Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

A zenei szakbolt álom marad A ceglédi zeneiskolában 780 növendéket oktatnak — Abonyban. Nagykőrösön és most már Albertirsán mint­egy 1700-at. Ahhoz, hogy za­vartalan legyen a munka, nem mindegy, hogy van-e elegendő hangszer, tartozék, kotta. — Az iskolánk felszereltsé­ge igen jó — mondja Béres Károly igazgató. — Már nyolc­tíz évvel ezelőtt dédelgettünk egy olyan gondolatot, hogy a városban zenei szakbolt lenne. Ahol nemcsak hangszereket, de különböző tartozékokat: mindenféle húrt, vonószőrt, klarinétnádat, valamint kot­tát és hanglemezt is lehet kapni. Hiszen különösen év elején számtalanszor van rá példa, hogy Szolnokra, Kecs­kemétre, Budapestre utazhat, aki mondjuk egy gitárhúr- készletet szeretne vásárolni. S az sem ritka, hogy a negye­dik-ötödik út jár sikerrel. — Az áfész áruházában ko­rábban próbálkoztak hangszer- árusítással, ám ez a részleg lassan elsorvadt. A Kossuth téri játékboltban van még né­mi kínálat. A könyvesbolt sokat segít a kották beszerzé­sében, mindent megtesznek, hogy ne legyenek gondjaink. De a kották előteremtése nem az ő profiljuk. Ugyan, hang­lemezt nem egy helyen lehet venni, ám az egyáltalán nem biztos, hogy így jobb a vá­laszték. Szóval igazán szükség lenne egy zenei szakboltra, amely természetesen zeneértő szakemberekkel működne. At­tól tartok, hogy egyelőre ez csak álom marad. — Pedig nem kellene félni, hogy senki sem nyomja le a kilincset. Hiszen az egyre sző­kébb anyagi kereteink miatt elkerülhetetlen, hogy egyes hangszerek vásárlását a szü­lőktől kérjük. Ma már a zon- roraszaknál az a kritérium, hogy a leendő diáknak legyen otthon pianínója, amin gya­korolhat. Hasonló a helyzet a gitárral, amely más instru- mentekhez képest viszonylag olcsóbb. Egyébként évente mintegy 30 pianínó biztosan gazdára találna. Kifejezetten nagy az érdek­lődés az Orf-ütőhangszerek: dobok, cintányérok iránt. Az óvodák és általános iskolák zeneoktatásához nélkülözhetet­len a triangulum, kis cintá­nyér, xilofon. Ezekért éppúgy utazgatni kell, mint a hang­sípért, hangvilláért, hegedű­kulcsért. Sokszor többe kerül az útiköltség, mint maga a hangszer vagy a kellék. Azok is szép számmal vannak, akik szívesen muzsikálnak otthon — szintetizátoron, gitáron — ők is vevők lennének. S akkor még nem beszéltem a koráb­ban említett három zeneiskola igényeiről. Ki foglalkozik a vá­rosban a használt hangszerek árusításával? Egy zenei szak­bolt ezt szintén megoldhatná. — Ha már itt tartunk. Min­den hangszert igyekszünk megmenteni. Sajnos, egyre jobban rákényszerülünk erre. Valaki ráült egy hegedűre; ri- pityára tört. Nem dobtuk el, megreparáltattuk. Komoly gond az, hogy egyetlen hang­szerjavító mester — Szálkái István — dolgozik a városban. Mivel a környező községekből is őt keresik fel, csöda-e, hogy nem győzi a munkát? Nem­egyszer a szaktanáraink vál­lalkoznak ilyen feladatra, ami alkatrész és megfelelő szer­szám híján cseppet sem köny- nyű. Bizony elég gyakran Kecskemétre, Budapestre, Debrecenbe szállítjuk a meg­sérült csellókat, fuvolákat, he­gedűket. Ez meglehetősen drá­ga dolog. És persze, óhatatla­nul azzal jár, hogy a növen­dék több hónapig várhat, mi­re újra játszhat rajta. Ezért szeretnénk kialakítani egy há­A kutyaélet kezdetén zi műhelyt, ahol terveink sze­rint két szakember orvosol­hatná a beteg hangszereket. Aligha fognak majd unatkoz­ni. Mindenesetre, ha a zenei szakbolt nem is, de reméljük ez az elképzelésünk hamaro­san megvalósul. Aliz, Egresi Károly bernáthegyi kutyája népes alommal örven deztette meg gazdáját. Artúr. Diána, Dávid s még további négy gyönyörű, egyben roppant falánk bernáthegyi kölyök rö­videsen elhagyhatja a szülői házat — ú.j gazdákhoz kerülnek (Apáti-Tóth Sándor fölvétele) Palatínus Andornétól, a Táncsics iskola pedagógusától érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy az ének-zene oktatáshoz yamaha-furulyát használnak, amelyből évente 50-60 da­rabra van szükségük. Bár májusban felmérik az igényt amit a játékboltnak juttat­nak el —, ennek ellenére elő­fordul, hogy 4-5 hónap is el­telik, mire megérkeznek a hangszerek. A kottákat a könyvesbolt segítségével szer­zik be. A gond az, hogy oly­kor egy-egy példányt sem le hét kapni — hiába minden igyekezet és jó szándék. F. F. Az enyhe tél nem kedvez a betárolt áruknak a Dél-Pest Megyei Afész Pesti úti felvásárló- telepén sem. Különösen a káposztafélék romlása aggasztó. Átválogatással, tisztítással védekez­nek ellene. Gujka Lászlóné és Király Erzsébet egy szállítmány fejes káposztát készít elő. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Hogyan készítsünk csiripiszlit? 1988-ban húsvét ünnepe korán lesz, így a holdjárás számbavételén kívül, ahogy a régi zsidók számították ki az ünnepet, negyven nap vissza­számlálásával ugyancsak ki­számítható a nagyböjt kezde­te. A régi kánon szerint ugyanis hamvazószerdától kezdődően sem szerdán, sem pénteken nem volt szabad húst enni. Üjabban főleg nagy tekintélyű külföldi lapokban Jaj neked, park, bokor! Vajon nem járnak gyalog? Városunk levegője valami­vel tisztább lett, élvezhetőbb, használhatóbb, mióta a busz- pályaudvart kitették a vasút­állomás mellé. A Rákóczi úton ugyan még nagyon nagy a forgalom, de az utóbbi idők esős szelei elverték a port, így ott sem fuldoklunk már. Csak a Gubody utca sarkán törik ki a bokánk az egyik vállalat munkagödrének ma­radványában. Ezt ugyan már tavaly be­fedték, de a gödör eltünteté­sét még nem kezdték meg. Ök vajon nem járnak gya­log? Ez a vállalat egyébként en­nél sokkal komolyabb galibá­kat is okoz. Nem ritka eset, hogy a vezetékük parki pa­dok és cserjék között halad el — ilyenkor jaj neked, park, bokor, szemétkosár, pad! Helyreállításról szó sem esik, az emberek otthagyják a munkaárkot — jó, ha azon­nal betemetve. A növényeket engedik elpusztulni (példa még nem volt a helyreállí­tásra), a szemétkosarakat sem rakják vissza a helyükre, és előbb-utóbb szemét önti el a területet, mint ahogy a Kos­suth Ferenc utcai lakótelepen is megtörtént. De nem kell mindent a vállalatokra fogni. A Kossuth Ferenc utcán a szalagház mö­gött a játszóteret a ceglédiek tették tönkre, feltehetően tár­sadalmi munkában. A város­ban 13 játszótér van. A fia­talok vállalták a játszóterek folyamatos karbantartását, há­romban le is festették a já­tékokat, elnézve azt, hogy mellettük lógnak a leszakadt hinták, a mérleghinták maxi­mális kilengése 10 cm, a for­gókat lovakkal sem lehet el­fordítani, pedig a játszóteret használók szülei legtöbbször fiatalok. A majdani Széchenyi-lakó- telepen a dühöngő javítása is csak az ígéretig jutott el — a kerítés tönkretételét meg sem kellett ígérni, az építőmunká­sok megtették anélkül is, pe­dig a gyerekeknek készült. Ugyanerre a sorsra jutottak a városban elhelyezett KRESZ- táblák is. A kulturáltan, jó állapotban kint levő úttarto­zékok ugyanúgy részei kör­nyeztünknek, mint a fák. No de vállalkozó kedvű és unat­kozó ifjaink — mert más szó­rakozásuk nincs — kilökdö­sik, összehajlítgatják, szeme­teskukát akasztanak rájuk, legjobb esetben csak elfordít­ják, balesetveszélyt okozva. De minden KRESZ-táblát nem tudnak tönkretenni. Nem is tesznek. Azt viszont min­den autósnak illénék tudni, hogy a lakótelep nem ver­senypálya, a legnagyobb meg­engedett sebesség 20 km. En­nek ellenére sokan 60-nal száguldoznak, szlalomozva a babakocsik között, a rengeteg parkoló gépkocsitól amúgy is rendkívül szűk úton. A burkolaton választóvona­lat festettek fel a gyalogosok védelmére, amit az autósok félreértettek, és beálltak par­kolni a vonal mögé. Ezek után a helyzet változatlan maradt, a babakocsik egy úton közlekednek a gépjár­művekkel. Az idei évben a parkokat magánvállalkozók tartják fenn. A város azóta tisztább­nak látszik, bár a lakossági támogatásnak még nincs nyo­ma. Fenyvesi Gábor jelent meg arról cikk, hogy a böjt, az időszakos vegetá­riánus táplálkozás előnyös fi­ziológiai szempontból. A ká­ros zsírok lerakódása leáll, sőt elfogy a kötőszöveti de­pókból. Az idén a határnap feb­ruár 17-ére esik. A diétás, bojtos csíramáié készítése szempontjából fontos tudni­való, hiszen a február máso­dik felétől a búzaszemekben a nyugalmi folyamat véget ér, így kellő nedvességet fel­véve a búzaszemekben nagy mennyiségű gibberellinsav képződik, amely aktivizálja az amiláz enzimkomplexet. Az alfa-amiláz a keményítőt diszaharidra, majd monosza- haridra, tehát egyszerű cukor­ra bontja. Érdemes megfigyelni a bú­zaszemek morfológiai válto­zásait, előbb megjelenik a csíragyök, a csúcsi részben izotóppal kimutatható, hogy igen sok gibberellinsavat tar­talmaz, majd a hajtáskezde­mény is megjelenik. Gyorsan romlik a szemek béltartalma, ezért a koleoptilnak nevezett rész megzöldülése kezdetén le kell állítani a búzaszemek további fejlődését. A csírás búzaszemeket ilyenkor ledarálják, majd édeskés levét kimossák, meg­szűrik. A csíralé élő anyag, ugyanis nem csupán amiláz- enzimekben gazdag, hanem élesztősejtek is jelen vannak, ezért tilos a csíralevet tárol­ni, eltenni másnapra, vagy néhány óráig meleg szobában, konyhában hagyni: ugyanis megsavanyodik! A csíramáié legfontosabb művelete tehát a csiráztatás, a kétnapi vizes duzzasztás és gyökítés után ki kell teríte­ni egy fából (nem fémből!) va­Ságvári Termelőszövetkezet Kimagasló nyereséggel Kimagasló (52 millió forin­tos) nyereség. 20 százalékos részesedés, pénzügyi bizton­ság, fizetőképesség — ezek­kel a jellemzőkkel illethették zárszámadáskor az abonyi Ságvári Tsz elmúlt esztendei munkáját. Bár az őszi vetésű gabonát sehogyan sem akarta támo­gatni az időjárás (324 hek­tár árpát és 90 hektár búzát ki kellett szántani), a jól si­került fejtrágyázási, ápolási és növényvédelmi munkála­tok nyomán teljesült a ho­zamterv. Ráadásul jó idő kö­szöntött a tavaszi vetésű nö­vényekre, napraforgóból, cu­korrépából és _ kukoricából szép termést takaríthattak be az abonyiak. A gazdaság ugyanakkora tehénállománnyal vágott neki az évnek, mint 1986-ban, ám a tej mennyisége 7 százalék­kal megnőtt. A hízómarha­értékesítési tervet is túlszár­nyalták, s mivel a piaci helyzet kedvezően alakult, ex­portra is jutott hízómarha. Mindez a súlygyarapodásra felhasznált abrak mennyi­ségének csökkenésével járt együtt. A sertéstelep dolgozói a gazdasági társaság megszű­nését követő bizonytalansá­gok ellenére is túlteljesítet­ték a terveket. A szaporulati, a súlygyarapodási és az érté­kesítési adatok szolgálnak bizonyságul. Különleges ál­lategészségügyi gondok nem mutatkoztak, de az elhullások és a kényszervágások száma az elfogadhatónál magasabb volt. A Ságvári Tsz történetében kimagasló nyereséget nagyban elősegítette a növénytermesz­tés jövedelmezősége, az állat- tenyésztésben elért hozamnö­vekedés és a termelési támo­gatások növekedése, a kiegé­szítő tevékenységek területén az árbevétel növekedése, az érdekeltségi nyereség és a pénzügyi műveletekből kelet­kező bevételek emelkedése, valamint a szigorú költség- gazdálkodás. ló tálcára, s tanácsos ismé­telten meglocsolni, nehogy a szemek kiszáradjanak. A pangó víz a magvak alatt vajsavas erjedést idéz elő, ha ilyet tapasztalunk, kimosással kellemes ízét visszanyerheti a csirás anyag. Néprajzi-topográfiai szem­pontból érdekes képet mutat Közép-Európa, s minden bi­zonnyal a jó szemű felvidéki és csehországi népi sörfőzök tapasztalatai, az ún. szalados egy részének lepényként va­ló hasznosítása a XVI. szá­zadig visszavezethető. A Bala­ton vonalától délre, a Bakony térségében, valamint Balassa­gyarmat—Debrecen vonalától északra és keletre gyakorla­tilag nem ismerik, nem ked­velik, nem tudják készíteni a csíramáiét. Alföldi, kis-alfol- di és csallóközi ételféleség. A Kisalföldön kötés, kőtis a ne­ve, a Dunántúl egyes részein csiripiszli, a Garam és Ipoly mellett, a főváros környékén biracs, a Dunakanyarban pe­dig méra néven ismerik. Elkészítése is igen külön­böző, hol megszárítják a csí­rás búzát, majd megőrlik és elvegyítik normális molnár- liszttel, hol kukoricaliszt du­kál hozzá. A búzaszemek he­lyett rozs vagy árpa is szá­mításba vehető, bár zamatá- ban és konzisztenciájában a búzacsíramáié a legjobb. Lassú sütést kíván a le­pény, mert odaég a tepsi al­jába, ezt a heves gáztüzelé­sű tűzhelyeken zsírpapír béle­léssel oldják meg. A réztepsi ma már unikum, így ajánla­ni is felesleges, mert aligha lehet hozzájutni, hacsak a nagymamák nem őrzik a pad­láson. A cserépedény jobban el­érhető, mi több, jobb is, tö­kéletes benne a hőátadás, mégsem sül le a massza. A hígítás és liszttel való ele­gyítés aránya le sem írha­tó, ugyanis a csiráztatás tar­tamától, a fajtától, annak csí­raértékétől és a lisztféleség­től függ. A cél, hogy a nyers tészta ne legyen keményebb, mint a piskótáé, ugyanis ha keményebb, könnyen előfor­dulhat, hogy nem lesz a le­pény édes. A mostani inten­zív búzafajtákból csavart csí­raléhez ajánlatos fele-fele arányban réteslisztet és nor­mállisztet keverni, ízesebb lesz a lepény. Ha a sütemény (nem sütemény!) édes és a felülete, belseje átsült — ké­szen van. De így sose együnk belőle, mert a hascsikarás bizonyosan meglátogat ben­nünket. Legjobb vacsora után, de akkor is módjával falatozni belőle, nem érdemes azért sem nagyon keményre készí­teni, mert nehezen emészthe­tő lesz. Lekvár, cukor, tojás- fehérje felesleges a tetején, viszont a kellő lehűlés és pi­henés után a csíramáié fo­gyasztható. Érdemes készíteni, mert teli van vitaminnal. Surányi Dezső ISSN 0133—2601 (Ceglédi Hírlap', iiíctp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1988. FEBRUÁR 8., HÉTFŐ Megmentik a káposztafejeket A hegedűm majd megreparálom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents