Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

Az újvidéki vásáron Szilasmenti szerkezettel L.LOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM 1988. MÁJUS 14.. SZOMBAT Újra támad a gümőkór Egész családját végigfertőzte Századunk elején a tbc a halálozási statisztika első helyén állt, 1938-ra a harmadik, 1965-re pedig a kilencedik helyre szorult. Napjainkra a szűrés, a gondozás olyan szintet ért el, hogy a veszélyt a betegség lekicsinylése jelentheti. Tavaly az új betegek száma harminc százalékkal emelkedett a gö­döllői körzetben. A szűrő- és gondozóállomás főorvosával, dr. Váradi Tamással beszélgettünk e régen oly sok halált okozó betegségről. Az idei, 55. nemzetközi új­vidéki mezőgazdasági vásá­ron a Hungexpo rendezésében 19 magyar vállalat és gazda­ság mutatja be kínálatát, ter­mékeit. Hazánk üzemei ezút­tal 20. alkalommal szerepelnek a jugoszláviai rendezvényen, amely nagyjából azonos ter­mékválasztékot vonultat fel, mint az ötévenként megren­dezett itthoni nagy sereg­szemle, az OMÉK. A 19 magyar kiállító több­ségében a legújabb fejlesztési berendezésekkel, műszerekkel és azokkal a terményekkel szerepel, amelyek Jugoszlá­viában — részben a szépen erősödő kishatármenti forga­lom jóvoltából is — mind ke­lendőbbek. A Metrimpéx di­gitális nedvességszabályozó berendezést mutat be, ezeket a szemes termények szárításá­nál használhatják fel. A Szi­TISZTASÄG. Ketten fogad­tak, vajon jelenik-e meg la­punkban cikk arról, hogy má­jus elsején ismét tönkretették a parkot azon a részen, ahol fölverték a sátrakat, fölállí­tották a hintákat és a dodzse­met. Az nyert, aki abban bí­zott, hogy lesz ilyen írás. Ol­vasói levél. Ha nincs olvasói levél, akkor hallgattatok vol­na? — kérdezte a nyertes. Va­lószínűleg. Noha Szigeti Péter gödöllői patrióta a levél előtt eljuttatta hozzánk fotóit, ame­lyek bizonyítják, kulturáltsá­gunk még nem tökéletes. A hétfőre elárvult parkban sze­mét és hulladék. A levelet azért közöltük, hogy lássák, ilyen vélemény is van. Túlzó vélemény. Ahol ember megjelenik, ott ugyan­is mindig marad nyom. Sta­dionban, színház- és moziter­mekben, vásártereken. Mun­kahelyeken. iskolákban, sőt otthon is. Ezért szoktak időn­ként takarítani. Azoknak a szűk táborába tartozom, akik nem hajigái­nak szanaszét csikket, papír­zsebkendőt, tejeszacskót, cso­koládépapírt, sörösdobozt. Mégsem csatlakozom levél­írónk javaslatához: amíg ilyen a kulturális szintünk, ne tart­sunk a város közepén majá­list. Vigyük ki a reptérre. Ott legalább nem látják. Ilyen megfontolás szerint semmit sem szabad rendezni, se bent, se szabadtéren. Mindenki ma­radjon otthon, üldögéljen s. lasmenti Termelőszövetke­zetben olyan szerkezetet fej­lesztettek ki — a computer gram gyorsnedvességmérőt —, amelyet a jugoszláv Rade Koncart cég egyik berendezé­séhez csatlakoztathatnak és így igen jó képességű műszer­együttest alakíthatnak ki. Be­mutatják a fejőgépek automa­tikus vezérlésére alkalmas, úgynevezett pulzátor elektro­nikáját. A Boscoop az Agros Subotica vállalattal korábban állattenyésztési rendszer ex­portálására kötött szerződést; a magyar vállalat ezúttal a tej­termelés és a takarmányozás újabb átfogó programjait nép­szerűsíti, megvételre kínálva. Évente egymillió dollár érték­ben értékesíti termékeit Ju­goszláviában az alumínium­gyár, az idén tejeskannáit, fe­jősajtárait és vegyszertároló edényeit szemlélteti. képet kapjunk. A légi és az űrfelvételek készítéséhez a nap által kibocsátott, a föld felszíne által visszavert elektromágneses sugarak segí­tenek a pontos észlelésben. Csömör Bővülő üzlet Az első negyedévi nehéz árubeszerzés ellenére a Gö­döllő és Vidéke Áfész alapvető célja továbbra is a kereske­delmi ellátás bővítése. A gö­döllői ABC átadása után má­jus végén befejezik a csömöri vegyesbolt bővítését. a Petőfi Múzeum, időszaki ki­állítás. A hónap műtárgya: Galgahévíz nagyközség cí­mere, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Május 15-én: Gödöllő, művelődési ház: Tűzzománcszakkör, 14 óra­kor. Diáktanya: video, 16 órától. Horus archívum V., fotóki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem műso­ra megegyezik a szombatival. szobájában, s akkor nem lesz piszok színházban, moziban, parkban. Volt egy ismerősöm, aki ki­találta, szobáját egyszer ala­posan kitakarítja, attól fogva bárki csakis zokniban léphet be, dohányozni nem szabad, eddegélni sem, nehogy hamu, morzsa szóródjon a padlóra, így is lön. A szobában mégis megjelentek a használat nyo­mai. Por, szöszök a szögletek­ben, no meg haj. Akkor állapí­tottam meg. amiképpen nincs örökmozgó, akképpen nincs örök tisztaság sem. A tiszta­ságot napról napra újra kell teremteni. ERDŐSÍTÉS. — Szerkesztő úr. látom, a fákat figyeli. Ki­hajtottak. — Az a középső nem hajtott ki. Száraz, mint a tapló. — Ezek voltak a rosz- szabb állapotban levők. Ami­ket kivágtak, azok sokkal élet­képesebbnek látszottak. Azok­nak most már dús lombjuk volna. — De kivágták őket. Mi pedig telepíthetünk újakat. Társadalmi munkában. Ez is egy munkamegosztás, szer­kesztő úr. A társadalmi mun­kások telepítenek, a hatóság kivágja a fákat. — Nem egé­szen. A minap váltottam szót egy idősebb emberrel. Évti­zedek óta ültet fát ősszel, ta­vasszal, társadalmi munká­ban. Tőle hallottam: — Tud­— Az utóbbi húsz évben jó eredményeket értünk el, ép­pen ezért aggaszt, hogy bár az egész megyében nőtt a gü- mőkórosok száma, mi okoz­hatja a Gödöllő környéki harmincszázalékos emelkedést. A betegek nagy része közép­korú férfi. A tbc-sek hetven százaléka az alkoholisták kö­zül kerül ki, akiknek fele már agyi károsodásban szenved. Nehezíti a munkánkat, hogy éppen ez a veszélyeztetett ré­teg nem jár rendszeresen a szűrésre, a tanácsok pedig nem büntetnek. Nem érzik a veszélyt — Vizsgáltuk a fertőzöttek kísérőbetegségeit, munkahe­lyi és szociális körülményei­ket, de nem találjuk az ősz- szefüggést, az okot. Nem le­het még tudni, környezeti okokra vagy egy új bakté­riumtörzs megjelenésére ve­zethető-e vissza az esetek el­szaporodása. — Legfontosabb a fertőzés megelőzése. Aki erősen fer­tőz, el kell különíteni, «kár kényszerrel is. Erre szolgál az alkoholbeteg tbc-seknek fenn­tartott külön pavilon a Korá­nyi szanatóriumban. Sajnos ezeknek a debilitás határán állóknak nincs betegségtuda­tuk, nem érzik a veszélyt, azt sem fogják fel, milyen mértékben fertőzik környe­zetüket. Ha valakiről kiderül, hogy gümőkóros, s nem engedi magát kezelni, tehetetlenek a hatóságok. Több ilyen van a körzetben, a rendőrség, a tanács már beavatkozott, kényszerkezelési határozatot ja, ha az a rengeteg fa mind élne, aráit ebben az országban társadalmi munkában elültet­tek, már nem volna alföld. Utak, járdák se volnának, az egész ország egy nagy erdővé vált volna. Se vonat-, se autó­közlekedés, a repülők se tud­nának fölszállni. Mindenütt csak fa és fa. Sőt! Ha azok a fák is megerednek, amelyeket csak a statisztikákban szere­peltettek, akkor a házak he­lyén is fák állnának. Mi a fá­kon laknánk. Mint régebben. — Hogy érti ezt a statiszti­kát? — kérdeztem. — Ugyan, maga nem mai gyerek. Ösz- szel, tavasszal jelenteni kellett a faültetési akció eredményét. Eredmény mindig volt. Akkor is, ha egy szál husángot sem ültettünk. — Én nem vagyok egy ha­tóságbarát ember, vonta meg a végső következtetést az idős ember, de a civilek sokkal ha­tásosabban irtották a fákat. Most is. Kiültetjük a cseme­téket, másnapra a fele ketté­törve. PÖK. Valamelyik nap lepi­hentünk az erdő szélén. Ha- marost körülvettek a kis élő­lények. Szebbnél szebb színű és formájú bogarak. Városi il­letőségű társam szömyülködni kezdett, csapkodott. Ez bor­zasztó. Mennyire fél ezektől a férgektől. Legfőképpen a pó­is kapott a beteg, de sorozat­ban szökik meg a kórházból, kiszórja a dolláron vett gyógyszert az ablakon, meg­veri szobatársait, előbb ér vissza, mint az őt bekísérő rendőr. Nincs jelentkező Ezek a betegek nem akar­nak meggyógyulni, rokkantsá­gukat kihasználva, munka nélkül szeretnének élni. Van, ahol az egész családot végig­fertőzte az apa. Háromgyere­kes fiatalember sokadszor ta­gadja meg a kezelést, a gye­rekeket ilyen esetben gyógy­szerrel kell védeni. Évek óta nehezíti a tüdő­gondozó munkát, hogy az egyik orvosi állásra egysze­rűen nincs jelentkező. Dr. Váradi Tamás mellett két nyugdíjas tüdőszakorvos ren­del felváltva. A főorvos látja el a kerepestarcsai kórházban a tüdőkonzíliumokat is. A gondozóhoz tartoznak még a köriét allergiás betegei, akik­nek száma gyerekekkel együtt csaknem hatszáz. Ä középká­derek között sincs megoldva a helyettesítés. A tüdőgondozó veszélyes munkahely, itt ál­landóan ki vannak téve a fer­tőzésnek. Az eddig kapott Tovább folytatja sikersoro­zatát az ikladi kézilabdacsapat a megyei bajnokságban. Hato­dik mérkőzésüket is megnyer­ve állnak az első helyen. koktól. Miért kellene ezektől a helyes kis állatoktól félni, kérdeztem. Kellemetlen, ha az ember lábszárán mászkálnak, de félni?! — Miért, maga semmitől sem fél? — Dehogy­nem. — Mitől? — Az ember­től. Mendegélek az úton, jön szembe egy bogár, valamerre igyekszik ő is, attól sosem ije­dek meg. De ha ember köze­ledik. különösen amikor már szürkül, s elhagyatott vidéken járunk, sosem várom oly fesz­telenül a találkozást, mintegy bogárral. A minap beszélgettem egy hortobágyi emberrel. Oda volt kitelepítve annak idején. Azt mondta, éjszaka patkányok jártak az alvó embereken, egyiknek, másiknak a fülébe is beleharaptak. Nagyon rossz volt, a tetvek is kellemetlen­kedtek. Némely ember viszont, aki akkor éppen a másik ol­dalán állt, kegyetlenkedett. A kegyetlenkedő ember ennek tudatában volt. A patkányok csak táplálék után kutattak. Ösztöneik szerint. ZSÍR. — Maga nem érez zsírszagot? — Hogy kérdezhet ilyesmit, hol van itt zsír? — Belőlem olvad, olyan meleg ez a terem. — A terem a tanács­háza nagyterme. Szellőztethe- tetlen. Mint a munkatársaktól hallom, az irodaszobák is ha­sonlóak. Télen is nyitva tart­ják az ablakot. A tanácsház nem öreg épület. Néhány éve készült. Modern. Kör Pál veszélyességi pótlékot beépí­tették az alapbérekbe, ennek következtében még keveseb­ben vállalnak itt munkát. A szűrés és gondozás adatait szeretnék számítógépen nyil­vántartani. Ez lehetővé ten­né, hogy az egészségesek csak kétévente, a betegek vagy a veszélyeztetettek gyakrab­ban legyenek berendel-hetők. A gondozás nem látványos, sok adminisztrációval járó munka, ide minden gondozott sokszor visszatér, aki nem, az még több munkát és gondot jelent. Beutaló sem keU A belépő betegnek nem kell mindig beutaló, bárkit megvizsgálnak, akinek pana­sza van vagy nem volt szű­résen. Nemcsak a tbc-gya- nús eseteket, hanem az egyéb mellkasi problémával hozzá­juk fordulókat is. Végül a főorvos óhaja: — Fontos lenne a berendel­tek szűrésen való pontos megjelenése, a gyors és ha­tékony kezelések mindenkori elfogadása, hiszen a huszadik század végén már senkinek nem szabadna e régen rette­gett betegségben szenvednie, sem meghalnia. A. M. Városi gimnázium Ballagás A városi gimnáziumban ma tartják a ballagást. Az idén érettségizők délelőtt 10 órától búcsúznak iskolájuktól. IM Vasas—Mogyoród 26-17 (12-6) IM Vasas: Varga — Liszkai (3) , Urbán (3), Elter (2), Fo­dor (4), Raffai (2), Tóth I. (4). Csere: Szalai (1), N. Kovács (2), Tromposch (5), Péli, Szlucska. Mogyoród: Kamarás G. — Kontra (3), Váradi (2), Gyulai (4) , Kamarás I. (4), Kertész Gy. (4), Pásztor. Csere: Érse­ki, Babicz. Parlovics. A mérkőzés úgy kezdődött, hogy a vendégek gond nélkül győznek. Ez a számítás azon­ban nem vált be egészen, mert az újoncok mindent megtettek a szoros eredményért. A játék­vezetők teljesen széttördelték a játékot, 26 percet töltöttek a csapattagok kétperces kiál­lítással a pálya szélén. A mogyoródiak egyszer rá­ijesztettek az ikladiakra. A második félidő közepén két góllal megközelítették őket. IM Vasas ifi—Mogyoród ifi 21-14 (10-6) IM Vasas ifi: Bakti —Tóth B. (2), Pethő (4), Raffai (8), Huszár (8), Strobán (3), Kal­már (1). Csere: Hatvani, Ba- zan. Mogyoród: Kalocsai — Ka­marás Gy. (3), Hantos (1), He­gedűs (1), Gyálfi (9), Juhász, Jónás. Csere: Juhász A. Az ifjúságiak szinte lemá­solták a felnőttek játékát. G. M. Mozi Május 14-én és 15-én: Lolka és Boika meséi. Szí­nes, magyarul beszélő lengyel rajzfilm. 4 órakor. A kíméletlen. Színes francia krimi. 6 és 8 órakor. Repülőgépről, műholdról Kábel helyett a sugarak A közelmúltban a távérzé­kelésről tartottak hazánkban nemzetközi konferenciát. Több hazai intézmény vesz részt en­nek a- technikának a fejlesz­tésében, és részben már a hasznosításában is. Tény vi­szont, hogy igen kevesen tud­ják a szakmabelieken kívül, hogy mi is az a távérzéke­lés. Ennek a fogalomnak a re­pülőgépről és a műholdról végzett speciális fényképes ér­zékelés felel meg — az előb­bit légi fényképezés gyanánt ismerjük. Semmiféle kábelre, vezetékre nincs szükség ah­hoz, hogy a magasból a föld­felszíni jelenségekről vagy a talaj egyes jellemző adatairól A nap programja Május 14-én: Gödöllő, művelődési ház: Bolhapiac, 13 órakor. Mesemozi: Dr. Minorkanagy napja, magyar mesefilm, 15 órakor. Diákmozi: Házibuli, francia film, 17 órakor. Diáktanya: lábteniszbajnok­ság, II. forduló, 16 órától. Horus archívum V., fotóki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás, várostörténeti bemutató, megtekinthető 10— 18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművé­szete, állandó kiállítás, 30 éves Kézilabda IM Vasas-sikersorozat m Szombati jecyzetb Bim-bam Ismerősömtől kitelik, hogy amikor szépet mond, igazat is vall. Arról me­sélt, hogy aszódi télére a szomszéd falu rétjére is ki­sétál gyermekeivel. Meg­szerettetni velük a termé­szetet és bevallatlanul, hogy kipihenje társadalmi fáradtságát. A természet szeretetét tehát már a legkisebb kor­tól is oltani kell az ember- palántákba, mint a beteg­ségek elleni védőanyagokat. Réges-régen féltünk a ter­mészettől, azért tiszteltük. Most mar nem félünk tőle. ezért kell megtanulnunk kellő alázattal közeledni hozzá. De hallgassuk csak to­vább, mit mondott embe­rünk! Hétmerföldes csiz­mába kellene bújnunk ah­hoz, hogy valahol még há­borítatlan természetet ta­láljunk. Ezért következő mondatában már azt fej­tegette, hogyan magyaráz­ta el kislányának, miért énekelnek a népdalban pi­ros Bagról. Egykor pirosra volt festve a falu templo­mának sisakja. A torony ma is áll és a kislány, amikor ismét kint jártak a réten. így mutatott a falu­ból kiemelkedő építmény­re: ott a bim-bam. Az édesapa persze tud­ja, hogy ezt a nem is mű­emlék, hanem csak műem­lék jellegű épületet a vi­lágjárók nem ejtik útjuk­ba. Am nagyon szegény lenne a világ akkor, ha csak a műemlékekből me- ritkezne a földkerekség szépsége. Itt, a Galga men­tén a dimbes-dombos alap csodálatossá varázsolja a mégoly aránytalan házak­kal teleszórt falvakat is. A poros Aszódon több műemlék is áll, de azok sem csábítják igazán a külhoniakat. Ismerősöm mégsem tudná elképzelni az életét enélkül, másutt. Rokonszenves megnyilat­kozás? Az. Ám nem is sejtjük, hogy az emberek sokkal kisebb részletekhez is körömszakadtáig ra­gaszkodnak. Az egyik tele­pülésen új utcát avattak. A másik sor lakói valósággal elkeseredtek azon, hogy az ő utcájukat miért nem adták át hasonlóképpen, miután közösen megépítet­ték az utat. Milyen ünnep­ség borzolta fel a kedé­lyüket? Nemzetiszínű sza­lag helyett egyszerű rózsa­színűt vágtak el — köröm­ollóval. De mégis: az ün­nep az ünnep! Egy szó, mint száz, olyan szorosan kötődünk a legtöbben szülőföldünkhöz, mint nyelv a haranghoz, mint bím a bamhoz. Bim-bam. Először arra gondoltam, hogy írásom címének a sót adom. Ami­kor a faluját és környékét szerető apuka elmondta, hogy nem lenne képes Aszódot kitörölni az em­lékezetéből, értetlenkedve jegyeztem meg, hát ki kö­vetelne ilyet tőled? Ta­nulmányaimból azonban felidéződött Karthágó ese­te. Az ókori várost a ró­maiak a harmadik pun há­ború után lerombolták, vi­dékét felszántották, sóval behintették. Amikor utá­nanéztem emlékeimnek, a sóra nem találtam utalást. Olvashattam viszont Ma- sinissa numidiai királyról, aki hozájárult a város pusztulásához. Azt írták róla, legnagyobb és legcso­dálatosabb tette volt an­nak bebizonyítása, hogy Numidia egyetlen más or­szágnál sem kevésbé alkal­mas a legkülönfélébb nö­vények termesztésére. Karthágónak bizony más sorsot szánt. S ha tehet­nénk is egy időgép segít­ségével, valószínűleg hiá­ba javasolnánk a karthá- góiaknak.. az utcaavatások kikövetelésével igyekezze­nek megóvni egész városu­kat a jövőnek. Egyébként az sem vigasztalta volna őket. ha megtudják, később ismét felévül a város — o rómaiaknak. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Mindennapi apróságok

Next

/
Thumbnails
Contents