Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

PEST MEGTEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA: AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM Ára: 1,80 forint 1988. ÁPRILIS 19., KEDD A tudósokat képviseli Új tagszervezet Hétfőn a Szakszervezetek Országos Tanácsának székhá zában Gáspár Sándor, a SZOT elnöke és Baranyai Tibor fő­titkár találkozott azokkal a tudományos intézeti képvise­lőkkel, akik részt vettek a Közalkalmazottak Szakszerve­zetén belül alakuló tudomá­nyos tagszervezet létrehozásá­val kapcsolatos elképzelések kidolrozásában, illetve támo­gatják ezt az érdekképvise­leti változtatást. A kutatók és a SZOT ve­zetői egyetértettek abbgn, hogy törekedni kell mind­azoknak a jó szándékú törek­véseknek az összekapcsolásá­ra, amelyek a jobbítás lehető­ségét egymástól eltérő módon keresik. A SZOT vezetői megállapították azt is, hogy a Közalkalmazottak Szakszerve­zetén belül tagsági vita után megalakuló, tudományos dol­gozókat képviselő tagszervezet program- és működésiszabály- zat-tervezete egybeesik a SZOT elnökségének február 26-i állásfoglalásában megfo­galmazott célokkal. A szándé­kok megegyeznek más ágazati szakszervezetek hasonló törek­véseivel is. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a külön­böző kutatókat képviselő szer­vezetek együttműködésével ki­alakulhat az ágazatközi, szak­mai érdekkifejezés modell ér­tékű példája. Bajtársi találkozó Antifasiszták A Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetségének hazai fegyveres ellenállási tagozata hétfőn bajtársi találkozót tar­tott Budapesten, a Belügymi­nisztérium művelődési házá­ban. A találkozón összegyűltek azok a harcostársak, akik a 11, világháború idején aktív politikai és fegyveres küzdel­met folytattak a fasizmus el­len, Megjelentek a budai ön­kéntes ezrednek, a magyar an­tifasiszta katonai ellenállás legnagyobb alakulatának volt tagjai. Részt vettek a találko­zón a Mókán Korriité egykori tagjai is. továbbá a Kommu­nista Párt, illetve a Kommu­nista Ifjúmunkások Magyar- országi Szövetsége irányítása alá tartozó ellenállócsoportok — köztük a Killián-csoport — bajtársai. A közös harcokra emlékeztek a Görgey zászló­alj kötelékében a német meg­szállás ellen küzdő és a Bu­dapest környékén megalakult, illetve a tatabányai fegyveres ellenálló csoportok tagjai is. Megkezdődtek a magyar—szovjet tárgyalások Nyikolaj Rizskov hazánkban MMf11 * t's s s r I „Párttagok és pártonkí­meguiuB&ST vüUek körében áitaiános minden szinten: ma a jelenség: elemez­zük értékeinket, múltunkat, vitatkozunk, aggódunk, keressük helyzetünk jobbításának lehetőségeit. Közben nagy a várakozás.” (3. OLDAL) Ifált»llt*nül süli el „Csattanást, dörrenést vejcnenuisuir ei nem háitottám> csak azti OÍ fegyver r hogy kiabált: »Meglőt­tek, folyik a vérem!«. Én akkor ezt el sem hittem,, de aztán megnéztem a puskát: tényleg nem volt benne a töltény ... Bán István megszeppent ember benyomását kelti. Őszintén sajnálja, ami történt, de körömszakad­táig ragaszkodik a saját történetéhez.” (5. OLDAL) Aztán már nem ”Szilvlv,el. ® buszmegáiió­_ ,« m ban találkoztam. Szia, beszélgettünk mondta ő, szia, vágtam rá én. Tömve ez a busz. Látom, feleltem. Azért valahogy felpréselődtünk. Aztán már nem beszélgettünk. A je­lenség elkeserítő és sajnos a történet teljesen hihető. Elég, ha arra gondolunk, hogy kisdiákok miként me­sélik el filmélményeik tartalmát egymásnak.” (5. OLDAL) Nyikolaj Rizskov (balra) és Grósz Károly vezetésével a két kormányküldöttség véleménycseré­je a parlamenti tárgyalóasztalnál Nyikolaj Rizskov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke hétfőn hivata­los baráti látogatásra hazánk­ba érkezett. A szovjet kor­mányfő — akit magyarországi útjára elkísért felesége is — a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács meghívásának te^z eleget. A magas rangú szovjet ve­zetőt Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke, Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, kereskedelmi miniszter, Berecz Frigyes ipari minisz­ter, Horn Gyula külügymi- nisztériumi államtitkár, Be- rényi Lajos, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese fogad­ta a magyar és szovjet zászló­csokorral díszített Ferihegyi repülőtéren. A fogadtatáson jelen volt Rajnai Sándor, ha­zánk moszkvai és Borisz Sztu- kalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Úttörők virág­csokrokkal kedveskedtek a vendégeknek, akik a fogadta­tás után szállásukra indultak. A délelőtti órákban Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov vezetésével magyar—szovjet plenáris kormányfői tárgyalá­sok kezdődtek a Parlament­ben. A magyar tárgyalócso­port .tagja volt Marjai József, Berecz Frigyes, Horn Gyula, Berényi Lajos és'TTa'jnái ‘ Sán­dor. Szovjet részről Alekszej Antonop miniszterelnök-he­lyettes, Nyikolaj Pugin gépko­csiipari miniszter, Anatolij Kovaljov, a külügyminiszter első helyettese, Anatolij Lu­kason, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese és Borisz Sztu- kalin ült a tárgyalóasztalhoz. A tervezett időtartamot jó­val meghaladó, a kora dél­utáni órákra is áthúzódó kö­tetlen légkörű megbeszélésü­kön a magyar és a szovjet tárgyalópartnerek mindenek­előtt országaik belső helyzeté­ről adtak képet, s értékelték a kétoldalú kapcsolatok ala­kulását. Nyikolaj Rizskov délután ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással ko­szorút helyezett el a magyar hősök emlékművén a Hősök terén. Megkoszorúzta a Lenin- szobrot a Dózsa György úton, s a kegyelet virágait helyezte el a szovjet hősök emlékmű­vén a Szabadság téren. A szovjet vezetőt a kegyeletes megemlékezésekre elkísérte Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke. A szovjet kormányfő ezután — visszatérőben szállására — rövid kitérőt tett a várne­gyedbe, s a Halászbástyáról megtekintette Budapest pano­rámáját. A délelőtt megkezdődött kormányfői tárgyalások késő délután szűk körben folyta­tódtak Grósz Károly és Nyi­kolaj Rizskov között a ven­dég szálláshelyén. Ludmilla Rizskova a nap folyamán különprogramon vett részt. A délelőtti órák­ban — Marjai Józsefné társa­ságában— a budai várnegyed nevezetességeivel ismerkedett. B ereczky Loránd főigazgató kalauzolásával a Magyar Nemzeti Galéria kiállításait tekintette meg. Délután az Országház épületébe látoga­tott, majd a Belvárosban a Vörösmarty téren és a Váci utcában sétált. Este Grósz Károly díszvacso­rát adott Nyikolaj Rizskov és felesége tiszteletére a Parla­ment vadásztermében. A va­csorán a magyar és a szovjet miniszterelnök pohárköszöntőt mondott. (A pohárköszöntőket lapunk. 2. oldalán ismertetj ük.) Vita az állásfoglalás-tervezetről Szövetkezetiek javaslatai Három társadalmi-érdek­képviseleti szervezet elnöksé­ge : a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Szövosz és az OKISZ vezetőtestülete vitatta meg hétfőn az MSZMP országos pártértekezletének állásfoglalás-tervezetét. A TOT elnöksége Szabó István vezetésével — élénk és konstruktív vita után — meg­állapította: a nagyobb nyilvá­nosság segítheti a gazdaság hatékonyságának fokozását is. Közelebb hozhatja a helyes megoldást az, ha a vitában hangot kapnak új kezdemé­nyezések, értékes vélemények; mindez a gazdasági eredmé­nyek javulásában is lemérhe­tő lenne. A testület foglalkozott az­zal, hogy az utóbbi időben fölütötték fejüket szocializ­musellenes vélemények, ame­lyek megkérdőjelezik a me­zőgazdaság kialakult szövetke­zeti rendszerét, ezen keresztül a gazdaságpolitikai elképzelé­sek helyességét. Ezek a han­gok a szövetkezeti parasztság­tól idegenek — hangsúlyozta az elnökség. A termelőszövet­kezeti gazdálkodás immár hosszú távon bizonyította ké­pességeit, s a parasztság úgy érzi: az alapok adottak és az eddig járt úton — a szövetke­zeti tulajdonra, önkormány­zatra alapozva — kell tovább­haladni. A Szövosz elnöksége — Szlameniczky István beveze­tője után — megerősítette: a szövetkezeti közvélemény azért is nagy várakozással te­kint a pártértekezlet elé, mert a fogyasztási szövetkezetek 3,3 milliós tagsága és 180 ezer dolgozója napi munkája során érzi a társadalmi feszültsége­ket. A szövetkezeti tagság köré­ben némi elbizonytalanodás tapasztalható; ezért is idősze­rű, hogy a politika a jelenle­ginél hangsúlyosabban ismerje el a szövetkezeti tulajdon alapvető szerepét, eddigi ered­ményeit. A tartalékok felszín­re hozása érdekében meg kell teremteni a szövetkezeti auto­nómia teljessé tételének a fel­tételeit. Célszerűnek tartotta a testület, hogy a pártértekez­let végleges dokumentuma mondja ki: a piacgazdaságnak meghatározó szerepe van, ami azt is jelenti', hogy a gazdál­kodók teljes önállósággal ren­delkeznek, de emellett kocká­zatuk és felelősségük is van. Az OKISZ elnökségének — Köveskúti Lajos vezetésével megtartott — ülésén a testület általában egyetértett a doku­mentumban meghatározott alapvető célokkal, hangsúlyoz­va, :hogy azok alapot adhat­nak a további munkához. A hozzászólásokban ugyanakkor erőteljesen kifejeződött az Is, hogy a tervezet a fejlődés Szempontjából több fontos kérdést nem elég világosan és egyértelműen fogalmaz meg. Így a dokumentumban — bár az megállapítja, hogy sok te­kintetben fordulatra van szük­ség — a kibontakozást szol­gáló kulcsfontosságú intézke­dések nem elég konkrétak, a megoldandó feladatok időtáv­ja, ütemezése nem világos, és nem elég tisztázottak a gazda­ságpolitikai célok megvalósí­tásának eszközei sem. (Az állásfoglalás-tervezethez kapcsolódó véleményt közlünk lapunk 3. oldalán is.) Fagykár a sárgabarackosban Új üdítőital Dunakesziről Alapos műszaki előkészüle­tek után április 18-án meg­kezdődhetett a mintegy két hónapig tartó karbantartás a Dunakeszi Konzervgyárban. Karácsony Dezső, a gyár fő­mérnöke ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a szállítógé­peket a. kijelölt nagy műhe­lyekben veszik gondos kezelés alá, míg. a többit, a helyhez kötött masinákat, a gyártó- csarnokban-javítják ki. Utalt arra, hogy súlyos lét­számgondok nehezítik a kar­bantartók lelkiismeretes mun­káját. A szakipari feladatok mind tekintélyesebb hányadát kényszerülnek kiadni bér­munkába. Ez a fajta tevé­kenység ppdig érthetően rend­kívül költséges. A Dunakeszi Konzervgyár nyplcVanéves. Tradíciójából eredendően alapvetően a bel­földi ellátást és á szocialista exportot segíti. Ugyan az utóbbi években jelentős válto­zásokon esett át a gyár gép­parkja — új, tőkés piacról származó, nagy teljesítményű berendezéseket telepítettek — de az importgazdálkodás je­lenlegi rendszere nem teszi le­hetővé a megnyugtató alakat- rész-utánpótlást. Ugyanakkor nincs elég doboz a termékek csomagolására. Amíg a karbantartók dol­goznak, addig a gyár kisebb üzemrészeiben zavartalanul folyik az új termék, a vil- moskörtés dzsúz üdítőital gyártása. Érthető módon már elké­szült a gyártási ütemterv is. A nyersanyagok közül meggy- hói 1900 tonnát, őszibarack­ból 1500, míg szilvából 700 tonnányi mennyiséget várnak. Mivel a sárgabarack-ültetvé­nyek jelentős fagykárt szen­vedtek, így bizonytalan, hogy ebből a gyümölcsből mennyit dolgozhatnak fel. Gy. L. T apsolhatnánk . éppen, amikor vállalati, szö­vetkezeti emberektől azt. halljuk, milyen dereka­san tették a dolgukat a ki­vitel fokozása érdekében tavaly. S valóban; . az ösz- szegeződő kép azt fnutat- ja, a megye iparvállalataid­nak döntő része igyekezett. A kivitel 'a nem " rubelel­számolású szállításoknál te- - temesen meghaladta az 1986- ban elértet, s ez min­denképpen eredmény, jneg- becsülésre érdemes. Csak éppen riadalom rebben ben'-. - nőnk akkor, amikor lát­juk. halljuk azt a megma­gyarázhatatlan magabiz­tosságot. amellyel a gaz­dálkodókegy részénél a ki­vitel csekély javulását meg­ítélik. Hiszen csekély javu­lásról van szó. korántsem olyan mértékűről, mint amilyet a népgazdaság egyensúlyi helyzetének a javítása szükségessé tett 1987- ben. Az idei első ne­gyedév hasonló gondokat mutat, azaz sürgető teen­dő a látóhatár tágítása, lás­sunk mindent csakis annak,: ami. Ha ugyanis hamari taps helyett a vállalati, szövet­kezeti véleményeket némi kétkedéssel fogadjuk és nagyító alá tesszük, akkor kiderül például, a fejlett tőkés országokban (elfogad­ható gazdaságossággal) el­sősorban anyagjellegű ter­mékeket, a szokványos tö­megáruk csoportjába tar­tozó fogyasztási cikkeket és bizonyos élelmiszereket si­LÁTÓHATÁR került eladni. Ami persze jó dolog, de , nem annyira jó, hogy most már. féijyes- nek láthatjuk az eget.,' A termelők ugyanis — tiszte­let a kivétein.ek — kévés munkával szeretnének tisz­tességes árbevételhez, jut­ni' ezeken a piacokon, ami nem mégy.'Újra. még újra bebizoriyosódik, hosszú tá­vú és .kellő hasznú kapcso­latokat , csakis olyán ter­mékekre, lehet alapozni, amelyekben lényeges merty- nyiségú és értékű szellémi (fejlesztő) munka sűrűsö­dik össze. Máris hallani az előbbi állítással perlekedő választ, aminek hangoztatói szerint hol van ehhez kellő szelle­mi . erő és főként, minden mást megelőzve, hol van ehhez fejlesztési. beru­házási pénz?! Lehet-e, sza­bad-e ilyen követelménnyel fellépni.a termelőkkel szem­ben. amikor évről évre sző­kébb a forrás, amikor a termelők táguló csoport­jainál észlelhetjük a me­gyében az állóeszközök el­használódásának fokozódá­sát. a cserék, a bővítések, a korszerűsítések elmara­dását. Az említett követelményt a. külpiacok fogalmazzák rrieg és érvényesítik ... ! Nem lehet kitérni - előle. Egy ideje ugyan próbálko­zunk ezzel, de nem sok si­kerrel. Ami ennél is el- góndolkoztatóbb, az a meg­levő, szűkös, szerény for­rásoknak a hasznosítása. Lassan, nehezen, követke­zetlenül mutatkozik meg az elköltött beruházási pén­zeknek a haszna. Esztendők óta nem .sikerül a megyé­ben feljebb jutni évi há­rom-négy százaléknál ab­ban, hogy mekkora az új termékek részesedése a tel­jes árukibocsátásból. Ennél is riasztóbb azonban a megszüntetett, a gyártás­ból véglegesen kivett áru­cikkeknek az aránya, mert nem több évi egy százalék­nál ... 1 Ha ebben a rit­musban folytatódna (foly­tatódhatna) a cserélődés, akkor ugye száz esztendő kellene a teljes megújulás­hoz ... Ne kapjunk a fe­jünkhöz. Nem akkora kép­telenség ez. mint első olva­sásra tűnhet. A megyében dolgoznak olyan cégek, ahol a termékösszetétel átlagos életkora meghaladja a húsz esztendőt, s ez az’ idő a leg­utóbbi esztendőkben nem hogy csökkent volna, ha­nem folyamatosan emelke­dett. Ennek ismeretében már nincsen semmi meglepő a tényben: az állami iparban a termékek átlagos életko­ra tizenhat év! S ez előbbi tudatában már az sem hat­hat meghökkentően, hogy az 1970 és 1983 közötti idő­szakban hazánk 500 mil­liárd forintot vesztett a cserearányok romlásán. En­nek az összegnek a súlyát f ejezzük ki azzal.; hogy 1987-ben családi pótlékra összesen 23 milliárd forin­tot fizettek ki, ugyanak­kor a cserearányokban, a nem rubelelszámolású ki­vitelben tavaly sem mutat­kozott javulás, igaz. romlás sem. ami a korábbiakhoz képest már eredmény. Sze­rény eredmény. Amit be­csülni kell. de nagy maga­biztosságé terveket építeni erre. nem lehet. S azt, hogy mennyire veszedelmessé válhat a látóhatárt szűkítő magabiztosság, mutatja*, a megye gépipari vállalatai 1987-ben nem tudtak any- nyit eladni a konvertibilis elszámolású partnereknek, mint amennyit értékesítet­tek 1986-ban. B onyolult szakaszában vagyunk a termelési és a termékszerkezet váltásának. A szakasz azért bonyolult, mert a kezdet kezdetén tartunk, holott a velünk szemben támasztott világpiaci követelmények korántsem ennek a kezdeti szakasznak felelnek meg. Egyszerre kell tehát mind­két feladatnak megfelelni, amit lehetetlenség egyetlen ugrással végrehajtani. Fo­kozatosan azonban lehetsé­ges. de ehhez elengedhetet­len a látóhatár tágítása, nehogy a lapályon a domb hegynek hihesse magát. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents