Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-15 / 63. szám

1988. MÁRCIUS 15., KEDD Társadalmi munkára számítanak Évente egy ingyenes előadás Telefonon kérdezték Nem rendelnek Mit terveznek az illetéke­sek az Urbáriumnál kialakí­tott telkeken? Azt a választ kaptuk a vá­rosgazdálkodási osztály mun­katársától, hogy az említett övezet családi házas beépíté­sű lesz. Szabadon álló és zárt sorú házak építhetők majd. A telkek teljes közművesítése el- Ikezdődik és a következőket foglalja magába: vezetékes ivóvíz, szennyvíz, elektromos áram, gáz, szilárd útburkolat és járda. A közmű kivitele­zési határideje: 1988. decem­ber 15. Igényeket a tanács ha­tósági osztályára lehet beadni 100 forintos okmánybélyeggel ellátott nyomtatványon. A tel­kek kijelölését a végrehajtó bizottság személyre szólóan dönti el. Kinek a feladata lenne meg­csináltatni az Erőmű út egyik igen leromlott állapotban lévő szakaszát? A Pest Megyei Közúti Igaz­gatóság Tárnokon lévő telep­helyével még ebben a félév­ben tisztázzák, az út karban­tartása kinek a hatáskörébe tartozik. Ettől függetlenül ta­vasszal a városi tanács meg­bízásából az útfelfagy ásókat kijavítják, ennek keretében az említett útszakaszt is rendbe hozzák. Sokan panaszkodtak, hogy a városban nem kapható az egészséges étkezéshez szüksé­ges barna kenyér. Kiss Sándor, a kenyérgyár üzemigazgatója ezt a követke­zőképpen magyarázza: — Érthető, hogy a vásárlók hiányolják a barna kenyeret. Mi minden évben árulistát küldünk a kereskedelmi egy­ségeknek, amelyek ez alapján rendelhetik meg a szükséges termékeket. Ebben a jegyzék­ben háromféle barna kenyér szerepel: a dabasi rozsos, a rostdús és az érdi Graham-ke- nyér. Az ilyen jellegű termé­kek megrendelésére heti négy nap áll az üzletek rendelkezé­sére, azonban nagyobb — száz-kétszáz kilogrammos — mennyiség esetén mindennap szállítanánk. Ezeken kívül még más termékeinkkel is az egészségesen táplálkozni szán­dékozók rendelkezésére ál­lunk, például a szójalisztből készült kenyerekkel és péksü­teményekkel. A vesebetegek és a lisztérzékenyek igényeit is ki tudjuk elégíteni, az előb­biek a többféle készítmény­hez alkalmas Nephropan-port, az utóbbiak pedig többek kö­zött a gliadinmentes kenyeret és a kukoricás termékeinket igényelhetik. Kiállítás. Március 15-én 16 óra harminckor a Helytörténe­ti Gyűjteményben Három ta­vasz címmel időszaki kiállítás nyílik, amelyet dr. Simon Pé­ter, a Nemzeti Múzeum újkori osztályának vezetője nyit meg. Itt megtekinthető Kossuth La­jos ruhája, amelyet az emig­rációban viselt Amerikában, valamint korabeli dokumentu­mok és fegyverek idézik fel az akkori eseményeket. Ásatások. Március 16. és 31. között leletmentő ásatások kezdődnek. A gyűjtemény munkatársai várják azokat a jelentkezőket, akik segédkezni szeretnének ebben a munká­ban. Részletes információt az 54-591-es telefonon kaphatnak az érdeklődők. Dzsesszteázó. Szombaton a BMKK ifjúsági övezetében fellép a BOP-ART együttes, a billentyűsökön Malecz Attila, a dobon Palotás József, gitá­ron Kormos János, basszusgi­táron Lattmann Béla játszik. Aki szereti e műfajt, ne hagyja ki ezt a dzsesszkoncertet. Moziműsor. Ma este 6-kor a Kortárs. filmklub keretében az őrizet című színes, feliratos lengyel film látható. 17-én csü­törtökön archív filmklub: Krisztina királynő, feliratos, 1933-ban készült amerikai film, a főszerepben Gréta Garbo. 19-én este hatkor Kro­kodil Dundee, színes, feliratos ausztrál film. Szombat este 8- kor Az oroszlán ugrani készül, színes, magyar film, főszerep­lök Bujtor István, Medveczky Ilona, Koós János, Psota Irén. 20-án vasárnap délután kettő­kor A Tenkes kapitánya első­második részét láthatják. Va­sárnap este 6-kor és hétfőn 18 órakor Végső visszaszámlálás, színes, szinkronizált amerikai film. — Játszóház. A Helytörténe­ti Gyűjteményben március 19- én 15 és 17 óra között történel­mi játszóházat rendeznek. Kutyaoltás A városi tanács városgaz­dálkodási osztálya értesíti az ebtulajdonosokat, hogy a ku­tyák veszettség elleni kötelező védőoltását a következő idő­pontokban adják: Óváros, Würth vendéglő március 15-én 9 és 11 óra kö­zött; Dunaiüreden a Halász- csárdánál március 15-én 13 és és 15 óra között. A lakótele­peken: Rózsa Ferenc körút 25. szám előtti parkolóban már­cius 17-én 13 és 15 óra között. A pótoltásokat március 24-én végzik délután kettőtől fél ötig a Rózsa Ferenc utca 25. szám előtti parkolóban. A vé­dőoltás térítésmentes, és az illetékesek kérik, az ebek ol­tási lapját a gazdák vigyék magukkal. A balesetek elke­rülése végett felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a nagy tes­tű kutyákat felnőtt kíséreté­ben, szájkosárral vigyék oltat- ni. A vita összefoglalójában el­hangzott: azért fontos ez a mostani pedagógusparlament, mert legutóbb ilyen fórum több mint tíz évvel ezelőtt volt. Azóta megváltoztak a körülmények, a mai gondok égetőbbéit, a helyzet nehezebb lett. Társadalompolitikai meg­fontolások is indokolttá ten­nék, hogy azok, akik a felnö­vekvő korosztályok felkészíté­sének gondját hordozzák, több lehetőséget kapjanak egymás gondjainak megismerésére. Ezzel lehetőség nyílna arra is, hogy az arra képesek közül nagyobb számban jussanak be fiatalok az állami vezetésbe. Az elkövetkező években az egyre nehezülő pénzügyi kö­rülmények ellenére szükséges megtartani az oktatás megyei szinten is elismerésre méltó színvonalát. Ebből következik, hogy a pedagógusok életfelté­teleinek javítása is központi szerepet játszik, de az igénye­ket a reális lehetőségekhez kell igazítani. Az Óváros főútjáról letérni sem kell, hogy a téglagyár te­rületére érjünk. Mintha ipar- történeti múzeumba érkezne az ember. Látszik, a tervező mindent beleadott a múlt szá­zadban, amikor e gyárat meg­álmodta. A Budai Tégla­ipari Vállalat legkisebb és legrégibb üzeme — 1896­97-ben telepítették ide — a százhalombattai, amely még a hagyományos módon állítja elő az építőanyagot. A fő szempont az volt, hogy köz­lekedéshez közel legyen, s a Duna jelenléte ideális volt. Miután pedig a battai agyag alkalmas volt nemcsak tégla-, hanem iszapolás után cserép- gyártásra is, ezért korábban úgy is hívták, hogy százha­lombattai göztégla- és tetőfe­dőé ser pp-gyár. Mindezeket Praczkó József mondja, aki itt kezdett dolgozni és akinek a szülei is innen mentek nyug­díjba. Hosszú út vezetett te­hát az igazgatói poszthoz, amelyet közel harminc éve tölt be. A gőz szó — meséli — on­nan ered, hogy elektromos áram nem lévén, a különféle berendezéseket gőzgépekkel működtették. Egy Hoffmann rendszerű kemencére és két téglaprésre alapult a tevé­kenység, amelyből az egyik a kisméretű téglát gyártotta, a másik a cserép alapanyagát készítette, amelyet pihentettek három vagy négy napig. Ez a betonvázas kemence 1922-ben a legmodernebb technológiák egyike volt az országban. A világgazdasági válság idején a termelés szünetelt, 1937 máju­sától kisebb-nagvobb javítá­sokkal ötvenegy éve folyama­tosan dolgozik a gyár. A kor­szerűsítésre rákényszerültünk, mert amikor a két nagy gyár, a DHV és a DKV letelepült, azonnal munkaerőgondjaink támadtak. Ugyanis előtte ez volt az egyetlen olyan üzem, amely biztos megélhetést kí­nált majd kétszáz embernek. Az újabb korosztályok viszont már inkább a modern nagy­üzemeket választották. A csúcsidőszak a gyár életében 1968-69 volt, amikor minden gond nélkül elértük a 23,6 millió darabos termelést. Ek­kor már 6-7-féle terméket gyártottunk. A legkeresettebb cikkünk az alagcső volt, ame­lyet iszapos, lápos területek lecsapolásához használtak. A A kultúra mindenkié. Ez alapigazság, és olyan értelem­ben szokás emlegetni, hogy ha egy mód van rá, a társadalom minden rétegéhez jusson el. Ma egy kicsit más értelemben is igaz ez a kijelentés. A vá­rosi művelődési központ üze­meltetéséhez Százhalombatta majd minden termelőegysége kisebb-nagyobb pénzösszeggel hozzájárul. Például a Benta Völgye Termelőszövetkezet százezer forinttal támogatja a néptánccsoportot, de nem ki­vétel ez alól a DKV és a DHV sem. Arra voltam kíváncsi, ami­kor az ország kultúrházai többségének pénzügyi nehéz­ségei vannak, miként áll ezzel a BMKK? Friss filmeket Beszélgetőpartnereimmel, Takács Péter igazgatóval, Pil- lár János műszaki vezetővel és Vezér Mihály gazdasági vezetővel az idei év program­jait tekintettük át a pénz tük­rében. — Ezek a támogatások arra elegendőek, hogy a művészeti csoportokat emelt szinten tud­juk működtetni. Ez azért fon­tos, mert a különböző csopor­Balaton környékére, a Horto­bágy vidékére óriási mennyi­ségeket szállítottunk, sőt Mor­vaországba is exportáltunk. — A történeti visszatekintés és a hőskorszak nosztalgikus álomnak számít, mert ma már nem túl sokan dolgoznak itt. — A tavalyi évet már 5,6 milliós veszteséggel zártuk, pedig az 1987-es esztendőben volt egy felfutás a kereslet­ben. Huszonheten dolgoznak olyanok, akik egyáltalán talál­koznak a téglával. Jellemző, hogy nincsenek karbantartók, hanem a nyugdíjasok járnak vissza ezt a munkát elvégezni. Az említett létszámból 20 em­ber a hőskorszakban is itt dolgozott, tehát már közel- jámak az ötvenhez. Az eddi­gi elképzelésünk az volt, hogy ameddig téglára kereslet van, ameddig a vállalat nyereséges és ki tudja fizetni a battai gyár veszteségét, addig ezt a társaságot nem mozdítjuk ki. Szépen lassan kivárjuk, ahogy nyugdíjba vonulnak a dolgo­zók ... — Most új gazdálkodási rendszer van, amely minden­kivel és mindenekf elett a nyereséget tartja szem előtt. Mi az, ami a vállalat vezeté­sével mégis fenntartja ezt a müemlékszerű gyárat? — Nézze, akármilyen nehéz legyen is a gazdasági helyzet, amelyben mi téglások élünk, az emberekről nem lehet egy tollvonással lemondani. Mert ők az igen nehéz időszakban is kitartottak. Nemcsak huma­nitárius szempontról van szó, tokba, tanfolyamokra ezerhá-' romszázan járnak. Ez azt je­lenti, hogy kevesebb turnéra utazhat a kórus és a néptánc­együttes is. Egyéni hozzájáru­lásra van szükség. Például a gyerekkórus hatnapos NSZK- turnéjához a szülők kétezer forintot adnak. A rendezvé­nyeket illetően visszalépésnek tekinthető, hogy 80 ezer fo­rintos színházi előadásokat nem engedhetünk meg ma­gunknak. Szűkebb lesz tehát a választék. Nem tudjuk anya­gilag támogatni az úgyneve­zett tematikus hétvégi prog­ramokat. Ez azt jelentette, hogy a házat ingyen más in­tézmények vették birtokukba, ezt idén nem vállalhatjuk. Egy játszóház alkalmával csak az anyag tíz-tizenöt ezer fo­rint kiadást igényelt. Az idén úgy oldjuk meg, hogy belépő­díjassá tesszük a szabad prog­ramokat. Havonta két kiemelt hétvégét szervezünk, arra tö­rekszünk, hogy minden réteg számára kínáljunk valamit. A közbeeső hétvégeken pedig a moziprogramot igyekszünk erősíteni. A mozi február hó­napban minden eddigi csúcsot megdöntött. Ez úgy sikerült, hogy a Pest Megyei Moziüze­mi Vállalattal közös érdekelt­ségű szerződésben vagyunk. Eszerint mi 150 néző után fi­zetünk alapdíjat. Ha megkap­hanem arról is, hogy azokat, akik a battai gyárból képesek lesznek a váltásra, azokat át­visszük Törökbálintra és átké­pezzük az ottani technológiá­ra. Éz körülbelül 8-10 embert érint, másik részük nyugdíj előtt áll, és vannak olyanok is, akiket nem szívesen lát­nánk Törökbálinton. A kom­munális költségvetési üzem ezeket mint nem kvalifikált munkaerőt foglalkoztatja, er­ről az illetékes vezetőkkel már tárgyaltunk is. Ami a kereseteket illeti, nagyon je­lentős különbség van a török­bálinti dolgozóké és a battaia- ké között. Az átlagbér hat­ezer forint itt. Battán, Török­bálinton pedig viszonylag könnyebb munkával tíz-tizen- egyezer forintot keresnek. El­képzelhető, hogy a törökbá­linti munka, a modernebb kö­rülmények vonzóak azon bat- taiak számára, akik hajlan­dóak újat betanulni. A közel­jövőben munkásgyűlésen szó­ba kerül majd az az időpont, amikor a termelés megszűnik. Rákényszerültünk erre a dön­tésre, mert a kemence fölötti térszárító az idén már nem üzemeltethető. Nem lesz könv- nyű, de igyekszünk embersé­gesen megoldani az ott lévők helyzetét. A felkorbácsolt in­dulatokat most nyugtatni kell, mert a foglalkoztatási gondok nem csak a téglaiparban je­lentkeznek. Az érdi gyár után most a battai tevékenységét is be kell fejezni. A törökbálinti téglagyár elégíti majd ki a térség igényeit. juk a filmet, csak egy napra, érte is megyünk, ha kell, mert azt szeretnénk, akkor játsszuk mi is a filmet, amikor orszá­gos bemutatója van. Ez olyan érdekeltség a moziüzem ré­szére is, amely tisztességes hasznot hoz a konyhára, mi pedig friss filmeket játsszunk a közönségnek. Ez bizonyos vállalkozási forma is, amely remélhetőleg idén kétmillió forint hasznot eredményez ne­künk. Támogatásra várva — Sokakban minden bi­zonnyal, felvetődik a kérdés: a házban lévő technikai be­rendezések nem mozgósítha- tók-e valamilyen formában az anyagi lehetőségek bővítése érdekében? — Még egy ilyen forma van a Rock Színház társulatával, amelynek értelmében egy két- háromórás próbáért 4000 fo­rint terembért fizetnek. Ennek a másik haszna, hogy a társu­lat minden évben ad egy in­gyen előadást, persze ez a né­zőknek nem jelent ingyenes­séget, csak a ház spórol meg vele kiadást. Kapcsolatot ke­restünk ezenfelül a rádióval, a hanglemezgyárral, de sajnos ezek a kezdeményezéseink va­lahogy abbamaradtak az első kapcsolatfelvétel után. — Költségvetésünk egyik legnagyobb tétele az energia- igény fedezete — veszi át a szót Pillár János műszaki ve­zető. — Eddig sem volt köny- nyű, de az energia árának emelése még feszítettebbé te­szi a helyzetet. A másik té­tel a külső megrendelések fe­dezése, itt az eddigi összeg egy harmada áll rendelkezésre az idén. Ez olyan munkákra vonatkozik, amelyeket mi ma­gunk nem tudunk elvégezni szakképzettség hiányában. A következő a szerszám és anya­gok beszerzése, amelyre szin­tén nagyon kevés pénz áll rendelkezésünkre. Számunk­ra felértékelődött a társadalmi munka szerepe. Várjuk azon aktivisták jelentkezését, akik segítenének. Fém- és faipari szakmákban jártas munkaerőt várunk, akik társadalmi mun­kában elvégeznék a különféle szakmunkákat. Hamarosan szükségessé válik a folyosók, illetve a gyerekek által hasz­nált termek festése, amelyre végképp nem tudunk szakem­bert találni, itt is örülnénk a támogatásnak. ígért összegek — Amint arról szó’ volt, a költségvetésünk egynegyede bevételekből tevődik össze, amelynek a fele vállalati tá­mogatásból, a másik fele a saját tevékenységi bevételből származik. A magam részéről — folytatja Vezér Mihály gaz­dasági vezető — mindkettőt illetően az idén bizonytalan­ságot érzek. Mindenekelőtt azért, mert a lakosság kultú­rára fordítandó kiadásainak nagy részét komolyan veszé­lyeztetik az áremelkedések. Ez szerintem. jelentkezni fog a bevételeink csökkenésében. Ami az országos helyzetet illeti, úgy látom, hogy a gaz- laság még nem érte el a mély­pontot, tehát további restrik­ciós lépések várhatók a gazda­sági kormányzat részéről. A számunkra ígért összegeket csak akkor érezhetjük majd a zsebünkben, ha tényleg meg­kaptuk. Elég bizonytalanság­ban kell az idén dolgoznunk. Arra ügyelünk, hogy a pénz­hiány a működés alapfeltéte­leit soha ne veszélyeztesse. Továbbra is várjuk észrevé­teleiket, javaslataikat, pana­szaikat minden kedden 14 és 17 óra között az 55-533-as te­lefonszámon. Az oldalt írta és fényképezte: Földes György feMlT. HOL. MIKOR?Hl Kulturális programok Kénytelenek bezárni a gyárat Inkább ipartörténeti emlék Még ma is jobbára a nehéz fizikai munka jellemző a battai téglagyárra. Inkább Ipartörténeti emlék, mint korszerű mun­kahely Egy érdekes kérdés és a rá adott válasz kitünően jelle­mezte azoknak a helyzetét, akik legutóbb fejtették ki vé­leményüket saját és pályatár­saik életéről. Az egyik felszó­laló megkérdezte a pedagógu­sok városi paramentjén részt vevő tanácsi illetékest, miért nem indítottak az új szakkö­zépiskolában gimnáziumi osz­tályt is addig, amíg a kihasz­náltság nem ér el magasabb szintet. A tanács művelődési osztá­lyának vezetője válaszában elmondta, ennek főleg az az oka, hogy a nyolcadik osztá­lyosok körében csökken az érdeklődés a gimnáziumok iránt. Ez a felméréseken ala­puló megállapítás azt tükrözi, hogy általában a műveltség iránti igény is csökkenőben van, mert a családokban a pénzről esik a legtöbb szó. Ugyanakkor örömmel álla­pították meg sokan a felszó­lalók közül, hogy Százhalom­battán a lakáshoz jutás esé­lyei sokkal jobbak az orszá­gos átlagnál, hamarabb kap­nak saját otthont az ideköl­töző fiatalok. Ahogy Kiss Fe­renc felvetette: inkább a már kiutalt lakások átadása körül vannak komolyabb gondok. Érdekes módon többen is ki­fogásolták, hogy a pedagógu­sok számára kevés állami ki­tüntetési lehetősége van a ta­nácsnak. A szünetben arról folyt a beszélgetés, hogy ha már az anyagi elismerés kí­vánnivalókat hagy maga után, legalább az erkölcsiek­kel lehetne nagyvonalúbban bánni. A munka elismerését jelenti azonban az is, hogy javultak a munkakörülmények a taná­csi intézményekben, mivel ezek többsége az utóbbi húsz esztendőben épült. Ugyanak­kor érdemes volna alaposab­ban elemezni az okokat, miért hagyják el annyian a peda­góguspályát, miért mennek el azok a városból, akik pedig lakást is kaptak! Tíz esztendő után Pedagógusok parlamentje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents