Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

1988. MÁRCIUS 12., SZOMBAT 5 Alig több mint fél éVe annak, hogy a párt mült év Ä júliusi állásfoglalásáról, a gazdaság és társadalom kibontakozási programjáról beszélni kezdtünk. Nagy reményekkel, s még több várakozással, bizalommal. Pár hónán telt csak azóta el. s úgy tűnik, ha a várakozás, a remények maradtak is, az illúzió az iránt, hogy nehéz helyzetünkből rövid idő alatt kikeveredünk, elillant. Nö­vekvő bizonytalanságról, az állampolgárok, gazdálkódó szervezetek csalódásáról, bizalmatlanságuk növekedésé­ről egyre többször esik szó napjainkban. Sokan úgy vé­lik. hogy az a folyamat, amelynek főbb céljait pártunk és kormányunk az elmúlt évben megfogalmazta, majd a cselekvést elindította, az utóbbi időben megtorpant. Az okok közül az egyik, hogy túlságosan sok a jogsza­bály. áttekinthetetlen a jelenleg érvényes szabályozás, amely nem egy esetben éppen ellenkező hatást vált ki céljainkkal szemben. Érdektelenségről, sőt, mi több. ellenérdekeltségről be­szélnek a szövetkezeti mozgalomban is. Rossz közérze­tük okairól, az ellentmondások feloldásának lehetőségé­ről szerkesztőségünk kerékasztalánál dr. Bernáth Tibor, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának (OKISZ) alelnöke, a Pest Megyei KISZÖV. illetve a dunaharaszti Texgraf Kisszövetkezet elnöke, Császi Sándor, a vecsési Ferroelektrika Kisszövetkezet elnöke. Gyémánt György, a dunakeszi Dukát Műanyag- és Papíripari Kisszövet­kezet elnöke, Németh Imre, a pomázi Dataplan Számí­tástechnikai Kisszövetkezet elnöke. Veres Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága gazdaságpolitikai alosz­tályvezetője és Zakar Istvánné, az OKISZ elnökségének tagja, a ceglédi Nívó Kisszövetkezet elnöke fejtette ki véleményét. Szerkesztőségünket Pató Zsuzsa képviselte. A Pest Megyei Hírlap kerekasztala Hogy feloldódjanak az ellentmondások PEST MEGYEI HÍRLAP: — Az ipari szövetkezetek jelené­ről, jövőjéről szólva talán ér­demes felidézni néhány gon­dolatot az OKISZ elmúlt év őszén tartott országos tanács­kozásait hallottakból. Berecz Frigyes, a Minisztertanács ak­kori elnökhelyettese hozzászó­lásában hangsúlyozta. hogy kormányunk szélesíteni ígyek- szik a progresszív, jöi gazdál- kodö szervezetek mozgásterét és megkülönböztetett figyelmet fordít távlati érdekeltségük megteremtésére. Mint mondta, szerkezetváltás, az egyéni ké­pességek jobb kibontakoztatá­sa szükséges, s ehhez meg kell teremteni a feltételeket. A tanácskozás óta eltelt fél év, s mondhatjuk, alapvetően mó­dosultak a gazdálkodás feltéte­lei. De vajon hogyan? Megva- lósult-e az, ami Itt elhang­zott? Zakar Istvánné: — Én más­képp tenném fel a kérdést, mégpedig így: komolyan ve- hettük-e azt, amit nekünk mondtak? Hiszen ezen a ta­nácskozáson a kormányzat egyik képviselője következe­tesen kisipari termelőszövet­kezetekről beszélt 2000 ember előtt. Joggal vethetem fel, ha ilyen beosztásban valaki még a nevünket sem tudja ponto­san, hogyan lehet tájékozott a dolgainkban? Ennek ellenére biztatónak tűnt a jövőnk. So- kadmagammal elhittem, hogy a jól dolgozók, a hatékonyan gazdálkodók, azok, akik mű­szakilag megalapozták a jövő­jüket — ha nagyobb elvonás­sal is kell számolniuk —, jól járnak, fejlődhetnek. Most, hogy már ismerjük a szabá­lyozókat, úgy érzem, annyira eltértünk az eredeti koncep­ciótól, hogy nem biztosított a kívánt eredmény elérése. Nem tudom, mitől várhatja bárki is az előrelépést, a növekedést, ha a fék erősebb, mint az ösz­tönzés? Hogyan ösztönözze többletteljesítményre egy ve­zető a beosztottjait, ha nincs fedezete arra. hogy kifizesse az ezért járó béreket? Hogy vegyen fel új dolgozót, hogyan teremtsen új munkahelyet, még ha hatékonyan, termelé­kenyen is dolgozik és van pia­ca a termékeinek, de a bérsza­bályozás jelenlegi formája nem ösztönzi erre? Csak úgy tud felvenni új munkaerőt, ha a régiek bérét csökkenti. Míg azok, akik rosszul dolgoztak, akik nem szereztek új piaco­kat, akiknek nincs munkájuk, elbocsátják egy részét a dol­gozóiknak, s az ő bérükből emelik az ott maradókét. Azt hiszem, ha ez így marad, le­hetetlen állapotba kerül a mun­kaerőpiac. Császi Sándor: — És a jól gazdálkodók is parkolópályára állnak. Várják, hogy ismét megváltozzanak a szabályozók. Rendkívül súlyos problémá­nak tartom ezt, csakúgy, mint azt, hogy elveszett a bizalom a jogszabályok iránt. Tavaly még egy évre spekuláltunk. Ma már csak fél évre. de lehet, hogy hamarosan csak negyed­évre gondolkodunk előre. Majdhogynem máról holnap­ra élünk. Hogy egy konkrét példát említsek: A Ferro- elektrikában, hasonlóan a töb­bi jelenlevő elnök által képvi­selt szövetkezethez, évek óta nagy hangsúlyt fektettünk a műszaki fejlesztésre. Évente sok milliót áldoztunk erre, tudtuk, hogy holnap abból élünk, amit ma befektetünk. Kifejlesztettünk egy olyan ka­pacitást, amelyet szakcsoport­tal működtetünk. Januártól azonban a bevezetett jövede­lemadó miatt azok, akik ko­rábban 6000 forintot is haza­vittek, most jó, ha 3200-at ke­resnek itt. Nem érdekeltek ab­ban, hogy többletmunkát vé­gezzenek. De meg kell mon­dani, hogy az ugyancsak ja­nuár 1-jétől bevezetett „füst­pénz”, a 20 százalékos ellen- értékadó a szövetkezetei sem ösztönzi arra. hogy a szakcso­portját foglalkoztassa. Ám ott vannak a gépek, az állóesz­közben lekötött vagyon, a ka­pacitás, amit működtetni kell, de ez a szövetkezetnek-éven­te legalább egymillió többlet- költséget okoz majd. Ügy vé­lem, a jövedelemadó és az el- lenértékadó együttesen tönk­reteszi a szakcsoportjainkat. S ha ezek most öt év után megszüntetik a tevékenységü­ket, akkor rakhatjuk kocsira az öntvényeinket, utaztathat­juk Orosházára azokat eszter- gáltatni, ha ott egyáltalán lesz valaki, aki megcsinálja. Kinek éri ez meg? A saját szövetke­zetünk problémáját vetettem fel, de azt hiszem, népgazda­sági szinten is több helyen le­het ez probléma. Majd’ egy­millió ember végez ma még munkát a kisvállalkozásokban. Mi lesz akkor, ha csökkentik vagy megszüntetik a tevékeny­ségüket? Nem fog befolyni az az adó, amit a kormány előre eltervezett. Dr. Bernáth Tibor: — Ez­zel kapcsolatban el kell mon­dani, hogy a kisszövetkezeti formában működőknél ez nem gond. Ha megszüntetik a szak­csoportokat, s a tagokkal és alkalmazottakkal végeztetik el a munkát, minden teljesítmény kifizethető. Ebben az esetben nem kell ellenértékadót fize*- ni. PEST MEGYEI HÍRLAP: — tek egy része korlátozott fele­lősségű társasággá alakul át. Persze csak akkor, ha át lehet tekinteni a rendeleteket. Mert manapság olyan mennyiségben és tartalommal jelennek meg ezek, hogy az már szinte kö­vethetetlen. Arról nem is be­szélve, hogy ezek a rendele­tek nem egy esetben ellent­mondanak egymásnak, a vég­rehajtási utasítások a rende­leteknek, s az egész együtt a józan észnek. Mert pontatla­nok, hibásan közölnek adato­kat, félreérthetően fogalmaz­nak. Ráadásul másképpen ér­telmezik, magyarázzák a pa­ragrafusokat a különböző új­ságok, a televízió, a rádió. Sőt, az értelmezés attól is függ, hogy az illetékes melyik hiva­talban dolgozik. Nem csoda, ha azt mondjuk, nincs tekin­télye a rendeleteknek. Dr. Bernáth Tibor: Nemcsak a tekintélyről van szó, hanem arról, hogy törvénysértő mó­don is megjelenhet rendelet. Konkrétan a 2/1988. számú ÁBMH-rendeletről van szó, amely az egyébként jónak mi­nősíthető 49/1987. számú PM- rendelet alapján szabályozza a kisszövetkezetek dolgozóinak vagyonérdekeltségét. Alapve­tően két dolgot kifogásolunk a rendelettel kapcsolatban: elő­ször is azt, hogy az ipari szö­vetkezetekre vonatkozóan, az OKISZ ellenkező álláspontja ellenére miért nyilatkozik egyetértőén a SZOT, másod­sorban pedig azért tiltako­zunk. mert a szövetkezeti tag­ság önrendelkezési jogát érez­zük korlátozva. Abba, hogy a kisszövetkezetek nem rendel­kezhetnek önállóan vagyonuk felett, nem lehet belenyugod­ni. A korábbi rendelkezési alap helyett egységes vagyon­alapot kell képezni, ami már nem ad módot arra, hogy a le­adózott, tiszta nyereséget, fel­halmozott vagyonukat esetle­ges későbbi veszteségük ren­dezésére, vagy javadalmazásra használják fel. Ehelyett a kis­szövetkezet tagjainak az adott évben felvett, egyszer már le­adózott bérük 3000 forint fe­letti részével kell fedezniük a veszteséget. Erről az OKISZ egyébként hivatalos levélben fejtette ki álláspontját. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Ez a rendelet hetek óta foglal­koztatja az ország közvélemé­nyét. Sokan a szövetkezeti va­gyon államosításáról, de lega­lábbis az államosítást megelő­ző intézkedésekről beszélnek. Teszik ezt annak ellenére, hogy a Pénzügyminisztérium illeté­kesei úgy nyilatkoztak hogy a rendelet „sugallja” a vagyon sokirányú felhasználásának le­hetőségét. Kerekasztal-beszélgetésttnk részvevői (balról jobbra): Császi Sándor, Németh Imre, Zakar lstvánpé, Veres Lajos, dr. Bernáth Tibor és Gyémánt György Nem ez az egyetlen lehetőség, amely előnyösebb helyzetbe hozza a kisszövetkezeteket, mint a hagyományosokat. Ta­lán ennek Is tulajdonítható, hogy a jelenlevők közül töb­ben 1988. január 1-jc után át­alakult kisszövetkezet vezetői. Csakhogy úgy érzem, Itt nem csupán szervezeti változásról van szó. Eltek a szabályozók adta kedvezőbb lehetőséggel, s változtattak a szervezeti felál­láson. Zakar Istvánné: — Korábbi nyilatkozatában ugyancsak a PM egyik illetékese azt mond­ta más rendelettel kapcsolat­ban, hogy grammatikai hiba van abban. Ez meg sugall... Gyémánt György: — Azt hi­szem, joggal várható el, hogy megfelelő előkészítés után je­lenjenek meg a rendeletek. Ne sugallj anak, ne magyarázkod­janak. Hogy hihessünk ben­nük, hogy hihessen nekünk a tagság. Hogy ne vághassák a fejemhez, hogy tegnap azt mondtad, ma meg ezt. Ez bi­zalmi kérdés. Márpedig amióta megindult a jogalkotás terén ez a rettentő anarchia, megin­gott az emberekben a bizalom. A PM erre azt mondja, sugall a rendelet. Persze, hogy fe­szült a hangulat. Gyémánt György: — Nem előnyösebb, hanem normál i« szabályozásról beszélhetünk. Bár ami az utóbbi időben megjelent rendeleteket illeti, ezt is meg lehet kérdőjelez­ni. Ha úgy hozza az élet, el­képzelhető, hogy az esetleg kedvezőbb szabályozás lehető­ségével élve a kisszövetkeze­PEST MEGYEI HÍRLAP: — Ami az ipari szövetkezeteket (is) foglalkoztatja, az nem csu­pán gazdasági, hanem politikai kérdés is. Hiszen sokan azt mondják, máról holnapra élünk, nincs biztosítva, hogy elérjük a korábban megfogal­mázott célokat. Vajon hogy juthattunk alig fél év múltán ide? Veres Lajos: — A kormány stabilizációs és Kibontakozási programjának végrehajtása, az eddig történtek váltanak ki vegyes érzelmeket, hiszen az egyik alapelv az volt, hogy ke­vés és áttekinthető jogszabály jelenjen meg. Ezzel ellentét­ben, ahogy az elhangzottak is mutatják, nemhogy csökkent volna, de növekedett ezek szá­ma. A másik probléma: az volt a cél, hogy a szabályozók el­vonó hatása hatékonyságtól függően differenciáljon a gaz­dálkodók között. Ezzel szem­ben az a tapasztalat, hogy majdhogynem mindenkit hát­rányosan érintenek ezek a szabályozók, attól függetlenül, hogy jól gazdálkodnak-e, avagy rosszul. Azt akartuk, hogy a jók dinamikusan fejlődhesse­nek, csakhogy ennek feltéte­lei jóformán hiányoznak. Ami azonban a vitatott ÁBMH- rendelkezést, a vagyonalap fe­letti önrendelkezés jogát ille­ti, erről az a véleményem, hogy annak az eredménye, hogy nem működik hatéko­nyan a kisszövetkezetek érdek- védelmi képviselete. Császi Sándor: — Hogy le­het ezt állítani akkor, ha a kormányzati szervek nem ve­szik figyelembe az OKISZ ál­láspontját? Dr. Bernáth Tibor: — Az, hogy manapság egyáltalán kis. szövetkezetekről beszélhetünk, az elsősorban az „alacsony ha­tékonysággal működő” OKISZ- nak az érdeme. 1981 tavaszán, amikor letettük az ország ve­zetői elé a javaslatot az új szervezeti forma kialakításá­ra, volt olyan magas rangú pártfunkcionárius, KB-tag, aki megkérdezte: hogy képzelitek, felváltjátok a szocializmust a kapitalizmussal? Az OKISZ-on kívül egyetlen szerv sem tett semmit annak érdekében, hogy a kisszövetkezetek létrejöjje­nek. De a mai érdekképvise­letnek is kemény ütközetet kell vívnia minden eredmé­nyért. Így azért is harcolnunk kell, hogy legalább kompro­misszum szülessen a vitatott rendelkezés ügyében. Németh Imre: — A komp­romisszum kérdéséről annyit: ha az új munkahelyek terem­tése, a műszaki fejlesztés, a beruházás, a felhalmozás, a vagyon gyarapítása a cél, ak­kor a tagságnak viszont kell az a tudat, hogy az, amit sa­ját erőből megtermelt és le­adózott, az az övé. Mert ab­ból akar élni holnap csakúgy, mint öt év múlva. Nem sza­bad rákényszeríteni a tagokat arra, hogy amit megtermel­tek, azt gyorsan, az utolsó fil­lérig szétosszák, mert az lega­lább biztosan az övék. Nem lehet cél, hogy az új rendel­kezés hatására feléljék a va­gyonukat, mert jövőre már nem nyúlhatnak hozzá. A Dataplant nagyon keményen érinti az egységes vagyonalap bevezetése. Nem ösztönöz ar­ra, hogy a műszaki fejlesz­tésbe fektessünk, pénzt, mert ha 1989-ben belevágunk egy nagy fejlesztésbe, ami az adott évben nem hoz semmi nyere­séget, csak emészti a költsé­geket, ez a rendelkezés lehe­tetlen helyzetbe hozza a kisszö­vetkezetet. Hiába hoz 1990- ben már óriási nyereséget a beruházás, az adott — esetleg veszteséges — évben fizetheti vissza a havi 3000 forint fe­letti javadalmát minden ta­gunk. Alapvetően az agyon­forszírozott vagyonérdekelt- ség ellen hat tehát a rendel­kezés. Császi Sándor: — Ilyen sza­bályozókkal, ilyen adózás mel­lett — hogy az emberek vi­szonylag meg legyenek eléged, ve — a műszaki fejlesztést kellene elpve csökken lem. Ez nem célunk, de ha marad a jelenlegi szabályozás, kényte­lenek leszünk ezt tenni. Ne­vetséges, hogy nem rendelkez­hetek szabadon a tartalék fe­lett. Nem gazdálkodás ez így. Még egyszer mondom: arra kényszerítenek bennünket, hogy máról holnapra éljünk. Ez pedig senkinek nem lehet érdeke. Hogy érjük így el a céljainkat? Én a pártszervek részéről nem azt vizsgálnám, hogy milyen a gazdaságpoliti­kánk meg az ideológiánk, s hogy merre és hogyan kell mennünk, mert ezt a kong­resszusokon, állásfoglalások­ban már nagyon jól meghatá­rozták. Most azt kellene vizs­gálni, hogy amit a párt tavaly júliusban elhatározott, annak a megjelent rendeletek és vég­rehajtási utasítások megfelel­nek-e? Hogy a kitűzött célok irányában haladunk-e? Veres Lajos: — Elemeztük ezt a témát. Az eddigi két hó­nap tapasztalatai azt mutat­ják, hogy lelassult a tervezés, a termelés és az értékesítés. Anarchikus jelek mutatkoz­nak, s mi ezt jelezzük is a Köz­ponti Bizottságnak. A jelen­levőket leginkább foglalkoz­tató témára visszatérve: kor­mányzati probléma, hogy a. kisszövetkezetekre vonatkozó jogszabály a SZOT egyetérté­sével jelent meg. Ez a rende­let csak olaj volt arra a tűz­re, amelyet az elmúlt néhány hónap kedvezőtlen tapaszta­latai szítottak. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Nevezhetjük olajnak is, vagy bármi másnak, a lényeg az, hogy megdöbbentő, milyen in­dulatokat váltott ki egyetlen rendelet. jövedelemadót. De itt van aa ellenértékadó kérdése, a szak­csoportok, gmk-k foglalkozta­tása, s maga a tény: ha az át­láthatatlan szabályozók miatt tévedek, két évvel később, két év tapasztalatával bölcseb. ben jöhet az adóellenőr és megbüntethet. És ami a leg­súlyosabb gond: ezek a sza­bályozók nem ösztönöznek a várakozáson túl semmire. Fé­lek, nem abba az irányba me­gyünk, hogy elérjük céljain­kat. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Mint minden szabályozóválto­zásnál, utólag derül ki, hogy az előző mennyivel jobb volt. Ilyenkor kezdünk kiabálni, kö­vetelni a visszarendezést. Tar­tok tőle, hogy a most (elvetett gondok egy része Is Ilyen. Ta­lán túlságosan feketén látjuk Zakar Istvánné: — Nem egyetlen rendeletről van szó. De ez volt az utolsó csepp a pohárban. Említhettük volna a bedolgozók rezsiköltségének problémáját is. Azt például, hogy csupán 100 forintig térít­hetjük meg mondjuk a 3000 forintos villanyszámlát. Eny- nyit engedélyez a rendelet. A többit bérként kell kifizet­nünk, s ebből le kell vonni a a jövőt... Németh Imre: — Ez nem igaz. Nem az a nagy baj, hogy szigorúak a szabályozók, hogy az állam sok adót akar behaj­tani. A libáról annyi tollat kell fosztani, amennyit lehet. De úgy, hogy közben ne le­gyen gágogás. Ma már gágo- gunk. Nem az adó, az elvonás mértéke miatt, hanem a va- gyonérdekeltség, az önrendel­kezési jog, a szövetkezeti szel­lem megsértése miatt. Nehe­zedő gazdasági helyzetben ugyanis nagyon irritáló, ha apró, primitív szabályozási gondok nehezítik az életün­ket. Olyanok, amelyek kemé­nyen kihatnak egy-egy gaz­dálkodó egység működésére és a közhangulatra. Mi, akár ál­lamosítják, akár nem a va­gyonúnkat, nem osztunk ki több pénzt a tagságnak. Jövőt, egzisztenciát akarunk, együtt akarunk dolgozni hosszú tá­von. És tudjuk, hogy a jövő­ben is együtt kell dolgoznunk a politikai és kormányszer­vekkel. Együtt kell összehúz­nunk a nadrágszíjat, hogy megváltozzon a jelenlegi hely­zet. De ehhez a kormányzat­nak el kell ismernie, hogy hi­bát követett el, amit korrigál­nia kell. PEST MEGYEI HÍRLAP: — A kisszövetkezetek tehát meg- nyugtató választ várnak. Egy­értelmű állásfoglalást arra vo­natkozóan, hogy a jövőben sér­tetlen marad a megtermelt va- gyonuk feletti önrendelkezést joguk, döntési szabadságuk. Bizalmat és ösztönzést kér- nek. Rendet a jogszabályok dzsungelében. Nem szemben- állnak — ellenvéleményük van, amihez alapot ad, hogy az el­múlt öt évben bizonyították: érdemesek a támogatásra és a bizalomra. Reméljük, hogy a vitatott rendelet, Illetve a fej- lődést gátló szabályozók kér- désének rendezése nem várat sokáig magára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents