Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-31 / 77. szám

1988. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK

'jg&dsm

5

Nagybörzsönyi történetek

Unokáink is mesélni fogják

Unokáink is mesélni fogják címmel, február első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vállalkozó szelleműeket, hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kapcsolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy híres emberhez kötődő, meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne közkinccsé tenni, megmenteni az utókornak.

Több mint száz munka érkezett hozzánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a

AZ ÖRDÖG HÍDJA

követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dolgozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd.

Mától, minden héten csütörtökön adunk válogatást az érdekes mondákból, legendákból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal jutalmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is mesélni fogják.

öregapámtól hallottam még gyermekkoromban — mesélte Freml János 80 éves, Nagy- börzsönyben született, azóta is itt élő igen értelmes, mindenre fogékony, tréfás kedvű ember. Az ősei, de nemrég még maga is mestere volt a mesz- sze földön híres és ismert „fakas” készítésének. Ez az alkalmatosság mindmáig nélkülözhetetlen. A falusi asszonyok ebben hordták a hátukon, gyalogosan, eladni a gyümölcsöt a szomszéd községekbe. Kisgyermekeiket is ebbe ültetve cipelték ki a határba, amikor dol- gozi mentek, Lakodalomkor szintén nagy szerepük volt a fakasoknak; ezekben vitték gyönyörű, maguk szőtte térítőkké! letakarva a lakodalmi ajándékokat. Freml János bácsi is örökölte, megtanulta őseitől e mesterséget. Számos kas máig őrzi keze nyomát. A mesterség azzal is járt, hogy gyakran kellett a Börzsöny rengetegeit járniuk, hogy megfelelő anyaghoz jussanak, mégpedig úgy, hogy az erdészek lehetőleg ne vegyék ókét észre. Útközben azután — mondta Freml bácsi — öregapja, apja sok, sok érdekes dolgot tapasztalt, s ezeket később elmesélték. Két ilyen történetet írók most le.

A falu délkeleti szélén, közel az erdőhöz, . égy magas dombtetőn áll még ma is az úgynevezett nqs.zj.rai kereszt. Ennek a közelében voltak valamikor a Kispap és Nagypap nevezetű szőlők, amelyek nyilván a papok illetményszőlői voltak, s amelyeket a buzgó hívők ingyen munkáltak meg.

E szőlőktől nem messze, az erdők vadonéban tanyázott egy ördög is. Ha tehette, sokszor megvámolta az édes fürtöket. Amíg az asszonyok dolgoztak, addig csak elvolt, a tanyáján az ördög, s hallgatta sopánkodásukat, hogy miért is kell nekik a pap szőlőjében robotolni. Némelykor da- lolgattak is, hogy gyorsabban teljék az idő. Többször megesett, hogy a pap meglátogatta hívő asszonyait, s ilyenkor vitt nekik a gyengébbik borából egy-két üveggel. Ha látta, hogy jól haladnak a munkával, leültette őket és sorra kínálgatta a hozott italból. Mig pihentek, szent énekeket énekelt velük, hogy munkájukon az Isten áldása legyen, s bő termést adjon majd. Buzdításként megígérte nekik, hogy hálából imádkozik lelkűk üdvéért.

Az ördög állandóan résen volt, s amikor közeledni látta a papot, már izgatottan fészkelődéit. A szent dalok hallatán pedig futásnak eredt, s meg sem állt a szemközti Hegyes-hegyig. Annak a tetejéről figyelte, mikor indul hazafelé a pap, hogy visszatérhessen fészkébe. Igen ám, de ahhoz, hogy a Hegyes-hegyre felérjen a Hosszú-völgyön keresztül kellett szaladnia, s utána még fel a magas hegyre — ez pedig nagyon hosz- szú út volt Mire felért, földig lógott a fáradtságtól nagy, piros nyelve. Sokat töprengett, mit is csináljon, hogy rövidebb idő alatt érje el a számára biztonságot jelentő Hegyes-hegyet. Egyszer csak felvidult ördögi arca; kifundálta a megoldást.

„Hidat építek — mondta magában — s átívelem vele a Hosszú-völgyet. így perceken belül a Hegyes-hegyen lehetek.” '

Ma is látható az ördög volt tanyája alatti részen két vaskos sziklatömb. Ezek voltak a híd innenső részén a készülő pillérek. Vele szemben légvonalban körülbelül 400 méter hosszan a Hegyes-hegy oldalán hasonló vaskos sziklatömbök láthatók. Ezek lettek a híd túlsó pillérei. Most már csak a hidat kellett volna ráépíteni. A lengedező déli szellő azonban szinte naponként hozta a közeli fenyvesekből a fenyők jellegzetes illatát, amely igencsak hasonlít a

Első királyunknak. Szent Istvánnak kedves vadászterü- lete_ volt az Ipoly folyó felé ereszkedő erdő, a mai Nagy- börzsöny község helye, ahová az erdei vadak inni és fürödni jártak. Hű kísérőivel gyakorta kereste föl a környéket. Igen ám, de a régi, pogány hithez ragaszkodó főurak között sok ellensége volt István királynak. Ezt a tényt maga a történelém is hitelesen igazolja. Ilyen kiruccanásokkor gyakran leselkedtek a sarkában ellenségei, hogy bosszút álljanak rajta, s ha lehet, eltegyék . láb alól, hogy ne legyen akadálya a pogány hit gyakorlásának. Hisz sokkal kedvesebb, szabadabb volt valahol az erdők mélyén, a romantikus vadonban bőséges evés-ivás, mulatozás közepette pogány áldozatokat bemutatni, mint idegen, keresztény papok intelmeit, a világi élet örömeitől való tiltását hallgatni a templomok körülzárt falai között — s főképpen követni azokat!

Egy ilyen vadászgatás, cser- készés közben ismét lesben álltak István király ellenségei, s csak az alkalmas időt várták, hogy a királyt megtámadhassák s örökre elnémítsák. István és kísérete elég későn vette ésyre őket. Egy hatalmas, terebélyes bodzabokorban sikerült a királynak elrejtőznie. így szerencsésen megmenekült: üldözői elvágtattak az Istvánt rejtő bokrok mellett. A két csapat megvívott egymással, holttestek is maradtak a helyszínen. A menekülésre kényszerült üldözők végül elvigtattak az erdő sűrűjébe, s megfogyatkozott hívei örömére István király előjött a bokorból.

A néphit azt tartja, hogy mindez a ma is épségben álló, országos hírű, román stílusú Szent István templom helyén történt. Itt ugyanis a király emlékeztetőül fatemplomot építtetett. Ez később leégett, de a hálás utókor a XII. század elején kőből olyan gyönyörű, párját ritkító templomot emelt, amely dacolva a tatárjárás pusztításával, a tötömjén füstjére. A régi mondás is így szól: Irtózik, mint az ördög a tömjénfüsttől.' Ez az illat az ördögöt végül más vidékre kényszerítette: nem hagyta nyugodtan dolgozni, mert mindig a papot vélte közeledni. így csak a pillérek készülhettek el, maga a híd soha. A néphit viszont az Ördög hídjának nevezi a két szemközti valóban hídpillérre emlékeztető sziklatömböt.

rök hódoltság megpróbáltatásaival és egyéb viharokkal, ma is eredeti állapotában látható. Bár e templom jóval Szent István királyunk halála után épült, ma is Szent István templomként ismeri az egész ország.

Győrök József

nyugdíjas iskolaigazgató Nagybörzsöny

klinika. Véget ért ugyan A klinika című NSZK tévéfilmsorozat, de mégsem fejeződött be. A paradox helyzetnek az a magyarázata, hogy csupán annak a tizenkét részes válogatásnak lehettünk szem- és fültanúi, amelyet a Szabadság téri illetékesek most vásároltak meg; a folytatás — ismét tíz vagy tizenkét estére való — állítólag jövőre kerül rá a képernyőkre.

így aztán el is kell búcsúznunk Brinkmann professzo- réktól, meg nem is. Mindenesetre amíg a kezünket lengetjük utánuk, annyit csak elsusoghatunk magunkban, hogy igencsak úgy szemléltük ezt a szuperklinikát, ahogyan Petőfi a Kárpátokat: csodáltuk mind a remek környezetet, mind a benne jövő-menő, dolgait csillagos jelesre megcse- lekvő fehérköpenyeseket, ám szeretetünk nemigen ébredt irántuk. Éppen azért nem, mert annyira extraemberek, túl okosak és túl szépek voltak. Pontosan az hiányzott belőlük, ami e vállalkozás bevallott előképében, a csehszlovákok nálunk is nagy sikerrel vetített Kórház a város szélén című sorozatának szereplőiben megtestesült: a közvetlenség, az esetlegesség, hogy azt ne mondjuk, az emberi esettség. Sova doktorék pácienseit ugyan kicsi Skoda betegszállítókon hozták-vitték, ám ahogyan azokra — emlékezhetünk rá — kézzel rakták fel a vészjelzőt, az felért egy egészségügyi-szociológiai

Országos megméretés

Gitárverseny ’88

Vácott kerül sor április 5-e és 7-e között a IV. országos zeneiskolai gitárversenyre, a Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet, a Pest Megyei és a Váci Tanács művelődési osztálya, a váci Bartók Béla Állami Zeneiskola, a Magyar Zeneművészek Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, az Ifjú Zenebarátok magyarországi szervezete, az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, az Esztergomi Tanács, valamint a Zeneműkiadó Vállalat rendezésében.

A versenyben négy korcsoportban azok a növendékek vesznek részt, akiket az illetékes területi zeneművészeti szakközépiskola bírálóbizottsága előzetes meghallgatás alapján javasolt. Az ötvennyolc növendék közül Pest megyét az I. korcsoportban Gyarmati Eszter 10 éves, a váci zeneiskola

3. osztályos tanulója és Sze- beni Zoltán 9 éves, az abo- nyi zeneiskola első osztályos diákja, a II. korcsoportban Csizmadia Roland 12 éves, az abonyi zeneiskola 4. osztályos tanulója, Gazdag Bernadett 13 éves, a szentendrei zeneiskola 5. osztályos diákja, a

III. korcsoportban Kiss Andrea 15 éves, a ceglédi zeneiskola 1. osztályos tanulója, a

IV. korcsoportban pedig Barta Tamás 18 éves, a dunakeszi zeneiskola 5. osztályos diákja képviseli majd.

tanulmánnyal. Itt ellenben a pompás Mercedesek furikáztak, és dehogy is kellett azokra villogókat barkácsolni. A fekete-erdei gyógyászaton minden jól működött, mondhatni, még az emberi lelkek is rugóra jártak. így aztán éppen olyan távolságra maradt ez a kisportolt, pszichésen js. ragyogóan kondicionált 'kompánia az előfizetőktől, mint amilyen közel érezhettük hajdan amazokat ott, a város szélén.

Szív. Szordínósan fogalmazva is kezd egy kissé viccessé válni a dolog. Mármint az egészségügyi felvilágosítás dolgában, amely kampány köztudomásúan fontos lecke, de amit a mi kedves televíziónk mostanában több száz százalékosan túlteljesít.

Elpanaszoltuk már egyszer ezen a helyen, hogy rengeteg a medicinális riasztás, az ezt sem szabad, azt sem szabad jelszó jegyében levetített óvás. És erre mit hoz a program? Megint belevágtak egy' tizenhárom részes sorozatba, amely Kardiológia címmel foglalja össze a szívbetegségekről Szóló tudnivalókat. S teszik ezt akkor, amikor még javában fut a Biztató, javában rendel a Teledoktor, és ugyancsak javában prédikáltatnak más műsorokban is tekintélyesnél tekintélyesebb doktor bácsikat. A jóból is megárt a sok, hát még abból a tengernyi tiltásból, ami így reánk zúdul. Ha szabad kérni, ebben az ismeretterjesztésben is jó lenne valamivel több önmérséklet.

Afrika. Ritkán emlékezünk meg ebben a rovatban máshonnan vett és nem is fő műsoridőben vetített filmsorozatokról, ám az az angol vállalkozás, amely Afrika történelmébe tekint be, mindenképpen szót érdemel. Mégpedig azért, mert — joggal mondhatni — egyedülálló módon ered a fekete földrész történelmének nyomába, és olyan adalékokat sorakoztat fel, amelyek teljesen ismeretlenek voltak. Basil Davidson, ez a rokonszenves úr (amúgy volt hírlapíró és katonatiszt) ugyanis addig faggat, kételkedik, amíg ki nem deríti például azt, hogy mekkora erő, tudat- és életforma-meghatározó hatalom volt ott lent délen a kereszténység. S teszi ezt szebbnél szebb mozgóképek társaságában, hol egy templomrom, hol pedig egy szigorúan védett múzeum évezredes emlékeire mutogatva.

4kácz László

C 11' ' 1 ^ A Magyar

bzarkoiagmasolat. «budai dís

~ Üzemének n

A Magyar Televízió Díszletgyártó makettműhelyében évente több száz tv-produkcióhoz készítenek berendezési tárgyakat, kellékkiegészítőket, jelmezeket, de dolgoznak színházak, kiállítások, filmgyárak megrendelésére is.

ISTVÁN KIRÁLY TEMPLOMA

■Tv-figyelöm

■ Heti filmtegyzeth

Szeleburdi vakáció

Jelenet a Szeleburdi vakáció című, új magyar filmből

— Győztes csapaton ne változtass! — így szól az ismert sportjelszó, amely persze alkalmazható az élet más területeire is. Pédául a filmkészítésre.

Itt van az új magyar film, a Szeleburdi vakáció. Nem is tudom egészen pontosan, mikor, de legalább hat-nyolc évvel ezelőtt, Palásthy György rendező és Bálint Ágnes, mindketten a gyerekek nagy barátai, összehozott egy kedves bolondos filmet, Szeleburdi család címmel. Siker lett. Főként azért, mert a szerzők azt adták, amire mindig, mindenkinek nagy szüksége van, akár bevallja, akkor nem: a mesét. Méghozzá egy mai, modern mesét egy kissé zilál- tan élő értelmiségi családról, amelyben a gyerekek még gyerekek akarnak lenni, s a felnőttek sem eltompult pénzkereső gépek, hanem még él bennük a hajdani gyermek, a játszani, bolondozni szerető, az életből az apró szépségeket, apró boldogságokat, apró tréfákat is észrevevő homo lu- dens, a játékos ember. Tudtuk, a Faragó családdal pontosan megegyező magyar família aligha akad, de olyan kissé szétszórt, kapkodó, minden napot újra meg újra valamiféle örök és kibogozhatatlan káoszban kezdő és folytató, s mégis boldog és összetartó család, mint ők, bizonyára sok van. És azt is tudtuk, hogy ennek a családnak nagyobb az összetartó ereje, erősebbek a családtagok közti kapcsolatok, mintha elvágólagosán akkurátus, kőgazdag és semmi csacskaságra abszolúte nem kapható népség volnának.

Már akkor lehetett sejteni: Szeleburdiéknak folytatásuk lesz. Ennek a családnak a kalandjai akár sorozattá is dagadhatnak. És most íme, itt a folytatás, a Szeleburdi vakáció. Ugyanazzal a csapat- ttl. Rendező: Palásthy György, a forgatókönyvet Bálint Ágnes írta, az operatőr Illés György. Tehát a már egyszer győztes csapat. Csak a színészek változtak, s persze a gyerekek. Mert előbbiek megkorosodnak, utóbbiak felnőnek.

Most egy nyári vakáció körül forog a történet, s a szeleburdi Faragó család most sem gazdagabb, mint annak idején volt. Nagy utazásra, világlátásra nem futja. (Nem ők az egyetlen ilyen magyar család.) így aztán a három gyerek megszervez egy izgalmas akciót: a házbeli öreg néni, Dédike hajdanvolt férjének hajdan büszke hajóját, a Ramónát rendbe kell hozni, s a hajón kell nyaralni. És lön. Ám a sors másként dönt. Ramóna megadja magát az elemek hatalmának, s elsüllyed. Ám sebaj. A fő, hogy Szele- burdiék valami közös és hasznos mulatsággal töltötték az időt. És aki hasznosan tevékenykedik, az sosem unatkozik.

Nem tudom, mennyire tipikusak Szeleburdiék, mennyire jellemző ma egy háromgyerekes értelmiségi családra, melytől távol ál a dögletes jólét, hogy a vakációzásnak efféle módját választja. De talán kívánatos volna, hogy minél többen legyenek hasonlóak. Faragóék aligha lesznek élelmesebbek, aligha veti majd fel őket a pénz — de megint csak azt mondom: a mai magyar családok elég jelentős hányada nem élelmesebb, s nem veti fel őket jobban a pénz. Ilyen értelemben ez a film, mely nem akarja megváltani a világot, csak éppen azt szeretné megmutatni, hogy a világban, minden ellenkező híreszteléssel szemben, még vannak kellemes és kedves dolgok is, nem lebecsülendő. Annyi vad, keserű családi dráma, annyi értelmetlenül ténfergő tizenéves filmhős után most itt van valami, amiről tudjuk, hogy eszményített, hogy túlzó, hogy elfogult és hogy naiv is — és mégis: szívesen nézzük És akárki akármit mond, manapság, az alig nézhető filmek idején, ez nem is olyan kis dolog.

Kairó bíbor rózsája

Ha már az illúzióknál és a naivitásnál tartunk, Palásthy- nál és szeleburdi hőseinél sokkal-sokkal kevesebb illúzióval, de nem kevesebb naivitással rendelkező filmes, Woody Allen készítette a hét másik új bemutatóját. Azt is mondhatnám, a tőle megszokott fanyar és szkeptikus humorral, a sok filmjében látott amerikai — közelebbről; New York-i, még közelebbről; manhattani — értelmiségi okos és kiábrándult nézőpontjából.

Hőse (hősnője), Cecília, a kis pincérnő (Mia Farrow, ki is lehetne más) mozibolond. Nem tudományos vagy elméleti alapon, hanem azért, mert a film egy kis időre elandalítja. Tehát olyan, mint a filmnézők elsöprő többsége. Neki a kis étteremmel szemben működő moziban játszott Kairó bíbor rózsája című hóttérzelmes film adja az illúziókat. Számára a mozi vigasz is, reményt keltő menedék is. Ezért nézi meg ki tudja hányszor ezt a szirupos történetet, s ezért éli át a különös csodát: a filmhős leszáll a filmvászonról, s magával ragadja Cecíliát. Az álmok valóra válnak. De- a filmhősnek

előbb-utóbb kellemetlen lesz a valóság, mely nem igazodik a film mesetörvényeihez. A hős és hősnőnk szakítanak, vagy inkább a filmhős visz- szatér az álmok világába. De sebaj: be lehet ülni a következő filmre...

Woody Allen nem is volna Woody Allen, ha ebben a filmjében is nem azt mondaná, mint sok előző munkájában: az élet tele van illúziókkal, vágyakkal, reményekkel, és az élet sorra lerombolja az illúziókat, nem teljesíti a vágyakat, s csalódást ád remények helyett. Viszont a körforgás nem áll meg, és ez, ameny- nyire rémes, annyira jó is. Csak egyre kell vigyázni, nehogy túl komolyan vegyük ezt az életet.

Mindez persze mulatságos Is, szellemes is, jópofa is. De egyszersmind kesernyés is. Hiába a fantasztikum, hiába vált át a valóság a fikcióba, s vissza — a lényeg mégiscsak az és annyi, hogy az egybemosott álom-valóság világból fel kell ébredni, s az ébredés mindig szomorú, mindig lehangoló.

Takács István