Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

1988. MÄJUS 3., KEDD Elhunyt Barinkai Oszkár Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Barinkai Oszkár elvtárs, a munkásmozgalom regi har­cosa, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának volt titkára, a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság nyugalma­zott elnökhelyettese április 30-án, hosszan tartó betegség után elhunyt. Barinkai Oszkár temetése május 5-én, csütörtökön 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le tisz­teletüket a Mező Imre úti te­mető fedett díszravatalozójá­ban. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ★ Barinkai Oszkár 1915-ben született Budapesten. Apja nyomdász, édesanyja — aki egyedül nevelte jel — könyv­kötő volt. Anyja szakmáját követve, még az inasévek alatt, szinte gyermekként is­merkedett meg a munkás- mozgalommal. Már 1932-ben a Szociáldemokrata Párt tag­ja lett, és a könyvkötők szak- szervezetében választott tiszt­ségeket viselt. A munkanélküli­ség kényszere Vezette, hogy Csehszlovákiában, Ausztriá­ban próbáljon szerencsét, eredménytelenül. Hazatért, de hamarosan a katonaévek kö­vetkeztek, amelyeket meg- nyújottt a második világhábo­rú. Hazatérve Barinkai Oszkár munkásmozgalmi vezetőket, ül dözötteket bújtatott: részükre a nyomdában — ahol dolgozott — Ii<amis iratokat készített. A fővárosban még folytak a har­cok, amikor 1945 januárjában jelentkezett a Magyar Kommu­nista Pártba; a Tolnai Nyom­dában — ahol dolgozott — meg­választották párttitkárnak. Éle­te, további sorsa ezután össze­forrott a párttal. A párt X. kongresszusa előtt a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnökhelyettesé­nek választották. 1976-ban kér­te nyugdíjazását. A legutóbbi pártkongresszusig a KEB tag­jaként töltött be fontos párt­tisztségeket. Munkásságáért számos magas kitüntetésben részesült. Elveszíteni a bizalmat könnyebb... Veszélyben az aszódi beruházás Pár hónappal ezelőtt, amikor utoljára beszélgettünk az aszódi vészé- lyeshulladék-lerakót építő Földgép Környezetvédő Szolgáltató Leány­vállalat vezetőivel, a gyanú még csak az árnyékát vetette előre. A beruházók akkoriban éppen csak ismerkedtek az új adórendszer szabályaival — igazából nem hitték, hogy rájuk, a munkájukra ugyanúgy vonatkoznak majd a beruházásokat sújtó rendelkezések, mint bármely más építkezésre. Azóta azonban a leányvállalat szak­emberei előtt már világossá vált: ha rövid időn belüi nem születik megnyugtató döntés a beruházás sorsáról, le kell állítaniuk az épít­kezést. Arról ugyan szó sem lehet, hogy a lerakó ne épüljön fel, de az általános forgalm' adó révén megnövekedett költsé­gek miatt bizonytalan, hogy az augusztus 15*i üzembe he­lyezési időpont mikorra toló­dik el. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a fővárosban és Pest megyében évenként a több százezer tonnát is megha­ladja a veszélyes hulladékok mennyisége. Elegendő csupán a Monori-erdön történtekre utalni, hogy belássuk: ezek sorsa ma még nem rendezett megnyugtatóan. — Éppen az ilyen esetek megelőzésére, elkerülésére döntött 1984-ben az Állami Tervbizottság a veszélyes hul­ladékokat tároló telepek or­szágos hálózatának kialakítá­sáról — emlékezik vissza az előzményekre E gerszegi Já­nos, a leányvállalat megbízott igazgatója. — A hosszú távú koncepció szerint 19 átme'ieti és 6 végleges lerakót kell épí­teni^ Az aszódi — ha elké­szül egyszer — az első végle­ges tároló lesz itthon. Elkészül egyszer ? Ha elkészül egyszer ... Mert a dolog még nem dőlt. el vég­legesen. Igaz ugyan, hogy a félmilliárdos beruházás mun­kálatai eddig jó ütemben ha­ladtak. — Ha annak idején, 1986- ban előre látjuk, milyen inf­lációval és adóterhekkel kell számolnunk, ma egy szavunk sem lenne. Persze ezt minden­ki elmondhatja, ám az aszódi lerakó mégiscsak sajátos be­ruházás — mondja Egerszegi János. Magyarázza, miért nem érthető számukra a rendelke­zés, amely szerint ezt, a va­lamennyiünk érdekét szolgáló környezetvédelmi beruházást is terheli a 25 százalékos álta­lános forgalmi adó. — Nem csak a létesítmény jellegéről van szó, bár az sem elhanyagolható. Ám az már végképp érthetetlen, hogy az állam miért adóztatja meg a saját pénzét is? A félmilliár­dos költségvetésnek ugyanis 30 százaléka a központi környe­zetvédelmi alapból származik, vissza nem térítendő állami alapjuttatásként kaptuk, 30 százalékát járadékos alapjut­tatásként, 15 év alatti törlesz­tési határidővel bocsátották a Hangay Sándorné, a Pénz­ügyminisztérium osztályveze­tő-helyettese szerint éppen ezért készült el az az előter­jesztés, amelyet az elkövetke­ző napokban a tervgazdasági bizottság tárgyal, illetve a Minisztertanács elé terjeszt majd. Mert pro, vagy kontra, de dönteni kell. Találgatni nem érdemes — Tisztán látszik, hogy a beruházás után fizetendő ál­talános forgalmi adó a válla­latnál pénzügyi problémákat okoz, és veszélyezteti a beru­házás befejezését. A kérdés­ben azonban a Pénzügymi­Parlamenti bizottság előtt Vagyonérdekeltség, adó Hétfőn ülést tartott az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. Bognár József, a bizottság elnöke bevezetőben Ismertette az országos tíiákparlament levelét, amelyet a képviselőkhöz intéztek a parlament küldöttei. Arra kérték a bizottságot, hogy a képviselők a jövő évi költségvetési törvény tárgyalásakor annak szellemében vizsgálják az oktatásra fordított támogatásokat, hogy a kibontakozási program végrehajtása elképzelhetetlen az általános, középfokú és felsőfokú oktatás jelenlegi helyzetének gyökeres javítása nélkül. A bizottság úgy határozott, hogy az 1989. évi költségvetés tárgyalásánál nagy figyelmet fordítanak az oktatásra fordított költségvetési kiadások alakulására. Ezután a márciusi plenáris ülésen elhangzott és bizottsági hatáskörbe utalt interpellá­ciókra kidolgozott javaslatok tárgyalásával folytatták a munkát. Majd megvitatta a vagyonérdekeltségröl és a ké­szülő gazdasági társaságokról szóló törvény alapvető elvei­ről készített írásos tájékozta­tókat. A tájékoztatót kiegé­szítve Madarasi Attila pénz­ügyminisztériumi államtitkár elmondta, hogy a vagyonérde­keltség feltételeinek megte­remtése számos intézkedést igényel a kormányzattól. En­nek érdekében vezették be az egységes vagyonszámlát, hoz­ták létre a vagyonjegy intéz­ményét. A vagyonérdekeltség szempontjából igen fontos a leendő társasági törvény is, amely lehetővé teszi majd, hogy a gazdálkodók tevékeny­ségükhöz .kiválasszák a leg-, megfelelőbb működési formát. Ezzel párhuzamosan elkészül az egységes vállalkozóiadó­törvény. Indokolt lehetővé tenni a lakosság számára is a részvé­nyek vásárlását.' Ez ugyanis a szakértők megítélése szerint nem fenyeget olyan veszéllyel, hogy az állami vagyon töme­ges méretekben reprivatizálód- na, illetve a gazdasági szféra irányítása a magánrészvénye­sek kezébe kerülne. Sárközy Tamás, a Minisz­tertanács Parlamenti Titkár­ságának vezetője arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy a gazdasági társaságok­ról szóló törvény tervezete nyitott, annak kiegészítésére számos javaslatot várnak. Pu- lai Miklós, az Országos Terv­hivatal 'elnökhelyettese arról szólt, hogy a társasági tör­vényhez egy sor más intézke­dés is párosul, így az egységes adótörvény, a bér- és Kereset­szabályozás korszerűsítése a készülő bérreform szellemé­ben, a bankrendszer további korszerűsítése, a vagyonérté­kelés szabályainak kialakítá­sa. a vezetői érdekeltség to­vábbfejlesztése, a vállalati kategorizálás megszüntetése. A vitában a képviselők fel­vetették, szükségesnek tartják, hogy még jóval az őszi ülés­szak előtt kézhez kapják a gazdasági társaságokról szóló törvény tervezetét. Egy másik javaslat alapján a bizottság úgy döntött: megvizsgálják, szükség van-e albizottságok alakítására, mivel a második félévben több előkészítés alatt álló fontos, nagy horderejű törvénytervezetet kell véle­ményeznie a terv- és költség- vetési bizottságnak. A vitában felszólalt Antal Imre (Pest megye, 19. vk.) is. Ila elkészül egyszer, ilyen gyűjtőmedencék fogják fel a csapa­dék által kimosott szennyvizet, amelyet laboratóriumban ellen­őriznek majd rendszeresen. (Vimola Károly felvétele) rendelkezésünkre, míg a ma­radék 40 százalékot a veszé­lyes hulladékot termelők hoz. zájárulása. biztosította volna. Már az utóbbival is voltak gondjaink, a tervezett 200 mil­liónak csak a fele jött össze. A másik 100 milliót hitelként kell felvennünk, ami éppen elég nehézséget okoz. Arra pe­dig nem vagyunk képesek, hogy az áfa 50 milliós több­letköltségét is magukra vál­laljuk. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ennek nagy ré­sze, 30 millió forint az állam saját pénzéből menne el. Ne­künk a munkák befejezéséhez szükségünk van erre a pénzre. Ennek hiányában le kell állí­tanunk az építkezést... Ahhoz, hogy felmérjük, ez a lépés milyen elfogadhatatlan, ésszerűtlen lenne, különösen nagy képzelőerő, de még csak sok ész sem kell. Bőrünkön érezzük, hogy az elhúzódó döntések idővel mennyi konf­liktust okozhatnak, vagy ahogy Egerszegi János fogalmaz: ha gazdasági kérdésekben vacil- lálni kezdünk, az idő múlását a forintok csörgése azonnal jelzi. Ám ebben az esetben nem csalc erről van szó. Bár tény, ha leáll az építkezés, akkor a már elkészült létesítmények állagmegóvása, s az árak emelkedése tovább növeli — feleslegesen — a költségeket. Most mégis inkább arról kell beszélni, mi lesz a sokezer tonna veszélyes hulladék sor­sa. S mi lesz azzal a konszen­zussal, amely az Aszód kör­nyékiek és a beruházók kö­zött kialakult? Érdemes-e az évek alatt nehezen megterem­tett jó kapcsolatot veszélyez­tetni, a már lecsillapodott ke­délyeket újra felkorbácsolni azzal, hogy. lehetetlen helyzet­be hozzuk a beruházókat? Pro vagy kontra Mert arra is gondolni kell, hogy bizonyára lesznek olya­nok, akik nem gazdasági gon­dokkal magyarázzák azt, ha Aszódon netán leáll majd a munka. Akkor pedig nehéz lesz visszaszerezni az emberek bizalmát, s folytatni azt a munkát, amelynek csak kez­detét, első lépcsőfokát jelenti az aszódi lerakó építése. Az, hogy a kérdés e részét is mérlegelik-e az ügyben illetékes szervek, ma még nem tudható. Az viszont tény, hogy érzik: • annak rendezésében van még tennivaló. nisztérium nem dönthet — mondja Hangay Sándorné. — Nem léphetjük át azt a ren­deletet, amelyet néhány hó­nappal ezelőtt a kormány ho­zott. Annyit azonban elmond­hatok, hogy a közeljövőben döntés születik az ügyben, amelyet egyébként előterjesz­tésében a Pénzügyminiszté­rium támogat. Ennél többet mondani most nem lehet, találgatni pedig nem érdemes. Így aztán csak bízhatunk abban, hogy a dön­tés megnyugtató választ ad a ma még vitatott kérdésekre. Pató Zsuzsa Sajnos, nyertünk! Lehetséges, furcsán fest a két szó kapcsolata a cím­ben; ellentmondásos. Mint az élet, ahol általában sze­retünk nyerni. Megtörténhet azonban, hogy sajnálnunk kell a nyerést. Megtörténhet. Megtörtént. Lapunk április 9-i számá­ban Díszpéldány címmel ve­zércikkben foglalkoztunk az­zal a képtelen kálváriával, amelyet be kell járnia egy elhatározásnak, nevezetesen annak, hogy Pécel Nagy­község Tanácsa díszpolgári címet kíván alapítani. Ami­hez nem elegendő a válasz­tópolgárok akarata nyomán létrejött tanácsi testületek — a végrehajtó bizottság és a tanács — döntése. Nem ők döntenek! "És nem dönt (hét) a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága sem, csu­pán javasolhat... A gyara­podó papírok „felkerülnek” egy íróasztalra, a tanácsi felügyeletet ellátó Belügy­minisztériumnak egy tiszt-, viselőjéhez, ö dönt! N e m az egyik, a másik helyi válasz­tott testület, nem is a har­madik választott testület, a megyei végrehajtó bizottság, hanem a kinevezett tisztvi­selő. Történik ez törvényeseit. Az 1974. február 22-én kelt, 1006. számot viselő minisz­tertanácsi határozat 2. pont­ja alapján, amely kimondja, a nagyközségi tanácsok dísz­polgári címet csak különö­sen indokolt esetben ala­píthatnak. A meghozatala pillanatá­ban rossz, s azóta még rosz- szabb rendelkezést réges- régen hatályon kívül kellett volna helyezni. Mert bizal­matlanságot tükröz, mert le­becsüli az állampolgári aka­ratot, mert alárendel vá­lasztott testületeket állam- igazgatási tisztviselőknek, akiket kineveznek, felmen­tenek, áthelyeznek, akiknek gondolataiban talá# fel sem merül a kétség, amit tesz­nek, az hibás, az rossz, mert szöges ellentétben áll a tanácsi önállóság oly mé­zes ajkakkal hirdetett elvé­vel. Aggodalmunkat fejez­tük ki, a háromévente egy alkalommal odaítélésre ter­vezett díszpolgári cím ala­pításának ügye nem csupán csúcsa-e egy bizonyos jég­hegynek? Annak a jéghegy­nek, amely léket üt ismét­lődően és ezer mindenben a települések tanácsa önálló­ságának hajóján. Kétségün­ket fejeztük ki, vajon job­ban tudhat-e valamit a mi­nisztériumi tisztviselő, mint amit Pécelen (és az ország sokkal távolabbi vidékein) tudnak, helyesnek tartanak? Meghökkenésünknek adtunk hangot, mert a péceli taná­csi testület jogosult elnököt választani, gazdálkodni (idei) 79 millió forintos bevételé­vel, de nem jogosult eldön­teni, háromévente egyszer adhat-e díszpolgári címet annak a lakójának, aki év­tizedeken át kiemelkedő társadalmi és hivatásbeli munkájával szinte az életét adta lakóhelyének. Sajnos, nyertünk. Nyertünk! Ügy, hogy ma­radék illúzióinkat is elvesz­tettük. Nyertünk, mert jo­gosak voltak aggodalmaink, kétségeink, meghökkené­seink. Leírtuk április 9-i cikkünkben, kénytelenek vagyunk megismételni: miközben telve a páncél- és az iratszekrények, nem kevésbé a fejek pártkong­resszusi, központi bizottsági, országgyűlési határozatok­kal arról, miként kell a de­mokrácia jegyében a válasz­tott testületek felelősségét és egyben jogait növelni, a gyakorlat a régi ösvényeken kanyarog sok mindenben ., Ott kanyarog. „Folyamodtak” a péce- liek, egyhangúlag elfogadott javaslatot -tett a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága és „felterjesztést” készí­tett ... mégis, egyhamar nem adnak ki díszpolgári címet Pécelen. A folyamod­ványt és felterjesztést elbí­ráló tisztviselő ugyanis úgy döntött, hogy nincsen külö­nösen indokolt eset. És el­utasította az előzetes enge­dély kiadását ahhoz, hogy Pécelen nekikezdhessenek a díszpolgári cím alapításáról és adományozásáról szóló tanácsrendelet kidolgozásá­nak. , Sajnos, nyertünk! Szíve­sen lettünk volna vesztesek. Mert pontosan tudjuk — mert m i pontosan tudjuk —, milyen hatalmas erkölcsi kárral jár a hirdetett szép szavak és a tettek különbö­zősége. Mészáros Ottó Mégis lehet kiutat találni Pest megyében vegyes a kép A Hunniahlbrid Brollertermelésl Rendszer tegnap tartott tanácskozá­sán jó néhány szakember sorolta gazdaságának gondjait, az előrelépés buktatóit. Közülük többen kilátástalannak ítélték a termelés jövőjét, ha rövid Időn belül nem változnak feltételeik. Arról azonban, hogy mi ve­zetett a jelenlegi helyzethez, s szűkebb hazánkban, Pest megyében hol is tartunk a broilertermeléssel, nem esett szó. Ezért kértük Fodor Ist­vánt, a Hunniahibrid igazga­tóját, válaszoljon kérdéseink- re. — A hozzászólások többsé­géből az derült ki, hogy az előrelépés legnagyobb akadá­lya az elavult tartástechnoló­gia, amelyen a gazdaságok önerőből változtatni nem ké­pesek. Mennyi pénzre lenne szükség ahhoz, hogy javulja­nak a körülmények, s a gaz­daságok milyen mértékben érintettek e kérdésben? — Körülbelül 6 milliárd fo­rintra lenne szükség ahhoz, hogy megfelelő színvonalra hozzuk a Hunniahibrid-tele- pekot. Ebben a rekonstrukciós költségek, illetve az új- tele­pek létesítése egyaránt sze­repel. De ketté kell bontani az összeget: más a feldolgozó üzemek és más az állattartó telepek igénye. Csakúgy, mint az az amortizáció is, amely- lyel számolni kell.. Az állat­tartó telepeken 10 év az el­használódás időtartama, a fel­dolgozók azonban 5 évvel kell hogy számoljanak, összessé­gében azonban azt mondha­tom, hogy a pillanatnyi álla­pot szerint a taggazdaságok 20 százaléka dolgozik minden igényt kielégítő, jó körülmé­nyek között, 40 százaléknak rekonstrukciót kellene végre­hajtania, 40 százalékuk azon­ban jobban tenné, ha ledóze- rolná a telepét. — Gondolom, az amortizá­ció mértékével már korábban is tisztában voltak. Mi veze­tett mégis idáig? Hogyan le­hetséges, hogy ennyire rossz körülmények alakultak ki? — Azzal, hogy az állami támogatás mértéke drasztiku­san csökken, illetve a bankok jelentősen megemelik a hitel­kamatokat, kevesen számol­tak. Akkoriban, amikor a brnilercsirke igen keresett terméknek számított a világ­piacon, sokan óriási fejlesz­tésekbe fogtak. Szülőpárokat vásároltak, hiteleket vettek fel az új telepek építésére, s a jelentős keresletre és magas árra számítva jócskán eladó­sodtak. Azt a pénzt azonban, amit a broilertermelés hozott, nem a telepek korszerűsíté­sébe, fejlesztésébe fektették, hanem más tevékenységekbe, pédául melléküzemágaikba, ipari tevékenységükbe pum­pálták bele. Időközben vi­szont csökkentek az értékesí­tési lehetőségek, felére zuhant az eladási ár, míg a termelés költségei folyamatosan emel­kedtek. — Maradna tehát, hogy a jelenlegi körülmények között igyekezzenek megtartani az elért színvonalat, s a tartalé­kok feltárásával, így a tech­nológiai fegyelem javításával növeljék a nyereségüket. — Talán. De ennek akadá­lya lehet a szövetkezetek el­ső számú vezetőinek érdekelt­ségi rendszere. E szerint ugyanis közömbös, hogy a szövetkezet nyeresége melyik tevékenységből származik, a premizálás alapja csupán az eredményes működés. Nincs tehát meg annak a biztosíté­ka, hogy á broilertermelésből származó nyereséget annak fej­lesztésére fordítsák a jövőben. A technológiai fegyelemnél, én előrébb helyezem a tápok minőségének kérdését. — összegzésképpen, kérem, mondjon néhány szót a Hun- niahibrid Pest megyei helyze­téről! — Nagyon vegyes a kép. Országosan kimagasló ered­ményeket ért el a közelmúlt­ban a gödi Dunamenti és a hernádi Március 15. termelő- szövetkezet, s jók az eredmé­nyei a ,szigetcsépi Lenin Tsz- nek is. Ezekben a szövetkeze­tekben jónak mondhatók a tartási körülmények, a tech­nikai, technológiai színvonal is, bár a szülőpártartással itt sem dicsekedhetünk. Ami a másik oldalt jelenti, az a bugyi Tessedik Sámuel Tsz. A közelmúltban befejezett re­konstrukció ellenére sok gonddal küzdenek. Számukra csakúgy, mint ‘a többi szövet­kezet számára a kiutat a ház­táji integráció megszervezése jelentheti. Bár ehhez csak kiváló állat-egészségügyi hát­térrel érdemes hozzáfogni. F. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents