Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-24 / 71. szám

MA: Ax úi törvény ,,A gyámhatóságok viszont ■? m. agyonterheltek, nem vállal - nem Könnyített ják a hosszadalmas pro­cedúrát, inkább egyszerűen intézeti elhelyezésre utal­ják be a gyerekeket. Mi a törvény hatályba lépése, ta­valy július 1-je óta nem találkoztunk gyámhatóság ál­tal kezdeményezett perrel.’’ (3. OLDAL) feltételes módban >•— Az új sze™lél,e.í’.a másfele megkozelitesi IttUVGlOOIn mód, a szokatlan mód­szerek bátor alkalmazása, a kezdeményezőkészség, az erők összefogása . .. reméljük, a javuló gazdasági telje­sítmények a pénzforrásokat is növelik majd, mert hi­szek abban, hogy az itt befektetett pénz kamatozza a legtöbbet.”, (5. OLDAL) Edxék ;,A szakosztály élén állhatna XjíSmmM—MwSéíl. vezérigazgató, sőt fő-vezér- éS WOtCfíZXCfOTOm igazgató. A vezető edző le­hetne fővezéredző. A hálót a fővezérkapus őrizné, előtte serénykednének a fővezérhátvédek, a játék szer­vezéséről a fővezér-középpályások gondoskodnának. Az ellenfél kapuját a fővezércsatárok ostromolnák.” (7. OLDAL) Caxdaa „A hazánkban járt kül­m , 9 , m -, földi vadászok közül vadasxxsakmany mintegy négyszázan nagyvadra, kétezren apróvadra szegezték puskájukat. Elégedettségük eredménye a Pest megyei vadásztársa­ságok 22 millió 800 ezer forintnyi valutabevétele, amit a főként NSZK-ból és Ausztriából érkezett vadászok fizettek...” (8. OLDAL) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXII. ÉVFOLYAM, 71. SZÄM Ára: I,2tO forint 1988. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK Hazánkba látogat Jean-Berrcard Raimond Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására csütörtö­kön hivatalos látogatásra ha­zánkba érkezik Jean-Bernard Raimond, a Francia Köztársa­ság külügyminisztere. Ülésezik az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága ma, március 24-én folytatja munkáját. Az ülésen megvitatják a párt vezető szerepének érvé­nyesüléséről, a politikai in­tézményrendszer működésé­nek továbbfejlesztéséről, va­lamint a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekez­letének összehívásáról szóló előterjesztést. Rekonstrukció helyett beruházás Kombinált blokkok A Dunamenti Hőerőmű Vállalat 1976-ban érte el csúcsteljesítmé­nyét, a mintegy 2000 megawattos kapacitást. A DHV hazánk egyik legnagyobb villamosenergia-termelő vállalata, így készen kell állnia arra, hogy ne csak napjainkban, de az ezredfordulót követően 13 biztonságosan és nagy kapacitással működjön. Az elmúlt negyedszázad „kikezdte” a berendezéseket, s mivel a hőerőműveket általá­ban 25 évre tervezik, elodáz­hatatlanná vált a technikai­technológiai korszerűsítés. A rekonstrukcióra már a B0-as évek közepén felkészül­tek. Időközben azonban az országos szervek részéről fel­vetődött olyan megoldás is, amely a Dunamenti Hőerőmű egységeinek hagyományos re­konstrukciója helyett más, ésszerűbb és korszerűbb be­ruházást javasolt. A rekonst- nikcióra a Magyar Villamos Művek Tröszt 1,8 milliárd fo­rintot hagyott jóvá. Ez az összeg magában foglalta vol­na a segédüzemek korszerűsí­tését is. Ennek egyik változa­taként vetődött fel, hogy a du­nántúli mélyművelésű szén­medencék bázisán bővítsék a Dunamenti Hőerőművet 500 megawattnyi villamos kapaci­tással. Tröszti jóváhagyással ha­tározták úgy, hogy a teljesít­ményigények fedezésére egy vagy több kombinált, gőz- és gázciklusú blokkot telepítse­nek hazánkban. Egy ilyen blokk legcélszerűbb helye a DHV-nál lehetne. A beruházás előkészítésének munkálatai már elkezdődtek. Az első szakaszban a terüle­tet készítik elő, valamint fel­építik a felvonulási épülete­ket a fő- és alvállalkozóknak. Egy-két hiánycikktől elte­kintve, bőséges a választék vetőmagvakból a Vetőmagtcr- meltető és Értékesítő Vállalat mintaboltjában. Jelenleg mint­egy 1200 fajta a kínálat, vi­rágmagból például 130-féle, míg káposztából nem keve­sebb mint 18 fajtából válo­gathatnak a kertészkedők. (Hancsovszki János felvétele) Reagan elnök fogadta Sevardnadzét Moszkvai csúcs május végén Az amerikai külügyminisztériumban kezdte meg szerdán tárgyalásait Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Kedden két hosszabb megbeszélést tartott amerikai kollégájával, George Shultz külügy­miniszterrel, este vacsorán is találkoztak. A szerdai eszmecsere mint­egy két órán át tartott. Ezután Sevardnadze a Fe­hér Házba volt hivatalos: előbb Reagan elnök hivatalá­ban találkozott az elnökkel, majd ezt követően az elnöki lakosztályban megtartott mun­kaebéden folytatták az eszme­cserét. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség jelentése szerint Se­vardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter keddi tárgyalásainak közép­pontjában a fegyverzetcsök­kentés kérdése állt. A miniszterek részletesen megvitatták a hadászati tá­madófegyverekről, illetve a rakétaelhárító rendszerekről kötendő megállapodás összes fontosabb kérdését, s a még meglévő nézeteltérések meg­oldási módjait. Ezzel kapcso­latban Sevardnadze és Shultz megállapodott, hogy megfe­lelő kiegészítő utasításokat küldenek országaik genfi tár­gyalócsoportjainak. Szerdán Ronald Reagan el­nök rövid megbeszélést foly­tatott irodájában a szovjet külügyminiszterrel, a megbe­szélés után újságírókkal sze­mélyesen közölte: május 29-e és június 2-a között tartják meg Moszkvában Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan újabb csúcstalálkozó­ját. Reagan kijelentette: egyelő­re nem tud választ adni ar­ra a kérdésre, hogy elkészül-e erre az időre az új szovjet— amerikai leszerelési szerződés, amely a hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkentésé­ről rendelkeznék, de azt mon­dotta, hogy e nélkül is szá­mos kérdésről tudnak tárgyal­ni Moszkvában. Amikor a mindössze né­hány perces nyilvános' nyilat­kozat közben az újságírók Sevardnadzéhez intéztek kér­dést a szerződéssel kapcsolat­ban, a szovjet külügyminisz­ter tréfálkozva jegyezte meg: ha az elnök' nem tud választ adni, ő még kevésbé képes erre. A csúcstalálkozó tervezett menetrendjéről egyelőre nem hangzott el közlés. Szerdán bezárta kapuit a XI. nemzetközi utazási kiál­lítás és vásár a Hungexpo kő­bányai vásárközpont terüle­tén. Az idei idegenforgalmi börzén 21 ország csaknem 200 kiállítója mutatta be turiszti­kai ajánlatait, a látogatók szá­ma meghaladta a 103 ezret. A résztvevő cégek, idegenforgal­mi és kereskedelmi vállalatok, utazási irodák H millió forin­tos forgalmat könyvelhettek el a hat nap alatt. Az egész kiállítás hangula­ta, a felfokozott érdeklődés mutatta, hogy sokan kívánnak élni a világútlevél adta lehe­tőségekkel. Erre egyébként számítottak is az utazási iro­dák, ajánlataik között jó né­hányat kifejezetten az egyéni turisták részére állítottak ösz- sze. A külföldi cégek is felké­szültek a magyar turisták tö­meges fogadására. A szakmai napon sok fon­tos tárgyalást folytatták, meg­állapodásokat kötöttek egye­bek között Ausztria, az NSZK és Olaszország képviselőivel a csoportos és egyéni utazások lehetőségeinek bővítésére. Építőanyag-körkép szezon előtt Sajnos lesznek hiánycikkek is Ilyenkor márciusban megelevenednek a Tüzép-telepek. Egyre gyakrabban csörren meg a telefon, s egyre többen keresik meg az Hadókat építőanyag-kínálat iránt érdeklődve. Van-e az a bizonyos valami, amire épp szükségük van, s ha nincs, mikorra várható? Ez a kérdés foglalkoztatja manapság az otthonteremtő­ket, s ez ügyben kerestük fel mi is a Közép-magyarországi Tüzép Vállalatot. Mint Gilla Mihálynétől, az építőanyag­osztály vezetőjétől megtudtuk, erre az esztendőre a tavalyi­hoz hasonló mennyiséget ren­ELADHATÓ B otladozva ugyan de si­került a megye ipará­nak tetemesebb mér­tékben növelnie külföldi eladásait 1987-ben. Amiben szerepet játszottak egészsé­ges, jó irányú törekvések, így például a gyártmány­szerkezet korszerűsítésére tett erőfeszítések. Szerepe volt ugyanakkor a kivitel bővítésében annak is, hogy az előző évben csökkent az export, azaz az 1987. évi többlet egy része nem más, mint a korábbi álla­pot elérése... S van még valami, aminek része volt, van a külpiaci eladások növekedésében, de amiről valahogy nem illik beszél­ni, írni. Ez a kevésbé em­legetett tényező a nyers tapasztalatok egyike, ami szerint valójában minden eladható, nincsen olyan piaci helyzet, amikor sen­ki sem tud eladni. Valaki­nek mindig sikerül árujára vevőt találni. A lényeg te­hát nem ez. A valaki min­dig tud eladni nyers ta­pasztalata mögött ugyanis ott rejlik a lényeg, a vá­lasz megadása arra a kér­désre, az a bizonyos valaki milyen áron tudott elad­ni?! Hosszú évek óta szűk ci­pőben járunk. A szűk cipő ellenére érvényesült a lé­péskényszer; exportálni kell. A népgazdaságnak szüksége volt és van arra a devizára is, amelyet meglehetősen kedvezőtlen feltételek mellett tudnak az exportálók megszerezni. A kedvezőtlen feltételek döntő részét az érintett cég számára közömbösítette az állami támogatások, vissza­térítések, adókedvezmé­nyek bonyolult rendszere, azaz gyakran nem okozott különösebb fejtörést, le­het-e az exportot bővíteni. Bármi áron lehetett, lehet. Ez a bármi ár azonban egyre inkább nyomorítja nemcsak a népgazdaságot, hanem a termelő, a forgal­mazó cégeket is. A magya­rázat egyszerű, és a me­gyében dolgozó vállalatok­nál járva, egyre gyakrab­ban találkozhatunk a tör­vényszerű összefüggés fel­ismerésével. Szoros kap­csok vannak ugyanis az exportképesség mennyiségi, minőségi (jövedelmezőségi) jellemzői, az adósságszolgá­lati kötelezettségek, vala­mint a fejlett technika be­hozatala között. A köznapi logika leegy­szerűsítő sémáját követve: ha túlságosan sok a ked­vezőtlen áron történt el­adás, akkor az adósság- szolgálat (azaz a hitelek és kamataik törlesztése) a külpiaci bevételeknek szin­te a teljes egészét fel­emészti, s alig valami marad a fejlett technika importjára. Ez utóbbi hiá­nyában azonban a terme­lők egyre kevésbé tudnak fejleszteni, fejlődni, nö­vekszik azoknak a termé­keknek a köre, amelyeket csakis kedvezőtlen áron le­het eladni... Bűvös, már- már ördögi kör alakul ki! Veszedelmes illúzió lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy most már kívül vagyunk ezen a kö­rön. Sajnos még mindig belül vagyunk, de legalább már felismertük ennek a körnek a létezését, s ami további eredmény, hogy ez a felismerés terjed a gyár­tók táborában is. Érdekes, de aligha vélet­len módon a megyében el­sőként a szövetkezeti ipar cégei néztek szembe a bű­vös kör nyers valóságával. Igaz. nem azért, mert ott annyival okosabbak, mint az állami iparban, hanem mert kiszolgáltatottabbak a piaci hatásoknak, mint a nagyobb és nagy cégek. A kiszolgáltatottságból azon­ban az is következik, hogy rugalmasabbak, gyorsabban igazodók, mint mások; a szükség erényt csihol ki. A szövetkezeti ipar 1987-es termelési, értékesítési, ki­viteli eredményei a megyé­ben a lista élére tették ezt a területet. A baj az, hogy a szövetkezeti ipar — ami persze nem kisebbíti ered­ményeik értékét — a ter­melésből, a kivitelből való részesedése arányait ismer­ve, nem válthatja meg a világot, azaz nem tud for­dulatot előidézni. (A szö­vetkezeti ipar teljes terme­lésének értéke a megyében az állami iparénak a tize­dét sem éri el.) A fordu­latot csakis az állami ipar vállalatai hozhatják létre. Ennek vannak rajtuk kívül álló (szabályozási) feltéte­lei, s olyanok is, amelyek kapun belül teremtendők meg. Ma a két feltételcso­port egyikénél sem látunk hosszú távon eredményt hozó változásokat nagy számban, jelekben persze igen. Kérdés azonban, mi kapjon elsőbbséget, a rövid, avagy a hosszú táv-e? S ajnos, a választ a kényszerhelyzet ad­hatja; mindkettő. Le­hetőségeink erősen korlá­tozottak. Araszolva tudunk csak előbbre jutni, a rövid távot tehát fokozatosan és folyamatosan hozzá kell igazítani a hosszú táv tar­togatta feladatokhoz. Ez a hozzá igazítás türelmet kö­vetel, de ugyanakkor fo­lyamatos eredményeket is, hiszen azokra elengedhetet­lenül szüksége van az adósságszolgálatnak. A ket­tős feladat valóban nagy próbája mind az irányítás­nak, mind a termelőhe­lyeknek. S ezért nem ele­gendő pusztán arra figyel­ni, mi van eladható. Most már arra is jusson figye­lem, holnapután lesz-e mit eladni.., M. O. deltek a gyártó vállalatoktól. A legtöbb termék szállítását visszaigazolták, vannak vi­szont olyanok is, amelyekből hiányra kell számítani az idén. Falazóanyagból van ele­gendő, annak ellenére, hogy az első negyedévben bizonyos fajtákból az adott időpontban épp nem találtak megfelelőt a vásárlók, de a szerződésköté­sek értelmében a második ne­gyedévben már nem lesznek ilyen gondok. Van cement és sóder is, bár az utóbbiból elég kiegyensúlyozatlan a szállítás. A tavalyinál tizenöt százalékkal kevesebb tetőfedő palát kínálhatnak, vagyis e termékből hiányra kell szá­mítani. Hasonló a gond az eternit lefolyócsővel, mivel az első félévben a tavalyinak legfeljebb a negyedét tudják szállítani a partnerek, igaz, ezek műanyag termékekkel is helyettesíthetők. Hiány lesz falicsempéböl is, s a tavalyival szemben idén nemcsak választékbeli, hanem mennyiségi szempontból is. Ennek ellensúlyozására az igényeket importból igyekez­nek kielégíteni a kereskedők. Csehszlovákiából százezer négyzetméternyi csempét vár­nak, s elképzelhető, hogy Jugoszláviából is vásárol a Tüzép burkolóanyagot. Padló­lapból lesz elegendő, viszont nem biztos, hogy mindenki azt, illetve olyat kap, amire épp vágyik. Legnagyobb gondot azon­ban az ásványgyapothiány okozhatja; ennek a szigetelő- anyagnak csupán ötven száza­lékát tudja leszállítani a ta­polcai gyár. Ha ilyen mérvű hiányra nem is kell számítani az égetett és betoncserépnél, azért előfordul, hogy korláto­zott mennyiségben jut belőlük a Tüzép-telepekre. , Körkefe a KEFA-ból. Monoron, a Kefe- és Faipari Vállalatnál évente mintegy 95 millió forint értékben gyártanak különböző ecseteket, háztar­tási és ipari keféket. A mintegy kétezer darabból álló gyárt­mányskálában több termék az import-gépalkatrészek fontos tartozéka. Ilyen a képünkön is látható, az úttisztító berende­zéseknél használatos oszlop- és korlátmosó kefe is, amelyből évente mintegy tízezer készül. Kajli Gáborné az óriás keféket köti. (Hancsovszki János felvétele) Több mint százezer látogató Az Utazás ’88 mérlege Magvásár

Next

/
Thumbnails
Contents