Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-11 / 85. szám

CE&LÉDI Kjtíiian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA WnUM ftllliva - ----------------------------­X XXII. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1988. ÁPRILIS 11., HÉTFŐ Ez a bizonyítás éve lesz Belgiumba indul a szállítmány — A korábbi egy-két évben csökkent a hordók iránti ke­reslet. Vajon ez manapság is így van? — kérdezem Bácsi Lajost, a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat ceglédi gyáregységének igazgatóját. — Furcsa, hogy mindenki a hordó felől érdeklődik. Holott a legjobb esetben is ez csu­pán egyharmada a termelé­sünknek. Mindenesetre jelen pillanatban a hordóüzem nem dolgozik, leállt. Csak ászok- hordókat készítünk — 10-től a 150 hektoliteresig — az erre a célra épült üzemcsarnokban. Ahol természetesen minden feltétel adott ahhoz, hogy megrendelés esetén kisebb — 50-től 500 literesig — darabo­kat is gyártsunk. — Miután a bútorvásárlás alaposan fellendült, ez miként érintette a székülés- és támla­üzemet? — Napjainkban nagyobb az igény e termékek iránt, mint amennyit képesek vagyunk gyártani. (Ezért a vállalat be­indított egy másik üzemet is.) Gyáregységünk egyébként évi 4000-4200 köbméter székülést és támlát csinál, amelynek 50 százaléka exportra kerül. Az 1500 köbméter farugóból szin­tén mintegy 1300-1350 köb­métert értékesítünk tőkés partnernek. — Mi valósult meg a bútor- lécgyártásból? — A múlt évben annyit már sikerült elérni, hogy a fűrészüzem termelésének 16-17 százalékát a kimondottan apró választék, egyebek mel­lett a bútorléc készítése je­lentette. A terveink szerint ez a szám 1988-ban 25-28 százalék lehet. Néznek — Milyen anyagellátási gondjaik vannak? — Tavaly a székülés- és támlaüzem megfelelő mennyi­ségű — minőségű? — bükkfa­rönköt kapott, 3 ezer köbmétert importból kellett vásárolni. Egyébként hazánk ebből a fá­ból exportál. De immár úgy látszik, ebbe bele kell törődni. Így hát 1988-ban 5 ezer köb­méter bükkrönköt kell kül­földről beszerezni. Ennek az ára 30 százalékkal magasabb, mint a hazai fáé. A fűrész­üzemben vannak gondjaink. Januárban még volt készleten anyagunk. Februártól az em­bereink a beérkező anyagot mondjárt feldolgozzák. És ha nem érkezik szállítmány, vic­cesen szólva: néznek. Az egyik műszakot ezért leállítottuk. — Mit tudnak tenni, hogy...? — A székülés- és támla­üzemben most harmadik mű­szakot foglalkoztatunk. Ott ugyanis növelni kellett a vég- kikészítési kapacitásunkat. — Az ilyen átcsoportosítá­sok konfliktusokkal járnak. — Ez egy szükségszerű meg­oldás volt, aminek a dolgo­zóink nem örültek. Becsüle­tükre legyen mondva: elfogad­ták. Szeretnénk minél előbb visszaállni az eredeti munka­rendhez. — Milyen országokba ex­portálnak. és mit? — A gyáregységünk 1987- ben 132 milliós tőkés expor­tot teljesített. Ami örvende­tes, hogy az NSZK és olasz partnerek bútorlécet és fríz árut is vásároltak tőlünk, nemcsak székülést. Az utóbbi­ból úgy néz ki, hogy Bel­giumba is sikerül szállítanunk — ebben a hónapban indul a próbaszállítmány. Talán még Ausztria is számításba jöhet. Azt hiszem, ebben némi sze­repe van annak, hogy betart­juk a határidőket és ügyelünk a minőségre. A székülés- és támlaüzemben még az idén elkezdődik egy A-minőségű termék gyártása. üj gépek — Ez mit jelent? — Hogy lemezes terméket készítünk. Ezt teszik rá a székre és nincs kárpitozás. Mi végezzük el az ülésminta kör- bemarását és csiszolását is. — A szabályozók változása mit jelentett az önök számá­ra? — Sokkal nehezebb helyzet­ben vagyunk, mint 1987-ben. Akkor a mezőgazdasági sza­bályzók vonatkoztak ránk, s az egy kis könnyebbséget adott nekünk. Nem véletlen, hogy a tervezett háromszorosára — 23,5. millió forintra — teljesí­tettük a nyereséget. Most 26,5 millió a célkitűzésünk, de az ipari szabályzóknak kell meg­felelnünk, ami lényegesen ne­hezebb feladat. — Termékszerkezetváltás? — Nálunk ez megtörtént a fűrészüzemben, amelynek ko­rábban kevésbé eladható ter­mékei voltak. Ezért is kezdtük el a bútorléc gyártását. Csak az a kérdés, hogy tudjuk-e növelni a mennyiséget. A rég­óta beígért bútorlécgyártó sor — néhány hete már mű­ködik — és a sorozatvágó le­hetővé teszi a havi 100 köb­méteres termelést. Az export­tervünk 60 millió, míg tavaly 30 millió forint volt. Ugyanez a székülés- és támlaüzemben a múlt évi 90 millióval szem­ben 120 millió. Sokat jelenthet az, hogy beépítünk egy 4 fo­gas marógépet. Most üzemelik be az élező gépsort, amellyel javítani tudjuk a vágás pon­tosságát. Jöttek és mentek — Komoly feladatok várnak önökre... — Nézze, ez a kollektíva 1987- ben összeszedte magát. A második félévben bizonyos gazdasági megfontolásból fel- töltöttük a létszámot, ám né­hány személyről kiderült, hogy nem közénk való. Ők el is mentek innen. A döntő több­ségre számíthatunk. Szükség lenne egy-két közép- és felső vezetőre. Ez a bizonyítás éve lesz. Az első negyedév ered­ményei biztatóak. Hiszen az 1988- as 308 millió forintos ár­bevételi tervünkből 77 milliót valósítottunk meg, ebből 44 millió volt az export. F. F. Múltunkról mesélő képek Egy nagyalakú könyv ké­szült 1950. augusztus 22-i kel­tezéssel, amelynek a címe „Cegléd műemléki és város­képi vizsgálata”. A legújabb műemlékjegyzéket tartalmazó könyvet érdemes összevetni a régivel. 1950-ben a felügyeleti szerv 7 műemléket, 17 mű­emlék jellegű épületet és 12 városképi jelentőségű objek­tumot regisztrált. 1976-ban már csak 2 műemlék, 2 mű­emlék jellegű és 4 városképi jelentőségű épületet jegyeztek fel a szakemberek. A 25 éves változási tenden­cia sokféle forrásból táplálko­zik, a kritériumok szigorod­tak, több épületünk arculata romlott a nevezett időtartam­ban, s bizony a szakszerűtlen­ség és átgondolatlan dönté­sek is visszavetették az épü­letek megóvását. A terepmunka méretét nem lehetséges rekonstruálni a ré­gi mappa alapján, mégis szót érdemel, hogy mennyire kevés utca adta a jeles épületeket, s olyan, mint a Pesti, Ber­csényi, Teleki, Batthyány, Szolnoki út, illetve utca (és még sok más példát is lehet felsorolni) ugyancsak hiányoz­nak a listából. Érdemes len­ne a felhasználásra, utólagos publikálásra is igénybe ven­ni a képillusztrációkat, hisz a jelenlegi SZMT-könyvtár homlokzata, vagy a reformá­tus templom vaskerítése csak ebből a kötetből ismerhető meg rövid keresgélés után. Emlékezetünk pedig rossz, vagy éppen nem terjed ki az apró mozzanatokra, motívu­mokra. A katolikus templom toronysisakja még a képen la­pos, az ostorfák is szerte a városban fiatalabbak, üdébbek voltak. A Szabadság téri il­latszerbolt mellett tszcs-szer- vező iroda s ruházati bolt működött, s egy másik nép­bolt, a gyermekruha-, télika­bát-, férfiruha-, munkásruha- és nőiruhabolt. A gyógyszer- tár, s patika egyaránt a mait jelentette, a díszes kapu vo­nalában az útjelző tábla (70 km Budapest, 16 km Abony, 30 km Szolnok) tájékoztatást is adott... Apró történések, talán je­lentéktelen változások, de 30 —40 éves távlatban igen fon­tosak lehetnek. Épp ez lehet talán az alapja egy 1989-es fotópályázatnak, amelyre min- derf profi és amatőrképet, kép­sorozatot nevezni lehetne. Múl­tunkról mesélő képek, akár a kiállítás címének is megfelel­ne, amely szinte történelmi forrásértékű, ha a szükséges helyre és időpontra vonatkozó adatokat tartalmazza. A Szabadság tér fái, nö­vényzete esetleges bujaságban díszlettek, valószínűleg 1949 nyarán készültek a fotók. Állt a templomkerítés is. S. D. Megágyaznak a cukorrépának A cukorrépa vetéséhez készítik elő a talajt a Szolnoki út melletti táblán a Kossuth Tsz gé­pei. Ifjabb Győr Sándor és Krenyóczki Balázs permetlével tölti fel a Rábát. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Előnyök és hátrányok Nagycsalád: talán már illúzió „A mi államunkat jól-rosz- szul megépítették, s most ne­künk kéül egy családdá téve belülről is felépítenünk” — mondja Németh László 1962- ben írt Nagy család című drá­májának egyik főszereplője. Németh László modellje a ré­gi nagycsalád, ahol generá­ciók éltek együtt, összetartó erő a vérségi kötelék és a gaz­dasági kényszer volt; tudni­illik az, hogy a földet, a mű­helyt a családnak meg kell tartani, mert abból él minden tagja. A drámaíró tudta, hogy ez már a múlté, hiszen a föld közös tulajd^p, egy-egy kis­iparos műHélye nem mindig alkalmas arra, hogy népes családokat eltartson. S mert tudja ezt, ajánlja is a drá­mában, hogy szellemi nagy családok töltsék ki az űrt. Egymást tolerálva, sőt áldo­zatot hozva egymásért, képe­sek úgy élni, mint egy-egy nagycsalád. Illúzió? Lehet, mégis el kell dönteni, hogy mit értünk ma, a huszadik század vége felé nagycsaládon. A családdal több tudományág is foglalkozik, közös megálla­pításuk, hogy: a legkisebb társadalmi intézmény, alap­egység, amely letéteményese a társadalom fennmaradásának. Biztosítja a társadalom bio­lógiai, anyagi, kulturális újra­termelését. Kik tartoznak a nagycsa­ládba? Nem a sokgyermekes családok, annak ellenére, hogy a köztudatban így él. Szocio­lógiai értelemben ezek a csa­ládok kiscsaládok. Két vagy több generáció együttélése egy fedél alatt jelenti klasszikus értelemben a nagycsaládot, ahol a családtagokat nem csak a vérségi, hanem funkcionális kötelék is összetartja, s sajá­tos szokásrend szerint élnek, mely csal? arra a családra jel­lemző. Kiegészítésül némi sta­tisztika: 1960-ban a magyar családok 28,5 százaléka volt egygenerációs család. ...(tehát nincs gyermek), 64 százaléka kétgenerációs, s mindössze a családok 7,5 százaléka nevez­hető nagycsaládnak, ahol ket­tőnél több generáció élt együtt. Számuk mára mintegy felére csökkent, s majdnem kizárólag falun élnek. Mivel a nagycsalád is a tár­sadalom fennmaradásának le­téteményese, ezért mindenek­előtt a gyermekek szempontjá­ból kell vizsgálnunk, hogy mi a nagycsaládok előnye. Mindenekelőtt az, hogy a nagycsalád nyitott — mert er­re kényszerül —, s több vi­Jelenleg dombot építünk Elkészültek a szeméttelep tervei Cegléden és vonzáskörzeté­ben környezetvédelmi szem­pontból a legnagyobb gondot a kommunális hulladék elhe­lyezése, kezelése okozza. A szemétlerakó hely létesítésének nagyon magasak a költségei. Albertirsán jelenleg a vasút melletti vizes-mocsaras terü­leteket töltik fel szeméttel, rontva a nagyközségen átuta­zók szemében a községről al­kotott képet. Cegléden a tég­lagyári gödörben halmoztuk fel a városi hulladékot. Ezek a gödrök beteltek, jelenleg dombot építünk. A Cigány­széken létrehozandó szemétte­lep tervei elkészültek, a föld­csere lezajlott, mihelyt az anyagi eszközök rendelkezés­re állnak, megkezdődik a kivi­telezés. Zárttéri szemétégetéssel az állatkórház és a városi kórház foglalkozik. Ugyanitt égetik' el az abonyi orvosi rendelők­ben keletkezett veszélyes hul­ladékot is. Tápiószőlősön most próbálják megoldani a közsé­gi szemét elhelyezését. Csemő- ben korábban magas volt az illetéktelen szemétlerakó he­lyek aránya, ma már a sze­méttelep létrehozatala jelen­tős javulást eredményezett. Dánszentmiklóson kijelölték a kommunális hulladéklerakó helyet, de még az intézményes hulladék elszállítását nem tudták megoldani. Komolyabb légszennyezést okoz a megnövekedett gépjár­műforgalom, a város központ­ja különösen terheltnek szá­mít. A megoldásra két alter­natíva adódik. Az egyik, hogy a Rákóczi útról kitiltják g járműveket és a Cipőipari Szövetkezet az ipartelepen kap helyet. A másik, súlyos anya­gi kiadásokkal járó megoldási változat a betorkolló mellék­utcák kiszélesítése. Ez a ke­vésbé járható út. Az élővizek és a talajvíz védelmével mindenütt . gond van. A nitrátosodás miatt sür­gőssé vált az ivóvízhálózat létesítése ott is, ahol még nincs meg. A nitrátosodásért a mezőgazdaságot szokás okol­ni, nem teljesen alaptalanul, de a helytelen szennyvízkeze­lés és elhelyezés jelentőségét sem szabad elhallgatni. Sür­gős feladat a társközségekben a csatornahálózat kiépítése, különben nemsokára zacskós vízzel kell a településeket el­látni. A kommunális szennyvízel­vezetés a vonzáskörzetnek igen súlyos bajokat okoz. Új­szilváson a szeméttelepen oldják meg a szennyvízürí­tést, de sok az illegális, ettől eltérő elhelyezés is. Cegléden a PVCSV megoldotta a szennyvízszállítás és -ürítés problémáit, de a leürítő hely hamarosan betelik, új telep kijelölése válik sürgősen szük­ségessé. A Penomah 1990-ig tervezi a szennyvíz-előkészítő mű megépítését, addig sajnos az élővizekbe kerül a szennyvíz. A Tejipari Vállalat szenny­vízelvezetési tervei készen vannak, a kivitelezés az idei évben kezdődik. , Komolyabb beruházások Albertirsán és Cegléden ké­szültek. A PHGT elhelyezésé­nél igen fontos szempont volt a vasút közelsége a gazdasá­gos szállítás érdekében. A vasútállomás bővítésével egy­úttal meg kell szüntetni a sze­métlerakást és el kell takarí­tani a nádas feltöltésére oda­hordott hulladékot. A terület szeméttel való további töltése környezetvédelmi és esztétikai szempontból nem üdvös. A Budai úti ABC-áruház meg­nyitásával megszűntek az ott uralkodó áldatlan állapotok. A Körösi úton létesült ABC a zöldfelületből vett el helyet, feladat még a mögötte lévő te­rület rendezése, parkosítása a Várkonyi utca mentén. Ezt a feladatot az Opál Kereske­delmi Vállalat vállalta magá­ra. Fenyvesi Gábor selkedési mintát lát a gyer­mek. Fejlődésének első három évét az anya szerepe hatá­rozza meg, ami a nagycsalád­ban kiegészül a nagyanyai szereppel is. Ezek erősíthetik egymást, de komoly korai sé­rülések forrásai is lehetnek a gyermekben. Fontos az apa szerepe. Három- és tízéves kor között az apai, nagyapai ma­gatartásforma határozza meg a gyermek beilleszkedési ké­pességét — szakszóval szocia­lizációját. Az édesanya és az édesapa, illetve a nagyszülők viszonya döntően hat a gyer­mek értékrendjének kialaku­lására. A nagycsalád, ha valóban ép, és nőm dúlja fel a meny— anyós, fiú-^após vágy "'égjiéb ellentét, akkor megkönnyíti a gyermek beilleszkedését a tár- sadalomba. A tények azt mu­tatják. hogy egv-egy nagycsa­lád alkalmasabb a „reszocia- lizációra”, tehát az úttévesz- tés után a magára találásra is, egyszerűen azért, mert több a tér és a kötelék. Az természetes, hogy nagy­anyáink világában az anya szerepe egészen más volt, mint manapság. Ma a feleség majd mindenütt dolgozik, kevesebb ideje jut a családra. Tűrőké­pességét próbára teszi a mun­kahely is, s otthoni alkalmaz­kodóképessége kisebb. A nagy­anya (akár anyós, akár szülő) az esetek nagy részében kriti­kusan nézi ezt. A család egy- egy markánsabb egyénisége maga mellé vonzza a többie­ket, s kialakulhat a két- vagy többpólusú család. Igen ko­moly sérülések, halálig be nem gyógyuló sebek keletkez­nek így. Nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy a nagycsa­ládok gazdaságilag, kulturáli­san részben a társadalom pe­reméről jönnek. Városokban közismert a „lumpen nagv- család”, míg falvakban szem­beötlő a cigány származású nagycsaládok meglehetősen nagy száma. Többszörösen hátrányos helyzetből indulnak a gyerekek az életnek. Ezért nehéz beépülésük a társada­lom jnagy családjába, de nem lehetetlen feladat. A buktatók ellenére a mér­leg előnyserpenyőjében sokkal több van. S erre kell építe­nünk. Ehhez azonban meg kell hogy változzék családvédel­mi propagandánk, iskolai ne­velésünk, egyéni és közösségi szemléletünk. Természetesen mindez jám­bor óhajnak látszik, mert az ellenérvek igen erősek. Minde­nekelőtt a lakás. A nagycsa­lád egyik jellemzője a közös fedél. Azt hiszem, hogy ilyen családegyesítési programra a közeljövőben nem szabad szá­mítanunk. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents