Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

MA Alóli US „Nem mond ellent ", *, mm » ezeknek a tapasz­cf keres keóeletre ben tálatoknak néhány, tanulságot rejtő tényező, így például az, hogy a szállí­tók némelyike — a rézáruk, a műanyag rekeszek, a tá­pok, a műtrágyák stb. esetében — az árváltozásról csak december utolsó napjaiban értesítette a kiskereskedel­mi vállalatokat, vagy még később, januárban közölte az Új fogyasztói árat.” (3. OLDAL) Sajátos elemek ”A kerítésen könyöklő van, , * , - ezen keresztül beszélget a érvényesülitek gazda — teremt kapcsolatot a külvilággal — anélkül, hogy kimenne az utcára vagy bárkit behívna. A magyar kisvárosi kapu olyan, hogy soha nem lehet belépni az utcáról a lakásba. Nem úgy, mint például az angoloknál.” (3. OLDAL) Elutasított „Amennyiben a gyerekek tovább- , , m m tanulásához Pest megyei intézmé- kerelmek nyékét jelölt meg, és ezek mind­egyike elutasította, szintén fellebbezési kérelmet nyújt­hat be, amelyet az elutasító középfokú intézmények va­lamelyikének igazgatójánál kell beadni, de a Pest Me­gyei Tanács művelődési osztályának kell címezni.” (8. OLDAL) PEST MEGYEI VILÁG PBOLETÁHJAÍ, EGYESÜLJETEK! man AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 59. SZÄM Ára: l.ítO forint 1988. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK A PIK fogékony az újra Kamatozik a rugalmasság Elsők között voltak a ke­reskedelmi célú kötvénykibo­csátók között, s országosan az elsők, akik merték vállalni a váltakozó — eredménytől füg­gő — kamatozású kötvények árusításának kockázatát. A Pest Megyei Iparcikk Keres­kedelmi Vállalat — amelynek vállalati tanácsa a hét elején összegezte az 1987. évi gaz­dálkodás eredményeit, jóvá­hagyva a vállalati mérleget — 36 településen levő 130 üz­letében példáját adja annak, miként lehet az egyre nehe­zebb körülmények között • is eredményesen gazdálkodni. Nemcsak kötvényeinek pénzpiaci sikere igazolja ezt, hanem a többi között a tava­lyi gazdálkodás adatai úgy­szintén erről tanúskodnak. A 2.6 milliárd forintos forga­lomból S3 milliós nyeresége lett a cégnek, azaz bebizo­nyosodott, kamatozik a ru­galmasság pénzben, tekintély­ben, a vállalat erkölcsi rang­jának emelkedésében egy­aránt. Erről beszélt egyébként Balogh László, a megyei ta­nács elnöke is a vállalati ta­nács ülésén, a megyei vezető testületek köszönetét tolmá­csolva azért a helytállásért, amelyet a vállalat közössége a megugrott vásárlások minél zavartalanabb lebonyolításá­ban, az év végi leltározások, átárazások végrehajtásában tanúsított. Kiemelte: a cég fogékonysága az újra, kezde­ményezőkészsége, a szó szo­ros értelmében vett kereske­dői magatartása mások szá­mára is követhető és követen­dő példa, hiszen a nyolcszáz főnyi kollektíva lényeges sze­repet játszik a megye lakos­ságának ellátásában. A PIK Dunakeszin, Mono­ton, Érden felépített üzlethá­zai, a felújítások, bővítések, korszerűsítések, a technikai fejlesztések elválaszthatatla­nok attól, hogy tavalyi nye­reségük harminc százalékkal nagyobb, mint volt az 1986. évi, ám érthetően és el nem feledhetően ebben az impo­náló tényben ott húzódnak meg olyan, a vásárró előtt rejtve maradó tényezők is, mint az adminisztráció kis- számítógépes feldolgozásának a folyamatban levő megszer­vezése, a belső érdekeltségi formák gazdagsága, a külön­böző üzleti akciók ötleteinek gyors megvalósítása. Hans-Dietrich Genscher Budapesten Hans-Dietrich Genscher, a Nemet Szövetségi Köztársa­ság alkancellárja, külügy­miniszter, az NSZK kulturális hete alkalmából, annak fővéd­nökeként szerdán Budapestre érkezett. Társaságában van felesége, Barbara Genscher asszony is. Hans-Dietrich Gen­scher útja a Ferihegyi repü­lőtérről a Magyar Nemzeti Galériába vezetett, ahol ünne­pélyes keretek között kezdő­dött meg az NSZK-beli kul­túra és művészet egyhetes magyarországi seregszemléje. A Magyar Nemzeti Galériában a vendégeket Köpeczi Béla mű­velődési miniszter üdvözölte. Hans-Dietrich Genscher meg­nyitóbeszédében hangsúlyozta: a Magyar Nemzeti Galéria — amelyben a magyar mű­vészet mellett egész Euró­pa művészetének nagy alkotá­sai megtalálhatók — méltó helye a Bauhaus-tárlatnak. Az NSZK alkancellárját a késő délutáni órákban a Par­lamentben fogadta Grósz Ká­roly, a Minisztertanács elnö­ke. Hans-Dietrich Genscher az esti órákban megbeszélést folytatott Marjai József mi­niszterelnök-helyettessel, ke­reskedelmi miniszterrel. Szükséges a szociálpolitikai reform Minisztériumi feladatkörök A Szociális és Egészség­ügyi Minisztérium létrehozá­sa nem helyettesíti az egyébként időszerű szociálpo­litikai reformot, de annak egyik feltétele. A szociális és egészségügyi funkciókat össze­hangoló szervezetet kívánnak működtetni, mégpedig úgy, hogy a szociálpolitikai célok ne az egészségügy rovására valósuljanak meg — mondot­ta Csehák Judit miniszter az új főhatóság épületében tar­tott szerdai sajtótájékoztatón. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium feladat- és ha­táskörének kialakításáról szól­va hangsúlyozta: nem végle­ges struktúrát, hanem mind­két területen fejlesztő típusú szervezetet hoztak létre, s a jövőben igyekeznek belülről is igazodni a feladatokhoz. Az egészségügy túlterheltsége csökkenthető például a család- segítő rendszerek bővítésével, s a szociálpolitika szakembe­reinek képzésére alkalmassá tehetők az egészségügyi felső- oktatás intézményei. Az egész­ségügy ágazatba szervezhető, a szociálpolitika viszont jel­legzetesen ágazatközi tevé­kenység, azaz valamennyi ele­me nem tartozhat a miniszté­rium feladatkörébe. A szo­ciálpolitikai koordinációit, az érdekegyeztetést azonban a fő­hatóságnak kell vállalnia. Elsők: Gödöllő, Kerepssfarcsa, Szada Gazdagító társadalmi munka A közös összefogás értéke 1,68 milliárd forint Lapunk harmadik oldalán adunk részletes beszámolót a Pest Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága szerdai ülé­séről. Amint ott jelezzük, a testület — egyetértésben a többi érintett szervezettel — döntött a településfejlesztést segítő társadalmi munkaver­seny 1987. évi szakasza érté­keléséről. A megyében nagy hagyomá­nyai vannak annak a nemes vetélkedésnek, amelyet a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága, a népfront megyei el­nöksége, a szakszervezetek megyei elnöksége, a KISZ megyei, bizottsága és a Vörös- kereszt megyei vezetősége hirdet meg évről évre. A cél a települések fejlesztésének elő­segítése a lakosság, a gazdál­kodó szervezetek és intézmé­nyek áldozatos hozzájárulá­sa segítségével, a közpénzek és a társadalmi munka egye-, sítésével. Tavaly ez a nagy­szerű mozgalom összesen egy­milliárd-hatszáznyolcvanmil- lió forinttal gyarapította a megye városait és községeit. Az egy lakosra jutó társadal­mi munka értéke 1759 forint, ez az átlag azonban az egyes települések esetében jelentős eltéréseket takar, hiszen a szélső pontok 11 ezer, illetve egv-kétszáz forint közötti tá­volságot fognak át. Ez egyben jelzés is arra — amint azt az értékelő testületek mégállapí­tották —, hogy a megye tele­püléseinek egy részén nem élnek a lehetőségekkel a tanár csők, a társadalmi szerveze­tek és azok vezetői. A jó cé­lok eléréséhez ugyanis — ezt bizonyítja az évek óta ki­emelkedők gyakorlata — a mai, nehéz helyzetben is el­nyerhető a lakosság megértő és önzetlen támogatása. Három kategóriában — vá­ros és városi jogú nagyköz­ség, nagyközség, község — dől el minden évben a legjobbak rangsora. Az 1987. évi ered­MEGTÉRÜL K áromlása-e a politika nemes elveinek, ha megfogalmazzuk a kérdést: mit ér megfogható dolgokban, forintokban a demokrácia? Lehet, akad­nak, akik szentségtörésnek érzik így, ilyen nyersen papírra tenni a kérdést, mondván, éppen elég gon­dunk, bajunk van a túl­zott anyagiassággal, a min­dent pénzben méréssel. S ez utóbbi vélemény igaz, csakhogy igaz a kérdés is,, mert a gyakorlatban így gondolják sokan azok, akik egyszerre felelnek, tisztük­nél fogva a demokrácia lé­tezéséért is, a tárgyi alak­ban testet öltő eredménye­kért is. Ilyen, kettős fele­lősségű tisztet viselők pél­dául a helyi politikai, ta­nácsi testületek. S ha ezt az állítást elfogadjuk, már­pedig el kell fogadnunk mindennapos tapasztalat­ként, akkor azt is belát­hatjuk: ahol jól sáfárkod­nak a demokrácia erkölcsi tőkéjével, ott egyben jól gazdálkodhatnak azzal a tőkével is, amelyet a de­mokrácia teremt meg, s amelynek nagyon is gya­korlatias az értéke, mert forintokban mutatható ki. Sok-sok évre visszanyúló hagyománya van Abony- ban annak, amit minden­napi demokráciának ne­vezhetünk. Ez a mindenna­pi demokrácia például ab­ból áll, hogy a nagyköz­ségben íratlan, de meg nem sértett szabály: a po­litikai, a tanácsi testületek egyetlen olyan, emberek nagyobb csoportját érintő kérdésben sem hoznak döntést anélkül, hogy előt­te ne kérdeznék meg az érintetteket, mi a vélemé­nyük az elképzelésekről, a javasoltakról. Rámondhatjuk persze az előbbiekre, ezt hangoztat­ják máshol is, hiszen nap­jainkban divatos dolog a demokrácia köntösét fel- öltve feledtetni a formális és a tényleges demokrácia közötti nagy különbséget. Az abonyi példa azért jó példa, mert nem formális tiszteletkörök övezik a de­mokráciát, hanem minden­ki számára ellenőrizhető tények, módszerek, tapasz­talatok. S igazolja a helyi vezető testületek gyakorla­tának hasznosságát, egyben a demokrácia forintra vált­hatóságát például az, hogy a sokszori közös tanácsko­zás, töprengés eredménye­ként nem csak az önerőből történő gázhálózat-kiépítést sikerült tető alá hozni, ha­nem — furcsán hangzik, de így igaz — a lakosság saját pénzéhez még továb­bi társadalmi munkát is hozzátoldott...! Ami már valami, hiszen fizetni is, társadalmi munkát is tel­jesíteni ... ehhez már kell bizony belső meggyőződés. Meggyőződés arról, hogy érdemes. Rámondhatjuk persze a példára, egy fecske még nem- csinál nyarat. Egy, bár kivételes erejű tapasz­talat még nem bizonysága az általánosságban létező, ható módszernek. Igaz! Sze­rencsére azonban Abony- ban nem szűkölködnek a példákban, s pontosan ez a lényege mondandónknak. Az, hogy az előkészítésre, a meggyőzésre, a közös vé­leményformálásra fordított idő, azaz a demokrácia megalapozására tett erőfe­szítések megtérülnek. Ka­matos kamattal, az ered­ményekben. A nagyközség­ben ugyanis nem csak gáz­hálózatpélda van. Ott van a példatárban az öregek napközi otthona, a tíz tan­termes általános iskola, a szolgáltatóház ... Mind­mind olyan gyarapodása a településnek, amelyhez je­lentős lakossági társadalmi munka kapcsolódik. S azért kapcsolódik ez az önkéntes segítség a fejlesztésekhez, mert előzetesen az érintett testületek nem sajnálták az erőt, az időt a közös' töp­rengésre, a vélemények meghallgatására, mi több, a viták, a más nézetek elől sem zárkóztak el. Vál­lalták tehát az érdekütköz­tetéseket az előkészítés sza­kaszában, akkor tehát, amikor még vah idő a vál­tozatásra, az ismételt szá­mításokra. Mert mennyire más dolog ilyenkor formál- gatni a célt, vagy olyan­L kor, amikor a már épülő intézményt, közművet stb. kell átalakítgatni, toldani- foldani, s amikor minden változtatási mozzanat sok­sok pénzbe, időbe, mert áttervezésekbe, . többlet- anyagokba és -munkákba kerül! ehetne a példák sorát folytatni azzal, a következetesség, a már a fejlesztési célok kialakí­tásában is tapasztalható kollektivitás, az előzetes eszmecsere miként győzte meg a település kisiparo­sait (majdnem kétszázan vannak) a részvétel, az ak­tív bekapcsolódás szüksé­gességéről, de talán ennyi is elég. Elég annak kimon­dásához, hogy most, ami­kor annyi feladat sürget, szorít minden testületet, amikor mindenütt az idő­hiányról panaszkodnak, a lehető legrosszabb megoldás lenne a demokrácián, annak megalapozottságán takaré­koskodni! Ennek éppen'a fordítottja az igaz. Sürget az idő, szorítanak a teendők? Nagyon alapos előkészítés­sel, hatásos meggyőzéssel, mindenkori következetes­séggel kell bizonyítani a települések lakossága előtt: mindenkire szükség van. S nem csak akkor, amikor dolgozni kell. hanem akkor is, amikor formálódnak a célok, amikor valóban kö­zössé tehetők a szándékok, a tervek. Mészáros Ottó mények alapján a városok kö­zül Gödöllő került az első helyre, itt az egy lakosra ve­tített társadalmi munka érté­ke 3495 forintot ért el. A má­sodik Nagykáta városi jogú nagyközség lett (3319), a har­madik Szentendre (3273). A nagyközségek kategóriájában Kerepestarcsa az első helye­zett, egy lakos itt, amennyi­ben átlagot veszünk, 8350 fo­rint értékű áldozatos munká­val járult hozzá lakóhelye fej­lesztéséhez. A második Veres­egyház (8123), a harmadik Tá- piószele (7924). A községek közötti versenyben Szada ju­tott az élre, lakosonként 11 080 forinttal. A második Zsámbok (8215), a harmadik Valkó (8192). Gödöllő jutalma 1,8 millió forint. Nagykátáé 1,4, Szentendréé 1,2 millió. A nagyközségeknél Kerepestar­csa lehetőségeit 1,2 millió, Ve­resegyházét egymillió, Tá- piószeléét 900 ezer forint gya­rapítja. A községeknél a juta­lom összege Szádénál egymil­lió, Zsámboknál 800 ezer, Val- kónál 700 ezer forint. A he­lyezetteken túl a versenyt meghirdetők kiemelkedőnek tartják és ezért oklevéllel is­merik el Cegléd város, Tököl nagyközség, Vácszentlászló község teljesítményét a társa- dalmimunka-versenyben. Az összesen 1,68 milliárd forintot eredményező közös összefogás forrásai korántsem egyenletesen oszlanak meg a megye egyes tájai, kiemelke­dő szerepkört betöltő települé­sei között. A városok és a vá­rosi jogú nagyközségek cso­portjában például a két szél­ső érték Gödöllő már említett •egy lakosra jutó 3495 forintja, illetve Szigetszentmiklós 289 forintja. A két végpont között egyébként ez a sorrend: Nagykáta, Szentendre, Cegléd (3068), Százhalombatta (2743), Dunakeszi (2714), Ráckeve (2649), Érd (2165), Dabas (2022), Budaörs (1672), Nagy­körös (1177), Vác (805), Mo- nor (678). i Amint az említett települé­sek csoportjánál, úgy az egyes körzeteknél is lényegesek az eltérések, bár tagadhatatlanul kisebbek, mint a városok és városi jogú nagyközségek ese­tében. Annak ellenére, hogy, érthető módon, a verseny nem terjed ki a településegyütte­sekre, aligha érdektelen az itt kialakult sorrend. Ez a kö­vetkező: gödöllői körzet (3430 forint egy lakosra jutó társa- dalmimunka-értékkel), nagy- kátai (2395), érdi (2108), ceg­lédi (2048), dunakeszi (1976), szentendrei (1394), váci (1337), dabasi (1218), budaörsi (1184), szigetszentmiklósi (1176), nagykőrösi (1098), monori (1011), ráckevei körzet (788). A versenyt meghirdető tes­tületek köszönetét mondanak mindazoknak, akik elősegítet­ték munkájukkal a települé­sek fejlődését, szépítését, az intézményhálózat bővítését. A hagyományoknak megfelelően 1988-ra is meghirdetésre kerül a településfejlesztést segítő lársadalmimunka-verseny. Képviselet a hatóságok előtt Afogyasztok érdekvédelme A lakosság érdekeinek vé­delmére az országban eddig mintegy 200 fogyasztói tanács alakult, s tapasztalataik sze­rint az állampolgárok még mindig nem ismerik teljes- körűen jogszabályban rögzí­tett jogaikat, tájékozatlanok a jótállási, szavatossági, illet­ve a minőségi kérdéseket il­letően — állapította meg a Fogyasztók Országos Tanácsa szerdai ülésén, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában. A szervezet tevékenységéről szólva Láng György, a FŐT jogi szakértői bizottságának elnöke kiemelte, hogy a fo­gyasztói érdekvédelem a je­lenlegi gazdasági helyzetben fokozott figyelmet kíván, a megváltozott körülmények kö­zött elengedhetetlen, hogy jo­gosultságai kiszélesedjenek. A FŐT, amely önálló jogi sze­mélyként működik, fő felada­tának tartja, hogy a fogyasz­tókat a hatóság előtt képvi­selje, s jelezze sérelmeiket. A bizottság elnöke kritiku­san szólt arról is, hogy a szervezet eddig nem élt kel­lően perindítási jogával, jólle­het a fogyasztók széles körét érintő, jelentős hátrányt oko­zó tisztességtelen gazdasági tevékenység feltárásakor erre lehetősége van. Megítélése szerint az érdekvédelmi mun­kát lényegesen segítené, ha a most ágazati felügyelet alatt működő minőség-ellenőrző in­tézetek felügyeletét a FŐT, il­letve a Minisztertanács látná el. Alkatrészek ellenőrzése Immár hagyományos termékeknek számítanak a Csepel Autó­gyárban a különböző kormányszerkezetek, amelyek között megtaláljuk a korszerű szervokormányokat is. A gyártás so­rán folyamatosan ellenőrzik a minőséget, s a végtermékekbe csak a minden előírásnak megfelelő alkatrészeket építik be. Az esetleges hibás darabok kiszűréséhez nagy pontosságú be­rendezéseket cs műszereket használnak. (Erdösi Ágnes felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents