Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

NAGYKŐRÖSI ^aiiigp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1988. Április 25.. hétfő Akiknek semmi sem drága A jó és a rossz egyensúlya Az utóbbi időben több. írás mutatta be a hazai lap- és könyvkiadás lehetetlen hely­zetét, amibe az állami támo­gatások fokozatos megvonása szorította e cégeket. A kiadók szegényedésének egyenes kö­vetkezménye a kiadványok árainak emelkedése, ami nul­lára állt gazdálkodási egyenleg esetén is olyan magas szintet feltételez, hogy a vásárlók az eddig megszokott kiadványtö­megnek csak töredékét volná­nak képesek vállalni. Márpedig könyvből még az eddigieknél is több kellene. így a korlátlan áremelés útja két­ségkívül járhatatlan. Elfelej­tettem mondani, de azt hi­szem, enélikül Is mindenki fő­ként a szép- és szakíród alom­ra értette a könyvkiadás vál­ságát, meg sem fordult a fe­jekben. hogy a detektivtörté- netekről, focibotrányokról, ké­tes hírű énekesnők szemér­metlen emlékeiről szóló írá­sok közreadása forogna koc­kán. Utcáról, aluljáróból, új­ságosbódéból elfogynak ezek az utolsó darabig, bármi áron is. innen pedig az következik, hogy a könyvfogyasztők szám­beli megcsappanásától mégsem kell tartanunk, csak ínyükre valót kell szállítani. Ugyanakkor nem lehet vi­tás, hogy a könnyű, pihentető, szórakoztató , irodalomra,, épp­úgy szüksége van a társada­lomnak, mint akár Lenin örök­ké friss, gondolataira, vagy az éppen a palackokból mostan­ság szabaduló szellemekre. Paszternákra, Nyekraszovra és így tovább ... Ám. normá­lis egyensúlyt a szélsőségek között csak a könyvkiadók tudnak teremteni, de csak ak­kor, ha a hivatalos kultúrpo­litika kellőképpen differenciá­lásra ösztönzi őket. Akár oly módon, hogy állami érdekből érdekeltté tesz a nemesebb al­kotások széles körű terjeszté­sében, vagy ha -szakirodalom­ról van szó, fizessék azt meg a munkahelyek, végül is az ő érdekük fűződik mindenekelőtt a szakmai -színvonal növelé­séhez. Nem megvetendő meg­oldás az sem, ha a könnyen emészthető, kapós, perifériális irodalom bevételéből finanszí­rozzák az értékeseket. Futja belőle... Az állam előbb említett kul­túrpolitikai szabályozó tevé­kenységét, úgy érzem, többszö­rösen alá kell húznunk. A könyvkiadók is, mint bármely gazdálkodó, nem tarthatók kéz­ben annak utána, ha minden figy-elmet, de főképpen a do­tációt megvonják tőlük. Azt dobnak piacra, ami a legtöbb hasznot hozza, ezért nem mondhatunk le egy pillanatra sem az állam egyensúlymeg­tartó szerepéről. A tét ugyanis sokkal nagyobb annál, mint­hogy eszmei, ideológiai áram­latok káros hatásától kellene megóvnia az olvasót, egysze­rűen a jó és a rossz, a szemét és az érték még eltűrhető ará­nyait kell garantálnia. Itt nem árt még egyszer megjegyezni, hogy amit a ki­finomult ízlés durva lekicsiny­léssel alja irodalomnak nevez, az nem feltétlen nélkülözhető. Sánta hasonlattal olyan lehet az, mint kánikulában a so­vány puncsfagylalt, ami egy- szer-kétszer jólesik, de szomj ellen nem pótolhatja a tiszta forrásvizet. Nem is ez a ba­jom velük, az bánt, hogy rá­szednek velük bennünket. Én azt mondom, le kell ven­ni kalapunkat ama szerző előtt, kinek művére, lásson napvilágot könyv- vagy film- alakban. másodjára is ugyan­olyan lankadatlan érdeklődés­sel tart igényt a közönség. A könyvtárból nem hozzuk ki még egyszer ugyanazt, ha a mozi ismétel, máskorra vál­tunk jegyet, talán csak a tv eszi-nem eszi műsorainak va­ * * 3 4 gyunk totálisan kiszolgáltatva. S újabban már a nyomtatott kiadványoknak is, főleg amióta különböző füzetek alakjában szabályos rendszer szerint je­lennek meg a ponyvairodalom „remekei”. * * 3 4 Forgatom az aktképektől hemzsegő magazinok lapjait, s elismeréssel adózom a változa­tosságnak. ami cikkanyagaikat jellemzi. Különösen azon szer­zők szorgalmát csodálom, akik oldalakon át írnak szinte tu­dományos komolysággal az álomfejtésről, a horoszkópké­szítésről s ehhez hasonló cso­da dolgofkról. Vessen magára, kinek ingatag lelkét ezek meg­zavarják, mindenki tudja: já­ték ez csupán. Megér öt per­cet, végigfutni rajtuk, már csak azért is, hogy levonjuk belőlük a keserű tanulságot: mennyi fontos, hasznos információtól menekítették meg a szerzők az értékes papirost. Vannak, kik­nek semmi sem drága ... My. J. Piaci jelentés Kislibák és nagy kacsák Túlzás nélkül állíthatjuk, igen forgalmas piac alakult ki pénteken, a zöldség-gyümölcs s a baromfi fronton egyaránt. Jócskán volt a primőr zöld­ségekből, a hónapos retket 5 —12, a hegyes paprikát 6—12, a fehéret 12—14, a kígyó­uborkát 50—70, a karfiolt 200, a paradicsomot 220—250, a zöldhagyma csomóját 3—5, a spenót rakását 6—10, a salátát 3— 8, a sóska rakását 5, a petrezselyem zöldjének cso­móját 2 forintra tartották. Az egyik kereskedő csiperkegom­bát is árult 120 forintért. A sárgarépa ára 10—20, a krumplié 10—16, a zelleré da­rabra 5—10, kilóra 20, a pet­rezselyemgyökéré 20, a vörös­hagymáé 10—12 forint körül alakult, a karalábét 12-ért mérték. A gyümölcsök közül már csak almát vehettünk 15- től 30 forintig terjedő áron. Sóik palántát hoztak a ter­mesztők, a szép tápkockás pap­rika 5—6, a virágzó uborka 4— 5, a paradicsom szintén 4— 5 forintért kelt. A baromfipiacon a hibrid pihés kacsa-liba keresztezés darabja 51, a kacsa (3 he­tes) 40, a kisliba 80 (10 na­pos), a 4 hetes kiscsibe 28—35 forintba került darabonként. A tyúdkok párban 240—350, a libák 450, a japán kacsák 300 forintot értek gazdáik szerint ezen a piacon. A tojás ára 1,60 forint körül alakult. A kocsis piacon helyi és szabolcsi termesztők vetőbur­gonyát árultak, a desiré faj­Anyakönyvi hírek Született: Regdon János és Kovács Ágnes: Zsolt; Szóláth László és Váradi Anikó: Lász­ló; Kenderes Gergely és Ju­hász Ilona: Nikoletta; Daru Ambrus és Farkas Mária: Miklós; Tóth Ede és Forró Edina: Bernadett; Barna Ist­ván és Torma Ágnes: Zoltán; Tóth Albert és Lantai Erika: Adrien nevű gyermeke. Névadót tartott: Kenyeres Ambrus és Nánai-Szűcs Edit: Antónia; Kalocsa Sándor és Pap Margit: Csaba; Harsányi László és Perlaki Márta: Lász­ló és Csilla; Fehér-Deák Pé­ter és Tóth Katalin: Péter; Koroknál István és Fehér Éva: Mónika; Korsós László és Gál Zsuzsanna: László nevű' gyer­mekének. Házasságot kötött: Szíj Já­nos és Fajka Ágnes; Gelmár Ferenc és Villám Csilla. Meghalt: Tóth András (Ho- molytája dűlő 1.); Hudacsek Tiborné Jelencsik Mária (Szé­chenyi tér 28.); Balázs Fe­renc (Szurdok dűlő 19.); Illés László (Világos u. 7.); Szivák János (Örkényi u. 31/a); Jó­zan Kálmánné Galambos Ro­zália (Kecskeméti u. 3.); Raf­fael Karolina (Tompa u. 2.); Besesek Béláné Winter Mar­git (Balia G. u. 69.1; Boros László (Fáskert u. 11.); Hu­szár János (Kecskeméti út 3 a); Pap Györgyné Sommer Erzsébet (Petőfi u. 8.). tát 15-ért kínálták. Volt egy kocsi takarmányrépa, is 140- ért, de nemigen érdeklődtek utána, a vágattad akä'c tűzi­fát' 120 forintra tartották. Kertbarátkor Az adózásról A B. Tóth Ferenc kertba­rátkor legközelebbi találkozó­ja április 25-én lesz a műve­lődési központban. A 19 óra­kor kezdődő fórum előadója dr. Szarvas László lesz, aki a kistermesztők adózásáról tá­jékoztatja a hallgatóságot. Egyesület alakul Ülést tartott a városvédő és -szépítő egyesület előkészítő bizottsága, és pontosította az alakuló ülés időpontját, vala­mint egyéb szervezési intézke­déseket is tett. Ezúton is köz­li az érdekeltekkel, hogy ápri­lis 27-én, délután 3 órakor, az Arany János Művelődési Központ színháztermében tartják az alakuló ülést. Ezen a belépési nyilatkozatot már aláírtak, valamint azok rész­vételét várják, akik maguké­nak érzik a szépítés ügyét. Természetesen ott lesznek a jogi tagságot vállaló intézmé­nyek képviselői is. Kinek volt útjában a kőrisfa? Köztisztasági őrjáraton Jól szabott, szürke blézer, a könyök felett Nagykőrös város címere, a pajzson felirat: köz­terület-felügyelet. Ilyen zub­bonyt hord Forgács László és Kelemen Tamás, a két fel­ügyelő, akiket egy hétköznap elkísértünk szokásos városjá­rásukon, hogy beszámoljunk olvasóinknak tapasztalataink­ról. Az Encsi utcában dolgozik a kecskeméti VGV, ifjítják a fá­kat, megszabadítják korhadt, halott, balesetveszélyes ágaik­tól a monstrumokat. A galy- •lyakat összeszedik, vigyáznak a rendre. A lakótelep irányába indu­lunk. Bár szolgálati kismotor is dukál a felügyelőknek, a kerékpár szinte hasznosabb, mivel a motor egyfelől a szer­vizben pihen, másfelől, az utak állapota inkább elbírja a biciklit, mint a fürgébb jószá­got. Az egyik ház előtt illegális szemétlerakóhely. — Látja, nehéz ilyenkor a dolgunk. Látjuk, tapasztaljuk, hogy gond van, ám csak ak­kor tehetünk feljelentést vagy bírságolhatunk, ha tetten ér­Sporthírek Tornászfiűk versenyei A Petőfi iskolai tornacsar nokban, ünnepélyes külsősé­gek között került sor az 1987/88. évi általános iskolás diákolimpia megyei fiú torna döntőjére. Hogy ez a sport­ág nem annyira népszerű e nemnél a megyében, mint a lányoknál, mutatja az is, hogy a három kategóriában mind­össze 6 csapat mutatta be az előírt gyakorlatokat. Váro­sunkat mindkét korcsoportban a testnevelés tagozatos Kos suth iskolások képviselték. Először a kisdobosok verse­nyeztek a szekrényugrásban és talajon, majd az úttörők ezeken kívül még gyűrűn is szerepeltek. III. korcsoportos (úttörő) Életre kelnek a madarak Csikai. Pál biológus-tanár alig volt még tizenöt éves, amikor elkészítette az első madárpreparátumot. Azóta sem tudta abbahagyni a sok türelmet, kézügyességet, no és tekintélyes ornitológiái isme­reteket feltételező kedvtelést. Először a kecskeméti gimná­zium — ahol tanult — kapott az általa kitömött madarak­ból, később aztán messze föld­ről is felkeresték, és felkere­sik ma is az ügyes mestert. Persze ma már csak hivatalos igazolás kíséretében fogadja megmunkálásra a védett ma­darakat, bizonyítandó, nem szándékosan történt elejtésük. Kedvenc állatai a fácán, a fogoly és a vadkacsa, Tanár- ky Béla úti otthonában való­ságos kis természettudományi múzeumot alakított ki. Bár életének 81. évébe lépett, ma is aktív vadász, és közéleti ember, 18 év óta az áfész ker­tészeti szakcsoportjának az el­nöke, de idejéből még a zárt­kert művelésére is futja. Lá­togatásunkkor éppen egy ra­gadozó madarat, a szajkót preparálta, s ültette faágra a díszestollú állatot. (Varga Irén felvétele) A kategóriában: 1. Nk. Kos­suth isk. (Tarnavölgyi Zénó, Bielik Szabolcs, Fehér Zsolt, Tóth Norbert, Kurgyis Ottó, Pap András) 135,15 ponttal. Ugrásban 46,8-at, talajon 43,6-ot és gyűrűn 44,75-öt ér­tek el. I. korcsoportban (kisdobo­sok, 4 csapat közül): 1. Nk. Kossuth isk. (Tornyi Péter, Mészáros Gábor, Bielik Ár­pád, Rétsági Oszkár, Bodzsár Sándor) 87,5 ponttal. Ügyeseb­bek voltak a vidékieknél. ★ Kalocsán kétnapos volt a közép- és általános iskolás, ezúttal először rendezett fiú tornabajnoki területi döntő, diákolimpia néven, öt megyé­ből erős mezőny gyűlt össze. Középiskolás fiú, A kategó­ria egyéniben (6 induló kö­zül) : a győztes ifiválogatott mögött a kissé megilletődött, de nagy akarással szereplő és a testnevelői pályára készülő Kasza Tamás (Nk. Gimná­zium) a harmadik helyen vég­zett és ezzel bejutott az orszá­gos döntőbe. E versenyre Re­szeli Péter edző készítette fel. B kategóriás csapatban (8 intézmény képviselői között): 4. Nk. Toldi DSK (Korpácsi Ferenc, Marton Béla, Bakai István, Tengeri Béla, Sebes­tyén András, Szűcs Attila), a szokatlan szereken balszeren­cséjük is volt. Az általános iskolások ve­télkedőjére a Nk. Kossuth isk. csapata nem ment el, mert országos élvonalbeli ellenfe­leikkel nem volt eredményes szereplési esélyük. Változott a korcsoport Százhatvan indulóval ren­dezték a birkózó-utánpótlás 1988. évi Tisza Kupa kötött­fogású versenyét. Az eredeti kiírásban a serdülő korosztály szerepelt. A szövetség a Nép­sportban helyesbített ifjúsági­ra, amit kevesen olvastak és több egyesület — így a Nk. Kgy. Kinizsi is — serdülőit vitte el, így az idősebbek kö­zött az eredmények is gyen­gébbre sikerültek. 50 kg-ban (16 induló közül): 7—8. Ba­logh Antal, 2—2 győzelem és vereség után. Vetélkedő Piliscsabán három, egyen­ként 4 fős csapattal megyei középiskolás túravezetési baj­nokságot rendeztek. A kör­nyékben (9-10 kilométeres tá­von) a résztvevőknek önál­lóan kellett felkeresni a tér­képen kijelölt ellenőrzési pon­tokat, tájolóval, ami igen jó felkészültséget igényel. Nagy­kőrösről a toldisok voltak ott két csapattal. Jól helyt­álltak. Kár, hogy az eredmé­nyekről nem kaptak tájékoz­tatást. így mi sem. Hétfői sportműsor Labdarúgás. Kinizsi sport­telep, 17 óra: Pedagógus—For­tuna; 18 óra: Amatőr MTE— KIOSZ; Vági-lakótelepi pálya, 17 óra: PIK—Turbó, 18 óra: Tormás—Konzervgyár, városi kispályás bajnoki mérkőzés. S. Z. jük az elkövetőt. Itt is tud­juk, hogy elköltöző lakó pa­kolta ki lelesleges, megunt cuccait, ahelyett hogy konté­nert kért volna, ám jószeri­vel tehetetlenek vggyunk... — mondja Forgács László. A Vági István-lakótelepen rossz szokása az autósoknak, hogy ablakuk alá parkolnak le, nem törődve a zölddel. Így a gyepen pihen a GJ 55- 79 rendszámú Trabant Hyco- mat is. Gazdája ezúttal figyel­meztetést kap, s ugyanígy jár az NF 83-85 rendszámú oldal­kocsis motorkerékpár gazdája is. — Tudja — mondja a fel­ügyelő —, inkább figyelmez­tetünk többször is, pedig ez több bajjal jár, csakhogy meg­győzzük az embereket. El kell fogadnunk ezt az ér­velést, noha az is igaz, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül leírhatjuk azt is, hogy nincs elég parkoló a házakhoz, már­pedig áz is elemi igény, hogy a kocsit kipakolni, a gyere­ket kiszállítani a bejárathoz közel lehessen... Továbbkerekezünk, s a ga­rázsok mögött felháborító pusztítás nyomára lelünk. Az évszázados körisfát lelkiisme­retlen gazemberek kivágták, felaprították. Talán az új, épí­tendő garázs útjában állt vol­na? Aligha, hiszen a terület megengedte volna azt is, hogy az épületet eltolják egy-két egységgel, ahogy azt a meg­előző épülettel is csinálták. Később a tanácsnál utánanéz­tünk, kivágási engedélyt nem, adtak, tehát felelőtlen embe­rek munkájáról van szó. S felháborító azért is, mert a kőrösfa éppen Nagykőrösön eltűnőben van, tehát nemcsak gazdasági, de eszmei értéke is van. Csak remélhetjük, hogy felkutatják és jól megbünte­tik a tetteseket! A garázsok háta mögött sze­méttelep, van ott minden .., A két konténer csordultig te­le. — Az ám a helyzet, hogy a guberálók kiválogatják az ál­taluk értékesnek ítélt holmi­kat, s azokat elviszik. Nem törődnek a maguk mögött ha­gyott szeméthalommal. S mi­vel erőszakosak, arrogánsak, nem szívesen vitatkozik velük senki sem — állítja Kelemen Tamás. Az úgynevezett teho-utcá- ban rend van, a szikkasztókat is megépítették. — Hosszú ideig vártak ezek­re az emberek, hát vigyáznak rájuk — mondja Forgács László, majd megjegyzi: —az itteni építőanyag-halmokra ki­váltották az engedélyeket. A múzeum előtt harsogó mutatványosoknak 8400 fo­rintjukba került a területfog­lalás, nem csoda, hogy sze­retnék megkeresni a pénzt. Az árakat látva, ez nem is tűnik nehéz dolognak... A Cifrakertben csend van, látszik a gondozó kezek mun­kája. Az aréna előtt azonban tanácstalanul állunk meg, nem tudjuk eldönteni, vajon felújí­tást végzendő távolították-e el a feljáró deszkáit, vagy van­dálok rugdosták azokat ki a helyükről. — Valószínű utóbbi — állapítjuk meg csendesen ... A madarak fütyörésznek, csi- vitelnek, a napfény be-besüt a levelek között, friss a leve­gő, s a tavasz még szebbé te­szi az ősi kertet. — Talán nem ártana az át­vezető részen utat kijelölni, mert. azért nem szűnik az meg, ha tiltjuk. Ugyanez igaz a múzeumkertre is, természetes dolog, hogy átvágnak rajta. Szinte kímélő hatása lenne, ha ezeket valamilyen módon úttá nyilvánítanák — véljük közösen. Az utcákon, járdákon nincs nagy rendetlenség, egy-két pa­pír zsebkendőt sodor csak a szellő. A mai nap reggelén vi­szonylag tisztának találtuk a várost... B. O. Mozi A nagyteremben: Érzékek birodalma. Színes japán film. (Csak 18 éven felülieknek!) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Útvesz­tő. Magyar film, fél 6-kor. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents