Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

1988. ÁPRILIS 5., KEDD 5 Elhunyt Barcsay Jenő A Művelődési Miniszté­rium, a Magyar Képzőmű­vészek és Iparművészek 2 Szövetsége, a Magyar Nép­I köztársaság Művészeti Alapja és a Magyar Kép­zőművészeti Főiskola, vala­mint a gyászoló család mély megrendüléssel tudatja, hogy Barcsay Jenő Kos- suth-díjas, kiváló művész, a magyar és európai festé­szet kiemelkedő személyi­sége életének 89. évében április 2-án elhunyt. Teme­téséről később intézked­nek. ★ „Amikor először láttam meg a domboldal kanyar­gó utcácskáit, a művészte­lep fáinak zöldjét, éreztem, hogy a várostól nem tudok többé elszakadni. Így tör­tént, s én örülök ennek, mert az inspiráló környe­zetnek igen nagy szerepe lett munkásságomban." Ezeket a szavakat a 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen mon­dotta Barcsay Jenő Szent­endréről, arról a városról, ahol több mint öt évtize­den keresztül alkotott. Barcsay Jenő botja soha többé nem kopog a város jellegzetes utcácskáin, és máshol sem találkozhatunk vele. A Kossuth-díjas ki­váló művész, a magyar és az európai festészet ki­emelkedő személyisége, éle­tének 89. évében, április 2-án elhunyt. Fiatalon jutott fel a pá­lya csúcsára. Amikor 1929- ben az első nyarat töltöt­te a szentendrei művészte­lepen, már gazdag múlt állt mögötte. A modern magyar festő­művészet egyik vezető mes­tere 1900. január 14-én Erdélyben, Katona község­ben született. 19 esztendős korában iratkozott be a budapesti. Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt - A felszabadulást követő első esztendőben a buda­pesti Képzőművészeti Fő­iskolán az anatómia taná­raként tevékenykedett. S mint ez köztudott, nem­csak a tantárgyára okította, hanem emberségre is ne­velte tanítványait. Emberi és művészi magatartása mindenkor mércét jelentett pályatársai számára. Alkotott, tanított és könyveket írt, melyek a magyaron kívül ' számos idegen nyelven is megje­lentek. A Művészeti ana­tómia című könyvéért 1954- ben Kossuth-díjat kapott. Kisméretű és monumentá­lis hatású táblaképeket fes­tett, mozaik faliképeket készített. Festményei 'az 1964. évi velencei Henná­ién képviselték hazánkat. A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címmel tüntették ki 1969-ben. A művészek számára oly ihlető levegőjű városban; Szentendrén, 10 évvel ez­előtt nyílt állandó kiállí­tása. Alkotásait itthon és külföldön sok helyen meg­csodálhatjuk. Legjelentő­sebb művei közé tartozik a budapesti Nemzeti Szín­ház mozaik faliképé és a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem mozaikja. Hosszú életében mindig nagy megbecsülés és tisz­telet övezte a mestert. Szerkesztőségünkben is járt néhány évvel ezelőtt, ami­kor még egészségi állapota ezt megengedte. Amikor 85. születésnapja alkalmá­ból Szentendrén felkeres­tük, már beteg volt, nem láthattunk kifeszített vász­nat a művész állványán, Ajn sokai - beszélt, arról, hogy mit jelentett számára a szülőföldje, miért volt meghatározó életében Lyka Károly, miért tisztelte öt annyira. Szívesen beszélt Kodály Zoltánról és nagy szeretettel szólt Szentend­réről. Szavait nem hallhatjuk tovább, de művei itt ma­radtak köztünk. Szerkesztő­ségi klubunk falán is naponta megcsodálhatjuk több szép alkotását. Nagykőrös épületet ad Iskolamúzeum Két éve adta közre felhívá­sát a Magyar Pedagógiai Tár­saság Pest Megyei Tagozata, amelyben a megyei iskolamú­zeum létesítésének segítésé­re szólította Pest megye párt-, állami, társadalmi szerveze­teit, oktatási intézményeit és termelőüzemeit. Az eddig összegyűlt anyag nem elégsé­ges egy önálló iskolamúzeum megnyitásához. Ezért a mú­zeum létrehozásáért fáradozók kérik az iskolák aktív és nyugdíjas pedagógusait, a ta­nulókat, a szülői munkaközös­ségeket, a honismereti-hely­történeti szakköröket, működ­jenek közre az iskolatörténeti emlékek feltárásában, össze­gyűjtésében.. közkinccsé téte­lében. A felhívásra Nagykőrös váro­sa felajánlotta a Helmeczy ut­cai egykori iskola épületét a múzeum céljaira. Az épület azonban felújításra vár. A korábbi felhívást megerősí­tendő fordulnak most ismét megyénk párt-, állami, társa­dalmi szerveihez, tömegszer­vezeteihez, üzemeihez és szö­vetkezeteihez, támogassák az épület felújításának munkála­tait. Tv-FIGYELŐ' Miliőm. Nem a legszeren­csésebb csillagzat alatt szüle­tett meg Illyés Gyula drámá­ja, a Malom a Séden. Tervei — és perszé á kész kéziratai — szerint nem sokkal a fel- szabadulás után színre kerül­hetett volna, de nemhogy a bemutatására, még a kinyom­tatására is tíz évet kellett várni. A legnépesebb közön­ség, a televíziónézők milliói pedig csak most ismerkedhet­tek meg vele — nem éppen a legeszményibb megvalósítás­ban. Aki végignézte ezt a mene­kítési történetet — és netán van élménye is azokból az időkből, amikor ez a nagyon véresen igaz mese játszódik —, az jól tudhatja, hogy mi­csoda kockázatos dolog volt valakit a felkoncoltatik pa­rancsok napjaiban titkon be­fogadni, engedély nélkül rej­tegetni. Hát még egy olyan valakit, aki a maga sejtel- mességében messze több egy egyenruhájából kivetkőzött földönfutónál, aki mindkét szemben ■ álló fél számára nemcsak személy, hanem sze­mélyiség. Ráadásul ott bújtatni, ahol maga a népes család is csak a felszínen éli kiegyensúlyo­Módszertani tábor Játsszunk történelmet! A KISZ Központi Bizottsá­ga, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium és a ‘ Magyar Nemzeti Múzeum fiatal nép­művelők és pedagógusok szá­mára módszertani tábort szer­vez. Célja az, hogy a tábor résztvevőit megismertessék á történeti játszóház, mint sa­játos közművelődési forma alapelveivél, s módszertani útmutatással szolgáljanak ilyen foglalkozások, ‘szervezé­séhez!'és vezetéséhez, ve A fiatal népművelők és pe­dagógusok előadásokon és csoportfoglalkozásokon sajátít­hatják el, miként érdemes ki­választani az egyes történelmi korokat a gyerekek érdeklő­déséhez és tanulmányaihoz kapcsolódóan, hogyan, milyen formában dolgozzák ki a programot, a kiválasztott kor­hoz kapcsolódóan milyen tár­gyakat lehet elkészíttetni a játszóház foglalkozásain. A táborozok a helyszínen ön­állóan is kidolgozhatják egy­egy ilyen történeti játszóház programját. A módszertani tábort augusztus 3—12. között szer­vezik meg Püspökladányban. Az érdeklődők május 16-ig jelentkezhetnek a múzeum közművelődési osztályán (1370 Budapest, Múzeum körút 14— 16.). A jelentkezés tartalmaz­za a személyi adatokat: név, életkor, foglalkozás, lakcím, a munkahely megnevezése és címe. A szervezők kérik, hogy a jelentkezők röviden mutat­kozzanak be, vázolják, hogyan szeretnék hasznosítani a tá­borban látottakat-hallottakat, s eddigi munkájuk során szerveztek-e már hasonló programot. A táborozás rész­vételi díja 1500 forint, ame­lyet június 6-ig lehet befizet­ni. Ez nem tartalmazza az utazás költségeit, mivel a résztvevők, egyénileg utaznak Püspökladányba. A jelentke­zés elfogadásáról május 25-ig kapnak értesítést az érdeklő­dők. zott, azokban a hadi időkben is békésnek tetsző magánéle­tét, míg ellenben a lelkek mé­lyén, a kapcsolatrendszer al­sóbb bugyraiban az ellenszen­vek és az ellentétek egész so­ra forr, izzik, s csap is fel al­kalomadtán. Ezek az elemi erejű szem­beszegülések, illetve a bátor­ság megnyilvánulásai bizony akkor, az 1950-es évek legele­jén hathattak volna igazán; akkor, amikor még éppen csak túlvolt azon az ország, hogy az egyik felében — Deb­recenben — megalakult az ideiglenes kormány, a másik­ban, a Dunántúlon meg még Árpád-sávos katonatisztek han- dabándáztak pisztolyaikkal honfitársaik nyomában kutat­i. Mára mindez piár történe­lem, és — sajnos — kevéssé élő história egy gyönge inven­cióval, nyilván csak évfordu­lós okokból megrendezett te­levíziós előadásban. Léner Péter rendező ugyan­is még csak kísérletet sem tett arra, hogy a leírtakhoz méltóan komor hangulatot te­remtve az Illyés-darabot a maga stílusában beszéltesse. Először is hagyta, hogy Barta László díszlettervező egy olyan színpadképet — igenis azt, és nem együtt játszó hát­teret! — tervezzen, amely ke­vésbé vonja el a figyelmet túldíszítettségével, agyonzsú- foltságával. Azután azt is hagyta, hogy Bornyi Gyula operatőr olyan szfnes-édes- fényes felvételeket rögzítsen, amelyek abban az 1945-ös időben egyszerűen elképzelhe­tetlenek voltak. Mindezek után pedig a színészi játék is ment a maga útján, tehát az a közreműködő, aki kedélyes Ti öviben vagyunk a me- moárköt'eteknek, mégis olvasóim figyelmébe ajánlom a Kossuth Kiadó Tanúságte­vők sorozatának 4. kötetét, .amelyben harminc emigráns emlékezik vissza sok ezer em­ber megrendítő sorsára, vall hányattatásairól, a korról, amelyben élt. A kötet bevezetőjét Szabó Ágnes írta, aki nagyon jól is­meri ezt a korszakot. Tanul­mányában rávilágít az okokra, azokra a körülményekre, ame­lyek szükségessé tették az emigráció kialakulását: ismer­teti a különböző csoportokat, név szerint is megemlitve, hogy milyen körülmények kö­zött, ki hol dolgozott, milyen feladatokat teljesített, hogy fejlődött gondolkodása vagy merre tartott az életútja. Ismerős és Ismeretlen arcok és nevek bukkannak fel, olyanok, amelyekkel már ta­lálkoztunk vagy hallottunk róluk. A magyar munkásmoz­galom emigrációba szorult harcosai mondják el, hogy miként éltek, hogyan viselték el a hazától távol sorsukat, miként igyekeztek hűek ma­radni elveikhez; meggyőződé­seikhez, a munkásmozgalom­hoz. A Tanácsköztársaságot kö­vető években több mint száz­ezer ember hagyta el Magyar- országot: kommunisták, szo­ciáldemokraták, a proletárdik­tatúra volt tisztségviselői, ha­ladó gondolkodásúak. Ké­sőbb a fehérterror borzalmai, majd a nagy munkanélküli­ség, a gazdasági válság ismét tízezreket kényszerített hazá­juk elhagyására. Emberek, sorsok Megszólalnak a tanúk Ezekbe az emberi sorsokba enged bepillantást a könyv. A visszaemlékezők szólnak az őket befogadó országokban működő haladó mozgalmak­ban való részvételükről, az ott tevékenykedő magyar emigránsokról. Olyan dolgo­kat mondanak el, amik, még a munkásmozgalom történetét jól ismerők számára is új­donsággal szolgálnak. A kö­tet az 1919 és 1944 közötti éve­ket fogja át. Legtöbb visz- szaemlékező azért hagyta el hazáját, mert idehaza börtön, internáíótábor, üldözés várt volna rá. Sokan voltak olya­nok, akiket a a munkanélkü­liség, a gazdasági helyzet ki- látástalansága kényszerített arra, hogy megélhetési lehető­séget keresve, országról or­szágra járjanak. Voltak, akik Európában új hazára leltek, de nem kevesen voltak, akik áthajóztak a tengeren és Ame­rikában próbáltak szerencsét Az emlékezek között van­nak ismert politikusok, írók, újságírók, közülük néhány nevet érdemes megjegyezni: Weltner Jakab, Buchinger Manó, Háy László, Gerö Ernő, Karikás Frigyes, Komját Irén, Mód Péter, Fodor Zoltán, Ráth Károly, Kárász Győző, Kepes Imre és mások mond­ják el, hogy miként éltek az emigrációban, hogyan marad­tak hűek a mozgalomhoz, a magyar hazához, miként dol­goztak, küzdöttek, hogy a szo­cializmus eszméi minél előbb győzedelmeskedjenek. Sokféle szín, forma, csoport létezett az emigrációban. A Tanácsköztársaság leverése után az emigráció fő központ­ja Bécsben volt, aztán átte­vődött Moszkvába, de jelentős csoportok éltek Berlinben, Párizsban, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is. Miről szólnak a visszaem­lékezések? Hogyan illeszked­tek be új környezetükbe, mi­ként teremtették meg á meg­élhetés feltételeit, hogyan küzdöttek le a nyelvi nehéz­ségeket, miként birkóztak meg honvágyukkal, miként re­ménykedtek a visszatérésben és hogyan dolgoztak a szo­cializmus eszméi megvalósulá­sáért abban az országban, ahová a sors vetette őket. A magyar emigránsok min­denhol megállták a helyüket, bekapcsolódtak az ottani moz­galomba, tevékenykedtek a Kommunista Internacionálé- ban, sőt fegyveresen harcol­tak előbb a spanyol polgárhá­borúban a köztársaságiak ol­dalán, majd a fasizmus ellen. Szinte minden országban részt vállaltak a magyar kommunisták az ellenállási mozgalom küzdelmeiben, az­zal a gondolattal, hogy har­caikkal elősegíthetik a fa­sizmus leverését és hozzájá­rulhatnak egy új típusú de­mokrácia, majd a szocializ­mus megteremtéséhez hazánk­ban. A Szovjetunióba emigráltak közül is többen beszámolnak a könyv lapjain arról, hogy az első csoportoknak még megadatott, hogy nyugodal- masabb viszonyok között élje nek, dolgozzanak: részt vet­tek az iparosításban, a szo­cializmus különböző területei­nek építésében. Később, harmincas évek közepén már a személyi kultusz nehezítette meg az életet a szocializmus első országában. Sokan gyer­mekként kerültek ki a Szov­jetunióba, s serdülőként élték meg a családok szétesésének borzalmas kálváriáját, amely­hez még a második világhá ború szenvedései is társultak. Mindezekről beszámolnak a visszaemlékezők. E szomorú bekezdéseket is olvasva még­sem lehangolóak az írások átsüt rajtuk az elkötelezettség és az erőfeszítés akarata amely úrrá tudott lenni a le- törtségen, a kifáradáson, s so­kuknak megadta a hazatérés lehetőséget, és a felszabadult országban az alkotómunkába való bekapcsolódást, annak örömét. Ezért is érdekes ez a könyv. Megtudjuk belőle, hogy mi­lyen nehézségeket kellett le- küzdenünk, hogy eljussunk a máig. A kötet tartalmazza a visz­^ szaemlékezők rövid élet­rajzát, s bő irodalmi jegyzé­ket, amelyből megtudjuk hogy ki mindenki vett részt a magyar munkásmozgalom­ban. Gáli Sándor szokott lenni, ezt a formáját hozta, aki felcsattanóan rob­banékony, azt, aki viszont az illedelmes visszafogottságra es­küszik, emezt cselekedte. így aztán igazán átélt és emléke­zetes jellemformálást legfel­jebb ha Valinak, ennek a ma­gára hagyott asszonykának az alakítójától, Ráckevei Annától láthattunk, aki valóban ki­emelkedőt ' nyújtott. Vele együtt még az a Hegedűs D. Géza is tetszett, aki újabban dicséretesen visszafogott, in­kább belülről ábrázol, s nem oly külsődleges gesztusrend­szerrel, mint korábban. A Malom a Séden ilyenfor­mán erőtlenül — mert nem igazi fenyegetéssel, nem elég­gé kiélezve, nem tragédiás ko­morsággal — került rá a kép­ernyőre. Kár, hogy így tör­tént, mert ki tudja mikor ta­níttatja be valaki a szerepeit ismét; ki, és akkor is ho­gyan ... Operett. Ki tudja, há­nyadszor szövetkezik a ma­gyar és az osztrák könnyűze­nészek csapata egy-egy ope­rettestre, zenés-táncos vidí- tásra. Eleinte volt ebben a duettezésben valami kedves pikantéria, hogy ugyanis az ideátiak az odaátiak dallamait mondták fel persze németül, amazok meg fordítva. Újab­ban azonban ezek a kopro­dukciók mind elkoptatottabb fogásokból állnak össze. Hu­moruk avítt, kivitelezésük öt- lettelen, silány. Olyan, mint azé az ugrabugrálásé, amely Melódia RT néven hirdette magát, és amely azzal a fele- selgető képernyővel bizony nagyon butácska volt. De még milyen butácska. Akácz László R"Á D I ÓFIGYELŐ' Képek és jelképek, a kitű­nő művelődéstörténeti sorozat ez alkalommal a zsarnokölők ábrázolását vette szemügyre különböző művészeti ágakban. A kerekasztal vendégei — művészettörténész, zenetudós, történész és író — egyetértet­tek abban, hogy — amint a beharangozó szöveg is megfo­galmazta — a történelem igzságtevése nem mindig esik egybe a morálissal, kiváltképp az ókorban. A rendszerint névtelen zsarnokölők így in­kább jelképekké válnak, csak a szabadságáért küzdő nép marad történelmileg is hiteles ellenfele a zsarnokoknak. Így azután bővül a fogalom jelen­téstartalma — elsősorban a művészetekben. A műsor elején megszólal­tatott gyerekek sajnos cse­kély tárgyi tudásról tettek ta­núságot, amikor az irodalom­ban megörökített zsarnokölők személyét kellett volna meg­idézniük. A legtöbben Bru- tust emlegették, voltak, akik Michelangelo szobrára is hi­vatkoztak, de akadtak olyanok is, akiknek eszükbe jutott Dá­vid ábrázolása. Arról is meg­lehetősen foszlós elképzeléseik voltak, hogy egyes történeti személyek miért fordultak szembe a zsarnokkal és vá­lasztották a közös sérelmek egyéni megtorlásának módját. Hadd tegyem hozzá, hogy ebben nem volt különösebb hiba, éppen e sorozat létjogo­sultságát támasztották alá. Hi­szen a stúdióban megjelent vendégek nem érdemjegyeket osztogattak, hanem a közmű­velődést szolgálták a legkivá­lóbb fölkészültséggel. A beszélgetés során érdeke­sebbnél . érdekesebb példák kerültek szóba, köztük Mu­szorgszkij Hovanscsinája is. Ez az opera arra utal éppen, amit a bevezető is igyekezett ér ékeltetni. Miszerint a tör­ténelem sokszor csak utólag teremt rendet a mindennapok kényszerű sodrásában csapko­dó indulatok sorában. Ez eset­ben — mint az idő utólag iga­zolta — Nagy Péter volt a jö­vő embere, aki az erős köz­ponti hatalom megteremtésé­vel szolgálta a nép ügyét, szemben az egykori cári tes­tőrökkel, akik felett kénysze­rűen eljárt az idő, nem is be­szélve a Hovonszkij herceg ellen bérgyilkost felfogadó Saklovityij, a bojár kétszínű jelleméről. A művészeti ábrázolás talá­nyosságára szolgált tanúbi­zonyságul Shakespeare Ham­let című műve is. Van ebben a nagyszerű drámában egy furcsa jelenet, amikor apja gyilkosát Hamlet egy folyosó szegletében imádság közben lepi meg. Ekkor ahelyett, hogy kardot rántana és végezne a gyűlölt emberrel, elhalasztja a leszámolást, mivel „éppen tisztázza lelkét” és így nem akarja a mennyországba juttat­ni. Kétségtelen fogas kérdés ez a Shakespeare-kutatóknak, de ennek kibogozása a sző­nyegen levő témától igen messze fekszik. Közvetlen Kapcsolat, Ezzei a címmel foglalta össze a rádió azt a találkozást, melyen dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter és dr. Makara Péter szociológus a stúdió vendége volt. A rende­zők bizonyára nagy reménye­ket fűztek ehhez a beszélge­téshez, ami tulajdonképpen kudarcba fulladt, és nem a meghívottak hibájából. Pász­tor Magdolna és Simkó János szerintem egyszerűen félreér­tette a helyzetet. Pontosabban szólva, a saját helyzetüket. Ebből következően minden olyan kisebb-nagyobb problé­mát, amit az egészségügy há­za tájáról össze lehet söpörni, azt az asztalrá zúdítoták. Eb­ből a magatartásból nem ala­kulhatott egy értelmes párbe­széd. A műsorvezető mindun­talan közbevágott és szinte lélegzetvételnyi időt sem ha­gyott arra, hogy a résztvevők is kifejthessék szabadon .vé­leményüket. Az egésznek az volt a színezete; hogy minden rossz, ami ma az egészség­ügyben van, nem pedig az, hogy sok rossz van benne, amit idők folyamán, ha nem is egészen, de nagymérték­ben csökkenteni lehet. Tudom, hogy a beteg érzékeny és ezért durcás minden vélt vagy való­ságos sérelemre. De hát ez nem jogosította föl a rádió­sokat, hogy ne készítsenek egy valószerű számvetést a mostani helyzetről. Ugyanak­kor arra sem, hogy visszaélje­nek a vendégjoggal és mind­untalan időzavarba hozzák vitapartnereikét. Szombathelyi Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents