Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-12 / 86. szám
1988. ÁPRILIS 12., KEDD 5 Környezetvédő mosógép Komputer vezérli Komputervezérlésű automata mosógép elektronikai berendezésének a kifejlesztésén dolgoznak a Videoton Automatika Leányvállalat szakemberei. A Hajdúsági Iparművek megbízásából olyan szerkezetet konstruálnak, amely a környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve szabályozza a mosási műveleteket, s biztosítja, hogy csak a víz keménységének, szeny- nyezettségének, a ruha meny- hyiséigének és piszkosságának megfelelő mértékű mosószert használjanak fel. A beépített mikroszámítógép lehetővé teszi a mosási programok bővítését is: a gyárilag betáplált Iprogramokat ugyanis a háziasszony saját igényeinek megfelelően bővítheti. Az elektronikus veaérlőszer- kezet kísérleti példánya és a program már készül. Tartályok. Különféle élelmiszer-ipari és környezet- védelmi beruházásokhoz készítenek könnyű, acéllemez tartályokat a dömsö- di Biotech Vállalatnál. Termékeik igen keresettek, hiszen a sajtgyártástól a bortárolásig, a teherautóra szerelt tartályoktól a biogáztermelő rendszerekig számos dologgal foglalkoznak. (Erdősi Ágnes felvétele) Pest megyei pedagógiai napok Váltásra kész munkásoké a jövő A fiatalok elhelyezkedési gondjairól Bizonyos szakmák annyira zsúfoltak, hogy már most biztonsággal kijelenthetjük: a szakképzésben részt vevő fiataloknak elhelyezkedési gondjai lesznek. Előfordul, hogy a vállalatok csak abban az esetben vállalják a gyakorlati képzést^ ha a szülők írásban tudomásul veszik, hogy nem veszik föl gyereküket. Mégis, a pályaválasztó fiatalok többségét, elsősorban szülői nyomásra, nem lehet más területre irányítani. Többek között erről a gondról is szó esett a Pest megyei pedagógiai napok szentendrei tanácskozásán — amint erről már hírt adtunk — a foglalkoztatási politika időszerű kérdései kapcsán. Az érettségi kevés Dr. Soós Adrianna, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főmunkatársa bevezető előadásában arról szólt, hogy o kedvezőtlen gazdasági változások átalakították a munkaerőpiacot is. Ma már senki előtt nem titok, hogy a sürgető szerkezetváltás nem megy zökkenők nélkül, egyik pillanatról a másikra. Sok ember számára ez átmeneti munka- nélküliséget jelent. A leginkább érintett rétegek a szakképzetlenek, a csökkent munkaképességűek, illetve a pályakezdők. A segédmunka korábbi felértékelődése megszűnt. A szakképzett, váltásra kész munkást keresik mindenütt. A pedagógusokat természetesen elsősorban a harmadik csoport problémája érinti, különösen most, amikor a demográfiai hullám eléri a középfokú iskolákat. Nagyon nehéz diáknak, szülőnek egyaránt tanácsot adni, hiszen az érettségi semmilyen munkakörre nein jogosít. De amennyiben az anyagi terheket vállalni tudják, hosszú távon mégiscsak kamatoztatható, mert szélesebb alapot jelent, ami később megkönnyíti a szakmaváltást. Érdekes felvetés hangzott el ezzel kapcsolatban: a hagyományos munkahelyi hűség megbecsülését fel kellene váltania a mobilitási hajlandóság támogatásával. Különösen azért lenne erre szükség, mert jelenleg a háttér is az egy helyben maradást, de legalábbis a lakóhelyhez való ragaszkodást erősíti. Közismertek a lakásproblémák, a munkásszállókkal, illetve albérletekkel járó hátrányok. Az ingázás sem megoldás; sem emberileg, sem anyagilag. Ez a témakör már Pest megyét is közelebbről érinti, hiszen mint Peráth Bélától, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjétől megtudhattuk, közel kétszázezerre tehető megyénkben az ingázók száma. Ebből százhatvanezer a helyi lakos, akik elsősorban Budapestre járnak dolgozni, és harmincezer a megyébe bejáró. A helybéliek esetleges átképzésével, foglalkoztatási gondjaik megoldásával a megyének kell törődnie. Tavaly csupán ezer dolgozó elhelyezésem tudják, hogy valójában milyen szakemberekre lesz szükségük, milyen termelési szerkezetre fognak átállni? Riasztó szakmák séről kellett gondoskodni, ez hat hónapon belül — két kivétellel — sikerült is. De idén már két hónap alatt elérte ez a Szám a százHatéanat. A helyzet az előrejelzések szerint romlani fog. különösen az iskoláztatási hiányosságok miatt. A megye keresőképes korú lakosságának 59 százaléka mindössze nyolc általános, illetve annál kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezik. Ez az arány sajnos, sókkal rosszabb az országos átlagnál..Nem véletlen tehát, hogy elsőként itt alakult meg a foglalkoztatáspolitikai tanács. Átképzési támogatás Szó volt az érettségiről. Nos, kísérleti jelleggel szeretnék a közhasznú munkák új formáját megteremteni, magasabb presztízzsel. Ilyen lenne például a szociális gondozói munkakör. De vannak más kihasználatlan lehetőségek is. Például meglepően kevés vállalat kért átképzési támogatást. Egyébként mindkét előadásból kitűnt, hogy helyenként még mindig hajlamosak számok mögé bújni a vezetők, és statisztikákat gyártani az oktatásról, továbbképzésről, ugyanakkor ezeknek túlnyomó többsége egy-két napos tanfolyam, melynek hasznosságát nehéz lenne megítélni. Vasadi Gizella és Mózes Tamás, a Munkaügyi Minisztérium munkatársai kifejezetten a szakképzés helyzetével és várható alakulásával foglalkoztak előadásukban. Leszögezték: az oktatást összhangba kell hozni a gazdaság átalakulásával. Ehhez a már többször említett szélesebb elméleti alapra van szükség, és a konvertálható, azaz könnyen átalakítható tudásra. A kérdés az, hogy ezt milyen módon lehet elérni? Bizonyos szakma- csoportokon belül már eddig is megfigyelhető volt az alapképzés erősítése, a szakma- csoport jelleg kidomborítása. Például fémipari alapképzés után a vállalati specializáció- ban már könnyebb forgácsoló, esztergályos, marós munkakörbe .irányítani a fiatalokat. Ellenkező irányba hat viszont a vállalatok törekvése: ők naprakész szakembereket szeretnének kapni az iskolából. További probléma, hogy a vállalatok gyakran maguk Talán némi könnyebbséget hozhat a íetszámtervezés jelenlegi rendjének tervezett változtatása. Az elképzelések szerint a jövőben ez már nem központi hatáskör lenne, hanem a tanácsok feladata. Ez lerövidítené a tervezés időszakát. Jelenleg öt és fél év telik el — a képzési idővel együtt — a szakmunkások bizonyítványosztásáig. Ha csupán fél évet sikerül ebből lefaragni, már az is nagy eredmény. További segítség lenne a reális pályakép kialakulása a továbbtanulás előtt álló fiataloknál. Divatszakmák, alaptalan bizakodások azonban mindig lesznek. Ez részben annak a következménye, hogy a fiatalok és a szülők nagyon kevés szakmát ismernek, más foglalkozásokat eleve riasztóvá tesznek a munkafeltételek. Csakhogy egyáltalán nem mindegy: valaki tizenévesen — még csalódások nélkül — módosít az elképzelésein, vagy az élet kényszeríti arra, többszöri hiábavaló próbálkozás után, hogy felnőtt fejjel vágjon neki az átképző iskoláknak, amelyek természetesen nem vállalkozhatnak másra, mint a hiányszakmák kielégítésére. Sz. Z. L. A konkurencia képviselői jöttek-mentek a gyárban Kell a cserép, ha pénzt hoz J Elhamarkodott és ráadásul 4 helytelen döntéssel létrehozott í beruházásokról az utóbbi né- f hány évben többször Is lehe- j tett hallani. Műszaki szem- J pontból egy Ilyen rosszul vá- / lasztott és nem kellően elő- '/ készített vállalkozásnak számit í a 43-as Állami Építőipari Vál- '/ lalat Dunakeszin lévő Római í Cserépgyára. Telepítésére rá- J adásul a vállalat egy olyan 6 időszakában került sor, ami- j kor már gyülekezni kezdtek Z a viharfelhők a nagy múltú y-cég felett. Tehát az a bizonyos isteni szikra kipattant egy, az építőiparban nagyon jártas ember fejéből. A gondolatot tett követte. Gyorsan terjedt a hír, hogy cserépgyárat építenek Dunakeszin. Beruházási költségeinek fedezéséhez az anyavállalat 188 millió forintos bankhitelt vett fel. Mindezt hót éven át tartó törlesztés és évi nem csekély, 13 százalékos kamat mellett. A vállalat erszénye viszont olyannyira üres, hogy a saját adósságait is csak nehezen képes visszafizetni. Azt a mai napig nem vitatják, hogy nagy szükség volt és van a betoncserépgyárra. Ráadásul összehasonlítva a hazánkban is keresett és kedvelt Bramac- cseréppel, a dunakeszi termék olcsóbb. A gyár pedig olyan helyre épült, ahol már adott volt az infrastruktúra és a gyártáshoz . szükséges alapanyag. Viszont az olasz Vortex—Hidra cégtől vásárolt berendezések képtelenek beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. A szerződésben garantált évi 20 millió darab betoncserép mind ez idáig csak papíron létezik. Így azután már végképp nem lehet azon csodálkozni, hogy a dunakeszi gyár veszteségei — hasonlóan a 43-as ÁÉV pénzügyi helyzetéhez — igen tetemessé váltak. A rendkívül mérsékelt teljesítések, s a nyomukban bekövetkezett pénzügyi hiányok arra késztették a vállalatot, hogy alaposam mérlegeljék, mi legyen a cserépgyár sorsa. A Bramac 15 milliót Már az elmúlt év őszén felröppent a hír, hogy a Római Cserépgyár a VÁÉV—Bramac Kft. kötelékébe kerül át A 43-as ÁÉV és az osztrák cég vezető képviselőinek tárgyalásain a Bramac-osok eleve garantálták az évi 15 millió darab cserepet. És ami cseppet sem mellékes: 25-30 millió forint tiszta nyereséget is! Ígéretük mögött természetesen ott húzódott egy több tízmillió forintos, általuk jónak tartott rekonstrukció is. Olyan gépeket telepítettek volna, amely a Bramac-be- toncserepek gyártásához szükséges. A betoncserépgyár vezetése és a munkások érthetően idegenkedve fogadták az esetleges gazdacsere hírét. A témával kapcsolatban többeknek az volt a véleménye, hogy kilábalhatnak a hullámvölgyből, ha önállóak lesznek. Vagyis kiszakadnak az anyavállalat kötelékéből. A köldökzsinór azonban rendkívül erősnek bizonyult. Az érvek között elhangzott, hogy a gyár önállósága még nem oldaná meg azokat a műszaki problémákat, amelyek miatt képtelenek a hatékonyabb üzemelésre, nyereség elérésére. Sikeres negyedév Az olaszok is tisztában vannak azzal, hogy ők lényegében egy prototípust adtak el. Ezért készséggel küldték el szerelőiket a cserépgyár műszaki rendbetételére. Ezek a technikai pontosítások, módosítások, úgy tűnik, elérték a kívánt célt. Legalábbis ezt jelzi a cserépgyár első negyedéves teljesítménye. Az 1988-as tervben 11 millió darab tetőfedő anyag előállítása szerepel. Mivel az idén az év első három hónapjában napi átlagban 40 ezer darabot gyártottak, vagyis 20 ezret műszakonként, így megvan a remény arra, hogy végre eredményes esztendőt zárjanak, szerény nyereséggel. A már említett 20 milliót — s ezt már belátták az illetékesek — soha nem tudja a gyár produkálni. Ezek után vallóban bombaként hatott február közepén a hír, hogy ismét tárgyaló- asztalhoz ültek a 43-as AEV és a Bramac megbízott képviselői. Utóbbiak változatlanul garantálták az évi 15 millió darab betoncserepet és a mindig biztos nyereséget.' Illés János, a Római Cserépgyár igazgatója és Beme Sándor műszaki igazgatóhelyettes ingerülten vették tudomásul az újabb megbeszélések hírét. Mint említették, túl vannak négy olyan technológiai jellegű módosításon, amelyek hatásáról az idei első negyedéves eredmények meggyőzően árulkodnak. Március végéig beérkezett a nagyon várt alkatrészszállítmány utolsó tétele is. Utaltak arra, hogy demoralizálóan hatottak rájuk, s az általuk irányított kollektívára' a háttérben folyó tárgyalások. Az anyavállalatnál időközben megnyugtatták a cserép- gyáriakat, hogy csak akkor olvadnak be a Bramac Kft.- be, ha isimét törés mutatkozik a teljesítményekben. Harka János, a vállalat termelési vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy az ez évi eredmények kétségtelenül jobbak a bázisidőszakénál. Mégis erőteljes hullámzást mutatnak a termelési adatok. Az első műszakban rendre el. maradnak az eredmények a második műszakétól. Mindez szervezési hiányosságokat sejtet, amelyek nyomon követhetőek a termelés ütemességében és színvonalaiban. Utalt egyben arra, hogy a Római Cserépgyár számára az igazi tanulóidő az idén vette kezdetét. A 11 milliós tervvel kapcsolatban mégis óvatosságra intőén annyit jegyzett meg, hogy a eserépgyáriak és maguk a vezetők csak akkor nyerhetnek csatát, ha tartaná tudják az első negyedéves tempót. Az, hogy 1988. március 1- jétől a cserépgyárban bevezették a teljes értékű teljesítménybérezést, a kézi idomcserepeik készítőinél a minőségi darabbérezést, eloszlatni látszik azt a félelmet, hogy a gyár, dolgozóival együtt, a Bramac tulajdonába kerülne. Róluk, nélkülük ? A Bramac-cal folytatott tárgyalásokon mindig csak a 43-as ÁÉV vezető képviselői voltak jelen, a cserépgyáriak közül senkit sem hívtak meg. Érthető módon emiatt a Római Cserépgyár vezetői rosz- szallásukat fejezték ki. Gyakorta megfordultak az osztrák cég szakemberei a dunakeszi gyárban, s menet közben kísérték figyelemmel a gyártás különböző fázisait. A gyár dolgozói több esetben is jelezték ezt feletteseiknek, de mivel az engedélyt a 43-as ÁÉV-től kapták, így azt szabályosnak kellett tekinteni. Ezek a Bramac-osok által végzett szakmai-műszaki megfigyelések is azt az érzést keltették a dolgozókban, hogy a gyár rövid időn belül a Bramac tulajdonába megy át. Érthető módon nagy megnyugvással fogadták, hogy van lehetőség a további bizonyításra. Meghatározott időközökben ugyanis a 43-as ÁÉV-nél értékelni fogják a cserépgyár eredményeit. Ha azok megfelelnek, akkor továbbra is készülhetnek Római-cserepek. A megyének szüksége volt és van erre a cserépgyárra. Hiszen változatlanul nagy a inagánerős építkezések száma és az sem elhanyagolható szempont, hogy munkaalkalmat biztosítanak több mint 100 dolgozónak. Azoknak, akiknek az elmúlt hetekben bizony nagyon nehéz perceket kellett átélniük. Visszatetszést keltett ugyanis bennük — s tegyük mindjárt ho^zá: joggal! —, hogy róluty nélkülük akarnak dönteni. Az ember azt hinné, 1988- ban ez már lehetetlen. A dunakeszi példa az intő jel: létezik még ilyen! Gyócsi László Hozzászólás cikkünkhöz Turistaszállások alkonya A Pest Megyei Hírlap március 26-án megjelent számában Egy. kis lámpás a Börzsönyben címmel a turistaházak pusztulásáról tájékoztatta olvasóit. Az írásból megtudhattuk, hogy mostanában igen rossz világ jár a turistaházakra! A sportegyesületek és turistaszövetségek jóformán bagóért válnak meg egykori tulajdonuktól, például a bánkúti turistaházat is egymillió forintért adták el az egyik vállalatnak, pedig azt a diósgyőri turisták, zömében munkások, társadalmi munkában építették még 1931-ben! — olvashattuk. De szükebb pátriánkban. Pest megyében sem kedvezőbb a helyzet, hiszen a nagyszénást turistaház helyét már csak emléktábla jelzi, a zsíros-hegyit a Köjál záratta be az áldatlan körülmények miatt, Mak- kosmáriára sem mehetnek többé a bakancsos turisták, mert ott továbbképző központot alakítottak ki. Az 1920-as, 1930-as években épültek a turistaházaink, többnyire munkás turistaegyesületek, -szakosztályok fizikai és anyagi áldozatának eredményeként. A turistajelzésű utakon ifjúmunkások ezrei egyben a munkásmozgalom hoz is odataláltak. Szomorú. hogy éppen a felszabadulás után ezeket az egykori mozgalmi találkozóhelyeket, az ötvenes években elhanyagolták, újakat egyáltalán nem építettek, és a régi egyesületeket pedig feloszlatták! A Turistaházakat Ellátó és Kezelő Vállalat 1951-ben alakult meg és akkor még csaknem száz turistaházat vett át, melyek a felszabadulás előtt épültek. Amikor az áldásosnak éppen nem mondható tevékenységét 1975-ben a TEV beszüntette, már csupán negyven körülire csökkent a házak száma. Több mint a fele az enyészeté lett. De a megmaradónak is igen leromlottak. A természetjáró mozgalom, igen gazdag munkás- mozgalmi múltja mellett, a legnagyobb tömegeket vonzó sportág volt, és lehetne még ma is, ha a többnapos túrákhoz szükséges pihenőhelyeket, a turistaházakat rendeltetésüknek megfelelően használni lehetne. Az egészséges testmozgás együtt jár a honismereti, történelmi és kulturális ismeretek bővítésével is. Jó lenne valamilyen megoldást találni a még megmaradt turistaházak megmentésére, mert hiszen az idén centenáriumát ünnepli a Természetbarátok Budapesti Szövetsége. Van még egy kerek évfordulójuk az idén a természetjáróknak: ötven évvel ezelőtt készült el az országos kék túra jelzése. Mert bizony figyelembe véve a mai uszodai és strandbelépők magas árait, a sportpályák és tornatermek igen borsos bérleti díjait, bizony sokaknak a természetjárás marad az egyetlen, mindenki számára elérhető formája az egészséges kikapcsolódásnak és sportolásnak. Ha azonban napjaink realitásának megfelelően a kisnyugdíjasokra is gondolunk, és a pályakezdő if- jakra is, valamint a lakásra gyűjtő fiatalokra, akkor bizony, túl az ünnepi évfordulókon jóval hétköznapibb dolgok is a vajas-, zsíroskenyeres, bakancsos turizmus újbóli fellendítése mellett szólnak. Bozó Emil Budapest
