Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-15 / 63. szám

LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 63. SZÁM 1988. MARCH'S 15., KEDD KíSZ-küldöttériekezlet a Ganz Árammérőgyárban Lehetőség a nekilendülésre Nosztalgia kapott hangot a gyülekezés perceiben. Hej, volt idő, amikor a KlSZ-kiildöttek — mintegy kétszázan — bené­pesítették az ebédiőtermet, most meg ha mindenki eljön, ak­kor is sok szék üresen marad az oktatóteremben. Hamarosan kiderült: nem jött el minden küldött. A harmincból három előre bejelentette, hogy más elfoglaltsága van; négy távolma­radásának okát csak találgatni lehetett. Hiába, szombaton dél­előtt, még ha hó hullik is. talál más elfoglaltságot is a fiatal küldött. Annyian viszont mégiscsak eljöttek, hogy szavazóképes legyen az összejövetel, így meg is kezdődhetett a KlSZ-küldött- értekezlet a Ganz Árammérőgyárban. A múltról és a jövőről Molnár Dániel, a KISZ-bi- zottság' eddigi titkára szóbeli kiegészítést mondott az írásos jelentéshez. Ez a kiegészítés nem nélkülözte az okos gon­dolatokat. Nem a KISZ van válságban, hanem az eddigi munkastílusa — mondta töb­bek között a titkár. De hogy ez a munkastílus nagyon kri­tikus állapotba került, az ki­tűnt abból, hogy tavaly másfél hónap alatt a százötvenre csökkent létszámból is elhagy­ták az ifjúsági szervezetet negyvenhatan, úgyhogy már­mar felsejlett a vállalati KISZ-szervezet megszűnésének a réme. Aztán a taglétszámot mégiscsak sikerült stabilizálni, ráadásul az átlagéletkor is alászállt, úgyhogy most adva van a lehetőség egy valóban fiatal csapat nekilendülésére. Különbségek E bevezető után kért szót Molnár Attila — az új titkár­jelölt —, s azt hangoztatta, hogy a KISZ csak a szakszer­vezet ifjúsági tagozatával és az ifjúsági brigádokkal együtt érhet el eredményeket. (Elvi­leg e megállapítással vitatkoz­ni aligha lehet, de később de­rült ki a szomorú tény: az if­júsági tagozatba megválasztott nyolc tisztségviselőből ma már csak három dolgozik a válla­latnál, az ifjúsági brigádok száma is egyre fogyott, s ma már csak egyetlen ilyen brigád található a Ganz Árammérő- gyárban.) Gugó Endre viszont úgy vélekedett, hogy nagysza­bású sport- és szabadidős ren­dezvényekkel lehet az ifjúsági szervezetet vonzóvá tenni a fiatalok számára. Az írásos beszámoló még el­ismerően szólt Kardos István fáradozásáról, mivel ez a ro­konszenves fiatalember a saj­tolóműhelyben héttagú KISZ- alapszervezetet alakított. Az értekezleten viszont már ép­pen ő mondta el, hogy mivel az alapszervezetben az egyes tagok közötti korkülönbség el­éri vagy meghaladja a tíz évet, ezért közöttük máris mutat­koznak a nagy érdeklődésben különbségek, sőt. nehezen csil­lapítható indulatok is feszül­nek. Paulovics Ildikó azokat a fiatalokat képviselte, akik ér­telmesen és talpraesetten tud­ják kifejezni magukat, nem küszködnek gátlásokkal, ha az időseknek és vezetőknek kell benyújtaniuk a számlát, ugyanakkor azonban követe­léseikkel olykor nyitott kaput döngetnek. Elmondta például, hogy a fiatalok azért nem akarnak a kommunista szom­batokon részt venni, mert nem tudják, ezeknek a műszakok­nak a bevételét kik kapják, s akik kapják, jogosultak-e a penzre. Ezek szerint e bizony­talankodó fiatalok figyelmet elkerülte a vállalat újságjának első oldalán megjelent közle­mény is, majd az a riport is, amelyben a megajándékozott kisnyugdíjasok mondtak kö­szönetét az anyagi segítségért. Igényelte, hogy a pártalapszer- vezeti titkárok mutatkozzanak be a fiataloknak, mert állító­lag nem ismerik őket. Szóvá tette, hogy előfordult: amíg a műszaki hibára egy fiatal hív­ta fel a figyelmet, az időseb­bek letorkolták; mikor ugyan­ennek a hibának az okát ké­sőbb mások is megállapították, már szó sem esett a korábban letorkolt fiatal érdemeiről. In­dítványozta, hogy a bérmeg­állapításban ne a vállalatnál eltöltött idő legyen a mérték­adó, hanem az egyéni teljesít­mény. Azt állította, hogy a ta­nulók patronálására kijelölt szakmunkások még a nevüket sem tudják azoknak a fiata­loknak, akikkel foglalkozniuk kellene. Megújulás Természetesen felszólalt a küldöttértekezleten Szödi Sán­dor. a vállalati pártbizottság titkára is, aki rögtön tények­kel bizonyította: az alapszer­vezeti párttitkárok igenis is­merik, méghozzá név szerint a munkaterületükön dolgozó fia­talokat. Annál is inkább, mi­vel erőfeszítéseket tesznek azért, hogy közömbösségükből felrázzák őket, s az ifjúsági szervezetbe való belépésüket ösztönözzék. Almássy Sándorné vszb-tit- kár arról szólt többek között, hogy a szakszervezetben az ií­júsági tagozatnak nagyobb jogkört akarnak biztosítani. Nagy András — aki az érte­kezlet levezető elnöke volt — hozzászólásában arra mutatott rá, hogy az okosan érvelő fia­talokat a munkahelyi vezetők elöbb-utóbb mindenütt elis­merik. Árvái Ferenc személyzeti és szociális vezérigazgató-helyet­tes elmondta, hogy a vállalat elég nehéz helyzetben van, de nehéz helyzetét a magyar ipar, s azon belül a műszeripar sok vállalata boldogan vállalná. Ugyanis kapacitása fel van töltve rendeléssel, a bruttósí­tás zavartalanul megtörténhe­tett. a vállalati kollektíva bére és jövedelme garantáltnak te­kinthető. Az eddiginél jobb munkával eredményesen fe­jezhetik be ezt az évet is. A vállalatnál eltöltött harminc- nyolc munkásévének tapaszta­lataira hivatkozva, azt a meg­győződését fejezte ki, hogy — miként már nagyon sokszor — ebben az évben is képes lesz az árammérőgyári kollektíva a megújulásra. Ehhez azonban az is szükséges — állapította meg —, hogy a fiatalok az if­júsági szervezetben segítsék a közös célok elérését. Nehéz megérteni, miért maradnak távol például a fiatal mérnö­kök, közgazdászok ettől a szer­vezettől. Elismerések Végezetül a jó munkának kijáró elismerés illette a KÍSZ-szervezet két fiatalját: Valentini L ászióné Makádi. Katalint (ő igazoltan távol volt) és Gémesi Jánost. A vá­rosi KISZ-bizottság a fiatal­asszonyt a KISZ KB dicsérő oklevelével, Gémesi Jánost aranykoszorús KlSZ-jelvény- nyel jutalmazta. Az utóbbi el­ismerést Gyebrovszki János, a Pest megyei KISZ-bizottság munkatársa adta át. Az elmúlt nyáron az egyko­ri Csintoványi csárdánál lévő Petőfi-forrásnál sétálgattam, amikor megláttam az IK bi­ciklistát. öt iskoláskorú gye­rek szép libasorban taposta a pedált, a csomagtartón min­denkinél hátizsák, kényelme­sen odagurultak a forráshoz, jó nagyot húztak a kristály- tiszta vízből, s kérdésemre elmondták, még Csányra sze­retnének eljutni, egyikük nagyanyjához, ahol megszáll­nak éjszakára, s másnap elér­nek majd Egerbe, ahol egy nagyapa vár rájuk. Különben kész útitervvel indultak, megismerkedni az országnak ezzel a részével. S mivel a szülők az átlaghoz tartoznak, megpróbálják, hogy kis pénzzel nagy utat tegye­nek meg, a lehető legolcsób­ban szerezzenek egy életre- szóló élményt. Szokatlan volt a fiatalok ál­tal elmondott vállalkozás, mert csak ifjúságomból em­lékszem hasonlóra, amikor még egy-egy fiatal tanító, cserkészparancsnok vagy pap vállalkozott arra, hogy — le­vélben mindent előkészítve — tíz-tizenöt gyerekkel kerékpá­ros túrára induljon. Sátorral vagy anélkül. Hiszen egy éj­szakára iskolateremben, eset­leg családi házaknál is meg lehetett szállni. Akár az istál­lóban is, a nyitott színben, a frissen kaszált szénán, netán az előző évről maradt szal­mán. Néhány éve ismét divatba jött az úttörők vándortáboro­zása, amikor egy-egy lelkes pedagógus vezetésével járják a gyerekek az ország valame­Délelőtt is, este is elhang­zottak Petőfi szavai Aszódon a városi-körzeti tavaszköszön­tő ünnepen. Ismét magyar lett a magyar, / Mert ekkorig nem volt a’. Száznegyven éve, 1848 júliusában írta ezt a költemé­nyét a forradalom poétája. Száznegyven esztendő sok idő, tíz még egy ember életé­ben sem az. Az aszódi diák még csak tizenöt éves volt, amikor a tanodától búcsúzva így írt: S ti kedvelt helyek! ahol számtalanszor mulatoz­tunk/Vagy nagy körbe’ leül­ve, vagy a laptát vereiidve / Es kapkodva, vagy ugrándoz­va. vagy édes örömben / Víg daliokra fakadva: ezentúl csend üli kedvelt / Tájitokat, már már elhagyni fogunk mi ezennel. A mai aszódi középiskolá­sok többsége egy-két évvel idősebb, mint a neves előd volt. hiszen tizennégy éves korukban kerültek a gimná­zium falai közé. De jobbára az utóbbi verssorok jellemzik életüket, mindennapjaikat. A nemzet ügyeivel foglalkozni talán kicsit még ráérnek. De történelmünket inár évek óta tanulják. Így tudják, a ta­vaszköszöntés honunkban di­cső történelmi napokra való emlékezést is jelent. Aszódon is volt számos ese­mény, tett, ami a múltidézést szolgálta. Koszorúzások az emlékhelyeken. Sok-sok len­Született: Fejes János. Gö­döllő, Mosolygó Antal körút 24., Lascsik András Gergely, Szőlő utca 22., Müka Emese Ágnes, Aulich Lajos utca 12., Polgár Viktória, Szabadság tér 14., Rehák,Roland, Strom­feld Aurél sétány 9., Somogyi Gergő, Bem József utca 17., Bottá Edina, Köztársaság út 75., Farkas Beáta, Mosolygó Antal körút 13., Horváth András, Mosolygó Antal kör­út 23., Juhász Mónika Ágnes, Isaszegi út 41., Pifkó Tímea, Ambrus Zoltán köz 13., Szabó Hajnalka, János utca 44., Vass Gábor, János, utca 42. Névadót tartott: Muka Já­nos és Bander Ágnes: Emese nevű gyermekének. Házasságot kötött: Simái Róbert és Szlavkovszki Mag­dolna, Csárádi Árpád és Zászlós Ágnes Mária, Ágh Károly György és Szűcs Mó­nika. Elhunyt: Zayzon Istvánné Maróti Erzsébet, Ady Endre sétány 60., Kovács István, kastély, Horváth Jenő, kas­tély, Nitkulinecz Margit, kas­tély, Kiss Sándorné Ványi Irén, kastély, Lipcsei István, Komáromi utca 14., Magyar lyik táját, s mire felnőnek, a maguk kellemes nyári él­ményeiből ismerik meg egész hazánkat. Ezeknek a túráknak az ol­csóság a lényege, s éppen azt szeretném hangsúlyozni. Mert van ismeretem napjaink gya­korlatából, a mai iskolai ki­rándulásokról. Ezért is szeret­nék még most időben írni er­ről a gondról, egy aszódi, há­romgyermekes anyuka szavai nyomán. Nálunk avval kezdődik a dolog, hogy pénzt kér a gye­rek. Nem is kis pénzt. Aztán — amikor elérkezik az idő — bezsúfolódnak a lányok és a fiúk egy autóbuszba, ahol ül­nek, csak ülnek órákon át. Ülnek, akár a nagypénzű nyu­gati turisták. A nevezetes he­lyeken aztán kiszállítják az elzsibbadt és ficánkolni vágyó gyerekeket, az idegenvezető pontosságával megmutatják számukra a pécsi dzsámit, a Tettyén a forrást, a múzeum­ban a múzeumi tárgyakat, s aztán gyorsan, gyorsan, gye­rekek, beszállás, indulás to­vább. Három, jobb esetben két nap alatt végigrobogják ki­csiny hazánk nagyobbik ré­szét, s ha lehetséges, akkor turistaszállóban töltik az éj­szakát, és terített asztalnál ét­keznek, könnyelműen és meg­gondolatlanul költik a szülők által kemény munkával előte­remtett forintokat. gedező szép zászló. Lovasok a havas esőben, akikről vala­mennyiünknek a huszárok, a honvédek jutnak az eszünkbe. 1848 méteres futás a kollé­gium körül száztíz résztvevő­vel. Láttunk vívóversenyt, ahol kardok csörögtek. Mind­ez csak bemutató, vagy em­lékeztető volt arról, arra, ami­vel ismét magyar lett a ma­gyar száznegyven éve. Az események többsége per­sze független volt március 15- től. Videóműsorokkal, mozi­filmek vetítésével, labdarúgó- tornával, dzsesszbalettel igye­kezett a rendezőség a fiatalok kedvében járni, ha már ut­cai sétálásra, a tavasz igazi megidézésére nem volt elég a szándék. A tavaszt is kö­szöntöttük, de az még nem jött el. Ha pedig a mai középisko­lások is búcsúzni igyekeznek majd a kedvelt helyektől, ahol számtalanszor mulatoztak, s bekerülnek az élet sűrűjébe, találkoznak a szónok szavai­nak kényszerével. A csak túlélni stratégiáját nem választhatjuk, radikális reformok nélkül nem jutunk előre, vallotta Jakab Tibor, a KISZ Pest Megyei Bizottságá­nak titkára. Merészebben kell változtatnunk munkánk ke­rékvágásán. Ehhez példát mu­tathat 48 öröksége, a változ­tatás szükségességét felismerő, fiatalos lendülettel jelentke­zők emléke. József, Csipke utca 12., Illés István János, Rónai Dezső utca 52., Kovács Ferencné Galambos Erzsébet, kastély, Kistamás Mihályné Orosz Ju­lianna, kastély, Pintér Ferenc, Árpád utca 16., Édes Ottóné Klinghammer Erzsébet, kas­tély, Suszter Józsefné Novi­kov Anna, kastély. Simon Mi­hályné Gvükér Rozália, kas­tély, Kovács László, Fenyvesi főút 4., Szénási Lajos, Nap utca 3., György József, Kor­vin Ottó körút 25.. Zsigri Ro­zália, kastély, Kolya Imréné Benkovics Erzsébet, Hunyadi utca 31., Barna Andrásné Krizsán Mária, Szabadság út 113., Pozsár Lajosné Laukó Julianna, Szilágyi Erzsébet utca 52., Simon József István­né Kralt Jozefa, kastély, Korcsmárszki Józsefné Hor- myák Zsuzsanna, Szőlő utca 16., Farkas István. Blaha Lujza utca 5., Ledniczki Sándorné Farkas Katalin, kastély, Zá- dori Sándor, Puskás Tivadar utca 12., Horváth Lászlóné Kiss Mária, Repülőtéri út 1 Szabó Benjaminné Sárik Ju­lianna, Ady Endre sétány 56., Hrustinszki Ferenc, Munká­csy Mihály út 30. Ne vesse szememre senki az észrevételeimet, mert de­hogy akarok én ünneprontó lenni, dehogy akarom én a jajgatásommal a nyarat s, an­nak örömeit elrontani, a szü­lőknek azt a törekvését meg­gátolni, hogy a gyereknek mindene meglegyen. Csak hát az okos szeretetet nem pótol­hatjuk az autóbuszos kirán­dulással, sem az egész nyárra megváltott strandbérlettel, az elsötétített szobában unos-un- talan pörgetett videofilmek gyilkos látnivalóival. Mit adhatunk és mit adjunk a gyereknek nyáron, az össz­komfortos táborozáson túl? Nem árt, ha dolgozik is — akár egy hónapig — az üzem­ben, ahol az édesapa vagy az édesanya is keresi a kenye­ret. És az sem baj, ha ellátja az otthoni feladatokat: eteti az állatokat, segít a kert meg­művelésében. Nem hiszem, hogy kivihetetlen ötlet a ja­vaslatom : egy-egy főiskolás vagy egyetemi hallgató veze­tésével — akiknek ez nyári gyakorlatuk lehetne — tizen­öt-húsz gyerek indulhatna egy-két hetes országjáró tú­rára. Kerékpárral vagy gyalogos­vasutas kombinációval. (Ép­pen ma olvastam a MÁV ked­vezményeiről, amelyeket érde­mes lenne igénybe venni!) És hazánknak olyan szép tájain, mint a Zselicség, a Mátra, az Aszód Évfordulós hangverseny Ebben az évben lesz har­mincéves az aszódi ének—zene tagozatú általános iskola. Az évfordulóhoz kapcsolódóan több rendezvényt terveznek. Az elsőt, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola debrece­ni tagozatának kamarazenei hangversenyét holnap, kedden este 6 órakor tartják. A közre­működők egyike, Kovács At­tila annak idején az aszódi is­kola növendéke volt. Az esten játszó társai: Németh Attila, Papp Csilla, Hutay Ágnes, Szilvágyi Sándor. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Diáktanya: játék — beszél­getés a pszichológussal, 16 órától. Petrovics József szobrász- művész, Pálos Miklós festő­művész kiállítása, megtekint­hető 15—19 óráig. Az országos diákszínjátszó fesztivál válogató versenye. 10 órától. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és vidéke nö­vény- és állatvilágáról, az er­dő- és vadgazdálkodás törté­netéről. A régi Gödöllő, kama­rakiállítás, A gödöllői művész­telep. állandó kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, Festmények és grafi­kák — a Petőfi múzeum kép­zőművészeti gyűjteményének bemutatója, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Petőfi — Kutas László szob­rászművész alkotása — ólom — 1973, megtekinthető 10—18 óráig. Vácszentlászló Kihelyezés nincs Múlt szombati számunkban a tejtermelésről írt cikkünk­ben téves információ alapján közöltük, hogy a vácszentlász- lói termelőszövetkezet tehene­ket helyez ki háztájiba. A szö­vetkezet vezetőjétől kapott tá­jékoztató szerint a jövőben nem szándékoznak teheket ki­adni a gazdáknak. Száguldó l'alka. Színes, ma­gyarul beszélő kanadai ka­landfilm. 6 és 8 órakor. őrség, a Körösök vidéke, a Galga mente, nem kellene el­követni azt a vétket, hogy nyárra bezárjuk az iskolákat, a művelődési házakat. Szal­mát sem kellene a padlóra hinteni, mert a gyerekeknek van gumimatracuk, a legtöbb­nek hálózsákja is. A mosako­dáshoz elég néhány lavór. Micsoda nagy dolog lehetne, milyen gazdag élmények so­kaságát élhetnék át a gyere­kek ezrei abból a kevés pénz­ből, amit erre a hazát felfe­dező ifjúsági népvándorlásra kiszorítanának a családok az egyre laposabbá váló pénztár­cából. Lássuk be, nem va­gyunk olyan gazdagok, hogy szállodákat, mesebeli terüij asztalkákat varázsoljunk a fiatalok részére, de ha jól sejtem — a Csintoványi csár­dánál ezt tapasztaltam —, ők is szívesebben vállalnák a pe­dálozási, a gyaloglást, s az ezzel együtt járó ifjúkori ro­mantikát. Meg kellene próbálni. Fercsik Mihály Az Omnibusz Utazási Iroda gö­döllői fiókirodája értesíti kedves utasait, hogy autóbuszos társas- utazást szervez Isztambulba má­jus 21—27-ig 7 nap (6 éjszaka) elhelyezés 2-3 ágyas szállodai szobákban. Ellátás félpenzió. Irányár: 5300 Ft, plusz 120 DM. Társasutat szervezünk Ungvár április 14—16-ig 3 nap (2 éjszaka), elhelyezés 2 ágyas szállodai szo­bákban, félpenzióval. Irányár: 3300 Ft. Jelentkezés és felvilágosítás az Omnibusz Utazási Iroda gö­döllői fiókirodájában a Volánbusz autóbuszállomáson, vagy telefo­non: (28)-20-365. ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Kézimunkázó nyugdíjasok A kézimunkát kedvelő isaszegi nyugdíjas asszonyok hetente egy alkalommal gyűlnek egybe a művelődési házban, hogy társaságban hódoljanak kedvenc időtöltésüknek (Vimola Ká­roly felvétele) Cseri Sándor Kis pénz, nagy élmény Pedálozó fölfedezők Anyakönyvi hírek — Mozi —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents