Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-25 / 72. szám
1988. MÁRCIUS 25., PÉNTEK Szájtátva Betűverem könyvhalmokat kerülgetünk a* amúgy Is szűkös térben, már-már számon a kérdés, miért e rendetlenség, amikor a könyvtáros, kitalálva a gondolatot, feleletet ad. A felhalmozott kötetek az ún. nem forgalmazott (az olvasók által hosz- szú ideje ki nem vett), továbbá az elavult művek példányai, s vannak közöttük duplumok is. Ésszerű tehát ezekkel megkönnyíteni a polcok terhét. Csak éppen miért itt halmozódnak?! Van egy megyei tároló raktár, a kivont, de még használható kötetek oda kerülnek. Majd. A nyári hónapokban. A raktár ugyanis csak akkor fogad szállítmányokat. Okát a betűk prófétája nem tudja, nem is keresi. Ez a rend. Bizonyára objektív oka van . .. Amint annak szintén, hogy az amúgy is gyenge kötések közepes használat után már szétesnek, tönkremennek. Illene, kellene újrakötni ezeket a műveket, mert hiszen az olvasók keresik azokat, éppen ezért ment tönkre borításuk, gerincük. Csak éppen . . . csak éppen van egy kötészeti keretszám, ami szűkös nagyon, gyakran esztendőkön át nem jut ilyen lehetőséghez egy-egy könyvtár. Miért? Azért, mert nincsen pénz? Anyag? A könyvtárosok szerint ember nincsen. Nem divatos szakma a könyvkötő, s aki vállalja, az sem ilyen helyre megy. Hanem oda, ahol pénzt lehet keresni... Pislog körül az ember, tátja a száját, hol is van?! Furcsa helyen. Az egyik oldalon a kiadott művek imponálóan növekvő nagy száma, a másik oldalon a betűverem, tornyosuló nem olvasott művekkel, s olvasott szétesőkkel. A betűverembe okkal kerülnek be a nem keresett, az elavult művek (a beavatottak szerint az állománynak ez 20-30 százaléka), de mit keresnek ott a keresettek?! Amit ráköltenek a senki által ki nem kölcsönzött művek (?) kiadására, abból a pénzből micsoda kötészeteket lehetne létrehozni, jól fizetett szakemberekkel ... ! Csak éppen a pénz erre meg arra nem egy kézben van. Mehet tehát ki a forint az ablakon- egyenesen a (betű) verembe. Telik . . . Furcsa módon csak arra nem telik, amire kellene. MOTTÓ Miniatűr fénycsövek Megkezdték a kitűnő fényhasznosítású és rendkívül hosszú élettartamú kompakt fénycsövek gyártását a Tungsram Rt. fényforrásgyárában. A miniatűr fénycsövek 7, 9 és 11 wattos kivitelben készülnek, fényteljesitményük pedig 40, 60, illetve 100 wattos normál lámpának felel meg Vöröskeresztes segélyakció Önkéntes felajánlások Közösségek és magánszemélyek önkéntes adományaikkal támogatják a Magyar Vörös- kereszt akcióját, amelyet a hazánkba ideiglenesen letelepülni szándékozó külföldiek segítésére szervezett. Néhány nap alatt több mint 40 000 forintot fizettek be a pénzbeli támogatás céljára létesített 508—11 468—0 számú OTP- számlára. A Magyar Vöröskereszt Arany János utcai székházában létesített információs irodába telefonon és levélben jelentik be a felajánlásokat. Negyvenkét vállalat és intézmény több száz személynek adott munkalehetőséget és szállást. Mintegy nyolcvanan ruhaneműt és bútort kínáltak fel a segítségre szorulóknak. Csaknem negyven vállalat és magánszemély vállalta, hogy munkásszállásra, illetve a lakásukba, nyaralójukba fogadják be ezeket a szállástalano- kat. A letelepedési és munkavállalási engedélyért folyamodók közül az utóbbi napokban 134-en keresték fel a Vöröskereszt információs irodáját. Mindegyik jelentkezőnek munkahelyet ajánlottak, 53 személyt összesen 71 500 forint gyorssegélyben részesítettek, többségüket szálláshoz, ruhaneműhöz, bútorhoz juttatták. Nagy ásványvagyon Piiisvörösváron Kavicsra mindig szükség lesz Pest megye közepesen gazdag ásványi anyagokban. Egy-egy lelőhelyen, mint például Piiisvörösváron, vagy éppenséggel Sóskúton viszont különösen kiemelkedők az ipari hasznosításra alkalmas természeti kincsek. Ezért hallani gyakorta, hogy a Budai-hegység, a Pilis, a Szentendre—Visegrád hegyvonulathoz kapcsolódó részek nemcsak a kirándulóknak, hanem a geológusoknak is jócskán kínálnak látni- és kutatnlvalót. A nyersanyag-előfordulások centruma Piiisvörösváron és közvetlen környékén található. A meghatározó ásvány a mészkő és a dolomit. Sóskúton építési és öntödei célokra alkalmas homok található. A sóskúti bánya biztosítja például a Bramac betoncserepek gyártásához szükséges finom szemcséjű homokot. Évi félmillió tonna Kitűnő ismerője a megye természeti adottságainak dr. Zelenka Tibor, az Országos Ere- és Ásványbányák Vállalat főgeológusa. Több évtizedes szakmai tapasztalatai birtokában készséggel vállalkozott arra, hogy bemutassa az említett területeken található és gazdaságossági szempontból jelentős ásványokat. — Piiisvörösváron az ipari hasznosításának megfelelően, meghatározó jelentőségű a dolomit. Porló formájában alapvető felhasználója az építőipar, például a hőszigetelő vakolatok nélkülözhetetlen alapanyaga. A darabos dolomitra a kohászat és a cukoripar tart igényt. Érdekességként jegyezném meg, hogy finom őrleményként kiváló gyógyászati alapanyag, de vásárolja a műanyagipar is. — Mekkora a pilisvörösvári dolomitvagyon? — A megkutatott terület mintegy 64 millió tonnányi. Az úgynevezett reménybeli készlet pedig eléri a 400 millió tonnát! Tehát utódainknak lesz mit kitermelniük. — A bányászkodás mellett tekintettel kell lenniük a környezetvédelmi előírások betartására is... — Csaknem két évtizede érvényben van az az előírás, hogy nem szabad drasztikusan csonkítani a környezet arculatát, s ezáltal veszélyeztetni a növényzetet. Mélyművelé- ses kitermeléssel igyekszünk ezt betartani. Évente mindössze félmillió tonna a kiaknázható kőzet. A beszélgetés során óhatatlanul felmerült az a kérdés, hogy milyen alapokból történik a geológiai kutatások finanszírozása. Íme a válasz. — Első helyen áll a Központi Földtani Intézet által nyújtott költségvetési alap. Ebből történik az előkutatások finanszírozása. Még pontosabban a remélt nyersanyag, meglétének a bizonyítása. Ezt követi a vállalati kutatási alap. Minden tonna kitermelt anyag után öt forintot kapunk további kutatási célokra. Végül létezik az önköltség terhére folyó tudományos-kutató munka. A már említett környezet- védelmi előírások a törvény szigorával kényszerítették az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat dunántúli művét arra, hogy Diósdon 1964- ben bezárjanak egy bentonit- bányát. A 70-es évek elején pedig Piiisvörösváron kellett felhagyni a vörös agyag kitermelésével. Pedig értékes anyagról volt szó, s ennek a bezárásnak a festékipar volt a szenvedő alanya. Minőségtanúsítási jog A Pest megyében található és hasznosítható ásványi anyagok tudományos kutatási lehetőségeket biztosítanak a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetnek is. Sőt, mivel itt alapvetően az építő- és építőanyag-ipar hasznosítja a mészkőből és dolomitból nyert származékokat, ezért ennek a kutatóintézetnek minőségtanúsítási joga is van. Puskás Béláné építőmérnök, tudományos csoportvezető éppen a minősítés oldaláról közelítve mutatta be tevékenységüket. — Felkérésre, vállalati megbízatásra végezzük el a hozzánk beküldött minták elemzését. Ennek során vizsgáljuk az idő- és ütésállóságot, valamint az anyag kopását. Értékelhető haszon Panaszolta, hogy ennek a kutatóintézetnek is az utóbbi néhány' évben gyengülni kezdett a pénzügyi helyzete, gazdasági pozíciója. — Kőre, kavicsra, homokra, tehát minden iparilag hasznosítható ásványi anyagra a jövőben is nagy szükség lesz. Ezért reménykedünk abban, hogy mindig lesz munkánk. Gy. L. A helyben járás talpon maradás Most már megállt a tudomány Manapság egyre többen panaszolják gazdálkodó szervezeteink közül: nincs pénz a fejlesztésre. Az egy helyben állás, az elavult, elhasználódott technika és technológia számukra a lassú, de biztos leépülést jelenti. Nem kell sok évnek eltelnie ahhoz, hogy végleg kiszoruljanak a bel- és külföldi piacokról egyaránt, s így a helyben állás helyett már a visszalépés, felszámolás réme fenyegesse őket. Az iparvállalatok mellett ez a gond a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket sem kerülte el. Arról, hogy manapság milyen problémákkal kell szembenéznie jó néhány gazdaságnak, köteteket lehetne írni. Most azonban Macsek Lajos, a bugyi Tesse- dik Sámuel Termelőszövetkezet elnökhelyettese beszél gondjaikról. sokéves múlttal rendelkező ágazatukat a közelmúltban kényszerültek megszüntetni. A zöldségtermelés itt nagy hagyományokkal bírt, de mert nem volt pénz a technológia fejlesztésére, maga az élet, vagy inkább a piac döntött az elsorvasztásáról. Az elnökhelyettes véleménye szerint ez a változás ugyan sem a szövetkezetei, sem a népgazdaságot nem viselte meg, ám a tény mindenképpen elgondolkodtató. Támogatás nélkül — Gazdaságunkban már jó néhány éve meghonosodott a baromfitenyésztés; már a 70- es évektől ötezer férőhelyes Hunnia ólakban tartjuk az állatokat. A telepítéskor ezek az ólak korszerűek voltak, azóta azonban nagyrészt elhasználódtak, a falak vékonynak bizonyulnak, a szigetelések hiányosak, s ebből adódóan megnőtt a fűtéshez szükséges energiaigény is. A teleprekonstrukciót az állami intézkedések is ösztönözték — legalábbis az elmúlt években. Ezért kezdtünk hozzá egy hároméves felújítási munkához. Az 1986—87- re tervezett feladatokkal végeztünk, idén azonban megállt a tudomány. A hitelek, illetve támogatások befagyasztása miatt még az ártámogatási okiratokat kiállító szakemberek is lebeszéltek bennünket a munkák folytatásáról. Most itt állunk egy félig kész létesítménnyel, s a magas kamatok miatt nem valószínű, hogy a közeljövőben be tudjuk fejezni. Elsorvasztották — Az elkészült részeket bevontuk már a termelésbe, így javult a technológia, kevesebb energiára van szükség, ám a teljes felújítással ezeket az eredményeket még lehetne növelni. Az elnökhelyettes a számukra talán legnagyobb gond ecsetelése után a tenyésztéshez kapcsolódó másik problémáról, a tápok minőségéről beszélt. Véleménye szerint az egyre gyatrább keverékekbe sok olyan anyagot tesznek a gyártók, amelyek a baromfiak teljesítőképességét alaposan visszafogják. Ennek bizonyítéka, hogy a náluk tartott tyúkok egy év alatt jóval kevesebb tojást adnak, mint amennyit a megfelelő takarmányozás révén adhatnának. A tápok keverőivei szemben teljes a kiszolgáltatottságuk, s a körülményeken az sem segít, ha perbe fogják a rossz takarmányt előállító vállalatokat. A szakember véleménye szerint megoldást jelentene, ha a Hunnia termelési rendszer tagjai kipróbálhatnák a nagyon kedvező hatású holland tápokat, s a mostani takarmányoknak legalább egy részét helyettesíthetnék a megbízható minőséget szavatoló külföldi termékkel. A baromfiágazaton kívül persze egyéb gondok is nyomasztják a Tessedik Termelő- szövetkezet szakembereit. Egy, Csíkos napraforgó exportra Új termelői társulás Az Agrimpex Mezőgazda- sági Külkereskedelmi Vállalat gesztorságával 11 termelő, illetve termeltető, valamint három külkereskedelmi vállalat részvételével új társaság alakult: az agrárkivitel egyik sajátos területén, a nem megvetendő devizabevételt biztosító speciális napraforgó- mag előállításánál és forgalmazásánál koordinálja az együttműködést. Az elmúlt időszakban évente mintegy 10-15 millió dollár árbevételt ért el a külkereskedelem, főleg a nyugat-európai piacon, a madáreleségek értékesítéséből. Ezek a magok a napraforgó termesztésében ismeretesek, és többnyire kelendők nemcsak külföldön, hanem itthon is. A MÉM és a Kereskedelmi Minisztérium egyaránt támogatta az újszerű vállalati kezdeményezést. Főként azért, mert az elmúlt években nem is egyszer túltermelés mutatkozott ebből a cikkből, emiatt a tételek egy részét a termelők nem tudták eladni. Éppen a kedvező piaci pozíció megtartásához volt szükség a társaság megalapítására. A szerződő vállalatok — folytatva az eddigi hagyományokat — évente 35-40 ezer tonna speciális napraforgót állítanak elő és exportálnak: főként az úgynevezett csíkos napraforgót. Ez különleges hobbicikknek számít külföldön, ahol egyre nagyobb divat a kerti és hasznos madarak etetése, és kialakult a különböző madárfajok tartásának a kultusza. Nincs más megoldás Ha nem is a pusztulás veszélye, de a vesztesség árnyéka rávetődik a növénytermelő ágazatra is. Rossz termőhelyi adottságok között — 10,2 aranykorona értékű földön gazdálkodnak — nagyarányú szerkezetváltásra nincs lehetőségük, a technológiák javításához pedig az anyagi hátterük hiányzik. A termelőszövetkezet állat- tenyésztő ágazatára sem jellemzőek egyértelműen a pozitív vonások. A szarvasmarhatenyésztés ugyan kifizetődő, de a jó eredményeket nem folyamatos tartással érik el, inkább tejhasznú borjakat nevelnek 6 hónapos vemhességig, s ezeket az állatokat értékesítik a partnerek számára. Az ágazaton belül a juhászat jóval kisebb volument képvisel — szerencsére, hiszen így az ebből származó veszteség is kisebb. A tervek között ugyan szerepel az állomány bővítése, ám ez kizárólag a pecsenyebárányok exportját hivatott növelni, mintegy 50 százalékkal. A termelőszövetkezet talpon maradását jelentő ipari termelés körülményei sem adnak okot az optimizmusra. Az előirányzott termelési költségek csökkentése számukra megoldhatatlan, a magas importanyag-tartalmú ereszcsatorna- tartók és gázcsőbilincsek gyártásához ugyanis a piackutatók véleménye szerint a közeljövőben nem tudnak megfelelő hazai alapanyagot előállítani. — Ez a tevékenység nálunk 15 éves múltra tekint vissza. Annak ellenére, hogy az országban szinte egyedül mi állítunk elő ilyen szerelékeket, megfogalmazódhat, hogy abbahagyjuk a gyártását. Egy darabig még tudjuk vállalni, kisebb veszteséggel a termelést, de aztán bizonyára jelentkezik egy új gyártó, akinek nincsenek bázisszámai, s az ő új költségvetését majd elfogadják. Ilyen ellentmondásos és ilyen egyszerű az egész —• mondja szomorúan az elnök- helyettes. Igaz ugyan, hogy jobb technológiával olcsóbban is elő lehetne állítani a nevezett termékeket, ám ehhez minimum 12 millió forintos beruházás kellene. Csakhogy ezt az összeget a termelőszövetkezet nem képes előteremteni. Ügy tűnik, számukra ez a huszonkettes csapdája. Sokak szerint a gépbérlettel megoldhatók ezek az átmeneti problémák, a gazdasági vezető számításai szerint viszont legalább öt év kellene ahhoz, hogy egy ilyen befektetés megtérüljön, hogy a nyereségről már ne is beszéljünk. Szóba kerülhet még az ipari tevékenység csökkentése is, ám ez sem jelenthet megoldást, hiszen a gazdaságban dolgozók nagy része komoly szövetkezeti múlttal rendelkezik, s valakit több évtizedes munkaviszony után elküldeni, vagy az amúgy is alacsonyan képzett tagokat átképezni szinte lehetetlen. Ezzel kapcsolatban Macsek Lajos így érvel: — Nálunk elsősorban olyan emberek maradnak és dolgoznak, akiknek a tagsági viszonya csak a halállal szűnik meg. Annyi küzdelem után, amit ezek az emberek végigcsináltak a tsz érdekében, egyszerűen embertelenség lenne elküldeni őket. Lehet, hogy ez az állóvíz sokak számára viszr szalépésnek tűnik — talán az is —, de nincs más választásunk. Az idő igazolta Jó néhány évvel ezelőtt a gazdasági megfontoláson kívül talán az új munkahelyek teremtése is vezérlő elv volt, amikor á szövetkezet megnyitotta kavicsbányáját. A döntés helyességét az idő igazolta, hiszen ma már ez az egyik legjövedelmezőbb tevékenységük. Ám a szűkös pénzforrások miatt a nyereséges kavicsbányászat technológiájának korszerűsítése egyszerűen háttérbe szorítja a többi ágazat fejlesztési lehetőségeit. Mindezek ellenére a bugyi szövetkezet jövője az elnök- helyettes szerint biztos, hiszen amint mondja; a bölcs helyben járás biztos esélyt ad számunkra a talpon maradáshoz. B. Gy. A tanácsok és az AlSH együttműködése Erősíteni az önállóságot Az ifjúsági és sportigazgatás tartalmi munkájának s benne jogi szabályozási rendszerének fejlesztése, korszerűsítése érdekében pályázatot hirdetett az Állami Ifjúsági és Sporthivatal tanácsi, jogi és igazgatási főosztálya, a KISZ KB értelmiségi fiatalok tanácsával közösen. E pályázat egyik eleme annak a megújulási folyamatnak, amely elsősorban a főosztály és a különböző szintű tanácsok közötti együttműködésben, a helyi önállóság erősítése érdekében bontakozott ki az utóbbi időben. A pályamunkák az összegző tapasztalatok, tanulságok, a megvalósítható ötletek, javaslatok révén hasznosan segíthetik az ifjúságpolitikai munka korszerűsítését. Az együttműködés megújításának igényét erősítette az is, hogy ellentmondásossá vált a tanácsok ifjúságpolitikai tevékenysége. Az ifjúsági munka egységét pedig elsősorban az ifjúsági és sportosztályoknak kell megteremteniük. Ez azonban ma még nehézségekbe ütközik az összességében elavult jogi szabályozási rendszer és a több helyütt meglévő merev, megcsontosodott gondolkodásmód miatt. Ebből a helyzetből kiindulva hirdette meg a pályázatot az ÁISH és a KISZ: a pályamunkákat az egyének és közösségek április 30-ig küldhetik be az ÁISH tanácsi főosztályára. Egyébként a megyei tanácsoknak több mint a fele már kidolgozta az új ifjúságpolitikai koncepcióját, vagy korszerűsítette a meglévőt. A különböző szintű tanácsoknál ifjúsági és sportfeladatokat ellátó szakigazgatási szervet létesítettek, vagy ahol ez nem volt lehetséges, az ilyen ügyekkel foglalkozó tanácsi szakembereket alkalmaztak. Ezektől a munkatársaktól elsősorban azt várják, hogy alaposan ismerjék a fiatalok helyzetét, gondjait, és jártasak legyenek a tanácsi munka gyakorlatában is. Az első tapasztalatok vegyesek. A sok jó példa mellett több helyütt meg kell még küzdeni elsősorban egyes szakigazgatási szervek ellenállásával. Számos helyen arra várnak, hogy központi utasításban kapják meg: mikor, mibe és milyen eszközökkel szólhatnak bele s miként cselekedhetnek.
