Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
^fíiigp 1988. Április 23., szombat Meg nem csillapultak az indulatok Monori-erdőn Kell a víz, de nem mindenáron Monori-erdőn változatlanul éber a lelkiismeret és a figyelem. Ez a tizenöt tagú társadalmi bizottságra vonatkozik elsősorban: nem lankadnak, nem fáradnak, nem adják fel. őket bízta meg a település lakossága az emlékezetes falugyűlés után, hogy kísérjék figyelemmel a Minőség Vegyipari Kisszövetkezet telephelyén történt botrányos környezetszeny- nyezést követő fejleményeket, s legyenek a legközvetlenebb információs forrása a közösségnek. A legközelebbi múltban az volt az egyik sarkalatos kérdés: mi lesz a Vízgazdálkodási Kutató Központ (VITU- Kl) összegző szakvéleménye. Március 25-én megtartott ülésén a bizottság megismerhette a jelentést, amely figyelembe vett számos más vizsgálati eredményt is, mintegy szintetizálta azokat, kiegészítve a VITUKI saját fúrásaira is támaszkodó hidrológiai vizsgálatok és kémiai elemr zések eredményeivel. A mintegy ötvenoldalas szakvélemény összefoglaló megállapításait a Monori Hírlap korábban közölte, ezek lényege: A talajvizeket az első rétegvíztől, a monori-erdei lakossági ivóvíztartó rétegtől homokos agyagréteg választja el, de ez nem tekinthető vízzárónak, a szennyeződés a talajvízből ebbe a rétegbe is eljuthat. Ez azt jelenti, hogy a talajvíz szennyezése potenciális veszélyhelyzetet jelent a rétegvízre települt, lakossági fúrt kutak esetében. A szeny- nyeződés jelenlegi vagy. későbbi hatása semmiképpen sem érintheti a monori-erdei ingatlanok összességét, a kisszövetkezet telephelyén történt szennyeződés is csak a tőle délnyugati irányban lévő víztartókat veszélyezteti. Megállapítható volt, hogy a cink kivételével a fémek szempontjából a lakossági kutak vize nem tekinthető szennyezettnek — fémszennyeződés csak a telep területén belül található. Az elásott hulladék hatása nem lépte túl a telep határait (ez fémekre is Igaz), de a szikkasztóból kiinduló szennyeződés hatása már megfertőzte a talajvizet a Felszabadulás útja 67., 69., 71., 73., 76. számú ingatlanain. Az összefoglaló szerint a fémek közül számottevő szeny- nyeződést csak a króm okozott, amely még a telep területén belül van ugyan, de belátható időn belül (5—6 év) a megengedett értéknél magasabb koncentrációval jelentkezhet a lakossági talajvízku- takban, a telep Monor felé eső sarkában lévő gödör környezetében, az Iskola utcai ingatlanok környékén viszont már akár egy év múlva is észlelhető lehet. A „megnyugtató” hír Dr. Katona Emil főosztály- vezető véleménye szerint: „A felső talajréteget nagyon súlyosan elszennyezték az elásott hulladékok, ezek túlterjedtek a telekhatáron. Olyan súlyos anyag, mint a króm, a határértéket több mint ötvenszeres mértékben meghaladva jelent meg — szerencse, hogy még nem terjedt túl a telekhatáron." Mindezért a kárelhárítás napirenden lévő feladat. Megnyugtató mindez? Nem az. De április 9-én a Heti Világgazdaságban megjelenik egy 36 soros „megnyugtató” információ a monori-erdei fejleményekről,, mely szerint a szennyeződés a telep területén belül maradt, s ez elásott anyagok mennyisége is jóval kevesebb, mint amennyiről korábban szó volt. Ez a híradás újólag felkorbácsolta a kedélyeket: hát még mindig itt tartunk? Holott bárkinek, akinek csak köze lehet az ügyhöz. ha más lehetősége nem adódik a közbeavatkozásra. lelkiismereti okból legalább annyit meg kellene tennie, hogy a dobot verje mindaddig. míg a megnyugtató megoldás el nem következhet, s hogv másutt, másokkal hasonló soha többet ne eshessen meg! Legyinthetünk-e lazán arra, hogy vegyészmérnökök, felelős emberek, szakmájukhoz értők által irányított kisszövetkezet hulladékok tömegét ássa el a földbe — miközben azonnali bírság szabható a szemetelő, hulladékát közterületre rakosgató, uram bocsá’ a szükségét közterületen végző honpolgárra. A legutóbbi, április 18-i társadalmi bizottsági ülés témája viszont a víz volt — ezt megelőzően némi kitérővel a helyi sportügyekre, amelyeknek látszólag semmi köze a környezetszennyezéshez, de Monori-erdőn most már minden ösz- szefügg ezzel, már csak azért is, mert igen jól illusztrálja a település és a kisszövetkezet közötti viszonyt. Történt, hogy a szövetkezet vezetői beszélgetést kezdeményeztek a tanácsi vezetőkkel, ahol elhangzott: a kisszövetkezet a történtek ellenére is támogatni kívánja a települést. A tanácselnök megjegyezte, hogy bizony a környezetszennyezést megelőzően épp abban segíthettek volna, hogy a Monori- erdőn lelkes fiatalokból verbuválódott sportegyesületnek — amely önerőből épített magának sportpályát a szövetkezet telephelye mellett — helyet adjanak a fürdésre, öltözködésre. Ezek után „üzengetés” következett: a telepvezető üzent a tanácskirendeltség vezetőjének, hogy szeretnék odaadni a sportosoknak a régi iskolát, a kirendeltségvezető visszaüzent, hogy üzengetéssel ilyesmit nem lehet elintézni, aztán kiderült, hogy olyan területet kívánnak könyvjóváírással a sportkörnek ajándékozni, amely épp a legszennyezettebb, s cserébe kérnek egy részt a kiépített pólyából parkoló céljára ... Százmillión felül Mintha gúnyrajzot látna az ember. A bizottság mindenesetre leszögezte: az ügy végleges tisztázásáig ez a téma legyen kiiktatandó a szóba jöhető megbeszélni valók közül. S ezután kerülhetett sor a víz kérdésére. Jelen volt az ülésen Takács Attila, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztály- vezetője, Meleg Zoltán, a Pest Megyei Tanács környezetvédelmi bizottságának titkára — ők jószerivel az ülések állandó résztvevői már —, s Balázs László, a KVM osztály- vezetője, Juhász Ádám, a minisztérium vízellátási és csatornázási főosztályának vezetője, Tóth József, a megyei tanács csoportveztője, Erős Viktor, a Pest Megyei Tervező Vállalat osztályvezetője. A víz pedig ezúttal oly módon került szóba: hogyan lehetne megoldani, hogy Monori-erdőt közmű lássa el egészséges ivóvízzel. Mindez nem elsősorban a szennyezés okán — mondta Wächter Roland, a megyei tanács osztályvezetője —, hiszen a közvetlenül veszélyeztetett terület lakóinak vízellátása biztosított, s a település nagy részét veszély nem fenyegeti. Erős Viktor részletesen, alaposan, közérthetően ismertette mindazokat a lehetőségeket, amelyeket megvizsgáltak, hogy általuk vezetékes vízhez jusson Monori-erdő. Három változatot, a második változat háromféle variációját részletezte — ezek szakmai oldalára ezúttal nem térünk ki, hiszen a lényeg: valamennyi százmillión felüli összegbe kerülne, egy kivételével. Ez az egy pedig egy úgynevezett mi- nimálprogram 31,6 millió forintért, amelynek keretén belül a monori bázisra csatlakozhatnának. Monoron tudniillik a már meglévő 6 kút s az ezer köbméteres alsó tároló még a 4 ezer 300 köbméteres csúcsfogyasztás esetén is félnapos tárolótérfogat-tartalékot biztosít, nem kellene üzemviteli épületre költeni, s a gépház is úgy épült, hogy alig igényelne változtatást. Háromszáz milliméteres főcsőköre négy és fél kilométerei vezetékbővítéssel Monori-erdő határáig vihetné a vizet, onnan épülhetne ki az erdei gerincvezeték, közkifo- lyós rendszerrel. Később ez a változat új kutakkal, tározótérfogat- és hálózatbővítéssel lenne kiegészíthető, hogy a lakossági rákötések is megtörténhessenek. Maga a minimál- program megvalósítása is legkevesebb 30 ezer forintot jelentene háztartásonként a mai árakon. Ez utóbbi megállapítás ismét indulatokat szabadított el. Sóskúti József, dr. Páczi Antal, Práczki István, Baranyai János bizottsági tagok egymást kiegészítve mondták el: a tervek szépek, csakhogy ha az államnak nincs pénze — nincs az állampolgárnak sem. A településen rendkívül sok a fiatal, a lakosság közel sem a tehetősebb rétegekből állt össze, s a többségnek az is szinte erőn felüli beruházást jelentett, hogy kutat fúratott és arra kötötte a fürdőszobáját, ha sikerült már eljutnia odáig. A közhangulat pedig olyan, hogy „a vizet nem én rontottam el, ezért nem fizetek, ha tudnék sem!” Érthető. Nem így, nem most Ki merne mindezek ismeretében közművet szervezni Monori-erdőn? Ha viszont nem szervezik, az idő múlik, s az egyre magasabb hozzájárulási költségeket is magával hoz. És egyáltalán — merült fel a kérdés — szóba kerülhetett volna-e mostanában a közművesítés ügye, ha nem tör ki a környezetszennyezési botrány? Hiszen a település közművesítése a jövő terveiben nem szerepelt. Igaz, a víz a vegyipari kisszövetkezetek szennyezésétől függetlenül is szennyeződik, nitrátosodik, nagyon kellene a vezeték, de ... — Egyelőre nem — mondta ki a bizottság. — Mert gyötrődve keressük a megoldást, de nem így, nem most és nem mindenáron, nem ebben a lélektani helyzetben. Vajon kezdi-e már érezni a kisszövetkezet, hogy a konkrét károkozáson kívül mi mindenért felelős...? Koblencz Zsuzsa Krémet a házba Csigabiga, gyere ki... Sokféle szezon van. Üdülési, vadászati, halászati és — ki hitte volna? — most van a csigaszedési szezon. Április közepétől május végéig gyűjtik a nedves, párás időjárást kedvelő csúszó állatokat. Valahol az ünnepi asztal fénye: a franciák, a svájciak, a görögök és a törökök vásárolják előszeretettel. A legkülönfélébb módokon fűszerezik, ízesítik, krém formájában és különlegesen kezelt húsként előételként fogyasztják. Hazánkban is bőségesen található éti csiga, így kézenfekvő, hogy sokan szedik. A begyűjtés feladatát az áfész-ek vállalták magukra. Ilyen felvásárlótelep több is működik megyénkben. Százhalombattán például Mitrov Illésné nyugdíjas portáján van az átvétel. Tavaly 42 mázsát vásároltak itt föl, az idén már ennek mintegy 20 százalékát szállították el a veresegyházi tranzitraktárba. Innen kerül a MAVAD-hoz, amely vagy élő állapotban vagy feldolgozva exportálja az éti csigát. Ve- csésen a MAVAD üzeme 1985 óta foglalkozik a csúszóállatok feldolgozásával. Gépbérlet formájában érkeztek ide a korszerű feldolgozó gépek. Népgazdaságilag is igen előnyös ez a forma, hiszen a gépek bérbe adója a mindenkori legmagasabb világpiaci áron vásárolja fel a portékát. A patyolattisztaságú üzemben évente hat hétig tart a szezon: 80 ember tisztítja a csigákat. Az elmúlt évben például 300 tonnát exportáltak, az idén még többre számítanak a vecsésiek, hiszen hamarabb is kezdődött az idény, így tovább tart a begyűjtési szezon is. Kép és szöveg: Hancsovszki János Mitrov Illésék udvarán csigákkal telnek a dobozok. (A cím mellett.) Válogatják a ve- csési feldolgozó üzemben a kimosott csigaházakat, ezekbe töltik majd vissza a krémet. (A cím fölött jobbra.) Koncsor Ferencné nejlonzsákokba rakja és méri a házuktól megtisztított éti csigákat. Kímélni a táj arculatát Középpontban Szob és Letkés Majd félév szünet után tegnap ismét összeült a bős—nagymarosi vízlépcső építésével foglalkozó Pest megyei koordinációs bizottság, amelynek fő témája ezúttal az Ipoly térségében épülő, illetve a már most folyó szabályozási és védelmi létesítmények tervezési és kivitelezési munkálata volt. Az ülésen elhangzottak szerint a bal parton, Nagymaros térségében végeztek az útépítés előkészítésével, a Ze- begény és Szob közötti rész építése 60 milliós munkáinak elvégzésére a közelmúltban írtak ki versenytárgyalást. Az Ipoly térségében folyó munkákról Lőcsy István, az OVIBER kirendeltségvezetője elmondta, hogy a folyó medrének szélesítése révén egyes szakaszokon 150—200 méteres víztükröt alakítanak ki, illetve az Ipoly szabályozásával 250 üj Elet Jubileum Fennállásának 30 éves jubileumát köszöntötte a Maros- vásárhelyen kéthetenként megjelenő képeslap, az Üj Elet, melynek főszerkesztője Sütő András, a neves erdélyi magyar író. A jubileumi köszöntőben, a lap 705. számában, a szerkesztők egyebek közölt megállapították, hogy a jövőben is fontos feladatuknak és kötelességüknek tartják a román nép és az együtt.élő nemzetiségek testvériségének szilárdítását. hektár mezőgazdasági terület árvízmentesítését oldják meg. A térségben tavaly indult meg a munka, amely most leginkább a letkésieket érinti. Itt építettek ki ugyanis egy felvonulási területet, ahol műszaki bázist és betonkeverőt üzemeltetnek. Az lpolydamásdon megkezdett kisebb munkákkal ez év végére végeznek. Érinti az építkezés a zebe- gényeiket is, akik közül néhá- nyan kénytelenek lesznek végleg megválni ingatlanuktól. Nagyobb viszont azoknak a száma, akiknek földjét nem sajátítják ki véglegesen, csupán a feltöltési munkák idejére veszik igénybe. A kisajátítási eljárások lefolytatására a Váci Tanács hatósági osztálya hat szakértőt rendelt ki, akik igyekeznek a lehető legrövidebb időn belül, a lakosság érdekeit messzemenően figyelembe véve befejezni. A Szob térségében folyó munkák közül most a töltés, a zárt szivárgórendszer, a hajóállomás, illetve a vízbázis kiépítése a legfontosabb feladat, de a beruházók nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az idegenforgalmi szempontból jelentős területen lehetőség szerint megkíméljék a tájképet és a környezetet. Éppen e cél érdekében került sor a Duna-parti sétány újratervezésére, amelynek révén kisebb töltésfallal is védeni tudják a partot, s a megmentett részen a szentendreihez hasonló sétányt, parkosított területet alakítanak ki. A koordinációs bizottság ülésén a felszólalók többsége a majdani tájkép kialakításával foglalkozott, illetve a jelenlegi galériaerdők, a ma még jóformán érintetlen Ipoly menti táj védelmének érdekében kért szót. Válaszukban az OVIBER és a KÖVIZIG szakemberei egyaránt hangsúlyozták, hogy az építkezés során a környezetvédelmi szempontokat továbbra is kiemelten kezelik majd. P. Zs. A Csepeli Papírgyár a kereskedelmi osztályára munkatársakat keres számlázni munkakörbe (feltétel: legalább háromévi számlázási gyakorlat és közgazdasági szakközépiskolai érettségi; a Robotron 1372-es számlázógép ismerete előny) és tablóellenőri munkakörbe, a gyár értékesítésének számítógéppel történő számbavételének ellenőrzésére, az ellenőrzés során kiszűrt hibás számlák javítására, illetve javíttatására (feltétel: legalább háromévi számlázási gyakorlat, közgazdasági szakközépiskolai érettségi és számítástechnikai ismeretek). Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet Szabó Lajosné főkönyvelő-helyettesnél, cím: Budapest XXI., Duna u. 42., telefon; 279-620, 540-es mellék.
