részesülnek. A város óvodai csoportjaiban foglalkoztatott 58 cigánygye­rek közül 53 napközis. Az össztanulói létszámon belül, annak növekedésével párhuzamosan nőtt a cigány- tanulók száma is, a 175 sze­mély a korosztály 5,1 százalé­kát teszi ki. Ez a népesedési mutató az összpopulációt, a lakosság 3.2 százalékát kitevő cigánylakosságot figyelembe véve magasabb az átlagnál. Szembeszökő jelenség, hogy a speciális iskolákban tanuló ci­gánygyerekek aránya igen magas. A kellően átgondolt áthelyezési eljárások ellené­re is felmerül a kérdés. Való­ban ennyi az értelmi sérült? Nos, az ingerszegény környe­zetben a gyerekek a fejlődés­ben megrekednek, a valódi értelmi fogyatékos benyomá­sát keltik. A társadalmi kü­lönbségek biológiai különb­ségekké válnak, ezt a hát­rányt megalapozhatja már a szülők egészségtelen életmód­jából következő genetikai sé­rülés. Amíg a tanulói összlétszám 1 százaléka, addig a cigány- tanulók 10 százaléka bukik év­ismétlésre. Az elszomorító tényékért elsősorban a hiány­zások okolhatók — 25,5 nap személyenként — ezen belül az igazolatlan távoliét 9,4 na­pot tesz ki átlagosan. Az is­koláknak egyetlen eszköze van ezen változtatni, az osz­tály, a napközis környezet megszerettetése, hogy ahhoz ragaszkodjon a gyerek. Ám mindenki tudja, hogy a leg­jobban működő iskolai szer­vezetnek is alig van akkora hatása, mint a legrosszabb családi környezetnek. Nagykőrös cigánytanulóinak több mint fele részesül nap­közis ellátásban, foglalkozta­tásban. A megyei irányelvek­kel ellentétben nálunk nem a napközis óraszám növelésére helyezik a hangsúlyt az isko­lák. hanem a veszélyeztetett, a rászoruló cigánygyerekek teljes bevonására. Természe­tesen itt nagy jelentősége van a gyámügyi hatóság segítő együttműködésére is. Jelentős lemorzsolódás A szorgalmi, magatartásbe­li minősítések minden intéz­ményben alacsonyabbak az átlagosnál, ennek aztán sú­lyos következményei vannak a továbbtanulás során. A nyolc általánost elvégzett diá­kok 97-98 százaléka kerül kö­zépfokú tanintézménybe, az iskolák erőfeszítésének kö­szönhetően szinte minden ci­gánygyerek felvételt nyer, ám helytállásuk nincs, erőteljes a lemorzsolódásuk. Az általános iskolában visz- szamaradottak a tanköteles kor felső határát elérve a dol­gozók általános iskolájában folytathatják tanulmányaikat. Az ő számuk csökkenő, és szinte csak a fiatal korosztály vállalja ezt az utat. A ci- gányszármazásúak közül az utóbbi években 8-10 személy képezte magát ily módon, de 1982-ben például 22-en vál­Újkrumpli és csiperke Továbbra is a vásárlóerő megcsappanására panaszkod­tak a pénteki piacozók. Ez is oka, hogy elég változatos árakkal találkoztunk konkrét termények esetében. Bár a pénztárcánkhoz mér­ten még mindig drága, de so­kat esett a szamóca ára, 100- 180 forint között volt kapha­tó, a fejes saláta 2-4 forint között, egy hét alatt 60-ról 46 forintra esett az újkrumpli ára. A hónapos retek 8-10, a karalábé feje 8-10, a paprika­félék 6-12, az új sárgarépa csomója 14-20, a petrezselyem (új) 18, az apró szálú vegyes zöldségcsomag 10, a paradi­csom 130-150, a karfiol 60-70. az újhagyma csomója 4-5, a vöröshagyma kilónként 12-20, a sóska rakása 5, a fehér ká­poszta 40, a tavalyi krump­li 12-15 forint körül volt kap­ható. A gombaszedők is hoz­tak portékát így az esők után, igaz, nem volt még bő a vá­laszték, csupán szegfűgomba volt a pultokon literenként 40-50 forintért. A termesztett csiperke régóta 120 forintnál állapodott meg a kereskedő­nél. A fagyosszentek múlásával a palántakínálat is nagyobb lett. A tápkockás dinnye-, uborka-, paradicsom- és papri­kapalántákat 4-5 forint körül árulták, az úgynevezett tépett palántákat csomóban 5, szá­lanként 1 forintért adták. A baromfipiacon inkább né­zelődtek, mint vettek az arra járók. A kéthetes kacsa-, liba­hibrideket 48, a négyhetes csirkéket 32, a háromhetes kacsákat 46, a naposcsibét 11, a kétheteseket 23 forintra tar­tották. A tyúkok párban 220- 300 forint között kellették magukat, a rántani való csirke kilónkénti ára 55 forint kö­rül volt. A tojás 1,40-1,60 fo­rintért kelt. A szemestermény-piacon nem tapasztaltunk változást, régre visszamenően ugyan­azok az árak. lalkoztak a munkaidőn túli tanulásra. Az általános iskolák ember­formáló tevékenységének eredménykimutatásai eltérőek, s mindenütt kedvezőtlenebb a cigánytanulókról alkotott kép. Az okokat már javarészt ismerjük, mindenütt ugyan­azok vagy legalábbis nagyon hasonlóak, ugyanakkor van olyan általános iskola, ahol szembeszökően jobban feste­nek a mutatók. Az Arany is­kolában 12 év óta nem volt bukás, az előző esztendőkben a diákok teljes létszámban jelentkeztek továbbtanulásra. Példa is hozzá Nos, az együttes ülés most megfogalmazott állásfoglalá­sának pontjai nevezetesen a gyerekek normális fejlődését veszélyeztető okok elhárításá­ról, a veszélyeztetett cigány- gyerekek bevonásáról az egész napos foglalkoztatásba, a személyes pedagógiai ráhatás erősítéséről, a felzárkóztatás­ról úgy látszik itt már gya­korlattá értek. A tennivalók­hoz tehát nemcsak elvi útmu­tatást, példát is lehet találni a városban. My. J. Mozi A nagyteremben: A rózsa neve. Színes NSZK—olasz film. Előadás 6 órakor. A há­zibuli folytatódik. Színes, szinkronizált francia filmvíg­játék. Előadás 8 órakor. A stúdióteremben: Suttogá­sok és sikolyok. Színes svéd film, fél 6-kor. A Cifrakert parkmoziban: A rózsa neve, 21 órakor. Tervszerűen kiváló munkaerők A négy százalék garantáltan — Nem nyilatkozom — mondja kitüntetése átvétele után a vezető beosztású hölgy, s arra kér, ne írjak le sem­mit, mert ő nem szeret szere­pelni. Aztán még megemlíti: — Kaptak már ilyet sokan. Belőlem semmilyen érzést nem váltott ki. Az ember vég­zi a dolgát. Nem az elismeré­sért dolgozom. Különben is úgy van ez, hogy a létszám négy százaléka kaphat min­den évben kitüntetést. Most benne voltam ' a négy száza­lékban. Mit tagadjam, nem erre gondoltam, amikor a táviratot megkaptam: „Keerem, kee- szietsen a kituentetett X.-nee- vel egy roevid interjút.” Mi az nekem, mondom, pár kérdés a pályakezdésről, sa­vanyú mondatok az ötvenes évekről, lelkes építés a hat­vanasokból, fényes aratás a hetvenesekben, erős aggoda­lom a jövőre nézve: zengjen a műboldogság! Ügy is teli vannak az újságok a küzdel­mesnél küzdelmesebb életpá­lyákkal. Meg négy százalékok­kal. Négy százalék — ez már a fejemben. Eszerint a vállala­toknál minden évben könnye­dén rátalálnak a négyszáza­léknyi, tervszerűen kiváló munkaerőre. Ha többen van­nak, akik jól dolgoznak, mondjuk, tizennégy százalék­nyian, az nem jó, ha nincsen csak három, az jó, mert bele­fér a keretbe. A gyakorlat azt mutatja, hogy mindig ponto­san négy százalék dolgozik kiemelkedően. És ez örvende­tes. De egy kitüntetést mégis máshogy képzeltem el. Azt hittem eddig, ülünk a sorban, s várjuk, hogy majd mondják a nevünket. Fönn a szónok so­rolja, hogy kire büszke a vál­lalat. (Ilyenkor mi — reali­tásérzésünket elveszítve — mindig magunkat gondoljuk a vállalat büszkeségének.) Úgy vélem, a jutalomosztást megelőző héten mindenki be­lehajt egy kicsit, főnökeink is lássák, pontosak vagyunk, mint a gép, erősek, mint a bi­valy, s megértőek, mint... Mint amilyenek nem szoktunk lenni az év további ötvenegy hetében. « Várjunk — így szól a té­tel —, hogy kitüntessenek bennünket, hogy egyszer végre kiemelkedjünk a szürke se­regből, hogy elmondják ró­Sporthírek Újabb birkózósikerek A Nagykőrösi Kgy. Kinizsi SE birkózói egyszerre több viadalon vettek részt. Budapest-Csepelen rendez­ték 180 résztvevővel az 1988. évi szabadfogású ifjúsági olimpiai reménységek verse­nyét, ami az 1971—72—73-as születésűek kiválasztó verse­nye is egyben. Az 50 kilo­grammosok súlycsoportjában (18 induló közül): 2. Balogh Antal (ez évi legjobb eredmé­nye, még csak 1973-as és 5 minősítési pontot szerzett), 6. Barna Sándor. 68 kg-ban (32-en voltak): 7—8. Tóth Zoltán (vitás eredménnyel szorult ki a döntőből). Kecskeméten rendezték — újszerűén — Bács-Kiskun és Pest megye nyílt serdülő szabadfogású egyéni bajnok­ságát. Az új kezdeményezés sikeresnek mondható, népe­sebb és erősebb volt a me­zőny, és jó felkészülési lehe­tőség volt a területi bajnok­ságra. 43 kg (7 fő közül): 4. Petrák János és 5. Sárosi Csaba. 47 kg (7): 6. Benyik József. 51 kg (8): Balogh An­tal. 55 kg (8): 5. Tóthpál Viktor. 70 kg (8): 3. Tóth Zol­tán. 76 kg (8): 2. Kiss Csaba és 3. Faragó Zsolt. Az egyéni után barátságos csapatviadalt bonyolítottak le a két megye serdülő váloga­tottjai között, ezt a bácsiak 7-3-ra nyerték. A Pest me­gyeieknél két körösi fiú sze­repelt, de taktikai okok miatt mindketten a rendes súlycsoportjuknál feljebb. Tóth Zoltán jóval nehezebb ellenfelét két vállra fektette, Kiss Csaba viszont vesztett. A székesfehérvári országos junior Szondi Kupa verse­nyen 150-en vetélkedtek. 57 kg (16): 3. Takács János (ez évi legértékesebb eredményé­vel egy minősítési pontot is DIÁK LABDARÚGÁS A megyei IV. korcsoportos diák labdarúgó-bajnokságban a Déli csoportban újabban a következők történtek az Ifjú­sági-sporttelepen. Nk. Gimnázium—Xk. Szak­munkásképző 6-2 (3-1); a gimnazisták nagyobb különb­séggel is győzhettek volna; góllövők: Ale (2), Csípő (2), Aszódi, Bozlék, illetve Ugi- Rácz F. és Ugi-Rácz S. Kis- kunlacházi Szakmunkásképző —Nk. Gimnázium 1-0 (1-0), a vendégek egyetlen helyze­tük kihasználásával nyertek. A másodszorra kiírt Nk. Toldi —Kiskunlacházi Szakmunkás- képző mérkőzésre a vidékiek 2 órát késtek és így a 2 pont 3-0-lal az élelmiszeripariaké. KIÁLLÍTÁS Szeptember elején kéthetes sporttörténeti kiállítást ren­deznek Nagykőrösön, amit a szöuli olimpia nyitó napján olimpiai nap fejez be, nem­zetközi maratoni és Nagykő­rös—Cegléd diáksport futó­versennyel. HÉTFŐI PROGRAM Labdarúgás. Vágó-lakótelepi pálya, 17 óra: Turbó—MJ Fortuna, 18 óra: PIK—Peda­gógus: Kinizsi-sporttelep, 17 óra: Tormás—Amatőr MTE, 18 óra: Konzervgyár—KIOSZ, városi kispályás bajnoki mér­kőzés. Monor: a II. korcso­portos kispályás diákbajnok­ság megyei döntője. s. z. lünk, ez kérem, különb a töb­binél, ez az ember sokkal töb­bet és jobban dolgozik, mint önök — eddig így képzeltem. Pénzt is várunk — gondol­tam —, csinos borítékot, kő­arcunk meg-megcsillan a fél­homályban, az idegességtől re­meg a szánk: Jaj, csak ki ne hagyjanak! És suttogunk be­felé másik önmagunknak, aki állandóan attól retteg, hogy kipilinckázzák, hogy az okos és higgadt karrieristák mindig elénk állnak, hogy az ide is, oda is bólogató taktikázókkal biztosabb az útjuk, mint ne­künk ... Mi már ott tartunk, hogy dobozkákat várunk, ben­ne csak egy apró jelvény le­gyen. Oklevelekre is szüksé­günk van, rajta nevünkkel, mindenféle megjelenésért és részvételért. Emléklap jár ne­künk azért, hogy vagyunk és létezünk. Emléklap —, mert számítanak ránk, és az olyan jólesik az ember lelkének. A hölgy, akit keresek, a négy százalékba tartozik. Könnyen beszél divatos kö­zönyösséggel a kitüntetés semmiségéről. Legalább azt mondta volna, ne haragudjak, de nem ér rá a munkája miatt, vagy egyszerűen lerá­zott volna, elzavart volna; megérteném. Vagy tényleg úgy gondolta, hogy nem buk­kan elő belőlem ez az eset? Nem látta rajtam, hogy fel­kapom a fejem, amikor nemet mondott? Hiszen nem másról van itt szó, mint egy hosszú évek óta működő kitünteté­si rendszer sérüléséről...!? A hölgy, akit keresek, a négy százalékba tartozik. Könnyen van, mert eddig már kétszer kapott kitüntetést, megszokhatta, hogy munká­ját elismerik. Talán most is tudta előre, hogy kinéz szá­mára az újabb elismerés. Mi, a kilencvenhat száza­lék, sajnos el sem tudjuk kép­zelni, milyen is az: közönyös­nek lenni — borítékkal a ke­zünkben. De ez mind azért van, mert mi szeretünk szere­pelni. R. L. KÜRT AZ ÉLETÉRT Eljött a május és az orvosi ügyeleti szolgálat ko­csijára végre felkerült a szirénát helyettesítő két kürt. Furcsa módon- a váltakozó, füleket sértő hangja még­is megnyugvást hozó, különösen azoknak, akik beteg szeretteikhez az autóban ülő orvost várják. Délután, éjszaka és hajnalban is sikoltott a kürt, forgott a kék lámpa, s ezeket hallva, látva a járművezetők a fékre léptek, lehúzódtak az útról, hogy helyet adja­nak az ügyeletes orvos kocsijának. Május 12-én reggel már nem üvöltött a kürt. Csak a vezetékei lógnak csupaszon a Lada Niva tetején. „Kedves” valakik! Akik soha nem várnak orvost, akiknek jobb az, ha az életért rohanó autó a piros lámpa előtt toporog és indokolt sietségében megállni kényszerül, miközben más valakinek a szíve talán utolsót dobban. Lehet, hogy az ellopott kürtök miatt egyszer a tol­vaj fog várni remegve. Vajon miért nem jön az or­vos? Mert nem a kürtöket lopták el, amelyek 3-400 fo­rintért minden autósboltban megkaphatok, hanem az orvos gyorsaságát, az autó elsőbbségét, és valakinek talán az életét. N. S. Hallássérültek figyelmébe Matricát a kocsira! Az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács és a Hallássé­rültek Országos . Szövetsége felhívást juttatott el szerkesz­tőségünkbe. Ebben hangoztatják, a biz­tonságos közlekedés alapfel­tétele, hogy a közlekedők kel­lő időben felismerjék egymás magatartását, szándékát. Ilyen segítséget nyújthat az a figye­lemfelhívó jelzés is, amelynek képét e cikk mellett láthat­ják. A matricát ingyen bocsát­ják az érintettek rendelkezé­sére a Hallássérültek Orszá­gos Szövetsége szervezeteinél. Ézt a gépkocsi hátsó részén kell elhelyezni, úgy, hogy az a vezető kilátását ne zavarja. I hogy a matrica csak figyelem­felhívó, de a KRESZ betartá­Fontos tudnivaló azonban, I sa alól felmentést nem ad. ÜT APnÖNYVIHjREf Született; Papp József és Kecskés Éva: Éva; Ivanics István és Szíj jártó Eszter: Kata; Bakonyi Sándor és László Veronika: Krisztián; Kocsor János és Kőházi-Kis Eszter: Ferenc; Szuda Zoltán és Szarápszki Éva: Péter ne­vű gyermeke. Névadót tartott; Bélteki La­jos és Szabó Erzsébet: Lajos; Bodzsár László és Sebők Eri­ka: Erika; Fekete Ferenc és Kaszap-Varga Mária: Ferenc és Árpád; Tüske Csaba és Varga Mária: Gyöngyvér; Benke István és Medgyesi Edit: Tamás és Zsolt nevű gyermekének. Házasságot kötött; Bárány György és Balogh Ágnes; Nagy Attila és Váradi Erzsé­bet. Meghalt: Tamási Józsefné Paróczai Mária (Sallai Imre u. 5.); Fokti Balázs (Pálfái Bánom dűlő 45.); Nagy Mi­hály (Tázerdő dűlő 97.). Köszönetét mondunk azoknak a rokonoknak, jó barátoknak, szomszédoknak. akik szeretett fiam, Fokti Balázs temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot tettek, fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek. Külön köszö­netét mondunk a Mészáros Já­nos Tsz vezetőségének és Szabó Károlynak. aki sírjára koszorút hozott. A gyászoló édesanya és családja. édesanyja, lánya. felesége, fia és kis­Köszönetet mondunk mind­azoknak a rokonoknak, ismerő­söknek, szomszédoknak, és bará­toknak. akik szeretett halottunk, ifj. Bakos Ambrus temetésén megjelentek, sírjára koszorút, vi­rágot hoztak. A gyászoló család, Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a közeli és távoli rokonoknak, jó szomszédoknak, ismerősöknek, akik férjem, édes­apám, P. Kiss István temetésén Kocséron részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, vagy részvétüket táviratban fejezték ki. Külön köszönetét mondunk a nagykőrösi kórház dolgozóinak és dr. Rozsnyói Ferenc körzeti orvosnak, aki utolsó óráiban fáj­dalmán enyhített. A gyászoló család. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hlrlar.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents