Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
198«. MÁRCIUS 8., KEDD Elvimié a családot és a motyót — de hová? Hátul jött, elöl ment a víz Amikor a családot kerestük Kosdon, as emberek visszafelé mutogattak. Nagy Gyu- láék arra laknak Cselotepusztán, rendes emberek, csak sok a gyerek... Kívülről takarosnak látszik a ház, a vályogot elfedi a fehér vakolat. Odabent már minden sötétebb. Az asszony szégyenkezik a falakon előtünedező foltokért, bátorít, húzzam nyugodtan végig az ujjam, nem piszok az. Vizes lett a tenyerem, mint kézmosás után szokott. Néhány félhomályos helyiségen botorkálunk keresztül, aztán leülünk az utcai szobában. Szemben velem a 47 éves, félig rokkant családfő, oldalán asszonyával. Felváltva mesélik életüket. A férfi rugaszkodik neki. — Kubikosoknál kezdtem 14 éves koromban mint vízhordó. Erős gyerek voltam, megszerettek, maguk közé vettek. Kubikoltam három évig én is. De a gépek mindig jobban vonzottak, traktoros lettem. Nehézgép- és vontatókezelői papírom van. Kosdra 1968-ban költöztünk, akkor még csak három gyermekünk volt. A téeszben lánctalpas traktorra ültettek fel először. Hajtós gyerek voltam. Semmink nem volt, amikor idejöttünk Haj- dú-Biharból, így hát dolgoztam éjjel-nappal. No, azt hiszem, ebből származtak a bajok is. Ahol tudtak, kibabráltak velem a többiek. Egyszer leengedték a kenőolajat a gépből, de én nem szóltam senkinek, utánatöltöttem és dolgoztam tovább. Máskor meg — ez egy szombati napon történt — hazajöttem ebédelni a traktorral, az ekét meg kinn hagytam a határban, mint máskor. Mire visszamentem, hát nem ellopták az ekéből a rudat! De én megint nem csináltam balhét, volt itt a telepen egy rossz gép, abból kipótoltam, ami kellett, aztán végeztem tovább a munkát, mintha semmi sem történt volna. Valahogy úgy állt a dolog, hogy én csak dolgoztam, dolgoztam, a pénzem meg egyre kevesebb lett. Hiába hajtottam magam, sohasem számolták el rendesen a munkám. Tudom, ezt* most mér hiába bizonygatom. Leesett a plató a kocsiról Egyszer aztán, amikor Radon dolgoztunk a vontatóval — silót hordtunk a határból —, végképp elvágtam magam alatt a fát. Ilyenkor voltak velünk úgynevezett gyalogmunkások is, akiknek az lett volna a dolguk, hogy a biztosítószöget kihúzzák a kocsiból, hogy az billenni tudjon. Csakhogy ezek az emberek többnyire olyan részegek voltak, hogy vagy egyetlen szeget sem húztak ki, vagy mind a négyet, s akkor aztán zsutty, leesett a plató a kocsiról. Épp egy ilyen alkalommal történt, hogy ón a méregtől már alig láttam, közben meg egy főnök állt a hátam megett. Dühömben azt találtam mondani: „No, a Szabó Pistának kellenének ilyen vezetők, elzavarná biztos mindet!” Tudja, én egy jó téeszből kerültem ide, a nádudvari Vörös Csillagból. Ettől a naptól kezdve engem aztán mindenhonnan támadtak. Persze mikor látt=m, nem boldogulok velük, én is csíptem beléjük, ahol tudtam. Tromfra tromf ment. Teljesen belebetegedtem. Néha olyan szívtáji fájdalmaim voltak, hogy moccanni sem tudtam. Meg aztán fájt a gerincem is föntről egészen végig. Elkoptak a csigolyák, végül is huszonhét évet zötykölődtem a traktoron. Akkor aztán elkezdődött az orvoshoz járás, ötvenszázalékos rokkantnak minősítettek, és egy éjjeliőri állasban találtam magam, havi 2 ezer forintért. Traktorosként ennek háromszorosát is megkerestem. Népes családom közben szépen szaporodott. Az asszony segítségül előkapja a személyi igazolványát, ki tudja, nehogy rosszul mondja, hogyan is jöttek sorba a gyerekek, "zóval... Gyula, Erzsébet, Ibolya, Piroska, Mária, István, Zsuzsa, András, József. Károly és Gábor — így következtek egymás után. A legidősebb, a listavezető, most 23 éves, a sorban tizenegyedik pedig még három sincs egészen. Szép gyerekek és szorgalmas család — jut az eszembe a tanácselnök szava, amikor Nagy Gyuláék- ról beszélgettünk. Bár nem egészen helyénvaló a kérdés, muszáj volt föltenni: — Miért ennyi, egy futball- csapatnyi gyerek ...? Manapság, mikor úgyis olyan nehéz. — Mit tudom én már, ez így jött — mondja az asszony. De nem haragos a kérdés miatt, talán csak még sohasem jutott ideje gondolkodni erről. Most az ember folytatja az emlékezést. Most akkor mi legyen ? — Tudja, volt egy fiúnk meg egy lányunk, amikor az asszony harmadszor is teherbe esett. Nyolc hónapig ki- hordta azt is, aztán meghalt benne a gyerek. Nyitott hátgerinccel született volna — az orvosok azt mondták a fogamzásgátló miatt. Akkor megfogadtuk, amennyi lesz, mind megtartjuk. Az a szerencsénk, hogy jó gyerekeink vannak. A nagyfiam ma is elvégzi itthon a munka nehezét, én meg csak a könnyebbet, amit még elbírok. Most már csak egy tehenünk van, de régebben volt több is meg aprójószág. Abból csurgattuk magunknak a megélhetést. Gyula fiam most is hátán viszi a családot, a keresetét — 7 ezer kétszáz forint — mind egy fillérig hazaadja. Nem jár 'az se kocsmába, se diszkóba. No de hogy visszatérjek saját kálváriámra — amiért is idefárasztottuk —, mint éjjeliőr betegállományba kerültem. Egy év is eltelt, mire újra dolgozhattam. Sajnos a betegség után nem vettek visz- sza a régi helyemre itt a. közelben. Azt mondták, ott már van másik ember. Ajánlották, menjek éjjeliőrnek Vácra, vagy dolgozzak Kosdon a kötészetben. No de itthon a sok gyerek, kilenc még kiskorú, és az állatok gondja. A feleségem egyedül nem győzné. Na és az éjjeliőri fizetés ... Nemrég már fegyelmi eljárással is fenyegettek, ha nem veszem fel a munkát. — Már azt gondoltuk — most ismét áz asszonyon a beszéd sora —, talán míg én itthon vagyok újra a pici miatt, fölülhetne megint a férjem gépre. Megpróbáltuk. Előtte alkalmassági vizsgára kellett mennie. Láthatja — tolja orrom alá a papírt—, nem alkalmas. Most akkor mi legyen...? Az asszony — beszélgetésünk során most először — kicsit megemeli a hangját. — Azt tudták a tanácson, hogy meg kell szüntetni a rendszeres nevelési segélyt, mert állatokat tartunk, de azt már nem kérdezte soha senki, vajon miből tudom ezt a sok gyereket rendes ruhában elengedni az iskolába?! Látja, muszáj is volt a sok gyerek, hiába is tagadnám, a gyesből meg a családi pótlékból éltünk, és abból, amit az állatok hoztak a konyhára. Ha nem tartottunk volna egyet sem, már mind összeszedték volna a gyerekeket és elviszik a menhelyre. Éreztem, suta a kérdés, amit búcsúzóul fölteszek, de megvallom őszintén, kicsit beleszédültem a méltósággal viselt szegénységbe, amellyel az előttem ülő két negyven-valahány éves ember küszködik. — Szegényeknek tartják magukat? — A mai viszonyok között igen — mondja az asszony, majd elgondolkodva hozzáfűzi —, tudja, ha a gyerekeimnek két-három váltás ruhájuk lenne, nem is érezném, hogy szegények vagyunk. Eszembe jut, amint beléptem a házba, a félhomályos helyiségekben mindenütt kötélre aggatott ruhák csüngtek a fejünk felett. „El tudja képzelni, mi van itt ágyneműváltáskor?” — visszhangzik fülemben az asszony mondata. Jó volt a mesebeli hét kicsi törpének — gondolom — volt hét kicsi ágyaeskájuk, hét kicsi székecskéjük... A Nagy családnak mindenből tizenhárom kell. A Kosdi Tanács elnöke Boros Ferenc: — A tanács 1986 májusában szüntette meg a rendszeres nevelési segély folyósítását. Indoka: a szülők rendszeres nevelési segély folyósítása nélkül is képesek gyermekeiket a családban megfelelően nevelni és róluk gondoskodni. 1987-ben 15 ezer 094 forintot vállalt át a tanács óvodai, iskolai és gyámügyi segély címén a Nagy család terheiből. Amennyiben megváltoztak körülményeik és nem tartanak már állatokat, kérjék, hogy végezzenek náluk újabb környezettanulmányt. A fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet elnökhelyettese nevében Paksi Péter. — Nagy Gyulának 1983 óta szünetel a munkaviszonya, munkakönyvé nálunk • van, téesz-tag. Kicsit kényelmesek vagyunk, nem szólítottuk fel őt munkavégzésre. Munkajogilag, amíg a dolgozó nem nyilatkozik, nem adhatjuk ki a munkakönyvét, ötvenszázalékos rokkant, gépre már nem ülhet. Van lehetősége dolgozni Vácott éjjeliőrként, Kosdon a kötészetben, esetleg gépkarbantartásra is visszavennénk. Jelentkeznie kell mindenképpen a fóti központban. Kaphatnánk egy telket Nagy Gyula és felesége: — Aggódunk a gyerekek miatt. A két és fél szobás házat, amelyben lakunk, 6-7 évvel ezelőtt vásároltuk a téesz- től 25 ezer forintért. Hátul bejött, elöl kifolyt a víz. Vályogig kellett leverni a vakolatot, olyan nedves volt a fal. Még az átírást sem fizettük ki. Nagyobb és egészségesebb otthonra lenne szükségünk. Azt mondja, kaphatnánk egy telket a tanácstól? Jó, de miből építkezzünk? Most még egészségesek a gyerekek, de mi lesz velük itt a pusztán? És én hol kapok ötvenszázalékos rokkantsággal olyan munkát, amiből megélhetünk? Legszívesebben kikapnám a munkakönyvem — így a férfi —, szedném a motyómat és elvinném a családot valahová. Az állatok miatt maradtunk itt eddig is ... Elkeseredett szavak. De mindenkinek, aki ebben az ügyben érintett, el kellene gondolkodnia azon; ez a legjobb megoldás? Antal Piroska Csökkent az állami támogatás Gödöllőn Veszélyes játék a kutatásban Széles a paletta Az elmúlt időszakban lapunk többször foglalkozott azzal, hogy a megcsappant állami támogatás, a nehezebb gazdasági körülmények hogyan érintik a közművelődési intézményeket. A kultúra szerves része, a kutatás, hasonlóan nehéz helyzetbe került. A közelmúltban a Gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet igazgatójával, dr. Holdas Sándorral beszélgettem arról, mennyiben hat ki a jövőbeni kutatásra. fejlesztésre az, hogy az állami támogatás 4—5 százalékkal, azaz ötmillió forinttal csökkent, s ebben az évben valószínűleg sor kerül mintegy harminc munkatárs elküldésére is. az embriót és beleteszik egy gyengébb állatba, hogy az hordja ki a jó tulajdonságokkal rendelkező utódot. A nyúltenyésztéssel szintén élen járunk, már csak azért is, mert ennek külföldi értékesítése egyelőre még nem esik védővámok alá. Annak idején ez az intézet komoly részt vállalt a hatvanas évek elején induló baromfiprogramból, de most már ugyanúgy, ahogy a sertés- és marhahúsexport elé, a csirkekivitel elé is akadályokat állítanak, még a KGST- országok is. Kis nemzet lévén, tőlünk csak a minőségi, deli- katesz termékekre van kereslet. Így különösen a téliszalámi és a dobozos sonka a piacképes. Ezenkívül kísérletezünk újszerű programokkal is. Például szabadalmunk van egy bizonyos gilisztatörzsre, amely a szerves hulladékokból — trágyából és szennyvíziszapból — is egy-két hónap alatt kiváló minőségű biohumuszt állít elő. Az Óbuda Tsz a tavaszi fesztivál ideje alatt Budapesten, a Technika Házában bemutatót tart, ahol magánemberek is vásárolhatnak ilyen feljavított földet. Ezenkívül éti csigát exportálunk sok millió dollárért. Üjabban kecskebéka-tenyésztéssel kísérletezünk, hiszen az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal ezt az állatot is védetté nyilvánította. — Az eddigiekben bizonyos értelemben kivételezett helyzetben volt az ÁTK, mert az országban szinte egyedül ebben az intézményben foglalkoznak állattenyésztési kuta- tásokkaL — Igen — bólogatott helyeslőén dr. Holdas Sándor. — Valóban kiemelt szerepet játszott a mezőgazdaságban ez a kutatóintézet, bár jómagam csak 1987 elején kerültem az élére. A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos kutatások növénytermesztési problémáival mintegy tíz intézet foglalkozik; állattenyésztéssel csak ez az egy. Holott a mezőgazdasági termelés 52 százaléka az állattenyésztésből származik. Az ÁTK a gödöllői és a herceghalmi részlegével együtt 1980-ban alakult, de a gödöllői állattenyésztési kutatóintézet a jogelődökkel együtt már k-ílencvenkét éves. Gödöllőn inkább a kis, Herceghalmon pedig a nagy testűek tenyésztési problémáival foglalkozunk. Szóval Széles a paletta, a gilisztától a szarvasmarháig. A halakkal kapcsolatos kutatások az utóbbi években már Szarvason folynak. Ezen kívül minden itt. — A mezőgazdasági egyetemek állattenyésztési tanszékein folyó vizsgálatok menynyire csatlakoznak és haszno- síthatóak a gödöllői intézetben meglevőkhöz? — Az a legnagyobb baj, hogy mozaikszerűek; csak egy kis részletprobléma megoldására tudnak vállalkozni, s ráadásul személyhez kötöttek. Érthető, hogy a nagy, átfogó témák nálunk kerülnek terítékre, s így más hivatalos kutatóintézethez hasonlóan, előnyt élvezünk. A nyúl piacképes — Mennyiben lehet önellátó egy ilyen intézmény? — A költségvetés felét állami támogatásból biztosítottuk eddig is. A többit a gazdaságok fedezik, az általuk megrendelt kutatások árának kiegyenlítésével. Van például egy komputeres szarvasmarha- programunk, amelyet 150 gazdaság vásárolt meg; egy magunk által kikísérletezett fajtát, az úgynevezett hungaro- frízt. Elterjedt fajta sertés a hungarohib, amelyet szintén Herceghalmon tenyésztettek ki. Intézetünknek erős oldala egy új és mostanában körvonalazódó irányzat: a megalapozottabb szaporodásbiológia, amely jellegzetes biotechnológiai téma. A nagy tenyészér- tékű anyaállatokból kimossák Külföldi csábítás — A tűzoltó — és a közvetlenül gazdasági hasznot hozó — kutatásokon kívül a jövő érdekében alapkutatásokkal is kell foglalkozniuk. Mennyiben érinti ezt a tevékenységet a költségvetés állami támogatásának csökkenése? — A tavalyi évet sikeresen zártuk, de az idén több oldalról került veszélyeztetett helyzetbe az eddigi színvonal megtartása. Az a restrikciós politika, amelyet az állam érvényesíteni akar a kutatási területen is, veszélyes játék. Igaz, hogy léteznek kevésbé fontos témák és emberek, de a fiatalok képzésének visszafogása komoly bajok forrása lehet. A tudománypolitikai bizottság és a kormány felül fogja vizsgálni ezt a helyzetet. Reménykedünk abban, hogy sikerül egészséges kompromisszumot kialakítani. Az tény, hogy az idén ötmillió forinttal kevesebb jut az alapkutatásokra, s részben ennek a következménye, hogy talán még harmincnál is több munkatársunktól meg kell válni. Jelenleg összesein hatszázan vagyunk az intézetben; mintegy száz a kutatók száma. — A közeljövőben alakul meg Gödöllőn a Biotechnológiai Kutatóközpont. Nem fogja-e elszívni az ÁTK-tól a jó szakembereket? — Ügy látom, hogy ez a kutatóközpont partner lesz, és nem konkurencia. A külföldi munkavállalások lehetőségétől jobban félek. Nagyon sok vezető beosztású, nagy tapasztalattal rendelkező szakemberünket hívják ki néha több évre külföldi intézetek. Ez egyrészt büszkeséggel tölthet el bennünket, ugyanakkor azonban kétségbeejtő a helyzet. hiszen nem marad itthon gazdája az általa irányított területnek. Szerencsés esetben persze hazajön, és a kint szerzett ismeretekkel, tapasztalatokkal még hatékonyabban tudja folytatni korábbi tevékenységét. Nem átszervezéssel — Van-e önöknek, illetve más kutatóintézeteknek olyan megoldási javaslatuk, amely a jelenlegi helyzetben biztosítaná a tudománypolitikai bizottság és a kormány kedvező döntését? — Az egyik alapelv, amely számunkra biztonságot jelent, már 1986 decemberében egy KB-határozatban megfogalmazódott. Ez pedig így szól} a jelenleg meglevő kutatóbázisokat kell fejleszteni. Kollégáimmal egyetértésben úgy látjuk, hogy a továbblépés útja nem az átszervezés (a jó magyar gyakorlat szerint), hanem hogy végre meghatározzuk, milyen területek élveznek prioritásokat, azaz melyek lesznek a kedvezményezettek, a különösen támogatottak, amelyekre koncentrálnunk kell. Ha ezekben sikerül megállapodnunk, nem lehet nagy baj. Ujj friss Közművelődési továbbképzés Gazdag lesz a program Az Ipari Szerelvény és Gépgyár felvételre keres ipari kazánok üzemeltetésében jártas, hőerőgépészt vagy vegyészmérnököt kalorikus művezetői munkakörbe Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és oktatási főosztályán, önéletrajzzal. Cím: Budaörs, Gyár u. 2. 2042. Telefon: 851-355, 133-as mellék. Gazdag és tartalmas program várja a Pest megyei köz- művelődési felügyelőket három napon át Pécelen. A március 0-től 11-ig tartó továbbképzés nyitóprogramja dr. Fodor Péternek, a Művelődési Minisztérium közművelődési koordinációs titkársága vezetőjének előadása művelődés- politikánk időszerű kérdéseiről. Politikai és állami intézményrendszerünk reformját dr. Révész Béla politológus, a Reflektor Kiadó szerkesztője elemzi. Külön téma lesz az egyesületek közművelődési szerepe, jogi, szervezeti, pénzügyi kérdéseik. Mindezekről olyan avatott szakemberek beszélnek, akik részt vesznek az egvesületekről készülő törvény előkészítésében és megfogalmazásában. Természetesen gazdálkodási, illetve adózási kérdések is szóba i.erülnek előadás és konzultáció formájában, amelyet Köteles Margit, a Pénzügyminisztérium osztályvezető-helyettese tart majd. Színesíti a napokat, hogy a népfőiskolák történeti áttekintésével, s mai társadalmi szerepükkel foglalkozó program keretében levetítik Pé- terffy András népfőiskolákról készült filmjét. Ugyanakkor kerekasztal-beszélgetést rendeznek a Dániában járt Pest megyei népművelőkkel az ottani népfőiskolákról szerzett tapasztalatokról. Magyar József A mi kis ügyeink című dokumentumfilmjét ugyancsak láthatják a továbbképzés résztvevői. Erre az alkalomra a rendezőt is meghívták. Növényolajipar Rekonstrukció Folytatódik a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat gyárainak rekonstrukciója; az idén mintegy 70 millió forintot költenek a nyersolaj - gyártó gépek cseréjére, felújítására, gyárépületek, raktárak rendbehozatalára. Ku- rucz Józsefné, a vállalat vezérigazgatója elmondotta: a rekonstrukció főként a konvertibilis elszámolású export növelését szolgálja. 1990-től — a fejlesztés eredményeként — a hat gyáruk a jelenlegi 750— 800 ezer tonnával szemben csaknem egymillió tonna olajos magot dolgoz fel évente. A munkák miatt március 1- jén leállították a csepeli, a kőbányai és a rákospalotai gyár nyersolajüzemeit. Ezeken a helyeken azonban változatlan munkarendben dolgoznak az étolajat, a margarint és a különféle mosószereket készítő részlegek. A lakossági ellátás ezekből a fogyasztási cikkekből zavartalan lesz.
