Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

1988. MÁJUS 3., KEDD ^M«p 5 Tárlat a Herceghalmi Állami Gazdaságban Vácrátóton Az emléknek száz ideje van Vannak festők, akik számá­vá a táj megváltás, a benne rejtőző szépség — és a hozzá vivő út — „nap-út”. Csont- várynak a festés maga az üd­vözítő tevékenység, föl táma­dás és megnyugvás; ismét má­soknak nyugtalanító, fölkava­ró élmény. Vannak, akik sa­ját arcukat keresik képeik­ben. Az emberi táj Nyáry Éva festészete költői ihlettel rokonítható alapél­ményből születhet!k, ahol a táj, még a legnaturálisabb is, a leginkább természetes, vagyis a természeti széphez kivált- ■ képp hűséges — mely lírai hangulattal telített és ezzel töl­ti el a szemlélőt. Mert számá­ra a táj-kép festői eszközhasz­nálatával nem csupán a kez­deti impressziót, a pillanat­nyi benyomást őrzi, hanem szimbolikus magasságokba emeli a tájat, vagy hagyja jel­képes mélységekből földeren­geni a számára adott „benső tájat”. Szíriában, Damaszkuszban tanult képzőművészetet, dip­lomáját itthon is honosították. A kezdeti keleti táj-élmény után, idehaza újra magával ragadja a hazai környezet — téli tanyák és a tiszai csóna­kok látványa, a hortobágyi puszta, a pipacsos mezők, a végtelen alkonyatok, az ébre­dő oyírfások. Ez a festői vi­lágkép megragadja a tovatű­nő időt is a változékony táj arcában, az évszakok körhin­tájában ülve szertepillant és regisztrál, majd mint aki be­leszédül a szépség forgatagá­ba. s behunyja a szemét, de legbelül jól látja a tovasuha­nó tárgyakat, arcokat, árnya­kat —, az emberi tájat, amely őt körülveszi... Ilyesféle fes­tői törekvés az övé. Nyáry Éva az emlék-táj festője... Ahogy a költő mondja: „Az esemény jön és elsuhan, s az emléknek száz ideje van” .,. Harmonikus világ Ezért képei éterikusak is, azaz szó szerinti, valóságos-lát­ványként szólnak s mondanak „kép”-letesen is igazat és szé­pet azoknak, akiknek van sze­mük a látásra. Mert a rene­szánsz szépségeszmény óta a festő számára sem csupán az ecsetet mozgató-vezető kéz. hanem mindmáig a szem a legfontosabb munkaeszköz. A meglátás az, ami festővé te­szi azt, aki ecsetet ragad, hogy tükrözzön valamit önmagából és a tájból ötvözve. A napfény, amely elömlik a festményein, amely a színeket varázsolja mint legnagyobb „festő”, ott vibrál — jelképes törekvésként — mindenütt; a világ derűs óráit számiáltatja velünk a régi intenció sze­Savaria táncverseny Huszonharmadszor Huszorharmadik alkalom­mal rendezik meg május 7—8- án Szombathelyen a Savaria nemzetközi társastáncver­senyt. Ezúttal először a Hé- lia—D Kupáért; a fődíj a Biogal ajándéka. Tizenöt or­szágból huszonhárom páros verseng a standard és a la­tin-amerikai táncok kategó­riájában, hazánkat öt páros képviseli a mindmáig legran­gosabb kelet-európai táncver­senyen. Az idén is eljönnek Szom­bathelyre a világ élvonalába tartozó angol párosok. Újra köszöntheti a közönség a ta­valyi kedvenceket, az auszt­rál táncosokat. A kétnapos verseny vasárnap este nem­zetközi gálával fejeződik be. Közreműködik — mint hu­szonhárom éve .minden alka­lommal — a BM Határőrség Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Központi Zeneka­ra. Fellépnek a Savaria táncklub tagjai, s bemutatko­zik a közönségnek a ham­burgi táncklub világhírű for- mációs csoportja. Mint a ko­rábbi esztendőkben, az idén is jelen lesznek a táncver­senyen a televízió kamerái. Nyáry Éva: Tájkép rint. Tobzódás — színekben és érzelmekben, Pipacsos mező-n és Naplementé-ben egyaránt. A piros, amely a színszim­bolikában és anélkül is a vér tüzességét és életadó erejét idézi, nála az életteliséget szug- gerálja a szemlélőnek; De itt vannak az árnyékból kihajló sárgák és méiynarancsok, fe- ketés-zöidek, az őszi verőfény szivárványszíneí —, s ez a nap­sütésesség a jellemzője, lelké­nek sugaras derűjét mutatja! Amint a sötétségből átbillen, átiibben sárgába a fény, úgy teremt egyensúlyt — festői eszközökkel, kiegyensúlyozza bennünk is a disszonanciát. Mert harmonikus világot te­remt a benne újraéledő tájak­ból, s azt mutatja meg ne­künk, ami igazán „emberi”, benne, s bennünk — a derűt! Egy impresszionista mester­nek hódoló mű, címhasznála­tával is mutatja kötődését (Bonjour, Monsieur Monet). amint ezt erősítik fel pipa- osos tájéi, erdőn átívelő útjai, falusihangulatai amelyek költői szóhasználattal élve, a „világ apró rebbenéseit” di­csérik. Nyáry Éva antropo- morfizálja a tájat, megtölti emberi érzelmekkel — mint­ha azt az esztétikai tételt iga­zolná festői eszközökkel, hogy a természeti szép sem létezik önmagában véve. Csakis az emberi szem tölti meg tarta­lommal, vetíti belé saját ér­zelmi „életét”... Képei látványosak — egy­szerűségükben és esettségük- ben is — légyen az távoli táj (egy keleti falucska, Miramare házainak élménye), vagy itt­honi kazlak, piros tetős házak, falu széle, vagy az elvontan is érvényes Éji zene harmóniája. Színhangulatai zeneiséget su­gallnak. Az egységre való tö­rekvés érvényesül a többszó- Lamúságban is. A csend hangja Természetelvű művészet te­hát festészete? Ügy érzem, sok­kal. inkább saját természetének felel (meg) az az elv, amit a természetes környezet kínál. A táj csupán az a kapcsolat, amit nekünk is példaként mu­tat meg ebből a természetből! Jól illik tehát olyan kiállí­tási környezetbe a tárlata, mint tavaly a budakeszi vadas- park, vagy most a Kísérleti Gazdaság Herceg halmon. Csendéletei a fehér virágok­kal, az égő pipacsokkal, vagy a vakító napraforgókkal — akár téli képei — a megújuló természetet példázzák. A csend hangja szól hozzánk a látvány (látomás) erejével, hogy a ter­mészeti környezetben még in­kább hangsúlyossá váljék; az embernek immár nem átala­kítania, leigáznia kell a ter­mészetet — erőivel persze küz­denie is kell —, de sokkal in­kább fontos, hogy visszaállít­sa annak egyensúlyát és ter­mészetes szépségét. Kelényi István Koncertmenü Színes, érdekes programmal várja a nyári szezonban a tu­ristákat és a hazai zenerajon­gókat az Országos Filharmó­nia. A vonzó kínálatból ki­emelkedik az Angliában élő Vasáry Tamás május 3-i zon­goraestje. amikor a Zeneaka­démián Beethoven-műveket ad elő. Ugyancsak itt lép föl má­jus 12-én a világhírű NSZK- oeli énekművésznő, Brigitte Fassbaender, közreműködik a Magyar Néphadsereg Férfika­ra és a Budapesti Filharmó­niai Társaság Zenekara, Lu­kács Ervin vezényletével. Szin­tén a Zeneakadémián kerül sor május 20-an a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar kon­certjére, Lambéria Gardelli vezényletével. A Zeneakadémia május 31-i estjén az Amadin- da Ütöegyüttes szerepel. A Budapest Kongresszusi Központban június 21-én a Benkó Dixieland Band lép föl. július 25-én és 26-án pedig a Magyar Állami Hangverseny- zenekar Kobayashi Ken-lchi- ro vezényletével. Augusztus 2-án az AHZ-t Erich Bergel vezényli majd. és a Magyar Állami Énekkar közreműködik a koncerten. Hasonló a fölál­lás augusztus 11-én, azzal a különbséggel, hogy ezen a na­pon Jiri Belohlavek a kar­nagy. Marton Éva zenekari estjére szeptember 3-án kerül sor, a Magyar Állami Hang­versenyzenekar közreműkö­désével és Fischer Ádám ve­zényletével. A Budapesti Fesz­tiválzenekar augusztus 22-én, 25-én és 26-án lép fel, első al­kalommal Kocsis Zoltán ve­zényletével, a másik kettőnél Fischer Iván a karnagy és Ko­csis Zoltán a közreműködő. A Pest Megyei Tanács dísz­udvarán július 27-én a Tom­kins Énekegyüttes és a Buda­pesti Vonósok adnak koncer­tet. Augusztus 3-án a Liszt Ferenc Kamarazenekar szere­pe], augusztus 16-án a Buda­pesti Fúvósegyüttes, 18-án pe­dig a Budapesti Vonósok. A vácrátóti botanikus kert­ben június 25-én a Miskolci Szimfonikus Zenekar hang­versenyezik, a karnagy Sean Deibler (USA), közreműködik a Magyar Állami Énekkar. Jú­lius 9-én egy fiatal karmester, Antal Mátyás vezényli a Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kart. Augusztus 19-én pedig a Concentus Hungaricus-t hall­gathatják az idelátogatók, köz­reműködik; Hóna Gusztáv. Üzletet köthetnek Madagaszkárban Minden vevő egyforma A kiskunlacházi ÉGSZtíV Építő- és Gépipari Szövetkezeti Közös Vállalat jó partnernek bizonyul a folyamatos megúju­lást követő piaci küzdelemben. Pfendert Mihály műszaki igaz­gató is hasonlóan vélekedik, bár hagsúlyozza, a nagyon jónak mondható eredményekkel nem szabad megelégedni, mert ab­ban az esetben az állóviz vagy a visszafejlődés veszélye fe­nyeget. Az elmúlt esztendei mérleg számadataiból kitűnik, ne­kik nem kell hasonlótól tartani. kálatokat is végeznek. Az ál­taluk előállított autószervizek, amelyeket teljes felszereléssel értékesítenek, megtalálhatók az NDK-ban, Csehszlovákiá­ban, Romániában és a Szov­jetunióban. A piac bővítésére ezeket az épületeket speciális feladatok ellátására is kifej­lesztik, így például a sarkkö­rön túli, mínusz 40-50 fokos hidegben is alkalmazni fog­ják őket. A szervizek iránt egyébként komoly érdeklődést tanúsítanak Madagaszkárban, Algériában és Irakban is. S hogy még egy országot említsünk a partnerek sorá­ban, szólni kell a lengyelek­kel folytatott tárgyalásokról, hiszen ők várhatóan 4-5 ezer gázkazánt szeretnének vásá­rolni. Az üzlet érdekében a kiskunlacházi szakemberek az év második felében egy új be­rendezést fejlesztettek ki. A felsoroltakon kívül a KGST legkorszerűbb teherautógyárá­ban, az északi szomszédaink­nál működő Tátra gyárban is dolgoznak az ÉGSZÖV szak­emberei. ; A hazai piacról szólva a ki­fogástalan minőséggel párosu-. ló reális árat kell megemlíte­ni. Az itthon forgalomba ho­zott termékeik alapján te' el­mondható, hogy a közös vál­lalat nem különbözteti meg a hazai és a külföldi piac köve­telményeit, mindenütt meg­bízható termékkel lép a vá­sárlók elé. A több mint 2400 főt fog­lalkoztató vállalat múlt évi nyeresége meghaladta a 200 millió forintot, s ez az árbe­vételnek mintegy 13 százalé­kát jelenti. A szocialista or- exportált termékeik értéke több mint félmilliárd, a tőkés kivitelük pedig 10 mil­lió forint. Háttéripar nélkül A közös vállalat azon keve­sek közé tartozik, amelyek a külpiac meghódítása óta egyre csak gyűjtötték a jó pontokat; s nevük gyorsan terjedt a megbízható partnert kereső cégek körében. Több mint tiz esztendeje végeznek dolgozóik külföldön szakmunkákat, s a speciális csőszerelőik, hegesz­tőik munkáját ma már sok helyen nélkülözhetetlennek tartják. Több nagy beruhá­zásban alvállalkozóként vet­tek részt az NSZK-ban, illet­ve Ausztriában, ám a lehető­ségek ismeretében tovább fog bővülni a piac, hiszen saját termékekkel is ostromolják a vásárlókat. A mostanában el­terjedt Fertig-Haus típusú la­kóházzal nagy reményekkel szállhatnak a ringbe, hiszen a külföldi cégekkel együttmű­ködve az itthon gyártott ház­elemeket a vállalat szakembe­rei szerelik össze, vakolják, s csak a belső munkák marad­nak a kinti szakmunkásokra. Igaz ugyan, hogy az új ház bevezetésével rendkívül sok problémájuk volt a kiskun- lacháziaknak, hiszen a német DIN-szabván.ynak megfelelő anyagot hazánkban—nem sok cég tudja előállítani. Röviden szólva: a háttéripar meghatá­rozza a lehetőségeiket. Sze­rencsére nem állnak hasonló függőségi viszonyban a Nigé­riában dolgozó munkatársaik, akik saját gyártmányú acél- szerkezeteket szerelnek össze új malmokhoz. A szocialista országok közül az NDK-ban hőerőművek, illetve vegyipari kombinátok építésénél csőrendszereket szerelnek, és felújítási műn­Téli álom után hétköznap Ébredező Szentendre A város együtt ébred a folyóval. Amikor a késpenge hidegségű habok langyossá szelídülnek, s a barka már elhullatta puha bolyháit, amikor az aranyesőt már fe­ledteti a tulipán és a babarózsa — akkorra kidörzsölte már szeméből a téli álmot Szentendre. Kiteregetik kí­nálatukat a zsibvásár árusai, portékáik értéke itt tán talmi, ám színei harsogok. A kerámiák finom formáit csodálni lehet, árait úgyszintén. A főtéri forgatagban mártózni kell, érezni a sürgés-forgás hullámait, bele­hallgatni a vendégek szavainak idegenül csengő zenéjé­be. Nem ünnepen jártunk Szentendrén: köznapi pillana­tokat iparkodtunk megörökíteni. Azokat a perceket és órákat — a fotók adta szűkös keretekbe zárva —, ame­lyek vissza-visszatérnek majd százszor is a nyáron: a vendégjárás napjaiban és heteiben... (Csécsei Zoltán felvételei) Két hónapig ingyen Itthon egyik legismertebb gyártmányuk a RÖLTEX— ÉGSZÖV " gyöfslakóház, ame­lyet teljes berendezéssel érté­kesítenek. Azoknak a vevők­nek, akik ezt a terméket vá­lasztják, szokatlan ajándékkal kedveskednek, hiszen a nagy összegű kölcsönök és a rövid építési idő ellenére két hóna­pig lakhatnak a megrendelők a mintaházban teljesen in­gyen. A lakossági fogyasztó­kon kívül persze nagyvállala­tok részére is bő a kínálat, így például a bős—nagymarosi vízlépcsőhöz ők voltak a fel­vonulási épületek kivitelezői. A műszaki igazgató elmond­ta, hogy piacbővítés mellett a termékszerkezet változtatását és korszerűsítését is fontosnak tartják. Jelenleg az újdonsá­gaik közé sorolható a Rózsi és az Ibolya fantázianévvel kí­nált lakóház, valamint egy 25 és 35 kilowatt teljesítményű gázkazán. Korábban folytat­tak tárgyalásokat a svéd Elda Rätt céggel, amelynek értel­mében a külföldi partner gáz- és olajkazánokra alkalmazható fogyasztáscsökkentő szelepeit szerelték volna a kinkunlac- háziak, ám sajnos, nem talál­tak itthon gyártókra. Csökken a nyereség Az ÉGSZÖV terveiről érdek­lődve a vezető elmondta, hogy a szabályozók változása miatt a múlt évvel azonos gazdálko­dási körülmények között is csak 80 milliós nyereségre számíthatnak 1988-ban. Az eredmény csökkenése a brut­tósítás költségei és a befize­tési kötelezettségek növeke­dése mellett persze az anyag­árak emelkedésére is vissza­vezethető. Az ÉGSZÖV-ben a dolgozók életkörülményeinek javítására is nagy gondot fordítanak. Ennek érdekében évente 20-25 főt részesítenek lakásépí­tési támogatásban, s eddig körülbelül 8 millió forintot fizettek ki ilyen célra. Jelen pillanatban a vállalatnál dol­gozók éves keresete megha­ladja a 90 ezer forintot, ám a bérfejlesztés miatt majdnem 150 főnek új munkahely után kellett néznie. A mostani hely­zetet értékelve azonban a mű­szaki igazgató, elmondta, hogy ebben az esztendőben jelentős létszámcsökkentésre nem kell számítani, B. Gy,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents