Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-12 / 112. szám
198*. MÁJUS 12.; CSÜTÖRTÖK ^€íAtm 3 Fogy az agyag, de kell a tégla! Kutatás Ecser határában Kimerülőben vannak a hosz- szú évtizedeken át működő fővárosi vagy a Budapest körzetében található agyagbányák. Ezért szűnt meg három éve Óbudán, a Bécsi úton a közel száz évet megélt gyár. A Budai Téglaipari Vállalat matuzsálemi korú gyárában falazóanyagokat és Fert-gerendát állítottak elő. Az Épületkerámiaipari Vállalatnál is mind többször kerül szóba egy esetleges új tég- lagj'ár beruházása. Remélik, hogy az elgondolás a következő tervidőszakban talán valósággá is válhat. Évek óta folynak lelőhelykutatások. A geológiai feltárások Ecser környékén jeleznek biztató, gyártelepítésre alkalmas agyagva- gyont. Olyannyira szükség van a téglára, hogy akár 20—30 kilométer távolságból is megéri fuvaroztatni az agyagot a vállalat törzsgyárába. Hiszen még mindig olcsóbb, mintha jóval messzebbről kellene a kész téglákat a főváros különböző építkezési területeire eljuttatni. Reneszánszát éli napjainkban a téglából, a különböző nagy szilárdságú vázkerámiatermékekből való építkezés. Ezért valóban szükség lehet a megyében egy új téglagyárra. Idegenvezetők A békéért „Az idegenvezetők a békéért" mozgalom alakuló ülést tartott szerdán az OBT székházában. A részvevők megfogalmazták, hogy az idegen- forgalom érzékenyen reagál a legkisebb békétlenségre, politikai változásra. Az idegenvezetők csakis a béke és bizalom megléte esetén gyakorol- hajták megfelelően hivatásukat. ezért személyesen is érdekeltek annak megteremtésében és fenntartásában. A szakmai mozgalom képviselői — az elfogadott munkaprogram szerint — június 9-én Budapesten országos tanácskozás keretében vitatják meg lehetséges teendőiket. Meg lehet élni a kevésből is Családi művelésben a szőlő Ma már köztudott, hogy az egészséges életmódra való tö- rekedés mértéke egyre erősödő világjelenséggé vált. Nem véletlenül halljuk annyiszor a szakemberektől, hogy milyen fontos a helyes, egészséges életvitel kialakítása. Ismereteim szerint hazánkban vagy 300 ezer rokkant ember él, egyes számítások szerint félmillió, s legalább két és fél millió lakosnak olyan az egészségi állapota, hogy bármelyik pillanatban le lehetne őket százalékolni. Az egészségkárosodás ilyen mértékű megnövekedésében pedig sajnos nagyon jelentős tényező a túlzott alkoholfogyasztás. Ám ha azt vizsgáljuk, hogy mennyit és mit isznak az emberek, akkor bizony van okunk megrémülni. Sajnos természetes — valóban természetes? —, hogy először is a börgecsárdák olyan kínálata jut az ember eszébe a bizonytalan eredetű és minőségű nedűket illetően, amelyek mindenre alkalmasak, csak éppen az egészséges életvitel kialakítására nem. Előtérben a minőség Nem véletlen tehát, hogy még az alkoholos italoknál is növekednek a minőségi követelmények. Ezen a téren úgy vélem, hogy a Promontorvin Borgazdasági Vállalatnak nincs szégyenkeznivalója, ha arra gondolok, hogy a rendelkezésére álló szőlőből, mint alapanyagból, milyen minőségű itókákat állítanak elő. Igaz, hogy a vállalat termékeinek sorában jelentős tételt tesz ki a viszonylag olcsóbb, úgynevezett asztali borok kategóriája, de bizonyítható, hogy ezen a területen is el lehet érni a lehetőségekhez képest jó minőséget. A lehetőségeket hangsúlyozni pedig azért lényeges, mert például a