Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-20 / 93. szám

ERŐSÍTSÜK A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ NÉPEK BARÁTSÁGÁT!

(AZ MSZMP KB MÄJÜS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL)

Elhunyt dr. Madár János

Kommunista orvos volt

Dr. Madár János, a Pest Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás nyugalmazott igazgatója, a Szocialista Macáért Érdemrend tulajdonosa, aki egész életét mások egészsége védelmének áldozta, hosszú betegség után, tegnapelőtt 71 évesen eltávozott az élők sorából.

! A megye egészségügy! osztályán és egykori munkahelyén úgy emlékeznek rá, hogy a munkatársak között ő volt a legőszintébb, legmegbízhatóbb ember. Kiváló vezetői tulajdonságokkal rendelkezett, jó szervezőkészségével, irányítási módszerekkel követendő példa volt kollégái számára. 1946-ban szerezte meg orvosi diplomáját és tanársegédként a Debreceni Közegészségtani Intézet tanársegédjeként kezdett dolgozni. A negyvenes évek végén a fővárosba került, s a Magyar Tudományos Tanács főelőadójaként, majd osztályvezetőjeként dolgozott. 1951-től 57-ig az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgató-helyettese. Ezután közel egy évtizedig volt a Hajdú-Bihar Megyei Köjál igazgató főorvosa. Ezt követően 1968-tól a Pest Megyei Köjál-hoz került, mint igazgató főorvoshelyettes, majd rá egy évre, 1969-ben igazgató főorvos lett. A tavalyelőtti nyugdíjazásáig — közel két évtizeden át — tevékenykedett ezen megyei intézmény élén. Sokat fáradozott azon, hogy megépüljön a nyolcvanas évek elején az új megyei Köjál épülete, a tervezésben és a kivitelezés feltétéleinek megteremtésében is részt vállalt. Tudományos munkásságáért, társadalmi tevékenységéért számos kitüntetésben részesült.

1955-ben a Szocialista Munkáért Érdemrenddel tüntették ki, majd közegészségügyi és járványügyi szakorvos vizsgájának megszerzését követő évben, 1960-ban a Kiváló Orvos címet érdemelte ki. Sorra jöttek az elismerések: a Magyar Vöröskereszt Kiváló Dolgozója lett, majd a Magyar Higienikusok Társaságának elnöksége Fenyvesi Béla Emlékéremmel ismerte el munkáját.

Dr. Madár János már a fel- szabadulás előtt bekapcsolódott a munkásmozgalomba és lett tagja a pártnak. Mint elveihez hű, régi kommunista

kapta 1967-ben a Szocialista Hazáért Érdemrend kormánykitüntetést. A Munka Érdemrend arany fokozatát kétszer érdemelte ki. A Pest Megyei Tanács V. B. tagjaként, Kerepestarcsa nagyközség megyei tanácstagjaként a szakmai tevékenységén túl rendkívül sok társadalmi kötelezettséget, a közösségért való munkát vállalt, s így 1978-ban a Pest Megyéért Emlékérem tulajdonosává vált. Nyugdíjazásakor az Április 4. Érdemrend kitüntetésben részesült.

Mint tudós és kutató is rendkívül sokat tett a közegészségügyi és járványügyi helyzet javításáért. Rendszeresen publikált önállóan és munkatársaival, mintegy harminc közlemény fűződik a nevéhez. Az országban elsőként vezette be a tífusz baktériumgazdák felfedezésére irányuló, 60 éven felüliek szűrését, a fágtipizálás járvány- tani vonatkozásaival rendkívül sokat foglalkozott, a gyakorlati munkában az agglomerációs övezet higiéniai és járványügyi jellemzőit vizsgálta.

Az ország és a megye lett szegényebb ezen kiváló tudós, vezető, közösségben is gondolkodni tudó orvos távoztá- val. Temetésére — kívánsága szerint — szűk családi körben kerül sor.

Torz kereseti arányok

A bérreformról

Kedden a Magyar Sajtó Házában Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke tájékoztatta az újságírókat a foglalkoztatáspolitika jelenlegi helyzetéről, a bérpolitikáról, továbbá a tervezett bérreformról.

Az államtitkár mindenekelőtt bejelentette, hogy május 2-ától 4-éig Nemzetközi bérreform és gazdasági kibontakozás címmel Budapesten konferenciát rendeznek, amelyen a kutatók ismertetik a bérpolitikával összefüggő alapkérdéseket, a fejlett piacgazdaságú országok képviselői pedig kifejtik az ezzel kapcsolatos véleményüket. Halmos Csaba leszögezte, hogy hazánkban olyan bérreformra van szükség, amely nem igényel nagyobb pénzeszközöket, sőt jövedelmet termel. Az ÁBMH véleménye szerint a bérreform nem kötődhet egy meghatározott naptári időponthoz, hiszen ez egy folyamat, amelynek célja, hogy az eddigitől eltérő mechanizmust hozzon létre a bérpolitikában. A bérreform kidolgozásakor óhatatlanul szükség van az utóbbi húsz év hibás bérpolitikai lépéseinek feltérképezésére, elemzésére. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bérpolitikának nem alakult ki sajátos arculata, funkciói a változó gazdaságpolitikai prioritások függvényében módosultak. Hiba volt, hogy nem ismerték fel: a bér önmagában nem pusztán gazdasági, hanem egyszerre gazdasági, politikai és társadalmi kategória. Mindez törvényszerűen vezetett a torz kereseti arányok kialakulásához. Az államtitkár hangsúlyozta: ha nem indítjuk el

1989-től a bérreformot — ami tulajdonképpen a teljes bér- politikai mecfranizmm újragondolása és új alapokra helyezése —. akkor veszélybe kerül a stabilizációs és kibontakozási program.

Áttérve a másik témára, Halmos Csaba feltette a kérdést: van-e egyáltalán nálunk foglalkoztatáspolitika. A válasz: húsz év óta a foglalkoztatáspolitika egyetlen célja, hogy Magyarországon ne legyen munkanélküliség, Ezzel csak azt sikerült elérni, hogy a világon az elsők között vagyunk a női foglalkoztatottság terén, ugyanakkor igen alacsony termelékenységi színvonal alakult ki. Aktív foglalkoztatáspolitikára és ehhez igazodó korszerű, rugalmas munkaerőpiacra van szükség — hangsúlyozta az államtitkár.

A KISZÖV megyei küldöttgyűlése

Az egység mellett döntöttek

(Folytatás az 1. oldalról.)

Gazdasági nehézségeink, sikertelenségeink közepette évek óta egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható az ipari szövetkezetek munkája iránt, ami érthető is, hiszen nagyvállalataink jelentős részével szemben ezek a — többnyire — alacsony létszámmal működő szervezetek szégyenkezés nélkül számolhatnak be évről évre munkájukról, eredményeikről.

A mozgalom fennállása óta azonban a tavalyi esztendőt tekinthetjük a legsikeresebbnek. A romló értékesítési lehetőségek, az alapanyaggondok és a szigorúbb gazdasági szabályozók ellenére ugyanis e közösségek országosan 145 milliárd forint termelési értéket állítottak elő, amely 22 százalékkal volt magasabb az 1986-ban elért eredményekhez képest, s 22 milliárd forint nyereséget hozott az ipari szövetkezeteknek.

Ami külön is figyelemre méltó, hogy a szövetkezeti szektor dolgozói — a népgazdasági célkitűzéseknek megfelelően — dinamikusan, közel

40 százalékkal tudták növelni tőkés exportjukat, s az elmúlt időszakban jelentős mértékben növekedett az új vagy továbbfejlesztett gyártmányok aránya és a műszaki színvonal.

Amint az a Pest megyei ipari szövetkezetek tegnap tartott küldöttközgyűlésén elhangzott, elismerés illeti a megyében működő ipari szövetkezeteket is, amelyek 4,5 százalékos létszámnövekedés mellett 19,2 százalékkal növelték termelési értéküket, nyereségük pedig 17,3 százalékkal haladta meg az előző évit.

— Az eredmények mellett említést kell tenni arról, hogy számos területen okoztak gondot az elmúlt év során az anyag- és alapanyag-ellátás zökkenői — mondotta dr. Ber- náth Tibor. — E területen nehezítette helyzetünket, hogy az alapanyagok forgalmazásával foglalkozó szervezetek év közben többször is emelték áraikat, amit a feldolgozással foglalkozó szervezetek a későn kapott információk vagy a korlátozó intézkedések miatt nem tudtak továbbhárítani. Néhány — jelentős szocialista

exportot teljesítő — szövetkezetünknél érezhető nyereségcsökkenést okoztak a kontingenshiány miatt felmerült értékesítési nehézségek is.

Érthető, hogy a 15-20 százalékos bankkamattal szemben tagszövetkezeteink nagy része a lényegesen kedvezőbb, 5 százalékos közös fejlesztési alapból akarja beruházását megvalósítani — állapította meg a KISZÖV elnöke, hozzátéve, hogy sokan a feltételek, az alapszabály ismerete nélkül folyamodnak kölcsönért a szövetséghez. Ebben az esetben természetesen gyakorta előfordul, hogy a feltételek hiánya miatt vissza kell utasítani a kérelmeket, ami nemegyszer sértődéshez, sőt ahhoz vezet, hogy néhányan — az érdek- képviseleti munka hatékonyságát vitatva — a szövetségből való kilépés mellett döntenek.

A küldöttközgyűlésen több hozzászóló fejtette ki véleményét erről a kérdésről. Közöttük Gyémánt György, a dunakeszi Dukát Műanyag- és Papíripari Kisszövetkezet elnöke is a mozgalom egysége mellett foglalt állást. Mint mondta,

Pártértekezlet előtt

Vélemények a taggyűléseken

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az állásfoglalás-tervezetét minden alapszervezetben megvitatják a kommunisták. A hangulat gyakorta felforrósodik, hiszen nagyon nagy tétről: népünk, hazánk jövőjéről folynak a véleménycserék. Alábbiakban egy váci és egy dabusi taggyűlésről adunk rövid tudósítást.

Többletterheket kell vállalnunk

— Vegyes érzelmekkel olvastuk az állásfoglalás-tervezetet, sok benne a sablonos elem, hiányzik a konkrét, cselekvésre ösztönző program — tolmácsolta a pártvezetőség véleményét Schekk Istvánná, a Masterfil Pamutnyomóipari Vállalat váci gyára pártalap- szervezetének titkára az alapszervezet taggyűlésén, amelyen megjelent Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Országgyűlés alelnöke.

Páróczi József pártcsoportja nevében is a döntési rendszer meggyorsítását sürgette, mert, mint mondta, az elhúzódó döntések után rendszerint gyors végrehajtás következik, ami kapkodáshoz vezet. Szólt az ifjúság problémáiról; érthetőnek tartotta, hogy nehéz a fiatal generációt mozgósítani, hiszen a különböző intézkedések — lakásárak növekedése, gyermekruhaárak — mind ellene hatnak. Simon István is a saját és a pártcsoport nevében mondta el, hogy elismerésre méltó a tervezet önkritikus hangja, ám az utóbbi években már túl sok az olyan önkritika, amelyet nem követ cselekvés. Beszélt arról, hogy ma már sokan megkérdőjelezik azt, hogy legfőbb érték az ember, hiszen a megélhetéshez egyre többet kell dolgozni; a fejlesztés helyett pedig a „húzzunk bele" a jelszó. Aggasztónak vélte a közerkölcseinket, a felelősség és a számonkérés hiányát, az ifjúság helyzetét. — Mi mindent megteszünk, de mondják meg, hogy merre kell mennünk, s ne legyen az, hogy néhány év múlva megint széttárja egy vezető a karját, hogy tévedtünk... — fejezte be hozzászólását.

Lajos Ferencné csoportvezető arról beszélt, hogy az itteni kollektíva mindig teljesíti a terveket, az idén még alig volt szabad szombatjuk, túlóráznak, a gmk-ban dolgoznak, mégis kevés pénzt visznek haza a borítékban. Ezt a tempót pedig nem lehet sokáig bírni — a készülő nyugdíjtörvény pedig még két-há- rom évet akar „rájuk sózalakulásukkor a szövetkezeti mozgalom mellett tettek hitet, s a közelmúltban tartott küldöttközgyűlésükön úgy foglaltak állást, hogy nem követik azok példáját, akik a kilépés, a Vállalkozók Országos Szövetségéhez való csatlakozás mellett döntenek.

ni"... — Sorsdöntő kérdésekben állást kellene foglalni — mondta Palotás István —, a tervezetben nincs szó az ipari munkásságról, a fiatalokról is alig. Pedig ez stratégiai kérdés kellene hogy legyen.

Somosi János is arról beszélt, hogy túl sok a sztereotípia a tervezetben, Altsach Györgyné azokhoz csatlakozott, akik nagyon féltik az agyondolgozott szülők mellett felnövő gyerekeket. Naményi Péter igazgató a gazdasági — a vállalat gazdálkodását érintő — kérdések mellett a kultúra, a tájékoztatás problémáival is foglalkozott hozzászólásában.

A felvetett kérdések, kritikai megjegyzések túlnyomó többségét jogosnak tartotta Cservenka Ferencné is. De, mint mondta, számára semmi meglepetést nem okozott — vagyis, a vezetés ismeri ezeket a problémákat. Ezzel válaszolt azokra a feltevésekre is, amelyek szerint az információk nem jutnak el a felső pártszervekhez. Azt is elmondta, hogy a vezetés annak is tudatában van, hogy a mostani nehézségeket egyénileg kell áthidalni mindenkinek, tehát többletterhet kell vállalni azoknak, akik élet- színvonalukat tartani akarják.

— A pártértekezlet nem zár le semmit — mondta Cservenka Ferencné —, amivel tovább kell foglalkozni, az továbbra is napirenden marad, Borgó János

Féltjük a munkásosztály hatalmát

Nálunk, a dabasi Fehérakác Termelőszövetkezetben megtartott taggyűlések tapasztalatai így összegezhetők: parázs viták, 2—3 órás együttgondolkodások, ellentétes vélemények ütköztetése, miértek, hogyanok, meddigek elemzése.

Ä 3-as pártalapszervezet taggyűlésén is forró volt a hangulat. A felszólalások azt tükrözték, hogy a tagok nagyon jól ismerik az állásfoglalás-tervezetet, tudatosan és precízen készültek a vitára. Minden megnyilvánulás szívből jött. Mondhatnánk: épp itt az ideje. Igen, valóban itt van, de feltétlenül hozzá kell mindjárt azt is gondolnunk, hogy most nem újat fogunk alkotni. Egy olyan társadalmi- gazdasági-politikai folyamatnak a részesei vagyunk, amelyet, ha nem is „egy súlycsoportban”, de együttesen alakítottunk eddig is. Szocialista értékeinket kell egy magasabb szintre áthelyeznünk. Ezt jó lenne „egy súlycsoportban” csinálnunk...

Az alapszervezet tagjai olyan gondokkal foglalkoztak, melyek egyértelműen gátolják szocialista társadalmunk fejlődését, továbblépését egyes területeken. A vélemények, észrevételek nem szélsőségesek voltak. Minden mondatban benne volt a jobbító szándék, és ami nagyon fontos, a hit és a bizalom. A tagság jól felépítettnek tartotta az állásfoglalás-tervezetet, de volt olyan vélemény is, hogy nem tartalmaz forradalmian új gondolatokat, elképzeléseket, mert nagy részét már megfogalmazták a XIII. kongresz- szus határozataiban és a társadalmi-gazdasági kibontakozás programjában. A vitában elhangzott az is, hogy okunk van félteni a munkásosztály hatalmát, a párt vezető szerepét.

önkritikaként fogalmazódott meg többek között az, hogy nem is olyan régen még harcosabban, következetesebben képviseltük mi is pártunk politikáját. Ez a tűz jelenleg csak „pislákol”.

Vélemények hangzottak el a Kommunista Ifjúsági Szövetség tevékenységével kapcsolatban is. A hozzászólók veszélyben érzik a KISZ életét. Rohamosan csökken a taglétszám, s a mai tizenévesek sem jelentenek igazi bázist az utánpótláshoz.

Megoszlottak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy az „elosztási rendszer ellentmondásainak feloldása elsősorban az állami szociálpolitika eszközeivel történjék". Az egyik hozzászóló szerint ennek egy kicsit „foltozás” íze van. Az „alamizsnának” sem örül senki, addig legalábbis nem, amíg azt látja, hogy a szomszédja dúskál a javakban. Lehet, hogy kissé indulatos ez a vélemény, de legyünk őszinték: bizonyos mértékig elgondolkodtató is.

Az itt leírtak csupán a töredékét adják vissza a taggyűlésnek. De ebből a kis töredékből is következtethetünk arra, hogy pártunk tagsága őszintén és komolyan akarja a szocialista társadalmi rendszer és a párt vezető szerepének megerősítését.

Csatári Lajos

— Ennek ellenére az országos és a megyei érdekvédelmi szervezeteknek egyaránt szakítaniuk kell bürokratikus hagyományaikkal, foglalkozniuk kell szervezetük korszerűsítésével — mondta Gyémánt György, aki hangsúlyozta, hogy e szervezeteknek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a tagság tájékoztatására, s arra, hogy tevékenységüket, eredményeiket a korábbinál szélesebb körben ismertessék a szervezethez tartozó szövetkezetekkel.

Veres Lajos, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai alosztályvezetője az elhangzottakhoz csatlakozva beszélt annak a reformnak a szükségességéről, amely az érdekképviseleti munka stílusának változását kell, hogy eredményezze. Mint mondta, jogos az igény, hogy a reform, a megújulás ne csak a gazdasági szférában, de a társadalmi, politikai életben és az intézményrendszerben, az érdekvédelmi munkában is éreztesse hatását.

P. Zs.

Jól vizsgázott az expedíció

Eddig egyedülálló feladatra vállalkozott egy 38 tagból álló magyar csillagászati expedíció. A kétezer évvel ezelőtt élt Era- toszthenész görög polihisztor által alkalmazott eszközökkel — és ezzel párhuzamosan korszerű műszerekkel — végezték el azokat a méréseket, amelyeket az ókori tudós végzett el Alexandria és a mai Asszuán között. Az expedíció sikerrel teljesítette feladatát,