Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
Francia foglyok idegen földben PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 61. SZÄM 1988. MÁRCIUS 12., SZOMBAT Csődügyek Mit tanult meg a vert sereg? A csődtörvény. Erről a témáról tartott előadást a ceglédi menedzserklub tagjainak dr. Csillag István, a Pénzügykutatási Rt. igazgatóhelyettese. A csődügyek szakértőjét a klubfoglalkozást megelőzően kértük beszélgetésre. — Mennyi idő telt el Magyarországon a hazai csődjelenségek regisztrálása és a , csődtörvény megjelenése között? — Erre azt lehetne mondani, hogy közel negyven év. Szűkebb szakaszt megjelölve 3—4. Az, hogy egy cég nem tudja teljesíteni a fizetési kötelezettségeit, előfordult már abban az időszakban is, amikor a vállalatoknak azért volt pénzük, mert nekik a Tervhivatal vagy valamelyik ágazati minisztérium kiutalta. Némely cégek túlteljesítették a tervet, miközben a portékájukra nem volt fizetőképes kereslet. — Nyugodtan mondhatjuk, hogy a csődhelyzet nem új jelenség. Kétségtelen, hogy 1968 után lehetett azonnal ráfogni, hogy ez egy vállalati magatartás, hogy egy meghatározott vállalati magatartás szülötte is. Vagy hogy inkább vállalati magatartás szülötte. Ugye nagyon fontos a hangsúly! Először 1968. és 1974. között tárultak föl világosan azok a vállalatok, amelyek mások kontójára éltek. — És nem nagyon zavartatták magukat. — Ez a magatartás a vállalatok körében egyáltalán nem volt riasztó, de nem is riasztotta őket semmi. Sőt még óvatosságot sem kellett színlelniük. Ráadásul, amikor a hetvenes évek elején ezek a jelenségek nagyobb méretekben bukkantak a felszínre, akkor egy drasztikus visszalépésre került sor. A nehéz helyzetben levő nagyvállalatokat kiemelték, és külön pénzelték. Egy ország működésének gazdaságossága, az egészségessége mérhető azzal, hogy adott időszakban hány új vállalat keletkezik, s az önmagukat túlélt, gazdaságtalan régiek milyen ütemben és hogyan szűnnek meg. Jellemzé sül: Magyarországon 1971 és 1984 között gyakorlatilag 3 darab vállalat szűnt meg. És upvanebben az időszakban — ha nem számoljuk az 1982. január 1-je óta gomba módra szaporodó kisvállalkozásokat — 10—12 vállalat, vállalkozás született. Megelőzni a bajt — Ez az arány is pontosan kifejezi azt a stagnáló hely zetet, amelyben a csődtől való fenyegetettség hiánya a különféle jövedelmeknek a költségvetésen keresztül való átpasszírozásához, a felelősségtől való mentesüléshez vezetett. Ebben az értelemben az 1983—84-es időszak olyan határkő, amikor a csődhelyzettel és az eljárással való foglalkozás úgyszólván beérett. Kényszerült beérni. Főleg azért, mert nagyon sok kisvállalkozás jött létre és ezek egyszerűen nem kapták meg a pénzüket a már meglevő nagyobb vállalatoktól. A másik ok az, hogy az MSZMP 1957 óta minden második évben hoz egy határozatot a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítására. — Tehát végül is 84-ben kezdődött el a csődeljárással való bátrabb kacérkodás. Már akkor az összes határozatban kitűzték, hogy ezt nagyon gyorsan be kell vezetni. Csakhogy elhúzódtak az egyeztetések. Amikor a csődeljárási szabály fölbukkanásának a szele megcsapta azokat a vállalatokat, amelyek okkal tarthattak volna a határozottabb hitelezői követelésektől, ezek a cégek próbálták elodázni a törvény megjelentetését. Aztán 1986 júliusában csak napvilágra került. Egy eléggé szégyenlős rendelet, ami nem a csődről szól, hanem a jelszámolásról. Tehát egy zsákba varr ja azokat is, akik más formában akarnak tovább működni, meg azokat is, akik mások rovására éltek eddig. — Milyen környezetbe érkezett a csődtörvény? — Borzasztó gondot jelentett, hogy most már bárki jelentkezhet, ha az adós vállalat nem teljesít időben. Eléggé elterjedt jelenség nálunk fizetési késedelem, úgyhogy igencsak nagy ijedelem támadt, hogy mi is lesz, ha a törvény hatályba lép. A kormányzat egy előzetes eljárással megkísérelte kitapogatni azokat a gócokat, amelyek miatt terjed a gazdaságban a fizetési késedelem. Hogy ezeket kiemelje a sorból. Ez a válságiparágak (pl. bányászat, kohászat) rendezése címén meg is történt. Utólag visz- szatekintve már lehet látni, hogy annak a 40—50 millió forintos tartozásnak és banki követelésnek az elengedése nemigen vezetett eredményre. Mert ideig-óráig természetesen kihúzta ezeket a cégeket a csávából, de a válságokokat nem szüntette meg. Illúziók nélkül Tényleg úgy festett, hogy majd tömegesen jelentkeznek a csődök. Akkor aztán megpróbálták finom banki módszerekkel kikutatni, hogy mely vállalati csoportokban fordulnak elő a válságjelek nagyobb számban. Vagyis hogy hol vannak a gyökerek. Ez bizonyos értelemben legalább egy évig sikerült, hiszen nem közvetlenül a csődtörvény alkalmazásának az első napján jelentkeztek seregestül a hitelezők. Végül is a periferikus esetek azok, amelyben a törvény a gyakorlati színtereken bemutatkozott. Kisebb vállalatok, kisebb szövetkezetek ellen folytatták le a csődeljárást. Az egyedüli nagy hal a VÁÉV volt. — Azóta módosult a vállalati magatartás? — Ma már talán természetesebbnek tekintik a vállalatok, hogy létezik csődeljárás. De ugyanakkor megpróbálnak mindent megtenni annak a be bizonyítására, hogy ez az ország egy zárt gazdaságú ország. Tehát azok a teljesítmények, azok az áruk, amelyeket ezek a válalatok adnak, nélkülözhetetlenek, hiszen nincs importverseny, nincs mivel pótolni. Szóval azt nem isme ri el a vállalati közvélemény, hogy egy önmagát túlélt szervezet, gazdálkodási forma egyszerűen eltűnhet, és egy másik váltja föl. Vagyis más is képes lehet ugyanazon áruk előállítására olcsóbban. A helyzet ellentmondásos, mert a vállalatok most már félnek a csődszituációtól, de elég erélyesen föl tudnak lépni ellene, és megpróbálnak a Pénzügyminisztériumra és más szervezetekre gyakorolt nyomással valahogy elébe menni a dolgoknak. Előkezeltetik magukat. — Még mindig illúzió! — Ez az ország az egy lakosra jutó adósságállomány tekintetében a világ élvona-1 lába tartozik, és ha ezt az „eredményt” megpróbáljuk fokozni, akkor esetleg „sikerülhet” is. Mert hiszen volt már olyan időszak, amikor ezt megalapoztuk. Most már csak dinamizálni kell. Versenyhelyzetben — Ki lehet-e kerülni veszteség nélkül a csődből? — Az ember a mindennapi életében sem szívesen ismeri be a baklövéseit, még azt sem, amiről nem is ő tehet. Kérdés, akarunk-e tanulni. Tény, hogy sokan tartózkodnak ettől. Nekem kevés személyes tapasztalatom van, hogy például egy szanálás konkrétan hogyan folyik le. Aminek során az állam ugyan benyúl a zsebébe, de nem marad változatlan a gazdálkodás formája, mint például a Ganz-MÁVAG és a Soroksári Vasöntöde esetében. Akik ott dolgoztak, össze tudták mérni más cégekkel a saját szervezetlenségüket, a saját borítékaikat, a saját főnökeik alkalmatlanságát. Tehát az eljárást alighanem megnyugvással könyvelték el, hogy na most már nem mehet úgy, mint eddig. — Persze mindenki fél, hogy mi a garancia a változásra. Nincs biztosíték. A gazdaság verseny, kinfek van itt arra biztosítéka, hogy. ő nyeri meg! A krízishelyzetben levő területeket, például a szénbányászatot, külön kell kezelnünk. Ott nem lehet ugyanazt az elvárást támasztani a dolgo zókkal szemben, hogy ugye hát volt, ami volt eddig, de most próbáljanak meg vala mi mást csinálni. — Az ilyen esetekre külön programok kellenének. Például az ott induló kisebb üzemeknek könnyebben kellene hitelt kapniuk, lehetséges volna az áttelepülés. Ismerjük nyugati példákból, hogy ahol leépül egy nagyüzem, ott már valószínűleg előtte tünkrement a környezet. A füst miatt. Nincs' ára a házaknak. Tehát nem lehet azt mondani az embereknek, hogy na költözzenek ide vagy oda. Ez a helyzet megint más szempontokat igényel. Varga Sándor Üjabb francia hadifogoly- szállítmány érkezett 1794. május 4-én Ceglédre, elcsigázottak voltak, ápolatlanok és éhesek. A szekerekről hat halottat emeltek le, akiket a körfallal kerített támpilléres templom falánál fektettek le. A tanács koporsókat ácsolta- tott és másnap a szokatlan egyenruhájú katonák négyszögében ravatalozták föl sorban mind a hatot. Belkovics István plébános végezte a temetési szertartást, majd amikor szentelt vízzel rájuk hintette az utolsó áldást, kocsikon vitték ki a franciákat végső nyughelyükre, a napjainkra már megsemmisült öreg katolikus temetőbe, amelyik a Széchenyi út, a Hold utca és a Virág utca között terült el. A nagy francia polgári forradalmat az európai államok kormányai eleinte közönyösen szemlélték, csak akkor rendültek meg, amikor országaikban a felszínen vagy a föld alatt lázadó hangok hallatszottak és forradalmi csoportok szerveződtek. Hazánkban már az első esztendőben, 1789-ben kikerült a nyomdából Batsányi Jánosnak A franciaországi változásokra című ujjongó verse, és a társadalmi változás magyar híveinek ajkán fölcsendült a Marseillaise: Allons entfans de la patrie ... Az európai fejedelmek közül a legreakciósabbak, a Habsburg császár és a porosz király fegyverrel követelték a franciáktól a királyság és a régi rend visszaállítását. E fenyegetésre a forradalmi törvényhozó nemzetgyűlés háborút üzent II. Lipótnak, Ausztria császárának, Magyar- ország és Csehország királyának. A harcok két hadszíntéren kezdődtek, az osztrák kézen levő Németalföldön és a Rajna mellékén. A szövetségesek Párizsba akartak bevonulni és rendet csinálni, ugyanakkor a franciák magukhoz akarták csatolni Németalföldet. Az osztrák németalföldi seregben két magyar gyalogezred, egy zászlóalj, négy gránátos zászlóalj, az Eszterházy- és a Hadik-huszárezred s a Wurmser-lovasok egy osztálya yédekezett és vesztett. A kitűnő harci szellemű és legkorszerűbb fegyverekkel ellátott forradalmi hadsereg győztes nagy csaták után elfoglalta és megszállta Németalföldet és a rajnai Mainzot. A feudális hadseregek azon szándéka, hogy megbuktassa a forradalmat, meghiúsult, újabb hadicéljuk szerint minden erővel törekedtek az elvesztett területek visszafoglalására. A háború második esztendejére létszámbeli fölénybe kerültek, mert Svájc, Dánia, Svédország és Törökország kivételével szövetségükbe tömörítették az egész kontinenst. A még nem mozgósított magyar állományból további öt hadilétszám gyalogezredet, négy gránátos zászlóaljat és az ösz- szes huszárezredeket harcba vetették, vissza is foglalták Németalföldet és az Alsó-Raj- na vidékét. Tongernnél, Neerwindennél, Löwennél, Brüsszelnél, Ypern- nél és Condé váránál fogságba ejtett franciákat a bécsi Consilium Auláé Belicum intézkedésére szállították hazánk déli vidékeire Cegléden át Szegednek és a bánáti városokba, de városunkon haladták át az abonv—szolnoki úton a keleti részekre is. Az elégtelen táplálkozás, a szokatlan éghajlat és a betegségek megtizedelték ezeket a meneteket. Az útközben elhaltakat a pihenőhelyeken temették el. Pesten, Üllőn, Pilisen és Cegléden volt váltóállomás és hosszú szállás, némelyik több napig is eltartott. Egy év alatt, 1793 decemberétől 1794 novemberéig Cegléden tizenhat francia hadifoglyot temettek el. Akiknek fájt elvesztésük, anyjuk, feleségük, régen csontjaikra vetkőztek, városunkban a kortársak egy ideig emlegették még őket, azután már senki sem gondolt rájuk. Ám az eltelt százkilencvenöt esztendő után a régi katonák nyomában francia és magyar kutatók járnak. A kutatást Palásti László irányítja. Brüsszelből indulnak, végigutazzák a nagy országutakat, amelyeken a fogoly franciákat szállították, kimásolják a stációk plébániáinak kopott pergamenkötésű vén matrikuláiból a neveket s a behorpadt sírokra virágot ültetnek. A ceglédi öreg katolikus temetőt megszüntették, a franciákat soha ki nem hántolták, ott nyugszanak a fölébük épült családi házak, gyümölcsfás kertek, zöldséges ágyások és szelíd virágok, muskátlik, bazsalikomok és violák alatt. Nevüket azonban őrzi az óplébánia halotti anyakönyve, elhantolásuk sorrendjében: N. N tiszt, Étien Delon gránátos, N. N. fogoly, N. N. gárdista, Jean Connolnel tüzér, Obier- nent ezredes, Joan Koterrend tüzér, Charles Migrott, a XII. zászlóaljból, Bate Srassburg, a III. zászlóaljból, Claud Jackquelin gránátos, Carolus Espinas káplár. Franc Bubán káplár, Nicolaus Noel, a VI. zászlóaljból, Jós. Marti Rock, a VI. zászlóaljból, Joan Bapt. Gramon a VI. zászlóaljból, és Franc Kuriapeline hidász. Hídvégi Lajos Tanácstagi beszámolók Március 14-én 17 órakor a 13-as körzet tanácstagja. Pa- lumbi Miklós a Dózsa Kollégiumban; a 27-es körzet tanácstagja, ifj. Bellér Miklós a Malom téri általános iskolában-; a 33-as körzet tanácstagja, Kovács Ferenc a Vörösmarty téri általános iskolában; a 44-es körzet tanácstagja, Arany Béla. a Bajcsy-Zsi- linszky úti általános iskolában; 18 órakor az 51-es körzet tanácstagja, Nagy Zoltán, a Talajjavító Vállalatnál; március 16-án 17.30 órakor a 15-ös körzet tanácstagja, Christmann László, a Démásznál; március 17-én, 16 órakor, az 57-es körzet tanácstagja, Jó- zsa István, a Lenin Tsz-ben; 17.30 órakor a 6-os körzet tanácstagja, Fekete Antal, a Kossuth Lajos Gimnáziumban; 18 órakor az 56-os körzet tanácstagja, dr. Csapó István CÁT Cifrakertben; március 18-án 18 órakor a 42-es körzet tanácstagja. Sági László, a Bajcsy-Zsilinszky úti általános iskolában tartja beszámolóját. Nagymesterek utódai Néhány nappal ezelőtt rendezték meg a Mészáros Lőrinc Általános Iskolában a körzeti kisdobos- és úttörő- sakkversenyt. A kisdobos fiúk között Nagy József (Abony, Somogyi Iskola) végzett az élen. Az ezüstérmet a Mészáros iskolába járó Brezina Zsolt, a bronzot Mucsányi Róbert (Abony, Gyulai) vehette át. A kisdobos lányok mezőnyében a ceglédberceli Galambos Zita bizonyult a legjobbnak. öt a második, illetve a harmadik helyen Nagy Zsuzsanna és Ungvári Ildikó követte, mindketten a Somogyi Imre Általános Iskolából érkeztek. A „kisebb” felső tagozatos fiúk versenyét Varsányi Zoltán (Ceglédbercel) nyerte. Az albertirsai Béki Nándor és a törteli Ugró Sándor követte a bajnokot a dobogón. Igaz, hogy dobogó nem volt. Itt volt viszont Sárdi Evelin Ceg- lédbercelről, aki az ötödik- hatodik osztályosok között győzött, megelőzve az albertirsai Szabó Zsuzsát és a szintén ceglédberceli Feleki Évát. Betáblázták a csatorna helyét A nagy lányok versenyében a somogyis Csörögi Ágnes nyert, mögötte a második helyen Mező Virág (Ceglédbercel), a harmadik helyen Kuti Judit (Táncsios iskola) végzett. A nagy fiúk csatájában Dé- tári Sándor (Mészáros iskola) használta ki legjobban a hazai pálya előnyeit, ha egyáltalán van ilyen a sakkban. Mögötte a sorrend: 2. Szabó László, 3. Kürtösi Zoltán (mindketten Ceglédbercelről). Ha pontversenyt számítanánk; akkor ma a legjobban sakkozó gyerekek Ceglédber- celen lakoznak. A másik kiemelkedően szerepelt iskola az abonyi Somogyi. Ebben a két iskolában — a többiekhez képest — feltűnően jó a sakkutánpótlás. R. L. Kerékpár és foci A téli szünet után a megyei bajnokságban is megkezdik tavaszi pontvadászatukat a labdarúgó-együttesek. A két ceglédi gárda közül a Ceglédi VSE játszik itthon, szombaton délután fél háromkor a Pilisvörösvár csapatát fogadja a Vasutas sporttelepen. Jelenleg a CVSE 7 ponttal az utolsó előtti, a Pilisvö- íösvár eddig egy ponttal többet szerzett. Mindketten a kiesés ellen harcolnak, így a Vasutas számára létfontosságú a győzelem megszerzése. Előtte, fél egytől az ifjúságiak lépnek pályára. A sportfelügyelőség és a KISZ városi bizottsága szervezésében ugyancsak szombaton kerül sorra a hagyományos kerékpáros Petőfi túra. A résztvevők 9 órakor a Kossuth Ferenc utcai bútorbolt elől indulnak a mintegy hatvan kilométeres táv teljesítésére. A rendezők kérik, hogy mindenki csak jól előkészített kerékpárral vállalkozzon a túrázásra. U. L. A Körösi út (Kossuth tér és Déli út közötti szakaszának) felújítási munkái a csapadékelvezető csatorna megépítésével kezdődnek. Az Aszfaltútépítő Vállalat brigádja a Déli út felőli részen dolgozik — képünkön. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Ki mit tud? Március 13-án, vasárnap délelőtt 10 órakor rendezik meg a Kossuth Művelődési Központ színháztermében a Ki mit tud? megyei elődöntőjét. ISSN 01S3—2600 (Ceglédi Hírlap)
