Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-14 / 88. szám
4 1988. április il, csütörtök Villanófény A felszabadulás-lakótelepiek képviselői a tanácsnál jártak és arról érdeklődtek, hogy hajlandó volna-e a város támogatni a műholdas televízióadás vételi lehetőségének megteremtését. A probléma egészen újszerű lévén az illetékesek ösz- szedugták a fejüket: mit válaszoljanak a lakótelepieknek? Arra az álláspontra jutottak, hogy egy közösséget, a többivel szemben, különösen nem alapvető közmű létesítésében, aligha lenne erkölcsös segíteni. Márpedig a központi antenna, vagy egyéb vételre alkalmas eszköz ez esetben csak a lakótelepiek szórakozását jelentené. Ha azonban a tanácsházán lehetne telepíteni helyi stúdiót, s innen a műholdas tv- adásokat közvetíthetnék az egész városnak, hajlandók lennének az akciót a közös pénztárcából támogatni. A lakosságtól — ha az elképzelés megvalósul — az üzemeltetési költséget kérnék. A nagy kérdés az, hogy mit szól a posta a műsor helyi továbbításához. A terv mindenképpen érdekes, 20. századbeli. Az egyetlen megoldás Szentendre számára a műholdas vétel, mert a domborzati viszonyok miatt a kábeltelevíziózás lehetetlen. A felszabadulás-lakótelepiek kezdeményezésének útját figyelemmel kísérjük. Ügy látjuk, hogy összefogással van mód a város lakóinak bekapcsolására a világprogramokba. S ahogyan áldoznak az emberek csatornára, villanyra, gázra, vízre, biztosak vagyunk benne: zsebbe nyúlnak, ha a helyi tv kialakításáról lesz szó. SZENTENDREI tc/cMan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Boltok keringője Hallomások és a valóság Igen érdekes, hogy az emberek lépten-nyomon beszélnek dolgokról, s amikor a témáról találkozót szerveznek a vezetők és a lakosság között, akkor alig néhányan jelennek meg. Az elmúlt hetekben súgta-búgta mindenki, hogy a varos eladta a Görög utca és a Somogyi—Bacsó part sarkán álló boltot, a Fő téren található üzletet és a Marx téren a HNF székháza mögötti romot, a hozzá tartozó telekkel. Mi lesz velünk, sopánkodtak a polgárok, az így is változó (inkább rossz) ellátás tovább romlik a boltok bezárásával. Meg aztán miért nem vállalatnak adtak el a központban (a HNF székháza mögötti) területet? Miért a maszekok kapnak lehetőséget? Nos, a kérdésre választ kaphattak azok. akik a tanácselnök által tartott fórumra elmentek. A Görög utcai Megoldás kapun kívül Gazdálkodás és gyógyítás! Ebben a két szóban foglalható össze a pomázi munkaterápiás intézetben folyó tevékenység. Tudatosan törekszenek arra, hogy a működési költségeiknek minél nagyobb részét megkeressék. A Szedd magad akció elindításával váltak igazán országos hírűvé. A rendelkezésükre álló szántó csaknem felén, 442 hektáron termesztenek gyümölcsöt. Kevés mezőgazdasági nagyüzem dicsekedhet azzal, hogy az alaptevékenységből származó tiszta nyeresége meghaladja a 20 százalékot. Az ipart a hőtéchnikai üzem és a kavicsbánya képviseli, 25 százalékos nyereséggel. A pszichiátriai Osztályon, Kiskovácsiban 350 beteget gyógyítanak. Bekapcsolódnak az alkoholos elmezavarok ellátásába, az orvosok és ápolók gyakorlati és szakképzésébe. E helyről a beutaltak a gyógyulásuk ütemétől függően a szocioterápiás osztályokra, ugyancsak Kiskovácsiba és Budakalászra kerülnek. Az alkoholbetegeket 400 ággyal fogadják. Ebbe a munkába kapcsolódik be a gyümölcsöséről neves dolinái egység. Az ápoltak jelentős hányadát éjszakai szanatóriumban, illetve a védett szárnyon helyezik el. Az elmúlt 2 évben a gyógyító célú foglalkoztatás gondos szervezésével elérték, hogy gazdaságaikban szinte nincs szükségük külső munkaerőre. Pedig szezonban gyakran 100 vendég is jó pénzt keresett az intézetben. Jelenleg mintegy 250. a teljes felgyógyulását váró beteg dolgozik a 11 különböző egységben. Tucatnyinál több vállalatnál helyezkedtek el a terápiás kezelés jóvoltából csaknem teljesen rendbe jött emberek. Jelenleg 84 hajdani beteg, az összes foglalkoztatott 14 százaléka vállalta, hogy felgyógyulása után Po- mázon marad. — Igaz, közülük hatvannak védő munkahelyet jelent az intézet, fűz az eddigiekhez kiegészítő mondatot Györy Ferenc igazgató. A betegek között szép számmal találhatók speciális érdeklődésűek is. Ök festhetnek, rajzolhatnak, mehetnek az országos szocioterápiás alkotótáborba, amelyen újabban külföldiek is részt vesznek. Iparművész irányítja a szövőket, szakemberek érkeznek az országos szociálterápiás hétvége rendezvényeire. S most térjünk vissza az éjszakai szanatóriumhoz és a védett szállóhoz! Az előbbibe azok a gondozottak kerülnek, akiknek a gyógyítását befejezték, de gyógyszeres kezelésük még tart. Teljes ellátást kapnak, ha rendezik az életüket, távoznak. A védett szállóban a gyógyult beteg teljesen önállóan rendezi az ügyeit. A védettség az állandó egészségügyi felügyeletet jelenti. A két „ház” lakói nagy szerepet játszanak az intézmény előbb sorolt eredményeinek alakításában. Azt azonban hiba volna állítani, hogy Győry Ferenc gondtalan vezető. Mert szeretné többek között, ha a rehabilitáltak foglalkoztatására ösztönző rendeletek érdekeltebbé tennék a külső vállalatokat az ápoltak alkalmazásában. Az sem volna haszontalan, ha a visszaeső alkoholbetegeket lehetne Nagyfára küldeni. Meg aztán mivel lehet indokolni azt, hogy a határozattal elvonókúrára ítéltek a táppénzük teljes összegét megkapják. Szerencsésebb megoldás lenne, ha a pénz nagyobb részét az otthon maradott, legtöbbször rászorul- tabb családtagok vennék át. Ezen problémák megoldása viszont már kívül esik az intézet kapuin. üzletet a Konsumex vásárolta meg 8 millió forintért. (Valljuk be egymás között, hogy szép summa azért az épüle tért!) A vevő olyan egységet alakít ki, ahol valutáért lehet vásárolni. A Fő téri NYÉK (Nyugat- Pest Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat) üzlete korszerűtlen, gyakorlatilag nincs raktára, hűtőkapacitása, az eladótér kicsiny, az árufel- töltés erősen zavarja a cent rum forgalmát, Teátrum idején pedig alig lehet a bejáratát megközelíteni. Nos, e létesítmény kezelői jogát (nem tulajdonjogát,) a város 17 millióért engedte át a Kereskedelmi és Hitelbanknak. A két ingatlanért kapott pénzt a város átengedi a NYÉK-nek, ez utóbbi felvesz hozzá 5 millió hiteit, a Közép-Dunamenti Intéző Bizottság is ad valamennyit, s a NYÉK felépíti a Dobozi út 6. szám alatt (a PMKK-val szemben) az új ABC-t és önkiszolgálót. Addig azonban a Fő téri boltot nyitva tartják, amíg a Dobozi úti el nem készül. A Görög utcai üzletet (amely hosszabb-rövidebb ideig zárva volt) azzal a tejivóval helyettesítik, amely régi mentőállomás helyén nyílt. A pályázatot elnyerő magánkereskedő kiflit, tejet, vajat, általában a meleg reggelihez szükséges összes cikket kínálni fogja. Áttérve a HNF-székház mögötti romházra és ingatlanra, amelyen most építkeznek, azt kell mondani, hogy a tanács sokáig kínálgatta vállalatoknak, azzal a céllal, hogy ott penziót és éttermet nyissanak. Vállalkozót nem találtak. A magánkereskedő szellemes, szép tervet nyújtott be a műemléki albizottsághoz. A három oromfal, amellyel az épület a Marx tér felé fordul, remekül illeszkedik városképbe. A szakemberek szerint e pont a település egyik legszebb darabjává válik. Arról nem is beszélve, hogy a penzióra égető, az olcsóbb étteremre nagy szüksége van Szentendrének. S egyáltalán nem baj az, ha minél több „maszek” települ hozzánk. Az adójuk előbb-utóbb a mi büdzsénket fogja gazdagítani. Propagandistáknak Közeledik Lenin születésének napja. Ekkor ünnepük a propagandistákat is. Azokat az embereket, akik társadalmi munkában vállalják a párttagok, illetve pártonkívüliek oktatását, meggyőzését, állják a vitákat, hajlandók tanulni, hogy taníthassanak. Ez utóbbi felismerés hívta életre Szentendrén, már évekkel ezelőtt, az országban elsők között a propagandistaklubot. A cél az volt, és ma is az, hogy a pártmunkások a legfrissebb tudás- és érvanyaggal felvértezve tarthassák meg szűkebb környezetükben előadásaikat. A szentendrei klubról már több fórumon szóltak elismerően. Tartott itt már előadást Kosa Erzsébet szociológus, ifjú Marosán György, Hirschler Richard. Szerdahelyi István, Schmidt Péter és Balogh Sándor egyetemi tanárok, hogy csak néhány nevet említsünk. Ezeken az összejöveteleken mindent kérdeznek és minden felvetésre választ adnak, legyen az bár az írószövetségben lezajlott vita, a magyar politikai intézményrendszer fejlesztési lehetőségei, vagy a demokrácia kiteljesítésének témaköre. Ebben a hónapban a kormányprogram megvalósításáról lesz szó, Lenin születésének napján, április 22-én pedig bensőséges ünnepségre várják a város és a körzet propagandistáit. Két zsebbe nyúlva Közműépítés társulati alapon Hosszabb ideje törekszik a városi tanács arra, hogy a közműépítő társaságokat támogassa. Az általános irányelv az, hogy a lehetőségekhez képest megpróbálják a költségek felét fedezni. Az elmúlt évi statisztikákból megállapítható, hogy a lakosság elsősorban a villany- hálózat bővítésében érdekelt, 1987-ben 32 rövidebb-hosszabb szakaszon állították fel az oszlopokat. örömteli, hogy erősödött a csatornaépítési kedv. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de én nem örülök annak hallatán, hogy újabb és újabb utcákban, fürdőszobákban jelenik meg az ivóvíz, ha mindez csatornázás nélkül történik. Sőt mi több, bármennyire létkérdés is a jó ivóvíz, a környezet elleni merényletnek tartom a zárt rendszerűnek kikiáltott emész- tők építését. Sok papírmunka De térjünk vissza az 1987-es esztendő közműfejlesztési eredményeihez. A városi tanács tavaly 11 millió 141 ezer forintot adott a különböző társaságoknak. Ezt fejelte meg az 5 millió 128 ezer forint, amelyet a Vasvári- és a Füzes- park-lakótelep gázkötvényeinek értékesítéséből nyertek, valamint a 63 építőközösség 1447 résztvevőjének 21 millió 451 ezer forint értékű befizetése és társadalmi munkája. Az adminisztráció elhúzódása mind a villany-, mind a gázvezeték-építést gátolta. Az előbbi esetben kivitelezőkből sincs elég, s ahhoz, hogy egy- egy újabb szakaszon lakók villanyhoz jussanak, még mindig 1-1,5 évre van szükség. Még több probléma adódott a gázvezetékek átadásánál. A Tigáz ugyanis váratlanul és előkészítetlenül szigorította az ügymenetét, bizonyos vállalaton belüli átszervezéseket hajtott végre, s ez nemcsak a tanácsot és a kivitelezőket, hanem még a cég saját dolgozóit is meglepte. Az elmúlt esztendőben a legkevesebb gondot a szennyvízcsatorna-építő társulatok okozták. Voltak olyanok, amelyek saját erőből, mások részben vagy egészben külső szakemberekre támaszkodva dolgoztak. Emiatt jelentősen különböznek az egy méterre eső fajlagos költségek. A Lehel utcai társulásnak például szennyvízátemelőre is szüksége volt ahhoz, hogy csatlakozhasson a Dunakanyar körút alatt húzódó gravitációs rendszerhez. Megvannak a tervei egészen az Eötvös utcáig, a Kovács László út és környéke csatornázásának is. Engedély nélkül Tavaly Szentendrén 2 kilométer utat építettek. Voltak közösségek, amelyek anyagot kértek, mások kivitelezőt kerestek, ismét mások műszaki ellenőrzést vártak. Mindezek, ben a dolgokban a tanácsi AIDS-vizsgálatokhoz is apparátus városüzemeltetési osztályának dolgozói segítettek. Mégis előfordult, hogy egy közösség engedély nélkül külső kivitelezővel fogott a Móricz Zsigmond és a Gyöngyvirág utca burkolatának rendbetételéhez, ráadásul az előzetesen vállalt társadalmi munkából semmit sem teljesítettek, ezért a tervezett javításnak csak egy része készült el. Nagy az örömük a Rózsakertben lakóknak. A lakások döntő többsége már tavaly megkapta a telefonkészülékeket, a beruházást rövidesen teljes egészében befejezik, várhatóan nem lépik túl a tervezett költségvetést. Sajnos ki kell mondani, hogy Szentendrén a VII. ötéves terv folyamán aligha kerülhet sor újabb telefontársulások szervezésére, mert a postának nincsen pénze fejlesztésre. Pedig tudunk róla, hogy a város több részében, így a Pan- nónia-telepen is nagyon várják a lehetőséget. Tenyérnyi zöld Nem tartozik szorosan a közműépítéshez, de mindenSl**,. Egészségügyi intézmények megrendelésére készülnek az AIDS-vizsgálatokhoz is alkalmas egyszer használható pipetták a dunabogdányi Űttörő Tsz műanyagüzemében. Ebben az évben több mint egymillió darabot öntenek, innen látják el az országot ezzel a nélkülözhetetlen eszközzel. képpen a városkép alakítását, szépítését szolgálja a Hazafias Népfront által indított Tenyérnyi zöld címet viselő akció. Igen szép eredményeket ért el a település lakossága ebben is az elmúlt esztendőben. A rendőrség előtti park, az Áprily tér mutatják ennek a mozgalomnak az eredményét. A környezetvédelmi építőtábor tagjai rendbe tették az izraelita temetőt, elkészítették a „stanglis” kutak helyreállításának terveit. A Kandeláber Kisszövetkezet tagjai vállalták, hogy folyamatosan felújítják ezeket a stanglis kutakat, a sorban elsőként a Rab Ráby térit állítják helyre. A környezetvédelem érdekében előadásokat tartottak, s a Tenyérnyi zöld akció sikerének támogatására szánt összegből több kisebb csoportot támogattak a különböző közterületi építkezéseknél. Mire ezek a sorok megjelennek. a tanács végrehajtó bizottsága túl lesz azon az ülésén, amelyen megszavazzák, hogy az 1988-ban rendelkezésre álló 7,3 millió forintot melyik társulatnak ítélik oda. Jogsérelem vagy védelem? Vitákat szülő rendelet A vártnál is nagyobb érdeklődést váltott ki az állatok tartását szabályozó tanácsrendelet. A levelek két álláspontot fogalmaznak meg. Az egyik szerint éppen ideje volt pontosan körülhatárolni, mit lehet és mit nem, hiszen például a kutyatulajdonosok mindent megengedtek kedvenceiknek. Elnézték például, hogy az ember leghűségesebb barátja a játszótér homokjában fekszik, megriasztja a gyerekeket, randalírozik a lépcsőházban, észveszejtőén ugat a szobában, és így tovább. A másik álláspont szerint „sajnálatos”, hogy a Szentendrei Tanácsnál akadnak olyanok, akik olyan rendelettel izgatják a város lakóit, amely meghatározza, hogy a családok a saját házuk udvarán, saját otthonukban, lakásukban hány kutyát, macskát tarthatnak, hogy kicsi vagy nagy testű lehet a kedvenc. Az igazsághoz tartozik, hogy még a tanács vezetői között is vannak olyanok, akik elhibázottnak minősítik az állattartás módjának szabályozását. Elhangzott olyan vélekedés, hogy oktalan beavatkozás ez az emberek magánéletébe, illetve elég lenne a feljelentések kapcsán (ha valakiről kiderül, hogy a lakóépületek házirendjéről szóló tanácsrendeletet — ez érinti az állattartást is — megszegi, vagy a higiénés szabályokat figyelmen kívül hagyja) eljárnának a vétkesek ellen Akadnak olyanok, akik rossz beidegződésnek tartják, hogy a tanács mindent szabályozni kíván. Csakhogy a pro és kontra nézetek véleményem szerint mellécsapnak a lényegnek. Hiszen, ha semmiféle behatárolás nem történne az állatok tartásával kapcsolatban, mi alapján marasztalnák el a közösséget zavaró tulajdonost? Hogyan lehetne elérni, hogy kedvencét valóban csak magának tartsa? Hiszen az ügyiratok halmai bizonyítják, hogy konkrét esetekben nagy gondokat, szomszédok közötti kemény összeütközéseket szül a szabálytalan vagy annak vélt állattartás. Egyébként az új tanácsrendelet erősen differenciál. A település külső részein, ott, ahol hagyományosan mező- gazdaságból élnek a lakosok, tág teret enged az állattartásnak. Pontosabban csak abban szab határt, hogy a környezetet ne szennyezzék, mások jogos érdekeit ne sértsék vele. Az pedig — szintén az én véleményem szerint — indokolt és érthető, hogy a sűrűn beépített utcákban, lakótelepeken igenis meghatározzák a tartható négylábúak számát, előírják azokat a feltételeket, amelyek megteremtése kötelező a gazdáik számára. Az emberek e kérdéshez érzelmeik alapján közelednek. Az állatbarátok a személyiségjogok sérelmét érzik a rendeletben, mások eszköznetc nevezik jogaik védelmében. A feljelentés elmarad Pofon a boltban Tragikomikus jelenetnek lehettek tanúi az elmúlt hét derekán az egyik holtunkban a vásárlók. A súlyos megrázkódtatás a szenvedő félnek, a nevetésre ingerlő szituáció a legalább félszáz szemlélőnek jutott osztályrészül. Városunk sokak által becsült« szeretett és tisztelt hivatalnoknője az önkiszolgálóban kosarába rakta a kiszemelt árukat, a pénztárnál fizetett, majd az üzlet tulajdonát képező műanyag kosárral szépen kiballagott az ajtón, s a néhány méterrel odébb álló kocsija felé vette az útját. Csak akkor jött rá vétségére, amikor egy erős kéz megmarkolta a kosarat tartó kezét, egy durva hang tolvajnak nevezte, s a bolt férfi alkalmazottja — mert róla van szó — erőteljesen rángatta vissza az ajtóhoz. A nő elnézést kért, próbálta magyarázni, hogy szórakozottságában sétált ki, a kocsinál pakolás közben rádöbbenve vétségére, azonnal visszavitte volna a kosarat. A férfiú azonban akkor már azt kiabálta, hogy az ilyen jól öltözött tolvajok miatt ment tönkre a szocializmus, meg hogy ne rángattas- sa magát, jöjjön engedelmesen, mert ellátja a baját. Közben átjutottak a bejárati ajtón, az üzletben tartózkodó vásárlók döbbenten nézték a karjánál és a bolt kosaránál fogva rángatott „tolvait”, hallgatták a nagy hangon zajló „kioktatást’». Kicsoda maga. hogy lopni mert? .Jöjjön a raktárba, majd én megtanítom a tisztességre! A félig nyitva hagyott raktáraj- tó mögött a porig alázott asszony, kezeit egy pillanatra szabadon érezvén, kikapta a kosárból a franciakenyeret, és fejen vágta vele az eladót. A férfi sem maradt adós. pontos jobbhorgot küldött a „tolvaj” állcsúcsára, mire az ösz- szecsuklott, fejét itt-ott beverve a raktár berendezéseibe. Fellocsolása után tisztázódott, hogy a blokk a kosárban lapul, árulopásról tehát szó sem lehet, mindössze annyi feltételezhető, hogy a kosarat eltulajdonította volna a vásárló. Mert azt a jogszabály nem köteles figyelembe venni, hogy a sértett állítja: szórakozottságában sétált ki az ajtón a kosárral, s visszahozta volna. A jegyzőkenyvírás elmaradt. A várost azonban telefújták a iólér- tesültek, hogy x. Y.-t lopáson érték az önkiszolgálóban. Hogy védekezzen ellene? Adjon ki közle- ményt? Nekem a hivatalban mutatta meg az ütés kék foltját, s fején a dudorokat. Kérdeztem, miért nem Jelenti fel a támadóját. Azért, mert a kosárral a kezében sétált ki — felelte. A tény, az tény, az eladónak joga volt arra, hogy őt visz- szavigye. Ez esetben mennyit nyom a latban az igazság? Az oldalt Irta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdőst Ágnes
