Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-09 / 58. szám

Hamarosan lehet préselni | CEGLÉDI K^£ítiav A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Lapszabászműhely készül a Stylus Faipari Kisszövetkezetben. Az új csarnokban jelenleg a technológiai szerelés folyik, s a lengyel gyártmányú hidraulikus enyvezőprés rövidesen megkezdheti a termelést. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Adó és vidéke (3.) A táppénz minden napra jár A múlt év végéig a kereset- arányos betegségi és anyasági ellátások (táppénz, terhességi­gyermekágyi segély, gyermek- gondozási díj), valamint a bal­eseti táppénz összegének meg­állapításánál keresetként a nyugdíj járulékkal csökkentett pénzbeli és természetbeni jut­tatásokat kellett figyelembe venni. Tehát az említett ellá­tások alapját az úgynevezett nettó kereset képezte. 1988. január 1-jétől a szóban forgó ellátások adóköteles jö­vedelemnek számítanak. Hogy a dolgozókat emiatt a jövőben hátrány ne érje, az ellátások alapját az adórendszer beveze­tését követően a bruttó (azaz a személyi jövedelemadót, a nyugdíjjárulékot és a 310 fo­rint bérpótlékot is magába foglaló) kereset képezi. Az ellátások alapjául szolgá­ló kereset napi átlagának megállapításakor a megelőző naptári év keresetét kell fi­gyelembe venni. Természetes, hogy a bruttó keresetek az esetek többségében csak az 1989. évi ellátások igénybevé­telekor játszanak szerepet, amikor az irányadó időszak már nettó (nyugdíjjárulékkal csökkentett) keresetet nem tartalmaz, és e keresetet az adó miatt nem kell bruttósí­tani. Addig azonban az 1988-ban megállapításra kerülő ellátá­sok alapjául szolgáló keresete­ket, ha az ellátás alapját az 1987. évi kereset képezi, brut­tósítani kell. Ugyanígy az 1988. január 1-je előtt megál­lapított és azt követően is járó ellátások alapjául szolgáló 1985. vagy 1986. évi keresetet a személyi jövedelemadóra, az egységes (10 százalékos) nyug- díjjárulékra. valamint a havi 310 forint bérpótlék alapbére­sítésére való tekintettel brut­tósítani kellett. A keresetek adó miatti brut­tósítását a keresetarányos el­látások megállapítását és fo­lyósítását végző társadalom- biztosítási igazgatóságok és ki- rendeltségek, továbbá a mun­káltatóknál működő társada­lombiztosítási kifizetőhelyek végzik. A bruttósítás (átszámí­tás) rendkívül bonyolult fel­adat. ezért az eljárást — a többletmunka csökkentése ér­dekében — az erre a célra ké­szített átszámítási táblázat se­gíti. A múlt esztendő végéig a táppénz összegének megállapí tására és folyósítására vonat­kozó jogi szabályozás megle­hetősen bonyolult volt. A ren­delkezések szerint a táppénz- rendszer a munkarendre épült. Ami azt jelentette, hogy táp­pénz csak azokra a napokra járt, amelyeken a dolgozónak munkavégzési kötelezettsége volt. Ennek megfelelően nem járt táppénz többek között a heti pihenőnapra és a szabad­napra. A táppénzrendszer és az egyszerűsítés érdekében 1988 január 1-jétől a táppénz nap­tári napokra kerül megállapí­tásra és folyósításra. (A ter­hességi-gyermekágyi segélyt és a gyermekgondozási díjat ezt megelőzően is már naptári napokra folyósították). 1988- tól a táppénz minden naptári napra jár, ideértve szabadna­pot és heti pihenőnapot is. A tervszerű munkaerő-át­csoportosítás, a munkaerőmoz­gás szükségessé tette annak a merev szabálynak a feloldá­sát, amely szerint kétévi meg­szakítás nélküli biztosítási idő hiányában, a keresőképtelen dolgozó csak 65 százalékos mértékű táppénzre jogosult. (Megszakítás nélküli a biztosí­tási idő akkor, ha abban a szabadnap, a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivéte­lével egy nap megszakítás sincs.) Ettől az évtől 75 szá­zalékos mértékű táppénzre jo­gosultak azok, akik kétévi fo­lyamatos biztosítási idővel rendelkeznek. (Folyamatos a biztosítási idő akkor, ha ab­ban 30 napnál hosszabb meg szakítás nincs). Meghosszabbodott a gyer­mekgondozási díjra való jogo­sultság időtartama, a gyermek kétéves koráig. E rendelkezés alapján gyermekgondozási díj a gyermek kétéves koráig leg­korábban 1988. január 1-jétől jár a szülőnek, akkor is, ha a gyermek a másfél éves korát már ezt megelőzően betöltötte. Ceglédi társadalombiztosítási kirendeltség Izgalmas hajrában A bajnoki táblázaton ta­vasszal nagy utat tett meg a Ceglédi VSE NB I-es férfi asz­talitenisz-csapata. Az őszi szezon végén még pont nél­kül álltak. A sikertelen tava­szi rajt után (vereség a Bp. Postástól) következett be a kedvező fordulat: a Pest me­gyeiek sorrendben immár ne­gyedik győzelmüket aratták, s nyolc pontjukkal a bajnok­ságban az ötödik helyen áll­nak. A hét végén rendkívül izgalmas véghajrában nyer­tek az ugyancsak vidéki első­ségre pályázó miskolciak el­len. Ceglédi VSE—Borsodi Építők Volán 13-12 A CVSE két kitűnősége, Harczi és Berta annak rend­je és módja szerint vala­mennyi ellenfelét legyőzte. Si­kereikre nagy szükség volt, mert mint a végén kiderült, ha bármelyikük egyszer is megbotlik, már elmaradt vol­na a csapat győzelme. Péter találkozói külön is említést érdemelnek, valamennyi mér­kőzése három játszmáig tar­tott. Banákot, legyőzte, s ez szép fegyvertény. 12-12-nól már csak ketten álltak az asz­talnál, ő, valamint a vendé­gek ifjúsági korú játékosa, András. A döntő játszmában 15-15 után Péter adogatott, s mind az öt adogatását meg­nyerte. Ez a jó hajrá egyben a Vasutas győzelmét is jelen­tette. Szappanos most halvá­nyabb volt az utóbbi hetek­ben megszokottnál, a nyeret­len Halmai pedig még nem érte el sérülése előtti formá­ját. Győztek: Harczi, Berta (5— 5)„ Péter (2), Szappanos (1), ill. Báthori, Gulyás, Molnár (3—3) Banák (2), András (1). Ungureán László XXXIX. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1988. MÁRCIUS SZERDA Diák a városvédők között Pincékben, padlásokon járok Nem illő ugyan, hogy egy diákember este nyolc óra táj­ban térjen haza, ám aznap Blazsán Istvánt mégsem érhet­te szemrehányás, hiszen hiva­talos elfoglaltsága tartotta tá­vol késő estig a szülői háztól. A tanácsteremben múlatta az időt, egy tekintélyes szervezet, a Ceglédi Városépítő és Szépí­tő Egyesület tagjaként hall­gatta a közgyűlési beszámolót és az azt követő vitát. Civil­ben a Várkonvi Általános Is­kola 5/d osztályos tanulója, 11 esztendős. — Hozzászóltál a közgyűlé­sen? — Nem, akkor egészen más dolgom volt. Egy csomó adat­tal kellett készülnöm az egye­sület hétfői kötetlen beszélge­tésére. ■— Miféle adatokkal? — Hát például mindennap látom, hogy a Páva utca több házán omlik a vakolat, a múltkor is két tégla majdnem a lábamra esett. A sörüzem kijáratával szemben meg ott a rengeteg hulladék, szemét. Az­tán azt is följegyeztem, hogy a városban nagyon sok az el­hagyatott ház. Van ilj'en a Ta­vasz utcában is, már nem tu­dom, hány szám alatt. Bennem él a régészkedő hajlam, úgy­hogy jó párszor elmentem ar­ra. A tulajdonosa vagy pesti lehet, vagy már nem is él. Se ajtaja, se ablaka annak a ház­nak, be van törve, fölfeszítve mind a kettő. Én is be-benéz- lem a lakásba. Mit mondjak, ha nincs ott szétdobálva leg­alább 20 ezer darab Ludas Matyi, akkor egy se. Néha megmentettem magamnak egy-egy iratot. — Hogyan jutottál a város­védők körébe? — A ceglédi múzeumban — ahol elég gyakran megfordu­lok — láttam meg egy papírt, az volt a címe, hogy belépési nyilatkozat. Na, gondoltam, hát ez meg micsoda. Gyorsan bementem a tanácsba, és ott eligazítottak. — Mi a teendőd az egyesü­leti tagok között? — Személyre szóló felada­tom nincs, de részt veszek mindenben, amiben a többiek. Például meg kellene találni a nagy templom kerítését, és azt a kutat, ami régen a Kossuth téren állt. — Mondjuk, a szemed elé kerül egy vandál, amint éppen derékba töri a facsemetét. Odaállsz elé, és kő kövön nem marad? — Dehogyis, még csak az hiányozna. Nem esek én neki, A közönség többször fedez­heti fel a ceglédi színház né­zőterén Patkós Irma érdemes művészt. Irma nénit láthattuk az egriek „Charley nénje” előadásán is, amely a közön­ség tapsából ítélve nagyon si­keres volt. — Irma néninek hogyan tet­szett? — Ebben az előadásban, a kezdetétől a végéig mindenki becsületes, egyszerű s éppen ezért művészi munkát vég­zett. Énekben, táncban, jel­lemkifejezésben. összjátékban semmi kívánnivalót nem ha­gyott maga után a produkció. Nem lehet ma a vidéki szín­házat a pesti alá helyezni. Él­vezetes este volt. Köszönet és dicséret érte. (Hegedűs D. GézaViszockij- műsora után.) — Tudod, amit ez a „gyerek” csinál! Nagyon szép, komoly műsor volt. Kez­dettől fogva benne volt a fi­gurában. A letörtség, az ivás. az, hogy mit gondolnak róla az emberek: ezekről a kérdé­sekről töprengett egyedül a színpadon. S a versek! Ezek­ben a kicsi, hétköznapi gon­doktól a nagy igazságkeresésig Patkós Irma Nyolcvannyolc év minden benne volt. Nem tu­dok mást mondani, most is a hatása alatt vagyok. Ilyen zord műsort még nem hallottam tőle. Vidám rajongással szok­tam köszönteni a műsor után a művészeket. Most ez elma­radt. Nem szabadna így haj­szolnia magát. Ügy gondolom, hogy a fiatalokból álló közön­ségnek is tetszett. Szerinted lehet, hogy az a nagy taps a végén csak „Dégézának” szólt? Nem. Nem hiszem. Ez az elő­adás a színház és a közönség szeretetéről tett tanúbizonysá­got. Nem úgy, mint az a kö­zelmúltban lezajlott kamara­előadás, amikor is a műsor közben többen elhagyták a né­zőteret. Nem szabad lebecsül­ni a vidéki közönséget. (Sunyovszky Szilvia és Szi­lágyi Tibor estje után.) — Ugye. tudod, hogy Tiborral a Néphadsereg Színházában, majd később a Madách Szín­házban is dolgoztunk együtt. Szilvia nagyon kedves kolle- gina, de vele már nem játsz­hattam. hiszen amikor a pá­lyáját kezdte, akkor én már régen nyugdíjban voltam. Mű­sorukkal kedves estét szerez­tek. Hogy elrepült az idő, s észre sem vettük. Szépen dol­goztak mind a ketten, bár ne­kem a műsoruk eleje jobban tetszett. A daloknál néhol han­gos volt a zenei kíséret. — Fáradtnak látom Irma né­nit. — Igen, de nem a mostani estétől fáradtam el. Nagyon összezsúfolódtak az előadások erre a hétre. Kedden lesz még előadás, ha az egészségem en­gedi, elmegyek majd. Köteles­ségemnek érzem, hogy a volt színházam fiatal tagjait szülő­városomban üdvözöljem. — Kötelességemnek érzem — mondja Irma néni. Március 8-án volt 88 esztendős. Borsos Hedvig inkább szólok valamelyik fel­nőttnek. — Komolyan vesznek téged a városvédők? ■— Szerintem igen. Jó párat személyesen ismerek közülük. — És az osztálytársaid? — Nem dicsekedtem el ne­kik azzal, hogy az egyesületbe járok. Minek! Úgyis megtud­ják majd. — De a barátaidat csak be­avattad? — Hát hogy is mondjam: nem nagyon vannak barátaim. Olyan magamba forduló va­gyok. Idősebb emberekkel ba­rátkozom. — Az eddigiek alapjan épp az ellenkezőjére tippeltem volna. — Pedig ez a helyzet. Mos­tanában a video a menő. meg egy csomó hozzá hasonló do­log. Ezek engem nem érdekel­nek. Viszont szívesen ásom a kertet, bújom a pincéket, pad­lásokat, meg azokat a helye­ket, ahol lehet találni valamit. — Mit? — Régi iratokat és pénze­ket. A legértékesebb holmimat egy idős műszerész barátomtól kaptam. Neki 1954-ig a város- központban volt kereskedése. A boltban olyan szerszámokat árult, amiket a mezőgazdaság­ban használtak. Megőrzött egy köteg régi számlát, és most ajándékba kaptam tőle. — Tehát a gyűjtés jól megy. Es az iskola? — Az már nem annyira. Megmondom: lusta vagyok. De azért a történelemmel, a kör­nyezetismerettel és az iroda­lommal nincsen baj. Hanem főleg az orosszal. — Melyik a legjobb tulaj­donságod? — Nyugodt a természetem. Amit nem tudok, abba bele se kezdek. Nem húzom föl ma­gam, ha valaki kötözködik. — És a legrosszabb? >— Én jónak tartom, de apu rossznak, hogy szeretek dol­gozni. Még este is ásom a ker­tet. Apu azt mondja, egy gye­reknek az a feladata, hogy ta­nuljon. Ja, és nagyon feledé­keny vagyok. Mindent föl kell írni. — Mit mutatott a félévi bi­zonyítvány? — Ügy négy egész körül volt, azaz valamivel alatta. — Ez bizony kevés, ha a ré­gészt hivatást forgatod a fejed­ben. — Sajnos, kevés. Ha nem jön össze, kertésznek megvek. (a) Ki lesz a borbajnok? Tudod, ez honnan való? A Csengeriből. Nekem is adjon, de kevesebbet, mint az előbb! Megkóstoltad már? Nem? Hát akkor honnan tudod, hogy milyen? A kis ecetet leszámít­va, egészen jó. Szóda nincs? Minél kisebb az ember, annál több bort tud meginni. Én már kezdem unni. Hú, akkor mi lesz veled a harmincadik­nál? Savas, kemény bor. Igazi parasztbor. A huszonnyoícas számú következik. A fenti idézetek csak egy borversenyen hangozhatnak el. Vagy ahogyan pénteken este a ceglédi kaszinóban hívták: a borsorolón. Akiktől származnak a mondatok, ma­guk a gazdák. Asztalokat, ül­nek körül, s kíváncsian vár­ják, milyen ítéletet hirdet a zsűri. A zsűriben öten vannak, s ezt csinálja egyikük: rázza a bort a kis pohárban, gyer­tya fölé tartja, milyen a színe, szagolgatni kezdi, nyelvére vesz egy cseppet, rágásszerű mozdulatokat végez, köp egyet a lába elé helyezett műanyag vödörbe, írni kezd egy papír­ra, felnéz, keresi a szájában az utóízeket, pogácsáért nyúl, szétnéz, vár, átkukkant a szomszédra, hol tart amaz, vár és hallja: A tizennyolcas bor következik! Idősebb Tóth László arról beszél, hogy ez csak amolyan borkóstoló-főpróba egy jövő évi verseny előtt. — Akik ide hozták a boru­kat, nem főfoglalkozású szak­emberek, hobbijuk a szőlész­kedés, lelkesen csinálják. Hogy az én borom milyen? Az csak olyan középszerű. Tóth László persze alaposan téved, mert borai véletlenül sem középszerűek. A vörösbo­rok kategóriájában második helyezést ért el. Az első helye­zett bor tulajdonosa is Tóth László, csakhogy ő az ifjabb a családban. — Egy jó bor több fajtából tevődik össze — mondja a vö­rösborbajnok, — A győztes nedűm hetven százaléka kék­frankos, nyolc százaléka Ali- cante-Busche, a többi Zwei- gelt, egy osztrák borfajtából 1986-os évjárat, és karácsony előtt tettem az üvegbe. A legjobb fehérbora ezen az estén Petrányi Istvánnak és Biró Ferencnek volt. A máso­dik helyen Raj Ferenc és Vin- cze István borai végeztek. Ro­zé-kategóriában Raj Ferenc vitte el a pálmát Petrovics István előtt, míg a vörösborok mezőnyében a Tóthok diadal­maskodtak. Simon Ernő, a zsűri elnöke elmondja a bemutatott borok jellemzőit: — Harminchét bort vizsgál­tunk meg, és csak ötöt zártunk ki a versengésből. Az itt lá­tott termelői borok a vártnál szebbek, egészségesebbek. Túl­érett borokkal nem találkoz­tunk, kellemes, üde színek jellemzik a ceglédi italokat. Látszik, hogy ismerik a gaz­dák a tiszta, vegyszermentes kezelést, a kénezést, a fejtés problémáit. Ma már nem ér­vényes az, amit nagyapáink hajtogattak: „Az a jó bor, fiam, amelyik sokáig áll a sep­rőn!” Nekünk ma az a célurfk, hogy minél gyorsabban elvá­lasszuk a bort a seprőtől. Az új igényekhez is alkalmazkod­nunk kell, mert a nyugati pia­cokon nem érvényesülhetünk kénes borokkal, ott kézzel- lábbal hadakoznak a kémiai kezelés ellen. A szakvélemény meghallga­tásával a tudósítónak sem ma­rad más dolga, mint hogy sze­mélyesen győződjék meg a ceglédi borok minőségéről, s egy-két csillogó pohár feneké­re nézzen. Ra. L. Szövetkezetből kisszövetkezet A múlt hét végi közgyűlé­sen született határozat értel­mében megvált egymástól a Cegléd és Környéke Építőipa­ri Szövetkezet ceglédi és abo- nyi részlege. Az egységek kü­lön-külön, kisszövetkezeti for­mában dolgoznak tovább. Sza­bó Bélától, az immár új né­ven, Ceglédi Építőipari Kisszö­vetkezetként jegyzett cég el­nökétől megtudtuk, a szövet­kezet átalakulása már eddig is több ízben napirendre került. De kiválási szándékukat az abonyiak jelentették be. Előnyösnek, ösztönzőnek mutatkozik az, hogy a kisszö­vetkezeti működési formában minden megtermelt bér kifi­zethető, az adó a nyereség ki­sebb részét viszi el. ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents