Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 97. SZÄM 1988. ÁPRILIS 25., HÉTFŐ Postai élüzem Mondják: a napilap romlandó A megszokottnál több kitün­tetés, 140 ezer forintnyi pénz­jutalom, személyeknek és bri­gádoknak szóló elismerések sora: elmúlt esztendei teljesít­ménye alapján élüzemi címet kapott a ceglédi 1. sz, posta- hivatal. Hogy Nagy László hi­vatalvezetővel való beszélgeté­sünket a lapterjesztés gond­jaira szűkítettük le, azt a té­ma időszerűsége is indokolja. — Tavaly a posta évnyitó­ját is a szélsőségesre fordult időjárás határozta meg. — A lapkészítés egész fo­lyamatát fönnakadások jelle­mezték: már a papír is nehe­zen vagy sehogy se jutott el a nyomdákba. Az újságok a kellőnél kisebb példányszám­ban és persze későn érkeztek Ceglédre is, márpedig főleg a napilap — mint mondják — romlandó. Elsősorban az áru­sok pavilonjaiban volt szem­beötlő a hiány. Pedig ebben az időszakban kivételesen nagy igény mutatkozott a la­pok iránt, hirtelenjében fölér­tékelődött a sajtó. — De aztán elmúlt a tél... — ... és következtek a de­vizatakarékossági intézkedé­sek, amiket egyszerűen csak lapkorlátozás néven ismer a közönség. Ekkor — mondha­tom — drasztikusan csökkent a tőkés importból származó papírokon készült kiadványok példányszáma. Hadd illesszek ide néhány adatot. Amikor még javában tartott a lapkor­látozás, 1987 decemberében. 7195 darab Nők Lapja jutott a városnak, a stop elmúltával, 1988 márciusában összesen 15 800 darab. Képes Újságból a szűkített keret havi 4400 da­rab volt, most 10 500. — Ami a vásárlóknak bosz- szúság, az önöknek bevételkie­sés volt. — Megpróbáltuk alkalmi ki­adványok forgalmazásával pó­tolni. És sikerült is. Özönsze- rűen jelentek meg és kerültek az utcára azok a kiadványok, amelyeknek az árában tükrö­ződik a ráfordítás is. Egy cso­mó könyv látott így napvilá­got, úgyhogy végül is teljesí­tettük a bevételi tervet. A posta malmára hajtotta a vi­zet az is, hogy év vége felé egymást követték a különféle adóügyi füzetek: egyik így. a másik úgy értelmezte, magya­rázta a kérdéseket, s persze a vásárlók elkapkodták vala­mennyit. — Már nem tudom, hol bukkantam rá arra az adatra, hogy a város olvasottsági mu­tatója 128,2. Jó ez vagy rossz? — Se nem jó, se nem rossz. Azt jelenti, hogy’ a városban egy esztendő alatt eladott la­pokból (1987-ben 5,1 millió darab) egy lakosra 128,2 jut. Az országos átlaghoz viszo­nyítva ez jó közepes ered­mény. — És könnyen elképzelhető, hogy csökkenni fog. — Nem hiszem. Az előbb fölsorolt számok jelzik a lap­korlátozás utáni keresletet. Szerintem van vásárlóerő. Ta­valy 900-zal nőtt az előfize­tők száma. — A posta az elmúlt évben a kiadó cégekkel közösen több akciót hirdetett meg az előfizetők számának emelése érdekében. A terjesztők sze­mélyesen keresték meg a vál­lalatokat, iskolákat, intézmé­nyeket. A párttitkárok min­denhol támogatták a kezdemé­nyezést, így aztán jó néhány, elsősorban közületi előfizetőt sikerült szerezni a Fáklyára, a Szovjetunióra és a Lányok— Asszonyok címűre. A verseny díját, egy Junoszty televíziót is ceglédi terjesztő nyerte. Igaz, hogy idén januárban és februárban az előfizetők jó ré­sze lemorzsolódott. — Reklamációk? — A panaszok 99 százaléka arról szól, hogy a kézbesítő nem dobta be a napilapot, vagy éppen összecserélte egy másikkal. Vezetünk egy föl­jegyzést a reklamációkról, eb­ből nagyjából képet lehet al­kotni a kézbesítés minőségé­ről. Ha valakinek túl gyakran szerepel a neve ezen a listán, nem teid ntünk el a felelősség­re vonástól sem. V. S. A hármas ikrek Egészségesek, szépek a ceglédi hármas ikrek. Otthonukban jól fejlődnek. Szüleik, Tóth Czifra Tamás és felesége, vala­mint 22 hónapos András bátyjuk mellett hivatásos gondozónő, Doór Zoltánná is kedvüket keresi, Két és fél hónaposok. (Apáti-Tóth Sándor' felvétele) Ha kijutnak az olimpiára A soproni edzőtáborozás után Cegléden folytatta felké­szülését a magyar női kosár­labda-válogatott. Ezután még egy hét tatai tréning követke­zik, majd tornák, mérkőzések, s a június 6-án kezdődő olimpiai selejtező. — Milyenek a magyarok esélyei? — kérdezem mindjárt a legfontosabbat a válogatott szakvezetőjétől, Killik László­tól. — A sorsolást kiemelések alapján végezték, a 24 csapatot így osztották négy csoportba. Jó a sorsolásunk, kerülhettünk volna sokkal erősebb csoport­ba is. Reális elvárás a nyolc közé jutás. Ebben legnagyobb vetélytársainknak a lengyelek (velük egyértelműen pozitív a mérlegünk, hiszen az utóbbi években nem tudtak bennün­ket legyőzni) és az ausztrá­lok. Ellenük váltakozó szeren­csével, s eredményességgel szerepeltünk. Szeretnénk, ha a csoportunkból úgy jutnánk tovább, hogy győzelmet vi­gyünk magunkkal. — A döntőben kik lehetnek az ellenfelek? * — Szovjetunió, Kína, Jugo­szlávia, Bulgária, Kanada, Csehszlovákia, Ausztrália és Magyarország esélye erre a legnagyobb. Az első hat kerül be az olimpia mezőnyébe. Nagyon remélem, s nemcsak a hivatalos optimizmus mon­datja velem, mi is közöttük le­szünk. — Akkor ismét találko­zunk? — Nagyon remélem, mert elképzelésünk szerint — ha kijutunk a játékokra — a köz­vetlen olimpiai felkészülést Cegléden kezdjük majd el, jú­lius elején. — Nemzetközi szinten mennyit ér a magyar női ko­sárlabda? — Két élvonalbeli klubunk van, nemzetközi szinten is jegyzett, a BSE és a Tungs­ram. Különben az egész ma­gyar mezőny nem erős, kevés a jó játékos, s jobb utánpót­lás-nevelés is kellene. A válo­gatott eredményei ezen sze­rencsére túlmutatnak. Mindig jött az új generáció, sikerült a folyamatosság megteremtése. Valóban nagyon szép ez a lista, ami a válogatott 80-as évekbeli eredményeit tartal­mazza. Negyedik hely az 1980-as olimpián, harmadik az 1933-as, 1985-ös és az 1987- es Európa-bajnokságon, s köz­ben — amit a szakvezető a válogatott legnagyobb sikeré­nek tart — negyedik helyezés az 1984. évi olimpiai selejte­zőn. Folytatás remélhetőleg már 1988-ban, az olimpián! U. L. Céklapor Kanadába A startra minden rendben lesz — Vannak cégek, amelyek termékei iránt csökkent a ke­reslet. Vajon önöknél érezhe- tö-e ez? — kérdezem Hajagos Józseftől, a Nagykőrösi Kon­zervgyár ceglédi gyáregységé­nek vezetőjétől. — A gyáregységünk közvet­lenül nem értékesít. A nagy­kőrösi központunkban többet tudnának mondani arról, hogy a vásárlói igény mennyire változott. Mert hogy változott, az biztos. Azért az elmúlt esz­tendőben 8400 tonna készárut gyártottunk — 14 százalékkal többet, mint 1986-ban. Ennek a mennyiségnek 30—30 száza­léka a honi, illetve tőkés, míg 40 százaléka a szocialista pi­acra készült. — Mit termeltünk? Gyü- mölcskonzerveket belföldre, szeletelt uborkát Svédország­ba, paradicsompaprika-salátát főleg az USA-ba, míg a cék­lasaláta nagy részét Csehszlo­vákiába. A technológiai és műszaki feltételek adottak ah­hoz, hogy ezeket az árukat jó minőségben tudjuk csinálni. — Lesz-e elegendő felada­tuk ebben az évben? — A feladataink hasonlóak a múlt évihez, csupán a meny- nyiség változik. A gyökérsalá­tákból és a szárítmányokból növelni kívánjuk a termelést. A tavalyi 6 vagonnal szem­ben 30 vagon vöröshagyma­szállítmány készítését tervez­zük. Ha a petrezselyemzöld minősége megfelelő lesz, ak­kor azt is. — Milyen az alapanyagok minősége? Ha valahol, akkor azt hiszem, ez önöknél rend­kívül fontos. — A konzerviparnak több­nyire az a termés jut, amit a szállítók nem, tudnak ex­portálni, és a hűtöházaknak sem kell. Bizony sokat küsz­ködünk a gyakran silány nyersanyagokkal. A jelentős pluszmunka megemeli a költ­ségeket. A válogatás során ki­derül, hogy van, amit kidob­hatunk, mert csak cefrének lenne jó. Viszont nekünk él­vezhető készítményeket kell a vásárlók asztalára tenni. S így ez egyáltalán nem könnyű. — Most mi kerül le a sza­lagokról? » — Céklacsík, a hazai piac számára, és céklapor-alap- anyag Kanadának. Ez utóbbi új terméknek számít, ősztől kezdve gyártjuk. — És kint mire használják? — Megvallom őszintén, hogy a kanadai vevő nem nyilat­kozott nekünk erről. Ez a lisztnél finomabb porszem anyag. Talán színezőt vonnak ki belőle. Persze, ez olyan fél- hivatalos értesülés. — Jóllehet még egy-két hó­nap van a nagy gyümölcssze­zonig. Hol tartanak a felké­szülésben? — Előreláthatólag május kö­zepétől kezdjük meg a gépek karbantartását. Természetesen amit lehetett, már felújítot­tunk; például a meggy gyár­tásához szükséges szártépőket. A startra minden rendben lesz. Egyébként nem panasz­kodhatunk, mert van elegen­dő berendezésünk. Tervezzük egy töltő-, valamint szelete­lőgép vásárlását. Az előbbi a gyökérsaláták készítéséhez kell. — S ezekkel a gépekkel mi­lyen képzettségű emberek dol­goznak? — Örömmel mondhatom, hogy minden kulcsfontosságú területen szakmunkásokat fog­lalkoztatunk. Érdekességként csak annyit, hogy a konzerv­ipari szakmunkások leendő or­szágos versenyére a ceglédi gyáregységből négyen jutottak be. Ez önmagáért beszél. A jó szakemberek előtt továbbra is nyitva áll az ajtónk. Hiszen, ha 20 fővel magasabb lenne a létszám, az lehetővé tenné, hogy tavasszal és ősszel is két, nyáron pedig három műszak­ban termeljünk folyamatosan. F. F. Táblákkal jelezzék Nem a kóbor kutyák prob­lémája foglalkoztat mostaná­ban, hanem bizonyos „kutyás” magatartás. Persze tudom, a kutyáknak is mozgásra van szükségük, olykor többre, mint a gyermekeknek. Zavar az, hogy ahol a játszótér, ott a kutyák. Ott bizony, s gyakran gazdátlanul. Ezért a nyugati államokban látott tábla kihe­lyezését javaslom. A tanács minden játszótéren egyszer s mindenkorra táblákkal jelezze a tiltást, de nem időpont-kor­látozással, hanem teljes mér­tékben. Kora reggel, napköz­ben, sőt késő este is ugyan­azon ok miatt mellőzendő a kutyajáratás: piszkolnak a játszótereken. Legyen a kutya mindenkinek a saját gyönyö­rűségére, a mocskaival és éj­jeli ugatásaival együtt. S. D. A Mátra Volán levele Még egyszer az út széléről Egy hónappal ezelőtt Kiss- né Demény Erzsébet ceglédi tanítónő olvasói levélben osz­totta meg velünk „útszéli” ta­pasztalatait. Borongós beszá­molójára az adott okot, hogy buszra szállni készülő diákjai (a cifrakerti iskolások) orra előtt egy távolsági járat so­főrje becsapta az ajtót. Mond­ván: ahol a gyerekeknek le kell szállniuk, ott ennek az autóbusznak nincs megállóhe­lye. Így aztán a hidegben pi­rosra dermedt kezű kissrá­cok az út szélén poroszkáltak hazafelé. A levélíró nem új megálló­hely teremtését kérte számon, nem forgalomszervezési kér­déseken vitatkozott. Meglehe­tősen nagy szenvedéllyel be­szélt egy kevéssé ismert tar­tományról, ami a menetren­den túl kezdődik — bár az Óperenciás tengeren még in­nen van —, s amit segítő­készségnek is neveznek. Az Egerben székelő Mátra Volán válasza: „A Ceglédi Hírlap 1988. március 23-i számában meg­jelent Gyerekek az út szélén című cikkel kapcsolatban vizsgálatot tartottam, amely­nek eredményéről az alábbiak szerint tájékoztatom. Az 1346/2. sz. járat, amely Eger—Gyöngyös—Kecskemét viszonylatban közlekedik, ve­zetője nem sértette meg szolgálati fegyelmet. Ugyanis ezen autóbusz távolsági járat­ként közlekedik, s a cikkben szereplő megállóhelyen me­netrend szerint nem áll meg, csak a Cifrakerti ÁG és Ceg­léd autóbuszállomás megálló­helyen. Járműveink esztétikai álla­potának megóvását nem azál­tal biztosítjuk, hogy utasokat zárunk ki az utazásból, még akkor sem, ha az utazási fel­tételeknek maradéktalanul nem tesznek eleget. Véleményem szerint a pon­tos, előírásszerű munkavégzés nem dicsőség, hanem elvárás minden dolgozóval szemben. Varuta a kísérleti műhelyben Tizenhárom darab kéttengelyes erdőgazdasági gépet gyártottak eddig a Közgép ceglédi gyár­egységében. Most egy új, háromtengelyes Varuta 623 típusú — ugyancsak saját fejlesz­tésű — berendezés készül a kísérleti műhelyben. tApáti-Tóth Sándor felvétele) A megjelent cikk vállala­tunk jó hírnevét negatív irányban, befolyásolja, ezért kérem az üggyel kapcsolatban pártatlan állásfoglalást és he­lyesbítést.” Füle István üzemigazgatő A megjelent cikk, tisztelt üzemigazgató elvtárs, semmi­lyen módon sem befolyásolta a vállalat hírnevét. Sőt. Ol­vasónk sorai másról sem ta­núskodtak, mint arról, hogy a szóban forgó busz vezetője minden egyéb meggondolást mellőzve a szolgálati fegye­lem szellemében járt el, ami­kor az út szélén hagyta a di­dergő diákokat. Mi több, sza­batosan és kimerítően tájé­koztatta erről az érdeklődő tanítónőt. Sehol egy szeplő- folt, megszólalhatnak a har­sonák. A Gyerekek az út szélén című cikkünk akaratlanul is az olyan dolgozót reklámoz­za, aki példaszerűen ragasz­kodik a jól bevált szolgálati szabályzathoz és a menet­rendhez, akit nem lehet fele­lőtlen kalandokba belerángat­ni. Egyébként a cég levele is ezt támasztja alá, hiszen az ön által tartatott vizsgálat semmi olyasmit nem derített ki, aminek márciusi írásunk az ellenkezőjét állította volna. Habár, bevallom, sokkal in­kább megnyugtatna, ha az a vizsgálat a sofőr személyében egy megátalkodott menetrend­bontót leplezett volna le. Ha ön pironkodva ismerné el a szabályszegést, s kifejtené: igen, csúnyán megsértette a szolgálati fegyelmet a köny- nyelmű sofőr, midőn megesett a szíve a gyerekeken. Eléggé el nem ítélhető gyengeséggel fölengedte őket a menetrend szerint közleke­dő távolsági járatra, majd néhány kilométerrel odább, kezének és lábának összehan­golt mozdulataival megállítot­ta a kocsit — pedig nincs is ott megállóhely! —, és útjára bocsátotta a diákcsapatot. Szentül hiszem, hogy a fe­gyelemnek ez a súlyos meg- tépázása növelte volna igazán az önök jóhírét. (A szerk.) ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents