Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-11 / 85. szám
1988. ÁPRILIS II., HÉTFŐ 5 Egyetemes és örökérvényű p* világra születik az ember. Megszólal, észleli a saját hangját, meglepődik tőle, majd megörül és próbálgatja. Rájön, hogy érzelmei, észrevételei közlésének mily nagyszerű eszköze ez. Világba tárul- kozását, abba beépülését jelzi, érzelmeit, véleményét fejezi ki vele, tulajdon önmagát a hangjával adja. El és játszik a hanggal, később a szóval, Kijelent és megvétóz, elismer és tagad, szeret és gyűlöl, segítő szándékát fejezi ki vele, vagy szinte ölni tudna. Mindenképpen önmagát igyekszik adni a hangjával, tudatos teljességében. Első hangunk és a költészet maga egy töröl fakad: belőlünk. Mit ad nekünk és mit adhatunk vele? Az életünket, az életet. Szókimondást, emberi tartást, hitet kapunk a versektől. Lehetővé teszik érzelmeinek ezerszínű kifejezését. Segítségükkel a jelen prizmáján át a múltba tekinthetünk villanásnyira jövőnk képét idézhetjük. Gondolatébresztő — megfontolandó, helyes- lendő vagy elvetendő — próféciákat tudathatunk a világgal. Sorsunk része a kimondott szó, így a vers is. Tehát bizakodóvá, megmenekíthet mindennapi zsibbadt szorongásainktól és ösztönözhet. Kötődhet adott rendhez, formához, buzoghat friss forrásként, csa- ponghat, mint a röppenő, daloló madár, lehet sziklaszilárd. Akármilyen: egyetemes, örökérvényű marad. Csodálatos hallatott hangunk — a vers. Létezik, amíg ember él, amíg világunk érzésekkel, tudattal bíró hús-vér világ. t. k. Helytörténeti kiállítást terveznek Kosdi népviselet — zsákokban Művészetbarátok Vendégük: Baranyi Ferenc Baranyi Ferenc költő lesz a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete következő, délutáni kerekasztal-beszélgetésének vendége a Tszker budapesti, VIII. kerület, Mária utca 20. szám alatti klubjában április 13-án, szerdán délután fél hatkor. A mmitárlatot, amely ezúttal a költészet napja alkalmából Irodalmi arcképcsarnok, Sárai Irén rendezi. Tiszteletet éreztem Kösd közössége iránt már akkor, amikor megtudtam: egyetlen műemlékük sorsa minden helybélit megmozgatott. A tíz esztendő alatt, amíg az Árpádkori alapokra épült barokk tornyú templomot helyreállították, egyikük sem vonta ki magát a társadalmi munka alól, még a gyerekek is ott sü- rögtek-forogtak. Két évvel ezelőtt elkészültek, s a korabeli alapok fölé modern vonalú sekrestyét emeltek. így legalább tömegében érzékeltették annak hajdani formáját. A kiegészített értékes építészeti érték azóta is teljes szépségében áll a dombtetőn. Ám a településnek más emlékei is vannak. Urban Fe- rencné vegyésztechnikus, aki most otthon van a gyerekekkel, évekkel ezelőtt kezdte gyűjtögetni a helyi népviselet régi darabjait, múltbéli fotográfiákat, tábori lapokat és egyéb dokumentumokat, használati tárgyakat. Más megoldás nem lévén — zsákokba rakosgatta az egyre szaporodó holmikat. Az új iskola elkészülte után vetődött föl, esetleg az üresen maradt öreg házban helyet kaphatna a településtörténeti állandó kiállítás, s Urbánné zsákjainak tartalma is ott lelhetne otthonra. Sikertelen huzavona Még a múlt 'év végén is azoknak reményében osztoztam, akik a mindent megoldó, végleges döntést várták. Hosz- szas huzavona után azonban a tanácsülés a közelmúltban úgy határozott; a postának adja át a szóban forgó épületet. Boros Ferenc tanácselnök nincs derűs hangulatban, mert lesz ugyan új telefonközpont — az igénylők jól járnak —, de a gyűjtemény továbbbra is gondot okoz. Nem telik most a falunak még egészségházra sem, nemhogy múzeumra! Talán ha majd felszabadul a régi református iskola szolgálati lakása. Tudja, még bőven van mentenivaló. Ki kéne faggatni az idős embereket: hogyan is múlatták az időt tollfosz- táskor, kukoricamorzsoláskor? Honnan eredhet öregcselóte vagy Meggyessor neve? Kiderül, akad még a községben néhány patinás épület. A legjellegzetesebb az, ahová a dézsmát hordták be annak idején. El is megyünk megnézni. Uláb Istvánék ötven éve lakják, de még a nagyszülei is itt éltek. Az asszony túl van már a hetvenen, erejük, egészségük fogyatkozik. Ám a falak, még leromlott állapotukban is őrzik a hajdani méltóságot. Az Országos Műemléki Felügyelőség feloldotta a védettség alól, de jó lenne megmenteni. Mivel magánkézben van, a tanács semmit nem tehet ennek érdekében. Egyedül a régiek közül Keresném a honismereti kört, de sajnos nincs ilyen a faluban. Az-' iskolában ugyan Délszláv nemzetiségi költők antológiája Az új hullámot képviselik Üj kötettel gazdagodott nemzetiségi irodalmunk: megjelent a hazai horvát és szerb költők első antológiája — magyar nyelven. Folyóiratban. újságban már találkozhattunk a Magyarországon élő délszláv szerzők műveivel, önálló gyűjtemény azonban eddig még nem született. Legnagyobb nemzetiségi megyénk, Baranya vállalkozott a kiadásra; a kötet Másszóval címmel jelent meg 1700 példányban. Az antológiában bemutatott tizenöt szerző mindegyike a felszabadulás után született, s költészetükben az anyanyelvűk mellett kötelezték el magukat. A válogatásban szereplő valamennyi vers eredetileg szerbhorvát nyelven íródott. Az összeállítók felajánlották a költőknek, hogy saját maguk ültessék át műveiket magyar nyelvre, ezt többségük vállalta is. A Más szóval fiatal költői a magyarországi délszláv irodalom új hullámát képviselik. Szakítottak a hagyományos kifejezési formákkal, és mondanivalójuk is egy új költői nemzedék gondolatait közvetíti. 1984-ben már megjelent egy hasonló válogatás A túlparton címmel, szerbhorvát nyelven Jugoszláviában. Akkor az anyaország olvasói ismerkedhettek meg a magyar- országi délszláv fiatalok költészetével. Annak a kezdeményezésnek a folytatása a mostani kötet, amely a magyar olvasóközönségnek nyújt bepillantást a horvát és a szerb költők munkásságába. Ebbe a házba hordták hajdan a kosdiak a dézsmát tervezték megalakítását, de még csak elképzelés stádiumában van. Zechner Ernőné igazgatónő egyben a községi pártalapszervezet titkára. Három évtizeddel ezelőtt költözött Kosdra férjével. Az akkori igazgató jól ismerte a település történetét, de sajnos halála után nem találták meg tanulmányát. Pedig a felszabadulás negyvenedik évfordulójára rengeteg anyagot dolgoztak fel. Amikor a kétszáz- negyven gyerekkel az új iskolába költöztek, minden dokumentumot átadtak a váci levéltárnak csak a tablókat hozták magukkal. Az eltelt hat esztendőben a tanári kar megiíjodott, a fiatal pedagógusok nem idevalósiak. A régiek közül egyedül ő él. Az idén nyugdíjba megy. Megfogadta. hogy honismerettel foglalkozik majd. Dr. Kernács Károlyné or- vosímok, a népfront községi bizottságának az elnöke seit tud megoldást a gyűiteménj elhelyezésére. Mondandójából kiviláglik, hogy a tanácscsal és az iskolával jó a kapcsolatuk. Kiötlötték, hogy a leendő honismereti kör tagjai felkeresik majd az időseket, s magnóra veszik emlékeiket. A tanács megvásárolja a szalagokat. Mindenképpen szeretnének legalább egy időszakos kiállítást rendezni a meglévő régi tárgyakból, ruhadarabokból. Az is eszükbe jutott, hogy a gyereket be kéne öltöztetni korabeli népviseletbe — bár olyan igazi kosdi viselet nem létezett, öltözködésükre rányomta bélyegét a közeli nagyváros és néhány környező település. A népfront elnökétől tudom meg, hogy Urbán Ferencné nemrégiben készült el az első Rétegződés Magyarországon Egyenlőtlen helyzetek Nagyon időszerű könyvet jelentetett meg a Kossuth Kiadó Egyenlőtlen helyzetek címmel. Ugyanis szembe kell néznünk a valósággal, azzal, hogy a szocializmust épitő társadalomban Is kialakulnak egyenlőtlen helyzetek, s a szegénység fogalma nem tűnik el máról holnapra. A kötet hat kutató tanulmányát közli, akik elvileg fogalmazzák meg mondanivalójukat. Természetesen megállapításaikat, kutatásaikat tapasztalatokra, mintafelvételekre alapozzák. Vagyis a társadalom szerkezetét elemzik, nem riadva vissza a vitáktól sem. A tulajdon, a munka- megosztás, a képzettség, a területi és anyagi különbségek ma is meghatározóak a fejlődésre. S a vita is érthető. Már a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején jelentek meg ezzel kapcsolatos munkák, mint Ferge Zsuzsa, Hegedűs András, Kolosi Tamás és Szelényi Iván, Kulcsár Kálmán művei. Azóta is tart mind a vita, mind a kutatómunka. Nem változik máról holnapra Kolosi Tamás a kötetben megjelent tanulmányában a társadalmi struktúrát és a ré- tegeződést veszi vizsgálat alá Hangsúlyozza, hogy minden társadalom struktúrája történelmileg meghatározott. Ismert az az Erdei Ferenc által megfogalmazott tétel, hogy a magyar kapitalizálódás megkésett, a feudális struktúrák továbbéltek, s csak a második világháború után mentek végbe változások, de a fejlődésre rányomták a bélyegüket. Az egyes rétegek és csoportok közötti különbségeket nem lehetett máról holnapra eltüntetni, a gazdaságon belül is megmaradtak a különböző csoportok vagy újak jöttek létre. Van a szakképzetlen fizikai dolgozókból állók csoportja, amely a vállalatok és a szövetkeztek perifériáira szorult; aztán van a középmezőnyben elhelyezkedők, a városi nagyüzemi szakképzett munkások, az ügyvitellel foglalkozó adminisztratív dolgozók, egyes értelmiségiek, bírók, ügyészek, pedagógusok, fegyveres alakulatok tagjai, a műszaki értelmiségiek egy csoportja, míg a harmadik csoportba sorolja a főműnké ján kívül a második gazda ságban is dolgozókat, akik így egészítik ki jövedelmüket. S külön csoportba számítjuk a vállalkozó kisárutermelőket, akik főmunkahelye lényegében alibi jellegű. Tv-figyelő' BÓkay. Miután megtudhattuk, hogy a KÁÉV Metró leányvállalata szinte fizetésképtelen és alig-alig tud pénzt adni az egyik brigádjának — mindezt az Ablak drámai riportja tudatta —, hamarosan elanda- lodhattunk Bókay Jánosnak a Ragaszkodom a szerelemhez című tévéjátékán. Odaképzelhettük tehát magunkat a két világháború közötti „boldog békeidők” egyik csőbútorosan álmodern irodájába, és végigélvezhettük azt a felhőtlen csacsogást, ahogyan két idősödő úr és két, porcelánbabához hasonlatos hölgyecske évő- dik, kuncog, kacag, kéreti és ugratja a másikat bő egy óra hosszán át. Ma már fölfogha- tatlan, hogyan volt ennek a különben nem tehetségtelen Molnár Ferenc-utódnak és -tanítványnak annyi kurázsija, hogy mindezt így kiötölje, de mindenesetre tény: folyvást folyt a szó, riposztot követett riposzt, az idő pedig meglehetősen gyorsan tovaszaladt. Nyilván azért sem éreztük irdatlanul hosszúnak ezt a semmiről sem szóló semmiséget, mert — s ezt kár lenne tagadni — igen jókedvű színészek játszanak benne. Élükön azzal a Darvas Ivánnal, aki ki tudja, mikor volt eny- nyire elemében és vett vállára egy ilyen tökéletesen néki való vénecske svihákot. Ott tüsténkedett aztán mellette az a Bács Ferenc, aki eddig is egyik fő kedvence volt a főképpen nőnemű nézőknek, ám aki most, hogy egy picit paródiára igazíthatta a játékát, még eredetibb tehetségnek mutatkozott, s még jobban megkedveltette magát. (Bizony, ha annyi pénz lenne, mint ameny- nyi nincs, és annyi munkakedv meg ötlet, mint amennyi szintén hiányzik, akkor ezt a két férfiút így lehetne és kellene együtt mutogatni. Micsoda jó kis sorozat épülhetne rájuk!) Eme duó mellé pedig egy ugyancsak rokonszenves hölgykettős is társult Pápai Erika és Tóth Enikő személyében, ők egyrészt tényleg szépek voltak, másrészt meg igen ügyesen végszavaztak amannak a másik két úriembernek, így hát kedvünkre muzsikált a Hajdufy Miklós dirigálta kvartett. Muzsikált, muzsikált, de hát azt a néhány órával korábban látott megrázó jelentést, ha el is fedte, el nem feledtette. Bárány. Volt aztán még egy, szintén magyar szerzőtől származó és szintén derűsebb perceket ígérő vállalkozás is. Ezt Bárány Tamás írta, Gaál Albert rendezte a A fészek melegét. És akárcsak az imént I emlegetett szalondarab, lénye-1 gében ez sem szólt semmiről. Ha az az egy szem Sinkovits Imre nincs, sem a fészeknek, sem az abban meggyűlt melegnek nyoma sem marad. Akárcsak Darvas és Bács, az ezúttal mókás bajuszba öltöztetett Sinkovits is remek formában bokázott, ismét tudatva. hogy pályájának csúcsán van. Ha valamiért — azaz hogy éppen valakiért —, nos, akkor őérte volt érdemes megnézni ezt a mai környezetben játszódó, de azokról a mai ügyekről-bajokról éppen hogy nem érdemben szóló jelenetsort. Hernádi. Túlságosan jó emlékeink nem lehetnek Hernádi Gyula televíziós szerepléseiről, mert azt a Jancsó Miklóstól eredő ötletet, ahogyan őt tolókocsin szállították be a frissen induló Stúdió egyik első adásába, hát ezt a blődlit nem lehet elfeledni. Most azonban, amikor a Szülőföldjeim című műsorban bemutatkozott, sokkal higgadtabb, rokonszenvesebb volt. Ahogyan például Pannonhalmát, ifjúságának ezt a szépséges színterét bemutatta, el sem hihettük, hogy ez az okos szavú férfi meg amaz a szép- irodalmi clown egy és ugyanaz. Végre, hogy egyszer ezt az alakját is felöltötte... Akácz László Mindennek kapcsán foglalkozik á társadalmi státus fogalmával, majd a rétegeződés néhány tendenciájával. Hangsúlyozza, hogy a hagyományos osztályok szétszóródnak az előbb említett egyenlőtlenségi rendszert modellező státuscsoportokban. Tehát másfajta tagoltság jön létre, amelyet feltétlenül figyelembe kell venni a társadalomkutatásban éppen úgy, mint a társadalompolitikában. Presztízs, életstílus és fogyasztás XJtasi Agnes más oldalról közelíti meg a kérdést, mégpedig a presztízs, az életstílus és a fogyasztás oldaláról vizsgálja a helyzetet. Nagyon sok minden levonható abból, hogy a fogyasztási mechanizmusok hogyan alakultak, egyes rétegek milyen mértékben képesek birtokolni a gazdaságitársadalmi fejlettség adott szintjén felkínált materiális és szellemi javakat. Ennek következtében jönnek létre aztán különböző státus- és életstíluscsoportok. Ebbe beleérti a fogyasztás mellett a kulturális életmódot, a lakást, lakberendezéseket, érdekérvényesítést és más fontos, életmódot meghatározó dolgokat. Róbert Péter tanulmányában származási egyenlőtlenségekről beszél, hiszen a származás nagy szerepet játszik, hogy az illető milyen státuscsoportba kerül. A családi háttér, a gyermekkor nagyon is befolyásolják az életpályákat, meghatározzák vagy meghatározhatják a későbbi helyzetet Megfigyelhető, hogy az orvos gyermekéből köny- nyebben lesz orvos, mint a munkáséból, de lehet más foglalkozást is említeni. ' Bokor Ágnes viszont „alulnézetből” vizsgálja a státus- és rétegszerkezetet. Foglalkozik a depriváció, depriváltak fogalmával (veszélyeztetett, csüggedt személyek), a társadalomban elfoglalt helyükkel. Megállapítja, hogy főleg az alacsony jövedelműek, idősek, az alacsony iskolai végzettségűek, sokgyermekes falusiak között találhatunk belőlük sokat. Az általa vizsgáltak között, a jómódú értelmiségi között nem talált deprivált személyt, a falusi középrétegből kettőt, míg a jómódú munkás között sincs deprivált, addig a városi szegény közül 100- ból 38-at, míg a falusi szegényparaszt között 53-at. A szerző szerint ez a jelenség a modernizációval együtt jár, sajátossága — a régi tradicionális szegénységgel szemben —, hogy már nem elsősorban az alapvető anyagi szükségletek szférájában jelenik meg. Magyarul: egy bizonyos szinten él — lakása, keresete, nyugdíja stb. van —, a hagyományos szegénységből kikerült, de még nem érte el (vagy leromlott) a társadalom átlag megélhetési színvonalát. Társadalmi feszültségek szülői Kovách Imre a státus, réteg, struktúra és a mezőgazdasági kistermelés összefüggéseit elemzi, míg Várnai Györgyi az egyenlőtlenségi rendszer változásairól ír. Megállapítja, hogy az elmúlt húsz évben a társadalmi egyenlőtlenségi rendszerben transzlációs (áttételes) változás következett be. Nőnek az anyagi különbségek egyes csoportok között, az egy főre jutó jövedelem és lakásviszonyok tekintetében is nagyok az eltérések, amik társadalmi feszültségeket okoznak. Minderre érdemes figyelni. A könyvnek is éppen az a célja, hogy felkeltse az olvasóban az érdeklődést e nagyon fontos téma iránt. Gáli Sándor \ \ régi épületben már csak egyetlen ablak eredeti (Vimola Károly felvételei) ólágháborús áldozatok névso- ■ával. Márványtáblába faragák majd a neveket Még nem késő válaszolni A ragyogó fekete szemű isszonyt, Urbán Ferencnét nőst ennek a nagy, kiterjedt cutatómunkának eredménye elkesíti. Rengeteg történettel, ■rtékes ember megismerésével 'azdagodott a gyűjtés során, íiszen hatvannál több csalá- lot keresett fel. Kérdem, mi esz a gyűjteménnyel? Elko- norul, nem felel. Vajon ki ad választ? Még lem késő. Vennes Aranka