Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM' 1988. FEBRUAR 27., SZOMBAT Vajon kiért ülnek bent? Az ügyfél sasszézva távozott Hétfő délután 16 óra 54 perc. Leülök a városi tanács hatósági osztályának irodahe­lyiségében. Mindjárt kezdődik a hosszabbított ügyfélfogadás. Ma két hölgy és. egy úr tart ügyeletet este fél hétig. Fel­készítenek, hogy vajmi kevés érdekességben lesz részem, mert aligha tolonganak az emberek. így hát olvasom az Esti Hírlapot. Na végre, »el­fogták a kaposvári szatírt — közlöm a hírt. Azzal sem lesz gond mostanában — hangzik a válasz.' 17 óra. Középkorú férfi nyomja le a kilincset. Néhány papírt vesz elő, s két perc múlva távozik. — Elnézést, megtudhatnám, hogy miért most jött? Es...? — Ne haragudjon, nem aka­rok az újságban szerepelni. Építési engedélyt intéztem, s amint látta, két percig tar­tott. A parképítőknél dolgo­zom, s nálunk mindenki tud­ja, hogy munkaidő után is lehet a tanácsnál és egyéb hi­vataloknál ügyet intézni. Hogy más cégek dolgozói mért nem ilyenkor jönnek ügyes-bajos dolgaikkal... fo­galmam nincs. Hát ennyit... 17 óra 7 perc. Sötét öltö­nyös férfi érkezik. (A télika­bátja vajon hol lehet?) A sze­mei furcsán csilognak. Hadar­va és némiképp zavarosan adja elő a históriáját. Amíg nem tartózkodtam idehaza, a Józsi bácsi beengedte ezt az albérlőt. Hiába mondom, hogy fizessen vagy különben men­jen el. Jöjjön valaki, oszt te­gye ki! A végén persze kiderül, hogy tanácsi bérlakásban fo­lyik ez a perpatvar — a vá­rosgazdálkodási vállalathoz tartozik a téma. Az ügyfél három perc után kissé sasz- szézva távozik. Az egyik hölgy megjegyzi, hogy ez az ember délelőttönként három- szor-négyszer betéved. 17 óra 11 perc. Csak a neoncsövek zizegnek. S időn­ként kattan egy magnó, az ügyintézők néhány mondatos levelet diktálnak halkan. A folyosóról olykor léptek zaja szüremlik be, az adócsoport­nál megfordulnak néhányan. (Nem csoda.) Nyugodtan ol­vashatok, mert nem kopogtat újabb ügyfél. Délelőtti roham — Mi igaz abból, hogy a hosszabbított ügyj él fogadást bővíteni fogják? — kérdezem dr. Barna Bálintot, a városi tanács hatósági osztályának vezetőjét. — Őszintén megvallom, er­ről mit sem tudok. Ugyanis semmi nem indokolja a bőví­tést. Hiszen hétfőn és szerdán 18 óra 30 percig fogadjuk az állampolgárokat, ráadásul szombaton is mindig tartunk 12 óráig ügyeletet, pénteken pedig 12 óráig jöhet hozzánk, akinek valami elintéznivalója van. Ügy gondolom, 14 hónap elég ahhoz, hogy megalapo­zott ■ legyen a véleményem. Hiszen 1987. január 1-iétől vezettük b'e a jelenlegi ügy- félfogadási rendet. Sajnos, a tapasztalatok azt mutatják — s erről tegnap este ön is meggyőződhetett —, hogy délután 5 óra és fél hét között két-három személy keres fel bennünket. A szom­bat délelőttröl nem is beszél­ve. Talán kétszer fordult elő, hogy benézett valaki. Olyan dologra volt kíváncsi, amit — képletesen szólva — akár a szomszédjától vagy kollégájá tói is megtudhatott volna. — Mikor jönnek többen? — Hétfő délelőtt sokan megrohannak bennünket. Hú szán ia várakoznak a folyo­són. Délután valamivel kedve­zőbb a kép. Aztán 5 óra körül alig lézeng itt egy-egy ember. S ez így van ám szerdán is. Csak akkor többnyire két óra és fél öt között nagy a jövés­menés. Feltehetően ebben sze­repet játszik a tisztségviselők fogadóórája. Nyilvánvaló, hogy ők hozzánk irányítanak min­denkit, akinek az ügyében nekünk kell intézkedni. Pén­tek délelőtt viszont szinte biz­tos, hogy a hetipiac miatt számos a teendőnk. — Elképzelhető, hogy az önök által kiküldött idézések inspirálják a honpolgárokat arra, hogy délelőtt jelenjenek meg az osztályon? — Ki merem mondani, hogy nem — válaszolja Petróné Andó Zsuzsa osztályvezető-he­lyettes. — Ha két olyan ügy­félről van szó, akiket együt­tesen kell meghallgatnunk, hogy dönthessünk, akkor elő­fordulhat, hogy mondjuk, 13 órára rendeljük be őket. De csak akkor. Különben minden más esetben két időpontot je­lölünk meg — tehát az 5 óra és fél hét közötti ügyfélfoga­dást is. Persze akad néha ki­vételes fontosságú téma, ami­vel az illető délután járt ná­lunk, s egy délelőtt újra meg kell jelennie, mert valakivel éppen szembesíteni szeret­nénk. Nem firtatják — Tehát az emberek álta­lában szívesebben jönnek dél­előtt. Ezek szerint a cégeket ez nem zavarja. És önöket? — Nézze, nekünk nincs jo­gunk firtatni, hogy valakit elengedtek-e a munkahelyé­ről, s egyáltalán miért — fe­leli az osztályvezető. — Vi­szont kötelességünk minden ügyet a lehető legjobban elin­tézni. Azt hiszem, rajtunk nem múlik a munkaidő haté­konyabb kihasználása. Mi megtettük az első lépést. Most már a vállalatokon van a sor. — Miután az állampolgáro­dért mindent megtesznek,. gondolom, bárkinek, aki itt jár — még ha délelőtt is — adnak igazolást. — Azt már nem! — mond­ja az osztályvezető-helyettes. — Nemegyszer érvelnek az emberek azzal: Indokoltan voltam maguknál? Igen. Ak­kor miért nem kapok igazo­lást? Azért, mert munkaidő után van ügyfélfogadás. Ilyen­kor persze, bosszúsak. Akár­csak akkor, amikor esetleg másfél órát kell várni valaki­nek, hogy sorra kerüljön. Hogy lehet?! Biztosan pletyká­lunk, ahelyett hogy inkább az ő bajával foglalkoznánk. De hát azt nem szabad elfe­lejteni, hogy soha nincs két azonos eset. S mindennek a végére járunk. — Végül is, azért tartanak hossza b bitóit ügyfélfogadást, hogy a vállalatoknál, intéz­ményeknél hatékonyabb le­gyen a munkaidő kihasználá­sa. Ám mivel elvétve téved be egy-egy polgár, az ügyelet során éppen önök nem tudnak hatékonyan dolgozni.' — Sajnos, így van — vála­szolja dr. Barna Bálint. — A félfogadási napok délelőttjei olyan mozgalmasak, hogy egy terjedelmesebb határozatot le­hetetlen lediktálni, legfel­jebb néhány mondatos levele­ket. Ugyanakkor öt után hiá­ba várjuk az ügyfeleket, pe­dig hát azért ülünk itt. Például á Közgép ceglédi gyáregységénél reggel 6 órá­tól fél négyig tart a munka­idő. Igaz, van olyan műhely, ahol két vagy három mű­szakban dolgoznak. Csak ak­kor engednek el bárkit, ha a rendőrségi, bírósági, tanácsi idézés konkrét órát jelöl meg. Különben a dolgozó még olyan áron sem mehet el, hogy kéri, az időkiesést von­ják le a béréből. Mint a nagykönyvben A népi ellenőrzési vizsgálat tavaly augusztusban igazolta, hogy a munkaügy, betartja az előii'ásokat. Az Állami Bizto­sító ceglédi fiókjánál szabad­ságot kell kivenni annak, aki munkaidő alatt szeretné elin­tézni az ügyét. Mint a nagy- könyvben, úgy mennek a dol­gok — és ez biztos, mindenütt így van —, csak éppen a ta­nácsnál nincs ennek nyoma. Fehér Ferenc Tanácstagi beszámoló Február 29-én 17 órakor a 19-es körzet tanácstagja, Fe- r.encvári Tiborné a Török Já­nos Szakközépiskolában, a 30-as körzet tanácstagja, Dely András a Városgazdálkodási Vállalatnál, a 45-ös körzet ta­nácstagja, Kürti András a Ta­lajjavító Vállalatnál, 18 óra­kor a 20-as körzet tanácstag­ja, Szabó Sándor az MSZMP városi bizottságánál, a 40-es körzet tanácstagja, Lendér István a kenyérgyár kultúr­termében. Március 3-án 17.30 órakor az 5-ös körzet tanács­tagja, Ecseri Károly a Kos­suth Múzeumban, 18 órakor a 4-es körzet tanácstagja, dr. Kürti György a Kossuth Gim­náziumban, a 28-as körzet ta­nácstagja, Ottohál Vilmos a Malom téri általános iskolá­ban tartják beszámolójukat. Képviselői fogadóóra Március l-.ién Krekács László országgyűlési képvi­selő és dr. Gyovai Pál me­gyei tanácstag tartanak fo­gadóórákat Dánszentmik- lóson, a községi tanács épületében 10-től 18 óráig. Csomagolják a finomlisztet A Körösi úti malom három műszakban dolgozik Cegléden, s benne naponta 73 tonna gabonát őrölnek meg. Szállítanak lisztet a sütőiparnak, valamint kilós s kétkilós zacs­kóba csomagolva a kiskereskedelemnek. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Vetélkedő, játék, szórakozás Helybéliekért is izgulhatunk A mai harminc-negyvenéve­sek közül alighanem sokan emlékeznek szívesen a más­fél-két évtizeddel ezelőtti helybéli Kit mit tud?-ok for­ró hangulatára. Amikor a Kugli és a Fóka bácsiék együt­tes telt ház előtt vívott zenés párbajt a Lovers zene­karral. A polbeat gitáros-éne­kes pedig a zsűri egyik tag­jával folytatott izgalmas dia­lógust, a hosszú hajról és az emberi jogokról. Március 13- án a Kossuth Művelődési Központ újra otthont ad az egymással versengő fiatalok­nak. Gördülékenyen — Mikor volt utoljára Ki mit tud? a ceglédi színházte­remben? — kérdeztem Far­kasházi Istvánt, a Kossuth Művelődési Központ müyé- szeti titkárát. — Megyei elődöntő 1977- ben volt a városban. ' Akkor a Kaláris együttes — amely a tévé egyenes adásainak tar­talék műsorába verekedte be magát — és Balogh Erika — jelenleg a Thália Sziház mű­vésze — jutott a legtovább. — Hányán jelentkeztek? Lesznek-e ceglédiek, akikért izgulhatunk? — Mintegy 150-en jelent­keztek Pest megyéből. Végül is itt a színházteremben ti­zenhárom szólista és tizenkét csoport lép a publikum elé. Lesz akrobatika, dzsesszbalett, modern tánc, break, stepp- tánc, füttyös és humorista mű­sorszám. Nagy örömünkre há­rom ceglédi fiatalért is szur­kolhatunk. Pál Márta opera­áriával, Kerepesi László zon­gora hangszerszólóval, míg Deli Erzsébet műdallal indul. Ez az elődöntő műsorszerkesz­tés szempontjából is izgalmas, színes programot ígér. A gör­dülékeny lebonyolítás nem kis feladatat ró a művelődési központ munkatársaira, akik oroszlánrészt vállalnak a ren­dezésből. Ugyanakkor a Pest megyei művelődési központ és könyvtár kollégái is segít­ségünkre lesznek. Abban ál­lapodtunk meg, hogy tömbö- sítjük a produkciókat. — Ez mit jelent? — Azt, hogy az egyes ka­tegóriák valamennyi előadó­ja egymást követően szerepel, így objektívebb lehet az ér­tékelés, és egyszerűbb a vi­szonyítás. Nem beszélve ar­ról, hogy technikailag kivi- telezhetőbb, mert megközelí­tően azonos körülményeket kell teremtenünk. Egy-két továbbjutó — Kik lesznek a zsűrita­gok? — Még nem tudjuk. Ugyan­is ez egy központi zsűri, amely a megye összes selej­tezőjét figyelemmel kíséri — sőt, tán az országost is —, hogy a majdani döntők résztvevői­nek kiválasztásánál általános képük legyen. S miután isme­rik a színvonalat, ügyelnek arra, hogy' a versenyt lebo­nyolító város előadója ne él­vezzen esetleg érdemtelenül előnyöket. ' Adósságom átütemezem Tisztelt településfejlesztési hozzájárulást beszedő hivatal! Leveled, a csekkel és az elszámolással együtt szeren­csésen megérkezett. Csak ne­ked mondom, négyszemközt, kérlek, ne áruld el senkinek, hogy nagyon megörültem. Mert némiképp engem igazol­tál. Szigorú főnököm annak idején hetekig rágta a füle­met — végül is sikerrel —, hogy felejtsem el ezt a kife­jezést: településfejlesztési adó. használjam a másikat: telepü­lésfejlesztési hozzájárulás. Használtam is rendesen, mi­képp egy jó ' állampolgárhoz ülik. Az sem zavart meg, hogy most, midőn leveled el­jutott hozzám, az elszámolás nevű csatolt nyomtatványon teíát, vagyis településfejlesz­tési adót írsz. Sőt, a hozzá fű­zött magyarázat, mely szerint a teho nem adó; de adók módjára kell befizetni, egyes- egyedül a szomszédomat ejtet­te gondolkodóba. Mondtam neki, nem érdemes ezen töp­rengeni, fordítsa másra a fi­gyelmét. Mire aztán elkezdte csapkodni a gumicsizmáját. „Tehát maga szerint ez a csizma nem lábbeli, de lábbe­li módjára kell használni?” Igen — válaszoltam higgadtan —, a legteljesebb mértékben igaza van. Képzelje csak el, hogy ma­ga egy cipőbolt, és amolyan cipőbolti srófra jár az esze. Kitesz a polcra egy pár gu­micsizmát, és ráírja, hogy glasszékesztyű. Erre én oda­megyek, cinkos pillantást ve­tek a boltvezetőre, és se szó, se beszéd, a lábamra erőlte­tem a csizmát. Ennyi az egész. Ugye igaza van a cipőboltnak, mert az, hogy kesztyű, mégis­csak jobban hangzik, és iga­zam van nekem, mert sertés­ól környékén azért Inkább csizmában sétafikái az ember. De mindez mellékes, hagy­juk. Helyette megragadom az alkalmat, és röviden tájékoz­tatlak gazdasági helyzetemről. Abból indultam ki, amit számtalanszor olvastam már az újságban, h6gy ami nincs, azt nem lehet szétosztani. Szo­roztam. osztottam, s kiderült, hogy nincs fölösleges ötszáz forintom, amit neked posta­fordultával elküldhetnék. Ak­kor pedig — gondoltam — nem küldöm, csak majd ha lesz; nyereségrészesedéskor, jutalomosztáskor. Ráadásul egy hirtelen jött jelentős célfeladatra kellett átcsoportosítarfom az anyagi erőforrásomat (fizetés!). Meg- hánytam-vetettem a * dolgot, s elkerülhetetlennek látszott a településfejlesztési • befizetés határidejének módosítása. A módosításhoz engedélyt kér­tem önmagámtól, azt jóvá­hagytam. Pontosan úgy tettem, ahogyan az újságban szereplő vállalat, amelyik egy gyors át­csoportosítás miatt a tervbeli határidőnél jóval későbben készítette el a gondjaira bí­zott létesítményt. Megváltoztatta az átadás időpontját. így aztán én is megváltoztattam az átadás időpontját, de mondhatom, nem szívesen. Sajnos, miköz­ben mindenki örül, mert a vállalat a második határidőre teljesítette a feladatát, engem a hivatal 57 forintos adópót­lékkal sújt, mert kénytelen voltam adósságomat átütemez­ni. Kérlek, magyarázd el ne­kem, hogy ha a teho nem adó — miképpen azt írod is —, miért róttál ki rám adópótlé­kot! Várom válaszodat. Addig is nyugodt leszek, mert ha ne­tán mégis befizetném az adó­pótlékot, akkor azt nem adó­pótlék módjára fizetem be. Ügy mindjárt más. V. S. — Műfajonként hányán jut­nak tovább, és hová? — A tervek szerint egy-két versenyző jut tovább a me­gyei döntőbe, amennyiben megfelelnek a zsűri által ki­alakított általános szintnek. Előfordulhat, hogy valamelyik kategóriából egy fiatal sem mehet tovább. Mindenesetre, mi igyekszünk mindenki szá­mára emlékezetessé tenni ezt a fontos szereplést. A műsza­ki gárda már ismeri, hogy me­lyik műsorszámhoz kinek mi­re van szüksége. A színpad mögött pedig mi fogunk se­gédkezni. A műsorvezető Plangár Judit lesz. Szeretnénk kifogástalanul lebonyolítani ezt a rendezvényt. Ha telt ház lenne — Vajon lesz-e közönség- szavazás? i— Nem. Viszont igazán örülnék annak, ha telt ház lenne, mint a régi Ki mit tu­dok ?-on. Hiszen közönség je­lenlétében formálódhat igazán egy alakítás. Valószínű, hogy sokakat vonz majd az a kel­lemesnek ígérkező vasárnap délelőtt.' F. F. Fogadódra Sós János, a városi tanács elnökhelyettese március 2-án, szerdán délután 2-től fél 7-ig fogadóórákat tart a városhá­zán hivatali helyiségében. Módszer Remélhetőleg jó ómennek bizonyul a Hungária Biztosí­tó, s most már sérthetetlenül közlekednek a városban meg a környékén azok az autóbu­szok, amelyeknek oldalán a fenti cég reklámföliratai vas­tagának. A Hungária termé­szetesen szerencsét hozhat a biztosított buszoknak, ám ma­ga az akció elsősorban is be­vételt (85 ezer forint) hozott a Volánnak, s az ajánlkozás újabb (vándorló!) lehetőségét a biztosítónak. Ha a hirdetés tényleg beválik, a megjelölt járművek hosszan furikáznak baleset nélkül, akkor új esz­közzel gyarapszik a közleke­désbiztonság módszertára. Színház Március 1-jén kedden 16 órakor a Kossuth Művelődési Központ kamaratermében Mi­előtt csillag lettem, Viszockij életirámája kerül bemutatás­ra, Hegedűs D. Géza játssza a színész szerepét. Március 4-én pénteken 19 órakor a színház­teremben a Pécsi Nemzeti Színház társulata a Mont- martre-i ibolya című Kálmán- operettet adja elő. ISSN 0133—266# (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents