Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
2 1988. ÁPRILIS 16., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI I Nőttek a békés megoldások esélyei Az afganisztáni rendezési okmányok aláírásának visszhangja Nézeteltérések Izraelben a megszállt területek jövője ügyében Managua kész egyengetni a megbékélési folyamat sikerességét ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP A világlapok fő témája e hét végén, az afganisztáni megállapodások genfi aláírása. A hírmagyarázatok két szempontból vizsgálják elsősorban a történteket. Abban csaknem osztatlan az egyetértés, hogy az afganisztáni egyezmények nem jöhettek volna létre, ha a két világhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok nem lépett volna fel közösen a szerződések szavatolásában. A kommentárok joggal mutatnak rá, hogy a dokumentumok az Afganisztán körüli helyzetet rendezik, a külső beavatkozások megszüntetését irányozzák elő, hogy Afganisztán népének lehetőséget teremtsenek ahhoz, hogy szabadon érvényesíthesse akaratát. A dolgok egyik oldala a szovjet csapatkivonás, a másik viszont az, hogy Pakisztán felől vég£t vessenek az afgán belügyekbe való intervenciónak, azzal, hogy nem adnak ott tovább menedéket az ellenforradalmár fegyveres csoportoknak, s nem segítik elő, hogy ezek a legmodernebb fegyverekből állandó utánpótlást kapjanak. Változatlan az a megítélés, hogy a két világhatalom együttműködése az afganisztáni konfliktus békés megoldására tett erőfeszítésben, például rászolgálhat arra, hogyan kell más helyi válságokat is rendezni. Így például az a kötelezettségvállalás, hogy a kabúli népi rendszer, illetve a hét ellenforradalmár csoport támogatásában érvényesül az úgynevezett szimmetria elve, tükrözője az új gondolkodásmódnak a világhatalmak viszonyában. Ez a gyakorlatba^ annyit jelent, hogy mind Moszkva, mind Washington szünetelteti fegyverszállításait a kabuli kormányzatnak, illetve a jelenleg még peshavari székhelyű lázadóknak. Ha ilyen receptet alkalmaznának Közép-Ame- rikában vagy a Közel-Keleten, a világon jelenleg még meglévő feszültségi gócok gyorsan csökkennének. Más kérdés természetesen az afganisztáni belső rendezés ügye. A csütörtökön Genf- ben aláírt szerződések csak a külső viszonyokat biztosítják ehhez. A belső megbékélésig még bizonyosan hosszú és fájdalmas lesz az út. Bár szovjet részről a csapatok kivonásának menetrendjét úgy állapították meg, hogy ne keletkezzen olyan vákuum, amelyet az ellenforradalmár elemek egyoldalúan a maguk javára használhatnának ki, az események menetének pontos alakulását ma még lehetetlen előrelátni. A kabuli népi rendszer az elmúlt nyolc esztendőben növelte befolyását és tekintélyét Afganisztán számos területén, s katonai ereje is számottevő. De mintegy ötmillió olyan afganisztáni térhet most visz- sza az országba, aki eddig a szomszédos Pakisztán és Irán menekülttáboraiban élt, s akikre a hét ellenforradalmár szervezet nyilván jelentős befolyást gyakorolt. Elgondolkodtató az is, hogy Afganisztán 12 millió lakosságából, a Nadzsibullah-kormányzat által éppen a napokban megtartott parlamenti választásokon csak másfél millióan vettek részt. Bár megfigyelők joggal megjegyzik, hogy a szavazás a fegyveres konfliktus viszonyai közepette zajlott le, s számos helyen a lázadók sortűzzel árasztották el azokat, akik a választóhelyiségekbe igyekeztek, s a megfélemlítés legváltozatosabb eszközeit használták. De bonyolutabb a helyzet a hét lázadó csoport táborában. A genfi egyezmények máris szakadást idéztek elő az ellenforradalmárok körében. Mérsékeltebb elemek pozitív elemeket látnak a szerződésekben, s arra hivatkoznak, hogy élni kellene a kompromisszumos út lehetőségével, amelyet a külső körülmények most biztosítanak az afgán nép számára. Az ellenforradalmár vezetők többsége azonban elutasítja a genfi szerződéseket, s azt hirdeti, hogy a fegyveres harcot folytatni kell a kabuli kormány megdöntésére, amelyre — véleményük szerint — a szovjet csapatok kivonása majd jobb lehetőséget kínál. Sőt egyes szélsőséges vezetőik a „nagy leszámolást” követelik a kabuli kormányerőkkel és híveikkel szemben, s arra uszítanak, hogy nem szabad félni attól, hogy a jövőben esetleg „patakokban folyik majd a vér az afganisztáni főváros utcáin". A helyzetet bonyolítja, hogy az egyezmény aláírásának másnapján a pakisztáni vezetés már kétértelmű nyilatkozatokat tesz. Ziaul Hakk egyrészt az egyezmények megtartását ígéri, de egyúttal kétségeit is kifejezi ezzel szemben, mivel — mint mondja — az a tény, hogy előzőleg nem alakult meg Afganisztán ideiglenes kormánya, „káoszt és a polgárháború még véresebb folytatását jelenti majd a Pakisztánnal szomszédos országban”. ELŐKÉSZÜLETEK A MOSZKVAI TÁRGYALÁSRA Az csak természetes, hogy a genfi találkozót a szovjet és az amerikai külügyminiszter arra is felhasználta, hogy szót ejtsen jövő heti moszkvai megbeszéléseinek témáiról. Mint köztudott, Sevard- nadze és Shultz egy hét múlva a szovjet fővárosban a májusi csúcsértekezlet előkészítéséről folytat eszmecserét. A világ békeszerető érői azt szeretnék természetesen, hogy e_ májusi legmagasabb szintű találkozó a maximális eredményt adná az emberiségnek. Mily szép is volna, ha alig fél év leforgása alatt a közepes hatótávolságú rakéták leszerelésére vonatkozó szerződés, majd a most aláírt afganisztáni megállapodás után, egyezményt szentesíthetnének a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről! Csakhogy szembe kell nézni a realitásokkal. Jelenleg — mint Sevarnadze és Shultz csütörtöki genfi megbeszélésein is kitűnt — az álláspontok még sok problémakörben messze vannak egymástól és nem bizonyos, hogy májusig ki lehet dolgozni a szükséges kompromisszumokat. A problémák ugyanazok, amelyekről már nemegyszer írtunk ezeken a hasábokon: a tengeri indítású rakéták és a vasúti kocsikon elhelyezett kilövőszerkezetek csökkentésének ellenőrzése, illetve az, hogyan állapítsák meg, hogy egy hordozóeszközre hagyományos vagy nukleáris töltetet szerelt-e a másik oldal? A kölcsönös bizalom erősödése sokat jelentene a megállapodás elérésére. Több kommentátor veti fel, hogy az afganisztáni külső rendezés jövőbeni sikeressége, azaz, hogy mindkét fél tanúsítja-e azt az önmérsékletet. amelyet vállalt a szerződések szavatolásában, döntő lehet a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti leszerelési, 'egyezmények kimunkálásához. Mindenesetre a közös aláírási aktus, amelyen mind a szovjet, mind az amerikai külügyminiszter részt vett, kedvező légkört teremthet a jövő heti moszkvai megbeszélésükhöz. TEL AVIV ELSZIGETELŐDÉSE Izrael a héten újra vádlottként került az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé. A Tel Aviv-i kormány „tovább keményítette” ugyanis magatartását a megszállt arab területek, immár december közepe óta tartó, tüntetéssorozatával szemben. Pedig az izraeli hadsereg terrorja már majd másfél száz áldozatot követelt azóta a jogaiért küzdő palesztin lakosság köréből. A Samir-kormány most visz- szat^rt a Libanonba való deportálások politikájához, s lakóházak lerombolásával, tömeges letartóztatásokkal akarja eltántorítani a tiltakozó akciók folytatásától a megszállt területek aktivistáit. Az új taktika nemcsak Izrael nemzetközi elszigetelődését növeli, hanem meg változtatja az eddigi belpolitikai erővonalakat is az országban. A helyzet fő jellemzője ugyanis az, volt idáig, hogy a szélsőséges terrorakciók ellen határozottan fellépett Peresz jelenlegi külügyminiszter Munkapártja. Samir Likud Szövetsége, a jelenlegi kormányzó párt viszont még draszti* kusabb intézkedéseket követelt. Most viszont — mint kommentátorok beszámolnak — a liberálisabbak és a „keményvonalasok” nézeteltérései átcsaptak a pártkeretekben, s egyaránt kiterjednek mindkét vezető izraeil pártra és megosztják azokat. Hogy milyen kihatásai lesznek az új fejleménynek, kommentátorok még találgatják. De tény, hogy a Samir-kormányzat mind nehezebben képes ellenállni a reá nehezedő nyomásnak, amely jogokat követel a meg-, szállt területek lakosságának. KIS LÉPÉS ELŐRE Már-már úgy tűnt, hogy Managua és a kontrák közötti tárgyalások egyelőre megszakadtak, s nem is lehet tudni, hogy mikor lesz remény folytatásukra. A közép-amerikai békefolyamat azonban a jelek szerint már annyira előrehaladt, hogy visszafordítása — bármennyire is érdekében állna ez egyes washingtoni konzervatív szélsőséges köröknek — ellentétes a realitásokkal. Szerepet játszik egyébként az események alakításában a sandinista kormány is, amely rugalmas magatartásával olyan helyzeteket teremt, amelyek a tárgyalóasztalhoz kényszerítik a kontrákat. Managua beleegyezett abba például, hogy a tanácskozások színhelyét a kontrák határozzák meg. Az ellen sem emelt kifogást, hogy az ellenforradalmárok 45 tagú delegációja a tárgyalások megkezdése előtt megbeszélést folytasson az egyházi vezetőkkel és találkozzék a sajtó képviselőivel- a nicaraguai fővárosban. Rendezték a hét körzetbe ösz- szevonandó fegyveres csoportok ellátási és utánpótlási ügyeit is. Ezek után már nem volt akadálya annak, hogy megkezdődjék a négynaposra tervezett tanácskozás, amely egy tárgyalássorozat nyitánya. Árkus István Kétéves időszakra Janez Stanovnik az új szlovén elnök A Szlovén Szocialista Köztársaság Elnöksége új elnökévé a következő kétéves időszakra Janez Stanovnik 66 éves egyetemi tanárt választották meg. A tisztség betöltésére a Szlovén Dolgozók Szocialista Szövetsége (népfront) köztársasági választmánya kilenc jelöltet állított. Közülük esett a választás Stanovnikra, aki a 65 választókörzet közül 56-ban megkapta a küldöttek szavazatainak több mint kétharmadát. Perfiljev moszkvai tájékoztatóin Hatékony ellenőrző remiszert Szovjej kezdeményezésre április 21-ikén a Nemzetközi Atomenergiaügynökség (IATE) bécsi székhelyén szakértői tanácskozás kezdődik azzal a céllal, hogy nemzetközi erőfeszítéssel a mostaniaknál biztonságosabb atomreaktort tervezzenek — közölte pénteken moszkvai sajtótájékoztatóján Vagyim Perfiljev, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztály vezetőhelyettese. A szovjet külügyi szóvivő elmondta, hogy a tervezési munkákat több szakaszban végzik el. Az erre létrehozott tanácsban szovjet szakértők mellett részt vesznek az Egyesült Államok, Japán, valamint az IATE-hoz tartozó európai országok képviselői. A terveTúszakció — alkudozásokkal Algírban vesztegel a repülőgép Újabb tárgyalás volt péntek délben az eltérített kuvaiti gép fedélzetén a légii kalózok és egy algériai megbízott között. A tárgyalások tartalmáról és kimeneteléről az esti órákig nem adtak ki tájékoztatást. Az Al Kabasz kuvaiti lap pénteki számában viszont olyan értesülést közölt, hogy a gépeltérítők túszaik elengedéséért állítólag már megelégednének két. Kuvaitban fogva tartott libanoni terrorista szabadon bocsátásával is. A lap szerint egyiküket, a 27 éves Musztafa Juszef Badreddint halálra ítélték, míg másikuk, a 32 éves Juszef Al-Miszavi életfogytig szóló börtönbüntetést kapott. A lap hozzáfűzi, hogy a kuvaiti kormány ezt a követelést is elutasítja. A géprablók eddig Kuvait- ban bebörtönzött 17 terrorista társuk kiengedését követelték. Ezeket 1983 ’ decemberében ítélték el, az Egyesült Államok és Franciaország kuvaiti nagykövetsége ellen vég- rehaj tott• robbantásos merényletek miatt. A három fővád- lottaí halálra ítélték, de a végrehajtást elhalasztották. A többiek életfogytig szóló börtönt kaptak. A csütörtökön szabadon bocsátott túsz, az 55 éves Dzsa- bal Abdallah Al-Satih újságíróknak elmondta, hogy fogvatartói többször is ütlegelték, s az eltérített gép fedélzetén a túszok embertelen körülmények között várják sorsukat. Szavai szerint a gép középső ajtajára a légi kalózok robbanószereket erősítettek, s kíméletlenül ütlegelik foglyaikat, ha azok megszegik parancsaikat, köztük azt, hogy pisszenní se merjenek, maradjanak abszolút csendben. Teljesítsék a gépeltérítők követelését, különben minden túszukat megölik — ezzel a kéréssel fordult egy utas pénteken a kuvaiti hatóságokhoz. Az utas — neve alapján valamely arab állam polgára — rádión beszélt az algíri repülőtér irányítóközpontjával. Rendkívül rossz idegállapotban lehetett, mert hangja annyira reszketett, hogy a központban először nem értették, és meg kellett vele ismé- teltetni az üzenetet. Közeleg a francia elnökválasztás első fordulója Éleződő politikai csaták Kilenc nappal a francia elnökválasztás első fordulója előtt a szélsőjobboldali Nemzeti Fronthoz való viszony kérdése minden eddiginél erősebben ránehezedett a politikai csatára. A jobboldal esélyesebbik pályázója, Jaques Chirac miniszterelnök nem győzhet a fasisztoid Jean- Marie Le Pen szavazói nélkül a második fordulóban. Franche-Comté regionális tanácsában az elhunyt Edgai Faure elnök utódlásáért megejtett szavazáson a kormánypártok helyi képviselői szövetkeztek a Nemzeti Fronttal. A Nemzeti Front az elnöki székbe segítette az UDF egyik képviselőjét, szavazataikért cserébe megkapták az egyik alelnöki tisztséget. Chirac és Barre, a két jobboldali elnökjelölt nem győzte hangsúlyozni, hogy ami Fran- che-Comtéban történt, annak pusztán helyi jelentősége van. Chirac közölte, hogy ő „nem fog telefonálni” a két forduló között Le Pennek, de még pártjának főtitkára sem. A miniszterelnök mindent elkövet viszont, hogy a Nemzeti Front vesszőparipájának meg- lovagolásával, a bevándorlók elleni fondorlatos uszítással megszerezze Le Pen szavazóit. Azzal vádolja Mitterrand Csak röviden... A BÉCSI UTÖTALÁLKOZÓ előző fordulójának végén mutatkozó biztató jelek alapján a Varsói Szerződés tagországai úgy vélik, hogy a tanácskozás elérkezett befejező szakaszához. Ezt Petar Mla- denov bolgár külügyminiszter jelentette ki pénteken az utótalálkozó teljes ülésén, amellyel — a háromhetes húsvéti szünet után — elkezdődött a másfél éve tartó megbeszélések hatodik fordulója. VALÓSZÍNŰLEG még az idén felveszi a hivatalos kapcsolatokat a KGST és a Közös Piac — jelentette ki pénteken, Prágában Vjacseszlav Szicsov, a KGST titkára. elnököt, hogy öt évig szemet hunyt az illegális bevándorlás felett és ha újra megválasztják, nyilván ugyanúgy fog tenni. Mitterrand válaszul azt mondta, hogy ezzel a gyanúsítással Chirac „a Nemzeti Front ikertestvérévé tette” pártját, az RPR-t. A kölcsönös vádaskodás, miként az elnökválasztási hadjárat jó része, a centrista szavazókért folyik, akiket Chirac félelemkeltéssel, Mitterrand pedig Chirac meggyanúsításá- val igyekszik megszerezni. zési munkákat az Euroatom München melletti intézményében végzik, és az első szakaszban a nemzetközi atomreaktor általános jellemzőit határozzák meg. Perfiljev a csütörtökön aláírt genfi afganisztáni—pakisztáni szerződéssel kapcsolatban elmondta: a Szovjetunió elégedett azzal, hogy a nemzetközi közvélemény kedvezően fogadta a konfliktust lezáró eseményt. Kifejezte reményét, hogy a rendezésben érdekelt felek maradéktalanul teljesítik a reájuk háruló kötelezettségeket. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy még mindig hallatják hangjukat azok a körök, amelyek minden áron meg akarják akadályozni a rendezést. Perfiljev cáfolta azokat az amerikai lapértesüléseket, amelyek szerint a Szovjetunió megváltoztatta volna a nukleáris robbantási kísérletekkel kapcsolatos politikáját. Moszkva még az esetleges megállapodás aláírása előtt szeretné kidolgozni közös robbantások révén a betiltást ellenőrző hatékony rendszert, és nem utána. Utalt arra, hogy a hónap végén az egyesült államokbeli nevadai kísérleti terepen közös robbantási kísérletet hajtanak végre, és újabbat terveznek a kazahsztáni Sze- mipalatyinszkban, a szovjet robbantási kísérletek helyszínén. Kérdés hangzott el ezután a dán parlamentnek arról a legutóbbi döntéséről, hogy az ország kikötőibe befutni kívánó külföldi hadihajóknak a jövőben közölniük kell: hordoznak-e atomfegyvert. Perfiljev kijelentette: a Szovjetunió betartja a más országok alkotmányos alapon hozott törvényeit. Szocsi Nemzetközi tanácskozás Szocsiban pénteken befejeződött az ENSZ égisze alatt az ellenőrzés kérdéseiről szervezett nemzetközi tanácskozás. Az ötnapos, nem hivatalos jellegű eszmecserén — amelyre az ENSZ leszerelési világkam- pányának keretében került sor — több mint húsz ország leszerelési és biztonsági kérdésekkel foglalkozó szakértői vettek részt. Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet szakértők csoportjának vezetője a hétfőn kezdődött véleménycserét értékelve hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a hatékony ellenőrzés mellett száll síkra, nemzeti technikai eszközök, valamint nemzetközi intézkedések alkalmazásával, beleértve a kötelező helyszíni ellenőrzéseket is. Moszkva számára — mutatott rá — az ellenőrzés kérdései nem jelentenek politikai problémát. NÁPOLYI MERÉNYLET A Nápolyban végrehajtott robbantásos merénylet ügyében nyomozó olasz hatóságok egy japán terroristát köröznek: a helyszíni tanúvallomások alapján ugyanis a 3D éves Okudaira Dzsundzo képét rekonstruálta a rendőrség. Alapos a gyanú, hogy ez a személy volt az amerikai katonák klubja ellen előző este elkövetett akció gyakorlati végrehajtója. Az AFP francia hírügynökség római irodájával egy ismeretlen telefonáló erős arab akcentussal beszélt angol nyelven közölte: az iszlám Dzsihad „brigádjai” vállalják magukra a vérengzést. Az alig pár napja alakult olasz kormány De Mita miniszterelnök vezetésével összeült péntek délelőtt, s ezen az újonnan kinevezett belügyminiszter, Antonio Gava frissen beszámolhatott miniszterkollegáinak a merénylettel kapcsolatos nyomozás addigi eredményeiről. Az ülés után újságíróknak adott nyilatkozatában Gava megerősítette, hogy „nemzetközi” (vagyis külföldi regionális konfliktushoz kötődő) terrorcselekményről van szó. Az egész országban körözik Okudaira Dzsundzo japán terroristát, mivel szinte bizonyos, hogy ő követte el a merényletet, mégpedig „megrendelésre”. Az már kiderült, hogy a japán férfi öt nappal korábban érkezett Nápolyba, majd a város egyik központi szállodájában rendezkedett be. Ö bérelte azt a fehér színű Ford Fiesta gépkocsit, amelyben felrobbant a gyilkos pokolgép. Okudaira Dzsundzo, aki valószínűleg másodmagával készítette elő az akciót, a „Vörös Hadsereg” elnevezésű terrorszervezet tagja. Az olasz tájékoztatási eszközök tudni vélik, hogy e csoportnak főleg japán tagjai vannak, akiket a Bekaa-völgyben levő libanoni táborokban képezték ki. Az 1969-ben alakult szervezet már „debütált” olasz földön, nevéhez fűződik például a tavaly nyáron Rómában az amerikai nagykövetség ellen megkísérelt robbantásos merénylet. 1986-ban — mint az olasz állami televízió péntek déli adásában arról tájékoztatott — a „Vörös Hadsereg” beleolvadt a Fari elnevezésű szélsőséges libanoni, illetve az Abu Nidal vezette terrorista palesztin szervezetbe. Líbia olaszországi nagykövete az ANSA olasz hírügynökségnek adott nyilatkozatában határozottan leszögezte, hogy országának semmi köze sincs a nápolyi merénylethez. A diplomata azért tartotta szükségesnek ezt közölni, mert az északafrikai országot gyanúba keverte az a tény, hogy két évvel ezelőtt, éppen az április 15-re virradó éjjel hajtottak végre légitámadást amerikai repülőgépek ellen.
