Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-09 / 58. szám
4 1988. MÁRCIUS 9., SZERDA Nehéznek ígérkező feladat Tanácselnök nélkül Lacházán Az idén többen jelentkeztek Az ezredforduló szakmunkásai 9 Kiskunlackázának 1987. ^ december 31-e óta nincs tanácselnöke. Ez az állítás ^ mindjárt kérdést szül: mi- ^ kor lesz új tanácselnök? í Mint ahogy az újságíró. ^ ugyanúgy a község vezetői sem tudnak erre ma még í válaszolni. A Kiskunlacházi Tanácson ár. Komáromi Sándor, a végrehajtó bizottság titkára viszi az ügyeket. Érthetően sok a dolga mostanában, hiszen tanácselnök hiányában meghiúsul a korábbi munkamegosztás, a terhek nagy része az ő vállára szakadt. Berényi János extanácselnök, megromlott egészségi állapotára hivatkozva a ciklus közepén, megválasztása után két és féí évvel mondott búcsút a falunak. Távozásának körülményeiről már írtunk lapunkban. ezért inkább arra vagyunk kíváncsiak: mi várható ezután? Névtelen levelek — Ez foglalkoztatja az embereket is — mondja dr. Komáromi Sándor. — A község lakossága azt kívánja, hogy mielőbb gondoskodjunk új tanácselnökről. Ez azonban felettébb nehéz feladat. A helyi népfrontbizottság és a párt- bizottság nem könnyen tud alkalmas személyt javasolni. Ügy tudom, hogy több jelölt is volt, ám közülük néhányan fennakadtak a rostán, aki megfelelt volna, az pedig nem vállalta. A magam tapasztalataiból is tudom, hogy nem vonzó tanácsi vezetőnek lenni. Rengeteg a munka, kévés a jövedelem, miközben a lakosság egyre többet vár választott tisztségviselőitől. Márpedig tudjuk, hogy a tanácsok a szükségesnél kevesebb pénzből gazdalkodnak, a feladatok és az anyagi lehetőségek között messze nincsen meg az összhang. Jól prosperáló üzemek, termelőszövetkezetek vannak a környéken, amelyek még a középvezetőknek is ieg- alább annyit, ha nem többet tudnak fizetni, mint ameny- nyit egy tanácselnök havonta hazavihet a borítékban. És tegyük hozzá: az a munka nem is annyira strapás, mint az itteni. Hát az emberek kétszer is meggondolják, hogy elszegődjenek-e tanácselnöknek. Miért vállalnák az őrlődést? — ön miért vállalja? — Az én egészségemet is megviselte a tanácsi munka, én is elmehettem volna, de ez nem lenne tisztességes. Higgye el, csak lelkesedésből csinálom, de nem tudom megmondani. hogy ez meddig tart ki... Különösen elkeserítő az, hogy a napi teendők mellett a munkához nem tartozó problémákkal is foglalkoznunk kell. Névtelen levelek, feljelentések érkeznek az illetékes szervekhez a tanács volt es mai vezetői ellen. Bár mindig kiderül, hogy jogszerűen jártunk el, ez a tortúra mégis megviseli az embert. Nem tudom, ml szükség van erre, így nem lehet rendesen dolgozni. Ha a 8 ezer 500 lakosból csak tíz elégedetlen és beadványokkal bombázza a különböző szerveket, az pontosan elég ahhoz, hogy rossz hangulatot teremtsen. JÖnnek-mennek Dr. Komáromi Sándornak valóban kijut a gondokból mostanában. Nemcsak azért, A táborfalvi madaras tó kincsei Különleges ajándék Kicsit sajnálom, hogy túl vagyok már a gyermekkor évein, s nem tudom olyan rácsodál- kozással olvasni Gerald Dur- rell könyveit, amilyennel gyermekfejjel tenném. Felnőttként is élvezettel bújom, szívom magamba a természet tiszteletét, de ez már más. Ha most gyerek lennék, tudom, hogy el szeretnék menni Durrell állatkertjébe, amit Jersey szigetén hozott létre, s ahol olyan fajokat tart és szaporít, amelyeket a kihalás veszélye fenyeget. Persze nemcsak Durrell vigyáz a veszélyeztetett állatokra, hanem létezik Nagy-Bri- tanniában egy másik olyan intézmény, amelynek gárdája szintén e nemes feladatra szövetkezett. Slindridge-ben található egy Nemzetközi Vízimadár Kutatóintézet, ahol a világ ritka és kihalásra ítélt vízimadarait tenyésztik. S ha sikerül tojásra bírni egy-egy nőstényt, a fiatal egyedeket megpróbálják visszatelepíteni eredeti környezetükbe. így menekült meg a végső pusztulástól a hawaii lúd, amely a civilizáció elterjedésével, a macska és a kutya megjelenésekor került veszélybe a polinéz szigeten. Jó, jó! — mondhatná bárki. Hawaii azért egy kicsit messze van Pest megyétől. s ez a bizonvos Slindridge is. akkor miért fontos ez nekünk? Egy bizonyos madár miatt. Bár tény és való, napjainkban vannak ennél jelentősebb kérdések is, de az sem akármilyen dolog, hogy egy hazánkból már kipusztult madár ismét visszakerül a Kárpátmedencébe. Ez a szárnyas valami pedig nem más. mint a kékcsőrű réce, melynek utolsó előfordulási helye a táborfalvi madaras tó volt. Van olyan ornitológus, aki még 1961-ben is látott kékcsőrű récét Táborfalván, de akad olyan, aki arra esküszik, hogy 1958 óta nincs egy darab sem Magyarországon. Lehet azonban, hogy rövidesen ismét húznak kékcsőrű récék a tó felett, hiszen három esztendővel ezelőtt apró tojások érkeztek Slindridge-ből. A különleges csomagot egyébként a nemes célra való tekintettel ingyen hozta hazánkba a British Airways repülőgépe. Azóta kikeltek az első fiókák, sőt a már itt világra jött egyedek újabb tojásokat tojtak, gondoskodva ezzel a hazai kékcsőrűréce-állomány megalapozásáról. Egyelőre még csak a Bács-Kiskun megyei Fülöpháza vízimadártelepén élnek ezek a példányok, de ha a tenyésztési kísérletek sikeresek lesznek, rövidesen visszatelepíthetik az ornitológusok az első kékcsőrű récéket a táborfalvi madaras tóba. — Kedvelt helye ez a szikes tó a ritka vízimadaraknak — mondja a téma egyik hazai szakértője, Néhai Gábor, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium zoológusa. — A partjait övező gazdag nádasban, sásban, zsombékosban még a póling is fészkel, ez a szép hangú nagy madár, amit a magyar ember többnyire szélkiáltó néven ismer. Hazánkban Táborfalván kívül legfeljebb egy-két helyen él, s így a fokozottan védett madarak közé tartozik. Van itt gulipán, s a vonulási időszakban számtalan cankó- féle is felkeresi a környéket. Találkoztunk itt már piros lábú cankóval és pajzsos can- kóval is. Szomorú azonban, hogy nincs már fekete nyakú vöcsök, de megtalálható viszont a kisvöcsök. Egyszer halastavat akartak csinálni a tóból, de szerencsére nem volt elég pénz a kialakítására, s így megmaradhatott ez a ritka fauna és flóra. Azért kell megemlíteni a növényegyüttest is, mert hazánkban rendkívül ritka virágok élnek a tó környékén. Megtalálható a sóvirág, amely egvébként gyakori a szikes részeken, de olyan orchideafajok is virágzanak, amelyek fokozottan védettek. Ilyen példá -.1 a kosbor, amit a magyar nép bangónak ' ív. De a természetvédők nemigen szeretik, ha erről írnak az újságok. Attól tartanak, hogy a lel..es virágkedvelők netán gyökerestől kiszedik, hogy otthon nevelhessék a növényt. Tudni kell azonban, hogy ez csak természetes helyén él meg, s ha innen kiemelik, elpusztul. Fiedler Anna Mária A vonat lassan húz be a gyártelepi megállóba. Az ablak előtt a nagyüzem panorámája. Egy épület homlokzatán ventilátor forog, egy vékeny kis csőkémény fehér gőzfelhőt pöfékel, az udvar belső sínpárjain megrongálódott vasúti kocsikat vontatnak. A külső szemlélőnek nagyjából csak ennyit jelent a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzeme. De a falak mögött, a szerelőcsarnokokban munkálkodóknak, akik reggelente kígyózó sorokban érkeznek ide, a mindennapi megélhetés forrását. Van akinek már két-három évtized óta, vagy annál is több ideje. Nem ritka az a munkás, akinek ez az első és egyetlen munkahelye, innét megy nyugdíjba negyven- negyvenkét év után. Még mindig erős a kohézió, ha a bérgondok s más tényezők hatására gyengül is keveset. mert nincs tanácselnök, hanem azért is, mert az apparátus is szinte „átjáróház”. Jön- nek-mennek az emberek, mert az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya persze nem csak a vezetői szinteken okoz gondokat. — Attól, hogy több munka jut, még nem dől össze a világ — mondja dr. Komáromi Sándor. — A szakapparátus megvan, dolgozunk. Sokat segít mostanában Markó Imre társadalmi elnökhelyettes is. De az itt tudvalevő, hogy három esztendő alatt 80 százalékos volt a fluktuáció. Most is távozik két munkatársunk, és ugyancsak két, viszonylag új csoportvezetőnk van, akik minden tőlük telhetőt megtesznek. de még kevés a tapasztalatuk. Mindezek ellenére az egyik tanácsülés azt állapította meg. hogy közepesen jó a hatósági munka■ színvonala. A falu fejlődésére pedig egyáltalán nem lehet panasz, mert a szűkös anyagi lehetőségek közepette is többet gyarapodott, mint a korábbi években. Megoldódott az egészségügyi alapellátás, ABC-áruház épült, kialakítottunk egy kis úttörőházat, sok házhelyet parcelláztunk, ahová eljutott a víz és a többi. Anyagi szempontok Kovács István, a községi pártbizottság titkára természetesen jól ismeri a gondokat. Tud a névtelen levelekről, a vizsgálatokról is. és megerősíti: a panaszok ellenére az illetékesek mindent jogszerűnek találtak. Más kérdés. hogy egyik-másik intézkedés a lakosság egy csoportjának nem tetszett. Ami pedig azt illeti, hogy mikor lesz új tanácselnök? — Könnyebbet kérdezzen — feleli Kovács István. — Nem tudtuk egyik napról a másikra megtalálni azt a személyt, aki szakmailag és emberileg egyaránt alkalmas volna. Ez nemcsak helyi, hanem megyei és országos probléma egyszerre. Január második felében a helyi népfront, párt, tanácsi valamint intézményvezetők részvételével tanácskoztunk erről. Elsősorban olyan tanácselnököt szeretnénk, aki a községben él, érzékeli a település valamennyi gondját, baját. Több név is felmerült, ám akik szóba jöttek, főleg anyagi szempontok miatt nem vállalták a megbízatást. Azután mégis találtunk valakit, aki vállalná is, meg szerintünk is megfelelő, ám olyan okok miatt, amelyeket nem kívánok részletezni, ebből sem lett semmi. A március 22—i tanácsülésen szerettük volna beiktatni az új tanácselnököt, de mint említettem, ez meghiúsult. Nem tehetünk más, minthogy tovább folytatjuk a keresgélést. Ami azt jelenti: pontos dátumot nem tudok mondani arra, hogy mikor lesz Kiskunlacházán új tanácselnök. Tanító közösség Emberformáló, tisztességet tanító közösség ez, sok-sok vezető egykor útra bocsátó munkahelye is. Helyettük meg az évente nyugdíjba menők helyett utánpótlás kell. Varga Lajossal, a nagyüzem igazgatójával ezekről a kérdésekről beszéltünk nemrég. Az igazgató azt latolgatja, hogy évente csaknem 40-60 kolléga megy nyugdíjba a gyárból. A szakmájuk szerint jórészt asztalosok, fényezők, esztergályosok, villanyszerelők. A létszám körülbelül harminc százaléka járműszerelő lakatos, akik után a legnagyobb hiány keletkezik megüresedett posztjaikon. Időnként pótolni kell a kárpitost, a hegesztőt, esetenként a víz-gázszerelőt. Ha már most a hároméves képzési időt nézzük, akkor évente meg kell határozni a felvehető tanulók létszámát, s igényt jelenteni be a szomszédos Gárdonyi Géza Szakmunkásképző Intézetnek. Akár le is írhatjuk a számoszlopot, melynek évi átlaga 1983-tól 163. Ám a felvételeknél másként alakula helyzet, amit szintén 1983-tól számíthatunk, s így ez csak évi 87 tanulót jelent. Bonyolítja még a helyzetet az is, hogy a kiképzett szakmunkásoknak csak az 50- 60 százaléka marad az üzemben, a többiek a falujukban helyezkednek el, vagy más vállalatnál találnak munkát. Részben ezt ellensúlyozandó, másrészt anyagi támogatás céljával ugyan adnak a gyárral szerződést kötőknek ösztöndíjat is, akik viszont csak addig kötelesek az üzemben maradni, ahány évig az ösztöndíjai élvezték. Egy sor olyan szakmában könnyebb viszonylag az utánpótlás, amely munkaidő után is lehetővé teszi a mellékjövedelem szerzését, a különmunkát, míg például a járműlakatos legfeljebb az üzemben túlórázhat, géemkáz- hat, így ezért is kevésbé vonzó, no meg nem is annyira ismert, mint a többiek. A szakmunkásképzés általános, akár súlyosnak is ítélhető gondjai ismertek. Az igazgató gyakori panasza, hogy sokszor még az olyan komoly előképzettséget igénylő szakmák tanulására is a ketteshármas osztályzatú fiatalok jelentkeznek, mint az elektroműszerész vagy a műszergyártó-karbantartó, mert a jobbak a középiskolában tanulnak tovább. A családi háttér problémáiról, az ingerszegény környezetről árulkodó, s meglehetősen kétségbeejtő jelek azok a ta-' nárok által elmondott gondok, hogy az elsőévesek egy jelentős része képtelen példákat megoldani a számtani négy alapművelettel. A kötelező tantárgyak megtanulását, megértését gátolja, hogy az általános iskolában nem tanultak meg rendesen olvasni, hogy kirívó helyesírási hibáik közül gyakori a kis és a nagybetűk felcserélése. Igénytelenek a szabadidejükben, mindaddig nem vonzó számukra a könyv, a színház, a. sport, míg nevelőik heroikus munkával fel nem ébresztik, vagy legalább megpróbálják felébreszteni az igényüket. Márpedig az köztudott, hogy szakismeret csak a szilárd alapot jelentő általános műveltségre épu.het, ebből az alapelvből nem lehet engedni. Ezért aztán néha felborul a tanterv, vagy túlórában korrepetálnak a pedagógusok, hogy az első évben pótolják az általános iskolában, a családban elmulasztottakat Magasabb mércét A dunakeszi és a környékbeli üzemek számára ebben a szakmunkásképző intézetben a vállalatok profilja és igényei szerint kilenc szakmát oktatnak. A gyakorlati munkát az üzemekben tanulják meg a fiatalok. Az idei évben mintha többen jelentkeztek volna szakmunkástanulónak, s többen lennének a viszonylag jól felkészültek is, ahogy azt az osztályzatok bizonyítják. Talán éppen ezért értesülhetett Varga Lajos az iskolának arról a szándékáról, hogy ezután már válogatnak is a jelentkezők között. — Ezzel én nem tudok egyetérteni — hangoztatja. — Amikor ilyen utánpótlási gondjaink vannak, nem tartom célszerűnek az elitképzést. Én magam is foglalkoztam szakmunkásneveléssel. Tudomásul kell venni, hogy a kétkezi munkához szükséges, úgynevezett manuális készségek nem mindig esnek egybe a szellemiekkel. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az általános műveltség ne legyen része a szakmainak, de hát az oktatók dolga, hogy ezt a harmóniát megteremtsék. Hiszen annyit beszélünk a hátrányos helyzetűek segítéséről. Ezek a gyenge osztályzatok valami ilyesfélét is tükröznek, s ha nem vesszük fel a gyerekeket, a helyzetük még rosszabb lesz. — Hogy alakul a gyár profilja a közeljövőben? Milyen képességeket, ismereteket igényel majd az itteni munka? Ezek a kérdések meghatározzák az ezredforduló szakmunkásai iránt támasztott követelményeket is. Ezzel kapcsolatban azt mondja az igazgató: — A kocsijavítás mint fő tevékenység, széles körű ismereteket igényel. De ha valaki meg akarja tanulni, meg is tudja, s mi a többséggel elégedettek vagyunk. „Még nem biztos, de talán lesz a következő években új kocsigyártás is” — mondja ki azt a szót, amiről a gyárban már nagyon sokan szeretnének végső bizonyságot nyerni, s váltig emlegetik azt a kort, amikor innét, a kezük munkája révén, tudásuk terméseként futottak ki a szép pálma nők. A jelek szerint a következő ötéves tervekben évi hatvan-hetven új vagon indulna talán útjára, mivel a MÁV járműparkja rohamosan elavul, s tovább nem lehet már halogatni a rendszeres felújítását. Tárgyal az üzem hazai postakocsik építéséről is, amit 1990-ben kezdenének meg. Itt is főleg szerelési munkák adódnak majd, mint a legtöbb esetben. A kevés darabszám miatt automatizálásra nem lehet számítani. Úgy, hogy a jelenlegi képzési forma kielégítően szolgálja a célt, s hogy milyen alapokat ad a legjobbak számára, azt azzal a példával is illusztrálja Varga Lajos, amit az úgynevezett SZET-es gárda tanúsított, akik szakmunkásként mentek egyetemi előkészítői-e, aztán többen — mint a villanyszerelőből villamosmérnökké lett Döböd János, az üzem villamossági tervező erőssége — szakmunkásokból műszaki vezetőkké váltak. Áttekintjük még a kereseteket. Egy pályakezdő szakmunkás 4-4550 forintot tud hazavinni. Attól függ, hogy ezt mihez viszonyítjuk. A kezdő mérnök 6-6 és fél ezer forintjához-e vagy a mai lakásárakhoz — néz rám az igazgató, s a kérdés bizony elég bonyolult. Éppúgy, mint a szakmunkások szakközépiskolájának az ügye, melyet a bizonyítvány megszerzése után három év alatt végezhet el a fiatal szakember, érettségizett munkássá válva ezáltal. — No de itt is visszalépünk? Az igazgató értesülése szerint a Gárdonyiban ezt is megszüntetik. Pedig idáig nem szabad elmenni. Ha anyagi okok játszanak szerepet, meg kell beszélni, megoldást kell keresni. — Nincs vitánk abban Varga Lajossal, hogy a gyenge osztályzatúakat is fel kell venni, mert kell az utánpótlás — magyarázza Szabó Mihály, a szakmunkásképző igazgatója. — Mi csak azt akarjuk, hogy ha már van rá lehetőségünk, akkor a felkészültebbek jussanak a bonyolultabb szakmákba, a gyengébbeket pedig beszéljük rá a nekik megfelelőre. Például a járműlakatos- ságra. — Gyere csak, épp te kellesz a témához — invitálja az ajtón benyitó Kovács Ferenc tanárt, a szakközépiskola tagozatvezetőjét, amikor az ó dolg'.hoz érünk. Kovács Ferenc néhány hónapja még az iskolában tanított, a tagozatvezetés maradt is, főállásban viszont a szakmunkásképzés ügyeivel foglalkozik újabban a megyei tanács művelődési osztályán. Felelősséggel — ötven forint a tanárok óradíja. Este kell tanítaniuk, miután már napközben is túlóráztak. Az adók levonása után marad 34 forint 40 fillérjük. Ez itt a legnagyobb baj — mondja, s rögtön hozzáteszi: még nem határoztunk, csak latolgatjuk a döntést. — Az idén 100 tagú létszám indult, az elsősökből ahogy szokás, tizenöten lemorzsolódtak. — A bérbruttósítás költségei felborították az egyensúlyt — mondja az igazgató. Olyannyira. hogy a fő gondunk a gyengék korrepetálása az első évben. Erre sincs pénz. Az eddig szervezett kulturális és sportprogramokra se, mert ezeket a kiadásokat kellett megnyirbálni. — ötvenezer forint megmenthetné a szakmunkások szakközépiskoláját — szól közbe ismét Kovács Ferenc —, csak az a kérdés, h onnét vegyük elő azt a pénzt. — Lehet, hogy egyszer éppen a gyengén felkészült szakmunkásoktól igyekeznek majd megszabadulni az üzemek? — tűnődik aztán. Az ezredforduló szellemi követelményeiről beszélünk. A munkásosztály, a szakember- gárda korszerű műveltsége a tét. Ez bizony nem kevés. A felelősség nagy, a helyzet aggasztó. Kovács T. István K. L. Kerti kisgépek A Vas- és Fémipari Szövetkezetben elsősorban a kiskerttnlaj- donosok számára gyártanak rotációs kapákat, fűnyírókat, motoros kaszát, szivattyúkat stb. A szegedi szövetkezet az idén kétezer kisgépet szállít az üzletekbe
