Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-06 / 81. szám

ŐRI inan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM 1988. Április 6., szerda Az ÁTMI rendszeresen vizsgálja Változott az eredeti receptúra Korábbi írásunkban már be­mutattuk az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézetet — a továbbiakban ÁTMJ —, amelyik országos hálózata révén vizsgálja azo­kat a takarmánykeverék­gyártmányokat, amelyeket ke­reskedelmi forgalomba is hoz­nak. Még akkor bizonyára fel­csigáztuk érdekelt olvasóink érdeklődését egy kérdéssel, amelyre a választ ezúttal kö­zöljük. Szigorú normák — Mit érnek manapság a takarmánykeverékek? A kérdésre a választ az ÁTMI főigazgató-helyettesétől, dr. Barócsai Györgytől és Pau- lik György Pest megyei takar­mányozási főfelügyelőtől kap­tuk meg. Előzetesen annyit elmond­hatunk a pillanatnyi helyzet kialakulásáról, hogy a MÉM rendeletben tudatta a takar­mánytápok előállítóival, hogy a receptúrákban milyen arány­ban kell lennie energiának, fe­hérjéknek, ásványkiegészítők­nek, aminósavnak. Ám időköz­ben az ország devizális nehéz­ségei miatt már hosszú évek­kel ezelőtt is csökkent a fehér­jetartalmú szója vagy például a szintetikus aminósav import­ja. Ebből a tényből pedig kö­vetkezett az, hogy az állami rendelet alapján összeállítható receptúra minőségi minimum­szintje sem volt betartható. Tehát már a korábbi kény­szerhelyzetben kiadott minisz­terhelyettesi körlevél fölmen­tette a takarmánykeverékek előállítóit a meghatározott normák betartása alól — azóta az ÁTMI a gyártók által ga­rantált minőséget köteles vizs­gálni. Mindehhez még azt is tudni kell, hogy az ipari abraktakar­mányok előállításához semmi­lyen külön engedély nem szük­séges, de forgalmazás esetén a gyártónak bejelentési kötele­zettsége van az ÁTMI-nál. Pest megyében 8 gmv-üzem- ben, hat állami gazdaságban és 13 termelőszövetkezetben gyártanak olyan takarmány- keverékeket, melyeket keres­kedelmi forgalomban is érté­kesítenek — a csak saját fel- használásra keverő üzem en­nél több van. Ezeknek a ke­reskedelmi forgalmat is lebo­nyolító gyártóknak a készter­mékeit tavaly 1 ezer 200 eset­ben vizsgálta az ÁTMI. Arra a kérdésünkre, hogy milyen mélységig vizsgálja az intézmény a tápokat, a követ­kezőket mondta el dr. Baró­csai György. — A kereskedelmi forgal­mat is lebonyolító gyártók ter­mékeit vizsgáljuk szerte az or­szágban. Ám erről a munká­ról tudni kell. hogy csak szú­rópróba jellegűek, mert min­den egyes bekevert mennyiség ellenőrzésére egyszerűen nem létezik eléggé nagy állami ap­parátus. Tehát a gyártók általa garan­tált receptúra szerinti minő­séget, az összetevők helyes arányát ellenőrizzük. Vizsgál­juk például azt is, hogy nincs-e a késztermékben mér­gező hatású gyógyszermarad­vány. Elmondhatom, hogy napjainkra javult a takar­mánykeverékekben a gyógy­szeradalék aránya, az összes terméknek mintegy kétharma­da megfelelőnek bizonyult. Ám há a saját receptúrától el­térő arányokat fedeztünk föl, minden alkalommal írásban jeleztük a gyártóknak, ugyan­ott a következő mintavétel utáni vizsgálat már általában kielégítő eredményt mutatott. Ha valamelyik gyártó mégis tartósan rossz minőséget állí­tott elő, akkor leértékelést hajtottunk végre. Ez azt jelen­ti, hogy a takarmánykeverék gyártója köteles kifizetni a vásárlónak, illetve a felhasz­nálónak a minőségtől való el­térés mértéke szerinti árkü­lönbözetet. Ha pedig kiskereskedelmi forgalomban került értékesí­tésre a termék, akkor az In­tervenciós Alap számlájára kellett átutalni az árkülönbö­zetet. Mindebből pedig egyér­telműen megállapítható, hogy az ÁTMI anyagilag nem ér­dekelt a vizsgálatok végered­ményében! Egy éve pedig olyan hatáskörünk van, hogy ha a gyártó tartósan rossz mi­nőségű tápot hoz forgalomba, s egy év alatt harminc hiba­pontot gyűjt össze a vizsgála­taink során, akkor leállíttat­hatjuk a termelést. Amikor a minőség eltér a tűrési hatá­roktól, akkor a vizsgálatunk díját a gyártónak ki kell fi­zetnie, a MÉM számlájára át­utalva. — Az úgynevezett tápmér­gezések — amikre gyakran hivatkoznak a jószágtartó gaz­dák — milyen okokra vezet­hetők vissza? — kérdeztük Paulák György Pest megyei takarmányozási főfelügyelő­től. — Gyakran tapasztaljuk helyszíni ellenőrzéseink során, hogy a gazdák vagy olykor a boltosok összekeverik az indí­tó-, a nevelő- és a befejező- tápokat. Máskor egyesek olyan hozamnövelőnek tartott „titkos vegyszereket”, medicinákat al­kalmaznak, amelyeknek általá­ban mindig súlyos következ­ményei vannak. Igaz, az is előfordult, hogy egynémelyik sarzsban — bekevert mennyi­ségben — gyógyszermaradvá­nyok voltak, amelyek nem odavalók. Ha élőhúsban ki­mutathatók a gyógyszerma­radványok, az ilyesmi több­nyire a helytelen etetésből adódik, mert egyes gazdák nem tartják be vágás előtt a megjelölt gyógyszerekre elő­írt állategészségügyi várako­zási időt. Ebből adódik a prob­lémák jelentős hányada, ami­kor az ilyen jószágról a vágó­hídon derül ki, hogy húsában gyógyszermaradvány van. Elő­fordulnak vitás esetek is, de elsősorban a takarmánytápok gyártói és a felhasználók kö­zött, olykor peres ügyek ala­kulnak ki. Sok panasz — Az elmúlt évben orszá­gosan 400 panaszos bejelentés érkezett közvetlenül az intéz­ményünkhöz, nagyobbik há­nyada az üzemektől, a többi kistenyésztőktől. Pest megyé­ben tavaly hat esetben adhat­tunk igazat a gazdáknak a tápok minőségével kapcsolatos kifogásaikban, az idén eddig hahilyen esetünk volt, amikor a felhasználó panasza jogos­nak bizonyult — válaszolta a takarmányozási főfelügyelő. A dolgok summázásaként még elmondjuk, hogy ország­szerte erőteljes mozgalom in­dult a takarmánytápok minő­ségének javítása érdekében. Azonban reálisan megítélve tudomásul kell venni, hogy a közeljövőben szembetűnő ja­vulás még nem várható. Mert gondoljunk csak arra, hogy 600 ezer tonna extrahált szó­ját importál évente az ország, a hazai szójababtermelés en­nek a mennyiségnek kevesebb mint az egytizede! Ha bevál­nak is a nagyon optimális számítások, miszerint hazánk­ban a szójatermelést 105 ton­nára lehetne emelni, ez a mennyiség még akkor sem lenne elegendő a tényleges igények kielégítésére. Igaz, vannak sikerrel ke­csegtető kezdeményezések, ilyenek a habaktív-Combi, a Cospo. a Gaprin, vagy az al­gatelepek létesítése. Ám azt is tudomásul kell venni, hogy ezek a helyettesítő adalék­anyagok és eljáx’ások csak hosszú évek múlva éreztetik majd hatásukat, de végleges megoldást akkor sem hoznak a szójahiány megoldásában. Más, gyorsabb eredményre vezető utakat kell keresni, mint például a szójababterme­lés világbanki hitellel történő fejlesztése. Műveljék meg Addig is, .amíg az új kez­deményezések eredményre ve­zetnek, nem marad más hátra, mint, hogy a jószágtartásban érdekelt gazdák a nagy par­lagföldekből minél többet műveljenek meg az idén­től, szemestakarmány-szükség- letüknek legalább részbeni fe­dezése érdekében... A. L. A. A gyümölcsről A gyümölcstermő növé­nyeinkről tartanak ismeretter­jesztő előadást április 18-án, hétfőn háromnegyed egy óra­kor Úriban, a Transzvill kihe­lyezett gyáregységében. A magunk erejéből A csodákért meg kell dolgozni Emberi gyarlóság talán, hogy inkább bírálni szere­tünk, mint dicsérni. Mégis vállalkozom, hogy felfedjem a titkát annak a gyökeres, ked­vező változásnak, amelyet a vasadi ABC-boltban tapasz­talhat a falu népe. A kis üzlet sokáig küszkö­dött fontos árucikkek hiányá­val, sokáig volt célpontja a vele elégedetleneknek. Feb­ruár 15-élől új veZető irá­nyítja a munkát. Sintár And­rás Monorról érkezett. Vele beszélgetek a felpezsdülésröl. Kéri, nézzek szét magam, mielőtt leülünk, mert még nyüzsögnie kell egy csöppet. Itt ő ugyanúgy dolgozik, mint munkatársnői: nincs parancs­noki híd, mint a tengerjáró hajókon. Néha a kapitány maga mossa le az ablakot. Az elém táruló látvány biztató. Dugig tömött polcok, áttekinthető rendben. Az üdí­tőitalok, sajtok teljes nagy­kereskedelmi választéka vár­ja az iskolásokat. Bébiételek, konzervek, tejporok, húsfélék. Naponta friss, hagyományos és féltartós tej, kenyér (több­féle), nem ér rá megsava- nyodni, pillanatok alatt elvi­szik. Illatszerek, tisztasági szerek zavarba ejtő bősége. Megállók egy asszony mel­lett. Tanácstalanul toporog a szép banánfürtök előtt. „Any- nyi minden van itt — mond­ja —, hogy azt sem tudom, mit vegyek. Tejért és kenyé­rért ■. indultam*..” Mire a pénztárig ér, teli a kosara. Persze egyéb is került bele. A főnök visszatér. — Jó lesz egy kicsit pihen­ni, mert már kérhetném a ki­lométerpénzt, annyit mozog­tam — tréfálkozik. — Hogy győzik a vásárlók rohamát ? — Hét dolgozóval. Vala­mennyien szakképzett, gya­korlott, becsületes lányok, asszonyok, jó légkörben, egy­mást segítik. Hétköznap reg­gel fél héttől este fél hétig, szombaton fél héttől 13 óráig fogadjuk vásárlóinkat. Dél­előtt négyen, délután hárman dolgozunk a forgalomtól füg­gően. — A gazdag választékon túl mi az új a bolt munkájá­ban? Kelendőek a vetőmagvak Az idén feltehetően többen fog­lalkoznak kertészkedéssel, mert már februártól igen ke­lendő a vetőmag, különösen bab, borsó és kukorica. A Monorvidéki Áfész monori gaz­daboltjában még most is jó a választék (felső képünk). A tavasz közeledtével a növényvédő szerek iránti kereslet megnő. Most kapható a gyakran hiánynak számító Zineb gom­baölő szer is. Képünkön Bihari Csabáné eladó ajánlja ezt a szert egy vevőnek (alsó képünk). (Vimola Károly felvételei) — Hadd említsek pár na­gyon keresett cikket, ami itt még nemigen volt. Hetente egyszer birkahúst kapunk Pi­lisről. az áfész vágóhídjáról. Egy hónap alatt háromszor érkezett banán, nem maradt rajtunk. Elindítottuk a má­sutt már bevált szolgáltatást: azoknak, akik — mert haj­nalban munkába mennek — nem tudják megvenni a csa­lád napi élelmét, előjegyzésre összeállítjuk, csomagoljuk azt, és délután elviszi a kedves vevő, amit kért. — Mi a titka a nagy fel­lendülésnek? — provokálom házigazdámat. Elém teszi a vásárlók köny­vét. Olvasom: „Én minden­napos vásárló vagyok a bolt­ban. de most körülbelül egy hónapja örülök és csodálko­zom, hogy tud megváltozni egy bolt és az eladók is. Most több az áru. több a munka és mégis tudnak ked­vesek, segítőkészek lenni az eladók és a főnök is. Csak azt sajnálom, hogy ez nem hamarabb történt. Piróth. Já- nosné Vasad, Kossuth L. u. 5. sz.” Szüle Lajosné az egy éve rossz mákdarálót reklamálta. Azóta már az is a vásárlók rendelkezésére áll. Üllőn 3 nap alatt helyrehozták. — Na, látja, nincs itt ti­tok! — mosolyog Sintár And­rás. — Jó áru van, vevő van, aki keresi az árut, igényli a kulturált kiszolgálást, mi pe­dig arra törekszünk, hogy nálunk meg is kapja. Ennek része, hogy dolgozóink előre köszönnek a hozzánk betérők­nek. A jó kereskedő nemcsak átadja gépiesen a kért ter­méket, hanem kitalálja és bővíti a vevő igényeit. — Túl felhőtlen a kép... gonoszkodom. A főnök veszi a lapot: — Nem kapunk papírzseb­kendőt. Kicsi a raktár, mert az üzlet már kinőtte — pa­naszkodik azért... Elégedetten búcsúzom tőle, a dolgozóktól, a tiszta eladó­tértől, az újonnan átfestett bejárattól. Felüdít a saját ün­nepi dekoráció. Örülök, hogy naponta eltüntetik a szeme­tet, amivel a buszmegállóban várakozók „tisztelik” meg az utcát. Dicsérem a kis bolt példá­ját: siránkozás nélkül is szebbé, gazdagabbá tehetjük életünket a magunk erejéből. Reménykedem, hogy követők­re találnak mindnyájunk épü­lésére, s követésre méltóak maradnak is, nagyon hosszú távon. Galambos Pál Pályaudvar az asztalon Mint egy valóságos pályaudvar madártávlatból, úgy fest a kartonpapírból rögtönzött kis asztal a rajta levő kis — a já- tékvasúthoz tartozó — kocsikkal a Politoys ISZ ecseri telepén. Rimócziné Kovács Éva a Piko-szerelvényeket fésti (Vimola Károly felvétele ) Hazai siker a rangadón Labdarúgás, megyei II. osz­tály, déli csoport: Monor— Sülysáp 1-0 (1-0). Monor, 600 néző, vezette: Bállá. Monor: Fényes — Csóti, Varga, Rabi, Jarábik — Ár­vái, Ohát. Kécskei, Técsi — Kucsera, Tóth. Csere: Szép, Vad, Bokros R. Sülysáp: Fehér — Mihályi, Turcsik. Tóth, Velkei — Var­ga, Csaba, Nagy, Győri — Merczel, Békési. Csere: Szvi­tek, Korponai. Az egyetlen vérbeli táma­dóját, Gáspárt- nélkülöző Mo­nor a 18. percben szerzett ve­zetést. Árvái a balösszekötő helyéről tizenhat méterről ballal lapos lövést küldött ka­pura, a labda a meglepett és késve vetődő Fehér mellett a jobb sarokban kötött ki. A félidő hátralévő része nagy iramú, kiegyenlített mezőny­játékkal telt. A második játékrész Fé­nyes-bravúrral kezdődött. Győ­ri közeli fejesét tolta reflex- mozdulatai a kapu fölé. A ven­dégek egyre inkább magukhoz ragadták a kezdeményezést, de néhány jó pozícióból el­végzett szabadrúgáson kívül érdemleges helyzetet nem tud­tak kialakítani. A hajrában még néhányszor Fényesnek akadt dolga, míg a túloldalon Rabi-szóló után leadott lövé­sét védte Fehér. A hazaiak a kiesés elke­rülésének szempontjából na­gyon fontos két pontot sze­reztek a mezőnyben ugyan -kombinatívabb, de a kapu előtt ügyefogyott Sülysáp el­len. Jó: Fényes. Ohát, Árvái, Varga, Rabi, illetve: Turcsik. Ifi: Monor—Sülysáp 2-2 (0-0). Monori góllövő: Zsíros (2). K. J. Tápiógyörgye—Üllő 0-5 (0-3), Tápiógyörgye, 200 né­ző, vezette: Horinka. Sok üllői kísérte el a ked­venceket, akik meghálálták ezt. Már az első félidőben be­biztosították győzelmüket a vendégek. Ebben a játékrész­ben Sipos kétszer, Pikál egy­szer talált a hálóba. Szünet után két újabb parádés gól­lal (szerzői Tóth B. és Tóth L. voltak) alakult ki a fölé­nyes és megérdemelt vendég­siker. Jó: Garai, Hornyák. Tóth B., Tóth L., de az egész Üllő dicséretet érdemel. Il’i: Tápiógyörgye—Üllő 1-3, gól: Burza (2), Szabó. B. T. Körzeti bajnokság: Maglód —Gyömrő 2-2 (1-1), Ecser, 600 néző. Vezette: Eperjesi. Egy perc alatt két gól, ilyen is ritkán fordul elő. A 11. percben egy beívelt sza­badrúgás után Sziklai fejes­sel vette be a vendégek ka­puját. Középkezdés után Du- rázi szép egyéni akcióból egyenlített. Ezután is több jó helyzet maradt ki a maglódi kapu előtt. A második félidőben is nagyiramú, helyenként szín­vonalas küzdelem folyt a pá­lyán. A Maglód beszorította ellenfelét, s Gohér 11-eséből ismét előnyhöz jutott. A 76. percben Nagygyőr közeli lö­vése a felső léc éléről vágó­dott a hálóba. így alakult ki az igazságosnak mondható, meglepő eredmény. Jó: Sziklai, Balogh Z., Tóth L., Metz, illetve: Krekács, Ka- nyó, Sebestyén, Nagygyőr, Jó- zsa, Durázi. G. J. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírflap)

Next

/
Thumbnails
Contents