Promontorvin tá- piószelei pincészete szinte a semmiből teremt nemzetközi hírű minőséget. A nagykátai pincészet közvetlen irányításával dolgozó tápiószelei pincészet korábban 550 hektárnyi szőlőre alapozva gazdálkodott, ma azonban alig több mint 41 hektárnyi termőterülete van. Ez az állapot az elmúlt évek óriási fagykárainak következménye. Az újratelepítésre viszont a jelenlegi gazdasági lehetőségek szerint gondolni sem lehet. Ezért lényeges a tápiószelei pincészet esetében is az, hogy a környékbeli gazdáknak családi művelésre adják ki a maradék szőlőt, illetve, hogy felvásárolják a kistermelők szőlőjét, mustját, egyszer vagy kétszer fejtett borát. Ugyanakkor éppen a rendkívül magas minőségi követelmények miatt, nagyon meg kell válogatni, hogy kinek a portékáját veszik át! Csökkenő területen A tápiószelei pincészet munkája három jól elkülöníthető tevékenységből áll. Az első a szőlőgazdálkodás, ami Egymásnak adogatva ragasztják fel a dolgozók a különböző címkéket a palackokra — egy műszakban 250 kartont töltenek meg, hatosával. (A szerző felvételei) ma már igen csekély mértékű, mert az utóbbi évek fagykárai kevesebb, mint az egy- tizedére csökkentették a termő szőlő területét. A pusztítást ráadásul még baktériumfertőzés is súlyosbította, olyan mértékben, ami az egész ország szőlőállományára kiterjedt annak idején. Nem véletlen, hogy a fagyokat jobban bíró alacsony művelésű szőlők kisebb veszteséggel vészelték át a nehéz időket. Ezért is népszerűbb a környék kistermelőinél a hagyományos szőlőművelés. Maga a pincészet pedig vigyáz arra, hogy ezentúl fagyzugos területeken ne telepítsenek magasművelésű szőlőt. Igaz, ez egy kicsit olyan, mint a halottnak a csók, mert a jelenlegi gazdasági lehetőségek, a szőlőtelepítés évek óta csökkenő állami támogatása már nem teszi lehetővé a nagyobb mértékű újratelepítést ... A pincészet évek óta vásárol föl szőlőt, néha pedig fejtett bort. Azonban a minőségi követelmények olyan mértékben megnőttek, hogy például mustot tavaly sem vettek át a kisgazdáktól, csak bort, de azt is csupán 500— 600 hektós mennyiségben. A maradék szőlőjét a pincészet pedig szerződéses alapon családi művelésbe adta ki. A kétkezi munkát ezek a családok végzik a szőlőkben, míg a gazdaság a talajmunkát, a permetezést és szüret idején a szállítást vállalja. Alig győzik A másik tevékenységi kör a feldolgozás, ami a szőlő minőségi válogatásától, a darálástól a bor előállításáig tart. Az egyszer vagy kétszer fejtett bort a vállalat saját szállitójárműveivel fuvarozza Budafokra, ahol azt tovább dolgozzák fel. A nagyon szigorú minőségi ellenőrzést a vállalat központi laboratóriuma végzi el. A harmadik tevékenységi kör a palackozás. A többszörös vásárdíjas, aranyéremmel kitüntetett Márka vermutokat s a Jubileum konyakot töltik díszes üvegekbe az asszonyok. Ugyanis jellegzetessége a pincészetnek, hogy a közel száz dolgozónak mintegy a hetven százaléka nő. A palackozás fél évtizeddel ezelőtt indult meg Tápiószelén. Persze előbb kicsiben kezdték, napjainkban azonban már olyan híre-neve van termékeiknek, hogy alig győzik kielégíteni a hazai igények mellett az export- megrendeléseket is. Aszódi László Antal Több jut ma már a borítékba is Halad a peresztrojka Omszkban A peresztrojka és a glasz- noszty már-már tartalmuktól elszakított fogalmakként keringenek sajtónkban, közvéleményünkben, mert kevés híradás jut el hozzánk a Szovjetunióban lezajló átalakítás kézzelfogható eredményeiről. Általánosságban sokat hallunk a szovjet gazdaság korszerűsítéséről, az önelszámolási rendszerre áttért vállalatok sikereiről, még a munkaerő átcsoportosításáról is, ám arról alig tudunk valamit, hogyan hat mindez az emberek életére. Ezért ragadtuk meg az alkalmat, hogy ezekről a dolgokról beszélgessünk Alek- szej Ivanovics Buhtyiarovval, az Omszk Megyei Szakszervezeti Tanács elnökével és Ivan Petrovics Bogatyrevvel, az Omszki Autóközlekedési Egyesülés vezetőjével, akik a távoli r Omszkból, szibériai testvérmegyénkből látogattak el hozzánk. — Hogyan halad a gyorsítás programjának megvalósítása Omszkban, s milyen szerepet vállalnak ebben a szakszervezetek? — A feszített tempónak megvan az eredménye, az ipar, a mezőgazdaság hozta a tavalyi tervet, és sikeresen jutottunk túl az idei első negyedéven is — válaszolja Alekszej Ivanovics Buhtyia- rov. — Széles körben hajtjuk végre a gazdasági reformot, s biztató, hogy éppen azok a vállalatok növelték számottevően a nyereségüket, amelyek áttértek az önelszámolásra. Az átállás természetesen gondokkal is együtt jár, s itt kapcsolódik a peresztrojkához a glasznoszty. A gazdasági vezetés és a szakszervezetek a nyíltság, a demokratizmus ki- szélesítésével, a dolgozók véleményének figyelembevételével, egyszóval támogatásukkal tudja csak megoldani a problémákat. Egyes kérdésekben azonban moát is tetten érhető a formalizmus, a vállalatoknál, a szakszervezeteknél egyaránt. A szakszervezet például nem áll a helyzet magaslatán az átcsoportosítások dolgában. Nálunk is az a cél, hogy a gyengén működő vállalatoktól a nyereségesen ,gazr dálkodóhoz kerüljön át a munkaerő, ám ennek megszervezésében nincsenek kellő tapasztalataink. Elvileg a leépítésekre is van lehetőség, ám a gyakorlatban ez nem fordult elő, — A gazdasági munka segítése mellett a szociális igazságosság megteremtésére törekszünk, nem túlzás a jelző: hatalmas szociálpolitikai feladatokat oldunk meg. Ebben első helyen szerepel a lakás- helyzet javítása, az ezredfordulóra minden családot önálló otthonhoz akarunk juttatni. Tetszik nekünk a magyar megközelítés, hogy az állam a lakásra várók megtakarításaira is támaszkodik. Ezt á példát szeretnénk adaptálni a saját viszonyainkra, főleg vidéken látunk lehetőséget az alkalmazására. A szociálpolitika keretében fokozatosan Javítjuk a munkakörülményeket, 's ide tartozik az is, hogy az elmúlt években sok játszóteret, óvodát, bölcsődét, különböző gyógyító intézményeket építtettünk fel. — Hogyan boldogul az Omszki Autóközlekedési Egyesülés a megváltozott körülmények között? — Az egyesülés, amelyhez 50 vállalat tartozik, szintén az önelszámolás és önfinanszírozás rendszerére tért át — mondja Ivan Petrovics Bo- gatyrev. — Ezzel párhuzamosan tíz vállalatnál hajtottunk végre munkaerő-átcsoportosítást. Mindennek köszönhe-: tőén 6—7 százalékkal növekedett a munka termelékenysége és 20 százalékkal a nyereség. Ennek arányában gyarapodott a dolgozók jövedelme és a fogyasztási alap. A nyereség lehetőséget nyújt arra is, hogy tovább javítsuk a munka- és életkörülményeket. Ebből a pénzből építettünk egy 45 ágyas kórházat, amelyet családtagok is igénybe vehetnek. Gazdagodtunk egy 300 személyes szanatóriummal, kialakítottunk egy sport- és szabadidőközpontot. Az országos élelmiszerprogram keretében kisegítő gazdaságot hoztunk létre. Évente 400 tonna húst és ezer tonna tejet termelünk... — Nemcsak Magyarországon, hanem a Szovjetunióban is hamarosan párt- értekezletet tartanak. Mit várnak a szovjet emberek és a szakszervezetek a június 19-re összehívott tanácskozástól? — A pártértekezlet azért ül össze, hogy értékelje a legutóbbi kongresszus óta végzett munkát, számba vegye, mit végeztünk el, milyen eredményeink vannak, milyen feladatokat kell módosítani, kiigazítani — feleli Alekszej Ivanovics Buhtyiarov. — Első számú téma lesz a gazdaság szerkezetének további átalakítása, a tartalékok feltárása, a veszteségek csökkentése. El kell érnünk, hogy ne legyen holt idő a termelésben. Ebben a szakszervezeteknek is lesznek feladataik. Főleg az, hogy minden termelési egység alap- szervezeteiben még nagyobb aktivitásra serkentsük a tagságot. Ennek egyik feltétele a nyíltság, a demokratizmus fejlesztése, hogy a dolgozóknak mind nagyobb beleszólásuk legyen a dolgokba. Ehhez tartozik az is, hogy csökkenteni kell a felduzzadt vezetői állományt, az apparátusokat, beleértve a szakszervezetet is. Céljainkat csak úgy érhetjük el, hogy a korábbinál is nagyobb"'hangsúlyt helyezünk a termelés emberi oldalaira, a szociális ellátottság bővítésével is javítjuk a dolgozóik közérzetét. Ezért úttörőtábort, újabb óvodákat, bölcsődéket, egészségügyi intézményeket akarunk építeni, és gyarapítjuk a szabadidő eltöltésének lehetőségeit is. Kövess László Az ügyintézők felelőssége Ha késik a nyugdíj, a táppénz... Tévedni emberi dolog — szoktuk mondani, meg azt is: csak az nem téved, aki nem dolgozik. Ám, ha teszem azt, késik a nyugdíjmegállapítás és azzal a kifizetés, vagy nem érkezik meg idejében a táppénz, a családi pótlék, rögtön nem vagyunk ilyen elnézőek. Sőt, felháborodunk, jogosan, hiszen az emberek többségének a létfenntartását érinti és veszélyezteti a társadalombiztosítás jogán várt havi járandóságnak akár átmeneti elmaradása is. A szenvedő felek ilyenkor szaladnak fühöz-fához, s rendszerint nem a közvetlenül leg- illetékesebbhez. Néhány ezrelék Az apróbb tévedésből így panasz, tehát ügy lesz. Ennek több oka van. Az is, hogy az emberek általában nincsenek tisztában az őket érintő jogszabályokkal, törvényekkel, rendelkezésekkel. (Sajnos előfordul, hogy az sem, akire igazán tartozna.) Az is, hogy megrendült a bizalmuk: oda nem megyek, ahol egyszer már hozzá nem értően, hanyagul bántak velem. S az is, hogy a tapasztalatok szerint az intézkedésre jogosultak nagy súlyt helyeznek a felsőbb állami, társadalmi, illetve ellenőrző szervekhez, gyakran a sajtóhoz — és jó, ha csak az egyikhez és nem, mint lenni szokott, egyidejűleg valamennyihez — címzett panaszok kivizsgálására. Az utóbbinak van hátulütője. Az eszpressz kivizsgálás és intézkedés másutt okoz késedelmet, s esetleg újabb panasz forrásává válik. A ’bevezető példálózásból kitűnt, társadalombiztosítási panaszügyekről, azok intézéséről, tapasztalatairól lesz szó a továbbiakban. Ezekről tájékoztatta a napokban a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság a megyei társadalombiztosítási tanácsot az ülésén. Az elmúlt három évről készült statisztika összehasonlításából látható, hogy a panaszok, és azokon belül a megalapozottak száma lényegesen nem változott. És ha csak a számokat nézzük, az igazgatóság központjában, Budapesten és a ceglédi, váci kirendeltségein intézett valamennyi ügyhöz képest a jopos panaszoké néhány ezrelék. A ceglédi és a váci kirendeltség ügyintézésével kapcsolatos jogos panaszok száma különösen elenyésző. A postán érkező panaszok ügyintézése házon belül fokozottan ellenőrzött, s általában 30 napon belül megtörténik. Ha nem, a további 30 nappal történő meghosszabbítás csak vezetői engedéllyel lehetséges. Emellett az igazgatóság és a kirendeltségek félévenként statisztikai és érdemi szempontból megvizsgálják a panaszügyek alakulását. Változó szabályok A cél a reklamációk megszüntetése, folyamatos munkával a benyújtott ellátási igények rövid úton történő elbírálása és kifizetése. Vannak persze kivételes helyzetek. Jelentős többletfeladatot okoznak az igazgatóságnak és kirendeltségeinek például a gyakran változó jogszabályok, amelyek a dolgozó ember jobb anyagi ellátása érdekében születnek. Ilyen esetben, különösen a változások hatályba lépését követő átmeneti időszakban nem képesek zavartalanul elvégezni a rájuk zúduló tömegmunkát. Hiszen az igazgatóság az adott munkaerőhelyzetével és változást sürgető, valljuk be: ma már korszerűtlen ügyintézésével erre képtelen. Hiányos előkészítés Azonban a beszámolóból s a megyei társadalombiztosítási tanács tágjainak hozzászólásaiból egyaránt kitűnt, a jogos panaszok eredete túlnyomó többségben a kifizetőhelyek. a munkáltató vagy az adatközlésre hivatott szervek tévedéseire, késéseire vezethető vissza. Például a nyug- díjmegállapitással kapcsolatos sérelmek — amelyek száma az utóbbi időben ugyan kisebb csökkenést mutat — jellemző oka az esetek többségében szintén a késedelmes és a rosszul koordinált ügyintézés. A munkáltató vagy más szerv hibája aztán az igazgatóságnál csapódik le, mert hátráltatja az adott ügy érdemi elintézését. Hasonló a helyzet a betegségi ellátásra, a táppénzre érkező panaszokkal is. Az úgynevezett háttérgazdaságokhoz tartozók, a kis gazdasági szervezetekben dolgozók igénybejelentései — az igazgatóság széles körben végzett ismeretterjesztése, agitá- ciós propagandamunkája ellenére, rendszerint hiányosan előkészítve, téves adatokkal érkeznek be. Gyakran kényszerülnek levelezésre, így .a hozzá nem értés akadályozza a biztosított dolgozó folyamatos ellátását. Sokadrendű kérdés? E tapasztalatok okán tették szóvá a társadalombiztosítási tanács tagjai: miért nem fordítanak nagyobb gondot az ügyintézők képzésére? Ennek érdekében többet kellene tenniük a szakszervezeteknek, a társadalombiztosítási tanácsoknak, bizottságoknak is. Ám amióta a gazdálkodó szerveknél egy kézbe adták a munkavédelmet, a szociálpolitikát, főként és elsősorban a munkavédelem viszi a prímet, és sokadrendű kérdéssé vált a társadalombiztosítási vonatkozású ügyek szemmel tartása — amint ezt az egyik felszólaló igencsak szemléletesen elmondta. Pedig éppen az ellenkezőjére kellene késztetniük a példáknak, a tapasztalatoknak és a szóban forgó hároméves statisztikai adatoknak. S nem elsősorban az utóbbi szépítéséért. Eddig is csak kevesen voltak azok, akik megengedhették maguknak, hogy türelmesen várjanak a biztosításuk jogán járó ellátásukra. A többségnek ezek szolgáltak nem kevésszer szűkös létalapul. És sajnos, a romló gazdasági helyzetben az ő számuk gyarapodik tovább. Ezért fokozottabb most az ügyintézők felelőssége. Kádár Edit
