Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-11 / 85. szám

1988. ÁPRILIS II., HÉTFŐ 5 Egyetemes és örökérvényű p* világra születik az em­ber. Megszólal, észleli a saját hangját, meglepő­dik tőle, majd megörül és próbálgatja. Rájön, hogy érzelmei, észrevételei köz­lésének mily nagyszerű eszköze ez. Világba tárul- kozását, abba beépülését jelzi, érzelmeit, véleményét fejezi ki vele, tulajdon ön­magát a hangjával adja. El és játszik a hanggal, ké­sőbb a szóval, Kijelent és megvétóz, elismer és ta­gad, szeret és gyűlöl, se­gítő szándékát fejezi ki vele, vagy szinte ölni tud­na. Mindenképpen önma­gát igyekszik adni a hang­jával, tudatos teljességé­ben. Első hangunk és a köl­tészet maga egy töröl fa­kad: belőlünk. Mit ad ne­künk és mit adhatunk ve­le? Az életünket, az életet. Szókimondást, emberi tartást, hitet kapunk a versektől. Lehetővé teszik érzelmeinek ezerszínű ki­fejezését. Segítségükkel a jelen prizmáján át a múlt­ba tekinthetünk villanás­nyira jövőnk képét idéz­hetjük. Gondolatébresztő — megfontolandó, helyes- lendő vagy elvetendő — próféciákat tudathatunk a világgal. Sorsunk része a kimon­dott szó, így a vers is. Te­hát bizakodóvá, megmene­kíthet mindennapi zsibbadt szorongásainktól és ösztö­nözhet. Kötődhet adott rendhez, formához, buzog­hat friss forrásként, csa- ponghat, mint a röppenő, daloló madár, lehet szikla­szilárd. Akármilyen: egye­temes, örökérvényű marad. Csodálatos hallatott han­gunk — a vers. Létezik, amíg ember él, amíg vi­lágunk érzésekkel, tudattal bíró hús-vér világ. t. k. Helytörténeti kiállítást terveznek Kosdi népviselet — zsákokban Művészetbarátok Vendégük: Baranyi Ferenc Baranyi Ferenc költő lesz a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete következő, délutá­ni kerekasztal-beszélgetésének vendége a Tszker budapesti, VIII. kerület, Mária utca 20. szám alatti klubjában ápri­lis 13-án, szerdán délután fél hatkor. A mmitárlatot, amely ez­úttal a költészet napja alkal­mából Irodalmi arcképcsar­nok, Sárai Irén rendezi. Tiszteletet éreztem Kösd kö­zössége iránt már akkor, ami­kor megtudtam: egyetlen mű­emlékük sorsa minden hely­bélit megmozgatott. A tíz esz­tendő alatt, amíg az Árpád­kori alapokra épült barokk tornyú templomot helyreállí­tották, egyikük sem vonta ki magát a társadalmi munka alól, még a gyerekek is ott sü- rögtek-forogtak. Két évvel ez­előtt elkészültek, s a korabeli alapok fölé modern vonalú sekrestyét emeltek. így leg­alább tömegében érzékeltették annak hajdani formáját. A kiegészített értékes építészeti érték azóta is teljes szépségé­ben áll a dombtetőn. Ám a településnek más em­lékei is vannak. Urban Fe- rencné vegyésztechnikus, aki most otthon van a gyerekek­kel, évekkel ezelőtt kezdte gyűjtögetni a helyi népviselet régi darabjait, múltbéli fotog­ráfiákat, tábori lapokat és egyéb dokumentumokat, hasz­nálati tárgyakat. Más megol­dás nem lévén — zsákokba rakosgatta az egyre szaporodó holmikat. Az új iskola elké­szülte után vetődött föl, eset­leg az üresen maradt öreg házban helyet kaphatna a te­lepüléstörténeti állandó kiállí­tás, s Urbánné zsákjainak tartalma is ott lelhetne ott­honra. Sikertelen huzavona Még a múlt 'év végén is azoknak reményében osztoz­tam, akik a mindent megoldó, végleges döntést várták. Hosz- szas huzavona után azonban a tanácsülés a közelmúltban úgy határozott; a postának adja át a szóban forgó épüle­tet. Boros Ferenc tanácselnök nincs derűs hangulatban, mert lesz ugyan új telefonközpont — az igénylők jól járnak —, de a gyűjtemény továbbbra is gondot okoz. Nem telik most a falunak még egészségházra sem, nemhogy múzeumra! Ta­lán ha majd felszabadul a ré­gi református iskola szolgálati lakása. Tudja, még bőven van mentenivaló. Ki kéne faggat­ni az idős embereket: hogyan is múlatták az időt tollfosz- táskor, kukoricamorzsoláskor? Honnan eredhet öregcselóte vagy Meggyessor neve? Kiderül, akad még a köz­ségben néhány patinás épület. A legjellegzetesebb az, ahová a dézsmát hordták be annak idején. El is megyünk meg­nézni. Uláb Istvánék ötven éve lakják, de még a nagy­szülei is itt éltek. Az asszony túl van már a hetvenen, ere­jük, egészségük fogyatkozik. Ám a falak, még leromlott állapotukban is őrzik a haj­dani méltóságot. Az Országos Műemléki Felügyelőség felol­dotta a védettség alól, de jó lenne megmenteni. Mivel ma­gánkézben van, a tanács sem­mit nem tehet ennek érdeké­ben. Egyedül a régiek közül Keresném a honismereti kört, de sajnos nincs ilyen a faluban. Az-' iskolában ugyan Délszláv nemzetiségi költők antológiája Az új hullámot képviselik Üj kötettel gazdagodott nemzetiségi irodalmunk: megjelent a hazai horvát és szerb költők első antológiája — magyar nyelven. Folyó­iratban. újságban már találkozhattunk a Magyarországon élő dél­szláv szerzők műveivel, önálló gyűjtemény azonban eddig még nem született. Legnagyobb nemzetiségi megyénk, Baranya vállalko­zott a kiadásra; a kötet Más­szóval címmel jelent meg 1700 példányban. Az antológiában bemutatott tizenöt szerző mindegyike a felszabadulás után született, s költészetükben az anyanyel­vűk mellett kötelezték el ma­gukat. A válogatásban szerep­lő valamennyi vers eredetileg szerbhorvát nyelven íródott. Az összeállítók felajánlották a költőknek, hogy saját ma­guk ültessék át műveiket ma­gyar nyelvre, ezt többségük vállalta is. A Más szóval fiatal költői a magyarországi délszláv iro­dalom új hullámát képvise­lik. Szakítottak a hagyomá­nyos kifejezési formákkal, és mondanivalójuk is egy új köl­tői nemzedék gondolatait köz­vetíti. 1984-ben már megje­lent egy hasonló válogatás A túlparton címmel, szerbhorvát nyelven Jugoszláviában. Ak­kor az anyaország olvasói is­merkedhettek meg a magyar- országi délszláv fiatalok köl­tészetével. Annak a kezdemé­nyezésnek a folytatása a mos­tani kötet, amely a magyar olvasóközönségnek nyújt be­pillantást a horvát és a szerb költők munkásságába. Ebbe a házba hordták hajdan a kosdiak a dézsmát tervezték megalakítását, de még csak elképzelés stádiu­mában van. Zechner Ernőné igazgatónő egyben a községi pártalapszervezet titkára. Há­rom évtizeddel ezelőtt költö­zött Kosdra férjével. Az akko­ri igazgató jól ismerte a te­lepülés történetét, de sajnos halála után nem találták meg tanulmányát. Pedig a felsza­badulás negyvenedik évfor­dulójára rengeteg anyagot dol­goztak fel. Amikor a kétszáz- negyven gyerekkel az új is­kolába költöztek, minden do­kumentumot átadtak a váci levéltárnak csak a tablókat hozták magukkal. Az eltelt hat esztendőben a tanári kar megiíjodott, a fiatal pedagó­gusok nem idevalósiak. A ré­giek közül egyedül ő él. Az idén nyugdíjba megy. Megfo­gadta. hogy honismerettel fog­lalkozik majd. Dr. Kernács Károlyné or- vosímok, a népfront községi bizottságának az elnöke seit tud megoldást a gyűiteménj elhelyezésére. Mondandójá­ból kiviláglik, hogy a tanács­csal és az iskolával jó a kap­csolatuk. Kiötlötték, hogy a leendő honismereti kör tagjai felkeresik majd az időseket, s magnóra veszik emlékeiket. A tanács megvásárolja a szala­gokat. Mindenképpen szeret­nének legalább egy időszakos kiállítást rendezni a meglévő régi tárgyakból, ruhadarabok­ból. Az is eszükbe jutott, hogy a gyereket be kéne öltöztetni korabeli népviseletbe — bár olyan igazi kosdi viselet nem létezett, öltözködésükre rá­nyomta bélyegét a közeli nagyváros és néhány környe­ző település. A népfront elnökétől tudom meg, hogy Urbán Ferencné nemrégiben készült el az első Rétegződés Magyarországon Egyenlőtlen helyzetek Nagyon időszerű könyvet jelentetett meg a Kossuth Kiadó Egyenlőtlen helyzetek címmel. Ugyanis szembe kell néznünk a valósággal, azzal, hogy a szocializmust épitő társadalomban Is kialakulnak egyenlőtlen helyzetek, s a szegénység fogalma nem tűnik el máról holnapra. A kötet hat kutató tanul­mányát közli, akik elvileg fo­galmazzák meg mondanivaló­jukat. Természetesen megál­lapításaikat, kutatásaikat ta­pasztalatokra, mintafelvéte­lekre alapozzák. Vagyis a tár­sadalom szerkezetét elemzik, nem riadva vissza a vitáktól sem. A tulajdon, a munka- megosztás, a képzettség, a te­rületi és anyagi különbségek ma is meghatározóak a fejlő­désre. S a vita is érthető. Már a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején jelen­tek meg ezzel kapcsolatos munkák, mint Ferge Zsuzsa, Hegedűs András, Kolosi Ta­más és Szelényi Iván, Kulcsár Kálmán művei. Azóta is tart mind a vita, mind a kutató­munka. Nem változik máról holnapra Kolosi Tamás a kötetben megjelent tanulmányában a társadalmi struktúrát és a ré- tegeződést veszi vizsgálat alá Hangsúlyozza, hogy minden társadalom struktúrája törté­nelmileg meghatározott. Is­mert az az Erdei Ferenc által megfogalmazott tétel, hogy a magyar kapitalizálódás meg­késett, a feudális struktúrák továbbéltek, s csak a második világháború után mentek végbe változások, de a fejlő­désre rányomták a bélyegü­ket. Az egyes rétegek és cso­portok közötti különbségeket nem lehetett máról holnapra eltüntetni, a gazdaságon belül is megmaradtak a különböző csoportok vagy újak jöttek létre. Van a szakképzetlen fi­zikai dolgozókból állók cso­portja, amely a vállalatok és a szövetkeztek perifériáira szorult; aztán van a közép­mezőnyben elhelyezkedők, a városi nagyüzemi szakképzett munkások, az ügyvitellel fog­lalkozó adminisztratív dolgo­zók, egyes értelmiségiek, bí­rók, ügyészek, pedagógusok, fegyveres alakulatok tagjai, a műszaki értelmiségiek egy csoportja, míg a harmadik csoportba sorolja a főműnké ján kívül a második gazda ságban is dolgozókat, akik így egészítik ki jövedelmüket. S külön csoportba számítjuk a vállalkozó kisárutermelőket, akik főmunkahelye lényegé­ben alibi jellegű. Tv-figyelő' BÓkay. Miután megtudhat­tuk, hogy a KÁÉV Metró leány­vállalata szinte fizetésképte­len és alig-alig tud pénzt adni az egyik brigádjának — mind­ezt az Ablak drámai riportja tudatta —, hamarosan elanda- lodhattunk Bókay Jánosnak a Ragaszkodom a szerelemhez című tévéjátékán. Odaképzel­hettük tehát magunkat a két világháború közötti „boldog békeidők” egyik csőbútorosan álmodern irodájába, és végig­élvezhettük azt a felhőtlen csacsogást, ahogyan két idő­södő úr és két, porcelánbabá­hoz hasonlatos hölgyecske évő- dik, kuncog, kacag, kéreti és ugratja a másikat bő egy óra hosszán át. Ma már fölfogha- tatlan, hogyan volt ennek a különben nem tehetségtelen Molnár Ferenc-utódnak és -ta­nítványnak annyi kurázsija, hogy mindezt így kiötölje, de mindenesetre tény: folyvást folyt a szó, riposztot követett riposzt, az idő pedig meglehe­tősen gyorsan tovaszaladt. Nyilván azért sem éreztük irdatlanul hosszúnak ezt a semmiről sem szóló semmisé­get, mert — s ezt kár lenne tagadni — igen jókedvű szí­nészek játszanak benne. Élü­kön azzal a Darvas Ivánnal, aki ki tudja, mikor volt eny- nyire elemében és vett vállára egy ilyen tökéletesen néki va­ló vénecske svihákot. Ott tüs­ténkedett aztán mellette az a Bács Ferenc, aki eddig is egyik fő kedvence volt a főképpen nőnemű nézőknek, ám aki most, hogy egy picit paródiá­ra igazíthatta a játékát, még eredetibb tehetségnek mutat­kozott, s még jobban megked­veltette magát. (Bizony, ha annyi pénz lenne, mint ameny- nyi nincs, és annyi munkakedv meg ötlet, mint amennyi szin­tén hiányzik, akkor ezt a két férfiút így lehetne és kellene együtt mutogatni. Micsoda jó kis sorozat épülhetne rájuk!) Eme duó mellé pedig egy ugyancsak rokonszenves hölgy­kettős is társult Pápai Erika és Tóth Enikő személyében, ők egyrészt tényleg szépek voltak, másrészt meg igen ügyesen végszavaztak aman­nak a másik két úriembernek, így hát kedvünkre muzsikált a Hajdufy Miklós dirigálta kvar­tett. Muzsikált, muzsikált, de hát azt a néhány órával ko­rábban látott megrázó jelen­tést, ha el is fedte, el nem fe­ledtette. Bárány. Volt aztán még egy, szintén magyar szerzőtől szár­mazó és szintén derűsebb per­ceket ígérő vállalkozás is. Ezt Bárány Tamás írta, Gaál Al­bert rendezte a A fészek me­legét. És akárcsak az imént I emlegetett szalondarab, lénye-1 gében ez sem szólt semmiről. Ha az az egy szem Sinkovits Imre nincs, sem a fészeknek, sem az abban meggyűlt me­legnek nyoma sem marad. Akárcsak Darvas és Bács, az ezúttal mókás bajuszba öltöz­tetett Sinkovits is remek for­mában bokázott, ismét tudat­va. hogy pályájának csúcsán van. Ha valamiért — azaz hogy éppen valakiért —, nos, akkor őérte volt érdemes meg­nézni ezt a mai környezetben játszódó, de azokról a mai ügyekről-bajokról éppen hogy nem érdemben szóló jelenet­sort. Hernádi. Túlságosan jó em­lékeink nem lehetnek Hernádi Gyula televíziós szereplései­ről, mert azt a Jancsó Miklós­tól eredő ötletet, ahogyan őt tolókocsin szállították be a frissen induló Stúdió egyik első adásába, hát ezt a blődlit nem lehet elfeledni. Most azonban, amikor a Szü­lőföldjeim című műsorban be­mutatkozott, sokkal higgad­tabb, rokonszenvesebb volt. Ahogyan például Pannonhal­mát, ifjúságának ezt a szépsé­ges színterét bemutatta, el sem hihettük, hogy ez az okos szavú férfi meg amaz a szép- irodalmi clown egy és ugyan­az. Végre, hogy egyszer ezt az alakját is felöltötte... Akácz László Mindennek kapcsán foglal­kozik á társadalmi státus fo­galmával, majd a rétegeződés néhány tendenciájával. Hang­súlyozza, hogy a hagyományos osztályok szétszóródnak az előbb említett egyenlőtlenségi rendszert modellező státuscso­portokban. Tehát másfajta ta­goltság jön létre, amelyet fel­tétlenül figyelembe kell venni a társadalomkutatásban éppen úgy, mint a társadalompoliti­kában. Presztízs, életstílus és fogyasztás XJtasi Agnes más oldalról közelíti meg a kérdést, még­pedig a presztízs, az életstílus és a fogyasztás oldaláról vizs­gálja a helyzetet. Nagyon sok minden levonható abból, hogy a fogyasztási mechanizmusok hogyan alakultak, egyes réte­gek milyen mértékben képe­sek birtokolni a gazdasági­társadalmi fejlettség adott szintjén felkínált materiális és szellemi javakat. Ennek következtében jönnek létre aztán különböző státus- és életstíluscsoportok. Ebbe bele­érti a fogyasztás mellett a kulturális életmódot, a lakást, lakberendezéseket, érdekérvé­nyesítést és más fontos, élet­módot meghatározó dolgokat. Róbert Péter tanulmányá­ban származási egyenlőtlensé­gekről beszél, hiszen a szár­mazás nagy szerepet játszik, hogy az illető milyen státus­csoportba kerül. A családi háttér, a gyermekkor nagyon is befolyásolják az életpályá­kat, meghatározzák vagy meghatározhatják a későbbi helyzetet Megfigyelhető, hogy az orvos gyermekéből köny- nyebben lesz orvos, mint a munkáséból, de lehet más foglalkozást is említeni. ' Bokor Ágnes viszont „alul­nézetből” vizsgálja a státus- és rétegszerkezetet. Foglalko­zik a depriváció, depriváltak fogalmával (veszélyeztetett, csüggedt személyek), a társa­dalomban elfoglalt helyükkel. Megállapítja, hogy főleg az alacsony jövedelműek, idősek, az alacsony iskolai végzettsé­gűek, sokgyermekes falusiak között találhatunk belőlük so­kat. Az általa vizsgáltak kö­zött, a jómódú értelmiségi kö­zött nem talált deprivált sze­mélyt, a falusi középrétegből kettőt, míg a jómódú munkás között sincs deprivált, addig a városi szegény közül 100- ból 38-at, míg a falusi sze­gényparaszt között 53-at. A szerző szerint ez a jelenség a modernizációval együtt jár, sajátossága — a régi tradicio­nális szegénységgel szemben —, hogy már nem elsősorban az alapvető anyagi szükségle­tek szférájában jelenik meg. Magyarul: egy bizonyos szin­ten él — lakása, keresete, nyugdíja stb. van —, a ha­gyományos szegénységből ki­került, de még nem érte el (vagy leromlott) a társadalom átlag megélhetési színvonalát. Társadalmi feszültségek szülői Kovách Imre a státus, ré­teg, struktúra és a mezőgaz­dasági kistermelés összefüggé­seit elemzi, míg Várnai Györ­gyi az egyenlőtlenségi rend­szer változásairól ír. Megálla­pítja, hogy az elmúlt húsz év­ben a társadalmi egyenlőtlen­ségi rendszerben transzlációs (áttételes) változás követke­zett be. Nőnek az anyagi kü­lönbségek egyes csoportok kö­zött, az egy főre jutó jövede­lem és lakásviszonyok tekin­tetében is nagyok az eltéré­sek, amik társadalmi feszült­ségeket okoznak. Minderre érdemes figyelni. A könyvnek is éppen az a célja, hogy felkeltse az olva­sóban az érdeklődést e na­gyon fontos téma iránt. Gáli Sándor \ \ régi épületben már csak egyetlen ablak eredeti (Vimola Károly felvételei) ólágháborús áldozatok névso- ■ával. Márványtáblába farag­ák majd a neveket Még nem késő válaszolni A ragyogó fekete szemű isszonyt, Urbán Ferencnét nőst ennek a nagy, kiterjedt cutatómunkának eredménye elkesíti. Rengeteg történettel, ■rtékes ember megismerésével 'azdagodott a gyűjtés során, íiszen hatvannál több csalá- lot keresett fel. Kérdem, mi esz a gyűjteménnyel? Elko- norul, nem felel. Vajon ki ad választ? Még lem késő. Vennes Aranka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents