Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-26 / 98. szám
1988. ÁPRILIS 36., REDD ^ßfgfCTP 5 Történelemtöredék a kastélyban Fénykép a francia dédunokától Jó lenne már egy hangul»z tos, tágas közösségi terem — J mondogatták a gödi Duna- ^ menti Tsz tagjai, vezetői. De 4 hol? Ez volt a kérdés. Aztán ? felvetődött: az irodaépület y alatti pincét föl kellene tárni / és rendbe hozni. Hacld tegyem í hozzá: nem akármilyen iroda- V* épületről van szól — Két éve vagyok a szövetkezet elnöke, de már az első napokban föltűnt, hogy ez régi építészeti érték lehet — emlékszik vissza Murvai Zoltán. — Igaz ugyan, hogy nagyobbik felét még a háború után lakásokká aprózták, és java részük — a téesz-irodához hasonlóan — elhanyagolt volt. Megkerestem a tősgyökeres helybelieket: Barcs Lajost, aki Göd történetét feldolgozta, Nagy Gézát, Pataki Lászlót, s kifaggattam: kik éltek itt hajdan? Levél Herman Ottótól Csupáncsak néhány helyen látszik, hogy a XVIU. századi ka«' tély homlokzati része végig tornácos volt (Vimola Károly felvételei) A kastély már a XVIII. század elején létezett: Madách- birtok volt. Miután a család elszegényedett, a kastély Gras- salkovichők tulajdonába került. Csak a múlt század második felében lett Nemeskéry- birtok. Nemeskéry Kiss Miklós jogi diplomával rendelkező, haladó gondolkodású középbirtokos volt. Az 1848—49- es Szabadságharc ügyét szolgálta' előbb címzetes ezredesként, majd tanácsadóként. Később a magyar kormány párizsi megbízottja lett Teleky László gróf mellett. A világosi fegyverletétel után Francia- országba emigrált. Idehaza megfosztották rangjától, birtokaitól. A kiegyezés után viszont kártalanították. Egyik fia, Pál, a reá jutó részből vásárolta ezt a birtókot a Grassalkovichoktól. — Miközben mindezekre fény derült, hozzáláttunk a pince kitakarításához — meséli tovább Murvai Zoltán. — Felvettük a kapcsolatot az Országos Műemléki Felügyelőségen dr. Gergelyffy András kutatóval, a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál Csajághy Zoltán és Lipowsky Rudolf statikus mérnökökkel. Megvizsgálták az épület állagát, amelyet megfelelőnek találtaik. A tetőfeltárás miatt a padlást is alaposan átnéztük. Az értékes Kossuth-levelezés már a felszabadulás után múzeumba került, de azért bőven találtunk irattöredékeket. Ezeket a napokban Andó Katalinhoz visszük, aki restaurálni fogja. Természetesen munkatársait is fellelkesítette mindaz, amit a kétszáz esztendősnél is régebbi kastélyról megtudtak. Építőgárdájuk ugyan közel egv évtizede vállalkozik műemlékek rendbetételére, de ez ígérkezik a legizgalmasabbnak. Együd Péter műszaki vezető irodájában kartondobozok sorakoznak. — Magam próbáltam rendszerezni az irattöredékeket — mondja. — 1987. május 12-i dátummal előkerült egy Herman Ottó által írt levél is, de akadt itt 1665-ben kelt német nyelvű feljegyzés, s Nemeskéry Kiss Miklós kézjegyével ellátott számlák. Bár Nemeskéry Kiss Miklós elismert vadászati szakember volt, sajnos, ilyen jellegű emléket nem találtunk... A történet eddig is elég kacskaringós, de a véletlen tartogatott még meglepetést. Múlt év tavaszán francia szakember érkezett a tsz-hez, egy idősebb tolmácsnő kíséretében. A vendég az épületről is kérdezősködött, s ők elmondták, amit tudtak. Ám a hölgy kiigazította az elbeszélést. Hogy honnan tudta? Onnan, hogy Nemeskéry Kiss Miklós dédunokája volt: Nemeskéry Kiss Ilona. Azóta többször írt, s küldött az épületről századele- ji fényképeket — ily módon segítve a helyreállítást, Tennivaló akad bőven. Meg- ' győződöm erről magam is, amikor körbejárjuk a kastélyt: hellyel-közzel letyet csak fölfedezni a hosszú, dór oszlopos tornácot; sokat toldoz- ták-foldozták a lakók. Sőt, a kiugró homlokzati részhez sufnikat eszkábáltak. Ezeket azonban a tsz emberei nemrégiben elbontották. Meglepetések sorozata Imitt-amott látszik: a kéményeket eredetileg vakolták, a frízeknél, a párkányoknál sejlik a hajdani borsózöld festés. Fölmászunk a padlásra. Limlomnak nyoma sincs már. Ám az egyik üres lakás fölött hiányzik a mennyezet. A volt lakó ugyanis eltüzelte a fagerendákat. — A tetőt mindenképp ki kell javítani, úgyszintén a kéményeket és az ereszcsatornákat — állapítja meg Együd Péter. Az épület előtti hatalmas területen látszik, hogy a talajt nemrég egyengették el. Negyvenen vállalkoztak a terület rendezésére egy kommunista szombaton. Ugyanekkor helyezték át az emésztőgödröket, mert sajnos ezeket korábban a pinceboltozat fölé ásták. Eljutunk a pincelejáratig. Lefelé széles betonlépcső vezet, amelyet terméskővel borítanak majd, akárcsak a falakat, hiszen hajdan az egész pincét méteres magasságig ebből építették. Ebből lesz az a bizonyos nagyterem. Ilona asszonytól tudják, hogy annak idején fogadásokat tartottak benne. Légfűtésesre tervezik, a radiátorokat a fapadok rejtik majd. Amikor a helyiség belső végében színpadot léteRendkívül igényes munka a pince boltozatainak helyreállítása, amelyet főként Földi Ferenc kőműves végez el sítettek, ismét meglepetés érte őket: az épület alatt újabb pincére bukkantak. Jogos vagy nem jogos? Ezért azjtán tovább folytatják a kutatást. Az eddig ráfordított összeg 2,5 millió forint, de nem sokallják, vállalják a további költségeket. A tsz-elnök mégsem érzi jogosnak a dicséretet. Győzköd: semmi különöset nem tesznek. Minden dolgozójuk számára természetes, hogy megóvják a kastélyt — bár államilag nem védett —, s visz- szaadják eredeti formáját. Hiszen ezzel a közösség vagyona gyarapszik. Vennes Aranka A glasznoszty Reálisan a szoviet irodalomról E. Fehér Pállal a Pravda budapesti tudósítója a minap beszélgetett, amelyet a moszkvai lap közölt. Ebben A glasznoszty című könyvéről kérdezte a szerzőt, aki elmondotta, hogy a glasznoszty, a nyilvánosság az idő követelése, szükségszerűsége. Köztudott, hogy E. Fehér Pál a szovjet irodalmi, kulturális élet alapos ismerője. Így legújabb könyvében világosan fogalmazza meg azt a szovjet társadalmi, erkölcsi tisztulást, amely napjainkban megy végbe a hatalmas országban. A kötet, amelyet a Magvető Gyorsuló idő sorozatában jelentet meg, reális képet ad a szovjet irodalomban végbemenő tisztulásról, arról, amely napjainkban tapasztalható a szovjet irodalmi életben. A kötetet 1987. június 5- én adta nyomdába a szerző, tehát több mint tíz hónapja, de mégis időszerű, mert az addigi tapasztalatok összefoglalása is bizonyítja, hogy milyen fejlődés megy végbe a szovjet társadalmi életben, az irodalomban. E. Fehér Pál könyve előszavában megmagyarázza, hogy mit jelent a glasznoszty. Több szótárt és értelmező kötetet idéz, mindegyik a nyilvánosságot, a köztudomást jelöli meg, mint az orosz magyar megfelelőjét. Egyébként a glasznoszty szó bevonult a világ közvéleményébe, mindenki használja, Nyugaton éppen úgy, mint Keleten. Máskülönben az igazság kimondását, a nyíltságot is jelenti, a szavak és a tettek egységét. Ezt maga Gorbacsov fejtette ki egyik beszédében: „A szavak és a tettek egysége, becsületesség és nyíltság a politikában: ezt tekintjük kulcsnak az előttünk álló, nem éppen egyszerű problémák megoldásában.” Ebben a szellemben tekinti át a szerző a szovjet irodalom megújulását. Azt a fejlődést, amely az utóbbi években tapasztalható. Neveket említ, színdarabok és irodalmi alkotások címeit idézi, Erős emberek Toldi utódai Több száz esztendővel ezelőtt méltán ejtette ámulatba Mátyást Kinizsi Pál iszonyatos ereje, amikor egy malomkövön szervírozta a királynak a szomjoltó serleget. Nem is akadt párja kortársai között a mérhetetlen erejű vitéznek. Talán csak Toldi Miklós, Nagy Lajos királyunk hőse kelhetett volna vele versenyre — no meg huszadik századi utódai. Rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert az erős emberek vetélkedője Visegrádon, s talán az okok között ott szerepel az ősök irigyelt dicsősége is. Az Idén is megrendezik hát Visegrádon, a királyi palota udvarán a Toldi Miklós-válasz - tást. Ide várják mindazokat a hazai és külföldi pályázókat, akik elmúltak 18 évesek és elég erőt éreznek magukban ahhoz, hogy több méterre eldobják az 50 kilós malomkövet és hosz- szabb ideig képesek arra, hogy kinyújtott karral „mutassák az utat’» egy háromméteres rúddal. A versenyre — a hagyományoknak megfelelően — történelmi játék keretében kerül sor, ezért a XIV. századra jellemző kosztümökben kell megjelenniük a versenyzőknek. A teljesítményeket neves élsportolókból álló „királyi itélömes- terek” értékelik. A résztvevők számától függően június 2ő-én a válogatóra és 26-án fél tizenegykor a legjobb 12 versenyző döntő küzdelmére kerül sor. Az első helyezett egy évre elnyeri a Toldi Miklós címet, az ezzel járó jelvényeket és ajándékokat, a helyezettek ugyancsak jutalomtárgyakat kapnak, s valamennyi résztvevő megkapja Lajos király oklevelét. Jelentkezni személyesen vagy telefonon a PMKK-ban lehet, május 20-ig (Szentendre, Engels u. 7. H—2000; tel.: (26) 10222; telex; 22-4712 PMKK). Az Ipoly táncegyüttes a Nógrád megyei Mihálygergérői érkezett. Az ezüst minősítés második fokozatát szerezték meg (Balázs Gusztáv felvétele) Néptáncosok bemutatója Ismét arany a bagiaknak Egyetlen táncos, egyetlen zenész is mosolyt tud fakasztani az arcokon, vagy — ne szégyelljük — meghatni, könnyeket csalni a szemekbe. A hét végén Gödöllőn nem volt ebből hiány. Hét megyéből hu szonegy tánccsoport közel ezer táncosa és zenésze találkozott a szövetkezeti néptáncosok XII. országos területi bemutatóján. A két napon születtek meglepetések: a ráckevei Ké ve Néptáncegyüttes például a bronz fokozatot szerette vol na elérni, de ezt jelentősen túlteljesítve, az ezüst minősí tés második fokozatát kapta a zsűritől. Találkozhattunk állócsillagokkal, így a bagi Mu- haray Elemér népi együttessel, amely — csakúgy, mint két évvel ezelőtt — most is arany minősítést érdemelt ki. szovjet folyóiratokat elemez, s megállapítja, hogy a glasznoszty nagyon alaposan átjárja a szovjet irodalmi életet, s lehetővé teszi, hogy a szovjet írók realista eszközökkel ábrázolják a történelmet és napjainkat. Ezzel kapcsolatban végiggondolja a hetvenes évek, illetve a nyolcvanas évek első felét, szellemi szenzációit, s idézi, hogy ebben az időben olyan szerzők kaptak napvilágot, akik már a nyilvánosság szellemében éltek és cselekedtek, írtak. Idézi Vlagyimir Viszockij verseit, Valentyin Raszputyin regényeit, Bulat Okudzsava dalait és történelmi prózáját és mások műveit, amelyeknek megértése közelebb vezet bennünket a mához. E. Fehér Pál A történelem árnyékában alcím alatt tekinti át azt az időszakot, amikor a díszlet lett elsődlegessé, amikor a művek ereje csökkent, visszhangjuk eljelenték- telenedett, amikor elsekélye- sedett az irodalom. Értékeli és egyben bemutatja a szovjet irodalom egyik legnagyobb — vagy talán éppen a legnagyobb — írójának, Csingiz Ajtmatovnak írásait. Ezekből von le maradandó megállapításokat, mutatja meg, hogy milyen fejlődésen ment át a szovjet irodalom az utóbbi években. Beszélgetéseket idéz, találkozásokat elevenít fel, s meggyőzően bizonyítja, hogy a szovjet irodalom -itépes volt a megújulásra, s az első vonalban halad a nyíltság, a nyilvánosság megteremtésében. Nemcsak elemzi az író regényeit, hanem következtetéseket von le belőlük, s egyben megmutatja, hogy a szovjet társadalomban hogyan készülődött a társadalmi igazságok kimondásának a lehetősége, időszaka, amikor is ki kellett mondani, hogy a régi módon már nem lehet gondolkodni, élni, dolgozni. A továbbiakban megmutatja, hogy Jevgenyij Jevtusenko hogyan teremtett iskolát, miként lehetett az új gondolkodás élharcosa. Ez az az ember, aki valóban harcot vív a maradisággal, vagy ahogyan ő nevezi, a Kompro- missz Kompromisszoviccsal csakúgy, mint a nehogymá, bajlegyenistákkal, s mutatja meg, hogy mennyire jelen volt a változás szükségszerűsége a szovjet irodalmi életben. Mihail Satrovval folytat beszélgetést, aki drámáiban újra és újra visszatér Leninhez, Lenin alakjához, idézi Lenint, aki az Így győztünk és más színdarabokban mondja ki az igazságot, figyelmezteti a nézőt a tisztaságra, a becsületességre, az emberi hangra. A szerző megmutatja, éppen a színdarabok, irodalmi művek és regények bemutatása, a személyes beszélgetések alapján, hogy a szovjet nép vágyott az emberségesebb világra. Ezt a következőképpen idézi: „A hatalmas ország megújulásra vágyott, * mozdulatlanságra kárhoztatták — utal a brezsnyevi korszakra —, amikor a várakozás bénultságát fokozta az a furcsa kontraszt, amely szükségszerűen jött létre a személyi kultusz eszközeivel végrehajtott sikerpropaganda és a lehangoló valóság között.” Az igazság állandó újratermelése érdekében van szükség a történelmi igazságtételre. Ezért idézik az írók, köztük Satrov Lenint, akinek van a mának is mondanivalója: ez a demokrácia, a nyilvánosság, az emberek meghallgatása, és egyben a jövő építése, amely csakis a szocialista demokratizmuson alapulhat. Ezt fejezi ki a Mihail Gorbacsov által megindított új gondolkodás- mód, amelyet E. Fehér Pál A glasznoszty című könyvében — a szovjet irodalom elemzésével bemutat. Hiszen a Szovjetunióban bekövetkezett szemléleti változások nemcsak a Szovjetunió, hanem a világ progressziója számára is sors- döntőek — vallja a szerző, akivel csak egyet lehet érteni, hiszen ez a könyv is azért íródott, hogy megmutassa» a változás szükségességét. Gáli Sándor A kétnapos műsorban olyan együttesek is részt vettek, amelyek most nem vizsgáztak tudásukból, nem minősültek. Pest megyéből két ilyen érkezett. A lórévi délszláv nemzetiségi együttes és a szigetújfalui német nemzetiségi együttes. Izgulhattak viszont a hagyományőrző együttesek kategóriájában a tápiósze- csőiek és a mendeiek, Az előzőek a bagiakhoz hasonlóan aranyat nyertek, az utóbbiak ezüstöt. A néptánccsoportok között a szűkebb pátriánkat képviselő hetedik együttes, a szentendrei Kék Duna arany hármas minősítéssel vizsgázott. A húsz-húsz perces műsorokban magyar együttesek is mutattak be nemzetiségi táncokat. így a Kéve, hiszen feladatának tartja, hogy a szigeten élő délszlávok hagyományait is ismerje, ápolja. Sajá- tos színfoltja volt a találkozónak a néhány hónapja alakult kalocsai cigányegyüttes. Tagjai ügyesen kamatoztatták otthonról hozott tánckészségüket. A bemutatót záró gálaműsor előtti szakmai megbeszélésen a városi művelődési központban Beke András, a Pest megyei Mészöv elnöke köszönte meg a résztvevők munkáját. Dr. Pesovár Ernő, a zsűri elnöke így összegezte a látottakat, hallottakat: Néptáncmozgalmunk legszebb hagyományaival találkoztunk a két nap alatt. A területi verseny fontos híre még, hogy a műsort megtekintve, a Magyar Televízió két Pest megyei együttest is meghívott a Ki mit tud? országos válogatójára. A szentendrei és a szigetújfalui táncosok örülhetnek ennek a megtiszteltetésnek. Ez a verseny május második felében lesz — még nem a képernyőn. Reméljük azonban, hogy a kamerák elé is odaállhatnak majd megyénk néptáncosai. B. G. Sumenben Magyar versek A bulgáriai Sumenben — Kossuth Lajos emigrációs életének egyik színhelyén, ahol emlékét múzeum őrzi — a na- pokbán 11. alkalommal rendezték meg ,.A barátság költészete” mottóval a hagyományos szavalóverseny döntőjét. A Kossuth-múzeum és a szófiai Magyar Kulturális Intézet szervezésében megtartott versenyen csak magyar vagy Magyarországról szóló, magyar témájú bolgár verssel indulhatnak a résztvevők. A Bolgár Kulturális Bizottság nagydíját (magyarországi utazás és 700 leva) Veszelin Mezekliev szófiai, a magyar nagykövet különdíját (és ugyancsak magyarországi utazást) Cvetelin Vitanov sume- ni színművész nyerte. A szavalóversenyen a Magyar írók Szövetségét Veress Miklós főtitkár és Király Zoltán szerkesztő és műfordító, szófiai nagykövetségünket Szabó István követtanácsos és Sipos István, a Magyar Kulturális Intézet igazgatója képviselte.