Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

NÄGYKÖRÖSI A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1988. MÁRCIUS 1., KEDD A fagykár okozta a nagy ráfordításokat Az alaptevékenység nem elég A nagykőrösi Arany János Mezőgazdasági Termelő­szövetkezet 1987-ben 372,4 milliós nettó árbevétel mellett 12,5 millió forintos eredményt ért el, s korábbi önmagához képest is jól dolgozott a rendkívül feszített gazdasági környezetben, a rossz időjárási viszonyok kö­zepette. Ezt megtárgyalni gyűltek össze a minap a közös gazdaság tagjai, alkalmazottai, vezetői s meghallgatták Sz. Tóth László elnök beszámolóját. Az elnökségben ott ültek a körzet társgazdaságainak vezetői, a Pest megyei pártbizottság képviseletében Tóth Róza, a kocséri Petőfi Tsz elnöke. Ágazatonként áttekintve a gazdaság munkáját, a szántó­földi növénytermesztésnél máris 6 millió forintos ered­ményhiánnyal találkozunk. A téli fagykár miatt 650 hek­tár őszi vetésű növényt kel­lett kiszántani, s az újrave- téssel nem sikerült kigazdál­kodni a nagy ráfordításokat. A napraforgó tudott egye­dül eredményt produkálni, s az Állami Biztosító térítése alig csökkentette a kárt. Érdekegyeztetés A zöldségtermesztés sem hozott eredményt, sőt, még tetemesebb lett a bevételki­esés, mint azt tavaly ilyen­kor számították. A gyümölcs- termesztés viszont hozott a konyhára, mind az alma, mind a meggy nagyjából any- nyit termett, amennyire szá­mítottak. Sajnos, a szőlőte­rületet ért fagykár viszont i végzetesnek bizonyult, öt hektár kivételével az egész területet ki kellett selejtezni. S míg az almánál, meggynél az AB térített, a szőlő elfa­gyására újfent nem ' adtak pénzt, mivel ez nem volt a kockázatban. Az állattenyésztésben a gazdálkodás színvonala ja­vult, csökkent a tartási költ­ség. Figyelemre méltó, hogy ezzel kapcsolatban a terme­lőszövetkezet elnöke kijelen­tette: nem ért egyet a kor­mány intézkedésével, sőt azt elfogadhatatlannak tartja. A dollárbevétel bruttó növelése miatt ugyanis leállították a kistömegű növendékbika ex­portját. Ugyanakkor a terme­lőszövetkezeteknek ez így volt gazdaságosabb, s ezáltal — az átlagember számára nyil­ván — a népgazdaságnak is. A kormány azonban másként látja... A juhászat eredmé­nyessége viszont jelentősen elmaradt a tervezettől, a jö­vőben határozott intézkedése­ket terveznek. Az erdőgaz­dálkodás tervét összességében túlteljesítette. elsősorban mennyiségi és minőségi mu­tatók alapján. Az is megfo­galmazható, hogy a gazdaság alaptevékenységének ágaza­ti eredménye 5 millió forint­tal csökkent a tervhez képest. Az alapon kívüli tevékeny­ségek eredménye már kedve­zőbb képet mutat, de nagy a szóródás. A vasipari munkák­ból például jelentős többlet­eredmény származott, s kü­lönösen igaz ez a budapes­tiek bedolgozására, de átala­kították a helyi Vasipari rész­leg tevékenységét is. Á ruhaipari tevékenység azonban veszteséges, meg is szüntették idén január else­jével a működését. A bútor­ipari tevékenység — amit ta­valy alapoztak meg azzal, hogy potom pénzért megvet­ték a kefegyárat —, egyelőre eredménytelennek bizonyult, most azonban személyi válto­zás után a termékszerkezet módosításával jelentős javu­lást várnak. Az építőipari szolgáltatásuk csupán átmenő tételként szerepel, a szállítás és a belkereskedelmi tevé­kenység is eredményes volt. A közös gazdaság 1988-ra lényeges termékszerkezet­módosítást nem tervez, hiszen egyfelől újra változik a gaz­dálkodás közgazdasági felté­telrendszere, másfelől az ár­változásokat egyelőre nem tudják még becsülni sem. Az máris látható, hogy nem lesz kisebb feladat eredményesen gazdálkodni 1988-ban sem, mint a megelőző esztendők­ben. A gazdaság egészére 9,7 millió forint nyereséget ter­veztek, s el lehet azt is mon­dani, hogy vagyonnövelésre fordítható összegük minimá­lis. A korábbi évek hiteltar­tozásai miatt most nagyobb fejlesztésre nem gondolhat­nak. Gépeket szeretnének vá­sárolni — traktorállományuk fele nullára leírt —, illetve folytatják majd a meliorá­ciót. Erre annál is inkább szükség van, mivel a 3056 hektár szántó átlagos értéke csupán 9,65 aranykorona. Vita a keresetről Az elnöki beszámolót szen­vedélyes hangú hozzászólás követte. Fehér Dénes kereset­len egyszerűséggel fogalmaz­ta meg azt a mindenki által ismert tényt, hogy nehéz időkben még az ág is húzza a szegény embert. Kikelt a személyi jövedelemadó ellen is, mondván, az ő háromezer forintos fizetéséből családot kellene eltartania, nem az ál­lamnak fizetni. Gyulai Ist­ván — bár később szólt hoz­zá — szintén csatlakozott e szavakhoz. Háromezer forint alatt nem lehet keresni — mondják. Ez igaz, de nagyon a fölött se! A tíz lovat 11 napig gondozni napi nyolc óra hosszat 500 forintért — ki csinálná ezt meg rajtuk kívül? Erdei János — akit min­denki csak Gyurikának ne­vez — éppen ezzel válaszolt az előtte szólónak. Engem itt mindenki Gyurikának hív, az elnök elvtársat meg Lacikáz­zák. Nincsenek itt urak. de az igaz komám — fordult Fehér Déneshez — hogy mi­kor lehetett, te is tudod, hisz együtt voltunk fiatalok! — én tanultam, te meg nem. Most akkor nézz önmagadba is, ha keseregsz. Egyébiránt valószí­nű, hogy nem az elnök fize­tése a magas, hanem a há­romezer a kévés . .. Ezt kö­vetően saját szakágai gond­jait emlegette. Például azt, hogy egy termékértékesítési szerződésben a kötelességek felsorolása oldalakat, a jogo­ké mindössze borokat tesz ki, s c TESZÖV nem áll a tsz mellé. A jó munkáért Erdey Károly az erdészet eredményeiről szólt, rámutat­va, bár vannak, akik azt mondják, a fakitermelésnek nem lehet teljesíthetetlen fel­adatot adni. inkább a telje­sítést, mintsem a munkát irigylik. Ezt követően meg­köszönte a tsz vezetésének munkáját, amivel a jó ered­ményhez közelítették a gaz­daságot. Czakó Ambrus a gépbeszer­zések szükségességét emelte ki, majd a zöldségtermesz­tésről elmélkedett. Ha a 115 hektár területen 12 forint az eredmény — mi úgy monda­nánk, haszon —, egyáltalán érdemes csinálni a hektáron­kénti száz forintért? * Ezt követően Pásztor Ist­ván, az MSZMP Nagykőrösi Városi Bizottságának első tit­kára kért szót, s az ország, majd a megye gazdálkodásá­nak adatait ismertette, behe­lyezve oda az Arany János Tsz eredményeit. Mint mond­ta, az állami támogatás nagyságrendje eléri az ered­ményét. A közgyűlésen végül kitün­tetéseket adtak át a kiemel­kedő munkát végzőknek. A brigádok versenyében az első a Jobb munkáért elnevezésű lett, megelőzve a Braun Éva, illetve az Ívfény brigádokat. B. O. Ügyelet Az állatorvosi ügyeleti szol­gálat értesíti Nagykőrös, Nyársapát és Kocsér állat­egészségügyi körzetében lakó állattartókat, hogy március hé napban a következő rend szerint tartanak ügyeletet. Március 5-én reggel 8 órá­tól 7-én reggel 8 óráig, dr. Modor Péter; Állatorvosi ren­delő. Tel.: 50-116, vagy 50-725. Március 12-én 8 órától 14-én reggel 8 óráig dr. Ba­logh József, Nádor u. 1. Tel.: 50-442. Március 19-én reggel 8 órá­tól, 21-én reggel 8 óráig, dr. Zsoldos Zoltán, Kecskeméti u. 44. Tel.: 50-703. Március 26-án reggel 8 órá­tól 28-án reggel 8 óráig, dr. Kassav József, Kalocsa B. u. 10. Tel.: 50-378. Tájkép csata után Mi az, hogy nem mehetek be?! Emberek, gyűrött arcúak, hallgatagok, komor ábráza- túak, szószátyárok, türelmesek, izgágák. Közös a sorsuk, a kórház kapujánál álldogálnák, bebocsátásra várnak. Aztán, amikor eljő az idő, a portás felvonja a sorompót, és a szí­nes, eleven áradat végighöm­pölyög az udvaron, folyosókon és elözönli a kórtermeket. — Mikor vezették be az új látogatási rendet, és miért volt rá szükség? — kérdezem dr. Túri Józsefet, a ceglédi kór­ház igazgatóját. — Áprilisban lesz egy éve, hogy áttértünk a napi láto­gatásra. Ezzel a változtatással nemcsak a lakosság, de a be­tegek kívánsága is teljesült. Korábban heti két alkalommal jöhettek a hozzátartozók, s amikor kinyitották a külső ka­put, özönlött befelé a tömeg. Ez szintén az új elképzelés megvalósítását sugallta. Persze olyan gondok merültek fel, hogy plusztakarításokra lesz szükség, a személyzetnek to­vább kell ittmaradni, a kony­hai dolgozók munkarendjét is módosíthatjuk... — Természetesen nem min­denki értett egyet velünk. Vé­gül is ezek a dolgozóink elfo­gadták az érveléseinket, s nem volt komolyabb konfliktus. Megértették: legális lehetősé­get adunk a látogatóknak, azt remélve, hogy nem zavarják az osztályok munkáját. Azért választottuk a 4 és 5 óra kö­zötti időpontot, mert akkor legtöbb embernek lejár a munkaideje. S ugyanakkor, ha bárki szeretne az orvossal be­szélni, még őt is itt, találja. Mindenesetre a közel egy év tapasztalatai azt mutatják — a lakossági visszajelzések is bennünket igazolnak —, hogy érdemes volt lépnünk. — Azt szokták mondani, ha a beteget gyakran zavarják, az a gyógyulás rovására megy... — Néha hátrányos, máskor előnyös egy-egy látogatás. Mi az utóbbiban jobban bízunk. Például a beteg ódzkodik a műtéttől, akkor a hozzátarto­zók bevonásával igyekszünk ráébreszteni, hogy az időben elvégzett operáció sokkal ered­ményesebb, mint egy kései. Nem ritka az sem, hogy valaki feladja, meg akar halni. Ilyen­kor bizony nem mindig elég az orvos közreműködése. Hányszor segített már a csa­ládtagok egy-két bíztató szava visszaadni az életkedvet! — Gondolom, nagyobb a fertőzési veszély. — Igen. Ez az egyik hátrá­nya a gyakori látogatásnak. Dezső Kázmérné emlékei Fülep Lajos falujában Sok-sok dunántúli utam kö­zül az maradt meg bennem a leginkább, amelyet Zengő- várkonyban, a felejthetetlen Fülep Lajos meghívására tet­tem férjemmel az egykézés birodalmában. Ez még a harmincas évek­ben történt, amikor már ez a szörnyű „népbetegség”, ahogy József Attila is nevezte, egy­re fenyegetőbben terjedt a Dunántúl déli végében. A falu, amelyet Fülep Lajos megmutatott nekünk, lehan­goló és kísérteties volt egy­szerre: elhagyott házak, be- deszkázott ajtók, ablakok, mintha Zengővárkony már nem is az .egyke”, hanem az „egy se” faluja lett volna. Ha találkoztunk néhány emberrel, a velük való be­szélgetés még szörnyűbb volt, mint a látvány. Ilyeneket mondtak: „Az egyik fiam meghalt a világháborúban, a másik kivándorolt Amerikába, itt maradtam magamra.” Vagy: „Lányom kisgyereke meghalt, a lányom a kútba ugrott, minek élek?” Aztán a szívszorító élmé­nyek után kellemes meglepe­tés következett. Vendéglátó házigazdánk, a tudós Fülep Lajos kinyitotta előttünk a dolgozószobáját. A bámulattól szavakat sem ta­láltunk. A kis szoba a padló­tól a tetőig tele volt könyvek­kel : szépirodalom, filozófia, különböző szakkönyvek. Ilyen magánkönyvtárat csak kétszer láttam életemben: egyszer Szabó Ervinnél a Ménesi úton, másodszor az amszter dami egyetemi tanár, Piet Loof házában. És mindez Zengővárkony- ban, ahol a porták udvarát benőtte a fű, s ahol a házak ajtaját vagy csak öregek nyit ják-csukják, vagy végleg be zárták. Hogy került ez a két dolog egymás mellé? A szellem nagyszerűsége és a halni ké­szülő falu? Fülep Lajos elmondta, hogy a sok méltánytalanság elől húzódott ide, a világ végére, és azért zárkózott el minden elől, mert el akarta rejteni megsértett lelkét. Jobb búvóhelyet nem is ta­lálhatott volna! Mikor elhagytuk Fülep La­jos nagyszerű baráti házát, sokáig nem tudtunk egymás­hoz sem szólni a férjemmel. A két élmény, a lehangoló és a felemelő ott állt szemben a szívünkben és viaskodott. Egyiket sem tudtuk magya­rázni: a két miért megvála­szolatlan maradt. Később tudtam meg Fülep Ferenctől, Fülep Lajos fiától, a Nemzeti Múzeum (akkori) főigazgatójától, hogy édesapja később feladta önként vállalt száműzetését, és a pécsi egye­tem tanára lett. Szerencsénk­re tudása, műveltsége nem maradt a zengővárkonyi be­szögezett ablakú házak között, hanem mindnyájunk szellemi kincsévé vált. Lejegyezte: Tóth Tibor Hiszen több a mozgás a beteg körül, Éppen ezért az intenzív osztályon igyekszünk minimá­lisra csökkenteni a látogatás idejét és a létszámot egyaránt. Egyébként indokolt esetben adunk egy személyre szóló rendkívüli engedélyt, erről az osztály vezető főorvosa dönt. — Ügy tudom, nem örülnek annak, ha valaki kisgyermek­kel jön. — Valóban így van. Ezt az előírást persze nem mi talál­tuk ki. Itt sajnos haldoklót, zavart beteget, és számos olyan dolgot láthat a 12 éven aluli gyermek, amely rossz ha­tással lehet í'á. Ám az, aki mégis ragaszkodik az ilyen ta­lálkozáshoz — hogyha lehet —, lent a hallban van erre le­hetősége. — Végleges-e ez a látogatási rend? — Egyáltalán nem szentífás a jelenlegi forma. Az biztos, hogy nem tervezzük a folya­matos látogatás bevezetését. Viszont minden ötletet szíve­sen veszünk. Mert érezzük, ez a változat sem tökéletes. Bár úgy gondoljuk, hogy kompro­misszumokkal elfogadható. — Előfordul-e még, hogy az emberek látogatási idő után akarnak bejönni? — Számtalanszor van rá példa — válaszolja Tóth Bar- nabásné portás. — Hozzák a vacsorát, kávét. Sőt, nemegy­szer este 10-kor a tiszta ruhát. S ez kellemetlen. — Tettlegességre sor került már? — A belső portán nem. Csak megfenyegettek, hogy belevág­nak a liftbe. Viszont egyszer a rendőrséget is kihívtuk. Mindent elkövetnek, hogy a 12 éven aluli gyereket be­csempésszék. Főleg szombaton, vasárnap gond ez. Amikor ké­rem a szülőket, hogy mutassa­nak valami papírt, miket mon­danak . .. ! — Mit mondanak? — Nyomdafestéket nem tű­rő trágárságokat. Maga csak egy ... Semmi nem számít ne­kik. És mi az, hogy én nem mehetek be?! A Túri Jóska nekem haverom. Itt igazgató úr van. Mindegy, nekem meg­engedi ... Aztán ott vannak az éjszakai látogatók. Beugrál­nak a kerítésen. Az ilyen alak megy fel a lépcsőn, megállí­tanám, csúnyán beint és mocs- kolódik. Hányszor megaláznak bennünket! Álig várjuk, hoigy leteljen a munkaidő és mehes­sünk haza. — Az emberek többsége persze kulturáltan viselkedik — mondja Dufner Árpádné, a kórház vezető főnővére. Be­tartják a rendet, időben el­mennek. Viszont vannak, aki­ket alig bírunk elküldeni. Má­sok későn jönnek, arra hivat­koznak, éppen most fejezték be a munkát. Sajnos, mi nem tudunk ötezer emberhez alkal­mazkodni. A takarítók általá­ban vidékiek, némelyiknek fél nyolckor megy az utolsó bu­sza. — Egy látogatás tájkép csa­ta után: sok szemét, kosz, ci­garettacsikk — pedig dohá­nyozni nem szabad. Nyolcan- tízen jönnek egy beteghez, le­ülnek az ágyára, s a rokonok ptt beszélik meg saját bajukat. Mindenféle ételt hoznak; rendben van, hogy nem érkez­nek üres kézzel. De például egy diétásnál a gyógyulást késleltetik ezzel. Nemegyszer még fél hétkor is a kórterem­ben csevegnek. Az orvos és a nővér vizetet tartana, de nem lehet, mert ott a látogató. A szituációk naponta újra és új­ra ismétlődnek. Pedig csak egyes embereknek kellene pi­cit másképp viselkedniük. F. F. Színház 1 2 3 4 5 6 7 A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban délután 5 órakor: Otelló. Vörösmarty Mihály bérlet. A Kelemen László Kamara- színházban, este 7 órakor: Tacskó. Kelemen László bér­let. Bemutató előadás. A szolnoki Szigligeti Szín­házban, este 7 órakor: Doktor Zsivago. Kosarasaink bajnokok Már egy órával a férfi ko­sárlabda NB II. közép A cso­portjának első helyét eldöntő rangadó előtt hangolt a körö­si fiatal szurkoló törzsgárda a Petőfi iskolai tornacsarnokban. Közel ötszáz néző előtt az NB I-es Görgényi—Halmos kettős vezette a mérkőzést. Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi—Testnevelési Főiskola SE (Budapest) 103-90 (57-34). Nagykőrösiek: Szirmai (2), Horváth Z. (18), Hegedűs, Ko­vács (41), dr. Salgó (14); cse­re: Pásztor (15), Horváth Á. (11), Bútor, Radnay (2), Laka­tos. Mindkét csapat egész pá­lyás letámadással, védekezés­re nagyon ügyelve kezdett. A fiatalabb testnevelőjelöltek lendületesebbek, a hazaiak po­zíciójátékra törekedőek voltak ekkor. Az idegeskedést jelen­tette, hogy több dobás — itt és ott is — leperdült a gyűrű­ről. Később mindkét csapat feljavult, s a jó színvonalban főleg a kinizsisek mutattak nagyszerű csapatjátékot. A 16. percben a remek dobóformá­ban levő Kovács Miklós által dobott 41. csapatpont jelentet­te a körösiek idei 1500. bajno­ki kosarát. Sokat számított az is, hogy a helyi szurkolók többször „kibűvölték” a labdát az ellenfél személyi dobásai­kor a Kinizsi gyűrűjéből. Szü­net után — a bajnokság első szakaszának legfontosabb ösz- szecsapásán (rangadóján) — nyújtották a hazaiak a legjobb teljesítményüket. Már közel harminc ponttal is vezettek a küzdelmes, iramos, hajtós ta­lálkozón, a vendégek túl ke­ményen, helyenként durván csökkentették hátrányukat. Az eredmény a következő módon alakult, öt percenként. Az II. félidőben 10-11, 19-16, 40-30 és 54-37; a másodikban 72-45, 82-59, 88-73 és 103-90. A végén nagy ünneplésben részesítették a szurkolók az óriási küzdőszellemű körösi csapatot, amely így az NB II. legerősebb, közép A csoport­jának bajnokaként bejutott a rájátszás 6-os osztályozójába. A Malév elleni ötödik, főváro­si mérkőzésre szombaton reg­gel nyolc órakor indul a szur­kolóbusz a bútorbolttól. Hét közben Budapesten Nk. Kgy. Kinizsi—Omker OSC ba­rátságos mérkőzés volt. Az azonos csapatbeli NB II-esek- kel nyolcszor játszottak tíz ko­sárig. amelyből kettőt a ki­nizsisek elvesztettek, a többit megnyerték. Nk. Kgy. Kinizsi—Kecske­méti SC ifi 80-59 (44-25). A szomszéd városbeli barátságos női találkozón a körösiek vé­gig kezükben tartották a mér­kőzést és a vezetést is. Leg­jobb dobók: Szappanos (26), Józsa (18) és Kosa (17). Az 1987/88. bajnoki évben 45 női csapat szerepel a kosárlab­da női NB II-ben. A közép B csoport végeredménye: 1. F. Vasutas 12 12 — 829-585 28 2. Tatab. BHG 12 9 S 678-56:1 21 3. salg. Kohász 12 6 6 679-607 18 4. Diós. VTK II. 12 6 6 707-642 18 5. Nk. Kgy. K. 12 5 7 753-673 17 6. Sz.-fv. I. II.» 12 4 8 5971-742 15 7. MonoriPed."* 12 — 12 279-713 10 * — 1 büntetőpont levonva. *♦ — 2 büntetőpont levonva Az újszerűén kiírt bajnokság második szakaszában a közép- főcsoport végső 13-15. helyéért játszhatnak a körösi lányok. Kecskeméti Bányai Gimná- - zium—Nk. Kgy. Kinizsi 96-38 (42-20). A szomszéd városban sorra került egyesületi úttörő leány Bács megyei bajnoki mérkőzésen a náluk idősebb és magasabb ellenféllel szemben az első félidőben tartották ma­gukat a körösiek. Ld.: Pörge (12) és Mészáros (6). Keddi sportműsor Asztalitenisz. Konzervgyár Il-es telepi ebédlő, 15.30: Amatőr I.—Konzervgyár Il-es telepi Kilián KISZ alapszerve­zet, Konzervgyári forgácsolók —Városgazdálkodás, városi férfi csapatbajnoki mérkőzés. Kosárlabda. Toldi tornacsar­nok, 15 óra: Nk. Toldi DSK— Ceglédi Gimnázium, ifjúsági megyei bajnoki mérkőzés. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykörös! Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents