Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-28 / 74. szám

szAm Ara: 1,110 forint ftZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁG* ÉS A MEGYF.l TMíACS U.PJÄ JOGGAL VÁRT VÁLASZ T alán nem felesleges emlékeztetni az előzményekre. Azt az országos pártértekezletet, amelynek idő­pontjáról — május 20. — most döntött a Központi Bizottság, egy esztendeje, tavaly, az év első felében, so­kan, személyek és testületek, szükségtelennek tartották. Az érv, első hallásra, méltánylandó volt. Ügy hangzott, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusának határozatai, a teendők fő irányait tekintve kellő útmutatással szolgálnak, nincsen tehát szükség újabb, átfogó értékelésre. A felhalmozódó feszültségek kése­delmes felismerése, a már-már hagyományos lassúság öltött testet ebben a véleményben. Űjabb és nem egyet­len bizonyítékaként a politikai intézményrendszer reak­ciókészsége csökkenésének némely területen, tanúsító­jaként annak, hogy amit a vélemény hangoztatqi szük­ségtelennek tartanak, arra nagyon is szükség, égető igény mutatkozik, nem csak a párton belül, hanem a magyar társadalom egészében. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hiszen gazdag me­gyei tapasztalatok bizonyítják, hogy a szükség, az igény ilyen megfogalmazódása nem volt más, mint a bizalom kifejeződése a párt, a vezető erő iránt! Ösztönösség és tudatosság vegyült benne, mint minden ilyen közhan­gulat formálta igényben, ám ebben az esetben többről volt szó, mint pusztán közhangulati elemek összesűrű- södéséröl. Aggodalomról, kemény munkával elért szo­cialista vívmányaink megőrzése és továbbfejleszthetősé­ge miatt, s egészséges türelmetlenségről is, ne a gon­dok ismételgetésével, hanem a cselekvés útjainak kiala­kításával és magával a cselekvéssel teljék az idő. Ilyen tekintetben a legutóbbi néhány hónap alatt több történt, mint az ezt megelőző időszakban, a XIII. kong­resszus óta eltelt, akkor már több, mint két esztendő alatt. Több történt, de nem történt meg minden, amire szükség mutatkozott, amire adottak a lehetőségek. A je­lek még nem folyamatok, a jó irányú cselekvés egyedi eseteiből még nem kristályosodott ki az az átfogó stra­tégia, amely a társadalmi-gazdasági fejlődés fő terüle­tein választ ad a hogyan továbbra. Maradva szőkébb hazánkban, a megyében, nyomaté­kos figyelmeztetésként sokasodtak a tapasztalatok ennek a hogyan továbbnak a meghatározására. Hivatkozha­tunk példaként arra, hogy a két fő termelőágazat, az ipar és mezőgazdaság megyei üzemeiben, az eredmé­nyek ellenére sem következett be a várt és a szüksé­ges fordulat (amint a népgazdaság egészében sem), megjelentek a foglalkoztatási feszültségek (ami koráb­ban képtelenségként hangzott volna a megyében), a la­kosság bizonyos rétegeinél a jövedelmek és a megélhe­tési költségek viszonya kritikus küszöböt ért el. A pél­dák sora folytatható, hiszen észlelhető volt az elbizony­talanodás a pártszervezetek egy részénél, a társadalom némely rétegeiben, csoportjaiban felerősödtek olyan né­zetek, vélemények, amelyek nem a hibákat, hanem ma­gát a rendszert, a szocializmust vették célba. Amikor tehát a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1938. március 23—24-ei ülésén úgy döntött, hogy május 20-ára összehívja a párt országos értekezletét, s hogy nyilvánosságra hozza az az elé terjesztendő állás- foglalás tervezetét, akkor valójában azt is kimondja: joggal vár választ kétségek, kérdések sokaságára a párttagság,-a társadalom. K emény vitákban kovácsolódott ki az a felismerés, amely most már kiindulópontja a kialakult hely­zet áttekintésének, s amely korábban szinte tabu­témának számított. Ez a felismerés az, hogy a gazdasági reform bukdácsolása, megrekedése, nekilendülése, le­lassulása, várt eredményeinek elmaradása korántsem vezethető vissza kizárólag gazdasági természeti! okokra és indokokra. Ezeknél előbbre áll okként az, hogy a politikai intézményrendszer korszerűsítése, fejlesztése, némely elemének teljes megújítása késett, hosszú időn át napirendre sem került, sőt mindezeknek szorgalma­zóit értetlenség, gyanakvás vette körül. Amint a legfőbb új felismerést is, az előbbiekhez hasonlóan, kemény vi­ták hozták létre, nevezetesen azt,, hogy a változások valóságos végrehajtása — és nem csupán hangoztatása — megköveteli a párt vezető szerepének hozzáigazítását a lényegesen megváltozott körülményekhez, s megköve­teli azt is, hogy a párt belső élete alapvetően megújul­jon, a párttagságnak döntő része legyen a határozatok­nak nem csupán a végrehajtásában, hanem a kialakí­tásában úgyszintén. Központi bizottsági ülések, az azokat megelőző és kö­vető viták jelezték — a párt vezető szerepéről, a politi­kai intézményrendszer működésének fejlesztéséről, az ideológiai munka időszerű kérdéseiről —, a reális hely­zetértékeléshez és a belőle levonandó következtetések­hez már nem elegendő a vezető párttestület, a Központi Bizottság illetékessége. Két kongresszus között ennek a munkának szélesebb fórumon kell kötődnie, s ez a szé­lesebb fórum a párt országos értekezlete. Amire most már — és éppen az állásfoglalás-tervezet vitájával — a mai nappal megkezdődik a közvetlen felkészülés a párt- alapszervezetekben és a párttestületekben. Az országos pártértekezlettől joggal várt válaszok azonban — és erre már most, a felkészülés időszakában szükséges figyel­meztetni — nem lehetnek mindenre és mindenhol fele­letet adóak! Le kell győzni azokat a politikai reflexeket, amelyek azt sugallják, mondják meg „fent”, mit te­gyünk, s majd akkor cselekszünk... Valóban kellenek átfogó, alapvető elvi kérdésekre adandó válaszok, s ezek nemcsak illetékessége, hanem kollektív bölcsessége miatt is az országos pártértekezlettől várhatók el. Ami azonban a hogyanokat, a helyben elsődlegeseket illeti, azokat csakis azok formálhatják ki, akik az adott mun­ka- vagy lakóhelyen dolgoznak, élnek, akiknél ponto­sabban senki sem ismerheti, értheti a helyi sajátossá­gokat, jellemzőket, feltételeket és lehetőségeket. L ehet, sőt szükséges tehát úgy fogalmazni, hogy egyetlen nap se vesszen el várakozással, a gondok újabb ismételgetésével. Nem a diagnózisok variá­lására mutatkozik nagy szükség, hanem olyan eszközök, módszerek, megoldások keresésére és meglelésére, ame­lyek lehetővé teszik a gondok fokozatos legyűrését; or­szágosan is, helyben is ez a teendő. A tisztánlátás meg­teremtéséhez mindenütt és mindenkinél realitásérzékre és felelősségre van szükség, mert csakis erre a két pil­lérre támaszkodva jelölhető meg pontosan, mit és mi­ként cselekedjünk. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXII. ÉVFOLYAM, 74. 1988. MÁRCIUS 28., HÉTFŐ Olimpikonjaink esküt tettek Vasárnap délelőtt a Vígszínházban olimpiai esküt tettek a nyári olimpiai játékokon részt vevő magyar sportolók. Az ünnepi eseményen megjelent Grósz Károly miniszterelnök is. Felső képünkön (balról jobbra): Kőbán Rita kajakozó-világbajnok. Grósz Károly, Deák Gá­bor, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Fejti György, az MSZMP KB titkára és Nébald György kardvívó-viiágbajnok. Olimpikonjaink nevében Vaskuti István kenuvilágbajnok mond­ta az eskü szövegét (jobb oldali képünk). (Záhonyi lyán felvételei) Egészségtan ’88 Budaörsön Sporttal, játékkal a holnapért Három város — Budaörs, Érd, Százhalombatta — és körzete tanuló fiataljai adtak egymásnak randevút szomba­ton délután Budaörsön, a la­kótelepi 2. sz. általános iskola alsó szintjének összes termei­ben és tornacsarnokában. Az apropót ehhez az Egészségiu- tam elnevezésű ifjúsági egész­ségnevelési esemény adta, amelynek rendezői a Pest Me­gyei Tanács V. B. alkoholiz­mus elleni bizottsága — és helyi szervei —, a megyei Kö­jál egészségnevelési osztálya, a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya voltak. Fővédnö­kei: Vágvölgyi József, a Pest Megyei Tanács általános el­nökhelyettese, az alkoholiz­mus elleni bizottság elnöke, Balázs Gézáné, a megyei ta­nács elnökhelyettese, Sze- methy Lászlóné, az MSZMP Budaörs Városi Bizottságának első titkára és Fehérváry Já­nos, Budaörs Város Tanácsá­nak elnöke. Védnökei pedig a körzetben dolgozó vállalatok, szövetkezetek, gazdaságok kö­zül a rendezésben közreműkö­dő huszonkettőnek a vezetője, és a három város KlSZ-bizott- ságainak titkárai. Megyénk hagyományos ta­vaszi egészségnevelési napjá­nak ezúttal az volt a célja, hogy az egészségmegőrzés nemzeti programja megyei fel­adatainak játékos feldolgozá­sával megismertesse, és szóra­koztató, vidám keretével meg­nyerje a jövő nemzedékét az egészséges életmódnak. Min­den protokollt mellőzve, né­hány jókívánsággal — kívá­nom, éljetek egészségesen — nyitották meg a 14 órát köve­tő • percekben a szellemi, ügyességi vetélkedővel, sport- versennyel tarkított rendez­vényt. A tornacsarnokban zajló ve­télkedőkkel egyidejűleg a fo­lyosókon, a termekben párhu­Fogadalom a csapatzászló előtt Katonák ünnepségei A Magyar Néphadsereg ki­képzési tervének megfelelően befejeződött a február végén bevonult fiatalok alapkiképzé­se, és szombaton az újonc ka­tonák — köztük a Pest me­gyei fiatalok is — esküt tet­tek. Az ünnepélyes katonai külsőségek kozott megtartott eskükön a szülők, hozzátar­tozók és ismerősök jelenlété­ben a csapatzászlók előtt tet­tek fogadalmat néphadsere­günk fiatal katonái a honvé­delem feladatainak, a haza fegyveres védelmének teljesí­tésére. A rendezvényeken mindenütt részt vettek a helyi párt-, állami és tömegszerve­zetek képviselői is. A nagyka­nizsai helyőrségben megtartott eskütételen jelen volt Hor­váth István altábornagy, po­litikai főcsoportfőnök, honvé­delmi miniszterhelyettes is. Felvételünk a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán a sorállományú katonák eskütételéről készült zamos programok, filmvetítés, video-, számítógépes játékok, egészségtotó és kaszinójáték, tanácsadó és tinipresszó fog­lalta el a három város körze­téből érkezett mintegy hatszáz közép- és általános iskolás ta­nulót. (Riportunk a 3. oldalon) Scg/lenek a gazdálkodók Ivóvíz nélkül Dunavarsány és társközsé­gei — Majosháza és Délegy­háza — hiába vannak vízkö­zeiben, a Duna-ág partján, illetve a bányatórendszer mel­lett. mégis szorongató ivóvíz­gondokkal küzdenek. «5­A vezetékes ivóvízhálózat kiépítését elsősorban az tette sürgetővé már esztendőkkel ezelőtt, hogy felhalmozódtak az ásott és fúrt kutakban a fertőző anyagok.. Erősen nitrá- tos a víz, olyannyira, hogy csecsemők számára életveszé­lyes. A tervek a hálózat építésére már készülnek, ősszel társula­tot szeretnének szervezni. Ad­dig is meg kellett oldani azon­ban valamennyi településen, hogy legalább egy kútból tud­janak egészséges vizet adni a csecsemőknek. Dunavarsány- ban egyetlen közkút található, ahol ilyen víz van, az iskola közelében lakók pedig onnan hordják demizsonokban, pa­lackokban. A Porcon helyi üzeme is felajánlotta nagy­hozamú, egészséges vizű kút­ját erre a célra és a dunavar- sányi Petőfi Tsz is segítséget nyújt a kisgyermekeseknek egyik kútjával. Ezekben a hetekben elsősor­ban azon igyekeznek a terve­zők, hogy a 200 millió forin­tos költségvetésből valamit le­faragjanak, egyszerűbb, ol­csóbb megoldásokat találjanak. Délegyházán működik egy tör­pevízmű, emellé kerül az új kút, Majosházán két bő víz­hozamú egészséges kutat fúr­nak. Közgyűlést tartott a Texelektro Kivált az egyik üzem Fennállásának egyik leg­jobb évét zárta a budaörsi Texelektro Ipari Szövetkezet. A hét végén megtartott köz­gyűlésen — amelyen többek kö­zött ott volt Lénárd László, a Magyar Szocialista Munkás­párt Pest Megyei Bizottságá­nak titkára és dr. Bernáth Ti­bor, az OKISZ alelnöke, az Ipari Szövetkezetek Pest Me­gyei Szövetségének elnöke is — a súlyos betegségéből lábadozó Varró Károly elnök távollété­ben Sánta Ernő né, a rövidesen nyugállományba vonuló elnök- helyettes fűzött szóbeli kiegé­szítést az előzetesen írásban ki­adott anyaghoz. A kollektíva, túlteljesítve árbevételi tervét is, mintegy 60 millió forintos nyereséget könyvelhetett el. Különösen a könnyűipari ágazatot illeti di­cséret, amely rekorderedmé­nyeket mondhat a magáénak. A pénzügyi helyzetet javította, hogy a tartósan veszteséges kötő-szövő üzemet bezárták. A Texelektro sikerét bizonyítja az is, hogy tőkés exportjukat tavaly megkétszerezték. A beszámoló feletti vitában is szinte minden felszólaló érintette a szövetkezetieket foglalkoztató legfontosabb kér­dést, azt, hogy nemrég két üzem közössége is írásban je­lentette be kiválási szándékát. Dr. Bernáth Tibor például azt emelte ki,' hogy a mostani Texelektro eredményesen pá­lyázhat a legjobbaknak járó országos elismerések valame­lyikére, míg Lénárd László egyebek között arról beszélt, hogy a kiválás elbírálásánál a népgazdaság érdeke az elsőd­leges. A szándék alapján nem lehet minősíteni egyetlen tö­rekvést sem — emelte ki a megyei pártbizottság titkára, aki hozzátette: az önös érdek­ből táplálkozó kezdeményezé­sek ellen azonban fel kell lép­ni. Vermes István, a kiválást kezdeményező egyik üzem, a finommechanika vezetője meg­erősítette, hogy továbbra is ra­gaszkodnak eredeti elképzelé­sükhöz és kisszövetkezetként együttműködésüket ajánlotta fel a Texelektro kollektívájá­nak. Később a vitában kiderült, hogy a másik üzem dolgozói, a bőrdíszművesek meggondol­ták magukat és a közgyűlés előtt bejelentették: elállnak szándékuktól. így a jelenlevő 802 tagnak csak egy kiválási kérésről kellett döntenie. Fe- hérvá'ry János, a Budaörsi Ta­nács elnöke ugyan megpró­bálta jobb belátásra bírni a távozni készülőket, mondván, hogy a Texelektro eredmé­nyei nem indokolják az egy­ség megbontását, de végül 21 ellenszavazattal, 3 tartózko­dással a tagság elfogadta a kiválást 1988. január 1-jei kez­dettel. A vagyonmegosztásról megszületett a megállapodás. Az új kisszövetkezetnek való­színűleg meglehetősen nagy terhet jelent majd, h.ogy ok­tóbertől három éven át csak­nem 4 millió forintot kell visszafizetniük a KISZÖV- nek és a Texelektrónak. A közgyűlésen befejezésül új vezetőségi tagokat válasz­tottak meg. F. Z. Vasárnap a földeken Veteményeztek A tavaszi szép időt kihasz­nálva vasárnap is dolgoztak az ország mezőgazdasági nagy­üzemeiben, háztáji gazdasá­gaiban. Pest megyében a ta­vaszi árpát, illetve a borsót vetették, az áttelelt búzára, rozsra a trágyát szórták. A Zsámbéki Medencében a ta­lajt készítették elő a tavaszi vetésekhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents