Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-29 / 50. szám
1988. FEBRUAR 29., HÉTFŐ 3 Gyermekruházat körében Korrigált árak Az Országos Árhivatal felkérésére az árhatóságok az év első negyedében összesen 1750 gazdálkodó szervezetnél és 5 ezer magánvállalkozásnál tartanak célvizsgálat keretében órellenőrzést. Ezek fele az ipari és mezőgazdasági ágazatokat érinti, az ott készülő termékek és szolgáltatások átárazását vizsgálják meg. Áttekintik az építőipari és a kommunális szolgáltatások díjainak átszámítását is. A fogyasztásicikk-, a termelőeszköz- és a külkereskedelemben összesen mintegy 300 gazdálkodónál kerül sor ellenőrzésre, amelybe bevonják a kereskedelmi felügyelőségek és a helyi szakszervezetek társadalmi ellenőreit is. Az Árhivatal ellenőrzési főosztálya február első két hetében 13 nagy- és kiskereskedelmi vállalatnál ellenőrizte a csecsemő-, a gyermek- valamint a bakfis- és kamaszruházati cikkek év eléji induló árait, különös tekintettel az aránytalanságok kialakulására, az okok feltárására. A vizsgált vállalatok az átárazást mechanikus indexeléssel végezték el. A nagy tömegű átárazási munka és az előírt szoros határidők miatt a kereskedelmi vállalatok ebben az időben nem tudtak kellő gondot fordítani az árarányokra, étért szakmánként eltérő mértékű ellentmondások keletkeztek. Az arányeltolódás azért is alakulhatott ki, mert a fel'nőttruházati cikkek árai mérséklődtek, míg a csecsemő-, gyermek-, kamasz- és a bak- íiscikkeké a korábbi támogatás megszüntetése és a belépő áfa következtében megemelkedtek. Például a hazai gyártású csecsemőcikkek árai megkétszereződtek, az import termékek pedig már-már megfizethetetlenné váltak. A Kereskedelmi Minisztérium leirata alapján a vizsgálatba bevont valamennyi vállalat 'intézkedéseket tett. A Skála-Coop már a felhívás előtt felülvizsgálta és módosította a termékek körében tapasztalt aránytalanságokat, mérsékelték áraikat legalább a felnöttméretű termékek áraihoz igazítva azokat. A többi vállalat is megkezdte a felülvizsgálatot. Az Árhivatalban azt is elmondták, hogy egyes kereskedelmi vállalatok véleménye szerint bizonyos határon túl az áralku elől a termelők is elzárkózhatnak, s félő, hogy így áruhiány léphet fel, mert — árpolitikai okokból — sem a nagy-, sem a kiskereskedelem esetleg nem vásárol. Dobogókőre is betoppant a tél A Sí büfében jólesik körülülni az egész családot felmelegítő kandallót (Erdősi Ágnes felvételei) (Folytatás az 1. oldalról.) dós Mónika láthatóan ugyancsak nagy örömét leli áz idei rövid tél ritka ajándékában. Kis műanyag léceiket hónuk alá fogva igyekeznek megfelelő terepet találni, hogy aztán megtegyék az első bizonytalan lépéseket. Édesanyjuk a hátizsákba rakja az ilyenkor kelendő forró tehát, s útnak indul a család. — A feleségemmel mi ugyan nem hoztunk sífelszerelést, de a gyerkőcök imádják a csúszkálást — mondja Lőrincz Zoltán. — Ez az ő napjuk, s há már egyszer kiszabadultak a panelből, hát élvezzék a telet itt a friss levegőn. Ha nem fáradnak el túlságosan, akkor a túra végén elvisszük őket a vadaskertbe, az sincs túl messze, és ilyet nem látnak mindennap a kicsik. Ma este nem lesz baj az elalvással, jót fog tenni nekik ez a kis kiruccanás — mondja búcsúzóul az apuka, miközben felsegíti a hóból az igencsak vidám Mónikát. .Rajtuk-kívül persze , még sok százán igyekeznek a le- siklópályára, illetve az erdei turistautak felé. Ki léceken próbálkozik megtenni az utolsó néhány száz métert, ki vállára vetve a felszerelést, botladozik az út két oldalán sűrűn parkoló autók között. Az első párás szemű kisgyerekkel a sífelvonónál üzemelő büfé bejáratánál találkoztunk. A 30-40 centiméteres hóból alig kilátszó fiúcska elunta a várakozást, s minden bosszúját beleadva néhány hógolyóval lepte meg a kocsiból még éppen kicsomagoló szüleit. Kevés a parkolóhely és sok az autó. Délelőtt 11 órakor már szinte minden várakozóhely megtelt „Hova tűnt ez a kis haszontalan? Az előbb még sírt a szánkóért.” kél szembeni gyűlölet vagy fenyegetőzés miatt, könnyű volt találni. Amikor azonban letartóztatásokra került sor, a Hans Holmér rendőrfőnök vezette különleges stáb mindig meg kellett hogy hajoljon a törvényességre felügyelő vizsgálóbíró utasítása előtt, s szabadon kellett hogy bocsássa a gyanúsítottakat. Igazi, perdöntő, tárgyi bizonyítékot ugyanis nem tudtak felmutatni. S ez nem is csodálható, hiszen a gyilkos fegyver máig sem került meg, s a nyomozás első időszakában elkövetett hibák, mulasztások a jelek szerint jóvá nem tehető menekülési lehetőséget biztosítottak a merénylőnek. (Nem vették körül időben a helyszínt, nem zárták lé az országhatárokat stb.) „Rendőrnyom" Az utóbbi hónapok leginkább újdonságot jelentő verziója némiképp pontosan ezzel a rendőrségi balfogássorozattal kapcsolatos. Felmerült, sőt néhány sajtóorgánum által részletesen boncolgatott feltételezéssé vált az úgynevezett „rendőrnyom”. Magyarán arról van szó, hogy egyes — úgy tűnik, nem is teljesen légből kapott — elképzelések szerint a rendőrségen belül megbúvó titkos mag — szélsőjobboldali beállítottságú rendőrök — ösz- szeesküvéséről lenne szó. Készült olyan lista is, amely azt mutatja ki, hogy a gyanúba keverhető személyek közül hányán tartózkodtak azon a végzetes éjszakán Stockholm belvárosának abban a körzetében, ahol a volt miniszterelnök felesége társaságában egy mozielőadás után hazafelé indult —, ám nem jutott néhány saroknál tovább. A tartós eredménytelenség, a közvélemény érthető módon fokozatosan növekvő elégedetlensége és türelmetlensége nyomán tavaly lemondott Holmér kapitány, s új gárda vette kezébe a nyomozást. Áttöréshez azonban ez a váltás sém vezetett. Mi több, az egyik legpesszimistább nyilatkozatot a közelmúltban éppen az üggyel sokáig behatóan foglalkozó szakértő tette. Carl- Ivar Skarstedt, a stockholmi bíróság elnöke, aki a külön erre kinevezett kormánybizottság élén állt, kijelentette: „Palme gyilkosát sohasem fogjuk élve megtalálni. Vagy öngyilkos lett, vagy eltették láb alól”. A tekintélyes jogász nem részletezte, milyen adatokra alapozza borúlátó véleményét, a tények viszont az ő igazát látszanak alátámasztani. Hiszen minél távolabb kerülünk időben a kegyetlen merénylettől, annál inkább elhalványulnak a nyomok, eltünedeznek az esetleges szemtanúk. Csökkenő remények Sajnos valóban nem csekély annák esélye, hogy a Pal- me-ügy — századunk megannyi más politikai gyilkosságához hasonlóan — örökre homályban marad. S ahogy múlnak a hetek, hónapok, ez az eshetőség csak tovább nő. Szegő Gábor Bent a kandalló melegét élvező kirándulókkal találkoztunk. Lőrincz László, a büfé bérlője elmondta, hogy csak az utóbbi két hétben nőtt meg a forgalmuk, s most is főleg szombaton és vasárnap keresik fel őket a megfáradt vagy éppen felmelegedni vágyó turisták és sportolók. A kellemes vendéglátó helyiségben mindenki elégedett lehet, hiszen van bőven forró tea és a házikolbászos szendvicsekből sincs hiány. — Van néhány szolgáltatásunk, amelyet sajnos kevesen ismernek. Ha ez nem így lenne, biztos nagyobb a forgalmunk. Itt a kandallónál lehet például szalonnát sütni, s ha egy kisebb baráti társaságnak netán egy kis mulatozásra támadna kedve itt, a természet ölén, hát arra is van lehetőség — mondja az üzlet bérlője, s a legkelendőbb forralt borból mér a poharakba az egyre nagyobb számban érkező vendégeknek. A megragadóan szép havas erdőben persze nemcsak ki- kapcsolódásra vágyó kirándulókkal találkoztunk, hiszen a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság dolgozói közül néhá- nyan a pihenőnapokon is keményen dolgoztak, nem törődve a csípős időben. Baráth Gyula gépkocsivezető IFA-ja platóján állva próbálta elrendezni a fahasábokat, amelyeket két rakodó segítőtársa „tornászott fel” a kocsira nagy csúszkálások közepette. Krakoviczer Sándor és Banda László önként vállalták a hét végi munkát, csakúgy, mint a teherautó pilótája. Gazdaságunk tartja karban az utakat, s most az a feladatunk, hogy az árokból kiszedjük az összevágott fatör- zséket. Hamarosan jön az Olvadás, s a víz útját még idejében ki kell tisztítani — mondja serényen hajladozva a gépkocsivezető. A vállalkozókedvét a természet védelmén kívül persze más is plántálta, hiszen ilyenkor kétszeres munkabért vehetnek fel a dolgozók. A múlt héten leesett, az idei tél legnagyobb égi áldását tehát sokan élvezték a hegyekben. Ki a meredek és hóval már alig-alig borított lesikló pályán kockáztatott meg né hány leereszkedést, ki nehéz hasábokat emelgetett. Ami közös volt mindnyájukban; örültek a tél megkésett üzenetének és élvezték a jó levegőt ebben a gyönyörű kör nyézetbén. B. Gy. Berecz János felszólalása Békéscsabán A cselekvésen a hangsúly A pénteki szekcióülések után szombaton befejeződött az országos elméleti tanácskozás, amelyet „Erkölcs és világnézet a mai magyal társadalomban” címmel Békéscsabán tartottak. Az MSZMP KB agita- clós és propagandaosztálya, tudományos, közoktatási és kulturális osztálya, valamint az MSZMP Békés Megyei Bizottsága által szervezett konferencián filozófusok, közgazdászak, szociológusok, egyetemi kutatók és más tudományágak szakemberei, társadalmi és politikai életünk jeles képviselői vettek részt. A zárónap plenáris ülésén részt vett és felszólalt Berccz János, az MSZMP politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki összegezte a vitában elhangzottakat. Bevezetőül emlékeztetett a szocializmus hazai fejlődésének időszerű kérdéseiről Szegeden megtartott elméleti tanácskozásra, szólt az eltelt esztendő során az ideológiai munkában bekövetkezett változásokról. Egyebek között hangsúlyozta: a jelenlegi útkeresés vitaigényes időszakában vitafórumokat is kell teremteni. Ezt az igényt megfogalmazták a konferencián is, rámutatva: szükség van bizonyos kérdések továbbtanul- mányozására, az itt nem mindenben összegezhető ismereteink továbbgondolására, a teoretikus konszenzus megteremtésére. — Egyetértek azzal — mondotta —, hogy bonyolultabb társadalmi-gazdasági viszonyok között az ideológia nem lehet hézagpótló, de valamilyen útmutatásra, valamilyen „kapaszkodókra” szükség van. A társadalomban ideológiai légszomj van, ezt tükrözte az ideológiai tézisek vitája a pártalapszervezetekben is. Szinte mindenütt azt hangoztatták: mi nemcsak a mának akarunk élni, hanem szeretnénk az utat is magunk előtt látni. Ennek az igénynek teljesítését, a történelmi szerepét vállaló marxista-leninista párttól várják. A tanácskozáson is felvetődött: mi az előbbrevaló' a mai magyar társadalomban: a gazdaság, az ideológia vagy a politikai intézményrendszer reformja. Erről szólva a Központi Bizottság titkára rámutatott: olyan - időszakban élünk, amikor nincs szükség ilyenfajta rangsorolásra. Kétségtelen, hogy a kibontakozás gazdasági fejlődés nélkül nem lehet teljes. Alapnak változatlanul a gazdaságot kell tekinteni, de ahhoz, hogy a gazdasági reform továbbfejlődhessen, ma a gazdaság társadalmi környezetében kell lényeges és megfelelő változásokat elérnünk. A megoldás elsősorban a párt vezető szerepének korszerű felfogásában, a politikai in tézményrendszer reformjában, az ideológiai megújulásban rejlik. A társadalmi folyamatok negatív tükröződésével kapcsolatban a KB titkára elmondta: — Egyetértéssel fogadhatjuk a konferenciának azokat az elemzéseit és értékeléseit, amelyek szerint, ha varinak is válságjelenségek vagy feszültséggócok, azokat nem válság- hangulatban kell fogadni, s nem válságteóriákra, hanem cselekvésre van szükség. Berecz János számos példával támasztotta alá: meg lehet tanulni, hogy a közös érdekek iránymutatóak legyének a helyi, a részérdekek megfogalmazása, képviselete és érvényesítése mellett. A hatalomgyakorlás módja szempontjából fontos, hogy rendelkezzünk a szocialista pluralizmus elemeivel. A hatalom gyakorlását biztosító intézmény- rendszer átalakításának csák demokratikus tartalma léhet. A demokrácia nem osztható, hanem egységesen és egyértelműen kell a társadalom minden elemének, minden intézményének, minden közösségének élni vele. Ez vonatkozik a pártra is. Ügy gondolom — hangsúlyozta a KB titkára —, hogy a Központi Bizottság az egész párt nevében mondhatja: vállalja, és ragaszkodik a párt vezető szerepéhez. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy ez hasznos, hogy ezzel szolgál, és erre építi a pártnak a szerepét. Ahhoz, hogy a párt vezető szerepét tovább erősítsük, szükség vAn arra, hogy nyilvánosan politizáló párt legyünk. A párt vezető szerepét nem a Központi Bizottság reprezentálja, azt minden párttagnak, minden alapszervezetnek, párt- vezetőségnek, pártbizottságnak és a központi szerveknek egységesen kell kivívnia és érvényre juttatnia. Ehhez szükséges a gazdasági-társadalmi kibontakozásnak, a politikái intézményrendszer reformjának, az ideológiai megújulásnak a programja, amelyhez az erkölcsi gazdagság is hozzátartozik. Erről olvastam Állam szavatolta boldogság K övethetetlenül sokat írnak manapság az államról. Politológusok, államjogászok, történészek, szociológusok, írók, újságírók elemzik túlburjánzásának okait, mindenhova befurakodott csápjai vissza- metszésének esélyeit. Vita csak ebben van. Abban teljes egyetértés mutatkozik, hogy az állam az elmúlt évtizedekben a társadalmi és egyéni lét úgyszólván valameny- nyi formáját kisajátította. Várható volt, hogy előbb-utóbb megszólal az ellentábor. Vagy ha tábor nem is, olyanok, akik keveslik az állam szerepét, csak és kizárólag benne látják gondjaik megoldásának kulcsát. Váratlanul ért, hogy kik és miben hiszik így. Áz állam túlzott szerepét bírálók akkor fogalmaznak a legélesebben, amikor a magánszféra szentségét védelmezik. Ingerülten szólnak azokról a csápokról, amelyek ide fu- rakodtak be. A boldogságukat az államtól várók azt szeretnék, ha a mostaninál is nagyobb beleszólása lenne az államnak a magánéletbe. Egyik hetilapunkban olvastam: Az igazi boldogsághoz először is sürgősén be kéne szüntetni a tv-ben, az újságokban és egyéb helyeken mutogatott meztelen női fotókat. Manapság szinte alig létezik olyan műsor és újság, amelyben élő ne fordulna meztelenség. Sajnos ezért a férfiak már semmi fantáziát nem találnak a nőkbén, mivél látnak ilyet úton-útfélen. A férjele munkából hazajövet mást sem csinálnak, csak a tévét vagy az újságokat böngészik, mivel olyan jó, meztelen nők fotói láthatók. Aztán tészik az asszonynak a szemrehányást, anyukám, te sose voltál ilyen bomba nő, ilyen keblekkel stb. Kérdezem én, lehet-e így boldogan élni? Végül javaslat a megoldásra: azt valahogyan az államnak korrigálni kéne — írja egy asszony. Abban is az államnak kéne Intézkedni, hogy a fiatal nőcskék ne ülhessenek bele a készbe. Amíg a törvények megengedik, hogy tinik összeálljanak olyanokkal, akik az apjuk lehetnének, s jót röhögnek a markukba, mert beülnek a készbe, addig ne is várjuk, hogy javuljon a boldogsághelyzet, állítja egy másik asszony. Nem szeretném kihívni a nők haragját. Egy-két kérdést azonban, ha megengedik, föltennék. Emlékeztetnék rá, hogy a televízió mutatja be azoknak a primitív társadalmaknak az életét is, amelyeknek a tagjai születésüktől a halálukig meztelenek, mindösze azt a bizonyos háromszögét takarják el úgy nagyjából. A nők és férfiak egymás iránti vágya mégsem lankad, amit a kunyhók körül játszadozó gyermekek bizonyítanak. Másodszor, hölgyeim, az államhoz való fohászkodás helyett miért nem kérdezik meg apukától, hogy megérdemled te azokat a lobogó haj- zatú, feszes keblű némbereket, a pipaszár lábaddal, pókhasaddal, horpadt melleddel, semmi izomzatú karoddal, kopaszodó fejeddel, lukas fogaddal, fájós gyomroddal, kinzó reumáddal, isiászoddal? Hát mit tudnál te azokkal a gumilabdaként pattogó leányzókkal tenni, hisz nyögdécselés nélkül egyikről a másik oldaladra sem tudsz fordulni. V égül egy harmadik kérdés. Végiggondolták, hölgyeim, mi is az állam? Hát ez most a legfontosabb teendőjük azoknak, akik azokban a székekben ülnek, ahonnan az államot irányítják, ahol a törvényeket előkészítik? Meg egyébként is, ők sem ifjú Adoniszok már többnyire. Az asszonyok valóságérzékében is csalódnunk kell? Kör Pál
