Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
Abo NY I KRÓNIKÁI Társadalmi munka Legtöbbet a gázhálózatért Abonyban az egy évvel ezelőtt tervezett társadalmi munka célkitűzései megvalósultak, sőt a számszerűsített adatok tanúsága szerint 44.1 százalékos túlteljesítés mutatkozik. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tervezett 25.9 milliós ellenszolgáltatás nélküli munka értéke 37 millió 335 ezer forint lett. ebből a lakosságra 17.6. az üzemekre, intézményekre pedig 19,7 millió jut. Az egy lakosra eső társadalmi munka értéke 2412 forint volt, 634 forinttal több. mint 1986-ban. Ismét az önerős gázhálózat építése került az első helyre. A lakosság összefogásával, az ideiglenes társulások szerveződésével 11,7 kilométer hosz- szú vezeték került a földbe. Ennek a munkának az értéke 4 millió 432 ezer. a tanácsi egyszámlára befizetett hozzájárulás összege pedig 7 millió 130 ezer forint. Kiemelkedően oldották meg ezzel a munkával összefüggő feladatokat a 6., 7. és 26. számú körzetben. Folytatódott a járdaépítés, összesen 3 kilométernyi szakasz készült el. amelynek értéke meghaladja a 738 ezer forintot. A nélkülözhetetlen sódert, változatlanul a tanács adta. Ebben a munkában a 40., 8. és 19. számú körzet lakói jártak az élen. A nagyközségben még mindig sok az olyan utca, amelybe esős időszakban, téli olvadás után Járművel igen körülményes behajtani. Korábban volt egy olyan kezdeményezés. hogy portalanítás hiányában az ott lakók beérik az utak téglatörmelékkel és zúzott kővel való feltöltésével. Tavaly negyvennégy utcában végeztek ilyen korszerűsítést, amelynek értéke 3.8 millió forint. Ezen a téren a 35., 9.. 39. és 21. számú tanácstagi körzet lakói jeleskednek. Mint arról már hírt adtunk, az idén május elsejére készül el az a községi sportpálya melletti épület, amelyben öltözők és egyéb szociális célokat szolgáló helyiségek lesznek. Az esedékes szakmunkák jelentős részét a tanács, a KIOSZ helyi csoportja, a sportkör és a téglagyár társadalmi munkásai végezték el. Változatlanul komoly összeget (4,5 millió) képviselő ellenszolgáltatás nélküli munkát vállaltak a település külső perifériáin a mezőgazdasági nagyüzemek. Az idei tervezett társadalmi munka értéke: 24.3 millió forint. —ki Olvasónk levele Nagyobb türelemmel Tizenhat éves gimnazista vagyok. Rendszeresen olvasom a Ceglédi Hírlapot. Januárban megjelent Wil- danger Mercedes Beszélni tudni kell és Így látja egy diák című cikkére reagálok. Véleményem ellenkezik mindkét írásában kifejtett nézetével. Bár bizonyos fokig igazat adok neki. Az olvasással kapcsolatos álláspontjával annyiban egyetértek, hogy igazából nem megfelelő e téren az oktatás, illetve egyes diákok szorgalma. Ám ha lehet akkor ne arról a néhányról vonjon le általános következtetést. Az osztályunk tanulói gyakran vesznek kezükbe könyvet — tehát mi is — a 37 fő, „százalék” vagyunk. Jó lenne. hogyha egy kicsit körültekintőbben nézne szét. s nem vonná kétségbe a fiatalok olvasottságát, műveltséget. Amit pedig az adó kapcsán említ, bármennyire is lerágott csont a téma, nem szabadna szüleinket, nagyszüleinket megróni azért mert sokat beszélnek róla. Bizony akadnak olyan 5—6 fős családok, amelyek jövedelme szerény. Ezért érthető az aggodalmuk. Bocsássuk ezt meg nekik, s legyünk mi is ez egyszer türelmesek, mint ahogy ők is gyakran azok velünk szemben. Tóth Andrea Egy hénap kellene Nem minden arany, ami udvar... Néhány nappal ezelőtt dr.' Kecskeméti Mihállyal, az Aranyudvar elnevezésű üzletsor építésére alakult társaság közös képviselőjével készítettünk interjút (Nyitva lesz az aranykapu?), amelyből kiderül, hogy módfelett lassan készül a Rákóczi úti bevásór- lóház, ráadásul jogi bonyodalmakkal is számolni leéli. Abból a cikkből' 'hzönb'áfí hiányzott a kivitelező álláspontja. Ezúttal Kovács Kálmánnak, a Lenin Tsz építőipari szolgáltató szakcsoportja vezetőjének vélerrlényével egészítjük ki az Arany udvar történetét. Amikor a szakcsoport a versenytárgyaláson elnyerte ezt a munkát, mindössze az elképzeléseket tartalmazó engedélyezési terv állt rendelkezésre. A szerződés úgy szólt, hogy a megrendelő (az Aranykaput építtető társaság) 1987. április 30-ig valamennyi szükséges dokumentumot, így például a kivitelezési tervet és a hatósági engedélyeket beszerzi és a szakcsoportnak átadja. (Nem adta át.) Ettől függetlenül a munka április 2-án megkezdődött, de nem tarthatott sokáig. Útban volt ugyanis a kandeláber. A már magasló falakon belül ágaskodó, ott felejtett közvilágítási kandeláber. Amit ugyan rövid idő alatt el lehetett volna távolítani, csakhogy ehhez hiányzott a Dé- mász által (is) jóváhagyott kivitelezési terv. A terv beszerzése pedig nem az építő szakcsoport, hanem a megrendelő kötelmei közé tartozik. Emiatt két hónapig állt a munka, csak júliusban emelték ki helyéből az ostorlámpát. Megvolt tehát a kellő dokumentáció, a kivitelezési terv. Igen ám, de —- mint Kovács Kálmán mondja — a papírra vetett elképzelések igen nagy mértékben különböztek attól, amit a szakcsoport a versenytárgyaláson, tehát az engedélyezési terv alapján vállalt. A tervezők időközben módosítottak. anélkül hogy ezt a kivitelezővel egyeztették volna. Újdonság volt többek között az is. hogy (az eredeti faszerkezetek helyett) alu- míniümszerkezetekkel képzelték el a portálokat. A szakcsoport ebbe nem ment bele. hiszen csupán a nyersanyag 2 millió forintba került volna, s ennek a csoport vezetője szerint nem volt fedezete a költségvetésben. Ráadásul az elképzelt fémidomok előre'"’ártott formában sehol sem kaphatók, s elkészítésüket az i'vesmive! foglalkozó eyárak '983 első negyedévére válla'ták volna. A szakcsoport tehát kérte, hogy térjenek vissza az eredeti elképzelésekhez, és kérte azt is, hogy a megrendelő adjon lehetőséget a konzultációra. Válasz helyett azonban a megrendelő kötbér- és kárigénye érkezett meg. Kovács Kálmán szerint erre nem jogosult az építtető, hiszen a szakcsoport valamennyi akaratán kívül álló akadályozó tényezőt, amelyek az Aranyudvar készítését gátolták (kandeláber-ügy, tervmódosítások) és az átadási határidőt mind kijjebb helyezték, levélben jelzett a megrendelőnek. A megrendelő ezekre nem reagált, a soron kívüli egyeztetésre nem keresett alkalmat. Arról például, hogy végül mégiscsak megfelelő lesz a faszérkezetes portál, tavaly augusztusban született döntés, ami eleve meghiúsította az átadási határidő (szeptember 30.) betartását. A határidőt egyébként a két fél hivatalosan nem módosította. Az esztendövég tetézte a gondokat. Elkészült ugyan a portál, de az üvegezés! munkák várattak magukra. Anyaghiány: a salgótarjáni síküveggyár egyik gyártósora elromlott, s az üveg hirtelenjében eltűnt a piacról. Anélkül pedig bizonyos belső teendők nem végezhetők el. Mint Kovács Kálmán elmondta, nem több, mint egy hónapnyi munka van hátra. Elméletileg. Mert példának okáért a burkolások befejezéséhez nagyjából 200 négyzet- méternyi salakgyapotra lenne szükség. De nem kapható. így aztán az átadási határidő pontos megnevezésére sem vállalkozhat. V. S. Mire futja a pénzből? A kibontakozási program egyik pillérének, a fogyasztás korlátozásának jele, hogy központilag csökkentették a tanácsok által fölhasználható pénzt. Főképp a fejlesztésre fordítható források fejkvóta (egyes céltámogatások) apasz- tásáról van szó. Mint az a Cegléd Városi Tanács 1988-as gazdálkodási tervéből kiderül, valamennyi helybeli beruházás költségét erősen megnöveli a 25 százalékos általános forgalmi adó, aminek ellentételezésére nem lehet számítani. A bevételek gyarapítására azért kínálkozik néhány eszköz. Ezek közé kell sorolnunk a tavaly kibocsátott, s azóta elkelt kötvényt, ami egy sajátos formájú kölcsön, 30 millió forint értékben s ami középiskolák építését szolgálja. Hozzá csatlakozhat a 18 millió forintos középlejáratú és a 7 millió forintos hosszú lejárató bankhitel. A jól ismert körülmények között elsősorban a megkezdett beruházások befejezését és folytatását kel! támogatni. Nem beszélve a fölvett hitelek törlesztéséről. Az adó- és árreform nyomán a tanácsi bevételi források köre is módosult. Megszűnt a vállalatok, szövetkezetek városi-községi hozzájárulása és a béradó. A lakossági adók sorából az általános jövedelemadó. az alkalmazotti adó. a háztáji gazdaságok külön adója, az erőgépek utáni adó, a ló- és az ebadó hullik ki. Megmarad a ház-, az építmény és a gépjárműadó, valamint a borforgalmi és a háztáji jövedelemadó. A megszűntek helyébe pedig a személyi jövedelemadó lép, amiből 250.5 millió forinttal részesedik a város. Ezt a bevételt 97 százalékos mértékig garantálja az állami költségvetés, 104 százalék feletti teljesítés esetén pedig a többletet elvonják. Végül is az idén a lajstromozott bevételek 811,7 millió forint kiadásra nyújtanak fedezetet. A feladat azonban jóval több, mint amennyi ebből a pénzből megvalósítható. Sok minden más mellett jut belőle a felnőttkönyvtár átalakítására, bővítésére, a Mészáros Lőrinc iskola homlokzatának felújítására, a Reiner Albert utcai orvosi rendelő íölfrissíté- sére a Kossuth tér—Körösi úti rekonstrukció folytatására, a leendő bevásárlóközpont területének előkészítésére, a mezőgazdasági és a kereskedelmi szakközépiskola építésére is. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 29. SZÁM 1988. FEBRUÁR 4„ CSÜTÖRTÖK Vereség játék nélkül (2.) Anonymus letette a névjegyét Vajon az egyesületi gazdálkodás csapdájába eseti volna bele a Ceglédi Vasutas felnőtt vízilabdacsapata? Az a gárda, amelyik a városi póló történetének legbecsesebb eredményét érte el tavaly. Bronzérmet nyert az 3B II A-ban. Majd ezt követően megszüntették. Túri László VGV-igazgató, a vízilabda-szakosztály elnöke. — Csak a magam nevében beszélek, mert azt bizonyítani tudom. Ugyanis rengeteg mendemonda kering. Nemrégiben is ejöttek hozzám jó néhányan ebben az ügyben: itt ültek egész délután, de amit megbeszéltünk, az már a következő napon egészen másképp jutott vissza. Tegnap már le akartam mondani ezt az interjút, mivel ötpercenként csörgött a telefon. Persze ahány hívás, annyiféle hír. — Mi az, amit mégis biztosan lehet tudni? — Ebben a pillanatban úgy fest a kép, hogy létezik egy választott testület, és vannak az improvizálok. Ugyanakkor akadnak kívülállók, akik szervezkednek és különböző nevek alatt próbálják föléleszteni a felnőttcsapatot. Tegnap hallottam, hogv talán EVIG-CVSE-ként futna a bronzérmes együttes. De csak az. No. az a kérdésem, hogy akkor mi lesz a serdülőkkel, az úttörőkkel meg az előkészítősökkel? Kinek a költségén gyakorolnak a továbbiakban? Mert ezek a gyerekek január 1-jétől rendszeresen edzenek, a felnőttek pedig nem. Egy régi történet — Tavaly a bajnokság befejeztekor mutatkoztak-e olyan jelek, amelyek a nagy csapat megszüntetésére utaltak volna? — Még később, amikor arról volt szó, hogy miként lehetne a CVSE anyagi gondjait megoldani, akkor sem merült fel ez a változat. A történet éppen egy esztendőre nyúlik vissza. 1987 elején nagy harakiri alakult ki az edző és az öt idősebb játékos között. Czigánv Károly szerződése december 31-ig szólt. Nyomós okot senki sem tudott felmutatni, amiért őt fegyelmivel el kellett volna bocsátani. Nem is volt helyette más. Egyébként a csapat is két részre szakadt. A fiatalok egy-egy meccs után megvették a hamburgert vagy a kólát, az idősebbek pedig mentek a kocsmába sört inni. Bevett szokás, hogy aki az első gólt dobja, az fizeti a kezdő rundot. Ka történetesen valamelyik fiatal dobta azt a gólt, gyorsan kifizette a sört és ment vissza a társaihoz kólázni. Sehogyan sem látom egységesnek azt a csapatot, amelyik egy pesti mérkőzés után három turnusban utazik haza. Az edző az egyik, a fiatalok a másik, végül az őrePályacsúcsot javítottak Továbbra is remek formában játszanak a Ceglédi Közgép NB Il-es férfi tekézői. Legutóbb rangadón fogadták a Kinizsi Sör együttesét, á a tavaszi idény három találkozóján már másodszor sikerült megjavítani a régi pályacsúcsot: először Ózdon, majd most itthon, a Teleki utcai pályán. Az eddigi harmadik helyezett fővárosi csapattal szemben a ceglédi gárda előnye öt pontra nőtt, de a Közgép — meglepetésre — növelni tudta előnyét a második helyen álló, otthonában váratlan vereséget szenvedő DMVSC-ve! szemben is. Közöttük immár három pont lett a különbség. Ceglédi Közgép—Kinizsi Sör 7-1 (2767-3534) Pontszerzők: Sándor (495), Korpácsi (480), Rimóczi Z. (463), Szakter (449), Rimóczi I. (445). A Közgép legközelebb a kiesés ellen küzdő Szabolcsi Építőkkel mérkőzik, idegenben. U. L. gek a harmadik vonattal jönnek. — De hisz ez egy régi történet’ — Tényleg. Aztán egy időre félretettek a sérelmeiket, hat meccsen győztek zsinórban. Mindenki azt beszélte, hogy bajnok lehet a gárda. Csakhogy kezdtek kifulladni, vereség vereséget követett. Fordult a kocka. Már a harmadik hely is szépnek mutatkozott. És milyen érdekes: még a bronzérem közelségétől is fölértékelték magukat a játékosok. Ami újabb fegyelmezetlenségeket vont maga után. Csoda-e, ha a csapat az idénv befejeztével széthullott. A fiatalok úgy döntöttek, Jiogy nekik ebből elég volt. Egyikük elment focistának, a másik kézilabdázni, a harmadik egy fővárosi legénységhez igazolt, és így tovább ... Ráadásul anyagi ügyekben is viták robbantak ki. A játékosok mellékállást, valamint pénzt követeltek. Megértem őket, hiszen a szó szoros értelmében amatőrök. De a városgazdálkodási vállalat több támogatást már nem bírt el. — ís a tervbe vett baráti kör? — Jómagam decemberben egy értekezleten hallottam arról, hogy a szerveződő baráti kör 180 ezer forintot gyűjtött volna össze különböző vállalatoktól. Amiből ők úgy fizetik a játékosokat, ahogyan nekik tetszik. Na, gondoltam, ettől a pillanattól vehetik úgy, hogy én lemondtam. Ugyanis, ha a felelős szakosztályvezetés abba sem szólhat bele, hogy ki mennyit kaphat, akkor nincs értelme az egésznek. Dirigáljon az, aki fizet! Melyiket szeressem ? — Mi történt ezután? — A Felszabadulás Kupára még benevezett a gárda, de azt a sportújságból tudtuk meg, hogy el se mentek az első mérkőzésre. Akkor már a .szakosztályvezetés is szétzilálódott, így hát az egyesületi ülésen a következő tényekkel kellett szembenéznünk: a felnőttek elhanyagolták a kupát, gyakorlatilag nem is létezett csapat, aztán az anyagi követelések, ugyanakkor a fiatalok szétszéledtek. Színezte a helyzetet, hogy a Ceglédi Vasutas egyesülete egymillió forintos hiánnyal küszködött. Azt hiszem, még most is akad olyan edző, akinek a bérét nem fizették ki. Abban tehát kénytelenek voltunk egyetérteni, hogy más megoldás híján valamelyik szakosztályt meg kell szüntetni vagy anyagilag korlátozni. — És a vízilabdát választották. — Nem az egész szakosztályt. Csak arról határoztunk, hogy a felnőttegyüttes ne induljon a bajnokságban, viszont teljes mértékben támogatnánk az utánpótlást, ahogyan eddig. Értelmetlennek láttuk, hogy tovább könyörögjünk a felnőtteknek. Megegyeztünk abban, hogy rendezünk számukra egy vacsorát a helyőrségi klubban. Ezen az estén tartanánk meg a díjkiosztó ünnepséget, az „öregeknek” megköszönnénk a sportmunkát, jutalmakat adnánk át. Azaz megpróbálnánk szépen elbúcsúzni. Hát1 ez az, amiből már nem lesz semmi. Aki engem széltében- hosszában köpköd, azzal nem ülök le egy asztalhoz. ★ Az utolsó felvonás. — Ön hathatós lépéseket tett a nagycsapat megmentéséért. Most mégsem tudtuk rábeszélni arra, hogy fedje Jel a kilétét. Miért? — Mert én a sportélet helyett inkább a szakmámban szeretnék sikert elérni. Annak idején Magyar László, a CVSE elnöke felkért, hogy szervezzek baráti kört a csapat mellé. Ezt jószerével el is kezdtem. Az eredmények biztatóak voltak. Igen ám, csakhogy közben megszületett az a döntés, hogy a felnőttcsapat megszűnik. Úgy láttam, hogy ezzel komolytalanná vált a baráti kör ügye. Mert a megmaradó úttörőegyüttesek támogatására aligha tudnám megnyerni a cégeket. Így aztán az én hivatalos szereplésem véget ért. Mint a mesében — Ugye nem veszi akadékoskodásnak, de az igazi szereplés ezután kezdődött? — Megkeresett engem Kelemen István, és a csapat nevében kérte, hogy segítsek nekik, mivel szeretnének tovább játszani. Vállalnák a színtiszta amatőrsége't. a költségeket, ha valamelyik vállalat ehhez a nevét adná. Jó, gondoltam, megpróbálok segíteni. Az események három szálon futottak. Legelőször Tankó Zoltánt, az Évig ceglédi gyárának igazgatóját kerestem fel, akiben megvolt a hajlandóság arra, hogy foglalkozzon a vízilabdások dolgával. Kért tőlem egy költségvetést: mi, mennyibe kerül. Persze ő egymaga nem hozhatott határozatot, összehívta a vállalati négyszöget, ami áldását adta a felnőttcsapat nagyjából százhúszezer forintos támogatására. — Mi volt a második szál? — Miután a gyáriak igent mondtak, Magyar Lászlóhoz, a CVSE elnökéhez fordultam. Lenne-e akadálya annak, hogy az Evignek mint jogutódnak, átadják a csapatot’ Különféle egyeztetések után egy megfelelő kompromisz- szum jött létre. Induljon ei az együttes az OB II/A-ban Évig Ceglédi VSE néven, és akkor nincs semmi gond. — Illetve csak annyi, hogy a nevezési határidő lejárt. — A helyzet mégsem volt reménytelen. Ugyanis időközben jelentkezett Lakatos István, aki rengeteg szállal kötődik a vízilabdához, hogy ő tudna valamit tenni. Személyes ismeretségeinek latba- vetésével talán elintézhetné azt, hogy a Magyar Úszó- és Vízilabda Szövetség soron kívül elfogadja a ceglédiek nevezését. Feltéve, hogy kerül egy szponzor, a jogi formaságok rendben vannak, és a jelentkezési papír legkésőbb január 29-én megérkezik a szövetséghez. Az okmányt a megjelölt napon ő személyesen vitte Pestre. — Mint a mesében ... — Szóval én most már megvárom a következő csapatértekezletet, és elmondom a játékosoknak, hogy ennyit tehettem. Köszönöm szépen, leteszem a lantot. Remélem, hogy ők sem hagynak bennünket cserben. Fehér Ferenc Varga Sándor (Vége.) ISSN 0183—2600 (Ceglédi Hírlap)
