Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

Olaj a tűzre? Nincs béke a kút környékén... Az ügy nem ügynek indult, csak egy egyszerű fűtő­olaj-vásárlásnak. Aztán mégis ügy lett belőle. Hirte­lenjében nem is tudom, hányán foglalkoznak vele de­cember 22-től kezdődően. Lássuk csak, hányán is: a Monori Tanács iktatója, műszaki osztálya és kereske­delmi felügyelője, a tanácselnök, aztán az Áfor egyik kirendeltsege és a központja, a megyei tanács, az MSZMP Monori Városi Jogú Bizottsága, a Népszabad­ság szerkesztősége és a Monori Hírlap, valamint a Mo­nori Bíróság. Az is lehet, hogy még sokan mások is. Jómagam pillanatnyilag ennyiről tudok. De induljunk el a kályhától. Karácsony előtti hétfői nap volt. N. Károly felesége a pi­actérről tartott hazafelé, ami­kor észrevette, hogy a szo­kásos hétfői zárva tartás ez­úttal nincs érvényben, ki­szolgálták ugyanis az olajos­kannákkal ácsorgókat. Talán a közelgő ünnepek miatt — gondolta N. Károlyné. s ha­zaérve mondta is a férjének: — Nyitva van a B. Feri, el­mehetnél olajért. A nyugdíjas N. Károly kapta a kannát, ment. De ahogy odaért az olajkúthoz — előtte még kiszolgáltak egy vásárlót — elment az áram. — Hát persze! — jutott eszébe N. Károlynak — az újság is közölte, hogy ma négy óráig áramszünet lesz a községnek ezen a részén. — Ma már nem valószínű, hogy kinyitok, nem lesz itt áram estig se — mondta az olajkutas, becsukta a rácso­kat, beült a kis teherautójá­ba, s ment egyéb dolgait in­tézni. A hétköznapi ember mit csinál ilyenkor? Haza­megy, esetleg morog magá­ban, emlegetve a balszeren­cséjét, az áramszolgáltatót és minden egyebet, ami eszébe jut, s másnap újra próbál­kozik. De ha ez esetben is így történt volna, most nem lenne ügy és béke lenne az olajfák alatt. Vagyis az olaj­kút alatt... *5>* „Tisztelt E ívtársak! Alul­írott 75 százalékos hadirok­kant panaszt teszek a mono­ri, Mátyás király utcai olaj­kút kezelője ellen. (...) Én a helyszínen maradtam, várva, hogy a jelzett időben kigyul­ladjon a villany. Az ajtó előtt tartózkodtam mindvégig. B. elment, és megjegyezte, hogy nem valószínű a 4 órai áram­szolgáltatás. Még egy ízben visszatért teherautóval, és több használt gépkocsi külső­gumit dobott át a kerítésen, majd elhajtott. Én maradtam. Délután fél négykor a vilá­gítás beindult, B. sehol. Négykor bentről kijött a ke­rítésig idős B. Kértem, hogy kezdje meg az olaj kiszoigá- lását. Nevezett megtagadta és visszaindult befelé. Én erre erősen elkezdtem ütni a bá­dogajtót. Nagy dühösen visz- szajött és az egyre indulato­sabb vita közben megkezdő­dött a kölcsönös sértegetés. Nem tagadom, szemébe mond­tam többek között, hogy épp oly csibész, mint a fia.” Tetszenek érzékelni, hogyan lehet egy ártatlan, hétközna­pinak mondható tevékenység­ből, egy szelíd olajvásárlás­ból eljutni a háborús végki­fejletig? „... ezek után kinyitotta az ajtót, majd megkezdődött a kissé egyoldalú verekedés. Bal lábam merev, 7 centimé­terrel rövidebb, így egy-két pillanat alatt ledöntött a lá­bamról. Tekintve, hogy 5—6 órát az olajra várva az ut­cán ácsorogtam, a hidegtől elmerevedve alig tudtam vé­dekezni.” N. Károly azzal jött a szer­kesztőségbe: nem szeretné, ha ebből a dologból kimaradna a monori nép újságja. Sze­mélyes találkozásunkkor le­velét már többször elolvas­tam, meghallgattam precízen, időrendi sorrendben előadott beszámolóját is, s értesültem a legújabb fejleményekről, a per megindításáról, valamint a tanács illetékes osztályától a panaszos levélre kapott vá­laszról is, mely szerint aznap nem volt hivatalos nyitva tartás, ettől függetlenül az olajkutast figyelmeztetésben részesítették, s felhívták a fi­gyelmét a pontos nyitásra, zárásra, a vevőkkel szembeni udvarias magatartásra. N. Károly ezt a levelet égbeki­áltó, újabb ' arculcsapásnak érezte. Tragikomédiának. Hogy egy ilyen eset után mindössze annyit mond a ha­tóság, hogy ejnye, ejnye! W I Belép hát az ügybe a ta­nácselnök is. Másnap délelőtt közel két órán át ott ülünk a szobájában, s míg zajlik az eszmecsere, kezdem megérte­ni, mitől indulhatott pusztu­lásnak a sarokban álló szo­bafenyő. Élőlény az ilyesmit — az ilyesmiket, zsinórban — nehezen bírja ki. A tanácsel­nök valószínűleg keményebb fából van, csak néha emeli fel a hangját, amikor példá­ul tiltakozik az ellen, hogy a vezetőket és munkatársaikat bizonyíték, tények nélkül kor­ruptnak nevezzék, akik „ösz- szefonódás okán" elkenik az ilyen ügyeket. N. Károly vé­gül is azzal az ígérettel tá­vozik — elégedetlenül —, hogy panaszát újra megvizs­gálják, az eredményről érte­sítik. N. Károly mindazonál­tal bejelenti: innen egyenesen a pártbizottságra megy, majd a megyei tanácsra, ahol el­mondja majd eme újabb fej­leményeket. — Határozottan állítom — mondja az olajkutas B. Fe­renc —, hogy azon a hétfőn nem voltunk nyitva hivatalo­san, csak szívességből szol­gáltam ki a vásárlókat, amíg volt áram. őszintén szólva ez máskor is előfordul, jönnek vasárnap például panaszkod­va, hogy elfogyott otthon az olaj, fáznak a gyerekek... Apám itt lakik az udvarban, 'ő szokott kijönni, nincs szíve elküldeni az embereket. N. Károlynak én megmondtam, hogy ma már nem adhatok olajat, nemigen lesz áram, de győzködték itt mások is, hogy menjen haza. Föl nem Több mint egymillió A Monor Városi Jogú Nagy­községi Közös Tanács Végre­hajtó Bizottsága megtárgyal­ta és elfogadta, a legközeleb­bi tanácsülés hamarosan ugyancsak megtárgyalja az idei járdaépítésről szóló elő­terjesztést. Az 1988. évi fejlesztési terv­ben 1,2 millió forint szerepel járdaépítésre. A tanácstagok Kulturális programok Ecseren szombaton 17 órától a nyugdíjasklub évzáró köz­gyűlése, utána bál, vasárnap 16-tól a nyugdíjasklub össze­jövetele. Gyomron holnap 10- től a gyermekklub színjátszó csoportjának próbája. Az út­törőházban ma 10-től játszó­ház, farsangi kellékek készíté­se. Maglódon ma és holnap filmvetítés. Monoron ma szü­lők bálja a Munkásőr úti isko­tudom fogni, miért ácsorgott órákat a hidegben, hiszen később többször is visszajöt­tem, s olyankor figyelmeztet­tem, hogy értelmetlenség vár­nia. A többiről csak hallot­tam, az állítólagos verekedést nem is láttam. — Hetvenéves ember va­gyok — sápad el idős B. Fe­renc arca, amikor előkeresi az ominózus napon szétsza­kított ingét, hogy megmutas­sa —, de még most is nehe­zemre esne szó nélkül vé­gighallgatni, hogy gyalázzák az anyámat, mocskolnak, sér­tegetnek. Egy kulcsért men­tem hátra a műhelybe, ami­kor N. Károly beszólt a kapu tetején, hogy adjak olajat. Nekem az olajkúthoz semmi közöm, a fiam dolga, de be­csületszavamra mondom, ha lett volna áram, kiszolgáltam volna, ne ácsorogjon itt... Verni kezdte a kaput, szit­kozódott, átkozódott. Nem akartam, hogy összecsődüljön az utca, kinyitottam a kaput, erre nekem esett, eltépte ró­lam az inget, hadonászott. Egy nyomorék embert üssek meg...? Elesett, én lefogtam, és kiabáltam, hogy jöjjön már valaki segíteni, ez az em­ber megőrült! Jött is egy rendőr, aki a közelben lakik és épp az utcán szerelte a kocsiját, különben ellene is bejelentést tett N. Károly a kapitányságon, hogy nem se­gített neki felállni. Tényleg, ez úgy volt, akkor már olyan dühös volt itt mindenki, hogy micsoda cirkuszt rendez, a rendőr is azt mondta, hogy álljon föl. föl tud maga áll­ni ... Aztán lett áram, ad­tam neki olajat, és máig sem értem, hogy mire volt jó ez az egész?! N. Károly azt is írta leve­lében: a várakozók között többször is felvetődött, hogy panaszt tesznek az olajkutas elen, mert rendszertelen idő­pontokban .nyit, zár, nyitva tartási idő alatt hosszú vá­rakozás után kerül elő, de: ,.a zúgolódók között mindig voltak és vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nem érdemes t panaszt tenni, mert oly nagy a B. befolyása, hogy valahol elkenik az ügyet.” A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1988. FEBRUÁR 6., SZOMBAT Könyvet írnak róluk Keverőtornyek árnyék nélkül 4!L w De. Érdemes panaszt tenni. S ha a jogos panasz nem nyert orvoslást, érdemes to­vább keresni az igazságot. Csakhogy nem így. Mert ez így valóban tragikomédia, minden mozgósított fórum és hivatal joggal érzi, hogy madzagon rángatják, és nem tudja, hogy sírjon vagy ne­vessen. Koblencz Zsuzsa Nem tagadom, magam is nagyon meglepődtem, amikor előadtam kérdéseimet, s Vas János, a Rákos Mezeje Ter­melőszövetkezet keverőüze­mének vezetője szintén föl­kapta fejét... — Hát éppen a tápkeverő történetével foglalkozom a TOT megbízásából. Ugyanis a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa megírja a ter- mónykeverő-üzemek történe­tét. A tervezett könyv formá­jú kiadványban két gazdaság keverőüzemét hozzák majd ki a fejlődést bizony!tandó jó példaként, egyik a Rákos Me­zeje. Akár fel is olvashatnám a történeti anyagot, ami itt fekszik előttem az asztalo­mon, egyelőre még goilyóstol- lal írva — mondta Vas Já­nos, s a továbbiakban is meg­maradt az élőszavas tájékoz­tatásnál, hiszen alapítója az általa vezetett üzemnek, fej­ből ismert ott mindent és mindenkit. Komplex ' nagyberuházás volt az annak idején 1975-ben, amikor felépítették a forró- levegős lucemaszárítót, a 400 férőhelyes szarvasmarha-te­lepet. s annak kiszolgálására a terménykeverőt. Azonban már akkoriban, amikor még csak készültek a tervek, meg­sejtették a gazdaság vezetői (vagyis jó piackutatást végez­tek), hogy sokkal szélesebb körben is ki tudnák elégíteni a piaci igényeket. De a na­gyobb kapacitású berendezés létesítése érdekében biztos, nagy felvevő képességű piac­ról is gondoskodni kellett, így jött létre a Rákos Mezeje és a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat között a koope­rációs szerződés, ami mind a mai napig beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A termelési eredmények is bizonyítják Vas János üzem­vezető szavainak igazát, mert 1979-ben még „csak” 32 ezer 840 tonna készterméket érté­kesítettek, 84-ben már 41 ez­ret, két év múlva 44 ezret, s Egyed Gyula géppel varja le a megtöltött nejlonzsákokat, amik futószalagon érkeznek a leszedőgép kezelőjétől. Egy- egy műszakban sok száz ^ákot mozgatnak meg ezek az em­berek. tehát ez sem könnyű munka, még ha a zsákolást, a rakodást csaknem teljesen gépesítették is (A szerző felvétele) tavaly * átlépték az ötven ezres határt! Az elmúlt évi bruttó árbevétele 304 millió forint volt az üzemnek, 6 milliós nyereség mellett. Ennek az eredménynek az elérése már mértékegységre átültetve 5 ezer vagon, vagyis ötvenezer tonna készterméket jelent! Ilyen mennyiség forgalmazá­sa már csakis a Gabonafor­galmin keresztül volt lehetsé­ges nyereségesen, amellett, hogy -a környező gazdaságok is vásárolják a Rákos Mezeje Tsz takarmánykeverékeit. A minőség pedig nem ad­hat sok panaszra okot, ha napjaink recepturájához vi­szonyítjuk a késztermék érté­két. Ezt az állítást bizonyítja az ÁTMI — Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet — több tanúsítványa. Ugyanis az ÁTMI felügyelői havonta 10-15 mintát vizs­gálnak meg. s éves szinten készítik el az értékelést, amit mindig a következő gazdasági év májusában hoznak nyilvá­nosságra. Az eddigi minősítés szerint például az. elmúlt 46 utcában 12 ezer 252 folyó­méter szilárd burkolat meg­építésének szükségességét je­lezték. Ennek az idén 62 százaléka elégíthető ki a rendelkezésre álló pénzből. A tanácsülés dönti majd el, mit fogad el a javaslatból. hová kerülnek járdák az idén Monor, Mono- ri-erdő és Péteri még sáros utcái közül. Iában, a művelődési központ­ban 8.30-tól német-," 9-től an­gol nyelvtanfolyam, 10-től csa­ládi hétvége, ennek keretében játszóház, meseíilmek vetítése stb., 11-től a Cérnaszál király­fi a Marson című mesejáték, belépődíj 30 forint, 10.30-tól és 14-től anjgol nyelvtanfolyam. Üriban szombaton 17-től far­sangi bál felnőtteknek, vasár­nap 11-től tánctanfolyam. Jegyzet Új, de rögös utakon jP égen volt, de igaz volt. A 60-as évek közepén az egykori járási tanács művelődési osztályának szakemberei repülőzsűrit alakítottak, E lcét-három személyből álló csoportnak az volt a feladata, hogy es­ténként- ellátogasson több művelődési intézménybe, s megtekintse az ott zajló foglalkozásokat, programo­kat. Ahol a legjobb benyo­másokat szerezték (részvé­tel, színvonal stb.), 300-500 forint jutalmat adtak az in­tézményvezetőknek. Nem ellenőrzések voltak ezek a röpke látogatások, hanem jótékony célú szak­mai kirándulások. A műve­lődési házakban színesebb­nél színesebb programokkal csábították a fiatalokat, fel­nőtteket egyaránt. Komoly rangja volt annak, aki ju­talmat kapott a repülőzsű- ritöl. Természetesen most más szelek fújdogálnak a mű­velődési házak környékén is, hiszen a fenntartásra szánt összegek igencsak megcsappantak, már a szinten tartás is komoly erőfeszítéseket igényel a szakemberektől. Panaszkodik az egyik nagyközség művelődési há­zának igazgatója, mert mint mondja, 14 éve tölti be ezt a funkciót, de mégis csak szerény eredményeket könyvelhetett el eddig. Mély átéléssel magyarázza a toliforgatónak, hogy ma már csak az marad ezen a pályán, aki■ tényleg elköte­lezett, valóban szereti ezt a nehéz rgunkát. Mint mond­ja: kell valami állandóság, mert mi lenne, ha minden­ki ugródeszkának tekintené a művelődési ház igazgatói, netán művészeti előadói ál­lást. Jó szívvel meséli, hogy a ’70-es években gyakran ta­lálkoztak egymással a volt járás közművelődési szak­emberei. Ezek az összejöve­telek nemcsak az ismerke­dést szolgálták, hanem jó alkalmat nyújtottak a hasz­nos eszmecserékre, egymás tapasztalatainak kicserélé­sére, amolyan műhelybe­szélgetés alakult ki a részt­vevők között. Mostanában nincsenek ilyenek, tavaly is csak egyszer volt körzeti szintű megbeszélés a műve­lődési házak vezetői részé­re. Azon is csak szigorú szakmai (pénzügyi) kérdé­sekről esett szó. A kötetlen eszmecsere elmaradt. Pedig talán éppen arra lett volna legjobban szükség. A monori vonzáskörzet­ben — hasonlóan az orszá­gos helyzethez — évről év­re romlanak a közművelő­dési munka feltételei. A tárgyi feltételek fokozato­san rosszabbodnak, az érintettek anyagi megbe­csülése sem áll arányban a feladatokkal. Mi lehet a kiút, hogyan sikerülhetne túljutni a ba­jokon? — vetődik fel ön­magától a kérdés. Az útke­resés 'nehéznek, igencsak rögösnek ígérkezik. Néhány helyen közhasznú (bevéte- les) tanfolyamokkal kísér­leteznek, másutt a kiscso­portos foglalkozásokra he­lyezik a fő hangsúlyt. Me­gint másutt a jól működő klubokra támaszkodnak, de ezek a közösségek nem nö­velik a bevételeket, lévén önfenntartók. Mindenesetre arra kellfe- ne) törekedni mindenütt, hogy legalább az eddigi ní­vót tartani tudják a közmű­velődési intézményekben. Ehhez azonban feltétlenül javítani szükséges a kap­csolatokat a helyi gazdál­kodási szervezetekkel, ok­tatási intézményekkel. C csak megszállottan, ^ teljes mellbedobással érdemes ezt a szép, de ne­héz munkát ellátni. Aki így teszi• a dolgát, eredménye­ket is előbb felmutathat. Gér József négy évben a Rákos Mezeje takarmánykeverékei. mindig is az élvonalba tartoztak. Az idén .a tavalyi kiértékelés alapján már ketten, a Rákos Mezeje és püspökhatvani szövetkezet osztozik a minő­ségben legelsőknek kijáró el­ismerésben. A termelési ada­tok fejlődése is bizonyítja, hogy jól fogy a Rákos Meze­je takarmánykeverék-csa­ládja, ment az elmúlt három évben az állattenyésztési kedv csökkenése miatt bár növe­kedett a termelői kapacitás a megyében is, a közös gazda­ság budapesti keverőüzemé­nek mégis mindig volt mun­kája. A Rákos Mezeje tápkeverő­jének legnagyobb partnerei a fóti Vörösmarty Mgtsz, Gyá- lon a Szabadság, ,Ócsán a Vö­rös Október Mgtsz. A csömö­ri Szilasmenti Termelőszövet­kezet tojásháza által szerve­zett szakcsoportok tagjaihoz is eljut a Rákos Mezeje ter­mékeiből, akár a hernádi Március 15. Tsz baromfite­nyésztő szakcsoportjai révén például Gödöllőre, Túrára, Galgamácsára, V ácszentlász­lóra. De sorolhatnánk hosz- szan a partnereket, a zagyva- rékási Béke Tsz szakcsoport­ját. vagy akár a Rákos Me­zeje kisállattenyésatőit is megemlíthetjük, mert a gaz­daság Manor körzetében is értékesíti fehérjedús, intenzív tápjait, takarmánykeverékeit. Tehát eddigi információink szerint nem túlzás azit állíta­ni, hogy a Rákos Mezejénél a jó partneri kapcsolat emlege­tése nem pusztán üres frázis. Bevezették a .keverőüzemben a napi jellegű táprendelést, . tehát az azonnali szállítást, il­letve szállíthatóságot. Maga a szövetkezet is vállal házhoz szállítást, ha a rakomány el­éri legalább az ötven mázsát. Az is a partneri kapcsolatom kát szolgálja, hogy ha üzem­zavar miatt nem lehetséges a rakodás, s a szállító jármű üresen tér haza a megrende­lőhöz. akkor a gazdaság sa­ját fuvareszközeivel viszi el a megrendelőhöz a tápot, mégpedig díjmentesen. Ez a gesztus azonban nem teszi tönkre a keverőüzemet, mert az ilyen üzemzavarok nagyon ritkák, vagy rendszerint per­cek alatt elháríthatok. A jó kiszolgálást, a gyors és pon­tos munkát pedig az teszi le­hetővé (ha az emberi tényező­ket nézzük), hogy a keverő­üzem vezetésének sikerült egy hosszú évek- óta együtt dolgo­zó, fegyelmezett kollektívát kialakítani, összetartani. Aszódi László Antal ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap';

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents