Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-07 / 56. szám
19*8. MÁRCIUS 7.; HfiffO 3 mMan (/ntözőberendezésekrcl Több ártámogatás Az elmúlt két év aszályos időjárása ismételten felhívta a figyelmet az öntözés jelentőségére; már a tél végén érezhető, hogy a mezőgazda- sági nagyüzemek érdeklődése megnőtt az öntözőberendezések iránt. Annál is inkább, mert a korábbi 20-ról 40 százalékra nőtt az idén a berendezések ártámogatása. Ezt a lehetőséget számos nagyüzem igyekszik kihasználni. Kicserélik az elhasználódott régi gépeket. A MÉM adatai szerint ez elmúlt évben további 20 ezer hektáron teremtették meg a gazdaságok a korszerű öntözés műszaki feltételeit. Ebből hatezer hektárra az üzemek saját erőből vásároltak öntözőberendezéseket, a nagyobbik rész pedig gépbérlettel kapcsolódott a termelésbe. Januárban csökkent a betétállomány Pénzforgalom az OTP-nél Az OTP most közzétett adatai szerint januárban a takarékpénztárakban elhelyezett betétállomány 0,2 milliárd forinttal csökkent, összege a hónap végén 245,8 milliárd forintot tett ki. A legnagyobb mértékben a lakossági és társasági csekkszámlabetétekben elhelyezett összeg csökkent, növekedett viszont az átutalási betétszámlákon, a KST-ben, a gépkocsi-nyere- ménybetétekben és az ifjúsági takarékbetétekben elhelyezett összeg. Hosszú lejáratú hitelt 12 százalékkal nagyobb, közép- és rövid lejáratú kölcsönt 15 százalékkal kisebb mértékben vett igénybe a lakosság, mint egy évvel korábban. Az ösz- szesen felvett 4,2 milliárd forint hitel 2 százalékkal volt kevesebb, mint a múlt év januárjában. A takarékpénztár több mint négyezer építkezőnek folyósított kölcsönt, sokan közülük azonban még a múlt év végén kérték a hitelt, s igényüket csak az idén tudta kielégíteni az OTP. Áruvásárlási hitelt 19 ezren kértek 0,3 milliárd forint értékben. Mind a hiteligénylők száma, mind pedig a felvett összeg lényegesen alatta maradt a tavaly januárinak. Ebben szerepet játszott a kereskedelem szűkös árukínálata, de az is, hogy a tartós fogyasztási cikkeket sokan már tavaly beszerezték, s az új adózási rendszer életbelépése óta a legtöbben megfontoltabban költekeznek. A hitelek törlesztésére a tavalyinál 9 százalékkal többet, 2,2 milliárd forintot fizettek be az adósok az év első hónapjában az OTP-nél. A teendő kiválasztja az embert (Folytatás az 1. oldalról.) berben, azon a bizonyos három igazi téli napon a jégpáricélos utakról több töréses embert hoztunk be, mint a tizen-egy- néhány éves mentős életemben összesen — kezdte mesélni Petrik Károly, amikor megcsörrent asztalán az egyik készülék. — Tessék, a mentő! A beteg neve? Az utcát hol találjuk meg? Értem, máris indulunk. Megszólalt a csengő, s a soros páros már indult is Dunakeszire, egy veseköves fiatalasszonyhoz. Közben visszaérkezett az esetkocsi. A mentős tiszt és az ápoló egyenesen a pihenőszobába ment, a gépkocsivezető, Mucsi József hozta a hírt az ügyeletesnek: mire kiértek, a beteg meghalt. Nagy csend telepedett közénk. — Ezt nem lehet megszokni ... — szólalt meg halkan a fiatal Pöstyéni Sándor. — Idő kell, míg megemésztjük, elment egy ember ... Nem tudtunk segíteni... — Az a legszörnyűbb, ha a kezünk között hal meg — folytatta az ügyeletvezető. — Hát még, ha gyerekről van szó — akadt el a hangja, talán a sajátjaira gondolt. Azután közúti baleseteket elevenítettek föl, ahol foggal-körömmel, vérző ujjakkal feszegették az autóroncsot egy-egy kisgyerekért. Sajnos, megesett, hogy hiába. — Mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk, s nem azért, hogy siránkozzunk — válaszolta Sági László mentőtiszt a történtek iránt érdeklődő tapintatos kérdéseinkre. — A szolgálatban eltöltött hosszú évek alatt hozzáedződünk annak elviseléséhez, hogy az ember halandó. De az bizonyos, ez a szolgálat kiválasztja a maga emberét. Senki sem készül mentősnek. Senkit sem az elhivatottság érzete hajt ide, hanem rendszerint a véletlen. A hivatástudat itt alakul ki. Vagy megszereti ezt a munkát vagy sem, s akkor elmegy vagy itt marad. Mert segíteni akar. Csak a pénzért ezt nem lehet csinálni. Kivált, hogy tudjuk, a rosszul fizetett egészség- ügyiek sorának mi a legvégén állunk. ' Sági László mentőtiszt, az eset- kocsi parancsnoka Megszólalt a csengő, eszmé- letvesztéses beteghez vezényelte az ügyeletvezető az esetkocsit. Mire visszaballagtam a rádiós szobába, az estébe hajló sötétségben már csak a villogó kék fények jelezték a kapun kiforduló kocsi távozását. — Az a dolgunk, hogy segítsünk, hogy ellássuk a beteget, s orvoshoz juttassuk, ha szükséges. Munkánk része egy-két megnyugtató, biztató jó szó is — mondta volna tovább Petrik Károly, de a telefon a szavába vágott, s a következő percben újabb kocsi hagyta el az állomást, hogy kórházba szállítson egy beteg embert. — Ebből áll a szolgálatunk nagyobb része — magyarázta. — Szerencsére ... Bár a mérgezések, az öngyilkosság vagy a kísérlete naponta ad munkát. — Meg a részegek — tette hozzá rezignáltan Csömör János, s mintegy igazolásul egymás után két hívás futott be, ittas emberhez kértek segítséget. A Váchartyánba tartó mentőt követtük személygépkocsinkkal, s már a község alól fordították vissza a rádión az előttünk robogó fehér kocsit: a részeg eltűnt a helyszínről, mialatt az orvos telefonált. Dr. Bénik Gyula ügyeletes orvos átveszi a Verőcemarosról a váci kórházba szállított beteget Balázsovits Gábor mentőápolótól. (Hancsovszki János felvételei) Amikor visszaérkeztünk, jelentkezett rádión a kora délután a fővárosba indult gépkocsi: munkát kapott a központtól, Törökbálintról Let- késre kell hazaszállítania egy beteget. Aligha ér vissza a szolgálati idő végére — szá- mítgatták a bajtársai. Mondták, nem szeretik a csöndes nappalokat, mert azokat rendszerint mozgalmas éjszakák követik. Most még ráadásul ez az időjárási front... Izgalmak nélkül teltek az órák. Éjfél felé járt. amikor további, hasonló, „nyugodt” hét végét kívánva elbúcsúztunk. Vasárnap kora délután azért még érdeklődtünk telefonon, mi történt azóta. A hét végi ügyelet irányítását folytató Cserepka Sándor mentőápoló elmondta, jó kívánságaink teljesültek, egy komolyabb eset történt éjszaka : egy kocsmai verekedés fejsérültjét látták el, s szállították a váci kórház sebészeti ambulaciájára. A vasárnap azonban már mozgalmasabban telik — tájékoztatott. Volt már hét-nyolc kivonulásunk, és éppen úton van az esetkocsi is örbottyánba egy eszméletvesztéses beteghez. És hosszú még a hét végi szolgálat ... Kádár Edit Szocialista hazafiságra nevel (Folytatás az 1. oldalról.) gük jutalmaként felvehetik jeles történelmi személyiségeink nevét. Pest megyében többek között Bem József, Kossuth Lajos, Mészáros Lőrinc, Várkonyi István, Táncsics Mihály, Bolyai János, II. Rákóczi Ferenc, Steinmetz kapitány, Leöwey Sándor nevét yiselik kollektíváink. Végezetül Jant László emlékeztetett arra, hogy a Politikai Bizottság tavaly határozatban írta elő, hogy a szövetség — a politikai intézményrendszer részeként — erősítse tevékenysége mozgalmi jellegét, demokratikus vonásait. A társadalmi munka- megosztás alapján vegyen részt még aktívabban a párt és a kormány honvédelmi politikájának ismertetésében, elfogadtatásában, a lakosság — azon belül elsősorban az ifjúság — honvédelmi nevelésében, műszaki, technikai és fizikai felkészítésében. Tömegbefolyását erősítve vegyen részt a pórt Ifjúságpolitikai állásfoglalásában szereplő feladatok megvalósításában. Az eddigieknél is hatékonyabban végezze a sorkötelesek szakhonvédelmi oktatását, a katonai pályára való irányítását. Az ünnepi beszédet követően Balogh László, a Pest megyei pártbizottság és a Pest Megyei Tanács nevében köszöntötte az MHSZ Pest megyében élő és dolgozó huszonhétezer főnyi tagságát. Mint hangsúlyozta, a politikai és az állami szervek nagyra értékelik azt a munkát, amelyet a szövetség végez a hazafias és honvédelmi nevelésben, az elő- és utóképzésben, a tömegsportmozgalomban, a politikai tudatformálásban. Ezt az elismerést fejezi ki a Pest Megyei Tanács V. B. azzal is, hogy most emlékzászlót adományoz az MHSZ Pest Megyei Szervezetének. E zászló átadásakor azt is hangsúlyozni kell — mondotta Balogh, László megyei tanácselnök —, hogy az MHSZ és a tanácsok közötti kapcsolat minden szinten zavartalan Pest megyében. Miután Jant László a zászlót átvette, arra az elnökségben helyet foglalók emlékszalagot kötöttek. Szót kért az ünnepségen Ot- tomar Unger, az NDK-beli testvérszervezet, a GST Suhl megyei elnöke is. Elmondta, hogy az MHSZ és a GST köBalogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke adta át az emlékzászlót, mellette Jant László őrnagy és az ifjúgárdisták zött sok év óta kölcsönösen hasznos együttműködés és barátság alakult ki, s annak folytatását kérte az elkövetkező időszakra is. Végezetül átadta a GST ajándékát, egy hatalmas faliképet. Kazai Barna vezérőrnagy az MHSZ-nek azt a semmi mással nem pótolható tevékenységét méltatta, amely a fiatalokat felkészíti a katonaéletre, majd emléktárgyat adott át a Pest megyei vezetőség titkárának. Ezután a Ligeti Károly Úttörőcsapat jelentette az ünnepség résztvevőinek, hogy megérkezett az a staféta, amely tavaly szeptember 29-én indult el Nagykőrösről. Azóta megtett nyolcszáz kilométert Pest megyében, emlékkiállítások megnyitásával sok-sok településen népszerűsítette a szövetség életét és munkáját, ezeket a kiállításokat mintegy százezer látogató tekintette meg, s a stafétazászlókra száz- kilenc emlékszalagot kötöttek fel az egyes célállomásokon. Az ünnepség végén sokan kaptak elismerést. Kitüntető emlékérem, emlékplakett, elismerő oklevél jutalmazta mintegy kilencven aktivista több évtizedes fáradozását. A jelenlevők ezután ellátogattak az MHSZ szentendrei bázisára, ahol a reggeli órákban már felavatták az emlékszobát. Itt helyezték el a szövetségnek azokat a relikviáit, amelyek az elmúlt négy évtizedes fejlődés emlékeit őrzik az utókor számára. Cseri Sándor Erről olvastam Szőreltávolítás csipesszel Heti- és havilapjaink többnyire közölnek szerkesztői, jogi, orvosi üzeneteket. Nagyon tanulságosak. Minden héten, minden hónapban első dolgom elolvasni, mi a helyzet a szőreltávolítással. A szőreltávolítási helyzet körülbelül két évtizede változatlan. Minden héten, minden hónapban megírja valamelyik lap: a mell körül kinőtt szőrszálakat legjobb csipesszel eltávolítani. Igaz, ismét kinőnek — teszi hozzá az üzenő —, akkor megint csipesszel kell kihúzni, ami nem okoz nagy fájdalmat, csupán akkorát, mint az injekciós tű. Húsz éve kérdezik a fölserdülő magyar leányok, hogyan lehet eltávolítani a mell körül kinövő szőrszálakat. Hosszú esztendőkig bíztam abban, felnő majd egy nemzedék, amelynek lányai továbbadják saját leányaiknak ismereteiket. Mihelyt elérkezik az ideje, leülnek gyermekükkel, elmondják a serdülés folyamatát, lényegét. Mire ügyeljenek, mit figyeljenek, mitől ne ijedjenek meg, mik a teendők ebben az életszakaszban. Ezen a beszélgetésen — gondoltam én — említhetik meg a mell körül kinövő szőrszálakat, megmutatva egyúttal a csipeszt, amellyel kihúzhatók. A magyar anyák azonban elmulasztják a föl- világosítást. Még a szőrszálak eltávolításáról sem beszélnek leányaikkal, nemhogy oly kényes dolgokról, mint a csók. A minap olvastam egy üzenőrovatban a következőt: Tisztelt szerkesztőség! Két és fél éve vagyunk házasok a férjemmel, s nem tudjuk eldönteni, mi a csók. Kérem, válaszoljanak. csókolózás-e, ha a férjem ajka az enyémre tapad, majd ide-oda mozgatva dörzsöljük. Ez legyen a legnagyobb bajunk, mondhatnánk. Elhamarkodottan ítélnénk, ha ezt mondanánk. Az üzenőrovatokból ugyanis az derül ki, hogy a mai emberek nem tudnak semmit. S az üzenőrovatokhoz fordulók még szerencsés helyzetben vannak, mert föltehetően tudnak írni, olvasni. Azt is tudják, hol kell keresni a lapokon a címet, ahová elküldhetik levelüket. Az írni, olvasni tudók nálunk is, mint világszerte, egyre kevesebben lesznek. Amerikában — az Egyesült Államokról van szó! — huszonkét- millió azok száma, akik a mi középiskolánknak megfelelő intézményből kikerülve funkcionális analfabéták. Számítógépet kezelnek, videóznak, autót vezetnek, nevüket aláírják a csekken, de tízmondatos összefüggő szöveget képtelenek megfogalmazni. Ez is begyűrűzik hozzánk. Lejobb koponyáink már észbe kaptak, ébresztgetik az érdekeltek lelkiismeretét. Az általános iskolák tanítóinak az legyen a legfőbb gondjuk, hangoztatják drámai fölhívásaikban, hogy a gyerekek megtanuljanak írni-olvas- ni. Ily nemes kívánsághoz szívvel-lélekkel csatlakozni illik. Írás-olvasás nélkül a modern világban képtelenség eligazodni. De azért fölmerül az emberben a kérdés, az a rengeteg analfabéta honnan tudta az évmilliók során, mit hogyan kell csinálni. S honnan tudják a fókák? Az üzenőrovatok kérdezői a legnagyobb tudatlanságot az utód születése előtti és körüli dolgokban árulják el. Néha az a benyomásom, ha nem volnának üzenetrovatok, szegények úgy élnék le az életüket, hogy sohase tudnák meg, miért van különbség a két nem között. Egyik régebbi jegyzetemben beszámoltam róla, hogy szakértők szerint mi nem tudunk temetni. Az üzenőrovatok tanúsága szerint szeretni sem tudunk. Most pedig kezembe került egy tanulmány arról, hogy nemcsak a születés, hanem a halál körül sincs minden rendben. Idézem: Hazánkban egyelőre nem tudunk a haldoklás szakszerű könnyítésének szervezett próbálkozásairól... egyes, haladó gondolkodású papok gyakorolnak csak Sterbehilfét a haldoklónak .., vagyis segítenek átevezni a túloldalra. Ennyire futotta erőnkből évezredek alatt. Kör Pál Szájtátva Embléma Lopják, ahol csak lehet. Városban, községben. Tele panasszal a megye. Lopják a hűtőrácsról, a farrészről. Mindenünnen, ahol van. Igen, lopják a kocsik emblémáit, feliratait. Kitépik a hűtőrács- csal együtt. Lefeszítik bicskával, csavarhúzóval, eltüntethe- tetlen nyomokat hagyva a festéken. Lyukakat teremtve ott, ahol nem lenne szabad víznek, sárnak bejutnia a motor- vagy a csomagtérbe. A tisztességesebbek horgászzsinórral dolgoznak. Azzal húzzák le az emblémákat, a feliratokat. A tisztességtelenebb tolvajoknak bármilyen eszköz jó. A válogatósak valami szuperra utaznak. Üj nyugati márka? Az igen! De mostanában a Lada Samara sem akármi. Főként az orrembléma. De azért kell a farrészről is. .. És kell a Wartburg felirat, a Dacia TLX, a Ford, a Mercedes csillaga, a Volkswagen egymásba fo nódó betűi, a BMW-, a Toyota Corolla felirat... Minden. Ifjaink körében divat lett a nyakban, láncon, bőrszíjon fityegve hordani azt, ami tegnap még valaki kocsiján volt látható. Divat lett táskákat díszíteni az emblémákkal, farmerruhákat ékesíteni. És szájtátva hallani, divat lett lopat- ni . .. ! Igen, lopatni, s né hány forintért átvenni, majd tisztességes Összegért eladni bizonyos boltokban a tisztességtelenül szerzettet. S divat otthon gyűjteményt csinálni az emblémákból, a feliratokból. Fityeg a nyakban, leiig a ruhán, virít a táskán ... senki sem veszi észre. Se szülő, se pedagógus, se KISZ-titkár, se barát. Bukkantak már olyan tizenévesre, aki kényszerűen, de 379 darabos (!) gyűjteményt adott elő... A szülőknek eszükbe sem jutott megkérdezni, honnét?! Miből?! Milyen embléma kellene azoknak a mellére, akik nem látják azt, amit lehetetlen nem látni?! A nevelési mulasztások veszedelmének érzékeltetésére van egy okos svájci közmondás. Aki ma nem mos kezet, az holnap majd lop is. Ezek szerint tegnap sokan nem mostak (mosattak) kezet... MOTTÓ
